Dunántúli Napló, 1961. szeptember (18. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-24 / 226. szám

!í A P £ ő A Rákóczi—Erdőd y kincsek Pécsett Múzeumi hét lesz október e'ején A szocialista kul túrforrada­lomnak igen számottevő eszkö­zei a múzeumok^ Az október 1—8 között megrendezendő múzeumi hét azt a célt szolgál­ja, hogy azok is megismerjék a múzeumot, az értékes gyűj­teményeket. akik eddig még egyáltalán, vagy csak ritkán tekintettek meg egy-egy mú­zeumi részleget. A természet­rajzi gyűjtemény, a modern képtár — megérdemli a jelen­leginél nagyobb látogatottsá­got —. mert ezek országos vi­szonylatban is igen jelntősek; A múzeumi hét alatt a régé­szeti osztály, a természettudo­mányi osztály, a művészettörté­neti osztály, a helytörténeti- és a néprajzi osztály érdekes lát­nivalókkal várja a közönséget. A régészet-történeti kiállítá­sokon a termelési tényezők, a termelőerők, termelési viszo­nyok alakulása, változása, a társadalmak kialakulása szem­léletesen végigkísérhető. Egy- egy néprajzi kiállítás a dolgozó parasztok életviszonyainak, küzdelmeinek a tükre. A pécsi Janus Pannonius Múzeumnak igen szép néprajzi gyűjtemé­nye van. S ezt még jobban szeretnék kiegészíteni tervsze­rű kutatómunkával 1963-ig A teljes anyag bemutatása csak akkor történhet meg. ez a mos tani kiállítás ízelítő a kiemel­kedően szép művészeti anya­gokból A pécsi Janus Pannónius Múzeum egyik fő feladatának tartja a munkásmozgalom mozzanatainak minél teljesebb felderítését, elszórt, de ma még fellelhető dokumentumainak az összegyűjtését. Ezt a kiál­lítást is csak 1963-ban tudják teljes egészében bemutatni, de a most látható anyag is igen érdekes, s méltóképpen repre­zentálja munkásmozgalmunk hősi harcait. A múzeum képzőművészeti gyűjteményében rejtőzik sok olyan értékes alkotás, amelyek a XVIII—XIX. századból ered­nek, s amelyeket a raktárból most emeltek ki. g először ke­rülnék a közönség elé. A természettudományi osz­tály legérdekesebb geológiai, őslénytani leleteit mutatja be, úgy, hogy az ékesen dokumen­tálja az emberréválás folya­matait. A Rákóczi—Brdődy kincsek most kerülnek első alkalom­mal vidéki kiállításra. Buda­pesten, amikor egy-egy napra kiállítják a Nemzeti Múzeum­ban — hosszú sarokban állnak az érdeklődők, hogy megtekint hessék ezt az európai viszony­latban is szinte páratlan gyűj­teményt A Rákóczi—Brdődy kincsek amelyet Pécsett is bemutat­nak, 1930-ban kerültek a Ma­gyar Nemzeti Múzeum birto­kába. A gyűjtemény egy kan­oséból és nyolc hatalmas ser­legből álL A legkisebb serleg magassága: 65 cm, a legna­gyobbé pedig majdnem egy méter. E serlegeknek azért van különös jelntőségük. mert kö­zülük 7 egy készletet alkot, s ilyen méretű ötvös-sorozat Európa-szerte is ritka jelen­ség. A Rákóczi—Brdődy ötvös művek a XVII. században ké­szültek Augsburgban, hol a leg virágzóbb volt ebben az időben az ötvösművészet. A serlege­ket a késő renaissance gazdag motívumai díszítik. Október elselén kezdSdik a hangverscBVévad A Moszkvai Rádió szimfonikus zenekara, világhírű külföldi művészek vendégszerepelnek Pécsett Október elsején—másodikán vendégszerepel Pécsett a Moszkvai Rádió 100 tagú szim­fonikus zenekara. Előadják Prokofjev Rómeó és Júliáját, Liszt Ferenc Esz-dur zongora­versenyét, és Csajkovszkij V. szimfóniáját. Vezényel: Gen­nadij Rozsgyesztvenszkij, köz­reműködik Fischer Annie Kos- suth-díjas zongoraművésznő. November 12-én és 13-án a pécsi szimfonikus zenekar elő­adja Verdi Szicíliai vecsernye című nyitányát, Csajkovszkij hegedűversenyét és Brahms III. szimfóniáját. — Vezényel Paulusz Elemér, közreműködik Stephan Ruha. December 3-án és 4-én ugyan csak a pécsi szimfonikus zene­kar mutatja be Prokofjev Klasszikus szimfóniáját. Beet­hoven III. zongoraversenyét és V. szimfóniáját Vezényel Kó- ródy András, közreműködik Petter Wallfish. Decemberben látogat el Pécs­re Kirill Kondrasin karmes­ter, a pécsi szimfonikus zene­karral Mozart Prágai szimfó­niáját, az Esz-dur zongoraver­senyt és Sosztakovics I. szim­fóniáját mutatják be, közremű ködik Antal István. Januárban Lehel György karmester és az 1961. évi nem­zetközi Liszt—Bartók verseny győztese szerepel városunkban a pécsi szimfonikus zenekar bemutatja Liszt Tassó szimfo­nikus költeményét, az A-dur zongoraversenyt, Bartók Con­certo j át Februárban előadják Sáray: 3 jelenet a János vitéz c. tánc­játékból, Bartók II. zongora- versenyét, Schubert C-dur szimfóniáját Vezényel Erdé­lyi Miklós, közreműködik Bor- say Pál Ugyancsak február­ban mutatja be a Liszt Ferenc kórus Szelényi Spartacusát és Orff Carmina Buranáját, Antal György vezényletével. Márciusban a szimfonikus zenekar Kodály Háry szvitjét, Schubert Rosamunda balett­jét, Dávid Brácsaversenyét és Muszorgszkij Egy éj a kopár hegyen című alkotását szólal­tatják meg. Németh Gyula ve­zényel, közreműködik Lukács Pál. Áprilisban vendégszerepei Pécsett a Budapesti Rádió Szimfonikus Zenekara. Haydn G-dur szimfóniáját. Viski He­gedűversenyét és Brahms I. szimfóniáját adják elő. Vezé­nyel Lehel György, közremű­ködik Gyarmati Vera. 1961. október 18-án lesz a Liszt-teremben az első kamara est a Tátrai vonósnégyes ven­dégszerepei. közreműködik Ba­lassa György klarinétos. Októ­berben jön Pécsre az örmény­együttes, januárban Szlobod- kin Jakov szovjet csellómű- vész, márciusban Jeanne Mari Darré zongoraművész. Nagy az érdeklődés a Fil­harmónia hangversenybérletei iránt, eddig mintegy 550 hang­versenybérlet talált gazdára, A Tudományos Akadémián hétfőn kezdődik a il. nemzetközi zenetudományi konferencia A Magyar Tudományos Aka­démia szeptember 25. és 30. között a II. nemzetközi zene­tudományi konferenciával ün­nepli a magyar zeneélet ket­tős évfordulóját: Liszt Ferenc születésének 150. és Bartók Béla születésének 80. évfordu­lóját. A konferencia iránt vi­lágszerte nagy az érdeklődés és szombaton több' külföldi vendég érkezett a magyar fő­városba. A Szovjetuniót négy­tagú küldöttség képviseli a konferencián, 1. Mariinovval az élen, Ankarából Bartók törökországi munkatársa, A. A. Saygun vesz részt az ülés­szakon. A Német Demokrati­kus Köztársaságból a közös magyar—német Liszt-kiadás munkatársai, O. Goldhammer professzor vezetésével, angol részről G. Abraham és H. Searle lesznek jelen a konfe­rencián. Csehszlovák, lengyel, holland, román, belga, svájci, olasz, jugoszláv tudósok, a tá­vol-keleti országokból Csau Fung pekingi konzervatórium! igazgató és Saburo Sinobe ja­pán zenetudós vesznek részt a konferencián. A konferencia két szekció­ban dolgozik majd: az elsőben Liszt-előadások hangzanak el, a másodikban a Bartók Bélá­ról szóló legújabb kutatási anyagot ismertetik. A hétfőn délelőtti megnyitó ülésen Rusznyák István, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke és Kodály Zoltán akadémikus mond üdvözlő beszédet, majd kiosztják a zenetudományi pá­lyázat díjait. Az ünnepélyes megnyitó után előadások hangzanak el. HOSSZÚHETÉNYI SOEREK HOSSZUHETÉNYBEN köze] 200 éve elbdtangoit egy szarvas jószág és mikor kínos keresés után ráakadtak, éppen valami sófétót nyaldosott. Híre ter­jedt ennek az egész környé­ken. Az akkori vármegyéhez rs érkeztek híresztelések, hogy a hosszúhetényi hegységben só rejlik. Nem csoda tehát, ha Baranya megye 1771. február 36-án, amikor a Helytartóta­nács előtt hivatalosan szóvá tette a pécsi és mohácsi só­tárházak sóhiányát, egyben bejelentette, hogy a hosszú he- tényi hegységben sóereket fe­deztek fel. A hosszúhetényi sóügyet a mohácsi sóhivatal is jelentette felettes hatóságának, a M. Kir. Udvari Kamarának, amely helyszíni vizsgálatot is rendelt el. A vizsgálatot 1771 nyarán Koller Mihály főbíró tartotta meg. Maga elé idézte Hosszúhetény és a környéké­nek öregeit. A hosszúhetényi és vasasi lakosok egybehang­zó vallomása, hogy magában a Magyar művészed szere lése a Varsói Ősz zenei fesztiválon A Varsói ősz zened fesztivál szeptember 22-i hangversenyén Szőnyi Olga és Faragó András, a Budapesti Operaház szólistái is felléptéik. Bartók „A kéksza­kállú herceg vára” című ope­ráját mutatták be nagy siker­rel. A zened fesztávéi alkalmából Lengyelországban tartózkodik ár. Ujjalussy József, a Buda­pesti Zeneakadémia tanára és Révész László, a Rádió számfó- nitous rovatának vezetője A Hunyadi úti rendőrőrs egyik szobájában egy magas férfi arra vár, hogy a rend­őrség segítségével kaphassa vissza 8 éves kisfiát. Tizenhárom évi házasság után volt kénytelen elválni feleségétől. A válást a bíró­ság ez év márciusában mond­ta ki s mind a két fiát neki ítélték. — Több mint tíz évig él­tünk együtt — mondja — egy éve a feleségem beleszeretett egy másik férfiba. A gyere­kekkel nem törődött, a napi fizikai munkám után a gye­rekek nevelésének minden problémáját nekem kellett megoldanom. Nem haraggal vált el a fe­leségétől. „Ha egy férfi miatt le tud mondani két szép gye­rekéről, az egyik nyolc, a má­sik tizenkét éves, menjenF — mondja. Abba is beleegye­zett, hogy a válás után a volt felesége, amikor akarja, láto­gassa meg a gyerekeket, vagy ha látni akarja őket, nem akadályozza meg, hogy a gyerekek látogatóba eljárja­nak az anyjukhoz. — Igaz, hogy volt felesé­gem addig se, de a válás után még kevesebbet törődött a gyerekekkel. Én már szinte természetesnek vettem, hogy nem érdeklődik utánuk. Az ö dolga... Felesége belenyugodott ab­ba, hogy a két gyereket a bí­róság az apának ítélte. De Item így az anyós, illetve Ifö&L aalt Qciiiű fka ? most már a volt anyós. A napokban megleste a 8 éves kisgyereket, amikor kijött az iskolából és magávat vitte. Egy 8 éves kisfiú, ha a nagy­mamája hívja, nem ellenke­zik, megy vele. Jánoska is így tett. Az apa pedig várja haza Jánoskát az iskolából. De hiá­ba. Motorra ül, irány az is­kola. ^A gyermek innen el­ment” — mondják. Akkor hol van? Robog a Pannónia a vá­rosban az egyik játszótértől a másikig, az egyik, utcából a másikba. Már késő este, Já­noskáról még mindig semmi hír. Megy a rendőrségre, je­lenti. Megmozdul a rendőri apparátus is... Az apa egész éjszaka gyöt­rődik, nem alszik, minden gondolata kisfiáé. Talán az anyós... — gon­dolja, és másnap reggél már robog is a motorral. Amikor az apa belép a ka­pun, a volt anyós, após elébe állnak és kijelentik: nem ad­ják vissza a gyereket. Aztán a sógor is kijön a szobából és közös erővel kituszkolják. ö pedig nem mond le a gyerekről, az ő fia, a törvény is neki ítélte, joga van hozzá, haza akarja vinni. Ezért jött a rendőrségre — segítsenek neftí. Két rendőrrel és az apával indulunk Jánoskáért. Az apa motorkerékpárral megy, a kis tettyei ház előtt vár bennün­ket. Idehozták Jánoskát Az ajtó zárva, kopogunk. — Ki az? — hangzik egy férfihang belülről. — A rendőrség. Ajtócsapás, lábak csoszogá­sa, aztán fordul a zárban a kulcs. Zavart tekintetű, so­vány férfi nyit ajtót, mint később kiderült, a sógor. Ami­kor megpillantja az apát, szinte kérdezés nélkül meg­szólal: „A gyereket nem adom”. Csak egyedül 5 van otthon, mert mint mondja: kA gyerek különben is el­ment a nagymamájával az orvoshoz’. Persze azt, hogy adja-e a gyereket vagy nem, nem ő dönti el, ezt a bíróság az íté­letben már kimondta. — Tehát nincs itthon a gyerek? — mondja kérdően az egyik rendőr. — Nincs. Azért mégis megnézzük. Bemegyünk a szobába, nincs. A konyhában nincs. — Melyik orvoshoz vitték? — Nem tudom — válaszol­ja flegmán. — Akkor megvárjuk, míg hazahozzák. rí Tessék.' Az egyik rendőrnek feltű­nik, hogy az épületben egy másik lakásnak is nyitva van az ajtaja, de semmi mozgás sem hallatszik belülről, mint­ha az is üres volna. — Ott ki lakik? —? A szomszéd — dobja oda a választ a válla felett a sógor. A szomszéd? Na nézzük meg azt a lakást is! A sógo­ron látszik o megdöbbenés, de a két rendőr már megy is befelé. — Na gyere ki, kisfiam!— mondja az egyik rendőr az asztál alatt guggoló Jánoská­nak. A kisfiú szinte remeg, amikor lassú léptekkel jön ki a szobából. Megpillantja az apját, hozzászalad és átöleli. Míg az apa és fia ölelgetik egymást, addig a sógor ada­tait jegyzi fel az egyik rend­őr. Az a mód ugyanis, ahogy Jánoskát az iskolából elvit­ték, kimeríti a gyermekrab­lás fogalmát. Jánoska siet be a szobába, hozza a kis aktatáskáját és indulunk kifelé. A sógor — aki a hatóság félrevezetéséért is megkapja majd a „jutal­mát”, vörös a méregtől. A ház előtt az apa és az aktatáskát szorongató kisfia felül a motorra. Amikor el­poroznak, a kisfiú egy pilla­natra hátranéz és mosolyog. Tekintetében a hála és kö­szönet. GARAY FEKBBtC községben, de az egész környé­ken is közismert a kősóra ta­lált és bolyongása közben azt nyaldosó ökör híre. Só talán az öregköves hegy északi ol­dalán lévő és emberemlékezet óta Sóskútnak nevezett víz táján sejthető. Schmidt Hen­rik szellőd molnár elbeszélése a hetényi Krassó hegyet jelöl­te meg a sóledet helyéül: az egyidejűleg megejtett helyszí­ni szemle azonban eredmény­telen volt. A szellői moSnárrál Koller főbíró és Höbling József mo­hácsi sóhivatali pénztárnok je­lenlétében külön jegyzőkönyv is készült, melyet szinte re­génybe illő előadás jellemez. A molnár 1771. június 3-án elő adta, hogy körülbelül 8 éve nála járt egy Swartz János ne­vű remete, alti akkor Können­den tartózkodott, korábban pedig Szentlászló és Hosszú­hetény között remeteségben élt. Beszélgetésük sóra is te­relődött, s ekkor a remete el­mondta: *— Egy ünnepen Hosszúhetény be indultam misére és talál­koztam egy tarisznyás ma­gyarral, aki az erdő felé ment Gyanús volt, hogy ez az em­ber nem misére, hanem az er­dőbe megy. Távolról követtem őt és láttam, hogy a szentlász- lói kereszt aratt, balkéz felől oldalt letért a rétségbe, ahol a hegyről lefutó két patak ta­lálkozik; a rét végén balra hegynek kanyarodott és be­fordult egy bozótba. Fél óra múlva visszatért Tarisznyája mintha nehezebb lett volna; arra gondoltam, hogy valamit rejteget. Mikor elment, nyo­mát követve odaindultam, ahol ő volt A bozóthoz érve nagy nehezen behatoltam s egy fölül kerek nyílásra buk­kantam, amely fadkasverem módjára ágas-bogas vadszőiő- vesszővel volt befedve. Beme­részkedtem a lyukba, itt egy fát találtam, melynek ágán fel s alá járni lehetett. Leértem, nem láttam serhmit, tapogatóz tárni, megízleltem a földet és sós ízűnek éreztem. Bottal le- kotortam a földet és a leg­szebb sóra akadtam. Vissza­indultam, úgyis már későn érek misére. Az esetről nem szóltam senkinek, de többször hoztam onnét sót. =-! így a remete. En — folytatta a molnár, — az egészet mesének tartottam, ám a remete közben ismét föl keresett s így szólt: minthogy nem hitt nekem a hetényi só­ügyben, ime itt a bizonyítók, és egy körüllbelüi féltenyérnyi sódarabot mutatott, mely fe­hér, sima s elég erős volt, erő­sebb mint a mienk. Még min­dig tamáskodtam, az pedig re­mete voltára esküdözve mond­ta, ha nem hiszek szavának, menjek a leírt helyre, s meg­látom, hogy igaza van. Azt is megigértei, hogy személyesen odakisér, ha fájós lábai kissé javulnak. A remete még ab­ban az évben meghalt; Ott WilBvtt « kéménél Sast. Mór-, tan temetőben, s halálesete az ottani 1764. évi anyakönyvben János eremita testvér néven van bejegyezve. A HIVATALOS vizsgálatok alapján a megye 1771. júl. 4-én részletes jelentést tett a Hely­tartótanácsnak, amely augusz­tus első napján tartott ülésé­ből válaszolt. Külön hangsú­lyozta Schmidt és a remete beszélgetését. Emlékeztetett arra, hogy a molnár a bónya- nyíliást, ahonnan a szentlász- lód remete állítólag egy sóda- rabot is hozott, a korábbi helyszíneléskor megmutatni ugyan nem tudta, de Ígérte, hogy azt fölkutatja. Ezért meg hagyja, hogy mihelyt; a mol­nár a bánya kérdéses bejárá­sát megtalálja, erről és ha ez a molnár minden igyekezete mellett sem lenne feltalálható és feltárható, akkor a sóerék- nek esetleg mások által adott ismertető jeledről is kimerítő fölterjesztést tenni a megye ed ne mulassza; A levéltári adatok ezzel egy­előre kiapadtak és csak nyolc év múlva tér vissza újbód né­mi változatossággal a hosszú­hetényi sóügy; Sanderspiél Károly pécsi lakos ismételten azt a följelentést tette, hogy Hosszúhetény közelében kősó rejlik, melyet a hedlybediek há­zi szükségletre és kereskedés céljára is használnak. A Ka­mara utasította Puxbaum Ta­más agarévi sóhivatali pénz- tárnokot, hogy az ügyet beha­tóan vizsgálja meg. A pénztár­nok azt jelentette, hogy neve­zett község lakói mit sem tö­rődnek a szóban lévő sóbá- nyászásnól állítólag tudomás­sal! bíró egyének eskü alatti vallomásával és a maguk ré­széről semmit sem hajlandók vállalni; VOLTAK, akik a sólelet té­nyét esküvel erősítették, vi­szont a hosszúhetényieket me­gyei szigorral kellett színval­lásra kényszeríteni. Sóskút névadás az Öregköves hegy oldalán aligha merő véletlen- ség. Meglepőek a szentlászlói remete pontos terepadatai, s kár, hogy a vizsgálatok idején már nem élt. Ki tudja, mit vallott volna a hivatalos kö­zegek előtt. Nem kevésbé fel­tűnő a szellőd molnár közöm­bössége, aki semmi érdeklő­dést sem tanúsított, holott a sólelet anyagilag is érintette volna. Szóval volt a kérdés­ben valami különlegesség. A legérdekesebb azonban az len­ne, ha a mai technikai felké­szültséggel megállapítást nyer­ne, hogy nem volt egészen légből kapott a kétszáz éves hosszúhetényi sóügy. Úgy lát­szik, hogy ez a kívánság már teljesülében is van, mert amint most értesültem, a múlt évi hosszúhetényi és pécsvá- nadi kutatófúrások alkalmával a Cser-dűlőben négy méter mélységben sót is emelt ki a fúró. Dr. Mérő JózseX * í

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents