Dunántúli Napló, 1961. augusztus (18. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-18 / 194. szám

4 V NAPLÓ 1961. AUGUSZTUS IS. Külföldi hírek Sukamo beszéde a* indonéz függetlenségi ünnepen Sukamo indonéz elnök csü­törtökön másfélórás beszédet mondott Indonézia független­ségének 17. évfordulóján. Az elnöki palota előtt rendezett tömeggyűlésen megjelent Münnich Ferenc, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke is. Elutazott Moszkvából a bolgár kormányküldöttség Csütörtökön hazautazott Moszkvából az a bolgár kor­mányküldöttség, amely Rajkó Damjanovnak, a Miniszterta­nács első elnökhelyetteséneik vezetésével tárgyalásokat foly­tatott a szovjet—bolgár gaz­dasági együttműködés további bővítéséről. Ingadozik a Salvador! diktatúra. A januárban hatalomra ju­tott el Salvadort junta hely­zete mindinkább gyengül. Az országban erősödik a népi el­lenállás és élesebbek az ural­kodó klikken belüli ellentétek is. Megfigyelők szerint nyílt összecsapásra vezethet a Julio Rivera és Anibal Portillo ez­redesek a Salvadort kormány vezetői közötti hatalmi harc. Véget ért a Bolgár Kommu­nista Párt Központi Bizottsá­gának plénuma Szerdán befejezte munkáját a Bolgár Kommunista Párt plénuma. Az ülésen megvitat­ták azoknak a feladatoknak a teljesítését, amelyeket a már­ciusi értekezlet és a népgaz­dasági terv tűzött ki. Harminchat tagú új kormány az Egyesült Arab Köztársa­ságban Az Egyesült Arab Köztársa­ságban megszüntették a szíriai és egyiptomi tartományi kor­mányokat és új egységes köz­ponti kormányt hoztak létre. Csütörtökön közzétették az új kormánylistát. A kormány 3« miniszterből áll és tagja a hét köztársasági elnökhelyet­tes. A kormányt Nasszer el­lőnék vezeti. Négy új minisz- - .tóriumot létesítettek; A tunéziai külügyminiszter hazaérkezett Szádok Mokkadem tunéziai külügyminiszter visszatérve külföldi körútjáról a repülő­téren nyilatkozott a sajtónak. Hangsúlyozta, hogy a szocialis­ta országokban tett látogatá­sával lehetőség nyílt a széles­körű együttműködésre és meg­értésre Tunézia és a szocialis­ta országok között. Mindenütt, ahol járt — mondotta — ak­tív szolidaritást tapasztalt, I „Lövöldözés helyett tárgyalásokat“ (Folytatás az 1. oldalról.) Az NDK — mint bármely más szuverén állam — élt leg­elemibb jogaival és ezeket ; jogokat szemmolláthatóan a nyugati országok is tisztelet­ben tartják. Végül pedig az Amerikai Egyesült Államoknak, Fran­ciaországnak is Angliának, va­lamint a NATO többi tagálla­mának tekintettel kell len' niök népeikre, amelyeknek semmi kedvük sincs hozzá, hogy a német militaristák frontváros-politikájáért atom­halált szenvedjenek eL Az augusztus 13-i intézkedések tehát egyeseket veszélyes té­vedésektől és illúzióktól sza­badították meg és egyenget­ték a béketárgyalásokhoz ve­zető utat” — vonja le a kö­vetkeztetést a Neues Deutsch­land. ÍTÉLETET HIRDETTEK A DEMOKRATIKUS BERLIN­BEN NÉGY IMPERIALISTA KÉM FÖLÖTT Berlinben az NDK legfelső bírósága kedden fejezte be négy imperialista felderítő ügynök — Helene Vogt, Wer­ner Herder, Margarete Paueis és Manfred Wegner — perét. Az ügynökök a Nyugat-Ber- linben működő nyugatnémet, amerikai, angol és francia tit- kosszolgálat megbízásából kémkedtek a Német Demok­ratikus Köztársaságban, pro­vokatív hangú, rágalmazó röp­lapokat terjesztettek, új ügy­nököket próbáltak toborozni. A legfelső bíróság Helene Vogtot és Manfred Wegnert 12 évi, Wemer Herdert hét­évi, Margaret Pauelst másfél évi kényszermunkára ítélte. ADENAUER NYUGAT- BERLINBE LÁTOGAT A Keresztény Demokrata Párt szóvivője szerdán este bejelentette, hogy Adenauer Nyugat-Berlinbe látogat. A lá­togatás célja, hogy „a kancel­lár személyesen meggyőződ­jék az ottani helyzetről”. A látogatásra valószínűleg a jövő hét eljén kerül sor. NYUGATI JEGYZÉKEKET ADTAK AT MOSZKVÁBAN Hírügynökségi jelentések szerint az Egyesült Államok Nagy-Britannia és Francia- ország moszkvai nagykövet­sége csütörtökön délelőtt jegy­zéket juttatott el a szovjet külügyminisztériumhoz azok­kal a rendelkezésekkel kap­csolatban, amelyeket a Német Demokratikus Köztársaság kormánya Berlinben végrehaj­tott. Az azonos tartalmú nyugati jegyzékek szövegét egyidejű­leg hozták nyilvánosságra a kora délutáni órákban Wa­shingtonban, Londonban és Párizsban. Mint nyugati hírügynöksé­gek jelentik, a jegyzékek til­takoznak az NDK kormányá­nak rendelkezései ellen és azokat a „Berlinre vonatkozó négyhatalmi megállapodás megszegéseként” értékelik. A jegyzékek nem ismerik el to­vábbá az NDK államhatárá­nak a berlini övezethatárt és kétségbe vonják az NDK kor­mányának azt a jogát, hogy fegyveres erejének egységeit a demokratikus Berlinbe vezé­nyelje. Bonnban egy kormányszó­vivő kijelentette, hogy a nyu­gati jegyzékek megszövege­zése „a nyugatnémet kor­mánnyal egyetértésben tör­tént”. Újra kezdte algériai támadó hadműveleteit a francia hadsereg A francia hadsereg az el­múlt szombat óta „dinamiku­san újrakezdte algériai támadó hadműveleteit” — a kifejezés a főparancsnokság szókészleté­ből származik —, a hivatalos jelentések máris mintegy száz algériai harcképtelenné tételét köziák. Az aUgériad háború véresebb folytatódása — a május 20-án francia részről bejelentett „egy oldalú fegyvemyugvás” ellené­re kisebb-nagyobb összecsapá­sok niperenden voltak eddig is — aggodalommal tölti el a párizsi polgári sajtót. A Com­bat így ír: A támadó hadműveletek folytatását nemzetközi síkan Franciaország ellen fogják felhasználni. Még ha a francia kormány ki is jelenti, hogy nem törődik a New York-i „izé­vel” (azaz az ENSZ-szel), amely októberben újra élő fogja venni az algériai ügyet, tudomást keli vennie arról, hogy nemzetközileg milyen veszélyekkel jár az algériai háború súlyosbodása. A Combat utal rá, hogy Tu­nézia, valamint Marokkó ha­tárán incidensek történtek, amelyeknek a kél észak-afri­kai állam kormánya nagy je­lentőséget tulajdonít, főleg Marokkó kormánya, amely pedig a bizertaá válteág idején erőfeszítéséket tett, hogy ne veszélyeztesse Franciaország­gal való kapcsolatait. Az Humamdté vezető helyen ír arról, hogy francia tüzérség három napon át lőtte a határ- meniti marokkói falvakat, s hogy a francia légierő bombáz­ta a tunéziai állásokat Portugália beli két mill ó dollár! kőit az angolai felkelés elfőj ásóra Angoíla hazafias erői több minit öt hónapja áldozatos har­cot vívnak a portugál gyarma­tosítók ellen hazájuk függet­lenségéért. Ezt a harcot szinte középkori fegyverekkel vívják, korszerű hadviselési eszkö­zökkel felszereld, áilüg felfegy­verzett portugál gyarmati csa­patoknak mégsem sikerült el­fojtani az egész országra ki­fldouh megkos7orúzia Lumumba emltaüv.t Adoula, kongói kormányfő szerdám Stanleyvjlte-be meg­érkezve félkereste Lumiumlba emlékművét, amelyen koszorút helyezett el, s egyperces néma tisztelgéssel adózott a kongói nép nagy fia emlékének. terjedt szabadságmozgalmat. A Reuter-iroda egy különfudó- sítója összefoglaló jelentést ad az angolai helyzet fejleményei röl. Mint a udósító írja, Por­tugália a feltevések szerint hetenként hatszázezer font­sterlinget, vagyis majdnem két millió dóLlámyi összeget költ az angolai felkelés elfojtását célzó akciókra. Ez egy évre átszámítva, több miint száz­millió dollárra rúg. A katonai helyzetről szólva kiemeli a tudósító, hogy a por­tugálok most egyre hevesebb támadó hadmű vétettél igyekez nek leverni a felkelést, még mielőtt a nagy esőzések idősza­ka októberben megkezdődne. A tudósító szerint ötvenezer főre becsülik a szabadságharc­ban részvevő angolaiak szá­mát, s húszezerre a portugál katonákat. „Thälmann pártja győzni fog64 Öt éve tiltottak be Németország hommurvsia Pártföt A nyugatnémet kormány öt évvel ezelőtt tiltott; be Német­ország Kommunista Pártját. Az évforduló alkalmából az illegalitásban tovább élő és működő Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, Max Reimann „Sza­badságot a Kommunista Párt­nak!” címmel ciltket írt a Neues Deutschlandban, a Né­met Szocialista Egységpárt központi lapjában. Max Reimann többek között megállapítja: „A kommunista pártot nem utolsó sorban azért tiltották be, mert a jobboldali szociáldemokrata vezetőknek: Wehnemek, Willy Brandtnak meg akarták könnyíteni, hogy a munkásosztályt a német im­perialisták atomháborús poli­tikájához láncolják”. Max Reimann határozottan leszögezi: „Németország Kom- ---­m unista Pártja él és harcol, győzni fog, mert a nyugat­német munkásosztálynak, a nemzet jövőjének élcsapata”. A béke, a demokrácia és a nyugatnémet lakosság önren­delkezési joga érdekében a pártunk legalitásáért vívott harc most és a jövőben első­rendű feladat” — írja Max Reimann. A Neues Deutschland első oldalán vörös keretben „Test­véri üdvözlet Németország Kommunista Pártjának” vö­rösbetűs címmel köszönti a nyugatnémet munkásosztály harcos pártját. „Németország Kommunista Pártja erősebb volt Hitler terrorjánál, s Ade- naueren és Straussom is dia­dalmaskodni fog. A kommu­nizmusé a jövő. Thälmann pártja győzni fog” — írja a Neues Deutschland. ........ • A Sz ovjelunió barátságban óhajt élni japán szomszédjával Mikoján tokiói látogatása Kozaka, japán külügymi­niszter és Szato külkereskedel­mi és iparügyi miniszter szer­dán este fogadást adott Miko­ján szovjet miniszterelnök­helyettes tiszteletére. A fogadáson mondott beszé­dében Mikoján kijelentette: „Rendezni akarjuk az orszá­gaink viszonyát, teljesen meg akarjuk tisztítani az utat a baráti, őszinte jószomszédi kapcsolatok kiépítése előtt. Külpolitikánk sarkköve: jó kapcsolatokat kiépíteni szom­szédainkkal. örök barátságban óhajtunk élni japán szomszédainkkal“ — mondotta a Szovjetunió Mi­nisztertanácsának elnökhelyet­tese. NE FÁRADJON! Háztartási munkáit elvégzi a Tempó KTSZ bejárónő-szolgái ata. Telefon: 60-84. Gyors, olcsó, megbízható! 42 443 Csütörtökön délelőtt a szov­jet miniszterelnokhelyettes fo­gadást adott a japán kormány tiszteletére. A fogadáson megjelentek Ikeda miniszterelnök. Kosza- ka külügyminiszter, Szato kül­kereskedelmi és iparügyi mi niszter, Kono földművelésügyi miniszter és a kormány más tagjai. Szovjet részről jelen voltak Fedorenko nagykövet, Kuzmin külkereskedelmi mi­niszterhelyettes, Tugarinov a szovjet külügyminisztérium kollégiumának tagjai és más hivatalos személyiségek. ■?z új komói min s?ter< é nük tárgya ásai Stanleyville, (AFP). Adoula, a kongói parlament által meg­választott új kormány minisz­terelnöke csütörtökön folytatta tárgyalásait Gizengával. — A StanleyviUe-ben tartózkodó Adoula szerdán Lundula tá­bornokkal és a hazafias kon­gói erők több parancsnokával I folytatott megbeszélést. (9. folytatás) Egyik nap Káleez Istvánnál, a népszerű véméndi iskolaigaz gatónál — akit egyébként na­gyon sok köszönet illet, hiszen az ő lelkiismeretes, áldozatos segítsége nélkül aligha írhat­tam volna meg „Görbeország” népének történetét — Becze Vilmos bácsival, a kemény kis öreggel, a híres „vándor” könyvről beszélgettünk, amely­ben a bukovinai székelyek tör­ténetét írták meg, és amely ma már Komlón van, pedig teg- nan még Szebényben olvasták. És befejezésként — e meg­rázó és tanulságos történethez — vajon miről is kérdezősköd­hetne az ember. mint hogy gyökeret eresztett-e a hétezer bukovinai székely alig másfél évtized atatt Baranyában? Az öreg csak hallgat, ki-ki- néz az ablakon, azután lassan, elgondolkodva bólogat — Hált igen, a gyökerek::. Tudja, mi nagyon szeretnénk, de ha háborús hírt hallunk, akkor megreszket az ember háta. Mi sokat szenvedtünk a háborútól is, és nekünk öre­geknek nehezebb is megszokni, mert mi többet hoztunk ma­gunkkal ebbői az elmúlt har­minc évből, mint a fiatalok ..; Ök? Hát ők már másképpen gondolkoznakAz én fiaim ÓS.:. Igen. A székely fiatalok, az új nemzedék már izig-vérig mai. Itteniek. Ha az öregek néha-néha, es­ténként a régi Időkről mesél­nek — az osztrák tábornokok­ról, Mária Teréziáról, a Kana­dába vándorolt rokonokról, meg a román vasgárdisták fék­telenségéről — a fiatalok né­ma tisztelettel hallgatnak, éppen úgy. minit az iskolai tör- tenekatnónán. *— Tudja, van itt sok fiatal, aki magas iskolát is végzett a székelyek közül... Ez azelőtt nem volt, mert Bukovinában is, meg a Bácskában is annak örülitek a kormánybiztosok, ha minél butább marad a szé­kely .:. — és megneszket egy kicsit Becze Vilmos hangja. Az elérzékenyedés talán a régi, hősi időknek szól. vagy a fiatalok szépségének, ügyes­ségének? Vagy talán mind a kettőnek? Ki tudja? A fiatalok nagy életéi menye már más. Itteni. Sokan koptat­ták a felsőbb iskolák padjait, sokan szereztek diplomát ab­ból a nemzetségből, amely Bukovinában ími-olvasni tudó székelyt is alig tudott meg­említeni. Csobot Lázár erdőmémök lett. Márton János általános iskolai tanár, Erős Ágoston üzemegység-vezető, Antal Fe­renc mérnök, Antal Júlia pe­dig most orvostanhallgató a fővárosiban. Az is igaz, hogy azok a fia­talok, akik annak idején lé­nyegében megtanították az őre geket egy új életnendszerre, akik tulajdonképpen a saját sorsukkal bizonyították be, hogy mégis van egy nagyobb család is — a nagy közösség, a társadalom — azok lassan- lassan el is szoknak a faluból. Az ősi kultúra ma már csak az idősebbek száján és keze- nyomén él. ök még úgy tán­colják a régi magyar vertnm- kost m ha kedvek kerekedik, — fntot Mária Terézia idejé­ben — ritmikusan, ősi motí­vumokkal. A régi székely dal- kultúra is ma már csak az öregek ajkán él, a fialtatok alig ismerik — és talán titokban egy kicsit „ósdinak” is tartják ebben a modem világban. Pedig bűn veszendőbe hagy­ni az ősi népi művészetet. Valamikor a székely sző­nyegszövő kultúra anyárók- leányra szállt a székely nem­zetségekben. A székely szőtte­seket ugyan ma is megtalálni az atyafiak házában — szebb­nél szebbek — a legősibb min­tákat alkalmazzák, — de a fia­talok alig ismerik. Márton András megemeli az iskolaigazgató szobájában a szőnyeg szélét, azután elége­detten bólint, és a padlóra mu­tat — Az én feleségem ránéz er­re a szőnyegre, és megcsinál­ja. Valaki közbeszól. — És a lányod? — Az nem ... Mégis: gyökeret eresztettek a székelyek Baranyában, Ne­héz sorsuk volt negyvenötig, később ők tették egy kicsit ne­hézzé, de sok mindent rá is szórtak a bukovinai székelyek­re, ami igaztalan volt. — Azt mondja a székely ember, hogy tehetetlenség nin­csen. csak tehetetlenség — mondják a faluban, — de ér­demes is megnézni a határt. Csupa munka a székely em­ber... Nevetve, meg dalolva dolgoznak} *,/ Több mint háromezer hold, három és félszáz tag Közülük körülbelül a fele székely. Busz ke, dolgos emberek, és csak egy nyelven értenek — a szép saó nyelvén. Két éve még néhányan a szövetkezet elnökével is tor- zsalkodni akartak — nyugha­tatlan emberek a székelyek, de ez év telén, a zárszámadási közgyűlésen, az elnök beszá­molója közepén az emberek egyre figyelmesen hallgattak. — Nem egyformák a brigád- vezetők sem — mondta az el­nök. — Egyiknek más a stí­lusa és a vezetési stílusa, mint a másiknak... Én ma­gam, akinek vezetnem kellett teljes emberi felelősséggel ezt a szövetkezetét, igyekeztem tél jes tudásommal végrehajtani azokat a feladatokat, amelyek­ké! a közgyűlés vagy az inté­ző bizottság megbízott. Teljes erőmet ennek a szövetkezet­nek a megszilárdítására fordí­tottam ... Ez alatt a tevékeny­ség alatt feltétlenül követtem el hibákat. Vérmérsékletem és modorom is segített nekem ebben. Hirtelen természetű voltam, amit a munka és a fe­lelősség kényszerített rám... Az emberek akkor még cso­dálkoztak. azután rájöttek, hogy ostoba ember torzsalko- dik az ilyen elnökkel, hiszen szót lehet vele érteni — közös dotogban. Az egyiket szokta követni a másik. ’ Lassan-lass&n már lemérhető a javulás a két „nagy fél” |efr> lődő barátságában. Egy évti­zede még csak köszöntgettek egymásnak az utcán — ma már székely—német házassá­gokra adja az állami pecsétet a véméndi anyakönyvvezető, ma már közös brigádokban dolgoznak, és a két év előtti, „ellenzéki” pincebarátságok, most már valódi barátságokká alakulnak. A székely ember egy kicsit állhatatos, de barátkozó szíve van. Szereti a szépet, a jót, az igazat — és egy kicsit nyers is — a modor mögött őszinte jó szándék van. Van, aki türelmetlenkedik, szemrehányóan mondja, hogy kevés még az igazi székely— német barátság. Talán igaz ez, de hát az őszinte, nagy barát­ságok lassan szövődnek, — de hosszú időre. Kétszáz esztendeje még „Görbeországbam” egy hosszú, gyászcs történelmi kor sodorta őket közel kétszáz év alatt Tolnába-Baranyába — de most már örökre. A mai dolgokról lehetne még mit írni — Dol-ha Gáspár és Mátyás Piusz több, mint há­romszázas munkaegységéről, a falumúzeum terveiről, a „csen­des” kirakodóvásárról, amely ma már jellemző Vóménden, a tizenvalahány székely ta­nácstagról, vagy másról — de hét jelzi ezeket az újság nap, mint nap, — ha Véméndről ír. Vége.

Next

/
Thumbnails
Contents