Dunántúli Napló, 1961. október (18. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-18 / 246. szám

2 NAPLÓ 1961. OKTOBER 18. Az SZKP Központi Bizottságának beszámoló fa (Folytatás az 1. oldalról) A XX. kongresszus óta el­telt időszak a párttól, a Szov­jetunió összes népeitől nagy erőfeszítést és ödaadást köve­telt „A szovjet népnek, a Szov­jetunió Kommunista Pártjá­nak osztályrészül jutott az a nagyszerű küldetés, hogy a kommunizmus építésének út­törői legyenek, soha nem járt utakon haladjanak a kommu­nizmus győzelme felé”j Az élet teljesen igazolta a párt elméleti megállapításai­nak és általános politikai irány vonalának helyességét — álla­pította meg Hruscsov. Pártunk irányvonala . — hangsúlyozta — óriási jelentő­ségű volt a szocialista orszá­gok egységének, a nemzetközi kommunista és munkásmozga­lom egységének megszilárdí­tása, az általános béke meg­őrzése és az új világháború el­hárítása szempontjából. A két rendszer békés versengése a nemzetközi fejlődés alapja A jelenlegi világhelyzetet és a Szovjetunió nemzetközi hely zetét jellemezve, Hruscsov ki­jelentette: „Az SZKP XX. kongresszusa óta eltelt időszak fő tartal­ma a két társadalmi világ- rendszer, a szocialista és a kapitalista világrendszer ver sengése. A jelenlegi történel­mi időszakiban ez lett a nemzetközi líejlődés tengelye, alapja.” A társada&nsi fejlődésben — mondotta Hruscsov — egyre világosabban megnyilvánul két irányvonal, két történelmi tendencia; Az egyik a társa­dalmi haladásy a béke és az al­kotó munka irányvonala. A másik a reakció, az elnyomás és a háború irányvonala.: A szocializmus nagy mérték­ben kiszorította a tőkés vilá­got a tevékenység döntő ágá­ban: az anyagi termelés te­rületén. Tántoríthatatlan békepolitl- kát folytatunk — állapította meg Hruscsov —, de nem feledkeztünk meg az Impe­rialisták részéről fenyegető háborús veszélyről. ..Hazánk az egész szocialista tábor ma olyan hatalmas erő­vel rendelkezik, amely'tel jesen elegendő, hogy biztosan meg­védj ük a szocializmus hatal­mas vívmányait az ’* Sriijferia- lista agresszorok merényletei­től.” •-91’ • „Az a tény, hogy a háborút Sikerült elhárítanunk és a szovjet emberek és a többi or­szág néped a békés élet áldá­sait élvezhetik, úgy kell tekin­tenünk, mint annak a munká­nak legfőbb eredményét, ame­lyet pártunk és Központi Bi­zottsága a szovjet állam ere­jének növelése területén a le­nini külpolitika megvalósítása területén folytatott; mint a szocialista országok testvér­pártjai munkájának, az egész világ békeszerető erői aktivi­zálódásának eredményét” — hangsúlyozta Hruscsov. Hruscsov emlékeztetett rá, hogy a legutóbbi években az imperialisták nemegyszer pró­bálták lángralobbantani egy új háború tűzvészét, próbára ten­ni a szocialista rendszer szi­lárdságát. Hruscsov kijelen­tette: a Szovjetunió, vala­mennyi szocialista ország min­den ilyen alkalommal idejé­ben megállította az agresz- szort „A két rendszer békés ver­sengése folyamán a kapita­lizmus mély erkölcsi vere­séget szenvedett valamennyi nép szemében” — mondotta Hruscsov, s hoz­zátette, hogy a kapitalizmus az emberiségre váró döntésre érett problémák egyikét sem képes megoldani. £ XX. kongresszus óta eltelt .időben üjaibb fontos lépés tör­téit — t ’ ‘'■ ’ - , ■ a szocialista világrendszer a társadalom fejlődésének döntő tényezőjévé válik. Az elmúlt évek eseményei megerősítették' azt a megálla­pítást is, Hogy a jelenlegi kor­szakban az államok közti há­borúk riém elkerülhetetlenek, hanem elháríthatok. De ha az imperialisták a jó­zan ész ellenére meg merésze­lik támadni a szocialista orszá­gokat és pusztító világháború szakadékéba rántják az embe­riséget, ez az őrült lépés utol­só lépésük lesz, az egész ‘ ka­pitalista rendszer vége. < Hruscsov megállapította, hogy az elmúlt időszak folya­mán a szocialista világrend- szer történelmá fejlődésének “fontos szakasza tetőződött be. így jellemezte ennek a sza­kasznak sajátosságait: „A Szovjetunió hozzálátott a kommunizmus általánosan ki­bontakozó építéséhez: a leg­több népi demokratikus or­szágban megküzdöttek a gaz­dasági rendszer egyöntetűsé­gének hiányával és befejezik á szocializmus felépítését; a szocialista országok közqtt sokoldalúan kibontakozott a testvéri együttműködés és köl­csönös segítségnyújtás. Ma már nemcsak a Szovjet­unióban, hanem minden . szocialista országban meg­szüntették a kapitalizmus helyreállításának társadalmi és gazdasági lehetőségeit. Az új világrendszer növekvő ereje biztosítja, hogy a szo­cialista országok politikai, társadalmi, gazdasági vív­mányai megingathatatlanok. Az igazán szabad népek együttműködésének keretében biztos a szocializmus teljes győzelme”. Hruscsov kiemelte, hogy a szocialista világrendszer gaz­dasága összehasonlíthatatlanul gyorsabb ütemben fejlődik, mint a kapitalizmus gazda­sága, majd közölte: a szocia­lista országok 1960-ban ipari termelésük volumen jét az 1937. évihez képest 6.8-szoro- fcára növelték, a kapitalista országok pedig affig két és fél­szeresére. A szocializmus or­szágainak részesedése a világ Ipari termelésében az 1955. évi 27 százalékról 1960-ban mint­egy 36 százalékra emelkedett. A szocialista világrendszer népgazdaságának fejlődése ipari irányzatú. „Ez esztendők nagy forra­dalmi eseményének” neyezte Hruscsov, hogy a mezőgazda­ság termel őszö ve tkezetes í tése a népi demokratikus országok többségében befejeződött. A szocialista szektor részesedése a mezőgazdasági termőföldek egész területéin az egész rend­szerben most felülmúlja a 90 százalékot. Ennek eredményeképpen — mondta Hruscsov — megvál­tozott a társadalom osztály- szerkezete. megszilárdult a munkásosztály szövetsége a parasztsággal, megszűntek az ember ember által való ki­zsákmányolásának gazdasági alapjai. A nép erkölcsi és po­litikai egysége először a mii hazánkban alakult ki, most ez minden szocialista országban erősödik. „A szocialista országok egy­máshoz való lankadatlan testvéri közeledésének fo­lyamata, ez országok politi­kai és gazdasági megerősö­dése az egész szocialista vi­lágrendszer megbonthatat­lan szilárdságának egyik döntő tényezője.” A legutóbbi években — mondta Hruscsov — a testvér­pártok tapasztalatai életre hoztak egy új formát, a köz­vetlen termelési együttműkö­dést. Megerősödtek a szocia­lista államok kollektív szer­vei: a varsói szerződés sze>.-ve- zete és a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa. „Teljes joggal beszélhetünk a szabad népek szilárd szo­cialista közösségének a világ színterén való jelenlétéről.” Az SZKP Központi Bizott­ságának első titkára hangsú­lyozta. hogy a szocialista vi­lágrendszer most fejlődésének új szakaszába lépett, majd ki­jelentette: „A fő dolog most az, hogy lankadatlanul fejlesztve minden egyes szocialista or­szág gazdaságát, kivívjuk a szocialista világrendszer fö­lényét a kapitalista rendszer , fölött, az abszolút termelési volument tekintve. Ez a szo­cializmus nagy történelmi győzelme lesz”. Hruscsov így folytatta: „Minden egyes szocialista or­szág nemzetgazdaságfejlesztési erőfeszítéseinek egyesítése a gazdasági együttműködés és kölcsönös segítség megszilár­dítására és kibővítésére kifej­tett közös erőfeszítésekkel — ez a szocialista világgazdaság újabb fellendítésének ország- útja”. A szocialista államok hatal­mának növelése a béke anyagi és erkölcsi tényezőinek foko­zódását jelenti. Most már nem lehet a mai idők legfontosabb kérdéseit, mint például a há­ború és a béke problémáit, csupán a kapitalista törvények hatásának szemszögéből meg­közelíteni. Most már nem az imperializmus a maga farkas modorával, hanem a szocializ­mus, a béke és a haladás esz­méivel válik a világ fejlődésé­nek döntő tényezőjévé. Az SZKP Központi Bizottsá­gának első titkára hangsúlyoz­ta, hogy a szocialista világot nem felemlíti meg semmiféle balszerencse vagy megrázkód­tatás. A belső reakciónak Magyar- országon az imperialista erők támogatásával megszervezett ellenforradalmi lázadása, a Lengyelországban, a Német Demokratikus Köztársaságban történt ellenséges mesterkedé­sek megmutatták, hogy az osz­tályharc a szocializmus építé­se időszakában időnkint foko­zódhat és kiéleződött formákat ölthet. Az imperialista mesterkedé­sekről nem szabad megfeled­keznünk — mondotta Hrus­csov. Hruscsov rámutatott, a nem­zetközi reakció mindinkább arra vesz irányt, hogy kívülről mérjen csapást a szocialista államokra, majd így folytatta: „Természetesen az imperialis­ták kalandokba bocsátkozhat­nak ugyan, de nincs esélyük sikerre”. Az imperialisták más uta­kon is hajlandók próbálkozni — folytatta Hruscsov. — A szó cialista tábor gyengítése cél­jából egymásra próbálják ha­ragítani a testvéri országok népeit, vagy viszályt próbál, nak szítani közöttük, megkí­sérlik feléleszteni a nacionalis­ta gyűlölkölés maradványait, s mesterségesen próbálják fel­szítani a nacionalista hangu­latot. „A marxista-leninista pártok ra, a szocialista országok népeire hárul az a nagy tör­ténelmi felelősség, hogy ál­landóan szilárdítsák a szo­cialista országok nemzetközi testvériségét, a népek barát­ságát”. Hruscsov kijelentette: „Bí­zunk abban, hogy a kapitaliz­mussal folyó versenyben a győzelem a szocializmusé lesz. Hisszük, hogy ezt a győzelmet békés versenyben, nem pedig háború kirobbantásának útján vívjuk majd ki. Mi a különbö­ző társadalmi rendszerű álla­mok békés együttműködésének álláspontján voltunk és le­szünk, s mindent megteszünk a világbéke megszilárdítására.” közi kötelezettségeit, segítséget nyújtott az imperializmus és a gyarmati rendszer ellen küzdő népeknek. „Egyeseknek ez az álláspont nem tetszik. Mit te­gyünk! Ilyen a meggyőződé­sünk”. Hruscsov kijelentette: M: szívből kívánunk sikereket mindazoknak, akik most har­colnak az imperializmus ellen saját szabadságukért és bol­dogságukért. A népek elidegeníthetetlen jogának tartjuk az idegen el­nyomatás megszüntetését és támogatni fogjuk igazságos harcukat. A gyarmati rendszer el van kárhoztatva és sírhantjába nyír fakarót vernék. Ez a népek akarata, ez a történelem me­nete! A gyarmattartó hatalmak — folytatta Hruscsov — egyen­lőtlen szerződéseket kényszerí­tenek a felszabadult országok­ra, katonai támaszpontokat létesítenek ez országok terüle­tén. Megpróbálják őket bevon­ni a leigázás újabb formáinak egyikét jelentő katonai töm­bökbe. A gyarmati rendszer szét­hullása következtében létesült államoknak csaknem a felét súlyos, egyenlőtlen szerződé­sekkel vezették félre. A meg­újított, de nem kevésbé szé­gyenletes gyarmati rendszer központjában az Amerikai Egyesült Államok van. Legkö­zelebbi szövetségesének, de ugyanakkor konkurrensének szerepét is az angol gyarmati rendszer, valamint a nyugat­német imperializmus tölti be, amely kíméletlenül kiszorítja az angol és a francia monopó­liumokat Afrikából, valamint a Közel- és Közép-Keletről, Hruscsov rámutatott, hogy a gyarmati elnyomás alól felsza­badult országok fejlődésük új szakaszába léptek. A politikai függetlenségért folyó harc egyesítette a gyár inati rendszertől sújtott és közös érdekektől vezérelt összes nemzeti erőket. Most pedig, amikor napirenden szerepel az Imperializmus gyö kereinek kiirtása, a földre­form és más megérett tár­sadalmi reformok végrehaj­tása. egyre szembeszökőb- ben kezdenek megnyilvánul­ni az osztályérdck-különbsé- gek. A dolgozó nép széles rétegei éppúgy, mint az imperialista­ellenes, antifeudális forrada­lom aiapvető feladatainak meg oldásában érdekelt nemzeti burzsoázia tekintélyes része to­vább akar haladni a független­ség megszilárdításának és a társadalmi — gazdasági átala­kulásoknak útján. Ez országok kormányköreiben azonban akadnak olyan erők is, ame­lyek félnek a nemzet demok­ratikus. haladó rétegeivel való további együttműködéstől. Ezek magukévá szeretnék ten­ni a nép harcának gyümöl­cseit, meg szeretnék fékezni a nemzeti forradalom fejlődé­sét. Ezek az erők a külső im­perializmussal és az országu­kon belül a feudalizmussal való megalkuvás irányában ha ladnak, s diktátort módszerek­hez folyamodnak. A nemzetközi munkásmozgalom érdekei megkövetelik az egység erősítését A kapitalista országok szüntelenül újabb gazdasági és társadalmi megrázkódtatások felé haladnak Az SZKP Központi Bizottsá­gának első titkára megállapí­totta: bevált a párt XX. kong­resszusának az a következte­tése, hogy a kapitalista orszá­gok szüntelenül újabb gazda­sági és társadalmi megrázkód­tatások felé haladnak. Az el­múlt években — mondta Hrus­csov — tovább fokozódtak a kölcsönös ellentétek mind a kapitalista országokon . belül, mind a kapitalista országok között. Gyarmatbirodalmak omlottak össze, a munkásosz­tály harca és a népek nemzeti felszabadító mozgalma óriási méreteket öltött. A kapitalizmus rothadásá­nak általános irányzata kérlel­hetetlen erővel tartott tovább. Az Egyesült Államokat, a ka­pitalizmus vezető országát öt eszltendő alatt a termelés két válságos hanyatlása sújtotta, s a háború óta négy ilyen visz- szaesés volt az Egyesült Álla­mokban. Az Egyesült Államok elvesz­tette abszolút fölényét a kapi­talista világ termelésében és kereskedelmében, s most a többi tőkés ország között kö­rülbelül azon a helyen van, ahol a háború előtt volt. Jelentősen gyengült Anglia és Franciaország pozíciója. A legyőzött országok közül kü­lönösen erősen feltört Nyugat- Németország és Japán. Az imperialista államok kö­zött feltámadtak a háború előtti ellentétek és új ellen­tétek keletkeztek. — mondotta Hruscsov. — Egy­re jobban fellángol a harc az angol és a nyugatnémet dmpe­Hruscsov a nemzetközi fel­szabadító mozgalom széleskörű kibontakozásáról szólva kije­lentette, hogy századunk hatvanas ével úgy vonulnak be a történelembe, mint a gyarmati rendszer teljes széthullásának eszten­dei Egyre ingatagabbá válnak az imperializmus ázsiai, afrikai és latin-amerikai pozíciói. E kon­nialisták között a nyugat-euró­pai uralmi helyzetért. A fran­cia imperializmus az' angol imperializmus ellen vívott har cában tegnapi ellenségére, a nyugatnémet monopóliumokra próbál támaszkodni. Ez a ter­mészetellenes szövetség azon­ban éppúgy, mint az érdekhá­zasság, mind gyakrabban Fran ciaország ellen fordul. Nagy ellentétek választják el az Egyesült Államokat Angliától és más imperialista államoktól. Ezek az ellentétek megmutat­koznak a NATO-ban és a többi agresszív tömbben is. Mind nyilvánvalóbbá válik, hogy -az imperialista hatalmai? és azok vezetői a nemzetközi feszültség enyhülésétől félnek, mert éppen a feszültség köze­pette tákolhatnak össze köny- nyebben katonai tömböket, tarthatnak népeket rettegésben a szocialista országok részéről képzelt fenyegetések ürügyé­vel. Mint Hruscsov kiemelte, a reakció a szocializmus orszá­gai ellen irányuló agresszió útján próbál kivezető utat ke- respi. Ma a fő agresszív mag sze­repét az Egyesült Államok tölti be, amely a nemzetközi reakció központjává vált. Az amerikai imperialisták szö­vetségre lépnek a nyugatnémet militaristákkal és revansisták- kal és veszélyeztetik a békét és a népek biztonságát. „A mi időnkben azonban az imperializmus számára már veszélyes háborús szellőző- nyílás segítségével kivezető utat' keresni az ellentétekből”. tinensak forradalmi harca vi­harosan fokozódik. A legutób­bi hat esztendő alatt 28 állam vívta ki politikai függetlensé­gét Nem szabad azonban meg­feledkezni arról, hogy jóllehet a gyarmati rendszer összeom­lott, maradványait még nem számolták fel, — mondotta Hruscsov. Hozzáfűzte, hogy ez esztendők alatt a Szovjetunió , állhatatosan teljesítve nemzet­A nemzetközi munkásmoz­galom problémáiról szólva Hruscsov ezeket mondta: a kommunisták folytatják a jobboldali szociáldemokrata vezetők elvtelenségének és szakádár akcióinak leleplezé­sét. ugyanakkor együtt akar­nak működni a szocialisták kő rében rninden egészséges erő­vel, közösen akarnak harcol­ni velük a békéért, a demok­ráciáért és a szocia.Lzmusérr.. „Ez nem ideiglenes taktikai jelszó, ez a kommunista moz­galomnak a munkásosztály alapvető érdekei által diktált általános irányvonala”. Az SZKP Központi Bizott­ságának első titkára ki­emelte, hogy a munkás- mozgalom fejlődésében kiví­vott sikerek elválaszthatatla­nul összefüggnek a kommunis­ta pártok tevékenységével. — Közölte, hogy az elmúlt őt esztendő alatt a kommunisták testvéri csa­ládja még 12 párttal, a kom­munisták létszáma pedig 7 millió fővel növekedett. Az SZKP Központi Bizott­ságának első titkára rámuta­tott, hogy a XX. pártkong­resszusnak a testvéri pártoktól támogatott határozatai meg­Revizionista eszmék hatják át a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége vezetőségének nem csak elméleti, hanem gyakor­lati tevékenységét is. Az álta­luk vett és a szocialista világ­közösségtől elszigetelt, elkülö­nült fejlősi irány káros és ve­szedelmes. Ez az imperialista reakció kezére játszik. Nacio­nalista irányzatokat táplál és végeredményben a szocialista vívmányok elvesztéséhez ve­zethet abban az országban, amely leszakadt az új világ építőinek baráti és egységes családjáról. Pártunk — mondta Hrus­csov — bírálta és bírálni fog­ja a jugoszláv vezetők revi­zionista koncepcióit. Mint internacionalistáknak, okvet­lenül aggódnunk kell a test­véri jugoszláv népek sorsa iránt, amelyek önfeláldozóan harcoltak a fasizmus ellen és a győzelem után a szocialista építés útját választották. Ezzel kapcsolatban Hruscsov kiemelte a kommunista és munkáspártok képviselőinek 19G0 novemberében tartott sokszorozták a kommunista mozgalom hatalmas alkotóerő­it, előmozdították, hogy a test­véri pártok életében, kölcsö­nös viszonyukban visszaálljon a lenini szellem és stílus. Hruscsov kijelentette,: „Fon­tos mérföldkövek voltak a kommunista világmozgalom fejlődésében a korfimuiiista és munkáspártok képviselőinek - a legutóbbi években tartott ta­nácskozásai. A nemzetközi kommunista tanácskozások a testvéri pártok által feltalált olyan formák egyike, amely- lyek a mai körülmények kö­zött biztosítják harcos együtt­működésüket. A marxisták—leninisták szá­mára kétségtelen — mondotta Hruscsov —, hogy a nemzetközi kommunista mozgalom gyökeres érdekei megkövetelik a következetes és lankadatlan akcióegysé­get, s a kommunista és mun­káspártok hűségesen kitarta­nak emellett Csak a jugoszláv Kommunis­ták Szövetségének nemzeti kor látoltságtól sújtott vezetői tértek le a közvetlen marxista —leninista útról olyan görbe ösvényre, amely a revizioniz- mus posványába vezette őket. moszkvai tanácskozásán hozott útbaigazítások óriási jelentő­ségét a munkásosztály pártja összetartásának további meg­szilárdítása szempontjából. Ezek az útbaigazítások elen­gedhetetlennek nyilvánítják minden párt részére a kollek­tív módon hozott közös hatá­rozatok teljesítését és minden olyan akció megakadályozását, amely megbonthatja a kom­munisták sorainak egységét. A szocializmus a marxizmus —leninizmus zászlaja alatt haladó tömegek alkotó te­vékenységének eredménye — mondta Hruscsov. Hozzá­fűzte. hogy a kommunisták ellenzik az ilyen vagy olyan társadalmi-politikai rendszer erőszakos, mesterséges rá- kényszeritését más országokra. Meggyőződésünk — hangsú­lyozta Hruscsov —. hogy a szocialista rendszer végered­ményben diadalt arat minde­nütt, de ez egyáltalán nem azt jeleníti, hogy ezt a győzelmet (Folytatás a 3. 'oldalon) A gyarmati elnytimás alól felszabadult országok fejlődésük ú jszak aszóba léptek A revizionizmus az imperializmus kezére játszik * I A

Next

/
Thumbnails
Contents