Dunántúli Napló, 1961. június (18. évfolyam, 127-152. szám)

1961-06-27 / 149. szám

1961. JÚNIUS 21. NAPLÓ 3 53 millió ember tanul a Szovjetunióban — Színpadra alkamazzák az Emberi sorsot — Több mint 2500 színház a Szovjetunióban 11 szovjet küldöttség pécsi színíszekkel és zeneművészekkel találkozott tegnap A Pécsett tartózkodó szov­jet vendégek — Ivan Ivanovics Cvetkov elvtárs, a kulturális ügyek helyettes minisztere, Pavel Alexandrovics Markov, a művészettörténetek doktora, színházi rendező, Vagyim Bo- riszovics Gomoljaka zeneszer­ző és N. A. Pankov elvtársak — tegnap délelőtt a TIT Bar- tók-termében a város zene- és színművészeivel találkoztak. A baráti találkozón megjelent a szovjet küldöttség, valamint Szentirányi József elvtárs, a megyei pártbizottság munka­társa, Veres Erzsébet, az MSZ- $ST megyei titkára, hendvay Pavel Alexandrovics Markov Ferenc, a pécsi színház Jászai- díjas főrendezője, Paulusz Elemér és Antal György kar­nagyok, továbbá a színház művészeinek képviselői. A baráti eszmecsere beveze­tőjeként Cvétkov miniszter- helyettes elvtárs beszámolt eddigi magyarországi tapasz­talatairól. — Az első kérdés minden küldöttségtől természetesen az — kezdte mosolyogva —, hogy tetszett-e.,az. ország, a város. Nyugodtan mondhatom, amennyire az eddigi rövid idő engedte, lelkiismeretesen tanulmányoztuk az országot Jártunk üzemekben és terme­lőszövetkezetekben, találkoz­tunk nagyon sok munkással, paraszttal és értelmiségivel, és mindenütt felszabadult opti­mizmust tapasztaltunk. A szö­vetkezetekben nagyon tetszett a gazdasági vezetők rendkívüli magabiztossága, Komlón pedig megvalósulva látszik az, amit az önök országa a szocialista iparosítás terén igyekszik meg­valósítani. Hatalmas színház a Kreml-ben Cvetkov elvtárs a továbbiak­ban a moszkvai színházak munkájáról beszélt. Elmondta, hogy a moszkvai színházak, de minden szovjet színház egyformán műsoron tartja az orosz és a külföldi klassziku­sokat, a szovjet és a külföldi mai tárgyú színműveket, de a könnyű műfajú darabokat is. Megjegyezte, hogy a könnyű műfaj, az operett terén válto­zatlanul nagy népszerűségnek örvend Lehár Ferenc, Kálmán Imre és Jacoby Viktor több műve. Cvetkov elvtárs a továbbiak­ban foglalkozott azzal a tö­rekvéssel, amellyel a színhá­zak a XXII. pártkongresszus­ra készülnek. Mint mondotta, a szovjet színházak arra tö­rekednek, hogy minél maga­sabb színvonalon, minél több, a mai szovjet élettel foglal­kozó színművet mutassanak be. Bartók műve szovjet színpadon Érdekességként megemlítet­te, hogy bemutatják Hrennyi- kov Az anya című művét, továbbá színpadra alkalmaz­zák Solohov Emberi sors című művét, és hamarosan bemu­tatják Bartók: Csodálatos mandarin című halhatatlan alkotását — Az éjszaka lánya címmel. A későbbiekben elmondta, hogy a Szovjetunióban több 'mint 500 hivatásos színház működik, ezenkívül több mint 2000 olyan népszínház, ame­lyekben az öntevékeny művé­szeti csoportok adnak műsort, és a szocializmus országában 53 millió ember tanul. — Mindenesetre most nagy a versengés a színházak kö­zött — mondotta Cvetkov elv­társ befejezésül —, hogy a szovjet társadalom új kérdé­seiről hallassák hangjukat, hi­szen a színpad nemcsak dísz és cikomya, de a művészetnek belsőleg kell megmozgatnia az embert. Ezt követően kötetlen, ba­ráti beszélgetés alakult ki egyrészt Lendvay Ferenc fő­rendező, Paulusz Elemér és a színészek, illetve a miniszter- helyettes és Gomoljaka zene­szerző között Az ukrán zene­szerző készséges tájékoztatást adott a szovjet zened életről, és nagy sikerrel játszott Fe­kete arany című balettjéből. P. A. Markov Gorkij és Sztaniszíavszkij barátja volt A beszélgetés közben né­hány percre félrehívtuk P. A. Markov elvtársat, a küldött­ség egyik illusztris tagját, aki ismerte és látta Lev Tolsztojt, barátja volt Sztaniszlavszkij- nak és Gorkijnak. — Én még hét-nyolc eszten­dős voltam — mondta barátsá­gosan a rokonszenves színházi rendező és szakember — ami­kor Jasznaja Poljanában ta­lálkoztam Tolszjtojjal, ahol ő élt. Sztaniszíavszkij nak tanít­ványa, munkatársa és barátja voltam. Közös munkánk em­lékei közé tartozik a Figaró házasságának, Osztrovszki j: Forró szív című drámájának, akkor az is, hogy Gorkij en­nek ellenére meghatóan jól ismerte a fiatal Szovjetuniót.... Milyen ember volt? Kivétele­sen férfias, markáns egyéni­ség, egyénileg lebilincselő élet- és emberismerettel, és rendkí­Vagyim Boriszovics Gomoljaka valamint néhány modem fran­cia drámának bemutatása. — Gorkij? — Gorkijjal először 1925- ben találkoztam Sorrentóban. Én ott, mint Gorkij vendége két hetet töltöttem. Naponta találkoztunk, beszélgettünk, és a fiatal szovjet államról, an­nak irodalmi életéről nagyon sokat tőlem tudott meg. De megvallom, meglepett engem N. A. Pankov vüli műveltsége volt. A maga­tartása? Mindig az első vona­lakban lehetett látni. Megsza- kíthatatlan kapcsolatban élt az élettel, az emberekkel. Meg­történt, hogy két-három perc alatt is kihámozta egy ember­ből a lényeget, két-három perc alatt megismerte. Ügy gondo­lom, egy íróra ez a legjellem­zőbb vonás. Naponta sok-sok levelet kapott a világ minden tájáról Ezeket a leveleket lelkiismeretesen elolvasta, és mindig válaszolt. Világjáró szovjet színházi rendező Markov emlékezésed Gorkij­ról egy folyóiratban megjelen­tek, amelyek elsősorban Gor­kij és az azóta róla elnevezett moszkvai Művész Színház kapcsolatával foglalkoznak. Markov tizenkilenc országban járt, tizenkilenc ország szín­háza életét ismeri. — Ami számomra szembe­ötlő volt — mondta befejezé­sül a szovjet vendég — a szo­cialista és a kapitalista szín­ház közötti különbség. Nem véletlen, hogy Amerikában, Olaszországban és Angliában nincsenek állandó színházak, a legjobb, leghaladóbb művé­szek nem kapnak fejlődésük­höz megfelelő támogatást, ma­gukra maradnak. A Pécsett tartózkodó szov­jet küldöttség tegnap délután ugyancsak a TIT Bartók-klub- jában a város képzőművészei­vel találkozott. 12 vagon meggy feldolgozás előtt Befőttet, lekvárt, bort és üdítőitalt készítenek meggyből a Sz ieerá-i Kon e*r<>\árban A gyár udvarán a tűző nap szinte átforrósítja a ládákban tárolt meggyet. Néhány napja 12 vagon érkezett, amelynek feldolgozása minden erőt le­köt az üzemben. Már eddig is egy vagon meggybefőttel, 10 vagon lével és hat vagon meggymusttal készültek el. A gyár vezetői azt mondották, hogy nem érdemes írni a szá­mokat. mert azok naponta nö­vekszenek, hiszen most van a fő szezon a meggy feldolgozá­sában. A gyümölcsfeldogozó üzem­ben Bíró Margit csoportveze­tő irányítja a két feldolgozó vonal munkáját. Az üzem egyik oldalán a légfúvós gyü­mölcsmosóból a szártépő gép­be adagolják a meggyet, amely innen a válogató szalagra, majd a magozó gépbe kerül. Három üstben 10 percig forrá­sig megfőzik, ötliteres üvegek­be töltik, majd hat kádban egyszerre 360 üveget sterili­zálnak. A magozott meggyből később dzsemmet és üdítő­italt készítenek. A dzsemmből a gyár 15—18 vagonnal szállít exportra. A léüzemben hatalmas pré­sekben szorítják ki a meggy levét, amely széles gumicsöve­ken keresztül csörgedezik a borpincébe, ahol 35—50 hekto­literes hordókban ízes meggy­borrá érlelik. Ily módon na­ponta három és fél vagon meggyet dolgoznak fel a lé­üzemben; Az őszi- téli időszakra is elő­készítik az alapanyagokat a meggyíz főzéséhez. A kima­gozott meggyet egyelőre hor­dókba töltve raktározzák el. A készáru raktárban a sze­zonidő megkezdése óta maga­sodnak az egymásra rakott üvegsorok. Egyliteres üvegtől az ötlite­resekig bel- és külföldi szál­lításra készítik elő a gyár ter­Üzemel a szártépő gép. mékeit. hordókban és üvegek­ben tárolják egy részüket a későbbi feldolgozásra. Elkészí­tettek eddig tízezer ötkilós üvegben cseresznyét, hat va­gon vegyesízt. hetvénhárom mázsa málnaszörpöt. 348 000 egyliteres üveggel zöldborsót, amelyből mintegy 12 vagon­nal exportálnak. A léüzemben 10 vagon almuskát és 15 és fél vagon narancsszörpöt ké­szítettek. Most a meggyszezon van. Azonban néhány nap múlva már megkezdik a sárgabarack és a zöldbab feldolgozását is. Sok háztartás ellátását segítik elő szorgos munkájukkal, íz­letes készítményeikkel. Ma árpnüí holnap felszántott terület Mozgalmas az élet a sziget­vári gépállomáson. A raktár­épület előtt ládákat raknak a vontató pótkocsijára a kapun pedig most fordul ki egy kom­bájn behemót teste. Nem sokkal később fürge GAZ-kocsi fékez az iroda előtt, s Monostori János, a gépállo­más igazgatója száll ki belőle, ö és Krausz Károly főmérnök tájékoztatnak a munkáról. A kép, amit elém vetítenek, optimista. Néhány nap óta tel­jes lendülettel folyik az őszi árpa aratása. Tizenhárom kom bájnjuk és 25 kévekötő-arató­Qtecppoen éa múltán Szombat este. A Nádor Szálló nagytermében a zene­kar tánczenét játszik, párok simulnak, po­harak összecsendül­nék, — széles a jó­kedv. A kisteremben meg lettkorú férfiak ülik körül az asztalt. So­kuknak már dér csil­log a hajában. — A hangulat ünnepélyes, meghitt. Érettségi találkozót tartanak. Huszonket­tőn jöttek el az 54 fős osztályból. Huszonkét ember, akik ezelőtt 40 éve mondtak búcsút a pécsi alma maternek, akik 1921-ben mint pelyhes arcú legény­kék léptek a dolgos hétköznapok útjára. A „diákok“ között ott ül igazgatójuk is, Horváth Viktor, aki 81 évével még mindig csak „gyerekeknek“ szólítja őket, mellet­te történelemtanáruk, Somogy Géza, mosoly gós arccal néz körül a valaha kamaszképü fiúikon. Koccan a pohár, kutatnák az emlékek­ben s idézgetik a múl tat, a derűs pillanato­kat, de a sdk keserű­séget is. — Olvassátok fel a névsort! — mondja halkan az igazgató s az egyik „tanuló“ — lehet már nagyapa — szemüveget illeszt a szemére, megköszörü- li a torkát s mondja a neveket. Jelen! — hangzik innen is, onnan is dr. Steinmetz Endre a megyei kórház igaz­gatója, dr. Ratkóczi Károly a KÖJÁL igaz gatója, Máderschpach Béla főmérnök, Tőka Imre, dr. Lajos Lász­ló a pécsi szülészeti klinika professzora, aki egy osztállyal alat tűk járt, de édesapja ennek az osztálynak volt osztályfőnöke, Schmidt László-.-, és mint valaha az osz­tályban névsorolva­sáskor jelentkeznek egymás után. Aztán vannak ne­vek, amelyék említé­sekor nem jelentke­zik senki. — Egy-egy pillanatra néma lesz a terem, csak a zene­kar hangjai szűröd­nek be... — Vida Laci hol van? — kérdi a név­sort olvasó. — Deportálásban meghalt — feleli va­laki. — Heisler Károly, Engel Lajos . — Deportálásban meghalt. — Deportá­lásban meghalt. — A nyilasok agyonlőtték. A „fiúk“ szófiámul nézték, egymásra s tán emlékek között kutatnak, emlékek között amelyék össze­fűzik azokkal, akik nem jöhettek el a mai találkozóra.. Parragi György Kossuth-dijas újság­író, a Magyar Nemzet szerkesztő bizottságá­nak tagja, pohárkö­szöntőre emelkedik. Emberségről beszél, az itt összejött bará- trík 40 évi becsületes munkájáról, a harcok, ról, amelyet a fasiz­mus ellen vívtak. — Nagyszerű osz­tály volt a miénk. — Forradalmi szemléle­tű. — Becsülettel él­tünk. —■ Akiket közü­lünk elragadott a fa­siszta téboly, nem fe­lejtjük el őket. Az osztály feláll és egy percig némán emlékezik a Vida La­cikra, a Heisler Kar­csikra, az Engel La­josokra. Aztán koccannak a poharak és a „diák- csinyes gyerekeik" át­ölelik egymást, fris­sen; fiatalosan. Úgy, mint 40 évvel ezelőtt. ;; (GARAY) gépük dolgozik szerte a járás­ban. Búzaaratásig végezni akar- nap a kukoricakapálással, a rétek, pillangósok kaszálásá­val, ezért 21 erőgépet erre a munkára küldtek. Az időjárás most kedvez, a traktorosokat sem kell nógat­ni a jó munkára. Derekasan dolgoznak mindahányan. Meg is említenek néhány nevet. A kombájnosokkal kezdik. 11 hold a napi normájuk, s Nagy Károly 27 holdat aratott-csé- pelt két nap alatt. Olasz Mi­hály és Bedekovics István alig másfél napja ültek az arató-cséplő nyergében, s már 20 holdat hagytak maguk mö­gött. Hasonló a helyzet az ara­tógépeseknél is, ahol Simonies György 70 holdat vágött le négy nap alatt. A napi norma csak tíz hold, a 70 hold tehát 175 százaléknak felel meg. A példás szorgalom, no meg a jó időjárás meghozza a maga gyümölcsét. A gépállomásnak a múlt év hasonló időszakához viszonyítva több nap nyeresé­ge van az aratásban. Ezt a nye reséget fokozni szeretnék. Ennek az ún. „elővágás”, vagy osztott aratás az egyik útja. Erre azért van szükség, mert az őszi árpa aratásának befejezése és a búza kombájn­érése között általában 4—5 nap telik el. É szerint az őszi árpa levágása után 4—5 napig „tét­lenül” kellene várni a búza érésére, amikor ez bekövetkez­ne, annyi lenne a munkájuk, hogy azt sem tudnák, melyik táblába küldjék előbb a gépet. Ezt akarják elkerülni, ezért a gabona egy részét már viasz­érésben learatják, s rendekbe rakva a tarlón hagyják. Itt érik be, utána a sorok közé áll a kombájn, felszedi és elcsé­peli mind. Van az időnyerésnek eay másik forrása is bár ez az időnyerés nem is annyira az aratásra, inkább az őszi mély­szántásra szól. Erre az időnyerésre már a helyszínen adott magyarázatot Monostori elvtáns, a szigetvári Zrínyi Tsz. földjén. Nagy, frissen szántott táblát muta­tott, és azt mondta: „Tegnap reggel még lábon állt itt az őszi árpa”. Ma árpatábla, holnap fel­szántott terület! Tüneményes gyorsaságnak számít a korábbi évekhez viszonyítva. A „titka” egyszerű. Amint a kombájn végez, traktor megy a tarlóra, s összeszedi a kombájn által otthagyott szalmabálákat. (Egy egy „szedegetés” alkalmával fél-egy hold szalmáját gyűjti be.). A szalmát azonnyomban kazalba rakják, s megkezdőd­het a mélyszántás. Amikor ott jártunk, akkor s így dolgoztak Az egyik olda­lon még lábon állt az árpa, mellette már traktor gyűjtöt­te a szalmát, s kissé távolabb pedig kazalozták. Úgy haladt a munka, mint a karikacsapás. Ennyi látnivaló meggyőzött arról, hogy a gépállomás trak­torosai szorgalmasak és min­den dicséretet megérdemelnek. Kíváncsian kérdeztem ezek után: vajon meghá'álják-e mindezt a tsz-ek? Főznek-e a traktorosoknak ebédet (nem díjtalanul, hanem kellő ellen­szolgáltatás fejében), visznek-e nekik hűsítőitalt, legalábbis vizet? Nem! Ez volt a válasz Na­gyon ritka az a tsz, amelv *>zt megteszi. A legtöbb, sajnos, csak addig törődik a traktoros­sal vagy kombájnossal. amié a gabonatáblájába ér. Am'!-er ott van, már nem jut eszébe, hogy a traktoros is ember, az sem maradhat ivóvíz nélkül, annak is szüksége lenne a napi egyszeri főtt élteire — leg­alább. Szomorú hír, de remíMük másképp lesz még, talán te nt- ják, hogy 30—34 fokos me'ég­ben dolgozni a traktor nyergé­ben, nem tréfa dolog.

Next

/
Thumbnails
Contents