Dunántúli Napló, 1961. augusztus (18. évfolyam, 179-205. szám)
1961-08-25 / 200. szám
IBM. AUGUSZTUS 25. NAPLÓ 5 Olcsó a fnvar, nagy a forgalom TÜZÉP és az MOV megrendeli irodáiéban — Hát jó, akkor hozzák jövő csütörtökön. — A címet tessék megmondani. — Kossuth tér kettő, földszint. Az udvar felől.:. Ezt a beszélgetést a TÜZÉP és az AKIG által létesített Jászai Mari utcai megrendelő irodában lestem el, miközben arra vártam, hogy ritkuljanak a sorok, és én is szót válthassak Tóth Jenőné- vel, meg Akantisz Lászlóné- val, az üvegfalak mögött dolgozó két csinos fiatalasszonynyal. Az emberek jöttek, mentek, a sor azonban nem gyérült. Tóth Jenőné előtt azok álltak, akik fát, szenet vásároltak, Akantisz Lászlónéval a hazaszállítás ügyében tárgyaltak a megrendelők. Ahány ember, annyiféle kívánság Van, aki nerq tart igényt a tojás-briketthez vásárolható fára, van, aki más adagját is szívesen elvinné. Aztán sok az érdeklődő. Az emberek kíváncsiak, vajon biztosítanak-e a fuvarral rakodót is, s ha még nem, mikor kerülhet erre sor. — Rakodónk még nincs, csak a fuvart tudjuk vállalni. Jövőre talán már megoldódik ez is. Másokat az érdekel, hogy miért adnak ráadásként alágyújtóst is az irodában kifizetett tüzelőhöz. Az a férfi, aki húsz mázsa tojásbrikettet rendel, meg is kérdi, Aki nem akarja, annak végül is nem kell kifizetnie a nemkért alágyújtóst, de aki nem kérdezi, legtöbbször már csak a szénnel együtt érkező „ajándékán1’ csodálkozik, aztán elhasználja begyújtáshoz. — A TÜKER-alágyújtóst azért adjuk — mondja Tóth Jenőné —, hogy megismerjék az emberek. Nem drága, tíz csomag kettő húsz. Egy mázsa szénhez általában egy csomag alágyújtóst adunk... Tapasztalatból tudom, hogy a TÜKER-alágyújtós jó találmány, gyorsan, kevés fával lehet vele tüzet rakni. Azt is tudom, hogy az emberek többsége csak hírből ismeri, ám a népszerűsítésére jobb módszert is lehetne találni. Rendszerint Akantisz Lászlóné előtt csoportosulnak inkább az emberek, mert ő veszi át a 480 forintos tüzelőNaponta négy-ötszáz mázsa brikettet szállítanak az AKÖV kocsijai a TÜZÉP 10. számú telepéről utalványokat is. — A nevet tessék mondani — kérdi ma már ki tudja hányadszor. A gépies kérdésre azonnal érkezik a felelet. — Gyulai Sándor, . Szekfű utca négy. Majd néhány másodperc múlva a megrendelőre nézve megnyugtató válasz is elhangzik: — Kérem, csütörtökön megkapják a tüzelőt. Az olcsó fuvarnak mindenki örül. A városban mázsánként négy forintért viszik a tüzelőt. Egy szénutalványra fele-fele arányban kevert pécsi és komlói diószenet, és a hozzájáró fát nem egész ötven forintért házhoz viszik. Egy ilyen fuvarért legalább a kétszeresét kérte a maszek kocsis. Jó hát, nagyon jó, hogy a TÜZÉP és az AKÖV gondoltak a fuvaroztatókra, és most már állandóan olcsó szállítási lehetőséget biztosítanak. — Az lenne igazán jó — jegyzik meg az emberek —, ha rövidesen, még az idén megoldanák a rakodók biztosítását is. A olnapra is gondolunk A kaposszekcsői Hegyalja Termelőszövetkezetben ez az év a legjobb. Különösen a szőlőhegyen, míg egyénileg gazdálkodtak, alacsony volt a termésátlag. Búzából azelőtt 8—9, árpából pedig 7—8 mázsát takarítottak be. Búzából most 10—17 mázsa árpából pedig 11—12 mázsa a termés. Ez az új gazdálkodási forma mellett a tagok szorgalmának is köszönhető. A kukoricák is szépek. Kétszer megkapálták kézzel. A szénát még aratás előtt betakarították: 28 vagon szénájuk áll kazlakban. A tagok elégedettek. Minden hónapban hét forint előleget Icapnak munkaegységenként. A vezetőség azonban nemcsak a mára, de a holnapra is gondol. Saját erőből építettünk egy 5 vagonns pórét, egy 16 férőhelyes fiaztatót, egy harminc férőhelyes hizlaldát és egy hat méter mély kutat. Ez összesen néhány forint híján félszázezer forintunkba került. Szabó Géza A‘udni szerelnénk! Panaszom van, panaszom, innen a Felsővámház utca 59-ből, ahol férjemmel és kislányommal lakom. Nagy a zaj a házban. A ház tulajdonosa, Horgos Józsefné, ötödmagával él a lakásban, s a ház egyik kisebb helyiségébe felvett még két férfialbérlőt is. Mindez nem lenne még baj, joggal teheti, csak csendben maradnának! Mert sajnos, hiába vártuk a nyugalmat, hiába kértük őket, hogy hagyjanak ben nünket aludni, any- nyít ér a szavunk, mint a falra hányt borsó. Csípős és sértő szóval vágnak vissza, s a háztulajdonos vezetésével folytatják korábbi életüket. Ez az „élet” azzal jár, hogy késő este, éjszaka térnek visz- sza a szórakozóhelyről, csapkodják az ajtót, zajonga- nak, teljes hangerő vei szólaltatják a nagy rádiót. Képzeljék magukat a helyünkbe, milyen „jó” lehet éjjel egykor elaludni, s hajnali ötkor már felkelni és helytállni! Sokszor úgy érzem, hogy nem bírom már tovább, örökké fáj a fejem, szédülök az állandó álmatlanságtól. De ez még csak a kisebbik baj: legalább a gyermekem aludhatna, de az sem tud, ebben a zajban. Miért nem lehet csend a mi udvarunkban is, miért nem hagynak bennünket aludni? A HÁZ EGYIK LAKÚJA A hás kornyéke nem szeméttelep! Három éve halasz tom a reklamációt, remélve, hogy nem lesz rá szükség. Tévedtem! Házunkkal szemben autómosó van, melynek bejárata a Szigeti útról nyílik. Egészen rendes elölről, a mi utcánk felőli része azonban fosztó és bűzös szemétdomb! Az ételmaradékoktól kezdve az olajosrongyokig, mindent ide dobálnak, sőt illemhelynek is használják nem egy esetben. Elképzelhető, milyen kedves látványt nyújthat mindez a szobánk ablakából! SikondAn üdültem Az autómosó területére nem vonatkozik a tisztasági hónap? Előttük nem áll meg a szemeteskocsi ? Mit szólnának, ha az ő szobáik ablaka alatt is ilyen bűzlő szeméttelep volna Nagy Jánoené, Latz K, u. 33. Két hétig iSkondán üdültem s bár testben már itthon vagyok Budapesten, lélekben még mindig „járok” azon a gyönyörű vidékien. A feledhetetlen két hétért köszönetét mondok mindazoknak, akik lehetővé tették üdülésemet. A „Visszavár” üdülő vezetőjének, Németh Rezsónének és munkatársainak szíves, jó munkája nagyban hozzájárult a kellemesen eltöltött pihenéshez. Meg keli emlékeznem a strandfürdő dolgozóiról is, akik munkával, kedvességgel készségesen álltak az üdülők szolgálatára. Egyre azonban szeretném felhívni az illetékesek figyelmét. Pécsi és komlói ismerőseim is szívesen keresik fel ezt a szép helyet. Azaz csak keresnék ... Mert a közlekedés egyáltalában nem megoldott se Pécsről, se Komlóról, Ez volt az egyetlen „szépséghiba”. Sziklay Lajos Budapest, Ganz Vili. Gyár dolgozója 1. Szeszélyes, gyors folyású vize valahol a távoli Tirolban bukkan fel a napfényre, aztán az Alpesek között rohan kelet felé, majd ellustulva, alacsony partok által határolva, nem egyszer eredeti medréből elkalandozva a Dunába ömlik. Előbb azonban hosszan kíséri Baranya déli részét, jellegzetes külsőt adva e tájnak: az Ormánság földjének. Régente sokkal északabbra folyt a Dráva vize, mint most. A geológusok megállapítása szerint a Hársányi hegy nyugati és déli oldalát mosta. Az egész Ormánságot a Dráva töltötte, rakta, hordta úgy, hogy mindig délnek esett a martja és északra a partja. Talán a Drávának e szeszélyes, medrét változtatgató volta lehet az oka annak, hogy falvak nem igen települtek a partjára. Legfeljebb egy-két révház, csárda, malom kuporodott le a partmenti füzesekben. A házak Ormánság jellegzetes építkezési stílusa szerint fatalpakra épültek, és mini a piskói öregek elmesélték: szükség esetén odébb lehetett őket vontatni. A Dráva, néhány kisebb patak és a véget nem érő lápok világa volt a jellemzője a tájnak. A rajta élő nép vére minden cseppjével halász- pákász volt. Nem ünnepi szórakozásból, hanem főfoglalkozásai közé tartozott ez a munka. A Dráva vize azonban, nemcsak halat adott, hanem fbi'.özte a kiszikkadt réteket, \iövelte az erdők fáját, hajtotta a gabonát őrlő malmokat, és vitte az áruszállító hajókat. A Dunán már régen gőzhajók rDnwa menti izéit es... bonyolították le a forgalmat, amikor a Dráván — a múlt század derekán — még mindig úgy vontatták a kővel, fával, sóval, élelemmel megrakott hajókat — jegyezte fel a drávapalkonyai termelőszövetkezet néprajzgyűjtő könyvelője, Kovács Sándor, aki elvezetett bennünket Sós Pali bácsihoz. 2. í~hldon születtem — mesél- te Sós Pali bácsi. Itt van a Dráva mellett néhány faluval odébb, de itt nevelkedtem Drávapalkonyán. Itt gyermekeskedtem, hajót húztam, kubikoltam, majd amikor gőzhajók jártak már, hajósnak mentem a dunai gőzösökre. — És most öregségére mivel foglalkozik? — Tagja vagyok a helybeli halászbrigádnak. Tehát visz- szatértem megint a Drávához. Ahonnét elindultam, és ahová legtöbb emlékem fűződik. Ilyen emlékem az utolsó, kővel megrakott hajó, az úgynevezett József hajó, vontatása. Huszonnégyen álltunk rá a nagykötélre, rácsatoltuk mellünkre, aztán a kuktás, aki egyben bandagazda is volt, elkiáltotta magát: Hipp, hopp, perhá hopp... Először csak ingattuk a hajót, lábunkkal vertük a taktust, majd apró, később hosszabb lépésekkel elindultunk... Amikor már nagyon fáradtak voltunk, énekelni kezdtünk..« Onnan alól jön egy hajó, húzza aztat harminchat ló... TTi ráva-menti utunk leg- közelebbi állomása Vej- ti község. Három, szomszédos falu egyesített termelőszövetkezetének műhelyében találkoztunk Hock bácsival, a Dráva-menti Rév-csárda egykori tulajdonosával. Nyolcvankétéves öregember, de még kijár a földjére kukoricát kapálni, és amikor a Révcsárda felől érdeklődünk, felcsillanó szemmel meséli: — Az volt ám valamikor a híres csárda! Vejtitől kezdve egészen Pécsig ide jártak mulatni a legények, meg az uraságok is. Volt 223 székünk, több mint 40 háromszemélyes padunk és 46 terített asztalunk. Előfordult, hogy be sem fértek a vendégek, any- nyi nép jött össze! — Miért szerették annyira a Rév-csárdát? Huncut mosoly jelenik meg az arcán, amikor felel: — Mert kiránduló hely volt. Szólt a zene, a Dráva közel volt, lehetett fürdeni. Fürdés után a test megtisztult, ilyenkor aztán bementek a fiatalok az erdőbe, a fűzfák pedig hallgattak... Nagy nevetés a válasz Hock bácsi szavaira, aki sokat tud még mesélni, milyen forgalmat bonyolított le a rév-átkelés, különösen vásárok alkalmával, meg hogy mennyiszer kellett lóvá tenni a pandúrokat, akik a környékben tanyázó betyárokat keresték. Emlékszik a betyárokra Bencze János bácsi, a legöregebb zalátai lakos is. Patkó Jancsi kedvelt tartózkodási helye — úgy mondják — az endrőci erdő volt. Bergán Jancsi és Séta Pista a Dráva- menti községeket: Drávafokot, Bogdását látogatta. A rabolt nyájat a Dráva felé tereltek. A disznókat, szarvasmarhákat, juhokat kompon, a lovakat úsztaiással csempészték át Szlavóniába, hogy aztán odaát értékesítsék. Bencze bácsi egyébként egész fiatalságát a Dráva mentén töltötte. — Ott dolgoztam a vasút építésekor, de még többet halásztam, vadásztam. Mindenre, ami gyütt — meséli. — őzre, nyálra, fácánra, récére. — Akkoriban szabad volt ott vadászni? — kérdezzük. Elneveti magát: — Hát szabad volt a Tapsiénak vadászni? Nem parancsolt nekem senki. Nagyobb vadászterületem volt, mint a grófnak! Mert neki csak a zalátai, meg a vertikei határban volt szabad vadászni, lefelé, a nagyerdei határban már nem parancsolt. De én ott is vadásztam! alántán él Döme József ^ is, aki már évtizedek óta szenvedélyesen gyűjti az ormánsági dalokat. — 1930-ban kezdtem hozzá ehhez a munkához, amikor ellátogatott a faluban élő rokonaihoz Ádám Jenő zene- akadémiai professzor. Előadást tartott, én meg énekeltem. Akkor kért bennünket, hogy ne hagyjuk elkallódni az ormánsági dalokat, hanem gyűjtsük össze. Azóta 237 dalt gyűjtöttem, legnagyobb segítségem édesanyám volt. De jártam házról-házra és nótára igyekeztem bírni az öregeket. Az összegyűjtött anyagot bemutattam Kodály Zoltánnak is, 1957 májusában pedig itt jártak a Zeneakadémiáról tanárok, nekik átadtam a dalaimat. Az öregek elbeszélései és a régi dalok a múltat idézik. De aki ma járja e táj falvail, könnyen felismerheti a megváltozott életet. Csupán néhány, kiragadott adat a Dráva-menti sellyei járás vb-tit- kárának beszámolójából: a járás 1960 januárja óta termelőszövetkezeti járás. A valamikor önmagába zárkózó, éppen ezért elhanyagolt terület a felszabadulás óta hatalmas lépésekkel haladt előre a művelődés, az oktatás, a kultúra útján: Piskó, Drávafok, Zá- dor, Sósvertike, Drávasztára új iskolát kapott; Kémesen, Vajszlón, Sellyén népi együttes alakult, 37 helyen épült kulturház. Befejeződött a községek villamosítása, és több családi ház épült az utóbbi 15 esztendőben, mint ahány ház Sellye község területén található. A lakosság 78°/0-a mező- gazdasággal foglalkozik, de már megjelennek a kisebb- nagyobb ipari létesítmények is, melyek közül legjelentősebb a drávaszabolcsi kendergyári (B — N) Javítsák me«* a Zólyom tucat A Zólyom utca burkolata gén rossz állapotban van. Az utca lakói, de a TEFU is kérte az úttest megjavítását, de ez ideig nem történt intézkedés. A Faipari Szövetkezetből a kész bútorok elszállítását nagyon megnehezíti az út rossz minősége. Úgy látszik, hogy sem a tanács, sem az Útkarbantartó Vállalat nem törődik az utcával. Egy részét nemrégiben feljavították, a többit azonban elhanyagolják. A nagy forgalom pedig megköveteld, hogy az utca új útburkolatot kapjon. Molnár János Hol mossunk? Panaszoljuk, hogy van mosókonyha az épületben, de mosógéppel nem moshatunk benne. Nem, mert a meszesi gondnokság megtiltotta. Ugyanis rossz a konnektor és a gondnokság nem vállal érte felelősséget, ha valakit megüt az áram. Már a DÉDÁSZ-szal is beszéltek, de még most sem javították meg a hibát. Pedig nem azért veszünk mosógépet, hogy ne használjuk. Misángyi Ádám Frankel Leó út 16. Még m’ndi* vannak önkényeskedő háziura ? Két testvér Pécs váradon, a Vár- utcában, az ablakon át közlekedik. Furcsa dolog, de így van, mert olyan lakásban laknak, amely bői nem lehet másképpen kijutni az utcára, csakis az ablakon. Ez a „lakás” viszont még jóindulattal sem nevezhető lakásnak. Holmijuk fele az utcán van, nem fér be, olyan apró lyuk ez a plnceodu, a pékség utcára nyíló felén. Mindez pedig annak a következménye, hogy önkényeskedő, durva háziúr is akad még Pécs- váradon, aki kiüldözte házából a két testvért. A tanács végül ezt a pincelakást utalta ki számukra, pedig lenne még ebben a községben sok olyan lakás, ami emberhez méltó. Ez a durva házigazda megérdemelné, hogy a nevét is megírjam, hadd ismerjék meg másutt is, mert Pécsváradon már nagyon jól ismerik. Az egész község jó érzésű lakossága fel van háborodva ellene. S mindezek után még van bátorsága „elvi” vitákat folytatni az emberiességről és a becsületről. SZILAGYI M. JÖZSEFNÍ) Mohácson az Ifjúságvédeümá Bizottság számos esetbe® tapasztalja, hogy a szülők nagyon elhanyagolják gyermekeik nevelését K. I. 13 éves mohácsi és K. J. 13 éves szintén mohácsi gyerekek Dunaszekcsőre mentek és ott 2 kerékpárt loptak. O. J. 16 éves sárháti fiatalkorú az Uj Ut Tsz raktárába tört be Himesháza községben 5 fiatalkorú elhatározta, hogy a himesházi úttörőtábort éjjel megrongálják. Szándékukat végre is akarták hajtani, azonban számukra balul ütött ki a dolog mert az úttörők ebben megakadályozták őket. Még számos példát lehetne említeni arra, hogy néhány szülő nem sokat törődik gyermeke nevelésével. Pedig a hatóság — ha súlyosabb a dolog — a szülők ellen is eljárást indít. dr. Vadon Antal A harkányi „Bányász11 étterem kerthelyiségében f. hó 26- án, szombaton este 7 órai kezdettel vidám műsoros estet rendezünk. Fellépnek: Szabó Samu, Kossuth-díjas, Bárdos Anny, Mátrai Mária. Belépődíj: 3 forint. Műsor után tánc. 441
