Dunántúli Napló, 1961. június (18. évfolyam, 127-152. szám)
1961-06-27 / 149. szám
2 N A P tő 1961. JŰNltfe n. Nyolc vagon hízott sertést ad terven felül a pécsváradi járás Jövőre 50 százalékkal több baromfit, 20 százalékkal több sertést adnak fi az államnak Megkezdik a fiaztatók, süldőszállások, hizlaldák építését Érdekes járás a pécsváradi, minduntalan észrevéteti magát egy-egy érdekes ötlettel, hasznos kezdeményezéssel. Április ban azzal kapcsolatban írtunk erről a járásról, hogy a tavaszi munkák beindítása előtt külön is megbeszélte a teendőket a tsz-tagok nagyobbik részével, az asszonyokkal. Most, hogy három hónap után ismét felkerestük Papp János elvtársat és az áprilisi nőgyűlések gyakorlati hatásáról érdeklődtünk, megint egy újabb meglepetéssel rukkolt ki, amelyről ismét csak írnunk kell, mert első hallásra is igen jelentősnek mutatkozik. Tudni kell a pécsváradi járásról, hogy községei zömében már két évvel ezelőtt általánossá vált a nagyüzemi gazdálkodás, így az idei gazdasági évet már némileg kedvezőbb körülmények között kezdhettek meg. Huszonhat szövetkezetük többsége már az elmúlt évben átesett a tűzkeresztségen, a tagság össze- szokottabb, könnyebben szót ért, jobban mozgósítható, mint a többi járás idén alakult termelőszövetkezeteiben. Papp elvtárs szerint, most már „kezd beérni a vetés”, — ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy a termelőszövetkezetekben javult a munkafegyelem, többen és lelkiismeretesebben dolgoznak, nagyobb gondot fordítanak a tervek teljesítésére, szakszerűbben gazdálkodik a termélősziövetkezetek tagsága Mindebből következik, hogy ebben a járásban — már nincs szükség az úgynevezett „tűzoltó munkára” — az ordító nagy hibák itt már nem vonják el a járás vezetőinek figyelmét a rendszeres, tervszerű munkától és megfordítva, már átgondoltabb, szisztemati- kusabb vezetésre van szükség, mint mondjuk másfél évvel ez eiőtt. Kedvelt és igen hasznosnak mutatkozó módszere a járási pártbizottságnak, hogy a gyakori értekezletek helyett mindent a helyszínen, a termelő- szövetkezetekben beszél meg a helyi vezetőkkel és a tagsággal. így került sor többek között az áprilisi tsz-nőtanácsko- zásokra, és egy ilyen helyszíni vizsgálat eredményeképpen bontakozott ki ez az új, szó- banforgó kezdeményezésük is. Elgondolásuk világos és egyértelmű. Ismerik termelő- szövetkezeteik állattenyésztésé nék lehetőségeit és tudják, hogy milyen komoly problémát okoz a városi lakosság hússal való ellátása. Az egyes termelőszövetkezetekben szerzett helyszíni tapasztalatok alapján arra az álláspontra jutottak, hogy csaknem minden termelőszövetkezetben lehetőség nyílt az áruértékesítési tervek túlteljesítésére, hogy több baromfit, több sertést neveljenek fel és adjanak el az állami felvásárlási szerveknek. mint amennyit a terv előír. Nem volt könnyű ezt így, ilyen nyíltan kimondani, hisz a felvásárlási terveket már eleve a legnagyobb mértékű realitás, sőt bizonyos mértékű feszített ség jellemzi; A helyszínen szerzett tapasztalatok, a végrehajtó bizottsági vita tapasztalatai alapján mégis megtették, mert jól tudták, hogy az áruértékesítési terv túlteljesítése nemcsak közellátási érdek, hanem a tsz-ek közvetlen, jól felfogott érdeke is. Ha több disznót, baromfit nevelnek fel, nagyobb lesz a tsz jövedelme, — növekszik a munkaegység értéke, tehát a tsz-tagok jövedelme is. A vb határozata alapján először az erősebb, tekintélyesebb termelőszövetkezetekkel bocsátkoztak tárgyalásba, azokat is csak a viszonylag könnyebben biztosítható többlet- baromfi nevelésére kérték. Aztán, amikwr tüzetesebben mányalap, a férőhelyproblémák egybevetése utón megállapították, hogy jövőre ötven százalékkal több baromfit, 20 százalékkal több hízott sertést nevelnek fel és adnak el az államnak a pécsváradi járásban. A helyszínen mindjárt meg is egyeztek a tsz-elnökök- kel, hogy hol, mennyi férőhelyet kell az év végéig építeni, hány anyakocát kell beállítani, mennyi takarmányt kell a közös takarmányalap részére az idei gazdag termésből biztosítani. Geresden például egy száz- férőhelyes hizlalda, Nagypal- lon 20 férőhelyes fiaztató, 250 férőhelyes süldőszállás építésé, re lesz szükség, a járásban összesen 6 fiaztatót, 8 süldőszállást, 4 hizlaldát építenek a felemelt húsáru-értékesítési terv valóra váltása érdekében. Nagyszerű dolog ez — az em bér valahogy így képzelj el a tervszerű, folyamatos gazdaságszervező munkát. No, és a többi feladat? Hogyan megy a kapálás, a kaszálás, beindult-e és kellő ütemű- e az aratás? — Sok eső volt — ezt a „ziccert” Papp elvtárs sem hagyja ki járása védelmében, de aztán kiderül, hogy a növényápolásban is derekasan helytállnak Amire a cikk megjelenik, már csak Feked és Ófalu marad vissza az első kapálásban. Az árpaaratást gépekkel végezzük, a jövő hét végéig minden kézierő — ahol mód I lesz rá, a falun lakó „kétlaki” munkások is — kapálnak, kaszálnak. A második kapálás persze már nehezebb ügy, de az erősebb tsz-ek — a szilágyiak, berkesdiek, kátolyiak, máriakéméndiek és még egy pár tsz már a második kapálásnál tartanak. Vasárnap is teljes az üzem — bár itt-ott, például Martonfán, Perekeden még mindig húzódoznak a vasárnapi munkától. Így tájékoztat Papp elvtárs, aztán némi gondolkodás után hozzáteszi: — Pedig magukat csapják be. Emlékszem, milyen nagy vitákat kellett folytatni a gazdaságos tőszám érdekében. Egészen komoly tsz-vezetők is azon sopánkodtak, hogy „meg- szakasszuk a földet”, ha 15 ezres tősűrűséget hagyunk. Először a koncentrált takarmánytól is idegenkedtek, most meg, hogy szinte teljesen megszüntette az állathullást — szinte verekednek érte. Csak az kár, hogy igen messziről kell hozni... Így kanyarodik el a beszélgetés fonala mindig újabb és újabb témákra. Ezernyi gond hárul egy járási bizottságra — kiváltképpen most a nyári munkák dandárjában. Cseng a telefon, Kátoly jelentkezik és az Ígért kombájnt reklamálja. A járási titkár most is, máskor is gyorsan intézkedik, de nekem mégis az tetszik legjobban, hogy már most, júniusban minden tsz- elnök asztalán ott van a jövő évi tételes sertéshizlalási terv. Vasvári Ferenc •• Ünnepi műsxak a vasúton A pályafenntartási főnökségek a XI. vasutas nap tiszteletére július 1-től 8-ig ünnepi műszakot tartanak. A pálya- fenntartás dolgozói vállalták, hogy a Bereznay-féle felépítmény-mérő kocsi által a közelmúltban a pályákon megállapított hibákat kijavítják. Vállalták, hogy a felépítményi úgynevezett szalagos fenntartási munkáknál mutatkozó ez évi lemaradásukat behozzák. Az építésvezetőség felépítményi dolgozói többek között vállalták, hogy Szabadegyháza —Pusztaszabolcs között egy kilométer vágányfektetést július 30-i határidő helyett július 9-ig végrehajtják, ezzel a vonalon a sebességkorlátozást is csökkentik. Várnai László Strandolás — ürömökkel A júniusi nap úgy ontja sugarait, mintha kárpótolni akarná a fürdőzőket az elmúlt esős hetekért. A Hullámfürdőben telt ház van. A fürdőzők békés nyugalommal süttetik magukat a napon .. . azaz nem is olyan békességben, mert egy fehérsapkás izomkolosszus vezetésével négyöt 11—20 év körüli fiú vállra kapja a teljesen ismeretlen, napozó leánykákat és sorba dobálják őket a medence vizébe. Szemüveges, kék-fehér fürdőruhás, tizenhét év körüli leányka panaszkodik mellettem barátnőinek. — Pedig a bőre itt van a körmöm alatt, úgy belecsíptem és mégsem engedett el. Kértem őket, hogy legalább a szemüvegemet engedjék levenni, de meg sem hallgattak. Vajon ml lett volna akkor, ha nem tudok úszni? A kék-fehérpettyes fürdőruhás, hosszúhajú szőke is panaszkodik. — Csurom víz lett a frissen mosott és berakott hajam. — A bordóruhás is arról panaszkodik, hogy még a sapkáját sem engedték feltenni. Ezt azonban a fehérsapkás és csapata már nem hallja, mert megunva az olcsó „szórakozást?’, elvonulnak a teniszpálya felé lábteniszezni. Hogy a közönség mégse unatkozzék, a hullám terasza mellett zöldsapkás, fekete úszónad- rágos és egy fehérsapkás, sárga úszónadrágos fiatalember és társai rendeznek „bemutatót?’. Asztalt hoznak a teraszról és székeket. Aztán nagy hókusz-pókusz közepette nekilátnak a mutatványnak, amiből nem lesz semmi, csak az asztal lapja horpad be és széle csempül el alaposan. A székek is sorra kerülnek. Ügy dobálják őket, mintha nem is tudnák azt. hogy nem a saját- , juk. Majd ezt is megunják és egymásnak esnek. Ütik, rúgják egymást, csakhogy feltűnési visz- ketegségük kielégülést nyerjen. Aztán elcsendesednek — legyőzte őket a közel negyven tokos kánikula és elhelyezkednek az elcsempült asztal mellett a székeken, mert ez így illik a strand gyepén — szerintük. Erősen dauerolt hajú leány rugdalózik egy feketehajú fiú vállán, de hiába, mert a fiú keze lendül s a leányka repül a medencébe ... alig 5—10 centivel a medence betonfala mellett. A fiú sápadtan hajol a leány után és halkan mondogatja maga elé: — Az utolsó pillanatbogi megcsúsztam és majdnem 'baj lett belőle. Szőke, gyűrüshajú, három év körüli fiúcskát csititgat mamája és babakrémmel kenegeti a talpát. Egy égő cigarettacsonkra lépett. Nehezen, de elcsitul a picike. Édesanyja leteszi és megindul vele a gyermek medence felé. Egyszerre velőtrázó sikoly ... a kisfiú újabb csikkre lépett. A hullám medencében vidám labdarúgás folyik. A szélén százak tekintenek vágyakozva az üres medencébe. A másikba ntár nincsen kedvük bemenni, any- nyira tele van fürdőtökkel. A jóból is megárt a sok. Haza kéne menni. Mennyi lehet most az idő? ... — Fél nyolc — mutatja a strand órája «■ talán még tavaly óta. — 500 REKESZT rendelt a finom fehér kenyér szállításához a Fémipari Vállalattól a Pécsi Sütőipari Vállalat. A sütőipari vállalat tervbe vette, hogy 1961. decemberére az egy kálóé finom fehér kenyeret mindenhova rekeszben szállítják. — A PEDAGÓGIAI Főiskola KISZ-szervezetének tagjai, az MSZBT Baranya megyei elnökségének közreműködésével levelezési kapcsolatot teremtettek meg a szovjetunióbeli kerszoni Pedagógiai Főiskola Komszomol szer vezetének tagjaival. — 6000 ÁRAMMÉRÖÓRAT szereltek át ez ideig Pécsett a feszültségáttérés során. — 12 NAPIG tartó dunántúli túrát rendez július 15- től 26-ig az IBUSZ pécsi irodája. (18) C gy hét telt el a Hirosima ^ elleni támadás óta. Az új dolgok varázsereje megfakult, és a kedélyek is lecsillapodtak. Mindenkinek egy gondolata maradt csak: meddig tart még a háború. Mikor lesz vége? Ezt a kérdést napjában százszor is feltették ezren és ezren önmagukban. A háborút, a katonáskodást egyszerre elviselhetetlen kínnak érezték. Talán éppen azért, mivel tudták, hogy a végére járnak, és már az órákat, perceket számolták. Kint, a szabadban elviselhetetlen volt a hőség. A nap teljes hévvel ontotta a forróságot, az áttüzesedett levegő mozdulatlanul vibrált. A tunyán szanaszét terpeszkedő bombázók csillogó fémteste annyira áttüzesedett, hogy bármikor tojást lehetett volna sütni rajtuk. A legénység a lesötétített társalgóteremben gyülekezett. Az egyik asztalon sakktábla állt, rajta megkezdett játszma nyomai. De most a bábukat nem tologatta senki, magukban szomorkodtak. A másik asztalon fellapozott könyv. Az asztal mellett üresen állt a szék. A biliárdasztal oldalának magányosan támaszkodtak a dákók. A társalgó olyan benyomást keltett, mintha teljesen üres lett volna. Lefojtott csend feszült a teremben. A legénység az egyik sarokban szorongott egy csoportba verődve, és lélegzetvisszafojtva várt. Végre megszólalt a hang a rádióból. „A Fehér Házból jelentik: a Japán Császári Birodalom kormánya feltétel nélküli megadás mellett fegyverszünetet kért az Egyesült Államok, illetve a szövetségesek kormányaitól. Az Egyesült Államok kormánya, a többi szövetséges hatalom kormányával egyetértésben a fegyverszünetet elfogadta. A megállapodás értelmében a szövetséges hatalmak és a Japán Császárság haderői között az ellenségeskedés a mai napon, reggeli hat órakor megszűnt szárazföldön. vizen és levegőben.” Tehát ez volt a pont a véres ítélet végén. A rádió elhallgatott, s egy pillanatra megfeszült a csend. Aztán teljes erővel tört, ki a tohuva-bohu. A katonák kiabáltak, ugráltak örömükben és sapkájukat a plafonig dobálták. A rádióból vad rumba rikoltott fölt mindenki ra perdült. Nem lehetett többé megfékezni őket. Ogmor vált ki a szilaj tánc- mulatságból. Az asztalhoz ment, hóna alá csapta könyvét és komoran a kijárat felé indulj Az ajtóban még megállt, talán eszébe jutott valami, visszanézett. Mintha Gallant kereste volna tekintete, az asztal mellett ahol vágyakozó leveleit írta feleségének, meg Morleyt az ablakmélyedésben. Hirtelen elhatározással lépett ki az ajtón. Az épület előtti kis térségen megállt. Bizonytalanság érzése tört rá. A háborúnak vége volt; A szülő ok, az irányt mutató cél hirtelen megszűnt, ég most zavart érzett. Évek óta pontosan tudta mindennek az okát, s a célt, amire törekedett. S ez oly észrevétlenül szívódott fel Idegeibe, tudatába, egész lényébe, hogy most amikor elérte a célt, egyszerre bizonytalan lett. Hova, merre tovább? Mi értelme volt az egésznek? A cél szentesítette fegyelem is egyszerre megszűnt, s vele együtt a határozottsága. Úgy érezte, mintha a derékszíja és valamennyi gombjai egyszerre lepattantak volna róla, s egyen ruhája bizonytalanul, lazán lecsúszna. Ami eddig összetartotta, megszűnt. Ami ezután lesz, azt még nem ismerte. Aztán hirtelen elhatározással indult meg egy távolabbi, egyedül álló kis épület felé, aminek az oldalára és tetejére nagy vöröskeresztet mázoltak. A hadosztálykórház felé ment, hogy meglátogassa Morleyt. A betegszoba, ahol Morley feküdt, teljesen le volt sötétítve. Ogmor csak nehezen tájékozódott. amig szeme meg nem szokta a sötétséget. Hiram szemét bekötötték, fejéről csak most tette le a rádiófejhallgatót. — Halló, George! Gyere, ülj le! Ide az ágy szélére! — szólalt meg Morley, amikor megtudta, hogy Ogmor jött meglátogatni. Ogmor tapogatózva indult meg a hang irányába és leült az ágy szélére. — Hogy érzed magad, Hiram? — Köszönöm ..; Tűrhetően. — jött nagysokára a válasz Morleytől. — Iszonyatosan unatkozom. Nem tudok olvasni. A rádió jelent mindent. — Hallottad a legújabb híreket? — Azt, hogy vége a háborúnak? Igen, épp most hallottam. Úgy hiszem, nemsokára megyünk haza. Hallgattak. Morley szólalt meg egy idő múlva, halkan, mintha önmagának beszélne. — Most már belátom, igazad volt a bomba ledobását illetően. Ogmor nem válaszolt mindjárt. Elmondja Morleynak, amit azóta megtudott? Az atomrobbantást, a jelentést a város pusztulásáról, amit látott a fényképeken, a kilencvenezer halottat, a radioaktivitást, és hogy Nagaszaki Is elpusztult?! Meg azt is, hogy ezredessé lépett elő?! Vallja be, hogy neki még inkább igaza volt? Egyszerűen nem érzett hozzá elég lelkierőt. Inkább másra terelte a beszélgetést. — Neked mik a terveid? — kérdezte Ogmor, — A civil életre? — Természetesen. — Még nem tudom — vonta fel vállát Hiram. Először természetesen a látásomat szeretném visszanyerni. Ameny- nyire lehet. (Folyt, kőv.) — 83 MILLIÓ téglát gyártanánk 1961-ben a Baranya me gyei Téglagyári Egyesülés dolgozói. — NAPONTA 158 köbméter folyamkavicsot bányásznak: kd a Dunából a Duna- szekcső és Mohács közötti szakaszom a Baranya megyei Építőanyagipari Egyesülés kotró jávaL 1800—2000 hektoliter ecetet gyárt évente az Ecetipari Vállalat pécsi üzeme. — A BARANYA MEGYEI Dohánybeváltó Vállalat 420 holdra kötött dohánytermelési szerződést. A tervet a dohány- termelők túlteljesítették, mivel a ténylegesen bevetett terület 435 hold megyénkben. — A VÁROSI Idegenforgalmi Hivatal értesülése szerint június 30-án, 27 fős INTURISZT csoport érkezik Pécsre. A vendégek két napig tartózkodnalk városunkban. — CSEHSZLOVÁK—MAGYAR baráti napot tart hétfőn, június 26-án a Kereskedelmi és Pénzügyi Dolgozók Szakszervezetének megyei elnöksége. Az ünnepség alkalmából megyénkbe érkező csehszlovák vendégek meglátogatják a kereskedelmi dolgozókat, munkahelyükön elbeszélgetnek velük és este fél 8 órai kezdettel a KPVDSZ Művelődési Otthonában műsoros esten vesznek részt. A műsoron többek között Kohut Magda, Csákányi László és Lengyel Erzsébet lép fel. — AZ UJ-MECSEKALJAI óvoda és bölcsőde környékét parkosítja a Kertészeti és Parképítő Vállalat. — PÉCSETT a piactérnél épülő korszerű üzletbe költözik ez év végére az Autó- és Alkatrészkereskedelml Vállalat fiókja. — 305 ÓRÁT dolgoztak társadalmi munkában a Baranya megyei Tejipari Vállalat dolgozói a vidámpark építésén. Értesítjük megrendelőinket, hogy a vállalat telepein szennyes ruha átvétel és tiszta ruha kiadás a félévi leltározások miatt június 30-án és július 1-én szünetel. Ugyanezen időben pécsi fióküzleteinknél is leltározunk. A leltározások ideje alatt az üzleteket zárva tartjuk, PATYOLAT VÁLLALAT. 14229 megtárgyalták a dolgot, kiderült, hogy a tsz-elnökök is hasonló csizmában járnak. A takarmánytermés lónak mutat kozik és nekik sem mindegy, hogy több-e vagy kevesebb lesz-e a munkaegység értéke. Végül is abban állapodtak meg, hogy nemcsak a baromfi, de a hízott disznó értékesítési tervet is megtoldják, — illetőleg kötelező erejű szerződést kötnek a felvásárlási terv bizonyos mértékű túlteljesítésére a termelőszövetkezetekkel. Kaszapovics András, a ká- tolyi Uj Élet Tsz elnöke például 100 hízott sertés terven felüli felnevelését, értékesítését vállalta, Róth Antal, a vé- méndi elnök 450 hízott sertést ajánlott fel terven felüli értékesítésre. A tsz-elnökök és a járás vezetői szocialista szerződést írtak alá, amelyben pontosan meghatározták, mikorra, mennyi és milyen minőségű áruftöbbletet bocsátanak az állami felvásárló szervek rendelkezésére. — A mozgalom — bátran mondhatjuk annak, mert szinte valamennyi termelőszövetkezet bekapcsolódott — eredményei máris biztatóak. A szocialista szerződések ösz- szesítésekor kiderült, hogy a négyvagonos járási baromfifelvásárlási tervet egynegyedével túlteljesítik, a többletként vállalt 8 vagonnyi hízott sertés pedig a járási terv 10—12 százalékos túlteljesítését jelenti. A túlteljesítés szó ez esetben nem valami száraz közgazdaságtani fogalmat jelent, hanem több húst, baromfit, — méghozzá nem is keveset Élelmicikkekről van szó — „az evés közben jön meg az étvágy” — szólás ez esetben tényleg stílszerű. Az történt ugyanis, hogy amikor a többletvállalás lehetőségeit vitatták, szóba jött a következő év is, aztán addig-addig vitatták a dolgot, amig az idei többleten túl megegyezésre jutottak az 1962-es áruértékesítési tervet illetően is. Alapos közgazdasági számítások, a z állatállomány, a takar-
