Dunántúli Napló, 1961. október (18. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-22 / 250. szám

é

NAPlő

1961. OKTŐ&ER 2t

1811. OKTOBER 22-ÉN hatalmas üstökös terjesztette fénycsóváit a Sopron megyei Doborján egyik szerény házára, melyben az Eszterházy uradalom egyik tisztviselőjének, Liszt Ádámnak, fia született. A babonás nép véres háború je leként tekintette az üstököst, amely azonban valóban olyan üstököst adott Magyarországnak, amelyik művészetével, ze- neköltőiségével, bölcs és tiszteletreméltó emberi vonásaival beragyogta nemcsak hazánk, de az egész Európa égboltját; sőt fénye még mindig világít és utat mutat a zeneművészet világában, aminek éppen a most zajló Liszt—Bartók-emlékév az egyik dokumentuma.

Nem a zenetörténész, hanem a tudományos politika, az államtan művelője szemével vizs gáltuk meg azt a rendkívül érdekes kérdést, hogy miként vallhatta a XIX. század egyik legnagyobb embere magát magyarnak, amikor rá valóban illett, hogy művész hazája széles e világ, és csak néhány szót tudott magyarul.

Módszeres és eredeti forrá- so- 'boz visszanyúló kutatásaink nak meglepő eredményei voltak. Kiderült, hogy Liszt életrajzírói glorifikálásuk közben olyan romantikus mezbe öltöztették Liszt származását, hogy körülötte a homálynak és a hamisításoknak egész sűrű szövedéke keletkezett.

Liszt családfáját Nyugat-Ma- gyarprszágon és Burgenlandiban lépésről lépésre kutatva ki

Ma 150 éve született Liszt Ferenc

A Liszt—Bartók-emlékév nagy ünnepnapja

derült, hogy azon egyetlen magyar név sem szerepel. A mester mindkét ágon ausztriai eredetű és német anyanyelvű szülőknek Magyarországon született sarja. A Liszt névnek semmi köze sincs „a magyar liszt szomorú rapszódiá”-hoz, mint e terményünkről a nagy mező- gazdasági válság idején a hu-í szas évek végén az egyik újságunk humorosan írta. A List név az egykori ófelmémet Listhart személynév lekopásá- ból származott; s jelentése „eszes”, „okos”.

Oly gyakori az osztrák és a magyar határterületen, mint ná lünk a Szabó vagy Varga családnév. Mesterünk dédapja sze gény zsellérként halt meg a Moson megyei Rajkán. Tehát nem volt daliás huszártiszt, miként életrajzírói feltüntették. Családja pedig nem volt nemesi eredetű, amint túlbuzgó dicsőítői szerették volna akár kegyes hamisítások árán is megállapítani.

A szintén zenei műveltségű apa, aki ugyan nem tud jól ma gyárul, de nevét már magyarosan írja és a csodagyereket legelőször Pozsonyban és Pesten mutatja be, Bécsben és Párizsban képezheti tovább. Így lesz az ifjú Liszt Ferenc a fran cia kultúra adoptív gyermeke. A francia válik anyanyelvévé, mert ezt beszélte és írta legtökéletesebben.

Mindennek nincs különösebb

jelentősége annak eldöntésében, hogy milyen volt Liszt hazafiúi érzelme és nacionalizmusának tartalma. Liszt 27 éves korában már egész Európában elismert, mindenütt páratlan lelkesedéssel ünnepelt művész volt Hazájától azonban teljesen elszakadt. Ámde ekkor történt valami, ami egyszerre rádöbbentette a haza fogalmára. Idézzük barátjához, Lambert Massart-hoz 1838-ban írt leveléből: „Véletlen körülmény ébresztette fel bennem hirtelen azt az érzést amiről azt hittem, hogy kialudt, pedig csak szuny- nyadt bennem. Egy reggel Velencében olvastam a pesti szerencsétlenség [a nagy árvíz] részletes elbeszélését. Ez szívemig hatott Szokatlan részvétet éreztem és ellenállhatatlan szükségét annak, hogy ennyi szerencsétlen emberen segítsek ... Ezek az izgalmak, ezek a fellángolások fedezték fel szá momra a ,haza’ szó jelentését. Nagyszerű táj jelent meg lelki szemem előtt: a jólismert erdő volt ez, amely a vadászok kürt jétől visszhangzik; a Duna volt mely sziklákon rohan keresztül; a hatalmas rétek, ahol békés nyájak legelnek szabadon; Magyarország volt az erős, bőkezű föld, mely olyan nemes gyermekeket hordoz hátán, egy szóval: az én hazám volt. Mert — így kiáltottam fel hazafisági rohamomban, amelyen bizonyo san mosolyogsz — én is ehhez az ősi és erős fajhoz tartozom, én is ennek az őseredeti, megszelídítetten nemzetnek vagyok fia, amelyet még úgylátszik jobb napokra tartogat a gondviselés.”

Bécsbe siet ahol tomboló tó kesedés között tízszer hangversenyezik a pesti árvízkárosultak javára. Képzelhetjük azt a fogadtatást amelyben ezek után Pozsonyban és Pesten részesült. Páratlan ez az egész művészettörténetben. Ünneplésének rugói közt ott szerepel a művészet egész világon győzhetetlen, legnagyobb reprezentánsa, a jótékonyság; a nyugati, új eszmények, a szellemi haladás és a szabadság hírnöke, „a nagy tanítvány a vészek honából, melyben egy világ szíve ver” — mint Vörösmarty zengi róla, nagy kortársa, aki a költői révület ködében is tiszta látással ismeri fel Liszt muzsikájában a nemzetet felriasztó dalt, „Melyet a nép millió ajak kai Zeng utánad bátor hangokon.”

De mindezek a mozzanatok eltörpülnek a legfontosabb előtt: Liszt nemzeti hősként áll hazája előtt, amikor a Rákóczi- induló tüzes ritmusai először csendülnek fel mesteri ujjai alatt A kamarilla titkos ügynökei jelentik Bécsibe a rendőr

miniszternek, amikor Lisztet főleg az ellenzéki főurak, a „patrióták” karolják fel. Amikor egy csomó magyar népies té mát megismerve, hazája iránt érzett őszinte szeretetből és lelkesedésből egymásután alkotja meg Magyar Rapszódiáit, majd egyéb magyar tárgyú és magyaros motívumú szerzeményeit. Ettől kezdve a nemzet zenei géniuszának megtestesítőjét látják benne, akit most már elszakíthatatlan szálak fűznek nemzetéhez.

Liszt kora ifjúságától fogva a francia romantikus forradalom neveltje. Emberi és művészi kibontakozásénak színhelye Párizs volt. Saint-Simon utópista szocialista eszméi és Lám menais abbé vallási forradalma magával ragadja a húszéves ifjút, aki a júliusi forradalom ide jében forradalmi szimfóniát kezd Írni. Berliozban a forradalom, Chopinben a „haza” művészét ismeri meg. Ezek a benyomások egész életére kihatottak. Honfitársaihoz még anyanyelvükön sem szólhatott Hogy mégis ennyire fel tudta kelteni hazája lelkesedését, oka csakis az a nagy megegyezés lehetett, ami a nemzet akkori vágyai, érzései és Liszt egész egyénisége, temperamentuma, művészetében megnyilvánuló nemzeti jellegű törekvései közt fennforgott. A nemzet művészi dicsőségének vágya volt ez, a felsőbbrendű magyar műzené megteremtésének reménye, amit Liszt az egész világon ha- may népszerűvé vált magyar rapszódiáival keltett nemzetében. így aktualizálódott nálunk Liszt Ferencben a romantikus gondolat, mely szerint a művész népének és korának vezére. A „magát szünet nélkül álmokban hintázni szerető Hunniában” (Széchenyi szavai) már olyan gondolatok ébrendnek, hogy a francia, német és olasz zene mellett a magyar lesz a negyedik nemzeti zenei stílus, amely világhírre emelkedik.

Csekey István.

Bemutatjuk:

^ptewáry llalwizlLa,

a pécsi opera új énekesnője

A Művelődésügyi Minisztérium ezer forintos ösztöndíjával került a pécsi operatársulathoz az új színházi évadban Pécsváry Gabriella operaénekes. A bemutatkozásnál úgy illik, hogy mindent elmondjunk a bemutatott művészi múltjáról, eddigi pályafutásáról. Pécsváry Gabriellának azonban nincs múltja — csak jövője. Azaz hogy valami mégis van, mert nem könnyű az út az első álmoktól a megvalósulásig, az iskolapadtól az operáig.

Tizenhat esztendős, amikor rendszeresen bejár a zenekon- zervatóriumba. A középiskolai évek alatt azonban még nem döntötte el végérvényesen, hogy melyik pályát is választja élethivatásul. Rajongott a zenéért, de szívéhez nőtt az irodalom is, s nem sokon múlott, hogy nem újságíró lett belőle. Érettségi után a színművészeti főiskola dramaturgi-kritikusi szakára iratkozott be. Egy év után végképp rájött, hogy a zene sokkal többet jelent számára. Jelentkezett a zeneművészeti főiskolára. A bírálóbizottság 120 jelentkező közül mindössze ötöt vett fel, s az öt között 6 is ott volt. Az édesapja, aki mérnökember volt — a második világháborúban meghalt, s az édesanyának nem volt könnyű dol- -ja őt iskoláztatni.

Két Ízben volt Becsben a KISZ művészegyüttessel, szólót inekeit. Legutóbb az osztrák rádió meghívására utazott 'íécsbe. ahol Liszt-, Bartók- és Kodály-dalolcat énekelt, amit magnetofonra vettek, s most szeptember 26-án a Becs II. rádióadó sugárzott. Október 27- én ugyancsak egy háromnapos bécsi látogatásra utazik a KISZ együttessel Bécsbe.

— Nem teljesen idegenbe jöttem Pécsre. Budapesten az Eg- ressy Gábor Klub előadásain találkoztam már Illés Évával és Csongor Józseffel, a pécsi opera két jelentős tagjával. Tizenkét operaszereppel á tarsolyomban jöttem Pécsre, s itt már megtanultam a í3-ik szerepemet is. Pécsett a Trubadúr ban Azucséna szerepében mutatkoztam be első alkalommal a közönségnek. Fellépek még a Traviata Flóra szerepében. Nagyon régi vágyam a Carmen, ezt szerettem volna mindig elénekelni. Ügy hallottam, hogy lesz erre lehetőségem itt a pécsi színháznál, mert a Carment műsoron tartják ebben a színházi évadban is. Örömmel jöttem Pécsre, s már megszerettem ezt a várost, patinája, történelmi levegője van Pécsnek. S azért is nagyon örülök ennek a színháznak, mert itt van lehe tőség arra, hogy nagyobb szerepeket is kapjak.

Nekünk, operaénekeséknek a színpadi mozgás egy kicsit min dig gyenge oldalunk. Ezért szeretném, ha itt Pécsett egészségesebb lenne a kapcsolat énekesek és prózai színészek között. Ha tanulhatunk valamit a drámai színészektől — azt jól hasznosíthatjuk a mozgáskultúránk fejlesztésében. Szeretem a pécsi kollektívát, s jóleső érzés tudni, hogy hozzájuk tartozom. Ezúton is szeretném megköszönni nekik mindazt, amit értem eddig is tettek.

' ...........

M

ai irodalmunkat vizsgálva meglehetősen sűrűn bukkanunk művekre és művekről írott kritikákra, esztétikai tanulmányokra, amelyek sajátos, a szocialista embertől idegen nézeteket juttat kifejezésre. Versekre, amelyekből valami meghatározhatatlan szorongás árad, novellákra, amelyekben a hősök egyetlen, de közelebbről alig meghatározható tevékenysége, hogy élnek, esszékre, amelyek a témául szolgáló mű szerzőjének belső önkifejezéséről áradoznak.

Ezeknek a tüneteknek jórésze egy, az imperializmus korában elterjedt filozófiai irányzatra, az egzisztencializmusra vezethető vissza. Mielőtt tehát a tüneteket vizsgálnánk. nézzük meg közelebbről, mi az egzisztencializmus.

Bár nálunk a tüneteit elsősorban a művészetekben láthatjuk, az egzisztencializmus nem valamilyen stílusirányzat, nem abban nyilvánul meg, hogy egy-egy művész vagy a művészek egy csoportja milyen módszereket és „fogásokat” választ gondolatainak kifejezésére, hanem filozófiai irányzat. Mint ilyen a szubjektív idealista irányzatok közé tartozik.. Első kifejtését Sörén Kierkegaard dán filozófusnál találjuk. Sötéten pesszimista, az életet értelmetlennek ítélő filozófiai nézeteinek kifejtésekor nem tagadta meg teológus mivoltát, mert elméletével végül a valláshoz kanyarodott vissza. Követői azután az egzisztencializmus több változatát dolgozták ki. Franciaországban a Nobei-díjas Albert Camus az egzisztencializmus egyik legnevesebb megalapítója. Nézetéit bizonyos ateista színezet jellemzi, de ugyancsak Franciaországban alakult ki egy vallásos tartalmú egzisztencializmus, amelyet „keresz- tóníTS2»kratizmusÉnak” is

szokás nevezni. NémetországcAz e q ziszten ei allzu au kozejai

ban Martin Heidegger volt az egzisztencializmus egyik továbbfejlesztője, akinek egyik jellemző tétele szerint „az igazságot nem a dolgok és a világ viszonylatában, hanem az ember egyéni létezésében kell keresni, amely minden reális élet alapja és központja.” A hitleri III. Birodalomban az egzisztencializmus is felsorakozott a fasiszta ideológia összetákolására felhasznált irányzatok közé, jelentősen megkönnyítve a fasizmus szellemi térhódítását.

Az egzisztencializmus tehát nem egységes irányzat. De nemcsak azért, mert mint filozófia több ágra oszlott, hanem azért is, mert a többi idealista irányzat eklektikusán átvett elemeit is megtaláljuk benne. Felismerhetővé és elkülöníthetővé mégis nagy jából a következő filozófiai, esztétikai és pszichológiai tételek teszik: „A lét tartalma nem más, mint a gond, a szorongás, a félelem." „A lét önmagában hordja a halált." „A művész egyetlen feladata, hogy műveiben önmagát fejezze ki." „Minden létezés végén ott áll a Semmi, a Nincs.” „A világot csak önmagunkkal együtt foghatjuk fel.” „A dolgok létének az egyén saját léte a hordozója." „Az egyén csakis önmagától függ: létének módozatait nem magyarázhatja meg mással, mint önmagukkal." E tételekkel kapcsolatosak azután azok az etikai szabályok is, amelyek az egzisztencialista magatartásában nyilvánulnak meg: az egzisztencialista arra törekszik, hogy saját egyénisége (egzisztenciája) minden mástól megkülönböztethető legyen, hogy saját „önmagából fakadó” véleménye legyen, amely másokétól különbözik

— egyébként pedig minden

tettének magyarázatát önmagában hordja, azt senki más meg nem értheti, tehát számára a legképtelenebb tettek is lehetnek ésszerűek, a leggyalázatosabb tett is lehet szép, sőt hősies.

A humoristák állandó céltáblája az utcasarkon ődöngö francia, angol vagy amerikai egzisztencialista, aki rongyos vagy éppen szemsértő furcsán szabott ruhában, fantasztikus körszakállal és piszkos körmökkel ápolja saját különleges „egzisztenciáját”, miközben a nihilisták gúnyos mosolyával néz le mindenkit, aki még nem tudott kiemelkedni az átlagemberek szürke tömegéből. De ez persze csak a véglet, groteszk külsőség. A nálunk jelentkező egzisztencializmus nem Ilyen komikus különcködésekben nyilvánul meg, hanem — annál veszélyesebben — irodalmi művek tartalmában, művészek és kritikusok esztétikai állásfoglalásában. Ezeket pedig tartalmilag az előbb idézett tételek jellemzik, gyakran más „modernista” irányzatok nézeteivel keveredve, sőt az sem ritka, hogy a marxizmustól kölcsönzött frázisokkal, meg nem értett, csupán mechanikusan átvett marxista tételekkel keverednek. A lényeg azonban mindig az, hogy az egzisztencialista kiindulópontja a szubjektív létezés, nem az adott társadalmi valóság érdekük hanem a puszta lét és nemlét problémája, mindenek fölé helyezi az „egyéni szabadságot”, az élet legfőbb jelenségének pedig a szüntelen félelem okozta aggódást tartja.

Az egzisztencializmusnak, mint társadalmi és művészeti

jelenségnek az értékelését bizonyos fokig nehezíti, hogy az egzisztencializmus képviselői közül Franciaországban többen aktív harcosai voltak a fasiszta megszállók elleni ellenállási mozgalomnak, általában akadnak köztük, akik tetteikkel mintegy megcáfolják nézeteiket, s haladó mozgalmak harcosaivá válnak. Viszont az is igaz, hogy egy egzisztencialistától, Jean Gio- notól ered a hírhedt jelszó: „Jobb térden élni, mint állva meghalni." Ez a jelszó a fasisztákkal együttműködő hazaárulók eszmei felmentését tartalmazza. S ha vannak is haladónak tekinthető egzisztencialisták, maga az egzisztencializmus, mint filozófiai, etikai és esztétikai hitvallás, mint a szubjektív idealizmus egyik szélsőséges irányzata, feltétlenül ellenségesen áll szembe a marxizmussal.

Miután tehát ennek az irányzatnak semmi köze a szocializmushoz, a szocialista társadalom haladását csak gátolja, s irodalmi vonatkozásait tekintve fellépése a szocialista realizmus ellen irányul, jogos aggállyal nevezhetjük súlyos problémának, hogy az egzisztencializmus jeleit — az év elején lapunkban már el- hangzptt kritika ellenére — ismételten megtaláljuk Pécs irodalmi folyóiratában a Jelenkorban. Ilyen jelenség ugyanis a legutóbbi, (IV. évf. 4.) számában Pap Kátolyné „Az engedelmes” című novellája, amelynek főszereplője, a céltalanul, értelem nélkül élő nő, hűtlen férje parancsára agyonlövi férjének hűtlen szerelmét. Igaz, a hátterül választott korban bőséges okuk volt az üldözötteknek a féle-;

lemre. Ha azonban elolvassuk a novellát, kitűnik, hogy hősei korántsem az őket üldöző fasizmustól rettegnek, hanem egymástól és önma- guktól. (Jellemző: a főszereplő Anna ki is mondja, hogyő „készakarva őrült meg”, majd a bosszú pillanatában ismételten józanul és tárgyilagosan állapítja meg: „Tudom, őrült vagyok." Végül a zárómondat szavai: „Boldogan merült el halálosan megsebzett életének őrületébe.. Ezek a hősök testükben hordják a halált és ereikben vér helyett bénító félelem csörgedezik. Jellegzetesen egzisztencialista Vidor Miklós. „Fekete tó” című verse, amely tartalmilag az egzisztencialista filozófia egyik kedvenc tételét mondja ki: „A lét nem egyéb, mint szüntelen rohanás a halál felé.”

Az egzisztencializmus nem alapvetően és uralkodóan, hanem eklektikusán más nézetekkel keverve, a marxista esztétikától kölcsönzött fogalmakkal is tarkítva jelenik meg Lakatos Kálmán Garai Gábor kötetéről írt kritikájában. Jellemző ez a mondata: „Tartalmi és formai sokoldalúsággal, lényegtöréssel formálja világképét, amely antropocentrikus és lényege szerint szocialista, de jól rendezetten beletartozik az egész mindenség.” S a mű méltatása közben így elmélkedik: „Mindig is a saját szenvedésünk nyitja meg érzelmeink és gondolataink legmélyebb örvényét és segíti a költőt is ősidők óta abban, hogy szavaival azonosulni tudjon.” A kritikust elárulják a szavai: az, hogy ellentétpárt formál a költő művének szocialista lényegéből és „mindent átfogó”

Jellegéből, (holott, ha egyszerűen „csak” szocialista, -akkor is lehet az egész világot átfogó) s az, hogy a költő feladatának tartja a saját szavaival való azonosulást.

Ezek csak a legélesebb, legszélsőségesebb megnyilvánulások példái a folyóirat gerincét képező három legfontosabb műfajból. Az egzisztencializmus más rokon nézetekkel keveredett korcsait ezeken kívül is szép számmal megtalálhatjuk, s nem hiányzik például a Proust-szerü dekadens pszichoanalízis.sem, amelyet Füzesi Gytila készülődés című elbeszélése képvisel.

Az egzisztencializmus és korcsai újra felbukkanásának a magyar (és helyi) irodalomban természetesen több oka van. Nemcsak a nyugati irodalom hatása, hanem a feszült nemzetközi helyzet' miatt elsősorban kispolgári körökben kialakult háborús pszichózis, az atomhaláltól való félelem, az ember által felszabadított pusztító erők túlbecsülése, a szocializmus építésének szívós munká* követelő feladatai előtti rnegtorpa- nás, a nyárspolgári életforma felbomlása és új, az idealista nézetekkel átitatott intellektuell számára idegen szocialista életforma kialakulása, sőt nem utolsósorban az irodalom perifériáin mozgó sznobok divatmajmolása is — de számszerint legalább ' ennyi, belső értékét és energiáját tekintve pedig • sokkal erősebben ható, nyomatékosabb oka van annak, hogy az irodalmat közvetlenül alákító, a fiatal írónemzedék nevelésének gondját vállaló szerkesztőktől és lektoroktól mai irodalmunk egészséges, „a szocialista realizmus irányába mutató jelenségeinek. . ápolását és erősítését várjuk.

t>r. Mészáros Ferenc