Dunántúli Napló, 1961. június (18. évfolyam, 127-152. szám)

1961-06-11 / 136. szám

1 1961. JONITTS 11, NAPLŐ 3 Johann Gottfried Eisner pécsi élményei 1839-ben J. G. Elsner (1784—1869) neves német mezőgazdasági szakember volt. Hazánkban több ízben megfordult és az itt látottakat és tapasztaltakat 1840 -ben kétkötetes munkában tette közzé Lipcsében Ungarn durchreiset, beurtheilt und be­schrieben címmeli Rövid pécsi feljegyzéseiben Elsnemek, habár nem szép- író, sikerült rögzítenie a múlt század harmincas évei Pé­csének legjellemzőbb vonásait vázlatos hangulatképeivel pe­dig érzékeltetnie a város sajáto s hangulatát. Soraiból kitet­szik, hogy a mecseki város maradandó élményt jelentett szá­mára. =: MIVEL MAR Széken fi­gyelmeztettek ró, nyugtalan let tem, vajon jó szállodai szobá­hoz jutok-e. A már említett huszárezred törzskarát ugyanis Pécsett szállásolták el és al­kalmasint a sok tiszt úgyszól­ván mind jó szállást akart; Megérkezvén ezt sajnos beiga­zolva láttam, és ahány fogadó­ban csak érdeklődtem, minde­nütt elutasítottak; Azt legke­vésbé gondolhattam, hogy az elsőben, a Hajóhoz címzettben kapok szállást, minthogy ide az ezredest kvártélyozták be se gédtisztjeivel és több főtiszt­tel együtt; Ekkor a külváros­ban tettem feüderítő utat, mert a városban nem lehetett meg­szállni. Ám, itt még aggasztóbb volt a helyzet, míg végül is, mi kor már leszállt az est, egy csillagot pillantottam meg; A Csillaghoz címzett fogadó volt, a szigeti kapu ellőtt. Itt szol­gálatkész fogadósra és jó szo­bára leltem, az ablakból meg tágas, zavartalan kilátásra, mely a legérdekesebb szórako­zások egyikét tartogatta szá­momra másnap reggel; j;: Amikor másnap reggel fölébredtem Pécsett, már ja­vában harsogtak a trombiták, az utcákon meg hangos iár- ^'ma volt. Mindenféle takarmá­ny os és rnálhás szekér indult el, hogy Sziget irányában gyü­lekezzen; Nagyszerű szórako­zás kínálkozott az ablakból; A heggel leírhaitatlanul szép vcdit. Egyes lovasok vágtáztak az utcákon, mint ordonáncok si­ettek előre; most másodszor is megfújták a trombitát és ek­kor egy zászlóalj sorakozott fel a fogadó előtti téren; Ne­kem különösen az a fesztelen magatartás tetszett, amely min denhol megnyilvánult; a tisz­tek pipáztak, a sorok mögött az altisztek szintén. A rnálhás szekerek vonulása tovább tar­tott. Teljes óra hosszat álldo­gáltak a téren a huszárok, mi­kor végre jött a trombitás. Azt hittem, az alakulat élére áll, de ekkor egy tiszt jött vág­tatva és magával vitte a vá­rosba. Erre a huszárok elvo­nultak és csak kis idő múltán hallatszott be trombitaszó az utcáról. Most azt hittem, még egy zászlóalj vonul el, de csak az ezredparancsnok lovagolt erre, jobbján-balján egy-egy tiszt kíséretében, előtte meg v huszonhat trombitással. Sziget, ahová vonultak, a Ziínyi Miklós által annyira fel­magasztalt Sziget, melynek ne­ve a hős nevével együtt van megörökítve, csak négy órá­nyira fekszik Pécstől. i Ekkor volt ráérő időm és kedvem hozzá, hogy szemügy­re vegyem a várost. A másod­rangú magyar városok közé tartozik és noha nem mentes attól a zavaró benyomástól, amit jól épített házak között nyomorúságos viskók okoznak, annyit mégis mondhatunk ró­la dícsérőleg, hogy nem nélkü­löz bizonyos nagyvárosi lát­szatot. A Székesegyház, a püspöki palota, néhány temp­lom, a megyeháza, a két ka­szinó épülete és több jól meg­épített magánház mind hozzá­járul szép külsejéhez. Azonkí­vül fekvésének köszönhető, hogy a város oly igen előnyös külsőben tűnik elő, mert csi­nosan terül el a fokozatosan emelkedő hegyoldalban, a ro­mantikusan fölébe nyúló sző­lők pedig valósággal megko­ronázzák. PÉCS ELŐNYEI közé tar- f tezik egy barátságos kis tér a, szekesesyhás glőtt» amely a nagyközönség résziére is hoz­záférhető kicsiny kerthez csat­lakozik; Egy órát üldögéltem ott, gyönyörködtem a sokféle pompás virágban, s amellett a járókelőiket nézegettem. Az­nap még kétszer tértem oda vissza, s mindannyiszor ugyan­az a kellemes érzés fogott él. De egy valami nagyon foglal­koztatott: egy bűntény; Ar­ról a rablásról van szó, amely ebben az évben (1839) történt a székesegyházban; Az abla­kokon most vasrács van, ez korábban nem volt ott, így es­hetett meg a bűntény; Egy boimámyi mészáros, — faluja hat órányira fekszik Pécsitől, — egy pincér 'kíséretében, akit rábírt a részvételre, élrabolta a főoltárról a 106 font súlyos lámpát; S mindezt farsang éjszakáján tette, amikor reg­gelig folyton élet zajlott az ut­cákon; Ha a helyszínen néz szét az ember, aligha érti, mi­képpen lehetett észrevétlenül véghezvinni a rablást. Az éj­szaka ugyan sötét volt és esős, de ettől eltekintve is azt gon­dolnánk, hogy rajta kellett vol na kapni őket, kivált mert utóbb tett vallomásuk szerint a már elrablóit kincset sokáig egy bokorban kellett őrizniük, míg némi csöndesség lett az utcákon; Egy másik sétám alkalmával egy számomra merőben új alakba botlottam; Egy dervis volt az, aki a néhány száz év előtt Budán elhalt és oda te­methetett mohamedán szent sírjához zarándokolt Bagdad­ból; Nemzeti viseletét hordta, kezében zarándokbotfélét tar­tott, amely egyúttal védőfegy­veréül is szolgált, mivel felső végén kopja, oldalt pedig fél­hold alakú, éles lemez volt rajta. A dervis külső megje­lenése vakmerőség nélküli bá­torságot árult el, és ha bizako­dó lényét figyelte meg az em­ber, könnyen megérthette, mi­ként tette meg hosszú útját fé­lelem nélkül; Pécset nagyon kedves vi­dék veszi körül. Az egész hegy vonulatot, melynek közepén fekszik, szőlők borítják; Az it­teni borok jóhírűek és firmá­juk, amely egyébként a számos szomszéd hegy termésére is vonatkozik, biztosítja az áru kelendőségét. Ebben a hegy­láncban köröskörül jó minő­ségű kőszén található, amit' azonban semmiesetre sem be­csülnek meg ez ideig oly mér­tékben, amint megérdemelné, mert erre felé még olcsó a fa. Azonkívül a 'kitermelése is gyermekcipőben jár még; nem sok aknát tárnak fel, mint­hogy úgy vélik, abból több kár származnék, mint haszon, ab­ban a hiszemben, hogy szőlő­vidékként sokkalta több hasz­not jövedelmez a tájék. Az idő meg a vele együtt szaporodó szükségletek a jövőben majd igénybe veszik ezt a megkímélt kincset. Ez szintén biztosítja a Lakosság számának növekedé­sét és ameddig csak a szem el­lát, az ember mindenütt új értékeit fedezi fél a vidéknek. MAGYARORSZÁG leg­nagyobb részében még nin­csen meg az az olvasási kedv, ami Nyugat-Euxópában, ne­vezetesen Németországban és Franciaországban uralkodik. Itt Pécsett, ahol nagy szám­ban vannak művelt lakosok, és a német elem szemmellátható- an túlsúlyban van, a legelső kávéházak egyikében sem ta­láltam a pest-budaí újságon kívül egyet sem, még az egész Magyarországon elterjedt Augsburger Allgemeinst sem. Azt csak a két kaszinóban tartják. Egyébiránt minde­nütt megfigyelhettem, hogy mekkora hitele van ennek az újságnak az egész országban. A nép egy részének a nyelve itt már a horvát, amely nem hangzik rosszul és dallamában egy kissé közel áll az olaszhoz. Általában leginkább a németet hallottam beszélni, még azok­tól a parasztoktól is, akik ter­ményeiket hozták be eladás­ra Annyi idő, amennyit itt töl­tettem, túlságosan rövid volt hozzá, hogy megfigyeléseket te gyek a nép erkölcséről; Ha azonban erre azokból a már- már vágyakozással tekintő fe­kete szemekből kell következ­tetnem, amelyek megérkezé­sem napján mind a külváros­ban, mind magában a város­ban számos ablakból rám vil­lantak, akkor úgy tűnik, hogy Vénusz istennő szolgálata nin­csen kedvezőtlen helyzetben. Néhány zsalngáter mögül csá­bos dalok is hallatszottak; Estefelé még felmentem a Kálvária-dombra és letekintet­tem a szép vidékre. A nap egész sajátos módon világította meg és a levegőben valami me­rőben szokatlan, kellemes il­lat szállt, ami némi varázzsal borította be az egész tájat. A vidék szépsége és változatos­sága, ám mindenekelőtt a tör­ténelem emlékei szinte álom­ba ringattak és lelkemben minit egy lejátszódott a múlt — Milyen súlyosan megviselte ezt az országot a török háború és mekkora pusztítást okozott! A kegyetlen sors kiváltképpen ezt a vidéket sújtotta, amely több ízben is véres csaták szín­tere volt. Errefelé utazva minden nap szomorú neveze­tességű helyen jár az ember. Kellemes és szórakoztató volt számomra az itt töltött nap. Elmúltával megerősödve folytathattam ismét útamat másnap reggel. FOLYAMATOS enyheség­gel emelkedő út visz hegynek föl Siklós irányában. Kétség­kívül föntről, a domb tetejé­ről látszik Pécs a legelőnyö­sebben, főként reggel, napos, tiszta időben. Mindaz ami csak szép Pécsett, a legkedve­zőbb színben tárul ekkor a szem elé. Szép házaival, temp­lomaival, a nyári lakokkal a szőlőkben, a város, és maga a hegyvidék is pompás lát­ványt nyújt. Onnét tekintve Pécs nagyobbnak látszik, mint amekkora a valóságban. Ha meg kellene becsülni, köny- nyen 30—40 000 lakosúnak gon­dolnánk, holott távolról sin­csen akkora. Elsősorban a székesegyház és a püspöki pa­lota emelkedik ki teljes pom­pájában. Figyelmes tekintettel még egyszer felmértem a vá­rost, s ilyenformán életteli képet hoztam el magamban ró­la;;; HERNADY FERENC rßeeü íré portré Magas, szélesvállú férfi, lágyszálú barna hajjal és még barnább, melegtekintetű szemmel. Arcán valami gyen­géd, szinte gyerekes derű, ak­kor is, ha komoly, akkor is, ha mosolyog. Neve: Örsi Ferenc. Munkássága már ismert a magyar irodalmi életben. Milyen ember? Szerény, csendes, restell be­szélni sajátmagáról, szinte szé­Búzás Huba Sulykoló asizonyok Felgyűrt köténnyel térdig habban áV ruhát sulykolnak barna asszonyok, szoknyájukat a víz fehérre mossa kezükben két fa szüntelen kopog. Egy kép csupán ez, roppant végtelenb e de elfogom, akár a víz felett halászladikban bő merítőháló elfog egy gyorsan sikló felleget. örvénybe hull a nap, megfullad meesze. a víz a partra veti sugarát, az asszonyok ruhát súlykolnak egyre s a gyermek sír a parti lombon át. gyenli. hogy sikere van pedig sikere van! A „Kapiiany” című darabja, a nagy külfö.di színházakban, mint például a prágai . D—34- ben is színrékerült Fekete ventillátor, legutóbb bemuta­tott Négyen az árban című if­júsági kalandfilmje, mind si­kerének állomásai. Televízió­játékait a nézők százezrei szok­ták feszült érdeklődéssel vé­gignézni. Témái mindig erede­tiek a ma lagizgatottabb prob­lémáit feszegetik, formai meg­oldásai korszerűek, nagy mes­terségbeli készséget tanúsíta­nak. Most mit csinál? *• Legutóbb mikor beszélget­tem vele. panaszkodott:' — Nagyon nehezen megy, nagyon nagy fába vágtam a fejszémet. A „nagy fa” egy modem Faust feldolgozás, egy újkori Dr. Faust filmváltozata. A filmet Máriássy Félix rendez­né. témája a tudomány és az erkölcs közötti konfliktus. Ho­gyan válik egy igen tehetséges orvos a náci haláltáborok egyik orvosává, aki kutatási­hoz az élő embereken végzett kísérletek eredményeit hasz­nálja fel. Ám a tudományos megszállottságnak hamarosan fölébekerekedik a lelkiismeret és megszökik — menekülni akar önmagától, múltjától. Mint modern Faust járja be a saját lelkiismereti tiszta­sága felé vezető utat, el akarja felejteni a múltat. Ám a múlt nem felejti el őt, jóval a há­ború után is kísért ismét vá­laszút elé állítja: vagy saját bűnének beismerése és a bün­tetés vállalása, vagy újabb bűn elkövetése. Ám a fausti ember valahol valóban ember Goethe mondása szerint: „Aki kutat az hibázik.” És a keserű, kutató, már-már önmagát is elvesztő ember, örsi darabjában talp­ra áll, felegyenesedik, ugyan­akkor. mikor térdreborul a társadalom ítélőszéke előtt' ön­hibájának tudatában. Nagy István OCépek fa versek ídf aui Takáts Gyula tanulmánykö etéiől 'T'akáts Gyula negyedszázados ütői munkássága változatos képet mu­tat^ Megjelent tíz kötet verse, három regénye, de írt novellákat, gyermekver­seket, s műfordításai is ismertek. Most válogatott tanulmányainak gyűjtemé­nyét tarthatjuk kezünkben; A hetven oldalas, negyedrét alakú könyv Takáts Gyula tanulmányainak csak kis töredékét tartalmazza: öt cik­ket, két kiállítási katalógus-előszót, két emlékbeszédet és egy ciklus műfordí­tást. Amint Kanyar József, a kötet gon­dos szerkesztője és a szép bevezetés szerzője mondja, a könyvben Takáts Gyulának „azokat az irodalom- és mű­vészettörténeti tanulmányait és meg­emlékezéseit gyűjtötte egybe, amelyek e tájon — a Dunántúlon — született és al­kotó művészek és írók munkásságáról szólnak”. A legrégibb írás 1941-es kel­tezésű, a többi mind a felszabadulás után íródott A mi a műfaji sokoldalúság és a vál- tozaitosság ellenére is egységessé, szoborszerűvé teszi Takáts. Gyula élet­művét és munkásságát — és ezeket a tanulmányokat is egy egységes életmű részévé emeli —, az Takáts Gyula köl- tőisége. Berzsenyi szép hasonlatát: „a poétái mű nem egyéb, mint szobor” — maga Takáts Gyula is leírja a kötet egyik tanulmányában (éppen Berzsenyi­ről szólva), s mi sem mondhatunk ta­lálóbb jellemzést e kötet szerzőjéről: művészete olyan, mint a szobor, egy tömbből ldfanagott, széttörheteüen: egységes egiészet alkotó. Eteknek a ta­nulmányoknak láthatóan nemcsak ugyanaz a szerzője, mint a Takáts-ver- seknek, hanem ugyanaz a szemlélet, köl­tői látás nyilatkozik meg bennük, mint a versekben. Takáts Gyula tanulmányait is — költő irta. Lírája a cikkeket is át meg átszövi, a tanulmányok teld van­nak Bzemélyes utalásokkal, s időben tá­voleső tárgyáról is oly személyes han­gon szól, hogy e cikkek közelebb áll­nak a szépprózához, mint a szigorú ér­telemben vett tudományos dolgozathoz, tanulmányhoz, értekezéshez. Itt van mindjárt a kötet első s talán legszebb darabja, az „Ahol gyermek voltam: So­mogy.” Az írás meleg, költői vallomás a szülőföldről; hangjában, fölépítésében olyan, mint egy novella. De e tanulmányok nemcsak Takáts Gyula költőd szemléletének bizonyságai, nemcsak egy zárt, egységes költői élet­mű részei, hanem művészete egészének megközelítéséhez, megértéséhez is utat nyitanak. T akáts Gyula sajátos művészeté­nek kialakulásában — talán társadalmi élményeinél is erősebben — tájélményei hatottak. Takáts tudatosan vallja, hogy költészete a dunántúli, közelebbről a somogyi táj szemléleti valóságából fa­kad. Amit egy korábbi (ebben a kötet­ben nem közölt) Rippl-Rónair.ól szóló cikkében mond (Tükör, 1941. dec.), ön­magára is áll. „öntudatos vidéki mű­vész, akinél a vidéki íz általános em­beri, s magas eszközökkel a világnak ve­tített. Élete és alkotása az örök művé­szi cél példája: szolgálni, táplálni, szí­nezni az örököt anélkül, hogy elszakad­nánk talajunktól és önmagunktól”. Ta­káts is egyik kezével a tájba fogódzik és a másikkal a világba, a mindenségbe nyűL Általános érvényű mondanivaló­jának kifejezésére a konkrét somogyi- dunántúli táj képeit használja föl. így a Balatontól és Drávától határolt táj nemcsak szülőföldet, életkeretet, hanem a költőd kifejezés élmény anyagát is je­lenti számára. Takáts somogyisága el­választhatatlan alapját képezi a világba tárulkozó művészetének; A konkrétnak, ■a íájétarénynek egyetemes érséiWÖ» emelése — ez Takáts Gyula művészeté­nek alapja. A kötet legszebb darabjai a Rippl- Rónairól és Martyn Ferenc Don Quijote-rajzairól szóló, igen finom képi látásra valló, nagy beleérző képességgel írt tanulmányok, valamint az írói port­rék, a Janus Pannoniusról, a Csokonai­ról, a Berzsenyiről szóló esszék. Ezek a nagyszerű invencióval megrajzolt jel­lemzések, pályaképek mindig kicsit vi­tairatok., Ez az egyébként cseppet sem indulatos író e tanulmányokban véle­ményét mindig valakivel szemben fejti ki. A Janus-cikkben Húsz ti vaj replikáz. Csokonait és Berzsenyit Kazincy, illetve Kosztolányi ellenében Védi meg, máskor Szerb Antalt igazítja ki. Ugyanakkor e tanulmányok mindig kicsit önigazoló-.ok is, írójuk önmagáról is sokat vall ten- nük. Takáts az ún. ösztönös alkot ’ le­hoz vonzódik, eszménye a természet és a föld felé forduló költői magatartás, az élettől duzzadó erő. Eszményeiben „egy tökéletes magyar költői stílus” igazolá­sát látja, s a népi gyökerű, nemzeti verselés mellett száll síkra. Gúnyolja a „klasszikus és modoros szentimentaliz- mus” védelmezőit, azokat, akik esz'é i- kai sablonokat állítanak a művészet e'i. A kiagyalt szabályok - helyett a térr é­szét törvényeit, a finomkodás ellenében a népi ízeket, az idegenmajmo’ássai szemben a nemzeti formák tiszteletét hirdeti ; : : Vf égül ne menjünk el szó nélkül ’ amellett, hogy Takáts Gyula vá­logatott tanulmányait a Somogyi Alma­nach című sorozat 6. számaként a So­mogy megyei Tanács adta ki. A t-e’ső címlapon Egrv Józsefnek a kft'tSro' "V- szült tollrajzávai díszített, ízléses kiál­lítású könyvecske egy vidéki megye me­cénás! hajlandóságát és kuitúraszerete- tót dicséri; ., - TÜSKÉS TIBOR

Next

/
Thumbnails
Contents