Dunántúli Napló, 1961. szeptember (18. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-07 / 211. szám

NAPLÓ I 3 ' MC SZEPTEMBER T. Mi legyen a pécsi iszapszénnei? Százhatvanezer tonna iszapszén vár elszállításra Pécsújhegyen Ezideig csak annyit tudtunk az iszapszénről vagy pécsi e- sen a „slam”-ról. hogv olcsó, kiváló és sok van belőle. Ha valami oknál fogva nem kap­tunk diószenet, hrikettet vagy kokszot, mindig ott volt, ren delkezésümkre állt a „slam” és még sorba sem kellett állni érte. Mert sok van belőle. Olyannyira sok, hogy jut belőle bőven nemcsak a pécsieknek, hanem Debrecennek, Nyíregyházának és az egész Nagyalföldnek. Ezer és tízezer tonna szám vagonírozzák, szállítják és mégsem fogy. ellenkezőleg egyre félelmetesebben növek­szik és lassacskán felfalja az újhegyi. szénmosót is. Védekez nek eűene ahogy tudnak. — Egymás után építik az iszap- 4 tavakat és azok egymás után telnek csordultig, pedig ahogy mondottuk nincs hiány a meg­rendelőkben. S mégis komoly bajok van­nak e bőségből is, e „slam”- kánaánból is. Fordítsuk ko­molyra a szót, s mindjárt ki­derül, hogy miért Vessünk csak egy pillantást az iszap- szén-készlettáblázatra. 1949. január elsején még 62 442 ton­na volt a tárolt iszapszén s ez a mennyiség kisebb nagyobb eltérésekkel 1959-ig 93 981 ton­nára emelkedett. Ez a szám 1960. január 1-éig 128 717 ton­nára, majd ez év hasonló idő­szakában 161 425 tonnára szö­kött fel. Miből adódott ez? Elsősor­ban az üzem korszerűsítésé­ből, amit a koksztermelés növekedése hozott magávaL Ugyanis minél több a koksz, annál nagyobb a zúzalék, il­letve a szénportermelés is. Ez egymagában nem is lenne baj, mert tízszer ennyi iszapszenet is elvinnének a megrendelők, azonban e növekedéssel pár­huzamban más problémák is jelentkeztek. Arról van szó, hogy az iszaptavakban tárolt készlet csak akkor alkalmas szállításra, 'illetve felhaszná­lásra, ha annak nedvességtar­talma nem haladja meg a 23— 24 százalékot. Már pedig egy másik táblázatból az derül ki, hogy néhány év óta ^jócskán felülmúlja a megengedett víz­tartalom fokát 1959-ben még 25,17 százalék, 1960-ban 27,41 százalék, amíg 1961 első ne­gyedévében 29,31 százalékra emelkedett az iszapszén víztar talma. Ezek a számok híven mutatják a bajok forrásait Mit lehetne hát tenni a nehézségek leküzdéséért, amit még tovább tetézett a Nemzeti Bank, amikor nem is olyan régen büntetőkamatot vetett ki a trösztre az elfekvő készletért. A bank meg is in­dokolta eljárását Elsősorban azzal, hogy az általa megsza­bott készletmennyiséget 120 / ezer tonnában határozta meg (amire készlethitelt is nyúj­tott) és ezt a mennyiséget az üzem jóval túllicitálta. Már­pedig ha túllépik ezt a határt, ezzel nem a készlethitellel já­ró 2 százalékos kamatot fize­tik, hanem jóval magasabbat, ami elérheti az 5—7 százalé­kot is. Ezek után természetes, hogy a vállalat reklamációt jelen­tett bg, ami azután egy egész sor tárgyalás, jelentés soroza­tot indított meg, ahol pro- kontra bebizonyították hogy a többletkészlet miből adódott, miből jelentkezett. Szerepelt eb ben spk cáfolhatatlan bizonyí­ték. Többek között az utóbbi évek túlságosan csapadékos időjárása, amely óhatatlanul hozzájárult a nedvességtarta­lom növekedéséhez s a leg' döntőbb érv is, miszerint a koksztermelés növekedése el­kerülhetetlenül magával hoz­ta az iszapszén hallatlan mér­tékű összegyülemlését, torló­dását. A tárgyalások lassan­ként nyugvópontra tértek, mi­után a felsőbb szervek méltá-. nyolták az érveket és ennek megfelelően a jövőben már más kulcsszámot alkalmaznak az elfekvő készletek felülbí­rálására. Ez idáig mind rendben te mloa, méltányos is volna* csak ott a bökkenő, hogy et­től az iszapszén nem fog visz- sza térni régi medrébe, hanem továbbra is elnyeléssel fenyeget. És ezen az sem sokat segít, hogy a vállalat erre hivatott szakemberei bejárták a Szov­jetuniót és a népi államokat, hogy tapasztalatcsere, tanul­mányút, vagy akár gépvásár­lás formájában enyhítsenek a helyzeten. Eredmények? Szovjetunió­ban láttak is úgynevezett iszap-centrifugákat. amelyek beszerzésével, illetve beállí­tásával minden valószínűség szerint a felére csökkenthetnék az iszaptavakba menő iszap­mennyiséget. Azonban a cent­rifuga szerkesztésénél fogva inkább az iszap durvább ré­szecskéit vízteleníti és a fino­mabb szemcséket átengedi, amit az isztaptavakban csak présszűrőkkel lehetne tovább­kezelni. Ilyen présszűrőket azonban egyelőre csak a vegy­ipar és a kerámiai ipar hasz­nál s ennélfogva igen kis tel­jesítményűek. Summa summá- rum ott vannak hát, ahol előbb. Mindent elkövettek s a probléma továbbra is problé­ma marad. Azaz volna talán még egy megoldás. Az új hőerőmű. Tudjuk ró­la. hogy eredetileg javarészt középértékű szenek felhaszná­lására tervezték és azt is, hogy jelenleg 92 megawattal dolgo­zik és a későbbi fejlesztése so­rán 200 megawattos kapaci­tással adia az energiát a nép­gazdaságnak. A jelenlegi 92 megawatt energiatermelés 776 ezer tonna szenet (jórészt kö­zépminőségűt) használ fel évente, ami több mint a dup­lájára növekszik majd a 200 megawattos, illetve a tervezett teljes üzemeltetés idején. Ez pedig olyan mennyiség, amely feüülmúlja a Pécsi Széntröszt évi termelését ha csak fel nem emésztené a ma még gondot jelentő iszapszenet. Természe­tesen csak úgy, ha a további tervezésnél nem hagyják ki a számításból (mert úgy látszik eddig ki­hagyták) az iszapszén megfe­lelő feldolgozását, illetve meg­felelő víztelenítését, szikkasz­tását. Igaz, hogy laikusok vagyunk ebben a kérdésben, de el tud­juk képzelni, hogy az erőmű és a tröszt ilyen irányú köze­ledése gyümölcsözőbb lesz — (különösen a tröszt számára) mint a fentebb kicsikart en­gedmény, amely megmentette ugyan a büntetőkamattól, de a fennálló és a tovább növek­vő gondoktól annál kevésbé. (— s —gy) Lengyel színészek vendégszereplése a Pécsi Nemzeti Színházban 60000 mázsa nemesített vetőmagot {tannak a baranyai lsz-ek A baranyai közös gazdasá­gokban jó ütemben folyik az őszi vetőmagcsere. Az állam mintegy 60 000 mázsa jó minő­ségű, ólomzárolt vetőmagot ad a szövetkezeti gazdáknak: cserébe a szdkványgabonáju- kért. A pécsi és a sásdi járás­ban, ahol télen, illetve tavasz- szal a legtöbb új termelőszö­vetkezet alakult és ahol a ve­tőmag igen kevert még, teljes egészében nemesített őszi ár­pa és őszi búza kerül majd a földbe. Megyeszerte jelentősen meg­nő a külföldi búzafajták ve­tésterülete. Az idén még csak 5600 holdon termett olasz és szovjet búza. A termésered­mények és a gabona minősége általában felülmúlta a vára­kozást. A mostani őszön a ba­ranyai közös gazdaságok 70 százaléka vet már a nagy­hozamú külföldi búzafajták magvaából: összesen 36 000 holdon. Ez azt jelenti, hogy jö­vőre — a szakemberek óvatos számítása szerint — 1200— 1400 vagonnal több kenyérga­bonát takaríthatnák majd be a megye termelőszövetkezetei. A vetőmagcserét úgy irányít jak a szakemberek, hogy lehe­tőleg mindegyik közös gazda- 1 ságba arányos mennyiségben kerüljön korán, közepesen és későn érő magyar és külföldi, búzafajta. Az „érési skála” kialakításával, illetve kiszéle­sítésével azt akarják elérni, hogy a jövő nyáron már ne egyszerre érjen meg a gabona. A fokozatos érés ugyanis le­hetővé teszi, hogy a gépeket jobban kihasználják, hosszabb ideig arathassanak velük a szövetkezeti gazdák; Jókedvű beszélgetés a lodzi és a pécsi színészek között. Tegnap este a Pécsi Nemzeti Színházban megkezdte vendég- szereplését a lengyel Lodzi Powszechny Színház, a „Pa­csirta” című dráma előadásá­val. Az előadás megkezdése előtt a pécsi és a lengyel szín­ház képviselői megjelentek a függöny előtt, ahol meghitt, meleg, baráti üdvözlésre ke­rült sor. Katona Ferenc, a Pécsi Nemzeti Színház igaz­gatója köszöntötte a lengyel vendégeket. Elmondotta, hogy most ők is viszonozni szeret­nék mindazt a sok kedvessé­get, szeretetet és megbecsülést, amelyben őket részesítették lengyelországi vendégszereplé­sük alkalmával, majd sok si­kert kívánt a lengyel színház együttesének pécsi szereplésé­hez. Ezután Katona Ferenc igaz­gató, Lendvay Ferenc főren­dező és Spányik Éva művész­nő, a Pécsi Nemzeti Színház nevében egy-egy rózsacsokrot nyújtottak át Stanislaw Piot- rowski, a lodzi színház igaz­gatójának, Roman Sykata fő­rendezőnek és Irena Boltuc- Staszewska művésznőnek. Majd Stanislaw Piotrowski igazgató válaszolt a lengyel színészek nevében, aki a kö­szönő szavak után ezeket mon­dotta: „Már az első nap felül­múltak bennünket vendégsze­retetben a „házigazdák” és többet adtak, mint mi egész lodzi tartózkodásuk alatt... Nagy örömmel jöttünk szere­pelni ebbe a színházba, amely nekünk odahaza nagy művé­szi élményt nyújtott... és kérjük a kedves közönséget, hogy fogadja szeretettel elő­adásainkat ... Az ünnepi köszöntő befejez­tével Dariday Róbert, a Pécsi Nemzeti Színház művésze lé­pett a függöny elé és ismer­tette a „Pacsirta” című darab első felvonásának tartalmát, majd megkezdődött a lengyel művészek pécsi vendégszerep­lésének első előadása. (bl) Fokozatosan megszüntetik a zöldség és a gyümölcs „importját“ Baranyába A mecseki iparvidék zöld­séggel és gyümölccsel való megfelelő ellátása a korábbi években nagy nehézségekbe ütközött. Számottevő kertészet ugyanis a legutóbbi időkig nem volt Baranya területén A megye termelői a városi lakosság zöldségfogyasztásá- nak — még öt évvel ezelőtt is — mindössze 40 százalékál tudták fedezni, a többit az or­szág távoli vidékeiről kellett behozni. A pécsiek és a komlóiak — többek között — Békés megyei karfiolt, Szolnok megyei pa­radicsomot, Tolna megyei pap­rikát, Bács megyei uborkát, Győr megyei káposztát, He­ves megyei tököt és dinnyét voltak kénytelen fogyasztani, mert saját megyéjükben nem termett elegendő. Egyes gyü­mölcsöket is „importálni” kel­lett. Bogyósgyümölcsöket pél­BURGONYASZEDŐK Az öregek is azt tartják, hogy a szigetvári járásban se­hol nem terem olyan szép bur­gonya, mint a dobszai határ­ban. A homokos talaj szinte felfújja a krumplit és ezt a nagyszerű talajadottságot ki is használják a kísdobszai Búza­kalász Tsz tagjai. Nyár elejé­től őszig mindig van szedni való burgonyájuk, hiszen 50 holdról már akkor vittek piac- ra. újburgg^yát, mikor még csemegének számított. 60 hol­don vetőburgonyát termelnek, a többin pedig már szedik az étkezésre valót. Vida néni meg Burka Ist­vánná, a burgonyaszedő brigád két törzstagja azt mondja, ha választani lehet, akkor ők mindig a krumpliszedést vá­lasztják. Vida néni szerint ez az igazi érdemes munka, ő pe­dig a csellengő munkát soha­sem szerette. Itt fürge ujjak­kal kiszedi az ember a krump­lit a földből, pillanatok alatt telik a gömbölyű fonott kosár, hogy öröm nézni, s mint a ka­tonák állnak a krumplival teli zsákok a föld szélén. Az em­ber pontosan látja, hogy mennyit dolgozott. —f A kiflikrumpli nem sze­reti ezt a talajt — állt meg egy pillanatra Kópis Irénke, pár szem kifli alakú krumplit tartva a kezében. — Az ilyen aprót szedni sem szereti az ember, csak az a baj, hogy nem lehet válogatni, mert mindegyikre szükség van. Bez­zeg a Lengyel krumpli, a Kis- várdai, meg az Aranyalma félkilós gumóikat is hozott. Dobszán nemcsak termelik, de szívesen is fogyasztják a krumplit. „Nemzeti eledel” — mondja nevetve Burkáné. A burgonyasalátának való kifli- krumplit falun nem szeretik és nem kedvelik a Gülbabái sem. Az inkább a városiak­nak való, mert nem kíván sok zsírt. A dobszaiak leginkább a kisvárdai krumplit fogyaszt­ják, az jó lisztes, kásásra szét­fő, olyan tejfeles-hagymás zsí­ros krumplisgánicát lehet be­lőle készíteni, hogy még. — Az a jó, a lisztes-kásás — mondta Vida néni is —, mert az szétfő és nem kopog ke­ményen a levesben. Vida néni tavaly 20 mázsa krumplit kapott és a teljesített munkaegység arányában jócs­kán vár az idén is. Igaz, jól jön munkaegységeként a 10 forint előleg, de azért a lé­nyeg mégis csak az árpa, a bú­za meg a burgonya. Mint ed­dig minden évben, az apró krumplival etetik majd a jó­szágot télen, a többi meg el­fogy, nem kell félni, hiszen a kenyérbe, lángosba, szilvás- gomibócba csakúgy krumpli kell, mint a rakott burgonyá­hoz, meg a rántott hús mellé. Tavaly a termelőszövetkezet 50 holdas vetőgumó-táblája 360 ezer forint jövedelmet ho­zott a szövetkezetnek. Az idén 60 holdon ültettek Margit faj­tájú vetőburgonyát, amelyből több mint 400 ezer forint be­vételre számítanak. A tsz- elnök azt mondta, hogy még ezt a 150 hold burgonyaterü­letet is megemelik 10 holddal jövőre. A korai burgonya után éppen úgy, mint idén dohányt meg uborkát vetnek majd, s így kétszeresen kihasználják a földet. A jó áron elkelt újbur­gonya helyén már szedik a dohányt, amelyből ugyancsak szép bevételre számítanak. Szente néni, Bősz Károlyné meg a tsz legügyesebb krump­liszedői azt mondják, emelheti a vezetőség akár 20 holddal is a vetésterületet, szívesen kapálják, meg szedik vala­mennyit. Bár az egész napi hajladozás fárasztó, éget a for­róság, csípi a bőrt a meleg ho­mok, mégis megéri. A burgo­nyaszedők jól keresnek, de jól fizet ez a termelőszövet­kezetnek is. W. M. dául a Duna-kanyar mentéről, étkezési szőlőt pedig a Mátra aljáról. Rendszerint napokig utazott a zöldség és a gyü­mölcs, amíg eljutott végre a mecseki iparvidék piacaira Ez egyrészt megdrágította az árut, másrészt lerontotta a mi­nőségét. Az elmúlt évek során nagy erőfeszítések történtek kor­szerű, nagyüzemi zöldövezet létrehozására a mecseki ipar­vidék közelében. Erre külö­nösen ebben az évben nyüt lehetőség, azzal, hogy az egész megyében uralkodóvá vált a szocialista gazdálkodás. Az erőfeszítések meghozták az eredményt: az idén már öt és félezer holdon kertészkednek Baranyában, majdnem kétszer akkora területen, mint a ko­rábbi években. Kialakultak az első nagyüzemi kertészetek is — helyenként több mint száz holdon — amelyek nagy tö­megben, jó minőségben és fő­leg olcsón szállítanak zöldsé­get a fogyasztóknak. A zöldségbehozatal meg­szüntetése mellett fokozatosan fel akarják számolni a gyü­mölcsök „importját” is. En­nek érdekében a megye terü­letén eddig 30 holdon telepí­tettek bogyósgyümölcsösöket és 260 holdon csemegeszőlőt.­Ellenőrzik a levegő szénportartalmát A Komlói Szénbányászati Tröszt szénelőkészítő üzemé­be megérkezett az a szénpor­vizsgáló készülék, amelyet nemrégiben vásárolt a tröszt 22 ezer forintért. A készülék egész pontosan kimutatja, hogy az üzemben a levegő mennyire van szennyezve szénporral, s hogy mennyi az a mennyiség, amely már ár­talmas az egészségre és emiatt óvintézkedésekre van szükség. A felsőbb szervek utasítása alapján az üzemrészekben minden hónapban ellenőrző méréseket kell végezni és az eredménynek megfelelően, amennyiben a szénportartalom a megengedettnél magasabb, azonnal intézkedni kell, hogy a dolgozók egészsége ne szen­vedjen kárt. Az üzemrészek levegőjének a mérését első íz­ben szeptember hónapban kezdték el, s ezentúl minden hónapban rendszeresen elvég­zik.

Next

/
Thumbnails
Contents