Dunántúli Napló, 1961. augusztus (18. évfolyam, 179-205. szám)
1961-08-20 / 196. szám
mi. AUGUSZTUS 20. NAPlő SZABAD ÉLETŰNK, TÖRVÉNYE Ahogy az édesapja várta, kívánta cA hhmúí „Védem, őrzöm a hazámat“... rát: feltartott kezek, vagy halál. Más út nincs. A mi országunkba nem lehet engedély nélkül, büntetlenül ki-bejárni. Fütyüljön a szél, égessen a nap heve, és zuhogjon az eső a határőr megy, végigjárja a területét. Sajnálják is őket a határszéli lakók, s a havathor- dó télen, amikor jeges orkán vágtat a pusztákon, sóhajtva mondogatják: „Szegény gyerekek, de nehéz lehet nekik oda- künn!” Ügy szeretik őket, mintha a fiaik volnának. Van az egyik őrs területén egy idős nénike, aki gyümölcsérés idején ko- sárnyi barackot vagy almát tesz a határőrök útjába. A katonák — ismerik már a kedves mamát — annyit vesznek belőle, amennyi jól esik. Egy másik parasztember beballagott az őrsre, odaállt a parancsnok elé, és így szólt hozzá: „Kijelöltem a szőlőben néhány sort. Ez a maguké, fogyasszák el jó egészséggel.” Télen borral kínálgatják a meggémberedett határőrt, de- hát — szolgálat az szolgálat — nem lehet elfogadni. A szívességet persze viszonozzák. Alig van olyan vasárnap, hogy a határőrség színjátszó csoportja tánczenekara ne menne valamelyik faluba, műsorozni. Víg tánc, jókedvű mulatozás, barátság mindig a vége. A határőr kemény legény, akkor is megállja a helyét, ha az ország belsejébe küldik. Az 1956-os ellenforradalom idején ők voltak a népi hatalom egyik legderekasabb védői. Nem egy pécsi határőr az életét áldozta Budapesten, az ellenforradalmárok ellen verekedve. Az 1955-ös árvíz idején Mohács környékén cirkáltak rocsójukkal, s sok tanyasi lakó köszönheti nekik az életüket. Egy határőr itt is meghalt mentés közben. őrzik, ápolják emléküket... Az oldalt szerkesztette és összeállította: Gai-ay Terenc, Magyar László. Fénykép: Hillebraad Lajos ,,A Magyar í'íépkózt'lrsas'ígfo&T' a nők a férfiakkal íKyjnlc '■■*- gokat élveznek”. (50. § 1. bek.) rJ1 izenegy éve már, hogy Horváth Katalin, a fiatal hosszúhetényi bányászlány odaállt édesanyja elé: — Anyu, szeretnék Pécsett lakni és dolgozni! Szegény mama összecsapta a kezét ijedtében. Nem, a világért sem akarta elengedni a lányát, de hiába volt minden aggálya: a lány makacs volt, akart és elment. Alig telt el néhány esztendő, a lány megint odaállt édesanyja elé: — Anyu, bírónő szeretnék lenni! Ez már Horváth mamának is sok volt. Még mit nem? Bírónő? Ki hallott már ilvet? Mit keres egy nő abban a férfi szakmában? Most is hiába volt Horváth mama kesergése, mert a makacs lány bizony megint- elment. Tanult, tanult hosszú éveken át, bírónő lett. Ma már Horváth mama is büszke rá. Mert nem akárki a lánya. Sokan ismerik, becsülik és szeretik, hiszen nem kevesebb: hét és félezer „ügy” fordult meg a kezében az évek során. Több mint hét és félezer ember gondja, baja, öröme és bánata, ballépése, melléfogása. |7 nnyi „ügy” után kicsit bölcs lesz az ember, miként az egykori bányászlány is. Aligha lehetne becsapni, rosszszándékú színleléssel félrevezetni. Ahogy mondani szokták: belelát az emberek veséjébe, s hiába „dörzsölt” a bűnöző vagány, nem tudja léprecsalni. ítéleteit mindig körültekintően mondja ki. Nemcsak a paragrafusok vezérlik, hanem keresi az embert, akit nemcsak sújtani, hanem nevelnijs akar. Hiszen nem minden bűnös bűnöző is, sok a megtévedt ember, akinek lehetőséget kell adni. hogy visszataláljon a becsületes élet útjára; Szigorú dr. Horváth Katalin a pulpitus mögött, de megenyhül, ha látja, hogy egyszer megbotlott dolgozó emberről van szó. Ügy bíráskodik, ahogy osztálya érdeke kívánja. Kedvezményes üdülés * bel- és külföldön A Magyar -JépkBztársaság biztosítja a dolgozóknak a pihenéshez, üdüléshez való jogát, 16. §. A Szakszervezetek Megyei Tanácsánál egészen pontos adatokat mondanak arról, hogy megyénk területén mennyi kedvezményes szak- szervezeti beutalót kapnak a szervezett dolgozók. Ez évben eddig mintegy 3500 szervezett dolgozó üdült 196 forintért 2 hétig az ország legszebb üdülőhelyein. Ezenkívül ez évben még közel 1700 dolgozó veheti igénybe a szakszervezeti beutalót. A szakszervezeti üdülés számához közel jár azoknak a dolgozóknak a száma, akik a különböző vállalati, üzemi üdülőkben töltik szabadságukat, pihenésüket. De nemcsak belföldre, hanem külföldre is „érvényes” a kedvezményes szakszervezeti beutaló. Ez évben eddig mintegy 300-an részesültek megyénkben külföldi üdülésben. Az év hátralévő időszakában még körülbelül 150 dolgozó utazik szakszervezeti úton külföldre. Mind a bel- mind a külföldi üdüléshez az állam jelentős összeggel járul hozzá. A belföldi 196 forintos üdüléshez mintegy 750—800 forinttal, ugyancsak több száz forinttal járul a külföldi pihenéshez is. Megyénkből évente közel 600 dolgozó töltheti pihenését, orvosolhatja betegségét szak- szervezeti 3 hetes beutalással különböző szanatóriumokban (Füred, Hévíz, Párád...) Nem is beszélve arról, hogy sok-sok dolgozót küldenek a vállalatok jutalomból üdülni. A Pécsi Szénbányászati Tröszt dolgozói közül például számosán utaztak repülőgéppel a Szovjetunióba szabadságuk eltöltésére. Ha mindehhez hozzászámítjuk még a gyerekek, az úttörők kedvezményes nva- raltatását, a különböző KISZ táborokban eltöltött vidám (heteket, akkor mindenki előtt Világos: megvalósult alkotmányunknak ez a pontra K' A Magyar Népköztársaság biztosítja a dolgozók t. űt’elödós- hez való jogát. *8. § U) bek. Schneider József a Pécsi Bőrgyár szakoktatója most 39 éves, de már 23 éve dolgozik a gyárban. „Régi bőrgyári” családból való. Édesapja is ebben a gyárban dolgozott mint tímár, ő is ezt a szakmát folytatta. Először tímártanuló, aztán segéd lett, majd 1960- ban a gyár fiataljait bízták rá: oktassa őket, tanítsa meg a szakma minden csinjára-bin- jára. — Aki pedig a leendő új szakmunkásokkal foglalkozik, annak mind többet és többet kell tudnia — mondja Schneider elvtárs. — Ezért iratkoztam be Bőrvegyiipari Technikumba. — S hogyan tanulnak a fiúk? — Jól megállják a helyüket, érdemes velük foglalkozni. Most az ősszel ismét felveszünk 25—30 tímártanulót a 8 általánost elvégzettek közül, de ha érettségizettek jelentkeznek az még jobb. Velük együtt több mint ötven lesz a tanulók száma. Aztán az ő tanulásáról beszélgetünk. Tény, hogy nem könnyű a napi munka után leülni a könyvek, füzetek elé s nem éppen a legfrissebb agy- gyal matematikát, fizikát és a többi tantárgyakat tanulni. — Igaz, nehéz, de 1 ”11 — mondja. —. Akik tanulunk . s rcolrn»m- p”'”^annyiunknak ez a véleménye — nem azért járunk iskolába, mert tanulmányaink elvégzése után „előléptetésre” számítunk, hanem azért, mert érezzük, hogy a mostani beosztásunkban is nagyon szükséges a magasabb kvalifikáltság. Nélküle bizony lemaradnánk... Ettől az évtől kezdve már két „tanuló” lesz a családban, mert a kislányom is most ősszel megy az elsőbe. Én pedig a harmadikat kezdem meg ... Még két év és végzek... Az üzem mindenben segíti tanuló munkásait. A „tanulónak” csak a tandíjat és a könyveket kell megvennie s ez körülbelül évente 250 forint. Aki iskolába jár, annak több szabadság jár, a pesti konzultációkra útiköltséget az üzem fizeti ... Egy kimutatást mutat, amiről kiderül, hogy a Pécsi Bőrgyárban sokan tanulnak. Az üzemben működő általános iskola 7—8 osztályát évente mintegy húszán végzik el, gimnáziumi, egyetemi hallgatójuk van, a technikumba most 17-en járnak s szeptemberben újabb 25 dolgozó jelentkezik technikumi felvételi vizsgára... Ha még hozzátennénk ezekhez a számokhoz a különböző munkásegyetemre, TIT tanfolyamokra, szemináriumokra járók számát, akkor azt monahatjuk, hogy csaknem az egész gyár „Iskolába jár”; „A haza védelme a Magyal Népköztársaság minden polgárának szent köteles íége”. (61. $) Szalal János, Erjábecz József és Vertike Géza a három határőr. Fiatalok, erősek és jó- kedvűek. A határőr életről mesélnek, és van is mit mesélni róla, mert nagyon szép élet ez! Szalai elvtárs — aki szolgálati ideje, meg tizedesi rendfokozata után a rangidős — tud a legtöbbet mondani. Kilenc hónapot töltött a határon. Nevetve emlékezik: az első szolgálat bizony megviselte. Furcsa volt az érzés: a háta mögött mindenki, előtte senki, az ország legeslegszélén áll és jár. Ezen az éjszakán még a suhángfát is imbolygó emberalaknak vélte, és mindenáron Ha van is kém, annyi azért nincs; hogy minden éjszakára jusson belőle. És ha mégis lett volna, póruljár, mert tapasztalt határőr volt a társa. Azóta már ő is „öreg” határőrnek számít. Ügy ismeri őrse területét, mint a tenyerét. Nem nőhet olyan bokor, amelyről a határőr ne tudna. „Megy a járőr, lépte halkan vallatja az éjszakát” — mondja a határőr induló, és ez igaz is. A határőr füle sokkal érzékenyebb mint a miénk. Jól ismeri az éjszakai hangok skáláját, a zajról pontosan meg tudja állapítani, hogy szarvas, vaddisznó, avagy őz csörtet-e arrafelé, még a nyúl neszezése sem kerüli el a figyelmét. Nem durrant oda. De ha ember, rossz szándékú határsértő lopakodik az éj leple alatt, nem Tv^cáritornelt soA derűskedélyű munkás élő megtestesítője mindannak, amit fent, a második paragrafusban írtunk. Városi tanácstag, népi ülnök, népi ellenőr, munkásőr, az üzemi társadalmi bíróság elnöke egyszemélyiben. Ennyi tisztség sok kicsit, ő is belátja. Azért nem panaszkodik. azt mondja, jó beosztással másra is — meccsre és olvasásra is jut ideje, s elsorolja bizonyságul Balzac, Hemingway, Mikszáth és Jókai néhány olvasott könyvét. Egy hónapja minden évben a bíróságon telik el. Ilyenkor s,A Magyar Népköztársaságban minden hatalom a dolgozó népé”. (2. § ■{. bek.). Simítókanalat tart a kezében, előtte a vákuumos húskeverő egyik alkatrészének formája. Formázó, illetve öntő a mestersége, és a Sopiana Gépgyárban dolgozik. Romvári István a neve, 34 reggeltől délutánig a tárgyaló- termekben ül, s ítélkezik. Ahogy mondom: ítélkezik, hisz ülnöktársával és a bíróval egyetemben ők döntenek emberek sorsáról. Minden negyedévben a városi tanács ülésére megy. Ez egyébként a legkevesebb a tanácstagsággal járó munkák az emberek, s nem hagyja cserben őket. Ha a panaszko- dónak igaza van, „odacsap” a PIK asztalára, hogy „mikor csinálják már meg a tetőt?” ... Vagy: odalép hozzá a munkatársa, papírt lobogtat a kezében, s kétségbeesett, mert a tanács megtiltotta a disznótartást. „Egy hónap a határidő, mit tegyek, mit tegyek?”... — hajtogatja a négygyermekes családapa. Valóban, a sertés alig hagyta el süldőkorát. Levágni vétek lenne, világgá kergetili pedig butaság. Ezt Romvári élvtárs is belátja, s elmegy a tanács egészségügyi osztályára, hosszabbítást kéri. „Engedjék meg december 31-ig a disznótartást — mondja — jövőre már nem lesz neki.” A tanács hajlik a szóra. Ez még mindig csak a munkák fele. A népi ellenőri poszt sem tréfadolog éppenséggel, hiszen nem kisebb dolgot bíztak rá, mint kideríteni: jól gazdálkodnak-e a Mohácsi Gépgyárban, meg a pécsi Fémipari Vállalatnál a hulladékig járó“ &yár vassal? Három napig jártak utána. Néha-néha — szerencsére nem Sokszor már — a társadalmi bíróság is összeül az üzemben. Ilyenkor Romvári elvtárs ül az elnöki székben. Legutóbb egy tizenhét éves fiú állt előttük, az emberek tekintetének kereszttüzében. Sajnálta, de el kellett bocsátani, mert utolsó dolgot cselekedett: meglopta a munkatársát. Azt hihetnők ennyi után, Romvári elvtárs nem is az üzemben tölti ideje javát Tévedés. Hét kiváló dolgozói oklevél és jelvény van már a birtokában, s augusztus 20-án várja a nyolcadikat. Ezt pedig nem adják ingyen, keményen meg kell dolgozni érte. Sok tisztsége, munkája ellenére is elégedett az életével Azt mondja: édesapja azzal bíztatta gyerekkorában, hogy egyszer majd másképp lesz, jobb lesz a munkásoknak. Most úgy van, ahogy édesapjá várta, kívánta... x»»»»»5<xx»»c»x«xx»ooooeoooooooooeo<x Alkotmányunk törvénybeiktatásának 12. évfordulóját .ünnepeljük ma. Üj kenyér és Alkotmány! Köszöntjük a friss, új kenyeret, ami nemcsak dolgozó parasztságunkat szimbolizálja, de benne van az a nagy küzdelem, az az összefogás, amely munkásainkat, parasztságunkat és értelmiségeinket jellemzi. Az Alkotmány „szürke” betűiből élet árad. A mi népünk élete, munkája, boldogsága.
