Dunántúli Napló, 1961. augusztus (18. évfolyam, 179-205. szám)
1961-08-18 / 194. szám
4 V NAPLÓ 1961. AUGUSZTUS IS. Külföldi hírek Sukamo beszéde a* indonéz függetlenségi ünnepen Sukamo indonéz elnök csütörtökön másfélórás beszédet mondott Indonézia függetlenségének 17. évfordulóján. Az elnöki palota előtt rendezett tömeggyűlésen megjelent Münnich Ferenc, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke is. Elutazott Moszkvából a bolgár kormányküldöttség Csütörtökön hazautazott Moszkvából az a bolgár kormányküldöttség, amely Rajkó Damjanovnak, a Minisztertanács első elnökhelyetteséneik vezetésével tárgyalásokat folytatott a szovjet—bolgár gazdasági együttműködés további bővítéséről. Ingadozik a Salvador! diktatúra. A januárban hatalomra jutott el Salvadort junta helyzete mindinkább gyengül. Az országban erősödik a népi ellenállás és élesebbek az uralkodó klikken belüli ellentétek is. Megfigyelők szerint nyílt összecsapásra vezethet a Julio Rivera és Anibal Portillo ezredesek a Salvadort kormány vezetői közötti hatalmi harc. Véget ért a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának plénuma Szerdán befejezte munkáját a Bolgár Kommunista Párt plénuma. Az ülésen megvitatták azoknak a feladatoknak a teljesítését, amelyeket a márciusi értekezlet és a népgazdasági terv tűzött ki. Harminchat tagú új kormány az Egyesült Arab Köztársaságban Az Egyesült Arab Köztársaságban megszüntették a szíriai és egyiptomi tartományi kormányokat és új egységes központi kormányt hoztak létre. Csütörtökön közzétették az új kormánylistát. A kormány 3« miniszterből áll és tagja a hét köztársasági elnökhelyettes. A kormányt Nasszer ellőnék vezeti. Négy új minisz- - .tóriumot létesítettek; A tunéziai külügyminiszter hazaérkezett Szádok Mokkadem tunéziai külügyminiszter visszatérve külföldi körútjáról a repülőtéren nyilatkozott a sajtónak. Hangsúlyozta, hogy a szocialista országokban tett látogatásával lehetőség nyílt a széleskörű együttműködésre és megértésre Tunézia és a szocialista országok között. Mindenütt, ahol járt — mondotta — aktív szolidaritást tapasztalt, I „Lövöldözés helyett tárgyalásokat“ (Folytatás az 1. oldalról.) Az NDK — mint bármely más szuverén állam — élt legelemibb jogaival és ezeket ; jogokat szemmolláthatóan a nyugati országok is tiszteletben tartják. Végül pedig az Amerikai Egyesült Államoknak, Franciaországnak is Angliának, valamint a NATO többi tagállamának tekintettel kell len' niök népeikre, amelyeknek semmi kedvük sincs hozzá, hogy a német militaristák frontváros-politikájáért atomhalált szenvedjenek eL Az augusztus 13-i intézkedések tehát egyeseket veszélyes tévedésektől és illúzióktól szabadították meg és egyengették a béketárgyalásokhoz vezető utat” — vonja le a következtetést a Neues Deutschland. ÍTÉLETET HIRDETTEK A DEMOKRATIKUS BERLINBEN NÉGY IMPERIALISTA KÉM FÖLÖTT Berlinben az NDK legfelső bírósága kedden fejezte be négy imperialista felderítő ügynök — Helene Vogt, Werner Herder, Margarete Paueis és Manfred Wegner — perét. Az ügynökök a Nyugat-Ber- linben működő nyugatnémet, amerikai, angol és francia tit- kosszolgálat megbízásából kémkedtek a Német Demokratikus Köztársaságban, provokatív hangú, rágalmazó röplapokat terjesztettek, új ügynököket próbáltak toborozni. A legfelső bíróság Helene Vogtot és Manfred Wegnert 12 évi, Wemer Herdert hétévi, Margaret Pauelst másfél évi kényszermunkára ítélte. ADENAUER NYUGAT- BERLINBE LÁTOGAT A Keresztény Demokrata Párt szóvivője szerdán este bejelentette, hogy Adenauer Nyugat-Berlinbe látogat. A látogatás célja, hogy „a kancellár személyesen meggyőződjék az ottani helyzetről”. A látogatásra valószínűleg a jövő hét eljén kerül sor. NYUGATI JEGYZÉKEKET ADTAK AT MOSZKVÁBAN Hírügynökségi jelentések szerint az Egyesült Államok Nagy-Britannia és Francia- ország moszkvai nagykövetsége csütörtökön délelőtt jegyzéket juttatott el a szovjet külügyminisztériumhoz azokkal a rendelkezésekkel kapcsolatban, amelyeket a Német Demokratikus Köztársaság kormánya Berlinben végrehajtott. Az azonos tartalmú nyugati jegyzékek szövegét egyidejűleg hozták nyilvánosságra a kora délutáni órákban Washingtonban, Londonban és Párizsban. Mint nyugati hírügynökségek jelentik, a jegyzékek tiltakoznak az NDK kormányának rendelkezései ellen és azokat a „Berlinre vonatkozó négyhatalmi megállapodás megszegéseként” értékelik. A jegyzékek nem ismerik el továbbá az NDK államhatárának a berlini övezethatárt és kétségbe vonják az NDK kormányának azt a jogát, hogy fegyveres erejének egységeit a demokratikus Berlinbe vezényelje. Bonnban egy kormányszóvivő kijelentette, hogy a nyugati jegyzékek megszövegezése „a nyugatnémet kormánnyal egyetértésben történt”. Újra kezdte algériai támadó hadműveleteit a francia hadsereg A francia hadsereg az elmúlt szombat óta „dinamikusan újrakezdte algériai támadó hadműveleteit” — a kifejezés a főparancsnokság szókészletéből származik —, a hivatalos jelentések máris mintegy száz algériai harcképtelenné tételét köziák. Az aUgériad háború véresebb folytatódása — a május 20-án francia részről bejelentett „egy oldalú fegyvemyugvás” ellenére kisebb-nagyobb összecsapások niperenden voltak eddig is — aggodalommal tölti el a párizsi polgári sajtót. A Combat így ír: A támadó hadműveletek folytatását nemzetközi síkan Franciaország ellen fogják felhasználni. Még ha a francia kormány ki is jelenti, hogy nem törődik a New York-i „izével” (azaz az ENSZ-szel), amely októberben újra élő fogja venni az algériai ügyet, tudomást keli vennie arról, hogy nemzetközileg milyen veszélyekkel jár az algériai háború súlyosbodása. A Combat utal rá, hogy Tunézia, valamint Marokkó határán incidensek történtek, amelyeknek a kél észak-afrikai állam kormánya nagy jelentőséget tulajdonít, főleg Marokkó kormánya, amely pedig a bizertaá válteág idején erőfeszítéséket tett, hogy ne veszélyeztesse Franciaországgal való kapcsolatait. Az Humamdté vezető helyen ír arról, hogy francia tüzérség három napon át lőtte a határ- meniti marokkói falvakat, s hogy a francia légierő bombázta a tunéziai állásokat Portugália beli két mill ó dollár! kőit az angolai felkelés elfőj ásóra Angoíla hazafias erői több minit öt hónapja áldozatos harcot vívnak a portugál gyarmatosítók ellen hazájuk függetlenségéért. Ezt a harcot szinte középkori fegyverekkel vívják, korszerű hadviselési eszközökkel felszereld, áilüg felfegyverzett portugál gyarmati csapatoknak mégsem sikerült elfojtani az egész országra kifldouh megkos7orúzia Lumumba emltaüv.t Adoula, kongói kormányfő szerdám Stanleyvjlte-be megérkezve félkereste Lumiumlba emlékművét, amelyen koszorút helyezett el, s egyperces néma tisztelgéssel adózott a kongói nép nagy fia emlékének. terjedt szabadságmozgalmat. A Reuter-iroda egy különfudó- sítója összefoglaló jelentést ad az angolai helyzet fejleményei röl. Mint a udósító írja, Portugália a feltevések szerint hetenként hatszázezer fontsterlinget, vagyis majdnem két millió dóLlámyi összeget költ az angolai felkelés elfojtását célzó akciókra. Ez egy évre átszámítva, több miint százmillió dollárra rúg. A katonai helyzetről szólva kiemeli a tudósító, hogy a portugálok most egyre hevesebb támadó hadmű vétettél igyekez nek leverni a felkelést, még mielőtt a nagy esőzések időszaka októberben megkezdődne. A tudósító szerint ötvenezer főre becsülik a szabadságharcban részvevő angolaiak számát, s húszezerre a portugál katonákat. „Thälmann pártja győzni fog64 Öt éve tiltottak be Németország hommurvsia Pártföt A nyugatnémet kormány öt évvel ezelőtt tiltott; be Németország Kommunista Pártját. Az évforduló alkalmából az illegalitásban tovább élő és működő Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, Max Reimann „Szabadságot a Kommunista Pártnak!” címmel ciltket írt a Neues Deutschlandban, a Német Szocialista Egységpárt központi lapjában. Max Reimann többek között megállapítja: „A kommunista pártot nem utolsó sorban azért tiltották be, mert a jobboldali szociáldemokrata vezetőknek: Wehnemek, Willy Brandtnak meg akarták könnyíteni, hogy a munkásosztályt a német imperialisták atomháborús politikájához láncolják”. Max Reimann határozottan leszögezi: „Németország Kom- ---m unista Pártja él és harcol, győzni fog, mert a nyugatnémet munkásosztálynak, a nemzet jövőjének élcsapata”. A béke, a demokrácia és a nyugatnémet lakosság önrendelkezési joga érdekében a pártunk legalitásáért vívott harc most és a jövőben elsőrendű feladat” — írja Max Reimann. A Neues Deutschland első oldalán vörös keretben „Testvéri üdvözlet Németország Kommunista Pártjának” vörösbetűs címmel köszönti a nyugatnémet munkásosztály harcos pártját. „Németország Kommunista Pártja erősebb volt Hitler terrorjánál, s Ade- naueren és Straussom is diadalmaskodni fog. A kommunizmusé a jövő. Thälmann pártja győzni fog” — írja a Neues Deutschland. ........ • A Sz ovjelunió barátságban óhajt élni japán szomszédjával Mikoján tokiói látogatása Kozaka, japán külügyminiszter és Szato külkereskedelmi és iparügyi miniszter szerdán este fogadást adott Mikoján szovjet miniszterelnökhelyettes tiszteletére. A fogadáson mondott beszédében Mikoján kijelentette: „Rendezni akarjuk az országaink viszonyát, teljesen meg akarjuk tisztítani az utat a baráti, őszinte jószomszédi kapcsolatok kiépítése előtt. Külpolitikánk sarkköve: jó kapcsolatokat kiépíteni szomszédainkkal. örök barátságban óhajtunk élni japán szomszédainkkal“ — mondotta a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettese. NE FÁRADJON! Háztartási munkáit elvégzi a Tempó KTSZ bejárónő-szolgái ata. Telefon: 60-84. Gyors, olcsó, megbízható! 42 443 Csütörtökön délelőtt a szovjet miniszterelnokhelyettes fogadást adott a japán kormány tiszteletére. A fogadáson megjelentek Ikeda miniszterelnök. Kosza- ka külügyminiszter, Szato külkereskedelmi és iparügyi mi niszter, Kono földművelésügyi miniszter és a kormány más tagjai. Szovjet részről jelen voltak Fedorenko nagykövet, Kuzmin külkereskedelmi miniszterhelyettes, Tugarinov a szovjet külügyminisztérium kollégiumának tagjai és más hivatalos személyiségek. ■?z új komói min s?ter< é nük tárgya ásai Stanleyville, (AFP). Adoula, a kongói parlament által megválasztott új kormány miniszterelnöke csütörtökön folytatta tárgyalásait Gizengával. — A StanleyviUe-ben tartózkodó Adoula szerdán Lundula tábornokkal és a hazafias kongói erők több parancsnokával I folytatott megbeszélést. (9. folytatás) Egyik nap Káleez Istvánnál, a népszerű véméndi iskolaigaz gatónál — akit egyébként nagyon sok köszönet illet, hiszen az ő lelkiismeretes, áldozatos segítsége nélkül aligha írhattam volna meg „Görbeország” népének történetét — Becze Vilmos bácsival, a kemény kis öreggel, a híres „vándor” könyvről beszélgettünk, amelyben a bukovinai székelyek történetét írták meg, és amely ma már Komlón van, pedig teg- nan még Szebényben olvasták. És befejezésként — e megrázó és tanulságos történethez — vajon miről is kérdezősködhetne az ember. mint hogy gyökeret eresztett-e a hétezer bukovinai székely alig másfél évtized atatt Baranyában? Az öreg csak hallgat, ki-ki- néz az ablakon, azután lassan, elgondolkodva bólogat — Hált igen, a gyökerek::. Tudja, mi nagyon szeretnénk, de ha háborús hírt hallunk, akkor megreszket az ember háta. Mi sokat szenvedtünk a háborútól is, és nekünk öregeknek nehezebb is megszokni, mert mi többet hoztunk magunkkal ebbői az elmúlt harminc évből, mint a fiatalok ..; Ök? Hát ők már másképpen gondolkoznakAz én fiaim ÓS.:. Igen. A székely fiatalok, az új nemzedék már izig-vérig mai. Itteniek. Ha az öregek néha-néha, esténként a régi Időkről mesélnek — az osztrák tábornokokról, Mária Teréziáról, a Kanadába vándorolt rokonokról, meg a román vasgárdisták féktelenségéről — a fiatalok néma tisztelettel hallgatnak, éppen úgy. minit az iskolai tör- tenekatnónán. *— Tudja, van itt sok fiatal, aki magas iskolát is végzett a székelyek közül... Ez azelőtt nem volt, mert Bukovinában is, meg a Bácskában is annak örülitek a kormánybiztosok, ha minél butább marad a székely .:. — és megneszket egy kicsit Becze Vilmos hangja. Az elérzékenyedés talán a régi, hősi időknek szól. vagy a fiatalok szépségének, ügyességének? Vagy talán mind a kettőnek? Ki tudja? A fiatalok nagy életéi menye már más. Itteni. Sokan koptatták a felsőbb iskolák padjait, sokan szereztek diplomát abból a nemzetségből, amely Bukovinában ími-olvasni tudó székelyt is alig tudott megemlíteni. Csobot Lázár erdőmémök lett. Márton János általános iskolai tanár, Erős Ágoston üzemegység-vezető, Antal Ferenc mérnök, Antal Júlia pedig most orvostanhallgató a fővárosiban. Az is igaz, hogy azok a fiatalok, akik annak idején lényegében megtanították az őre geket egy új életnendszerre, akik tulajdonképpen a saját sorsukkal bizonyították be, hogy mégis van egy nagyobb család is — a nagy közösség, a társadalom — azok lassan- lassan el is szoknak a faluból. Az ősi kultúra ma már csak az idősebbek száján és keze- nyomén él. ök még úgy táncolják a régi magyar vertnm- kost m ha kedvek kerekedik, — fntot Mária Terézia idejében — ritmikusan, ősi motívumokkal. A régi székely dal- kultúra is ma már csak az öregek ajkán él, a fialtatok alig ismerik — és talán titokban egy kicsit „ósdinak” is tartják ebben a modem világban. Pedig bűn veszendőbe hagyni az ősi népi művészetet. Valamikor a székely szőnyegszövő kultúra anyárók- leányra szállt a székely nemzetségekben. A székely szőtteseket ugyan ma is megtalálni az atyafiak házában — szebbnél szebbek — a legősibb mintákat alkalmazzák, — de a fiatalok alig ismerik. Márton András megemeli az iskolaigazgató szobájában a szőnyeg szélét, azután elégedetten bólint, és a padlóra mutat — Az én feleségem ránéz erre a szőnyegre, és megcsinálja. Valaki közbeszól. — És a lányod? — Az nem ... Mégis: gyökeret eresztettek a székelyek Baranyában, Nehéz sorsuk volt negyvenötig, később ők tették egy kicsit nehézzé, de sok mindent rá is szórtak a bukovinai székelyekre, ami igaztalan volt. — Azt mondja a székely ember, hogy tehetetlenség nincsen. csak tehetetlenség — mondják a faluban, — de érdemes is megnézni a határt. Csupa munka a székely ember... Nevetve, meg dalolva dolgoznak} *,/ Több mint háromezer hold, három és félszáz tag Közülük körülbelül a fele székely. Busz ke, dolgos emberek, és csak egy nyelven értenek — a szép saó nyelvén. Két éve még néhányan a szövetkezet elnökével is tor- zsalkodni akartak — nyughatatlan emberek a székelyek, de ez év telén, a zárszámadási közgyűlésen, az elnök beszámolója közepén az emberek egyre figyelmesen hallgattak. — Nem egyformák a brigád- vezetők sem — mondta az elnök. — Egyiknek más a stílusa és a vezetési stílusa, mint a másiknak... Én magam, akinek vezetnem kellett teljes emberi felelősséggel ezt a szövetkezetét, igyekeztem tél jes tudásommal végrehajtani azokat a feladatokat, amelyekké! a közgyűlés vagy az intéző bizottság megbízott. Teljes erőmet ennek a szövetkezetnek a megszilárdítására fordítottam ... Ez alatt a tevékenység alatt feltétlenül követtem el hibákat. Vérmérsékletem és modorom is segített nekem ebben. Hirtelen természetű voltam, amit a munka és a felelősség kényszerített rám... Az emberek akkor még csodálkoztak. azután rájöttek, hogy ostoba ember torzsalko- dik az ilyen elnökkel, hiszen szót lehet vele érteni — közös dotogban. Az egyiket szokta követni a másik. ’ Lassan-lass&n már lemérhető a javulás a két „nagy fél” |efr> lődő barátságában. Egy évtizede még csak köszöntgettek egymásnak az utcán — ma már székely—német házasságokra adja az állami pecsétet a véméndi anyakönyvvezető, ma már közös brigádokban dolgoznak, és a két év előtti, „ellenzéki” pincebarátságok, most már valódi barátságokká alakulnak. A székely ember egy kicsit állhatatos, de barátkozó szíve van. Szereti a szépet, a jót, az igazat — és egy kicsit nyers is — a modor mögött őszinte jó szándék van. Van, aki türelmetlenkedik, szemrehányóan mondja, hogy kevés még az igazi székely— német barátság. Talán igaz ez, de hát az őszinte, nagy barátságok lassan szövődnek, — de hosszú időre. Kétszáz esztendeje még „Görbeországbam” egy hosszú, gyászcs történelmi kor sodorta őket közel kétszáz év alatt Tolnába-Baranyába — de most már örökre. A mai dolgokról lehetne még mit írni — Dol-ha Gáspár és Mátyás Piusz több, mint háromszázas munkaegységéről, a falumúzeum terveiről, a „csendes” kirakodóvásárról, amely ma már jellemző Vóménden, a tizenvalahány székely tanácstagról, vagy másról — de hét jelzi ezeket az újság nap, mint nap, — ha Véméndről ír. Vége.
