Dunántúli Napló, 1961. június (18. évfolyam, 127-152. szám)

1961-06-27 / 149. szám

2 N A P tő 1961. JŰNltfe n. Nyolc vagon hízott sertést ad terven felül a pécsváradi járás Jövőre 50 százalékkal több baromfit, 20 százalékkal több sertést adnak fi az államnak Megkezdik a fiaztatók, süldőszállások, hizlaldák építését Érdekes járás a pécsváradi, minduntalan észrevéteti magát egy-egy érdekes ötlettel, hasz­nos kezdeményezéssel. Április ban azzal kapcsolatban írtunk erről a járásról, hogy a tava­szi munkák beindítása előtt külön is megbeszélte a teendő­ket a tsz-tagok nagyobbik ré­szével, az asszonyokkal. Most, hogy három hónap után ismét felkerestük Papp János elv­társat és az áprilisi nőgyűlé­sek gyakorlati hatásáról érdek­lődtünk, megint egy újabb meglepetéssel rukkolt ki, amelyről ismét csak írnunk kell, mert első hallásra is igen jelentősnek mutatkozik. Tudni kell a pécsváradi já­rásról, hogy községei zömé­ben már két évvel ezelőtt ál­talánossá vált a nagyüzemi gazdálkodás, így az idei gaz­dasági évet már némileg kedvezőbb körülmények között kezdhettek meg. Huszonhat szövetkezetük többsége már az elmúlt évben átesett a tűz­keresztségen, a tagság össze- szokottabb, könnyebben szót ért, jobban mozgósítható, mint a többi járás idén alakult ter­melőszövetkezeteiben. Papp elvtárs szerint, most már „kezd beérni a vetés”, — ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy a termelőszövetkezetek­ben javult a munkafegyelem, többen és lelkiismeretesebben dolgoznak, nagyobb gondot fordítanak a tervek teljesíté­sére, szakszerűbben gazdál­kodik a termélősziövetkezetek tagsága Mindebből következik, hogy ebben a járásban — már nincs szükség az úgynevezett „tűz­oltó munkára” — az ordító nagy hibák itt már nem von­ják el a járás vezetőinek fi­gyelmét a rendszeres, tervsze­rű munkától és megfordítva, már átgondoltabb, szisztemati- kusabb vezetésre van szükség, mint mondjuk másfél évvel ez eiőtt. Kedvelt és igen hasznosnak mutatkozó módszere a járási pártbizottságnak, hogy a gya­kori értekezletek helyett min­dent a helyszínen, a termelő- szövetkezetekben beszél meg a helyi vezetőkkel és a tagság­gal. így került sor többek kö­zött az áprilisi tsz-nőtanácsko- zásokra, és egy ilyen helyszíni vizsgálat eredményeképpen bontakozott ki ez az új, szó- banforgó kezdeményezésük is. Elgondolásuk világos és egyértelmű. Ismerik termelő- szövetkezeteik állattenyésztésé nék lehetőségeit és tudják, hogy milyen komoly problé­mát okoz a városi lakosság hússal való ellátása. Az egyes termelőszövetkezetekben szer­zett helyszíni tapasztalatok alapján arra az álláspontra ju­tottak, hogy csaknem minden termelőszövetkezetben lehető­ség nyílt az áruértékesítési tervek túlteljesítésére, hogy több baromfit, több sertést neveljenek fel és adjanak el az állami felvásárlási szervek­nek. mint amennyit a terv elő­ír. Nem volt könnyű ezt így, ilyen nyíltan kimondani, hisz a felvásárlási terveket már eleve a legnagyobb mértékű realitás, sőt bizonyos mértékű feszített ség jellemzi; A hely­színen szerzett tapasztalatok, a végrehajtó bizottsági vita tapasztalatai alapján mégis megtették, mert jól tudták, hogy az áruértékesítési terv túlteljesítése nemcsak közellá­tási érdek, hanem a tsz-ek közvetlen, jól felfogott érdeke is. Ha több disznót, baromfit nevelnek fel, nagyobb lesz a tsz jövedelme, — növekszik a munkaegység értéke, tehát a tsz-tagok jövedelme is. A vb határozata alapján elő­ször az erősebb, tekintélyesebb termelőszövetkezetekkel bo­csátkoztak tárgyalásba, azokat is csak a viszonylag könnyeb­ben biztosítható többlet- baromfi nevelésére kérték. Aztán, amikwr tüzetesebben mányalap, a férőhelyproblé­mák egybevetése utón megál­lapították, hogy jövőre ötven százalékkal több baromfit, 20 százalékkal több hízott sertést nevelnek fel és adnak el az államnak a pécsváradi járás­ban. A helyszínen mindjárt meg is egyeztek a tsz-elnökök- kel, hogy hol, mennyi férőhe­lyet kell az év végéig építeni, hány anyakocát kell beállíta­ni, mennyi takarmányt kell a közös takarmányalap részére az idei gazdag termésből biz­tosítani. Geresden például egy száz- férőhelyes hizlalda, Nagypal- lon 20 férőhelyes fiaztató, 250 férőhelyes süldőszállás építésé, re lesz szükség, a járásban összesen 6 fiaztatót, 8 süldő­szállást, 4 hizlaldát építenek a felemelt húsáru-értékesítési terv valóra váltása érdekében. Nagyszerű dolog ez — az em bér valahogy így képzelj el a tervszerű, folyamatos gazda­ságszervező munkát. No, és a többi feladat? Ho­gyan megy a kapálás, a kaszá­lás, beindult-e és kellő ütemű- e az aratás? — Sok eső volt — ezt a „ziccert” Papp elvtárs sem hagyja ki járása védelmé­ben, de aztán kiderül, hogy a növényápolásban is derekasan helytállnak Amire a cikk megjelenik, már csak Feked és Ófalu ma­rad vissza az első kapálásban. Az árpaaratást gépekkel vé­gezzük, a jövő hét végéig minden kézierő — ahol mód I lesz rá, a falun lakó „kétlaki” munkások is — kapálnak, ka­szálnak. A második kapálás persze már nehezebb ügy, de az erősebb tsz-ek — a szilá­gyiak, berkesdiek, kátolyiak, máriakéméndiek és még egy pár tsz már a második kapá­lásnál tartanak. Vasárnap is teljes az üzem — bár itt-ott, például Martonfán, Perekeden még mindig húzódoznak a va­sárnapi munkától. Így tájékoztat Papp elvtárs, aztán némi gondolkodás után hozzáteszi: — Pedig magukat csapják be. Emlékszem, milyen nagy vitákat kellett folytatni a gaz­daságos tőszám érdekében. Egészen komoly tsz-vezetők is azon sopánkodtak, hogy „meg- szakasszuk a földet”, ha 15 ezres tősűrűséget hagyunk. Először a koncentrált takar­mánytól is idegenkedtek, most meg, hogy szinte teljesen meg­szüntette az állathullást — szinte verekednek érte. Csak az kár, hogy igen messziről kell hozni... Így kanyarodik el a beszél­getés fonala mindig újabb és újabb témákra. Ezernyi gond hárul egy járási bizottságra — kiváltképpen most a nyári munkák dandárjában. Cseng a telefon, Kátoly je­lentkezik és az Ígért kombájnt reklamálja. A járási titkár most is, máskor is gyorsan in­tézkedik, de nekem mégis az tetszik legjobban, hogy már most, júniusban minden tsz- elnök asztalán ott van a jövő évi tételes sertéshizlalási terv. Vasvári Ferenc •• Ünnepi műsxak a vasúton A pályafenntartási főnöksé­gek a XI. vasutas nap tiszte­letére július 1-től 8-ig ünnepi műszakot tartanak. A pálya- fenntartás dolgozói vállalták, hogy a Bereznay-féle felépít­mény-mérő kocsi által a közel­múltban a pályákon megálla­pított hibákat kijavítják. Vál­lalták, hogy a felépítményi úgynevezett szalagos fenntar­tási munkáknál mutatkozó ez évi lemaradásukat behozzák. Az építésvezetőség felépít­ményi dolgozói többek között vállalták, hogy Szabadegyháza —Pusztaszabolcs között egy kilométer vágányfektetést jú­lius 30-i határidő helyett jú­lius 9-ig végrehajtják, ezzel a vonalon a sebességkorlátozást is csökkentik. Várnai László Strandolás — ürömökkel A júniusi nap úgy ontja su­garait, mintha kárpótolni akar­ná a fürdőzőket az elmúlt esős hetekért. A Hullámfürdőben telt ház van. A fürdőzők békés nyu­galommal süttetik magukat a napon .. . azaz nem is olyan bé­kességben, mert egy fehérsapkás izomkolosszus vezetésével négy­öt 11—20 év körüli fiú vállra kapja a teljesen ismeretlen, na­pozó leánykákat és sorba dobál­ják őket a medence vizébe. Szemüveges, kék-fehér fürdő­ruhás, tizenhét év körüli leány­ka panaszkodik mellettem barát­nőinek. — Pedig a bőre itt van a kör­möm alatt, úgy belecsíptem és mégsem engedett el. Kértem őket, hogy legalább a szemüve­gemet engedjék levenni, de meg sem hallgattak. Vajon ml lett volna akkor, ha nem tudok úsz­ni? A kék-fehérpettyes fürdőruhás, hosszúhajú szőke is panaszko­dik. — Csurom víz lett a frissen mosott és berakott hajam. — A bordóruhás is arról panaszkodik, hogy még a sapkáját sem enged­ték feltenni. Ezt azonban a fe­hérsapkás és csapata már nem hallja, mert megunva az olcsó „szórakozást?’, elvonulnak a te­niszpálya felé lábteniszezni. Hogy a közönség mégse unat­kozzék, a hullám terasza mel­lett zöldsapkás, fekete úszónad- rágos és egy fehérsapkás, sárga úszónadrágos fiatalember és tár­sai rendeznek „bemutatót?’. Asz­talt hoznak a teraszról és széke­ket. Aztán nagy hókusz-pókusz közepette nekilátnak a mutat­ványnak, amiből nem lesz sem­mi, csak az asztal lapja horpad be és széle csempül el alaposan. A székek is sorra kerülnek. Ügy dobálják őket, mintha nem is tudnák azt. hogy nem a saját- , juk. Majd ezt is megunják és egymásnak esnek. Ütik, rúgják egymást, csakhogy feltűnési visz- ketegségük kielégülést nyerjen. Aztán elcsendesednek — legyőz­te őket a közel negyven tokos kánikula és elhelyezkednek az elcsempült asztal mellett a szé­keken, mert ez így illik a strand gyepén — szerintük. Erősen dauerolt hajú leány rugdalózik egy feketehajú fiú vállán, de hiába, mert a fiú ke­ze lendül s a leányka repül a medencébe ... alig 5—10 centi­vel a medence betonfala mellett. A fiú sápadtan hajol a leány után és halkan mondogatja ma­ga elé: — Az utolsó pillanatbogi megcsúsztam és majdnem 'baj lett belőle. Szőke, gyűrüshajú, három év körüli fiúcskát csititgat mamája és babakrémmel kenegeti a tal­pát. Egy égő cigarettacsonkra lépett. Nehezen, de elcsitul a pi­cike. Édesanyja leteszi és meg­indul vele a gyermek medence felé. Egyszerre velőtrázó si­koly ... a kisfiú újabb csikkre lépett. A hullám medencében vidám labdarúgás folyik. A szélén szá­zak tekintenek vágyakozva az üres medencébe. A másikba ntár nincsen kedvük bemenni, any- nyira tele van fürdőtökkel. A jóból is megárt a sok. Haza kéne menni. Mennyi lehet most az idő? ... — Fél nyolc — mu­tatja a strand órája «■ talán még tavaly óta. — 500 REKESZT rendelt a finom fehér kenyér szállí­tásához a Fémipari Vállalat­tól a Pécsi Sütőipari Válla­lat. A sütőipari vállalat terv­be vette, hogy 1961. decem­berére az egy kálóé finom fe­hér kenyeret mindenhova re­keszben szállítják. — A PEDAGÓGIAI Főis­kola KISZ-szervezetének tag­jai, az MSZBT Baranya me­gyei elnökségének közremű­ködésével levelezési kapcso­latot teremtettek meg a szov­jetunióbeli kerszoni Pedagó­giai Főiskola Komszomol szer vezetének tagjaival. — 6000 ÁRAMMÉRÖÓRAT szereltek át ez ideig Pécsett a feszültségáttérés során. — 12 NAPIG tartó dunán­túli túrát rendez július 15- től 26-ig az IBUSZ pécsi iro­dája. (18) C gy hét telt el a Hirosima ^ elleni támadás óta. Az új dolgok varázsereje megfakult, és a kedélyek is le­csillapodtak. Mindenkinek egy gondolata maradt csak: med­dig tart még a háború. Mikor lesz vége? Ezt a kérdést nap­jában százszor is feltették ez­ren és ezren önmagukban. A háborút, a katonáskodást egy­szerre elviselhetetlen kínnak érezték. Talán éppen azért, mivel tudták, hogy a végére járnak, és már az órákat, per­ceket számolták. Kint, a szabadban elviselhe­tetlen volt a hőség. A nap tel­jes hévvel ontotta a forróságot, az áttüzesedett levegő mozdu­latlanul vibrált. A tunyán szanaszét terpeszkedő bombá­zók csillogó fémteste annyira áttüzesedett, hogy bármikor tojást lehetett volna sütni rajtuk. A legénység a lesötétített társalgóteremben gyülekezett. Az egyik asztalon sakktáb­la állt, rajta megkezdett játsz­ma nyomai. De most a bábu­kat nem tologatta senki, ma­gukban szomorkodtak. A másik asztalon fellapo­zott könyv. Az asztal mellett üresen állt a szék. A biliárdasztal oldalának magányosan támaszkodtak a dákók. A társalgó olyan benyomást keltett, mintha teljesen üres lett volna. Lefojtott csend fe­szült a teremben. A legénység az egyik sarokban szoron­gott egy csoportba verődve, és lélegzetvisszafojtva várt. Vég­re megszólalt a hang a rádió­ból. „A Fehér Házból jelentik: a Japán Császári Birodalom kormánya feltétel nélküli meg­adás mellett fegyverszünetet kért az Egyesült Államok, illet­ve a szövetségesek kormányai­tól. Az Egyesült Államok kor­mánya, a többi szövetséges hatalom kormányával egyetér­tésben a fegyverszünetet elfo­gadta. A megállapodás értel­mében a szövetséges hatalmak és a Japán Császárság haderői között az ellenségeskedés a mai napon, reggeli hat órakor megszűnt szárazföldön. vizen és levegőben.” Tehát ez volt a pont a véres ítélet végén. A rádió elhallgatott, s egy pillanatra megfeszült a csend. Aztán teljes erővel tört, ki a tohuva-bohu. A katonák kiabáltak, ugráltak örömükben és sapkájukat a plafonig do­bálták. A rádióból vad rumba rikoltott fölt mindenki ra perdült. Nem lehetett többé megfékezni őket. Ogmor vált ki a szilaj tánc- mulatságból. Az asztalhoz ment, hóna alá csapta köny­vét és komoran a kijárat felé indulj Az ajtóban még meg­állt, talán eszébe jutott vala­mi, visszanézett. Mintha Gal­lant kereste volna tekintete, az asztal mellett ahol vágya­kozó leveleit írta feleségének, meg Morleyt az ablakmélye­désben. Hirtelen elhatározás­sal lépett ki az ajtón. Az épület előtti kis térségen megállt. Bizonytalanság érzése tört rá. A háborúnak vége volt; A szülő ok, az irányt mutató cél hirtelen megszűnt, ég most zavart érzett. Évek óta ponto­san tudta mindennek az okát, s a célt, amire törekedett. S ez oly észrevétlenül szívódott fel Idegeibe, tudatába, egész lényébe, hogy most amikor el­érte a célt, egyszerre bizony­talan lett. Hova, merre tovább? Mi értelme volt az egésznek? A cél szentesítette fegyelem is egyszerre megszűnt, s vele együtt a határozottsága. Úgy érezte, mintha a derékszíja és valamennyi gombjai egyszerre lepattantak volna róla, s egyen ruhája bizonytalanul, lazán le­csúszna. Ami eddig összetartot­ta, megszűnt. Ami ezután lesz, azt még nem ismerte. Aztán hirtelen elhatározás­sal indult meg egy távolabbi, egyedül álló kis épület felé, aminek az oldalára és tetejére nagy vöröskeresztet mázoltak. A hadosztálykórház felé ment, hogy meglátogassa Morleyt. A betegszoba, ahol Morley feküdt, teljesen le volt sötétít­ve. Ogmor csak nehezen tájé­kozódott. amig szeme meg nem szokta a sötétséget. Hiram sze­mét bekötötték, fejéről csak most tette le a rádiófejhall­gatót. — Halló, George! Gyere, ülj le! Ide az ágy szélére! — szólalt meg Morley, amikor megtudta, hogy Ogmor jött meglátogatni. Ogmor tapogatózva indult meg a hang irányába és leült az ágy szélére. — Hogy érzed magad, Hi­ram? — Köszönöm ..; Tűrhetően. — jött nagysokára a válasz Morleytől. — Iszonyatosan unatkozom. Nem tudok olvas­ni. A rádió jelent mindent. — Hallottad a legújabb hí­reket? — Azt, hogy vége a háború­nak? Igen, épp most hallot­tam. Úgy hiszem, nemsokára megyünk haza. Hallgattak. Morley szólalt meg egy idő múlva, halkan, mintha önmagának beszélne. — Most már belátom, iga­zad volt a bomba ledobását illetően. Ogmor nem válaszolt mind­járt. Elmondja Morleynak, amit azóta megtudott? Az atomrobbantást, a jelentést a város pusztulásáról, amit lá­tott a fényképeken, a kilenc­venezer halottat, a radioaktivi­tást, és hogy Nagaszaki Is el­pusztult?! Meg azt is, hogy ez­redessé lépett elő?! Vallja be, hogy neki még inkább igaza volt? Egyszerűen nem érzett hozzá elég lelkierőt. Inkább másra terelte a beszélgetést. — Neked mik a terveid? — kérdezte Ogmor, — A civil életre? — Természetesen. — Még nem tudom — von­ta fel vállát Hiram. Először természetesen a látásomat sze­retném visszanyerni. Ameny- nyire lehet. (Folyt, kőv.) — 83 MILLIÓ téglát gyár­tanánk 1961-ben a Baranya me gyei Téglagyári Egyesülés dolgozói. — NAPONTA 158 köbmé­ter folyamkavicsot bányász­nak: kd a Dunából a Duna- szekcső és Mohács közötti szakaszom a Baranya megyei Építőanyagipari Egyesülés kotró jávaL 1800—2000 hektoliter ecetet gyárt évente az Ecet­ipari Vállalat pécsi üzeme. — A BARANYA MEGYEI Dohánybeváltó Vállalat 420 holdra kötött dohánytermelési szerződést. A tervet a dohány- termelők túlteljesítették, mi­vel a ténylegesen bevetett te­rület 435 hold megyénkben. — A VÁROSI Idegenfor­galmi Hivatal értesülése sze­rint június 30-án, 27 fős INTURISZT csoport érkezik Pécsre. A vendégek két na­pig tartózkodnalk városunk­ban. — CSEHSZLOVÁK—MA­GYAR baráti napot tart hét­főn, június 26-án a Kereske­delmi és Pénzügyi Dolgozók Szakszervezetének megyei elnöksége. Az ünnepség alkal­mából megyénkbe érkező csehszlovák vendégek meglá­togatják a kereskedelmi dol­gozókat, munkahelyükön el­beszélgetnek velük és este fél 8 órai kezdettel a KPVDSZ Művelődési Otthonában mű­soros esten vesznek részt. A műsoron többek között Kohut Magda, Csákányi László és Lengyel Erzsébet lép fel. — AZ UJ-MECSEKALJAI óvoda és bölcsőde környékét parkosítja a Kertészeti és Parképítő Vállalat. — PÉCSETT a piactérnél épülő korszerű üzletbe költö­zik ez év végére az Autó- és Alkatrészkereskedelml Vál­lalat fiókja. — 305 ÓRÁT dolgoztak tár­sadalmi munkában a Bara­nya megyei Tejipari Vállalat dolgozói a vidámpark építé­sén. Értesítjük megrendelőinket, hogy a vállalat telepein szennyes ruha átvétel és tiszta ruha kiadás a félévi leltározások miatt június 30-án és július 1-én szünetel. Ugyanezen időben pécsi fióküzleteink­nél is leltározunk. A leltá­rozások ideje alatt az üzle­teket zárva tartjuk, PATYOLAT VÁLLALAT. 14229 megtárgyalták a dolgot, kide­rült, hogy a tsz-elnökök is hasonló csizmában járnak. A takarmánytermés lónak mutat kozik és nekik sem mindegy, hogy több-e vagy kevesebb lesz-e a munkaegység értéke. Végül is abban állapodtak meg, hogy nemcsak a baromfi, de a hízott disznó értékesítési tervet is megtoldják, — ille­tőleg kötelező erejű szerződést kötnek a felvásárlási terv bi­zonyos mértékű túlteljesítésé­re a termelőszövetkezetekkel. Kaszapovics András, a ká- tolyi Uj Élet Tsz elnöke pél­dául 100 hízott sertés terven felüli felnevelését, értékesíté­sét vállalta, Róth Antal, a vé- méndi elnök 450 hízott sertést ajánlott fel terven felüli érté­kesítésre. A tsz-elnökök és a járás vezetői szocialista szer­ződést írtak alá, amelyben pontosan meghatározták, mi­korra, mennyi és milyen mi­nőségű áruftöbbletet bocsáta­nak az állami felvásárló szer­vek rendelkezésére. — A mozgalom — bátran mondhatjuk annak, mert szin­te valamennyi termelőszövet­kezet bekapcsolódott — eredményei máris biztatóak. A szocialista szerződések ösz- szesítésekor kiderült, hogy a négyvagonos járási baromfi­felvásárlási tervet egynegyedé­vel túlteljesítik, a többletként vállalt 8 vagonnyi hízott sertés pedig a járási terv 10—12 szá­zalékos túlteljesítését jelenti. A túlteljesítés szó ez esetben nem valami száraz közgazda­ságtani fogalmat jelent, hanem több húst, baromfit, — még­hozzá nem is keveset Élelmicikkekről van szó — „az evés közben jön meg az étvágy” — szólás ez esetben tényleg stílszerű. Az történt ugyanis, hogy amikor a több­letvállalás lehetőségeit vitat­ták, szóba jött a következő év is, aztán addig-addig vitatták a dolgot, amig az idei többle­ten túl megegyezésre jutottak az 1962-es áruértékesítési ter­vet illetően is. Alapos közgazdasági számítá­sok, a z állatállomány, a takar-

Next

/
Thumbnails
Contents