Dunántúli Napló, 1961. október (18. évfolyam, 232-257. szám)
1961-10-15 / 244. szám
nn. Oktober a N APtO 7 Mi okozta a szárazságot? Nem természetfeletti erők okozták — Volt már nagyobb aszály is Baranya aránylag szerencsés helyzetben van A Dunántúli Tudományos Intézet egyik csendes irodájában találtam dr. Simor Ferenc éghajlatkutatóra. A téma: a szárazság. Az első kérdés, amit feltettem: milyen mérvű megyénkben az aszály? A válasz: összetett kérdés ez. 405 milliméter csapadék hullott le a megyében az év első kilenc hónapjában. A sokévi átlag 480 milliméter erre az időszakra. Ha tehát csak a millimétereket néznénk, még tűrhető lenne a helyzet. A dolgokat azonban nem szabad leegyszerűsíteni. Nemcsak a csapadék mennyisége fontos, az is számít — méghozzá nagyon sokat számít — hogy mikor esik eső. Ebből i szempontból már jóval kedvezőtlenebb a helyzet. A 405 milliméterből ugyanis 121 milliméter áprilisban hullott le, ami e hónap, sokévi átlagánál; több mint kétszerese. A hátralévő nyolc hónapra már 300 milliméter sem maradt. Pontosabban: július 31- ig elég kedvezően váltogatták egymást a napsütéses és esős napok, július 31-e óta azonban alig esett eső. A július 31-től október 11-ig eltelt 73 nap alatt — a hatvan éves átlag szerint — 140,6 milliméter csapadéknak kellett volna lennie. A valóságban ennek csak mintegy 9 százaléka, 12,4 milliméter hullott le! Bizony, nagyon kevés! Az elmondottak után szinte önkéntelenül kiszalad az ember száján a kérdés: mi eolt az oka a szárazságnak? Az égha.jlatííutató válasza a következő: a Földközi tenger vidékén nyáron magas légnyomás uralkodik, ezért a nyár itt száraz és forró. A mi tartós szárazságunk közvetlen oka az hogy ez a magasnyomású övezet huzamos időre Közép- Európára helyeződött át, tartósan elzárva előlünk a párát hozó óceáni légáramlásokat. A rendkívüli időjárási kilengést okozó szokatlanul tartós nyomáseltolódás valószínűleg az ún. naptevékenység bizonyos periodikusan ismétlődő jelenségeiben leli magyarázatát, de hogy ezek a különleges naphatások miképpen tevődnek át Földünk légkörére, még nem egészen tisztázott. Az összefüggés vizsgálata állandó kutatás tárgya, sok részletét sikerült megfejteni, de bőven vannak még nyitott kérdések !s ezen a téren. A nagy nemzetközi összefogással megvalósított geofizikai év kutatási eredményeinek feldolgozása minden bizonnyal nagy tévéssel fogja előre vinni ezek beható megismerését A szárazság nagy károkat okozott Számottevő termés- kiesésünk les* a kapásoknál. (A gabonaféléknél nem. Július 31-ig — mint említettük — nem volt éppen rossz az időjárás. Jó termést arattunk a nyáron.) A terméskiesés ellenére sem állítható azonban, hogy ez a legszűkebb esztendő. Volt már nagyobb szárazság is. 1947 július, augusztusában, amikor mindössze 6 milliméter csapadék hullott Pécsett Gemenc és szekszárdi szüret a baranyai nevelők biológiai továbbképzésén Pénteken reggel 8 órakor a Kossuth Lajos téren felberregett az Ikarusz, hogy Szek- szárdra szállítsa Pécs és Baranya megye biológiaszakos, valamint mezőgazdasági gyakorlatokat vezető tanárokat A tanulmányi továbbképzést Tibor Istvánná Ispánky Emilia szakfelügyelő szervezte meg. Szekszárdim a Garay Gimnázium tanári kara üdvözölte a baranyaiakat, akik előszór a gemenci erdőrezervátumot tekintették meg. A gemenci erdő hazánk egyik leghíresebb, kevesek által ismert területe. Évezredes mocsári erdő ez, amelyben a legváltozatosabb növénytársulások alakultak ki. A különféle fafajták mellett a hihetetlenül gyorsain és dzsungel- szerüen burjánzott gyomnövények alkalmasak voltak arra, hogy a szaktanárok elméleti tudásukat gyakorlatilag is kiegészíthessék. A baranyai nevelőknek egyébként is szerencséjük volt. Parti István er- dőmémök, a vadgazdaság vezetője segítségével a Dunakanyar forgójában sikerült súlymozó vaddisznófaikát lát- niok. Az egyik hatalmas agan- csú bikaszarvas oly közeire merészkedett a nevelőkhöz, hogy könnyedén készítettek róla felvételeket. A nevelők egyik csoportja az erdő növényzetét, a másik rész a vízimadarakat tanulmányozta. Az egyik szaktanár az itteni táj légyfajtáival egészítette ki otthoni gyűjteményét. A hasznos gyakorlati bemutatót dr. Pataki József, geológus előadása és a szekszárdi múzeum megtekintése egészítette ki. A délután folyamán a nevelők a Szekszárdi Állami Gazdaság baktai szőlészetét tekintették meg. Itt Imre József szaktanár gimnazista leánybrigádokkal szüreti munkát végeztetett a szőlészeti gyakorlati foglalkozás során. A jól sikerült szőlészeti bemutatót a Garay Gimnáziumban szaktanári vita követte, amelynek eredményeit Hardi- csay Lóránd mezőgazdasági mérnök foglalta össze. <T. L) További néhány példát. Dr. Réthly Antal és Bacsó Nándor meteorológusok 1938-ban megjelent könyvükben „sorscsa- pásos” esztendőnek nevezik az 1863-it. Azt írják, hogy az Alföld nagy területei szinte sivataggá váltak. Arasznyira nőtt a búza, kiszáradt a fű. Dr. Róna Zsigmond meteorológus 1909-ben kiadott könyvében az 1904-es szárazságról fest elszomorító képet. Amint írja, a gabonát még sikerült megmenteni, de utána, a nagy aszály miatt minden kisült a mezőkön. A fák korán elsárgultak, a megkopaszodott tájak már júniusban olyan képet öltöttek, mint máskor októberben. Nekünk még kukoricánk is termett. Nem annyi mint más kor, de termett. Baranya egyébként mindig szerencsésebb az Alföldnél. Közelebb lévén a Földközi tengerhez, az Atlanti óceánhoz, több esőt kap az alföldi megyéknél. Ama kritikus 1904-es esztendőben 707 milliméter eső esett Baranyában, jóval több, mint amennyire a 660 milliméteres sokévi átlag után számítani lehetett. Ha itt szárazra fordul az időjárás, itt még mindig enyhébb az aszály. A szárazság ma már nem okozhat olyan nagy károkat, mint 1863-ban. Jóval nagyobb területet öntözünk, mint 98 évvel ezelőtt. Ahhoz viszonyítva előrehaladtunk, a követelményektől azonban nagyon messze járunk. Az idei aszályos év arra inti parasztságunkat, hogy növelje az öntözött területek nagyságát. Van rá lehetőségünk. A múlt év őszén annyi volt például a csapadék, hogy nehezen tudtunk szántani miatta. Ha az akkori viz egy részét sikerül tartalékolni, aranyat hozott volna az idei nyáron, hiszen nemcsak rossz volt ebben a szárazságban! A Földközi tengeri magasnyomású övezet északabbra való tolódása azzal járt, hogy több, jóval több volt a meleg és napsütéses órák száma, mint a sokévi átlagban. Mi kellett volna még? Víz és víz, és dús termés az osztályrészünk. — Magyar — Vannak-e Hosssá sóerek? A közelmúltban dr. Mérő i József írása foglalkozott az elfelejtett hosszúhetényi sóerekkel. A kérdés felvetése ugyan helyes, de mindjárt az elején le kell szögezni, hogy semmi biztató nincs a „sóügyben”. Valóban találni az irodalomban utalásokat, a nevezett helyre vonatkozóan, amelyek mint tényt megállapítják, hogy a helybeli polgárok sótermeléssel és sóértékesítéssel foglalkoztak. Dr. Mérő József által felsorolt utalásokon kívül találni feljegyzéseket; Papanek György; Geographia descrip- tio Comitatus Baranyaensis című 1783 — év. munkájában. Továbbá Haasz János volt pécsi jogtanár: Baranya megye története 1844. év című munkájában említi, hogy Hosszú- hetényben a múlt században sót bányásztak. Ugyanitt írja, hogy István király 1015-ben adott a pécsváradi apátságnak adománylevelet, melyben művelt és műveletlen sóbányákat, valamint sóvágó jobbágyokat adományozott. Magam is beszéltem emberekkel, akik kutatás iránti lel kesedésből az írásokban és szájhagyományokban nagyon bizonytalanul megjelölt helyeken kutató aknákat ástak és így próbálták hozzáférhetővé tenni az állítólagos sót. Az ásatások eredményt nem hoztak, csupán Varga József mint egyike az egykori kutatóknak emlékszik a sikertelen munkák körülményeire és helyére. Ö maga még ma is hisz a só jelenlétében és nekem egy területbejárás alkalmával megmutatta a helyeket, ahol a kutató aknákat ásták. A helyszínen törmelékben található kőzetek fő tömegét a mecseki kőszénképződést követő korokra utaló kvarci- tos homokkövek teszik ki. Találhatók még elég nagy tömegben vulkáni kőzetek is. Ezután támadt az a gondolatom, hogy a legendák által még sóban reménykedők előtt fel kell vetni e kérdést £gy, hogy bebizonyítottnak higgyék valóban itt nem egyébről van szó, mint a legendák nem minden esetbeni megbízhatóságáról. Ugyanis ha az irodalmat végig tanulmányozzuk, akkor sehol nem találkozunk szakember véleményével, csupán mint az értesüléseiket vetik papírra a szerzők és legtöbbször idéző jelben. A kőzetek amelyek a megjelölt helyen találhatók a kősónak semmi körülmények között nem lehetnek kísérői Ugyanis a kősóképződésnek azok a körülmények nem feleltek meg, melyekben a fent említett kőzetek képződtek, ill. kiváltak. A kősó képződése ma is nagyon jól tanulmányozható a Kaspi-tengerben, ahol a tengertől már részben elzárt tavakban a tenger vízének elpárolgása révén és megfelelő sósvíz utánpótlással az állandó telítettség állapota mellett keletkeznek ko runk kősótelepei. Ahhoz, hogy ez az állapot beálljon, sekély tengeröblökre van szükség. A mi esetünkben ez nem volt meg, mert helyszínen található kőzetekből közepes mélységű tengerre tudunk következtetni. így a megadott helyeken el kell vetni, hogy valaha is üledékes kősót termeltek illetve fognak termelni. Ha az egész Mecsek hegység földtani felépítését koronként vesszük, egyetlen helyen van némi remény a kősóra. Ezek a rétegek a kőszéntelepes csoport mély feküjét képező kőzetek, ahol némi gipsz kiválás már volt is. Itt tehát megvolt a lehetősége a kősó keletkezésnek, de még eddig fel nem de rített okokból csak a tengervízből kívülálló sóféleségek közül a legkevésbé oldható gipsz vált ki. Ezekről a rétegekről ismereteink még eléggé hiányosak, de egy biztos, hogy az állítólagos só ezen rétegekből nem származhatott, mivel ezek a rétegek a hosz- szúhetényi területen, ahol a külszínhez legközelebb vannak ott is 3000 méterre tehető a távolság. Majd az idő múltával a kőszéntelepek képződése után addig, míg a terület hosszabb időre szárazulattá nem vált, állandóan mély és közepes mélységű tenger hullámzott. Marad még a kősó keletkezésének egy olyan változatai ami ugyan nagyon ritka, de számolni lehet vele. Aminek ha felületesen szemléljük a területen lezajlott geológiai jelenségeket, feltételesen meg volt a lehetősége. Gondolok itt a vulkánosságokat követő utóhatásokra, melyek gyakran produkálnak jelentéktelen só- kiválásokat. A mi esetünkben ennek sem volt lehetősége, mivel a vulkánosság a területen nem olyan jellegű volt, hogy erős utóvulkáni működésre lehetőség lett volna. A kérdést lezárva: Megállapítható, hogy a hosszúhetényi hegyek kősót nem rejtenek magukban. Legalábbis úgy, hogy ahhoz hozzáférjünk. A kérdés felvetőjének pedig értesülései nem megbízhatók, mivel Hosszúhetény és Pécsvárad területén a mélyfúrásokból sót még soha nem emeltek ki. Ha valakit mégis félrevezetnének a gyakran elő forduló kalciterek, ne próbálja azokat azonosítani a le- gendákbeli „sóerekkel”, hanem elégedjen meg azzal, hogy a természet játéka gyakran produkál külsőre hasonló anyagokat. Major Géza geológusmémök Szigetvári Konzervgyár ENERGETIKUS munkakör betöltésére erősáramú vagy gépipari technikumi végzettséggel munkaerőt keres. 66 517 Központi Irodánk részére 6 havi időtartamra megbízható FŰTŐT keresünk. Jelentkezés Pécs, Kossuth tér 8. Ügyviteli csop. I. em. 533 K PÉCSI KÖZLEKEDÉSI V ÄLLAL AT azonnali belépésre keres autószerelőket lemezlakatosokat, gépkocsivezetőket, kovácsot és éjjeliőrt. — Jelentkezés: Pécs. Bacsó Béla utca 4 sz. 66506 Dráva-esalorna ? Van-e elegendő víz Sikondán? Érdekes tanulmányok A Pécsi Műszaki Szemle lapjait (VI. évi. 3. szám.) forgatva két érdekes tanulmány kelti fel az érdeklődő ember figyelmét. Ha a folyóirat sorrendjét tekintjük, akkor első a sikondai gyógyforrás kutatásainak eredménye, a másik pedig ismét a víz, egy régi gondolat új változata, a Dráva vizének gravitációs úton történő Pécsre vezetése. Miután mindkét témában nem véletlenül a vízről van szó, az utóbbi a távlatokat tekintve izgalmasabb téma. Munkabizottság (Vass Béla, Kőszegi László és Oszetzky Egon) készített jelentést „A Dráva-csa torna műszaki és gazdasági kérdései” címmel. Talán csak a legifjabb pécsi lakosok nem tudják, hogy milyen régi téma a Dráva vizének Pécsre vezetése. Több tanulmány foglalkozott ezzel a lehetőséggel és nyomában szá mosan látni vélték a csatorna vizén úszó hajókat és a vízszegénységből a vízgazdaggá válás lehetőségét. A tervekből semmi nem lett, mert a többlépcsős, vízátemelős csatorna- rendszer építésének költségei magasak voltak, közlekedési szempontból pedig nem látszott kifizetődőnek és egészében Pécs vízellátását pedig nem oldotta volna meg. Időközben más elképzelések váltak valósággá, a dunai vízvezeték és napirenden van egy újabb építésének terve is, amely a felszín alatti vizek megfelelő felhasználásával megoldja jó ideig a város vízellátását. Akkor miért foglalkozik a tanulmány a Drávaesatornával? A kérdés jogos. A munkabizottság igy válaszol: „A mezőgazdaság szocialista átszervezésével kapcsolatban időszerűvé vált viszont ismét az a gondolat, nem vol na-e helyes Pécs és a Dráva között olyan csatorna kérdését vizsgálni, mely gravitációs úton — tehát költséges viz- emelő berendezések nélkül kötné össze a folyót a várossal és elsősorban nem vízszállítási, hanem öntözési feladatokat látna el.’’ A munkabizottság ezután megjelöli az elképzelt Dráva- csatoma vonalát, amely a Dráva és a Mura összefolyásától indulna, Barcsig közel a Dráva mellett haladna a vasútvonal irányát követve, majd Barcsnál a vasútvonallal párhuzamosan jutna Szigetvárra, innen pedig Szent- lóri ncre, ahol átkerülne a vasútvonal déli oldalára is, így jutna el Pellérdre a víztárolóhoz. A 120 kilométer hosszú csatorna a befolyástól a víztárolóig 15 méteres szintkülönbséget kapna. A csatorna az elképzelés szerint három méter mély és három méter fenékszélességű lenne, amelynek kiásása során mintegy 4—5 millió köbméter földet kellene megmozgatni, részben elszállítani és mintegy 10—15 vasúti és 40— 50 kisebb közúti hidat kellene építeni. A munkabizottság tagjainak véleménye szerint a csatornán érkező víz elegendő lenne Pécs közelebbi igényeit tekintve az ivó és üzemi fel- használásra, és jutna öntözésre, amely a csatorna övezetében lévő termelőszövetkezetek és állami gazdaságok gazdálkodásának nagy fellendülését eredményezné. Ezenkívül lehetne halastavakat létesíteni az erre alkalmas területeken. A gazdaságosságról a következőket írják a szerzők: „A csatorna megépítése komoly erőfeszítést követelne népgazdaságunktól. A mérlegen sokat nyom az is, hogy Pécs ipari és ivóvízellátása érdekében megépült első mohácsi dunaviz-távvezeték és tervezik a másodikat is. A két dunavezeték együttesen sem kerül annyiba mint a csatorna (300—400 millió Ft. az 1959-es árszinten), viszont a csatorna munkaigényes, azonkívül nem szükséges hozzá behozatalból beszerzendő anyag. A dunavezeték vizével még akkor sem célszerű öntözni, ha felesleges mennyiségben rendelkezésre állna, mert drága, míg a csatorna vize olcsóbb és nagy területet kapcsolna be. A fentieket szembeállítva a várható mezőgazdasági nyereségekkel meg kell állapitanunk, hogye hatalmas munka kivitelezése jelenleg nem látszik gazdaságosnak, azonban célszerűnek látszik felszínen tartani, mivel az ipar és a mezőgazdaság rohamos fejlődése során esetleg a gravitációs változat szerint, a csatorna megépítésére szükség lehet.* Ä másik víztémát „Sikonda fürdő hidrológiai viszonyai az utóbbi évek kutatásának tükrében” címmel, ifj. Schön- viszky László tanulmánya alapján közli a folyóirat. Sikondán kőszén után kutatva 1927-28-ban találtak me legvizet 318 méteres mélységben, amelynek gyógyhatása van. Közismert, hogy az elmúlt évek során a víz meny- nyisége csökkent, mert a víz agresszív hatása miatt a fúrólyukba helyezett vascső tönkrement és a víz hőmérséklete is kismértékben alábbszállt. Sikonda az utóbbi időben mint hétvégi pihenőhely és üdülésre alkalmas gyógyvizű fürdőhely került előtérbe. Ehhez megfelelő mennyiségű víz kell és ennek érdekében folytattak kutatófúrásokat, amelyek eredményt hoztak. Az eredetivel együtt összesen négy fúrást végeztek a sikon- dai völgyben és a mende-mon dákkal ellentétben biztosítottnak látszik, hogy naponta átlagosan 570 köbméter vizet adjanak. Ugyanis arról beszéltek a sikondai forrás apadását látva, hogy a komlói szénbányászat fejlődésével a víz elszökött és a mélységi bányaművelésnél felszabaduló meleg, illetve a bányák szellőztetése, hűtése a triász kőzetekben keringő vizet lehű- tötte. A sikondai forrás vízgyűjtő területe mintegy 12,5 négyzetkilométer, amelyből elvesz a Budafa-Máníai Vízmű, amely Komló vízellátását szolgáltatja napi 6000 köbmétert. Ennek nyomán felmerült a kérdés, hogy jut-e elegendő a melegvízforrásnak, mert az is a csapadékvízből táplálkozik. Amíg az esővízből meleg, gyógyvíz lesz, bizonyos időnek kell eltelni és ez a sikondai forrás esetében 5—6 hónap. Tehát a téli csapadék nagyjából nyáron, a tavaszi és nyári télen kerül ki a forrásból. A fúrásoknál és a régi kút vizsgálatánál kiderült, hogy a vízcsökkenést nemcsak a csővezeték elhasználódása okozta. Arra a következtetésre jutottak, hogy a Budafa-Mánfaí Vízműnél több a vízkivétel, mint amennyit a természetes utánpótlás adna. De számolni kell más tényezővel is, amely nagyrészt megmásítja e feltevést, ez pedig a vízben oldott állapotban lévő C02 csökkenése, amely a vízszint csökkenését is maga után vonja. A szerző érdekesen tárgyalja e jelenséget és végső következtetésként úgy foglal állást, hogy a vízgyűjtő területen az utánpótlódás naponta 8000 köbméter, amelyből jelenleg hatezer köbmétert felhasznál a vízmű és a maradék kétezer köbméter víz egy része a mélybe kerül, ahonnan megfelelő létesítményekkel meleg vízként kivehető. Miután a fejlesztés mintegy 600—700 köbméter vizet igényel, így még felesleg is marad, amit hidegvízként magasabb szinteken elhelyezkedő víztartó képződményekből a felszínre lehet hozni. Mindenesetre az idei aszály kedvezőtlenül befolyásolja a sikondai és mániái források vízhozamát a téli és tavaszi hónapokban, de hihetjük, hogy ez csak ritkán előforduló jelenség. Ez utóbbiakat nem a tanulmány szerzője, if j. Schön viszky László, hanem a Pécsi Műszaki Szemle lapjait forgató olvasó teszi hozzá. Kétségtelen, hogy nagyon érdekes e két tanulmány, de található még számos más. szintén fontos, közérdeklődésű téma a folyóirat lapjain, amely az utóbbi időben tartalmában gazdagodik. X,
