Dunántúli Napló, 1961. október (18. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-15 / 244. szám

OKTÖBB K

WÄPIÖ

5

Német—magyar barátsági ünnepség a Pedagógiai Főiskolán

Az irodalmi „vikingtemetések"

és a kritika

A főiskola hallgatói az NDK életét bemutató kiállítás' anyagával ismerkednek

Tegnap délben német—magyar barátsági ünnepséget tartottak a Pécsi Pedagógiai Főiskolán, a Német Demokratikus Köztársaság megalakulásának 12. évfordulója alkalmából.

A pedagógiai főiskolát szeA pécsi gázellátás a második ötéves terv tükrében

2íi millió köbméter gáz, 12 ezer lakáéban tesz gáz a tervidőszak végére

A város területén jelenleg 9j kilométer hosszúságú gázhálózat szolgálja az üzemek és a lakóházak gázigényeit, Az I960 évi adatok szerint a város 33 ezer Lakáséiból 7925-ben használnak hosszabb-rövidebb idő óta háztartási gázt, amely csak a tavalyi éviben több mint 3 és fél millió köbméter gáz- fogyasztást jelentett, Az üzemek (Porcelángyár, Húsipari Vállalat. Nádor szálló stb.) még ennél is többet, körülbelül 14 millió köbmétert ■ a legkülönbözőbb intézmények és egyéb általános célú fogyasztók 1 millió 618 ezer köbméter gázt használtak fel • múlt esztendőben, Tehát 1960- ban a Pécsi Gázznű 21 millió 191 ezer köbméter gázt adott a városnak.

Nézzük mi várható az idei és az ezt követő években, helyesebben a második ötéves terv éveiben. A Pécsi Gázműnél elkészült már a gázellátás öt évre szóló terve, amely nagyszerű adatokkal szolgál. Az idei év végén 600 ÚJ fogyasztót kapcsolnak be a hálózatba s az ötéves terv végére újabb 3000-et, amivel 12 ezerre emelkedik a háztartási gázzal ellátott lakások, illetve fogyasztók száma. Tehát a tervidőszak végére a háztartás közel hat és fél millió köbméter gázt hasánál fel évente, amely majdnem duplája a jelenlegi fogyasztásnak. A porcelángyár és a többi ipari vállalat, intézmény a jelenlegi 14 millió köb méter helyett az ötéves terv utolsó évében már 22 millió köbméter gázt igényel, s ezzel az ötéves terv végére a gázmű kereken 28 millió 300 ezer köbméter gázt szolgáltat Pécs város lakásainak és üzemeinek.

De a gázellátás ilyen fokú fejlődése nemcsak az új fogyasztók százainak, ezreinek bekapcsolását jelenti, hanem azt is, hogy az egyes fogyasztóra jutó 483 köbméter gázmennyiségét 1965 végére j>60 köbméterre emeli, ami a jelenleginél sokkal kedvezőbben szolgálja majd a háztartásokat Hogy mindez megvalósuljon,

még ebben m évben üzembe

helyezik az új-mccsekaljai

tízezer köbméteres új gáztárolót,

amely az eddig meglévő kapacitásokat 7700 köbméterről 17 ezer 700 köbméterre növeli. De befejezés előtt áll egy 1250 folyóméter hosszúságú. 300 milliméter átmérőjű acél gázvezeték építése és a második öt éves terv végéig évente 5000 folyóméter új vezetékek lefektetését tervezik.

mélyes baráti szálak fűzik az NDK-hoz, illetve a lipcsei pedagógiai főiskolához, mellyel az elmúlt évben teremtettek kapcsolatot. Ez a tudományos anyagcsere mellett a személyes kapcsolatokra is kiterjed, a nyáron például német szakos főiskolás diákok látogattak Lipcsébe. A kölcsönös találkozások, a személyes barátságok emléke bensőségesebbé tették a főiskola hallgatóinak, tanári karának és dolgozóinak jelenlegi ünnepségét.

Az ünnepséget Dénes Béla, a történelem tanszék adjunktusa nyitotta meg, majd Vargha Károly, a német tanszék vezetője beszédet mondott. Ezt követően Konrád Júlia főiskolai hallgató Berthold Brecht Honfitársaim című versét adta elő. Ezután Dietmar Wuckel főiskolai lektor, az NDK állampolgára, aki a lipcsei pedagógiai főiskola meg bízásából tevékenykedik a pécsi főiskolán — szólott a nagyszámú hallgatósághoz. Felszólalásában főként az augusztus 13—i eseményekkel foglalkozott. Ezt követően a főiskola kamarakórusa Haydn illetve Schumann számokat adott elő. Az ünnepség a DISZ indulóval zárult.

A rendezvény csak egyik eseménye volt a főiskolán meg rendezendő német—magyar

ünnepi heteknek. Ugyancsak tegnap kiállítás nyílt a főiskolán, amely az NDK életét ismerteti. A kiállítás egy hétig tart nyitva. Kedden este újabb rendezvényre kerül sor: dr. Siptár Ernő, a német tanszék adjunktusa A béke hangja az új német irodalomban címmel előadást tart A programiban szerepel még egy vetítettképes előadás is, amely az NDK életét és természeti szépségeit mutatja be.

A KPVDSZ

kulturális napok

Megkezdődtek a KPVDSZ kulturális napok. Már az idén is gazdag program várja a közönséget Pécsett és megye- szerte ismeretterjesztő előadásokat toönyvkáállítást és divatbamutaitóikait rendeznek. A TÜZÉP Vállalat székházában amatőr fotókiállítást nyitnak meg.

A KPVDSZ-napofc alatt Indítják be a TIT-tel közösen a téli esték sorozatot A kulturális napok legérdekesebb rendezvénye a gyógyítók és gyógyultak találkozója. Ezt a KPVDSZ megyei bizottsága kezdeményezte és az egészség- ügyi intézmények tíz vezető főorvosa, valamint sok hosz- szú ideig betegeskedett dolgozó eszmecseréjét jelenti, főleg a társadalombiztosítás és a betegellátás tárgyköréből,

"Vil&s a d&kányxa*

Nem kell megijedni. Csak múlt időkről van szó. Közel kétszáz éve történt, hogy Kovacsics János mohácsi bíró 1788. júl. 5-én Baranya vármegye alispánjához a következő jelentést tette: Mohácson a hajósok, akik a sóházhoz sót hordanak, az utcán keresztül és a házak mellett részeges fejjel dohéi- nyoznak, kiket te ha szóval intettünk^ még annál inkább pajkos káromlással pipájukból szikráz- tatják a sziporkákat, ágy hogy az ember nem is bátor nekik szólni. Történhető szerencsétlenségek el távolítására kéri a város vezetősége a megyét, hogy az olya- tén szófogadatlan em berek megzabolázta- tására módot találva, éket megintesse,

nasszal kapcsolatban levelet irt Votaries János hajósgazdának, intse meg a maga hajóslegényeit,, hogy a mohácsi utcákon dohányozni ebben a szá razságban ne merészeljenek, mert ha ennek utána is valamelyik hajóslegény az utcákon, pajtákban, istállókban dohányozni tapasztaltául fog, magának tulajdonítsa, ha meg- fogattatván, Pécsre megérdemelt bünteté sének elszenvedésére behozattatni fog.

Ugyancsak meghagyta a vármegye a mohácsi sóhivatalnak, hogy a kincstár érdekére való tekintettel tegye meg a szükséges intézkedést ezen veszedelmes vtsszaétét megszűntet

_

M

SaVj'

Harminchét évvel később Pécs városának tanácsa azon tapasztalás után, hogy némely nemes urak, de leginnkább azoknak cselédjei a már többször dobszó által te kihirdettetett felsőbb rendelkezéseknek ellenére ez utcákon dohányoznak, leéri « vármegyét, hogy e rendelkezéseknek «imái te inkább szerezzen érvényt, mert félő, hogy e városi hajdúk e rendtartásra ügyelvén, a párost hatalom alatt egyébként nem levő személyek ellen vétkezzenek. A vármegye átírt a városi tanácsnak, hogy a megyében te kihirdettetett /elsőbb rendelkezései’. •Ura tenni te • városi «teákon dohányozni bátorkodó nemes személyeket és ezeknek szegődött ese lédjeit annak idején hozzá nevenként jelentse be, kik iránt egyidejűleg határoz- tatott, hogy a nemes ügyészi perrel fog büntetődrü, azoknak cselédjei pedig azon-, túl a városi hajdúk által elfogadtatván, 14 napig tartó megyei fogságban bűnhődjenek,

A vármegyéhez ezért irt át q páros tanácsa, mert e nemes és hozzátartozói ügyében csak a vármegyei törvényszék ítélkezhetett. — De hogy volt-e ezután is, aki a dohányzás tilalma ellen vétett és az említett szigorú büntetést elszenvedte, arra a sárguló levéltári írások között sem sikerült adatot taláírd.

Dr, Kérő Unef,

kJ éhány esztendő óta feltűnő a jelenlegi ’ magyar prózairodalomban — erre egyaránt példa a könyvkiadás és a folyóirattermés, — hogy a mai témájú írások jelentős százaléka gyakran a hajdani vikingtemetésre emlékeztet. Köztudomású hogy az ősi vikingek a halottat hajóra kötözték, kivontatták a tengerre, majd a bárkát meggyújtották. A hajó órákig égett — félelmetes, látványos pompával. Természetes, hogy mindebben volt valami utánozhatatlan ünnepélyesség és tragikum.

Hasonló látványosság, ünnepélyesség és érzelmi pompa kíséri a mai témából készült írások jelentős részét, de hát tulajdonképpen milyen írásokra gondolok

íróink és esztétikusaink nagyon sokszor és nagyon sokat beszélnek az újfajta emberi és társadalmi tartalom ábrázolásáról. Az újfajta ember belső, az új morálban született konfliktusairól, praktikus étetrendszeréről, mégis — ha az utóbbi néhány esztendő magyar irodalmi termését alaposabban megvizsgáljuk — kiderül, hogy a prózai írások tömege a mai polgáremberről szól.

Az írók — a fővárosban és vidéken egyaránt

— természetesen politizálni akarnak, de egy ré szűk azt hiszi; a modem magyar irodalomban a politizálásnak csupán kétféle, leegyszerűsített módja van. Az egyik mód a sematizmus

— amely nem jelent következésképpen poldti- zálásit — de ezt az írók jelentős része gondosan elkerüli. Marad a másik mód — vagyis a politikai tartalmat a polgárság politikai, erkölcsi agóniájával azonosítják. Ezekben az írásokban rendszerint az az alapkoncepció, hogy mát csinál ma az a polgárember, akinek negyvenötig az antifasdzmus volt a legnagyobb politikai élménye — ha volt — a fel- szabadulás után pedig megkezdődött a társadalmi fejlődés szempontjából dialektikus politikád agóniája. Mit csinál, hogyan gondolkodik, hogyan válik meg korábbá eszményeitől, hogyan hal el benne a százados erkölcsi és esztétikai hagyomány, hogyan vívódik önmagában. Mert kétségtelenül vívódik.

Az ilyen írásokat olvasva az ember kénytelen ol-am következtetést levonni, miszerint ezeknél az íróknál a legfontosabb emberi - politikai probléma — a polgárság sorsa. Annál szembetűnőbb ez, hiszen az írók viszonylag jelentős százaléka él ebben az alkotói koncepcióban. Természetes, hogy a közéletben, a társadalmi életben nem ez a legfontosabb gond, de ennék ellenére az irodalmi vikingtemetések zavartalanul folynak tovább, időnként az ilyen szertartásokra még egy-egy kritikus is áldását adja — mondván, hogy mindez a művészet jegyében zajlik.

A polgárság irodalmi vffldegtemetése két

" okból is látványos és viszonylag könnyű. Egyrészt a polgárt, mint típust a korábbi nagy írók klasszikusa rangra emelték. Nagy művekben gyökerezik az irodalomban, és természetrajzát olyan művészek mintázták meg többek között, mint Martin du Guard, Thomas Mann, Emile Zola, Anatol Frence és mások. Az általuk megformált, hatalmas, művészi erejében szinte páratlan alakról nem nehéz ma is le- mintázni külső és belső alaprajzát. Másrészt pedig az így klasszikussá lett polgárt — agóniájával együtt — a mai korszakba átmenteni irodalmi vonatkozásiban nemcsak könnyű, de helyenként hatásos is.

A probléma lényege —* gondolom — félreértésből ered. íróink egy része — vidéken gyakran — a modernséget földrajzi fogalom szerint érti, önmagukban elfogadták a ferde tételt, miszerint a modem irodalom kdzárólá- gosan egyenlő a nyugati irodaiammal. Természetes, ha étből a koncepcióból indulnak el, könnyen megérkeznek egy olyan következtetésihez, hogy a mai nyugati irodaiam legizgalmasabb típusa a polgár. Hiszen ez a fajta ember a nyugati féltekén hatalmas lellkitusákat él át, kiváló irodalmi alapanyag, a modem nyugati irodalomban a gerincet képezi. Miért ne lehetne számunkra is izgalmas ja." polgár?

Bizonyos igazság ven abban, and a nyugati polgárság irodalmi alapanyagát illeti. A mai nyugati polgár sokkal drámaibb évtizedeket él át, mint elődei a polgárság történetében bármikor. A társadalmi fejlődés, a világrendszerek között egy olyan labilis* kétségbeejtő ponton áll, ahol a legalapvetőbb emberi kérdé sekben — a jövendő, egy esetleges atomháború vagy a békés egymás mellett élés, a kapitalizmus gazdasági vastörvénye, vagy a fasizmus kérdésedben — még önmagának sem tud téLjesórtékű választ adni. Ilyen televény irodalmi talajon természetes, hogy születhetnék nagy művek — mert születnek is, — de az is természetes, hogy ez az állapot még Inkább életrekeüti • burásáé dekadencia minden elképzelhető filozófiáját és alkotói módszerét Még akkor is veszélyes ez a mi irodalmunkra, ha egek az áramlatok átkeresztelkednek modernségre vagy újrealizmusra.

L| indezt lemásolni, sajátos viszonyainkra

* * alkalmazni semmiképpen sem szerencsés, akadálya lehet — és az is — az új. magyar modern irodalom megteremtésének. Hiszem egy részt a mai nyugati polgár — összességében és részleteiben — nem téveszthető össze a mi polgárunkkal. A mi polgárunk már más erkölcsi és politikai tendenciákban él. életélménye közel húsz esztendő óta más, és a polgárság is más, mint amilyennek a jelzett írók oiv előszeretettel ábrázolják. Nem beszélve arról, hogy a polgárság agóniája csupán részletkérdés — sőt a mi polgárságunk számára is egyre inkább az — és aligha van szükség egy olyanfajta irodalom művelésére, amely a fától nem iütja az erdőt.

A pix>bléma lényege másrészt abban van, hogy ezek az írók helyenként tévednek a modernség alapvető kérdésében. Nem ismerik el, hogy a modernség másképpen lényegi kérdés, mint ők gondolják. A szocialista esztétika igazsága szerint az irodalom a társadalom változását, mint lényeget ábrázolja, az újfajta gondolatot, életstílust, új társadalmi viszonyo- nyokat, — de egy valóságos társadalmi erőviszony alapján. És egyben mutatja, művészien örökkévalóvá teszi a társadalom szüntelen fejlődésének folyamatát. Nem rögzít, de messzebb néz, és így az embert is megtanítja messzebb nézni.

Nem azt jelenti ez, hogy a mai irodalom mindenáronvaló politikát, direkt politikát kíván. Nem arról van szó, hogy minden regény és novella témaanyaiga a szocialista munkásvagy parasztélet aktuális történeteit dolgozza fel, de van a mi korunkban éppen elég kérdés, amelyekre a mi emberünk, a modem magyar ember nemcsak önmagának, de másnak is választ tud adni. A mai élet nagy drámái, nagy problémái, az ilyen drámák, problémák művészi megfogalmazása egyaránt magában hordozza az örök emberséget, a társadalmi tartalmat és a modernséget is.

Ami ma íróink egy részénél a polgári agónia jegyében zajlik, az minden, csak nem modernség. Lehetnek ezek a „temetések'’ pompásak, művészileg alaposak, külsőségeikben meghökkentóek — de objektíve mégiscsak temetések. Márpedig a nagy művek, az őszinte írások, amelyeket érdemes megírni — rendszerint az ember nagyszerűségét, legyőzhetetlenségét, szakadatlan erejét hirdetik.

Itt következnék tulajdonképpen a következtetés, amely elsősorban a kritika, mondhatni úgy is, hogy a meggondolt marxista kritika jelentőségének szól.

A mi viszonyaink között egy kicsit természetes, hogy az előbb említett — úgynevezett agónikus — írásoknak gyakran akad védelmezőjük, és ezek a védekezések gyakran nem is eredménytelenek. A kritikusok egy része a polgári esztétika szabályai szerint érveket keres a művek mellé — és persze közben elfeledkeznek ártól, hogy a fegyverül használt polgára esztétika karunkban már elöregedett. Az írók rendszerint jegyzetekkel, felháborodottan védik meg írásaikat — ha a kritika netán megkeresné és megtalálná ezekben a művekben az alapvető hibát Hogy az agónikus írások védelme gyakran nem eredménytelen, abban nemcsak azt kell látni, hogy hegyenként ez az irodalmi szellem elég erős, de azt in, hogy a szembenálló kritika is gyakran megelégszik s kispolgári radikalizmus fegyvereivel.

As ilyen kritika oda te tit, ahol nincs mit

eltalálni, a szerelmes versek szubjektív gondolataiból is rendszerint messzemenő és kevésbé szubjektív jellegű társadalma és világnézeti következtetéseket von le. Az ilyen kritika helyenként megelégszik a kritikai ős- fegyverekkéL, de hajlandó ágyúval is verébre lőni.

A szórtál!sta kritika lényege egyszerű és világos az ilyen írásokkal szemben. Ezekben az írásokban a társadalmi-emberi szemlélet nem modern, nem őszinte, nem is áE rokonságban a nagy emberi tulajdonságokkal, ezek az írások, ezek a látványos „temetkezések” még- csak a „példaképre”, a ntyugati irodaiam jelentős, modern alkotásaira sem emlékeztetnek vagy hasonlítanak.

h^findezeket minden alkalommal él kell

*■ mondania és be kél! bizonyítania a marxista kiritkának és aligha lehet olyan kritikus — ha jószándékú az íróval és az irodalommal szemben — aki tétlenül, szótlanul végignézné az ínodaSmt „vikingtemetéseket”.

Thiery Árpád

Novemberben ismét gépkocsi nyereménybetétkönyv-sorsolés

A gépkocsi nyeremény betétkönyvek nagysikerű első húzását rövidesein újabb követi, amelyet november 10-én rendez az Országos Takarék- pénztár. Ezen valamennyi — július 31-e előtt váltott és október 31-én érvényes — tízezer forintos, valamint az április 30*- ig váltott és október Sl-én még érvényben lévő ötezer forinton gépkocsi takarékbetétkönyv vés* részt

Az Országos Takarékpénztárnál elmondották, hogy a sorsolásra kerülő betétkönyveket a határidő lejárta után, november elején veszik pontosan számba, azonban már most megállapítható, hogy többtízezer ilyen betétkönyv van. A jelenlegi helyzet alapján ösz- szesen 45 gépkocsit sorsolnak majd ki. Ebből — a könyvek számát figyelembe «éve a mos tani adatok szerint — M autó,

jut a tízezer forintos betétkönyvekre. Az ötezer forintos betétkönyvek tulajdonosai között 9 személyautót sorsolnak ki.

A szerencsés nyertesek azon kívül, hogy személygépkocsi birtokába jutnak, természetesen szabadon rendelkezhetnek a betét összegével is. Akik tehát betétjüket továbbra is fenntartják, részt vesznek a kő véteni Mtete