Dunántúli Napló, 1961. november (18. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-19 / 273. szám

’ MW. NOVEMBER w. NAPLÓ 7 Kis lakás — modern lakás Ankét a szerkesztőségben AMwe, hogy offlhomarífc va­llóban otthon legyen, nem min­dig elég a négyzetméterekkel kiszabott, ajtókkal, ablakokkal ellátott i Hiány helyiség, amit lakásnak nevezünk, mert ott­honná avatása igazában és mindenekelőtt a lakóitól, bir­toklóitól függ. Tőlük, mert ők tehetnek legtöbbet annak érd kében, hogy kényelmet, rihe- nést, szellemi és testi felüdü­lést kapjanak otthonuktól, amely legtöbbször egy életen át végigkíséri gazdáját, gondo­zóját. Körülbelül ilyen gondolatok Jegyében tartotta meg ismer­tető előadását Szerdahelyi Ká­roly építészmérnök, a Dunán­túli Napló péntek délutáni an kétján. Elmondotta — és egy­ben képeikkel is illusztrálta a modern lakás iegyéná és társadalmi jeftemtő- ségét. A lakásét, amely a ké- nyeliemnyújtásan kfvüL a kul­túra egyik legfontosabb kere­te: Fleillté®anül az, mert ha va­laki csak szállásként igényli, ebben az esetben sok minden­ben elveszíti igazi értelmét, ér­teikét 1 ersae az sem elegendő minden esetben, ha valaki sze­reti az otthonát, amit ennek megfelelően választékos búto­rokkal, függönyökkel, rádió­val, könyvtárnál is efflhatmoz- zá;k, ha ebből a szeretedből hiányzik az ízlés. S itt első­sorban a konszernen épített kisflakásokról beszélt, amelyek tervezésébe már beilékalkuli^l- ták az általános igények ki­alakítását ík. A mai lakások alaprajza lé­nyegesen különbözik az elmúlt korokétól. Mág a régieknél ál­talában az alaprajzi kép, s a geometrikus rend megteremté­se volt az irányadó, a mait el­sősorban a célszerűség, a tény­leges szükséglet alakítja ki. A berendezési tárgyak, bútorok helyszükséglete a közöttük technika hallatlan fejlődése hozta magával. A tervezőmű­vész ezt az új, modem élet­formát fejezi és elégíti ki bú- tarterveiben, interieurjelben. Melyek ezek a korszerű bútor- formák? Elsősorban a beépített bútorok. A korszerű lakás be­épített szekrénybútora nem­csak a lakó-étkező konyhában, hanem a fürdőszobában, az öl­tözőhelyiségben, a ganderóbe- ban és a lakószobában is meg­található; Az építészek felis­merték, hogy a kislakásokat úgy lehet „tágítani”, ha a nagy helyet elfoglaló szekrényeket együtt tervezik, készítik „ la­kásokkal; A konyhában is célszerűbb a beépített kony­haszekrény, mint a dbvatjar múlit és ameflllefct drága „kcny- hakredenc”; A mennyezetig érő falSfülkébe, vagy a konyha együk oldalán faltól falig épí­tett szekrénybe praktikus ki­használással sokkal több edényt, konyhafelszerelést le­het elhelyezni. Szépsége a be­épített szekrényelemek zárt rendszeréből, racionalizmusá­fekvőbútor együttesét a kiegé­szítő kisbútor használata teszi teljessé. A kisasztalka, köny­vespolc, virágállvány stb. amelyeket napi céljaink és munkánk, pillanatnyi vágyaink s kedvtelésünk mozgat az ép­pen szükséges helyére. Éppen ezért anyaguk, szerkezetük, formájuk is a célnak megfele­lően van konstruálva, rendkí­vül változatos fa, fém, mű­anyagból, rendszerint üveg­lappal, náddal, kerámialappal, stb. ellátva. Formájuk sem szükségszerűen mértani, hogy ezzel is jobban alkalmazkodja­nak a térlehetőségekhez, vagy az ember szintén nem mértani formájához. A modem francia lakószo­bákban csipkét szinte egyál­talán nem látni. A fa nemes textúráján, a színes műanyag­lapom, vagy átlátszó üvegen szépen érvényesül a kerámia váza, az esztargályozott fatál, a metszett üvegpohár. A modern olasz lakószobákban is igen kevés a dísztárgy. Ha van is, inkább a szoba egyik falát borító, vagy a szoba egyes részeit egymástól elválasztó, mennyezetig érő polcokon, a könyvsorok rendjét szakítja meg. Gyakran terveznek el­húzható válaszfal-megoldáso­kat is, amely csak addig vá­laszt szét, ameddig szükség van rá, s ha nincs, egyetlen mozdulattal összetolható. Ked­velik az egymással érintkező, különböző színű falfelületeket, a keretnélküli képeket, az ál­látható polcsorok között, vagy éppen a színes fsűmezőn. Szerdahelyi Károly építész­mérnök előadását summázva megállapíthatjuk, hogy a mai korszerű lakás valóban a mo­dem ember igényeit, Ízlését követi, amelyben a szépérzék épp úgy kielégítésre talál, mint a mai élet ritmusának követé­se, amely egyre kevésbé tűr meg maga körül felesleges és amellett költséges kolancokait, szemetet, idegeket fárasztó cicomákat. S ezek meüLeitt csep pet sem téveszti szem elől a szépet, az esztétikusát, amely meghitté, kedvessé varázsolja otthonunkat. (—p—rffU—) Jövőre tatarozzák a megyei tanács épületét Pécsett a Széchenyi téren már szinte valamennyi épület megszépült a sortatarozás folytán. A Pécsi Tervező Vál­lalat most a megyei tanács épületének részletes felújítási tervét is elkészíti. A tataro­zást jövő tavasszal kezdi meg a Komlói Építőipari Vállalat. Az épület felújítására a me­gyei tanács 700 ezer forintot fordít. Ebből az összegből a külső homlokzatot és az ud­vari részt újítják fel. Az elő­zetes tervek szerint az épület külső formáját változatlanul hagyják, annál is inkább, mert az műemlék. Csupán az oda nem illő „Pécsi Takarékpénz­tár” feliratot távolítják el. Ennek helyére geometrikus kerámia, vagy mettlachi mo­zaik díszítést helyesnek el. Ä színes berakás esztétikailag is illeszkedik majd az épület­hez. Még nincs eldöntve, hogy milyen színű lesz a külső homlokzat, de ez is az épület jellegéhez és a városképhez alkalmazkodik. Mivel műem­lék az épület, a homlokzat fel­újításának tervezésénél a Műemléki Felügyelőség szak- véleményét is kikérik, mind a szín meghatározásnál, mind a párkányok és díszek felújítá­sánál. Csupán kisebb átalakí­tásra kerül majd sor a tataro­záskor éspedig az épület bal oldalán az Idegenforgalmi Hivatal irodáihoz hasonlóan, ezt a részt is átépítik. Mire reset a mértéktelen szeszesital-fogyasztás ? Érdekes vizsgálatok a bányaüzemekben Dr. Kőhegyi lm ne üzemor­vos és dr. Bédi Gyula, az egyetem Kozegészségtani Inté­zetének munkatársa tavaly azt vizsgálta a pécsszabolcsi bányakerületben, van-e vala­milyen összefüggés az alko­holizmus és megbetegedések között. Két hónapiig tartott a vizs­gálat. A lényege az volt, hogy szúrópróbaszerűen vért vettek a leszállásira készülő bányá­szoktól. 567 vérminta összesen 567 vérminta gyűlt össze. Ennek 40,2 száza­lékában a véralkohaltartattnm nagyobb volt a megengedett­nél. E vizsgálat és a helyszíni környezettanulmány alapján 140 főből álló alkoholos és 140 főből álló nem alkoholos cso­portot alakítottak. Az utób­biakba azokat sorolták be, akiket a munkahelyük is „iszákosokénak nevezett. A két csoport összeállításá­nál ügyeltek arra, hogy az ital kedvelők és nem alkoholosok átlagos életkora, valamint a munkában eltöltött ideje lé­nyegében megegyezzen. Sike­rült elérni. Az italkedvelők 33.4 éve "és a nem alkoholosok 33.1 éve között ugyanis elha­nyagolható az eltérés. (A 33 évnyi átlagéletkor egyébként arra mutat, hogy az alkoho­listák már fiatal korukban az ital rabjaivá válnak. A kutatók az említett két csoport táppénzen lapjai alap­ján tíz évre visszamenően megvizsgálták és feldolgozták a megbetegedési adatokat. Sajnos, már az első számok is a hipotézis helyességét bizo­nyították! Kiderült, hogy az alkoholos dolgozóknál körül­belül két és félszer annyi a betegnapok száma, iránt a nem alkoholosoknál. Pontosabban: 100 ném alkoholos dolgozóra 1234 táppénzes nap jutott — évi átlagban —, a 100 italked­velőre pedig 3153! Sérülések, megbetegedések Természetesen nemcsak a táppénzes napok száma érde- kes, hanem az is, hogy miért kerülnek betegszabadságra az emberek. A sérülések a táppénzre küldés 30 százalékát okozzák az italkedvelőkméL Körülbelül két és félszer több a sérülés náluk, mint a nem alkoholis­táknál! Különösen a hétfői nap kritikus, mutatva, hogy a szombati, vasárnapi „borozga­tások” hova torkoljanak. A hüléses megbetegedések „A szellemekkel beszélgetek...“ Beépített konyha, minimális mérc tűre csökkentve, könnyen tisztít­ható, szellőztethető. szabadon hagyott közlekedési térségek határozzák meg a méretét. Méghozzá olyan for­mában, hogy az egyes helyisé­gek, belépők, lakószoba, fü dő- szoba, konyha, stb. logikus " sorrendben egyenrangú társ­ként kapcsolódjanak egymás­hoz. Ennyit a lakásról. Napjainkban a bútor nem csecsebecse, nem drága műtárgy, hanem célszerű, jól használható, könnyen kezel­hető szükségleti tárgy. Szer­kezete, anyaga, formája nem öncélúan, s nem a tervezőmű­vész egyéni szeszélyei szerint változik, hanem inkább ab ül kiindulva, hogy a mai ember életmódja, anyagi és kulturá­lis szükséglete sok lényeges vonásban más. mint az elődö­ké. Uj igényeit, szükségleteit, megváltozató étef&ciméja s a bői, színharmóniájából alakult ki, s ez jelenti többek között a korszerű konyha esztikóját. A mobil bútorokról csak aranyit. Napjaim!. an igen szin- pornpás és alakjában is válto­zatos újformájú ülő- és fekvő­bútorok sok sok változata ala­kult ki. Az azonos anyagú, mintájú, legtöbbször sötét­bordó, zöld, vagy barma tex­tillel bevont egységes stílusú összetartozó garnitúrák divat­ja már rég a múlté. Ma a kü­lönböző rendeltetésű bútorok forma szerint különböző színű, mintájú huzatot kaphatnak. Például a kisebb felületű bú-1 torokon nem áll jól a nagy- mintás anyag, mert zavarossá, nyugtalanná teszi a formát. Az ilyen bútorhoz jobban illik a sűrűbb rapportú, folyama­tos, kisebb ornamentikával dí­szített, vagy egyszínű anvag. Az immobil szekrén ybú tor a különböző rendeltetésű ülő- és Vannak gyenge akaratú embereik, akikkel el lehet hi­tetni, hogy a holtak lelke visszajár, akik elhiszik: a halottak más testet öltve itt járnak közöttünk. Ezek a hiszékeny em­berek aztán mérge­zik egymás gondolat- világát, s ez a télek- méngezés nem egy­szer — öngyilkosság­ba torkollik. K. Károly né már több éve elváltán élt, az utóbbi években sehol sem dolgozott, mondhatni N. József- né tartotta el őt 11 éves kislányával együtt De miért volt ilyen jószívű N. Jó- zsefné, hogy egy tel­jesen idegen asszonyt és kislányát lakásába fogadjon és ,gondos­kodjon” róluk. Volt oka rá. K. Károlyné — mint közeli hozzátar­tozója elmondotta — gyenge akaratú, könnyen befolyásol­ható volt. N. Józsefné erre építette tervét, úgy látta: nagyszerű „médiumot” talál K. Károlynéfoan. Nem csalódott. A szerencsétlen asszonyt mindem-e rá tudta szedni. Ad- dig-addig „tanította” a spiritizmusra, míg K. Károlyné is „hin­ni” kezdett. Termé­szetesen ez a nagy oktatgatás nem járt azonnal eredmény- nyel. A „médium” néha ellenállt. Ilyen­kor aztán N. József­né könyörtelen volt. Megragadta a szeren­csétlen asszonyt, foj­togatta és közben erősen a szemébe nézve mondogatta: — Mondod, vagy nem mondod ... Mondod, vagy nem mondod?... A fiatalasszony tel­jesen a hatalma alá került. Mindjobban hitt N. Józsefné „fel­sőbbrendűségében” és unokahugával be­szélgetve már így nyilatkozott róla:: — „ö már nem is él, már 10 éve meghalt, most más testet öl­tött, így jött vissza a túlvilágról;..” N. Józsefné „veté­se” beérett, az akarat gyenge asszony nem tudott többé szaba­dulni a hatása alól. Annyira nem, hogy igyekezett minden kívánságát teljesíte­ni: IC Királynénak kiterjedt rokonsága volt s a rokonokat mind végiglátogatta pénzt kért tőlük köl­csön. A rokonok is­merték, hogy sehol nem dolgozik, gyer­mekével él, adtak neki kölcsönt, nem is egyszer. Majd visz- szaadja — gondolták. S a szerencsétlen asszony hordta a pénzt N, Józsefeié­nek. Képzelhető, hogy ez a környezet nem maradt hatás nélkül K. Károlyné 11 év körüli kislányára, Katikára sem. A szeánszok bóditó lég­köre megmórgezte a kislány gondolkodá­sát is. Nagynéniének egyszer halkan azt suttogta: „ ... most a szellemekkel beszél­getek, hagyjatok.. — s aztán értelmet­len szavakat gügyög­ve „beszélt a szelle­mekkel.” Nemrég aztán be­következett a tragé­dia, az egész lélek- mérgezés várható kö­vetkezménye: K. Ká­rolyné öngyilkos lett. Végrendeletében kis­lánya nevelését N. Józsefeiére bízta. S Katika is foly­tatta volna, amit anyja elkezdett, mert N. Józsefné most már a kislányra össz­pontosította minden „erejét”. Rokonok, Ismerő­sök azonban most már megmozdultak: ha az anyát nem tud­ták megmenteni, mert egyszerűen szó­ha sem állt velük, legalább a kislányt mentsék ki ebből a környezetből. Elmen­tek ahhoz az iskolá­hoz, amelybe Katika járt, megvárták a ta­nítás befejeztét. s az­tán az egyik rokon magához vette. Ka­tika kiszakadva régi környezetéből kez­dett magához térni, de mielőtt a normális körülmények között élés végképpen ki­gyógyította volna ba­jából, N. Józsefné is­mét magához csalta. Minden körülmé­nyek között megmen­teni a kislányt — fogtak össze ismét a rokonok, ismerősök, írtak Katika édes­apjának. hivatalos fórumokhoz, bejöttek segítséget kérni szer­kesztőségünkhöz is. S míg utána jár­tunk az ügynek, a probléma megoldó­dott. Katika édes­apja — aki évek óta feléje sem nézett lá­nyának — végre is rádöbbent: mi lesz a lányából, ha tovább­ra is nem törődik vele, s a napokban magához vette. Ka­tika tehát megmene­kült : : . N. Józsefné ügye pedig a bíróság elé erűk GARAT FERENCI kei 22 százalékban részesednek az italosoknál. A nem alkoholis­táknál csak a fele a szám. Ez sem véletlen, hiszen a rend­szeres és túlzott alkoholfo­gyasztás hatására a szervezet eilenállóképessége csökken, s előbb megbetegszik. Tizenöt százalék az emésztő szervi megbetegedéseké. Az alkoholista gyomornyálkahár­tyája megbetegszik, állandó gyomorhuruttal küszködik. Ennek sokszor gyomorfekély a végállomása. A hátralévő 23 százalék a szív-vérkeringési megbetege­désekből és egyéb megbetege­désekből tevődik össze. Az alkoholistáknál minden beteg­ségiéi tóban nagyobb a gyako­riság. Még a szabadsággraíikonok sem azonosak az italosoknál és nem alkoholistáknál. A tü­zetes összehasonlítás után ki­derül, hogy az alkoholista job­ban elaprózza a szabadságát. Az évi szabadság csaknem le­iét 1—2 napokban kéri ki, különösen a fizetési napok után. Emiatt gyakran előfor­dul, hogy nem marad üdülés­re. Nem marad két hetük erre, holott a szervezetnek szüksége volna rá. A munkában fáradt szervezet ugyanis nem tud néhány nap alatt regenerá­lódni. A szabadságok elaprózása az üzenne, a népgazdaságra néz­ve is káros. Mit veszít az alkoholista? Az alkoholizmus komoly anyagi károkra vezet. Minden nap munkakieséssel körülbe­lül 100 forint termelési értéket veszít az üzem. Ez csak a bá­nya Az alkoholista ugyanis táppénzt kap arra a napra, ennek átlaga pedig 70 forint Népgazdasági szinten (üzem, SZTK), tehát már 170 forint a napi kár. Az italos embernek 6 szá­zalékkal kevesebb az évi össz­munkanapja, mint a nem al­koholistának. Ez évi 19 nappal kevesebbet jelent számára. Eszerint — napi 170 forinttal számolva — évi 3230 forint veszteséget okoz az alkoholista a népgazdaságnak. Száz em­bernél ez már 323 ezer forint; és ebben még nem szerepel­nek a kórházi költségek, a gyógytérítés összege, pedig az sem két krajcár éppen! Az alkoholista magának is ellensége. Az átlagalkoholista — nem iszákos dolgozótársai­hoz viszonyítva — havi 100 forinttal kevesebbet visz haza a borítékjában. Ennyivel, a fizetésnél alacsnyabb táppénz, a kevesebb hűségjutalom és nyereségrészesedés miatt! Mindez persze csak az anya­gi kár. Van amit nem lehet forintokban kifejezni, a fel­dúlt családi életeket, a meg­rokkanó. egészéget nem tudják saámértékkel mérni, mint ahogy a bánatot és keserűsé­get sem. Reméljük, a vizsgálat ada­tai nem maradnak pusztába kiáltott szavak, néhány embert — legalább néhányat — józan belátásra fognak inteni. M. S| j \ 1 Korszerű lakószoba, Ízléses, könnyen tisztítható bútorzattal, több ■ színű kárpitozással, nyitott szekrénnyel kombinált polcrendszerrel.

Next

/
Thumbnails
Contents