Dunántúli Napló, 1961. július (18. évfolyam, 153-178. szám)
1961-07-23 / 172. szám
4 ff A P L fl 1961. JÚLIUS a. 1 JlwiLt Qíza: Népballada a cséplésről A népköltészet gyakran szívesen örökíti meg « szomorú esetné« nyékét, amelyek a paraszti munkával és sorssal függenek össze; A cséplőmunkás lány tragédiáját őrizte meg az utókor számára az alábbi hegyszentmártoni népbajlada: zemes Jenő általános iskolai tanár jó néhány érdemjegyet irt már noteszba, naplóba, bizonyítványba. Annyit ugyan még nem, mint idősebb kollégái, akik százával, ezrével emlegetik végzett tanítványaikat, s szá- montartják, ki mire vitte az életben, de az első százast az idén ő is átlépi. A dolgozók iskolája nélkül is. Igen, a dolgozók iskolája... Bíztatja magát, a felnőttek osztályozása sem nehezebb, mint a nebulóké, de hasztalan; egyre inkább érzi: nehezebb, sokkal nehezebb. Itt van ez a Víg Pák A nevelő arcán gcmd suhan át, s megnyerő vonásait szigorúvá, töprengővé borzolja. Tekintetében meglepődöttség, csodálkozás. Hiába erőlködik, hogy szabaduljon határozatlanságától, a bizonytalankodás, a nyugtalanság csak ott bujkál szája szegletén, szeme sarkában. A homlokába lógó gesztenybarna fürtöt hátrasimítja, de az megint csak visszahull. Egyedül Sí az asztalnál Maga körül látja tanítványait, a vizsgaelnököt, az igazgatót, kartársait. Nem szólnak, de pillantásaikkal is kérdeznek; gondolatait hol a múltba űzik, gyermekkorába, az iskolába, értekezletekre, a vizsgákra; hol a jövőbe, hogy döntésének következményeit mérlegelje. Víg Pálnak szigorú a tekintete. Idősebb nevelőknek aUgha okoz gondot egy ilyen osztályozás, úgy vannak, mint a jó munkás, aki hányt szemmel is helyére rak minden szerszámot, alkatrészt. Ha mások megítélése szerint tévednek is, lelkiismeretük nyugodt, mert évtizedeken át úgy csinálták. Szemes Jenő az igazságot keresi önmaga megnyugtatására. Felelőséggel emeli kerítéseit, amelyekkel elválasztja a jeleseket a jóktól, a megfelelőket a bukásra ítéltekről. Az arcára van írva, most ért benne világos gondolattá: az érdemjeggyel nemcsak a tanítványaidat értékeled, hanem önmagádat is. Az is eszébe villan: vajon Víg Pál hányast adna tanári munkájára, tudására, emberségére. Jó, ha az osztályozás érzékeny mérlegét azok is hitelesítik, akik a serpenyőjébe kerülnek. A fiatal nevelő küszködik az emlékekkel, gondolatokkal, a történelem után még csak várakozóan áU a kettőspont. A számtan és mértan rovatban már ott a közepes. A matematikusoknak köny- nyű! — Kilencszer kilenc az nem körülbelül nyolcvan. Az nyolcvanegy. A könyvben is, a piacon is, a tudományos intézetekben is. Mindenütt. A történelem azonban más! A villanyórán már másodszor rezdült a nagymutató, he kellene rázni ezt a nyugtalanságot, mint a villanyóra a múlttá vált perceket, s imi, szabályos időközökben írni az osztályzatokat. Ki tudja már hányadiknál tartana? J ó beszédű ember ez a Víg Pál. Csak legalább azt mondta volna, ami a könyvben van! — De hisz azt mondta.. s lényebében azt. -. Azt, azt..-. De nem úgy — vitatkozik önmagával. — Aki úgy mondja: jeles; aki majdnem úgy: jó, és így tovább. Ez egyszerű. És aki Víg Pál módján nem úgy mondja, de lényegében azt? ( S milyen nagyszerű, meggyőző tények alapján!) Az csak közepes? Itt a bökkenő. Patika vagy tudja az előírt anyagot, vagy nem. De Páli bácsi mást is tud, sokat, mert neki az élet is adott fel nehéz leckéket. Azt a keveset, ami a tankönyvben van, csak. nehezen, s nem úgy feleli, mint Palika. Másra nyílik értelme, más emlér keket, gondolatokat mozdítanak meg benne a közelmúlt történetét tapogató kérdések. Eh, mit! — legyint. — A mást és sokat elhagyom, azt nem írja elő a tanterv. A toll megmozdul, hogy nekiszaladjon a kacskaringós k betűnek. Aztán megtorpan. A tanár szeme rámeted Víg Pál nevére. A magánhangzókon mintha felkiáltójelek lennének az ékezetek.-— A fene egye meg a sok vacak golyóstollat! Egyik sem ír egyenletesen. Az í betű dngár, mint Víg Pál; az á dagadt, mint a vizsgaelnök. Az egyik megnyúltan, csodálkozóan néz vele szembe, a másik kerek képpel, gúnyosan bazsalyog. A vizsgaelnök elég kiismerhetetlen. Azt mondják megértő, de ellensége minden lazaságnak. Víg Pál felelete itt- ott szemmel láthatóan tetszett neki, kérdezgetett is, s a világért ki nem nyögte volna a megváltó „köszönöm, elég”-et. Csak bólogatott, és lám-lám módra mosolygott. A tanügyi hatóságok is úgy lovagolnak az utóbbi időben az osztályzáson, mintha attól félnének, aki nem talál hibát benne, érdemtelenül eszi kenyerét. Hol liberális, hol maximalista, hol relatív, hol ilyen, hol olyan, csak sohasem jó, sohasem igazságos. Szerencsés ez a Víg Pál. Az egyik legkönnyebb tételt húzta. Az arcán megnyugvás ömlött el, csak a keze remegett tovább. (Érdekes, a felnőttek jobban izgulnak a vizsgán, mint a gyerekek.) Az elnök méltányolta Víg bácsi magas korát, kicsit több melegség rezgeti hangjában, amikor így szólt: — Nyugodtan, Víg bácsi! Mi a tétele? — A népi demokrácia győzelme, a szocializmus építésének megindulása Magyarországon — válaszolta Pali bácsi, s úgy ült a helyén, mint aki megütötte a főnyereményt. (Kapta volna csak tételét a XVII—XVIII. századból!) — Elkészült, Víg bácsi? — Ho... hogyne — s a térdén billegő könyv a padlóta esett. Mindenki észrevette, mindenki mosolygott. Az elnök is. (Rosszabbak is ezek a felnőttek, mint a gyerekek.) öcögött, döcögött Víg Pál felelete, ízetlenül hulltak ajkáról a könyvszagú szavak, Az elnök átlókat húz- gált az osztályozó ív aljára rajzolt négyzetbe, ma4d háromszögeket épített a négyzet oldalaira, aztán újabbakat. A nevelő idegesitöen keménynek érzete a széket, fészkelő- dött. — A Magyar Kommunista Párt döntő szerepet vállalt... döntő szerepet vállalt... — némúlt el Víg bácsi utolsónak tűnő nekirugaszkodása. Zavartan pillogott; társai közül egyik-másik az arcát simogatta tenyerével, hogy egy-két mentő szót vessen a györtő- dőnek a hamarjában sikerí- tett fedezékből; az elnök a szemüvegét törölgette. — Nyugodtan, Víg bácsi! Hiszen benne éltünk. — Döntő szerepet vállalt.. -. az életünkért... a jobblétün- kért... tudjuk, hiszen benne éltünk. Az öreg lassan visszanyerte színét, a súgásra nyúlt nyakak visszakurtábbodtak, a fiatal nevelő aprókat túrt fejével a levegőbe: na, most., -. gyerünk... Az elnök arcára érdeklődés ült, abbahagyta a firkálást. Nyomorult volt a szegény ember... Boldogult apám is, isten nyugosztalja._ A vizsgán kuncogtak, leginkább az istennyugosztaljá- ért; a nevelő kétségbeesetten gondolt arra, mi lesz a vizsgaelnök véleménye. Azt is hiheti, hogy a történelem órák „mesedélutánok’’ voltak. Rendben van, Víg bácsi, de amit az édesapja csinált, az nem tartozik ide. Beszéljen a kormány megalakulásáról, a bizottságokról! Gondoljon a vázlatra! — szólt, s lopva az elnökre pillantott. Az öreg nem gondolt a vázlatra, a kormányra sem nagyon. Egy fél mondat erejéig megemlítette ugyan, hogy hidat verjen vele gazdag mondanivalójához. — Szóval új kormány alakult. Mi ugyan akkortájt alig hallottunk róla. Ügy mondták: Debrecenben. A tavaszon nálunk is megalakult a bizottság. r— Nagyon helyes. És milyen bizottság alakult? — Bizony a miénk elég hitványka volt. Nem azért, amit csinált, mert nem ártott az senkinek. — Kik voltak az első bizottság tagjai? — Ott volt mindjárt a Kovács, az elnök. — A pártokról beszéljen Víg bácsi! e- A Kovács világ életében úri párti volt. Egységpárti. *— Kisgazda? — Akkor úgy mondták. — Tovább! Szociáldemokrata. . i Az is volt, a suszter. t— Nemzeti Parasztpárt..; ■— Az is, a tanító, aki utóbb kommunista lett. — Magyar Kommunista Párt.. i— Még az akkor nálunk nem volt, csak a második bizottságban, a földosztásban. Csoda, hogy elfogyott Szemes Jenő türelme? Tizennyolc vizsgázó két tantárgyból, fejenként tíz perc, az hat óra, szünet nélkül. Ki győzi kérdésekkel? Az elnök győzte. És Víg Pál is felelettel. Hogy most visszagondol Szemes Jenő arra a kínos jelenetre, önmagának szegezi a kérdést: „meg kellett állítani?”. Szive szerint nem szakította volna meg Víg bácsi feleletét, (jóízű beszédet különben is élmény hallgatni), de egy ifjú nevelőnek nemcsak Víg bácsit magábazáró szíve, hanem a vizsgaelnököt tudo- másúlvevő esze is van. Kicsit még most is úgy érzi, jó volt az akkor. Amilyen beszélőkéje van az öregnek, elmondta volna családja egész történetét, vagy egy regényt az úripárti Kovács viselt dolgairól. — Hát aztán! — incselkedik vele lelkiismerete —, más is elmondta már. „Egy parasztcsalád története”; „A boldog ember" — vibráltak tudatában a főiskolai irodalmi anyagok címei, tartalmi kivonatai, olvasmányai. — Eh, mit! Azért mégis csak különbség van Darvas József és Víg Pál között! Ugyan mit mondhatott volna még? Így is sokat mondott — igaz az elnök kérdéseire ■—, o maguk kis és nagy küzdelmeiről. Ahogy ők cHrtál- ták a történelmet. A főiskolán valahogy úgy volt: értette ezt a történelem- csinálási elméletet, logikusan ki is fejtette, de hitte is, nem is. Kicsit bele is pirul felfedezésébe: milyen különbség van közte és Víg Pál között. Víg Pál csinálta a történelmet, amikor ő még csak tanulta. S most, hogy magtanulta, legyinthet a mesterre? Csak legalább a vázlatot vette volna figyelembe, vagy annyit mondott volna: „ahogy a tanár elvtárs is említette...” A vizsgaelnök izgett-moz- gott, s arca derült-borúit, mint az áprilisi égbolt. Köny- nyű neki. Kijön a megyétől, hol érdeklődéssel, hol únt á.brázattal hallgatja a megfelelő kifejezések után kapkodó gondolatokat, néha elnéző mosoly lágyul az arcára, máskor a fejét csóválja. A feleletek után az osztályozó ívre beírja a javasolt érdemjegyei könnyedén, mint a sorszámot jelentéktelen cédulára. „Ezör nyócszáznyócvanhatodik évbe Mi történt a kisdozdai szőrűbe? Szarvas Julcsa föllépött a nagydobra, EgyÖnesen beleesött a dobba. Mikor észtét Gazsi Pali möglátta, A két kezét a fejére kapcsóta. Ászt kiáttya: „Ájjon mög a masina! Szép Juliskám beleesött a dobba!” Szarvas Julcsát kivötték a nagy dobbul, Elvitték az öreg orvos házáhol. Öreg orvos rátekint és ászt mongya: „A Julcsának jó Isten az orvosa!” Kisdozdai árpatarló, de szélös! Oda szállt égy kis pacsirta, beszédös. Ászt beszéli Szarvas Julcsa annyának! „Szöröncsétlen halála lőtt lányának!” „Nyisd ki, anyám, ződre föstött kapudat Ereszd be az összetörött lányodat. Mert a vére úgy folik, mint a patak, Hfi babája szíve majnem möghasad.” Szarvasékná sorba égnek a gyértyák, Bizonyosan Szarvas Julcsát virrasztyák. Szarvas Julcsa két szál dészkán nyugoszik A babája feje fölött könnyezik. Jába mondi: „Nyisd ki, babám, saladat! Nyujcsd ki rajta gömbölö két karodat! Karod után hatyufchér kebledét, Hadd irgyam a szived alá nevemét.” „Gyértők, lányok, őtözzünk fő fehérbe! Vigyük ki a Julcsát a temetőbe! Gyertök, lányok, vigyük a temetőbe, Tőgyük lé az örökös pihenőre!” A gépek térhódításának kezdetén a cséplő „masina'’ nem a paraszti gondok enyhítője volt, hanem újabb veszedelem, hiszen a munkásvédelem minimális feltételeit sem biztosították a géptulajdonosok. A falu népe igazán csak most kezd megbarátkozni a gépekkel, amelyek immár átvették tőlük a munka, nehezét, ts amíg zúgnak a gépek, most már új dal kél a nép ajkán, bizakodó, derűs dal, amely a boldog jövőt hirdeti. ■ T. SZ, . i <1% ■■■■■■ .......— 1 1Ait is írt Víg Pálnak? 1YA Érdekes, nem írt semmit. Utána sem. Üresén maradt a rublika. Hát ez jó! Talán engem akar vizsgáztatni? Jó helyen tapogatózik! Én nem fogok mellé, ez egyszer biztos! Egyszerűen megmondom neki: nézze elnök elvtársi. Én figyelembe vettem Víg Pál egész évi munkáját, élettapasztalatait, s természetesen feleletét is. Ne tessék ilyen kétkedő szigorral rám nézni! Víg Pál tanult a könyvből is, miért ne lehetne jója történelemből? ö alapította meg a Kommunista Pártot a faluban, elnöke volt a Földosztó Bizottságnak ... Hogy ez nem tartozik ide? De igenis ide tartozik! Ez történelem! Igaz, belefáradtam a kér- dezgetésbe. De aztán szándékosan hagytam, hadd beszéljen a földreformról, mert minden szava aranyat ért. Tetszett az a vizsgaelnöknek is. Jövőre tévedne csak ide a szakfelügyelő, amikor ezt az anyagot tanítom! Eddig nem hallottam, hogy a földigénylők fele lemondott a juttatott j földről, mert a méltóságos úr fenyegető levelet írt Kovács- nalc, aki széltében-hosszában károgta a földesúr dörgel- meit. A méltóságos úr valami lezuhant angol pilótákat rejtegetett., majd ő megmutatja. Meg is mutatta. Háromszáz holdja maradt akkor. Aztán a házhelyek kijelölése körüli harcok... „Minek a falu melletti jó földeket teleknek elpocsékolni — ágáltak a háztulajdonosok. — A pusztán is lehet építeni” Persze nem lett igazuk, mert Víg Pálék is megmutatták. Nekik is, a méltóságos úrnak is. Hájrom éve tanított Szemes Jenő a faluban, sokat hallott az elmúlt évek történetéről, mégis csak a vizsgán döbbent rá, mennyi mindent nem tud még. Csoda, hogy egyik-másik nyolcadikos a legyeket nézte, amikor a földreformot tanította? Pedig igazán nem feledkezett meg „a helyi konkrétumokról?’. Felosztottak 786 hold földet, 49 cseléd és S3 kisparaszt családnak... 64 házhelyet mértek ki... stb... stb.;. De mi ez ahhoz képest, amit Víg Pál mesélt! Nem ... nem mesélt, hanem felelt. j „Nézd meg jól azt a nyárfát, Pali!" r— mondogatták neki, s ezt üzente a méltóságos úr is. Meg is nézte, de nem rettent meg, hanem úgy dacolt, a hol innen, hol onnan fúvó történelmi szelekkel, mint az a sudár fa. S mert másoknak is ígérgették azt a nyárfát, Víg Pál javaslatára a »esszéiből suhángo- lcat neveltek, s beültették velük a határt egyenesen kettészelő új út mentét. J£ór, bogy nem most kell szakdolgozatot írnom — mérlegeli tovább Pali bácsi feleletét Szemes Jenő. — Dehogy választanám a középkori eredetű dűlőneveket, inkább megírnám a falu felszabadulásának történetét... Szakdolgozat? A Víg Pál feleletéből?... De hisz akkor.„ Az órára pillant. Majd öt perce gyötrődik már ezen az egy osztályzaton. Az í betű egyenesen áll, mint az a nyárfa; az á betű megértőn mosolyog. A történelem után biztatón hunyorog a kettőspont. Amikor utána írja a jelest, dúdorászni kezd, s arra gondol, hogy a búcsúvacsorán Víg Pál mém 4L A Kossuth Könyvkiadó gondozásában jelent meg Kőműves Imre Mielőtt elf élejteném című novelláskötete. Az ízléses, szép kiállítású könyv, amely tizenkét novellát tartalmaz, abba a világba viszi él az olvasót, amikor a szenvedélyes igazságkeresésért börtön és kínvallatás járt, amikor a kommunistákat jobban üldözték, mint a gonosztevőket. Erről a világról vajmi keveset tud a mi f iatal generációnk, de az idősebbje is szívesen borít fátylat a múltra, mindenre, ami kellemetlen és fájó emlék. Kőműves Imre könyvének éppen az az érdeme, hogy ezt a korszakot szinte újraéli, s történélmá hitelességgel rekonstruálja. Aki nem ismerte a Harthy-rend- szer nyomasztó, fojtó Légkörét — az plasztikus képet kap erről a korszakról. A címadó: „Mielőtt elfelejteném” hosszabb elbeszélés a kötet kiemelkedő írása. A hős ünneplőbe vágja magát és a Római-partra siet, ahol már várja a kedvese. Egy idézése van a rendőrségre, gondolja, útközben elintézi. A gyanútlan fiatalembert azonban letartóztatják kommunista lap- szerkesztés vádjával. A to- lonchózba kerül, majd pedig munkára osztják be egy baba- gyároshoz. Megismertet bennünket az író a munkásmnoes- galom hősi alakjaival és névtelen közkatonáival, akik bör- tömméL, vérrel és nem egyszer az ételükkel fizettek meggyőződésükért. Az olvasónak sokáig emlékezetes marad a babagyáros jól megrajzolt alakja, környezete, a fertő: betörők, gyilkosok és prostituáltak gyűjtőhelye. S köztük él és szervezkedik az a néhány kommunista, akik a legnehezebb napokban sem adták fel a reményt, akikre nem hatott aa embertelenségükből kivetkőzött fegyencek beletö- rése a megváltoztathatatlainba. Hiába próbálták őket elszigetelni a külvilágtól — megtalálták a kapcsolatot a pártszervezettel, s mindig tudtak annak intézkedéseiről. Frisseségével hat ez az elbeszélés, s az író végig kezében tartja azt a szálat, amely- lyel indította történetét. Kár, hogy olykor messze elkalandozik s ez megtöri az elbeszélés vonalát, megbontja feszültségét. A másik hiányossága az elbeszélésnek, hogy nem fejlődésében ábrázolja az író hősét. Igaz ugyan, hogy a 22 éves fiatalember már érett kommunista, de a börtönben töltött nehéz hónapok biztosan elvezették olyan felismerésekhez, amelyek előtte ismeretlenek voltak. Ez az oka, hogy az olvasó nem érzi elég hitelesnek a főhős alakját. A vörös iskola című elbeszélésben feltűnik egy-egy jól megkomponált tanári arc. Az író jól megfogta Varjas Sándor és Lengyel Gyula alakját —s róluk elhiszi az olvasó hogy forradalmi diákokat nevelnek, s a társadalmi igazságtalanságok felismerésére oktatnak; Kőműves Imre tud feszültséget teremteni elbeszéléseiben, • ezek az elbeszélések láncszerűen kapcsolódnak egymásba. Itt-ott felvillan Illyés Gyula alakja is. A kereszt jegyében című elbeszélés szemléletesen mutatja be a Horthy Magyarország alappilléreit: az ügynököket, a besúgókat, titkos rendőrséget. Kőműves Imre Mielőtt elfelejteném című könyve érdekes olvasmány, s örömmel adhatjuk a fiatalság kezébe, mert ebből a kötetből igaz hazaszeretete*, kitartást és meg nem alkuvást tanulnak. Megismerhetik azt az időszakot amely már történelmi múlttá lett, amely csirájában hordozza mai életünket. — fc — Kőműves Imre:
