Dunántúli Napló, 1961. október (18. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-08 / 238. szám

NAPLÓ

1961. OKTÓBER S.

6

Hangverseny Bikalm

Ma este 7 órakor, a bücaü

állami gazdaság művelődési házában rendezik meg a Mágocsi Földművesszövetkezet Kodály Kórusának és a Mohácsi Szimfonikus Zenekarnak együttes hangversenyét.

A műsorban Beethoven,

Händel, Haydn, Schumann, Grieg, Erkel, Liszt, Duna- jevszkij, Bárdos és Kodály művei szerepelnek.

Az énekkart Balatoni Mátyás, a zenekart Kiss Miklós vezényli.

A mágocsi énekkar és mohácsi zenekar együttműködése már több sikeres hangversenyben nyilvánult meg. A mai ünnepi hangverseny — mint ezt már műsorának igényessége is bizonyítja — a két együttes nagy erőpróbája tesz. s jelentős versenye a vidéki zenei életnek.

Szép tervekkel kezdi az évadot az Irodalmi Színpad

A Pedagógusok Szakszervezete Nevelők Háza pécsi Irodalmi Színpada megkezdte a próbákat, s október 30-án kerül sor az Irodalmi Színpad jubileumi évadának első előadására: a József Attila emlékestre, a Pécs város Művelődési Házában. Bevezetőt mond dr. Kolta Ferenc főiskolai tanszékvezető tanár. Az Irodalmi Színpad tagjai mintegy harminc József Attila verset szólaltatnak meg. A műsort fűszerezik néhány megzenésített József Attila verssel, amelyet a pécsi Nemzeti Színház művészei Illés Éva és Tréfás István énekelnek. A következő előadásukra — melynek címe: Énekek éneke — november 27-én kerül sor. A szerelmi költészet legszebb darabjaiból egy élő

antológiát állítanak össze. Bevezetőt Werner István mond. Ezt az előadást követi a „Pegazuson a föld körül” — amely a nagyvilág mai költészetét mutatja be, dr. Gyer- gyai Albert, a világirodalom egyik legkiválóbb magyar ismerője vezeti be az előadást. Mai költőknél tesznek látogatást, s egy-egy szép verset keltenek életre az Irodalmi Színpad tagjai. A „Dunának Oltnak egy a hangja” előadásuk a szomszéd népek: hor- vátok, szerbek, csehek, lengyelek, bolgárok mai költészetét ismerteti, Illyés Gyula vezeti be az előadást. A Dunántúl költészete című előadásukban bemutatják mindazokat a verseket, amelyeknek a szerzői a Dunántúlról származnak, amely verseket a

XXXXXIOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOO

DOBY JANOS:

HOLDNEZÓK

Korán volna, még a szüreti bál —

Tele minden pad, tornác, kiskapd .,. nyugszik a jós»ág; lassan tízre jár —mi van, hogy mégis talpon a fala?

Nyüzsögnek fönt is; telve van az égbolt... olykor szalasztják is a fölöset; csak akit várnak, az nem akaródzRi kelni még.., az a kékes-vöröses —

így mondják; meghogy — nagyobb mint a

í többi;

hiszen nem «állag, hanem holdvilág. Fogadkoznak a fiúk, meg a lányok, hogy biztos... ők látják meg bamarúM».

LOVÁSZ PÁL!

— Mi les® már; jön, nem? jobb von lefejküdni —

igy tanakodik odébb valaki.

— Én nem strázsálom. Úgyse nyernék vele, hisz ez csak olyan, amerikai.

— Ennek már lőttek, ha idáig nem jött — mondja egy basszus a szentenciát.

— Leesett: kampec; a fejem se fájjon — ettől még nem dől össze a világ.

S van már ülőhely — a menyecske mellett; szép, holdas-képű; özvegy, régen az: két éve, több... És én a műhold hijján valódi mellett keresek vigaszt.

SPEKTRUM

A rádMehtAAg jelez, műszert műszer segít, átlépnek millió fényéveket, felsorakoznak a színképvonalak s adják a hirt:

Kitört a hidrogénvihar egy esülaghalmaCzon —

lángörvények dobálnak, forgatnak, tépnek, vagyfteoek lemérhetetlen hőfokon világmindenség-részeket,

ó, a lent-fönt-sehol-táj földi embere, olvasd a hirt és rejtsd el arcodat: langyos talajt, lég-köntöst, lágy vizet, árny-fény szépségét kaptad, mégis-mégis idézed, kísérted a rontó elemet — s ha szót fogad:

léted, honod, világod nfnccsé lobban, s a rezgés tengerének spektruma nem is jelez drámádról vonalat

Dunántúl szépsége ihletett. Egyik érdekessége lesz az előadásnak, hogy vetített képes előadás lesz, a Mecseki Foto- klub színes felvételeket készített a Dunántúl legszebb tájairól: Csobánc, Tátika, Tihany stb. helyekről.

Az öt előadáson kívül van még egy érdekes kezdeményezése az Irodalmi Színpadnak, amely országosan is út- törő-jellegű. Hogy a járási székhelyek, kultúrházak is profitálhassanak a Nevelők dáza Irodalmi Színpadának izínvonalas, érdekes előadásaiból — elhatározták, hogy . járási székhelyeken egy tizenhét előadásból álló Akadémi- ít szerveznek, amely a nyolc általános iskolát végzett em- Derek, középiskolások ismereteire épül. Az Irodalmi Színpad tagjai két csoportra osztva — minden második szerdán ellátogatnak egy-egy járási kultúrotthonba, ahol a 12 előadás alatt a hallgatókkal megismertetik a magyar költészet fejlődését a középkortól egészen napjainkig. Az Irodalmi Színpad kétórás műsorai így igen jelentős nép- i művelési szerepet töltenek be j ' vidéken. Egy-egy alkalommal i mintegy húsz verset mutatnak I be, hogy teljes képet kapjon ! a közönség egy-egy kor költé- ! szetéről, vagy költőjéről. Az Irodalmi Színpad tagjai kis ! brigádokra osztva a népmű- j velési autóval járják a járási székhelyeket.

Az Irodalmi Színpadnak ez a kezdeményezése igen jelentős dolog országos viszonylatban is. A hallgatók a 12 előadáson közel 200 költeménynyel ismerkednek meg. Az Irodalmi Színpad tagjai — amellett, hogy a napi munkájukat becsülettel ellátják — vállalták ezt a sok áldozatot, türelmet kívánó szép feladatot.

Dr. Németh Antal, a pécsi Nemzeti Színház rendezője, az Irodalmi Színpad vezetője nagy alapossággal készíti fel az Irodalmi Színpad tagjait ezekre a nagy jelentőségű, kulturális szempontból igen figyelemre méltó rendezvényekre.

H .; L

Pécsi írók a Dunántúlon

A pécsi írócsoportnak már régen dédelgetett terve az, hogy nemcsak Pécsett és Baranya megyében rendez irodalmi esteket, hanem a Dunántúl többi megyéiben is. Eddig azonban — néhány kaposvári szereplésen kívül — nem sikerült messzebbre eljutatok a pécsi íróknak.

Idén, a jelek szerint végre sikerül valóraváltani a korábbi tervet. A Jelenkor szerkesztőbizottsága és az Írószövetség pécsi csoportja megkezdte a tárgyalásokat a dunántúli megyék székhelyeinek íróival és tanácsi szerveivel, s ennek eredményeképpen a tavaszig több dunántúli városba látogat él a pécsi írók egy-egy kisebb csoportja, hogy ott a helyi írókkal együtt irodalmi műsort adjon az irodalomszerető közönségnek.

KUBAI „ROMANTIKA"

A

lapjábanvéve még masí sem tudom, hogy mivel kezdődött a tulajdonképpeni ismeretség.

Órák óta mellettem öl a közel hét millió kubaiból egy házaspár. A fiatal feleség a kubai kulturális kapcsolatok egyik vezetője, a férfi — hisandro Otero Gonzales — a havannai Revolution című iap szerkesztője. Szívesen, kedves, spanyolos szóáradat- tal, okosan és pedáns egyszerűséggel válaszolgatnak. Figyelmesek és szeretetremél- tóak — mégis keresem bennük azt a egyedi tulajdonságot, ami csak a kubaiakra illik, ami csak az övék, de eddig csupán néhány szóvirágot és néhány kuriózumot tudnék megírni a jegyzetekbőL

Nem szeretem a pátoszt és az indokolatlan érzelmességet — mégis, van ebben a találkozásban valami utánozhatatla- nul őszinte és utánozhatatla* nul emberi.

Tudom már, hogy a férfi a legendáshírű népvezér, Fidel Castro harcostársa és személyes ismerőse, hogy meleg, .baráti érzelmek fűzték a nemrég elhunyt Hemingway hoz. Tudom, hogy alig múlt harminc esztendős, de évekkel korábban megjárta már az al- géri ai szabadságharcosok táborait, és riportjaiért megkapta a kubai újságíróknak adható legmagasabb díjat.

Hallgatom őket, és egy kicsit röstellem magam. Mit tudok Kubáról? Tudom a forradalmi események történetét, néhány földrajzi adatot és néhány apróságot. Milyen magasak a hegyek? Milyen mélyek a tengeri öblök? A halászok évente mennyi mariint fognak, és ki nyerte a legutóbbi halászversenyt?

Otero Gonzales váratlanul a

tolmácshoz hajol, és halkan, szerényen mentegetőzik.

— Amit eddig mondtam, annak nincs fontossága. Nekünk a forradalom a fontos...

A forradalom. A forradalom lángoló, haláltanegvető szere- tete. Ez az egyedi tulajdonság, ami a ku baiaké.

*

Amikor öt esztendeje Fidel Castro nyolcvankét emberével partraszállt Kubában, majd először megütközött a diktatúra csapataival — tizenkét embere maradt. Az ütközet után összeszedte a rongyos, sebesült, elcsigázott embereket. Sokáig nézte őket, azután csendesen, mosolyogva csak ennyit mondott:

— Az első csatának vége. Azt hiszem, most dőlt el, hogy megdöntöttük a diktatúrát.

Gonzales először a győzelem évfordulóján találkozott Fidel Castróval Fimar del Rióban. Castro neve, alakja any- nyit jelent Kubában, mint a legenda. Hatalmas fizikumú, rettenthetetlen, rendkívül energikus ember. Haláltmegvetően bátor, és a kubaiak személy szerint tőle tanulják a forradalmi bátorságot. Hogy milyen alaposan megtanulták — arra a legutóbbi példát az amerikaiak által segített, ellenforradalmi partraszállás három és fél napos története adja.

Az ellenség sok-sok, jól felszerelt hajóval és harminc modem repülőgéppel, általában modem fegyverekkel támadott a kubai forradalomra. A kubaiaknak tíz rozoga, a diktatúrából megmaradt és

a selejtezésre megérett repülőgépük volt, és tíz pilótájuk. Az ellenség Playa Giron és Playa Larga vidékén tört be. Ez a tíz pilóta azt mondta — ha kell meghalnak, de visszaverik az ellenséget. Tizenkét intervenciós hajót süly- lyesztettek el az öbölben, és tíz modem repülőgépet semmisítettek meg Három és fél napon át egykét órát aludtak a pilóták, és csak annyi időre szálltak le, amíg bombákkal, lőszerrel és üzemanyaggal megtöltötték a gépeket.

Egy kubai harcost súlyosan megsebesítettek az intervenciósok. Eszméletlenül feküdt a halottak között, majd a sebesülés után néhány órával magához tért Hallotta, amint az ellenforradalmárok emlegették: ha az intervenció nem sikerül — merre menekülnek vissza. A sebesült harcos — akinek törött volt a balkarja, a jobb vállából hiányzott egy fontnyi hús, és az arcát szinte szétroncsolta egy harckocsi szétrobbant alkatrésze — három kilométert kúszott, erejének utolsó megfeszítésével egész éjszaka, és értesítette a forradalmi csapatokat az ellenforradalmárok visszavonulási útjáról»

*

Az intervenciós támadás három és fél napjának hőseit a kubai újságírók és írók már novellákba, regényekbe örökítik, de a kubai forradalom nemcsak fegyverrel áll őrt.

1960. szilveszterén Fidel Castro meghirdette minden idők legnagyobb kulturális programját Kubáiban. Az országban hatszázezer férfi és nő jár fegyverrel a kézben — a munkások, a parasztok mindenüvé magukkal viszik a fegyvert •—, de Kubában a lakosság negyvenhárom százaléka analfabéta.

Az UNESCO egyik bizottsága megállapította, hogy megfeszített erővel is tíz év kell ahhoz, hogy Kubában megszüntessék az írástudatlanságot. A kubai nép ez év elején munkához látott — száz- és százezrek fogták kézen az analfabétákat. Közel kétszázezer fő- és középiskolást áprilisban szabadságra engedtek. A diákok brigádokat alakítottak, kimentek a tegeldugottab falvakba, sátrat vertek, és ha csak egy óra szabadidejük is volt a kubai parasztoknak, — már ími-ol- vasni tanították őket.

— Elmondok én magának egy esetet — kavargatja Otero Gonzales a kávéját. — Ez a történet jellemző az egész kubai népre, és erre a nagy társadalmi mozgalomra. Egy ilyen brigádban tanított egy tizenhárom éves diák. Egyszer szabadidejében fürdött, messze beúszott a tengerbe, és belefulladt. A többiek azonnal csónakra ültek, keresték, de még napok múlva se találták meg, amikor a szülei is a helyszínre érkeztek. A család várt, de tíz nap múlva szomorúan visszautaztak Havannába. És két nap múlva ez a család — az apa, az anya és a halott fiú két testvére — jelentkezett az egyik brigádba munkára, mint mondták: helyettesíteni akarják a fiút...

Ez év december harminc- egyedikére nem lesz Kubában analfabéta. Az első percekben még egy kicsit kételkedtem, hiszen md magyarok aligha szoktunk hozzá az ilyen mammutméretű társa dalmi akciókhoz, de amikor Gonzales elmondta, hogy Kubában a lehető legnagyobb erkölcsi megszégyenítés, ha valakinek nem adnak munkát, és ellenérték nélkül kiadják neki a fizetést, hogy Kuba szinte egy emberként mozdul minden hívó társadalmi szóra, hogy Fidel Castrót órákon át zúgó viharban és esőben mozdulatlanul hallgatják, — elhittem.

Ilyenek a kubaiak. Kemény, állhatatos emberek, akik nagyon jól tudják, hogy mit jelent szabadnak lenni.

Búcsúzunk, összecsukom a jegyzetfüzetet, amikor Otero Gonzales kérdően rámnéz.

— Hemingwayról még nem is beszélgettünk .5 a

Igém A „nagy” kubai, akit oly forró szeretettel a szívébe zárt a kubai nép. Havannától húsz percre lakott, nagy tisztelője volt a kubai forradalomnak, és csak azért nem ment fel a hegyekbe annakidején a j.gueriüeros” hadseregbe, mert egészsége, magas kora miatt nem mehetett.

— Csodálatos ember volt — mondja szomorkásán Gonzales, azzal a tisztelettel, ami csak a nagyon kedves halottnak jár. — Mindig megrendezte a halászversenyt. Ö alapított díjat, mindig ő adta át a serleget. Legutóbb Fidel Castro nyerte a versenyt, ő fogta a legnagyobb halat.»,

— Milyen ember volt Hemingway? Hiszen ön jól ismerte.

— Igen, jól ismertem. Kilenc éve találkoztam vele először. Hemingway minden este bejárt a havannai Flori- dita bárba. Egyszer is ott ült, én pedig a másik asztalnál egy barátommal Olyan érzésem volt, hogy odamegyek hozzá és megszólítom. Odamegyünk, de Hemingway gorombán, csaknem tettleg elzavart bennünket, mondván, hogy hagyjuk dolgozni. Megsértődtünk, majd. amikor ké- sőb fizetni akarunk, a pincér széttárja a kezét, és mondja, hogy Hemingway már kifizette a számlát. Alig ocsúdtunk fel. az öreg már ott volt az asztalunknál. Csaknem bocsánatot kért. Mondogatta, hogy mi nagyon jó fiúk vagyunk, és ne haragudjunk, hogy ő ilyen heves, goromba öregember. Meghívott bennünket a házába, és attól kezdve sokszor meglátogattam őt;.» Hogy milyen ember volt? .. i Látszatra talán kemény, mint egy szikla, de belül? Tele volt érzelemmel. melegséggel».« csupa ember volt»»,

*

Q

onzales azóta messze jár. Mit tudtam meg a kubaiakról? Azóta is mindig az a néhány szó emlékeztet, amit Fidel Castro a lerongyolódott, sebesült, tucatnyi harcosnak mondott a kubai hegyek között. Igaza volt, és ma hatmillió kubai áll mögötte. Milyenek? Egy pillanatra kölcsönkérem Li- sarHro Otero Gonzales szavait: ...Csupa emberek.:,

Tbiery Árpád

»

<

Haraszti Pál: Szapuló asszony