Dunántúli Napló, 1961. augusztus (18. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-13 / 190. szám

1961. AUGUSZTUS 13. N APtÖ 3 Tunéziai küldöttség utazóit ál Budapesten Szombaton átutazott Buda­pesten a Mokkadem tunéziai külügyminiszter által veze­tett jószolgálati küldöttség. A Varsóból Eelgrádba utazó delegációt a ferihegyi repülő­téren dr. Sík Endre külügy­miniszter és Katona János rendkívüli és meghatalmazott nagykövet, a Külügyminisz­térium főosztályvezetője üd­vözölte. 39 négy találaton A Sportfogadási és Lottó­igazgatóságra a 32. játékhéten 3 888 824 szelvény érkezett be. Ennek megfelelően egy nye­rőosztályra 1 458 309 forint nyeremény jut. A 32. játék­héten öt találat nem volt. Négyes találatot 39 szelvé­nyen értek el, egy nyeremény 74 785 forint. Három találatot 3819 szelvény ért el, egy nye-’ reményre 381 forint jut. Két találatot 91 408 szelvény ért el. egy nyereményre 15.P" fo­rint jut. Nemzetközi konferencia az öntözéses gazdálkodásról Nemzetközi öntözési konfe­renciát rendez augusztus 21. és 26. között Budapesten a Magyar Tudományos Akadé­mia. A tanácskozáson a hazai műszaki és agrárszakembe­reken kívül bolgár, csehszlo­vák, lengyel, német, román és. szovjet küldöttek vesznek részt. A külföldi szakembe­rek megtekintik hazánk több nagy öntözéses gazdaságát is. I Gyors intézkedések a vízhiány enyhítésére Csökkentik az üzemek vízfogyasztását — Megtiltották a parkok öntözését ivóvízzel — Meszes István-aknáról is kap vizet Éjszakai korlátozások Lapunk tegnapi számában írtunk a város egyes részein, s különösen Meszesen tapasztal­ható vízhiányról. Beszámol­tunk arról, hogy sok helyütt még ivóvíz sem jut, ugyanak­kor másutt bőségesen van min­dig víz. A városi pártbizottsá­gon tegnap délelőtt a pártbi­zottság, a városi tanács és a vízmű vezetői értekezletet tar­tottak, amelyen megbeszélték a vízhiány enyhítésének mód­jait. A városi tanács a megbeszé­lés alapján tárgyalásokat foly-' tatott a nagyfogyasztókkal, , üzem, vállalat vezetőjével beszélték meg, hogy a vízfogyasztásukat csökkentsék. így például az új Hőerőmű, amely havonta 28 ezer köbméter vízvezetéki vi­zet használ fel,, egyharmadával mérsékli fogyasztását. Ezt úgy érik ei, hogy a fürdőbe a du­nai vizet vezetik be az eddigi ivóvíz helyett. Ezt már meg is tették. A Szikra Nyomda a szedőgépekhez használt hűtő­vizet nem folyatja el ezentúl, hanem cirkuláltaitja. Ily mó­don 1500 köbméter vízzel ke­vesebb lesz a nyomda havi vízfogyasztása. A Dohánygyár is saját kútjaira kötötte át a zuhanyozókat. A nagyfogyasztású üzemek­kel továbbiak folyamán még tárgyalnak, s remélhetőleg újabb jelentős megtakarítást eredményez majd ez a vízfo­gyasztásban. A MÁV Igazgató­ság, állomás és bérházak na­gyon sok vizet fogyasztanak. A közlekedési Vállalat a ko­csik mosására használ fel je­lentős mennyiséget. Itt felére csökkenthetik a vízfogyasztást. Az elmúlt hónapban falusi ifjúsági szövetkezet alakult Perekeden. Az ifjúsági szö­vetkezetbe az általános iskola felső négy osztályának tanulói tömörültek. A 20 tagú szövet­kezet vezetője, Fülöp István igazgató-tanító. A gyermekek a helyi termelőszövetkezettől kapott két hold földön kukori­cát és zöldségfélét kívánnak termeszteni. A tanulók — ne­velőjük vezetésével — foglal­koznak még nyúl- és galamb- tenyésztéssel. Az iskolások mindjárt a megalakítás után négy brigá­dot szerveztek. A brigádok élére a legjobban rátermett tanulók kerültek. A berkesdi körzeti FMSZ által támogatott ifjúsági szövetkezet tagjai a munkájuk által szerzett tiszta jövedelmet teljes egészében nyári üdülésre, országjárásra fordítják. A Vízmű és a városi tanács megállapította az üzemek fo­gyasztását s ennek alapján kontingenst adtak az üzemek­nek, amelyeket nem léphetnek túl. A Vízmű tegnap ezeknél a vállalatoknál leolvasta a víz­órák állását s két, majd tíz nap múlva ismét ellenőrzi a fogyasztást. A bérházakban a vízfogyasz­tás csökkentése érdekében éj­szakára lezárják a vezetéket. A PIK már megtette a szük­séges intézkedéseket. A ház- ■ felügyelőket tették felelőssé azért is, hogy a vízvezetékből ne öntözzék sehol a kertet, utcát és az udvart. A vízfogyasztás csökkenté­se érdekében szükség van ar­ra, hogy a lakosság sfiikséglelén felül semmiképpen se használjon ivóvizet. Tilos a kertek, jár­dák, udvarok öntözése ivóvíz­zel. Ugyancsak megtiltották a gépkocsik ivóvízzel történő mosását is. Az üzemek veze­tőit felkérik, hogy fürdők hasz nálatának idejét korlátozzák s szabják meg azokban a víz­szolgáltatás időtartamát. Fel­hívják a lakosságot, hogy ahol rossz a vízvezeték csapja, azt javíttassák meg, illetve je­lentsék a PIK-nek, hogy az gondoskodhasson a megjavítá­sáról, mert jelentős mennyi­ségű víz pocsékolódik el a rossz zárószerkezetek miatt is. A parkok ivóvízzel történő öntözését megtiltották. A Ker­tészeti Vállalat a rendelkezés­nek megfelelően víztartályos kocsikból, ipari vízzel öntözi a II. kerület parkjait. Az első és harmadik kerületben a par kok gondozását a kerületi ta­nácsok kertészeti csoportjai végzik. Természetesen a sok ezer forintos költséggel létesí­tett parkokat nem hagyják tönkremenni, de az ivóvíz pa­zarlását mindenképpen meg kell szüntetni még a nyugati városrészben is. Igénybe kell venni az öntözéshez a rendel­kezésre álló tartálykocsikat, autókat, s így ipari vízzel meg óvhatok a parkok a szárazság­tól. A Vízmű is megtette a szűk séges intézkedéseket a víz­hiány enyhítésére. A Szénbá­nyászati Tröszttel történt meg­állapodás eredményeként a meszesi rész vízellátásához a bánya is hozzájárul. Napi 100 —150 köbméter ivóvizet szol­gáltatnak István-aknáról Me­szesre. Meggyorsították a Szi­geti úti tározót és az úgyne­vezett P-terület kútjait össee- kötő gerincvezeték bekötésé­nek munkáit. Szerdán már megtörténik a vezeték és a tartály összekapcsolása. Ez napi 1500 köbméter víztöbble­tet eredményez majd. ' A város vízszükséglete na­ponta mintegy 22 ezer köbmé­ter. A vízhozam fedezi a szük­ségleteket. A számítások azt mutatják, hogy a vízvezeték- hálózatba bekapcsolt lakosság egy főre jutó átlaga napi két­száz litert tesz ki. Nem a víz­hozam hiánya okozza tehát el­sősorban a vízellátásban ta­pasztalható zavarokat, hanem a mírtékte’en fogyasztás. Ezért volt szükség arra, hogy a vízmű helyenként, a vezetékeken alkalmazott ja­vításokká)!, csökkentse a nyo­mást. így Kertváros, a nyu­gati városrész, a déli város­rész (ahol.eddig nagy nyomás­sal folyt a víz) csapjaiból már nem vastag sugárban ömlik a víz. A vezetékeket nem zárják le teljesen, így e részek to­vábbra is állandóan kapnak vizet, csak kisebb nyomással. Szükség van azonban arra is, hogy éjszaka néhány órára be­szüntessék a vízszolgáltatást azokon a helyeken, ahol nagy a fogyasztás, s bőségesen van víz. Énre az átmeneti intézke­désre csak addig lesz szükség, amíg a túlzott fogyasztás némi képpen csökken. Á víztárolók feltöltése az éjszakai órákban történik, s ha azok megteltek, reggel elegendő mennyiségű víz áll rendelkezésre arra, hogy az eddig vízhiányban szenvedő városrészek is kap­janak vizet. Ezentúl mindenütt a reggeli órákban, hat és nyolc óra között lesz víz. A gyors intézkedések eredmé­nye máris mutatkozük. Me­szesén, ahol hetek óta nem folytak a csapok, örömmel vették tudomásul, hogy (ha i csak rövid időre is), ismét kap- j tak vizet. * * " „ „ ‘ ;■ ■ .. .. Az elsi közös cséplés Szalántán Szalántán az idén csépelnek először közös szérűn közös terményt. A télen alakult Hunyadi Tsz tagjai már az első évben összefogtak. Ezer hold gabonájuk volt lábon és ebből mindössze 100 holdat vágott le a gép. A többit kézi kaszával aratták le. A közösszérűn cséplőgép búg, vontató berreg ké­vékkel megrakottan, de hosszú sorban állnak a lovaskocsik is. Csépelnek, hordanak. Azt mondják: rajtuk nem múlik a'csép­lés. Jelenleg egy gép dolgozik, de kapnak még egyet és egy kombájn is jön az állami gazdaságból. Ha lenne több gép, még többet is ki tudnának szolgálni, hisz nem kevesebb, mint kilenc munkacsapatra való ember jelentkezett eddig, hogy csépelni szeretne. Hosszú sorban állnak a búzával megrakott szekerek a közös szérűn. Ű.j •'zt.zgok nőnek, hogy a cséplés egy percig se Nem mindig volt bányász Pörnecz Tamás. Egy ideig bí­zott abban, hogy ki tud tömi osztályából, magasabbra, a gondtalanabb élet felé. Kita­nulta a cipészmesterséget, ösz- székúporgatott pénzén szerszá­mokat vásárolt és önálló ci­pészműhelyt nyitott. Szép ová­lis bélyegzőt is csináltatott, s va'Ős/fníiieg öröme telt ben­ne, mert nemcsak, leveleire, hanem könyveire és folyóira­taira is rányomta. Lehet, hogy azt hitte, ez a „cégbélyegző“ kir ■ környezetéből. Nem tartott sokáig ez az illúzió. A bányászoknak rit­kán Volt pénzük új cipő csi- náltatására, a régi javíttatásá­ra is alig. így aztán Pörnecz Tamás a cipészkalapácsot fel­cserélte. a bányászcsákányra. Most nyugdíjas bányász. De ezen a nyáron ismét kedv ér e- való feladatot kapott a bánya gyerekeire vigyáz a Balaton- menti üdülőben. Pörnecz Tamás, akinek egész, élete belefér ebbe a néhány sorba, nemrég nagyköteg ré­gi újsággal kopogtatott a Ja­nus Pannonius Múzeumba. Ezek némelyike önmagában is értékes, ritka példány. Ennél is érdekesebb azonban, hogy az újságok, legtöbbjében' egy- egv szerény jelzés található. Pirossal vagy egyszerű szürke grafittal odafirkált „X“. Ön­magának ielölte meg a gon­dolkodva olvasó bányász azt a közleményt, amit a legfon­tosabbnak tartott. Valószínű­leg sohasem gondolt arra. hogy , ezek a jelzések egyszer maid vallomássá sorakoznak, vallomássá arról, hogjt mi volt az egyszerű bányász vélemé­nye a vüág dolgairól. 1929. május elsején a Nép­szavában terjedelmes cikket jelölt ki magának. A címe: Katasztrófa árnyékában. A kormány „hibás“ gazdaságpo­litikáját bírálja. Május 6-án egy elkeseredett hangú cikk kelti fel a figyelmét: „Meddig lehet tűrni az ilyen életet?“ A riporter „sétáló“ munka- nélküliekkel beszélgetett, az ő elkeseredésüknek adott han­got. Május 30-án a baleset- biztosításról cikkezett a Nép­szava, s Pörnecz Tamás ezt is gondosan megjelölte. Ugyanez év augusztus 8-án ismét egy riportot jelölt meg a Népsza­vában: „Három családot az ut­cára dobtak" címmel. Meg­tudhatjuk, hogy Palágyi Lajos- né földbirtokos haszonbérbe adta a földjeit, cselédei ezzel feleslegessé váltak, elküldte őket, s kiűzte a cselédlakás- ból is. Édermann Dezső, Dob- róczi János és Németh István földmunkások családja máról holnapra a szabad ég alá ke­rült, mert Palágyiék — mint a riporter írja — két úr. a 3878-as és a 172 sz. ’rendőr­urak, valamint öt munkás se­gédletével minden teketória nélkül kihordatta a volt cse­lédek minden bútorát a rétre. A riportot jelölő kereszt eré­lyes vonásai harminckét év távlatából is árulkodnak Pör­necz Tamás felháborodásáról; A Népszava 1932. július 17-i számában a Táborosi Pál ese­téről beszámoló riportot je­lölte meg. Táborosi Pál meg­halt. A pap 16 pengőt kért a temetésről. Az elhunyt család­jának azonban összes vagyo­na az a 6 pengő volt. amelyet az inségakció juttatott. Egy rokona, Boldizsár János „hi­vatásos koldus“ ezt a 6 pen­gőt . további kettővel megtol­dotta. A riport leírja a visz- szataszító alkudozást az el­hunyt hozzátartozói és a pap között. Mire a pap beleegye­zett, hogy az alája rendelt egyházi emberek (persze a plébános nélkül) 8 pengőért is elvégezhetik a szertartást,- már a 8 pengő sem volt meg, mert elvitte a koporsós. A megjelölt cikkek között, már a harmincas évek elején is csak itt-ott bukkan fel né­hány, amely a kisiparosok ügyes-bajos dolgaival, adózás­sal, iparengedélyadási feltéte­lekkel foglalkozik. A vasasi bányász számára egyre kevés­bé érdekesek ezek a közlemé­nyek. Aggódva olvassa a fa­sizmus előretöréséről szóló hír­adásokat, s később a hadiie- lentéseket, azokból igyekszik következtetéseket levonni sa­ját sorsára, a bányászok sor­sára nézve. Nemcsak passzív olvasó volt Pörnecz Tamás, mint ahogy általában nem voltak passzívak a pécsi bányászok. Amikor szükségét érezték, ami kor tűrhetetlenné vált a hely­zet, amikor lehetőség mutat­kozott engedményeik kicsika­rására, nagyon is aiktívan lép­teik fel. Saiát eszközeikkel. Sztrájkkal, szervezkedéssel Azok az „X“-ek, amelyeket Pörnecz Tamás a cikkek fplé rajzolt, arról árulkodnak, hogy a sztrájk, a szervezkedés ab­ban az időben korántsem az elégedetlenség spontán kitöré­se volt, hanem tudatos, meg­gondolt akció. A felszabadulás után sem hagyta abba Pörnecz Tamás az olvasást és a számára fon­tos cikkek megjelölését. A Dunántúli Napló 1957. július 14-i számában ezt a riportot jelölte meg: „Vasasi jelentés: jókedvűik a bányászok, emel­kedik a fejtési teljesítmény“. És természetesen megjelölget- te a munkásmozgalommal fog­lalkozó visszaemlékezéseket, külön összegyűjtötte Csuka Zoltán' „Piros pünkösd Pé­csett“ című, folytatásokban közölt elbeszélő költeményét. Ezek az összegyűjtött és meg­jelölt cikkek, ugyanúgy, mint a korábbiak, szintén a bálíyász gondolkozásáról vallanak. És ezek az újabb cikkek már azt mutatják: ez a világ a bányá­szoké, a munkásoké, ez a vi­lág, amelyért Pörnecz Tamás és a hozzá hasonló gondolko­dó bányászok mindig is küz­döttek, amire vágytak. A^ be­küldött gyűjteményben termé­szetesen még nem szerepel, de bizonyosra vehetjük, hogy a legutóbbi (hét sajtóközlemé­nyei, az SZKP programja, az űrrepülésről szóló híradá­sok a legelőkelőbb helyet fog­lalják majd el Tamás bácsi olvasmányai között, — Urast 1» Szaktudást igényel a kazalrakás. A kazalmester villájáról t mindig jó helyre kerül a friss szalma. i V Ifjúsági szövetkezet alaku't Perekeden

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents