Dunántúli Napló, 1961. augusztus (18. évfolyam, 179-205. szám)
1961-08-20 / 196. szám
r »«. AUGUSZTUS 20. NAPLÓ 9 3ÜMÄ10KMI0 cA széfiülé élet úíu'űsa Csillesor. Háttérben a Komlói Erőmű lífég fél évszázaddal ezelőtt is csak egy apró hegyi falut talált a vándor, ha Komlóhoz ért. Négyszázhúsz favágó lakott itt 1869-ben s a századfordulóig mindössze hat fővel növekedett a lakosság száma. Szegénység minden házban, elmaradottság az egész faluban. Pedig már akkor is tudta mindenki, hogy a Mecsek Komlónál is jó szenet rejteget. Engel Adolf tőkés kereskedő és földbirtokos jött rá először, milyen kitűnő üzletet jelent a szénbányászat. Két évig feltárásokat végeztetett, kutatott, hogy jól megnövelje a megvásárolt terület értékét s aztán eladta az államnak. A tőkés állam azonban nem fejlesztette, csak lassan, óvatosan, nehogy túlontúl sértse a tőkés, földbirtokos, kereskedő érdekeit. népellenes rendszernek örökre vége. Tőkések nélkül, szabadon él a felszabadulás óta Komló népe. Uj emberek jöttek, új várost építettek. Huszonötezer lakosa van a, gyönyörű bányászvárosnak, élén a bányászok soraiból felnőtt vezetőkkel, kitűnő bányászati és közigazgatási szakemberekkel. Hazánk egyetlen jól kokszolható fekete kőszenét modern gépekkel bányásszák és kiildik felszínre. fízek a képek csak néhány szívdobbanását mutatják meg a gyorsan fejlődő városnak, büszkeségünknek, amely ma ünnepli várossá alakulásának tizedik évfordulóját. Komló legmagasabb háza a Zrínyi tér sarkián áll A város adott életüknek értelmet A kom. ssták-hányai aiíaro A MENETRENDSZERŰ pécs —budapesti légijárat repülőgépei Komló légiterébe érve, mindig afölött a csinos, kertes kis házikó fölött húznak el jövet-menet, amelynek lakóiról most írok. A véletlen műve-e, vagy tán a piros cserépfedélhez tájolják műszereiket a navigátorok? Nem tudom, de a gépek jönnek s ha az évek szállnak is — útjuk, akár zsinóron húznák őket — egy évtizede ugyanaz. Sárkányeregető koruk óta ismerem mindkét fiút ott, az udvarban. A nem e világra való, félénk kis kölykök, akik soha sem mászhatták meg úgy isten igazából a körtefát, hogy onnan lobogtathassák zsebkendőiket a tovazúgó gép után — különös életet éltek. Emlékeznek a késdobílókra? A Sztálinvárosból Komlóra, Komlóról Inotára, ’Inotáról a pécsi bányákba, Tiszapalko- nyára vetődő lézengök hadár a’’ A talponállók népére és erkölcseire? Már akkor megmondtam, hogy ez a két „srác" örökre elveszett. — Próbára tesz bennünket az Űr, — sírta el magát az anyjuk — de legyen meg az Ö akarata szerint... * A BÉTA-AKNA fölött megcsillan valami az égen és hullámzó morajjal a hátán suhan be szobánkba a szellő. Az egyik fiú felüti fejét a könyvből és megszólalva lesi, értem- e szavait? —Here is coming the afternoon flying... Hát a kiejtés még nem oxfordi, az szent, de angolul közti, jön a délutáni repülő... OOOiCMOOOOOOOOOOCXXXOOCOOOCKaOOOOOOOOOOOOOCCOOOOOC (fejezetek Komló TÖRTGOeTÓBŐL KURUCZ PÁL ÉS THIERY ÁRPÁD RIPORTSOROZATA A város, a megye, és az egész ország ma ünnepid Komló város tízéves jubileumát. A jubileum mindig ünnep, és mindig egy kicsit a számvetés alkalma is. Az a tízesztendős, heroikus fejlődés, ami Komlón történt — nagyszerű bizonyítója a szocialista építés tempójának, a szocialista építés fölényének — és ma már egy kicsit hihetetlennek tűnik mindaz — ami azelőtt volt Komlón. A krónikások szerint már 1812-ben megkezdődött a kom lói kőszénbányáBan a termelés, természetesen korszerűtlen módszerekkel. Az akkori feljegyzések, dokumentumok bizonyítják, hogy Komló hol az egyik, hol a másik földesúr birtokához tartozott, és tu lajdonképpen a századforduló nak kellett megérkeznie — hogy kezdetleges formában, de mégis valamiféle termelést kezdjenek a komlói bányában. Rettenetes körülmények kö zött dolgozott annakidején a néhány tucat komlói bányász í- a községnek alig négyszáz lakosa volt. Az akkori bányászok küzdöttek a kibírhatatlan hőséggel, a természettel, a korszerűtlen vágatokkal, és a haszonra éhes bányatulajdonos embertelen intézkedéseivel. A komlói kőszénbánya tulajdonképpen az első világháború utáni években keltette fel a szakemberek figyelmét. A monarchia idején Magyarországnak Özdon és Re- sicán volt koksszal táplálható- nagyolvasztója, majd a világháború alatt Diósgyőrött is megkezdték két nagyolvasztó építését. Ezenkívül még faszénnel működő nagyolvasztónk is volt Aninán, Vajda- hunyadon és Kalán. Az ózdi nagyolvasztók a sziléziai bányavidékről kapták a kokszot, a resicai nagyolvasztók pedig a resicai és az anínai kokszművekből szerezték be a szükségletet. Az 1920-as békeszerződés új helyzetet teremtett, területváltozást, és Özd és Diósgyőr természetes kokszforrásait is új politikai határok zárták el. A hazai kokszellátás biztosítására két lehetőség kínálkozott. Vagy megfelelő minőségű, kokszolásra alkalmas szenet, vagy pedig megfelelő, kénben szegény barnaszenet kell keresni az ország területén. Akkor már tudták, hogy a pécsi saénmedence baszkon szene kokszolható, habár hamu és kéntartalma meglehetősen nagy, és a bányák messze voltak a nagyolvasztóktól, de azt is tudták, hogy a komlói szénmedence szene kokszolhatóság tekintetében sok esetben kedvezőbb sajátosságokkal rendelkezik, mint a pécsi szán, és jóformán még fel sem tárták. A negyvenes években lebonyolított feltárások jelentős fordulatot hoztak a szénvagyon becslésében, hiszen az akkori feltevések szerint a komlói szénmedence 40—50 évig biztosíthatja egy nagyobb nagyolvasztó szükségletét Jlyen előzmények után meg kezdődtek a laboratóriumi vizsgálatok is. Az előkészített komlói szénnel először a hazai gázgyárakban foly tattak kísérleteket az Óbudád Gázgyárban és Kassa közműveinek gázgyárában. Az első hazai kísérletek azt bizonyították, hogy a komlói szén jóminőségű külföldi szénnel keverve alkalmas kohókoksz gyártására. Persze, az Óbudai Gázgyárban folytatott kísérletek időrendje alaposain eltolódott, és így a kísérletek eredményénél figyelembe kellett venni a szén' elöregedését — hiszen a szén mosása és a kísérlet időpontja között eltelt több mint egy teljes hónap. A szén veszített kokszolhatóságából. A kísérletek később megszakadtak, mert Magyarországon nem volt olyan kokszolómé, amely döngölő berendezéssel rendelkezett volna. így a Vereinigte Oberschlesische Hüttenwerke céghez tartozó Geliwitz melletti Bobrekben folytatták a kísérleteket — Németországban. Itt végképpen kiderült, hogy a komlói szén összetétele közel azonos a sziléziai szén összetételével, a kokszolhatósága pedig valamivel nagyobb. Közben Komló, a bányászfalu is megszaporodott, már négyezer lakosa volt, és Szeli István bányamérnök — a komlói bányászok „réme” már elvitette a tizenhat komlói bányászt a frontra, a 442. számú büntetőtáborba. A tizenhat komlói bányász, munkásmozgalmi harcos — Niedling János, Péter Henrik, Csatlós János, Csizmadia Gyula, Schraub Péter, Sterl József, Simon János, Novacsics György, Nagy Ferenc, Krivanek Rezső, Kaufmann Ferenc, Krausz József, Reinhardt András, Deák Ferenc, Fongrácz Rudolf és Balázs Mihály közül csak négyen tértek vissza Komlóra. A többi meghalt. A tizenhat bányász deportálása után Szám Imre, Piegl János és Niedling Ferenc vették át a komlói szakszervezeti munka irányítását, de Szeli azokat is hamarosan bevonultatta, és közülük csak Piegl János jött vissza a frontról. Dühöngött Komlón a terror, a rádiókat be kellett szolgáltatni a fasiszta katonai parancsnoknak, Kovács századosnak, a sásdi csendőrök minden nap ott cirkáltak a kis poros bányászfalu utcáin. Ilyen nehéz időket élt át Komló, amikor a fővárosban a vegyész-bányászati és kohászati szakosztály 1944 február 10-i ülésén dr. Móry Béla előadást tartott a komlói szénnel végzett hazai és külföldi kísérletekről, és eképpen fejezte be beszédét: — Amikor a komlói szénnel végzett kísérletekről beszámoltam, annak a reményemnek adok kifejezést, hogy az ezzel kapcsolatosan végzett sok munka és anyagi áldozat a magyar koksz és vasipar útját egyengette... jVí inderre a magyar fasisz•LTi ta kormánynak nem volt ideje," mert a komlói munkások 1944 novemberének közepén Czéder Ferenc lakásán már varrták a piros zászlót — közeledtek a Mecseken át a szovjet csapatok. (Folytatjuk) — Oh, yes, I am seeing. Ha látnák az anyjukat... belepirul a büszkeségbe. — Érted fiam, amit a sógor válaszolt? Ül közöttünk, felhúzva lábait a rekamiéra és nézését úgy pihenteti meg előbb az egyiken, azután másik fián, mintha simogatná őket. A kö-, zeledő motorok zaja már elnyomja hangunkat. Belerézeg- nek az ablakok és elörvénylik fölöttünk a gép, mint az a nehéz három esztendő, míg odavoltak a gyerekek. Anyjuk fülembe súgja: — Olyanok, mint a falat kenyér ... Súgjam neki vissza, hogy Te csak világrahoztad őket, de életet Komló, a város adott nekik? A tízéves város, amely nem engedte őket elzülleni a talpalók mélyén? A BAL SZÁRNYVÉG alá, mintha futószőnyeg lenne, lassan alácsúszik a piros tetős, kicsi, kertes házikó. — Komló. Ráállhatsz egyenest a Ferihegynek. — Hallottad? Állítólag idejön Gagarin. — Komlóra? — Ide. Emlékszel? Itt a kis ház mellett nemrég meg egy füves grund volt csak. — Egy kapufával, mi? Hogy beépült azóta! Egészen megváltozott a táj... Tényleg idejön? Hát az emberek... azok változtak csak meg igazán! O. I. Komlói érdskessére'f Komlón eddig 385 személygépkocsi-tulajdonost tartanak nyilván, s mintegy 3.000 motorkerékpár-tulajdonos van. Az említett 385 személyautóból 180 bányamunkásoké és műszaki dolgozóké. Az idei félesztendőben 970 000 forinttal növekedett a takarékbetét-állomány összege. Az eddigi adatok szerint a második félévi betétállomány rendszerint megháromszorozódik. A telefonelőfizetők száma 1.320. Komlón július 31-ig 6732 rádiótulajdonos fizetett havi 10 forintos műsordíjat. A legújabb adatok szerint Komlón 726 televíziói számlálnak.
