Dunántúli Napló, 1961. június (18. évfolyam, 127-152. szám)

1961-06-22 / 145. szám

NAPLÓ 1961. JÜNIUS 22. Nagygyűlés Moszkvában a Szovjetunió ellen intézett hitlerista támadás huszadik évfordulójának előestéjén A Szovjetunió Kommunista Pártja leleplezte a német fasizmus igazi arcát (Folytatás az 1. okdalről.) A Szovjetuniónak eltökélt szándéka volt, hogy megzabo­lázza a fasiszta agresszort, megakadályozza, hogy újabb háborút robbantson ki. „Annak idején ez teljesen reális cél volt” — hangsúlyoz­ta Malinovszkij, majd meg­jegyezte, hogy Anglia és Franciaország kormánya nem volt hajlandó semmiféle konk­rét, gyakorlati lépést tenni. A tények meggyőzően tanú­sítják — hangsúlyozta az ün­nepi szónok —, hogy éppen a nyugati hatalmak kormányai vétkesek a második világhá­ború kirobbantásában. „A nemzetközi imperializmus a számára gyűlöletes szocialista ország elleni harc zászlaja alatt igyekezett tömöríteni a kapitalista tábor összes erőit.” A Szovjetunió a nyugati ha­talmak kétkulacsosságának láttán elfogadta a németeknek azt a javaslatát, hogy kösse­nek megnemtámadási szerző­dést a Szovjetunió és Német­ország között. A Szovjetunió időt nyert, több mint másfél évvel későbbre tolta a hitleri Németországgal vívott hábo­rút, és ami a legfőbb — hang­súlyozta Malinovszkij — ez a szerződés kiküszöbölte annak lehetőségét, hogy a tőkés álla­mok egységfrontot hozhassa­nak létre a szovjet ország el­len. „Nem vált be a francia és angol politikusoknak az a számítása, hogy a fasiszta Né­metország erejét Keletre, a szovjet ország ellen irányít­sák. Másképp alakult a hely­zet... Nyugat-Európa össze­omlott és Hitler lábainál he­vert.” A szovjet honvédelmi mi­niszter rámutatott, hogy a fasiszta hadsereg akkoriban félelmetes erőt jelentett. A történelem még nem ismert ilyen erős hadigépezetet. A német fasizmus gálád mó­don megszegte a Szovjetunió­val kötött megnemtámadási szerződést és mindenféle igény bejelentése nélkül, váratlanul hatalmas erejű csapást mért a Szovjetunióra. A hitleristák jó előre mozgósítottak és a Szovjetunió ellen irányítottak mintegy öt és félmillió kato­nát, 190 hadosztályt, majd­nem 5000 repülőgépet, több mint 3500 harckocsit, több mint 50 000 löveget és akna­vetőt. Malinovszkij marsall han­goztatta, hogy „a fasizmus a Szovjetunió elleni háborúban a világuralom megvalósításá­val összefüggő feladatok meg­oldását kereste”. A német fasizmus által ki­robbantott háború imperialis­ta, rabló jellegű volt. /V. Ss. Hruscsov felszólalása A Szovjetunió igazságos, felszabadító háborút folytatott A Szovjetunió nemcsak saját szocialista hazáját védte, ha­nem igyekezett segíteni a meg­szállott országok népeinek is, hogy megszabaduljanak a be­tolakodóktól, igyekezett támo­gatni magát a német népet is, hogy lerázza magáról a hitleri hóhérok igáját. A szovjet honvédelmi mi­niszter kijelentette, hogy „a Nagy Honvédő Háború és a ^fasizmus felett aratott világ­történelmi jelentőségű győzel- «irrünk — nemcsak dicsőséges múlt. Nagyszerű győzelem ez, amelynek következményei még sokáig hatással lesznek a világtörténelem egész mene­tére.” Malinovszkij marsall be­szélt arról, hogy ezt a győzel­met milyen drágán kellett megfizetni, majd kegyelettel emlékezett azok halhatatlan hőstetteire, akik életüket ad­ták az igaz ügyért vívott harc­ban, A Szovjetuniónak a fasiszta Németország és szövetségesei ellen vívott nagy honvédő há­borúja fő és döntő része volt a második világháborúnak, amelynek terhét elsősorban a szovjet nép viselte vállán. „A szövetségesek csak ak­kor kezdtek sietni az európai második front megnyitásával és csak akkor tették partra csapataikat Nonmandiában, amikor már világosan látták, hogy a Szovjetunió az ő se­gítségük nélkül is szétzúzza a fasiszta Németországot. Ezek megcáfolhatatlan tények” — jelentette ki Malinovszkij marsall, majd hozzáfűzte, hogy a fasiszta Németországnak és szövetségeseinek szétzúzásá­ban döntő volt a Szovjetunió szerepe. „Egyenesen meg kell mondani, hogy a Szovjetunió nélkül nem semmisítették vol­na meg a német fasizmust” — jelenítette ki. Malinovszkij a továbbiak­ban hangoztatta, hogy a Nagy Honvédő Háború minden te­kintetben megmutatta a Szov­jetuniónak, a szocialista társa­dalmi és állami rendnek ere­jét és életképességét. A szovjet népnek és fegy­veres erőinek világtörténelmi jelentőségű győzelme megsza­badította a föld népeit a rab­ság fenyegető veszélyétől megmentette a világ civilizá­cióját a fasiszta fajüldözőktől Kedves Elvtársak! Húsz év telt el azóta, hogy a fasiszta Németország hit- szegően, hadüzenet nélkül megtámadta a Szovjetuniót, megszakította a szovjet dolgo­zók békés munkáját és súlyos, pusztító háborút kényszerített ránk. Rogyion Jakovlevics Mali­novszkij elvtárs, a Szovjetunió marsallja. honvédelmi minisz­ter beszámolójában, továbbá az utána felszólalt elvtársak nagyon találóan beszéltek a szovjet népnek, dicső fegyve­res erőinknek a Honvédő Há­borúban véghez vitt halhatat­lan hőstetteiről. Mi újra, meg újra visszaté­rünk a második világháború eseményeire, mert maga a háború, valamint a háborút megelőző időszak igen mélv tanulságok levonását teszi lehetővé a népek számára. A második világháború előz­ményeinek egész története az úgynevezett nyugati demokrá­ciák politikájának szégyenle­tes fejezete. Anglia, Francia- ország, Lengyelország és más államok uralkodó körei nem riadtak vissza saját népeik nemzeti érdekeinek elárulásá­tól. Az emberiség sohasem fe­lejti el az 1938. évi szégyen­letes müncheni egyezményt,- amelyben Anglia és Francia- ország kormánykörei a Cseh­szlovák Köztársaságot a fa­siszta rablók karmai közé ve­tették. Ezért az áruló politi­káért a népeknek milliók éle­tével, szörnyű szenvedésekkel kellett fizetniük. A szovjet kormány akkor átlátott az imperialista körök cselszövényén. E körök az ag­resszort támogatva azt akar­ták elérni, hogy a hitleri hadi­gépezet erői tegyék tönkre a Szovjetuniót. Megértettük, hogy a nyugati hatalmaknak a Hitlerrel való kacérkodás politikájával egyetlen céljuk volt, az, hogy a német agresz­szió élét a Szovjetunió ellen fordítsák. Világos volt előt­tünk, hogy a német fasizmus a világreakció csapásra emelt öklévé vált. Megértettük, hogy a világreakció arról ábrándo­zott, hogy ily módon teszi tönkre hazánkat, a nemzet­közi forradalmi mozgalom bástyáját. Ezek a körök nem bánnák, ha újból megpróbálkozhatná­nak ezzel a tervvel, ha talál­nának olyan erőt. amelyet a Szovjetunió ellen lehet ugrasz­tani. Ámde ma — nincs ilyen erő. A Szovjetunió és az egész szocialista tábor ereje any- nyira megnövekedett, hogy ha a nyugati hatalmak mozgósítanák összes erőiket arra az esztelen kísérletre, hogy felszámolják a szocia­lista országok népeinek vív­mányait — próbálkozásuk teljesen kudarcot vallana. Nem lehet halogatni a német békeszerződés megkötését A háború utáni időszakról A honvédelmi miniszter megállapította, „a kapitalista országoknak a második világ­háború kirobbantásában bűnös reakciós csoportjai nem mond­tak le az emberiség ellen irá­nyuló terveikről és nem tet­ték le a fegyvert”. A szocia­lizmus iránti osztálygyűlölet­től elvakultan megpróbálják ugyanazt a politikát folytatni, amely az emberiséget a má­sodik világháborúba vitte. Ma- linovszkij leszögezte, hogy „a reakció és az agresszió fő ere­jeként a világuralomra törő amerikai imperialistákat kell tekinteni.” Malinovszkij marsall ezután utalt az agresszív tömbök és a katonai támaszpontok szerte­ágazó rendszerére, a nemzet­közi feszültségnek a világ kü­lönböző részein megtalálható gócaira, és hangsúlyozta, hogy „súlyosan veszélyezteti a bé­két a nyugatnémet militariz- mus, amelyet az Egyesült Ál­lamoknak, Angliának és Fran­ciaországnak ugyanazon erői keltettek életre, amelyek se­gítségére voltak, hogy fenn­maradjon az első világháború után.” Ezeknek az országoknak az uralkodó körei nem akarnak tanulni a történelemből — | mondotta a hadügyminiszter. „A szovjet nép békében akar élni minden néppel: más törek­véseink, más terveink, más po­litikánk nincs és nem is le­het” — jelentette ki Malinovsz­kij. Malinovszkij marsall hang súlyozta, hogy a háború ma már nem végzetszerűen elke­rülhetetlen s ennek biztosítéka a szocialista világrendszer egye sült ereje. A Szovjetunió ha­talma mérhetetlenül megnőtt. A Kommunista Párt és a szov­jet kormány, tekintettel az im­perialisták agresszív terveire, mindent megtesz a szovjet fegyveres erők megszilárdítá sára, a kellő szinten tartja az ország védelmi erejét. „A hitleri Németországnak a Szovjetunió ellen intézett támadása 20. évfordulójára mi nem fegyvercsörtetéssel, nem idegen területek meghódításá­nak és leigázásának szándéká­val, hanem a békére és a le­szerelésre szóló felhívásokkal emlékezünk” — mondotta. Befejezésül Malinovszkij marsall kijelentette, szolgáljon ez az évforduló alkalmul ar­ra, hogy „a népek idézzek em­lékezetükbe ezt a szörnyű ese­ményt, tanuljanak e kemény leckéből és még jobban moz­gósítsák erőiket -a - világbéke megvédésére,- f_ 16 év telt el a háború befe­jezése óta, de még mindig nincs megkötve a békeszerző­dés Németországgal. Minden józan gondolkodású ember tud­ja, hogy azok. akik békére tö­rekszenek, a békeszerződés alá írásával szoktak befejezni egy háborút, és meg szokták te­remteni a feltételeket ahhoz, hogy a háborús állapot minél hamarabb megszűnjék. A nyu­gati hatalmak — úgy tűnik — nem akarják békeszerződés aláírásával befejezni a hábo­rút. Fenn akarják tartani a hadiállapotot Németországgal. Vajon miért? A béke érdeké­ben? Természetesen nem! Akkor, amikor mestersége­sen elodázzák a békés rende­zést, sőt mi több, amikor azt, aki a békeszerződés megkö­tését javasolja, háborúval fenyegetik, akkor a népek­nek komolyan állást kell fog- lalniok. El kell állniok azok­nak az útját, akik a helyze­tet a harmadik világháború kirobbantása felé terelik, olyan háború felé, amelyben tíz és százmilliók pusztul­hatnak el. A közelmúltban Bécsben mindezekről a kérdésekről részletesen beszéltünk Ken­nedy úrral, az Amerikai Egye­sült Államok elnökével. Részletesen megmagyaráz­tuk neki. miért nem lehet to­vább a végtelenségig halogat­ni a német békeszerződés meg­kötését. Ennek a szerződésnek feladata megszilárdítani azt a helyzetet, amely a második világháború után kialakulj Hogyan fogadták Nyugaton a mi álláspontunkat? A szovjet kormány javasla­tai minden országban nagy érdeklődést és erős vissz­hangot keltettek. Mindenki, akinek érdeke a béke meg­szilárdítása. elismeri, hogy meg kell oldani a német bé­keszerződés kérdését, megér­ti, hogy ez a kérdés nemcsak megérett, hanem túl is érett. Ezek az emberek támogatják javaslatainkat, amelyeknek cél ja a német kérdés békés meg­oldása és jó alapul szolgálnak ehhez a megoldáshoz. A szovjet emberek nem akarnak háborút és ezért mi arra törekszünk, hogy kikü­szöböljük a háború kitöré­sének okait. Ennek érdeké­ben más békeszerető álla­mokkal együtt az év végén aláírjuk majd a békeszerző­dést a Német Demokratikus Köztársasággal. A Szovjetunió nem háborút ajánl, nem egyes országok szö­vetkezését más országok ellen azzal a céllal, hogy erőket tömörítsen egy háborúhoz. Mi csak egyre törekszünk: tartós békére. A béke megszilárdí­tása végett meg kell kötni a békeszerződést és ily módon fel kell számolni a második világháború maradványait. Mi ezt nyíltan kijelentjük és azt akarjuk, hogy mindenki he­lyesen értsen meg bennünket. A Szovjetunió alá akarja ír­ni a békeszerződést Német­országgal és azt kívánja, hogy volt szövetségesei is tegyék meg ezt vele együtt. Bár a nyugati hatalmak, és mindenekelőtt az Egyesült Ál­lamok ilyen vagy olyan ürügy­gyei makacsul visszautasítják a leszerelést, mi újra és újra megismételjük javaslatainkat s türelmesen törekszünk rá, hogy minden ember megértse a leszerelés megoldásának szükségességét, mert ez felel meg a népek érdekeinek. Akkor, amikor a nyugati hatalmak kormányai kitar­tóan szabotálják a leszere­lést, ennek a létfontosságú problémának a megoldása teljesen a népektől függ. Minden nép legyen tudatá­ban a kialakult helyzet sú­lyosságának és gyakoroljon nyomást azokra a kormá­nyokra, amelyek akadályoz­zák a leszerelésnek, korunk legfontosabb problémájának megoldását. fészek vagyunk akár hol­nap aláírni a megegyezést az általános és teljes leszerelés­ről bármilyen, a legszigorúbb nemzetközi ellenőrzés beveze­tésével. Nyugat-Berlin legyen szabad város Nyugat-Berlin társadalmi és politikai rendszerét egyáltalán nincs szándékunkban megvál­toztatni. Ez a lakosság belső ügye. Sem a Szovjetunió, sem a Német Demokratikus Köz­társaság nem szándékszik kor­látozni Nyugat-Berlin kapcso­latait a világ bármely országá­val. Ugyanakkor a nemzetközi jognak megfelelően tisztelet­ben kell tartani a Német De­mokratikus Köztársaság szuve­rén jogait, márpedig ennek az országnak a területén vezet­nek azok a közlekedési vona­lak. amelyek Nyugat-Berlint a külvilággal összekötik. A Szovjetunió azt javasolja, hogy a megoldás kiindulópont­jául a ténylegesen és jogilag kialakult helyzetet kell venni. Senki sem követeli a nyugat­berlini lakosság jelenlegi életmódjának megváltoztatá­sát, senki sem szándékozik beavatkozni a nyugat-berlini lakosság ügyeibe. Viszont nem lehet elvárni a Szovjetunió beleegyezését ab­ba. hogy érintsék a Német De­mokratikus Köztársaság terü­leti épségét, csorbítsák a Né­met Demokratikus Köztársaság szuverenitását. Lehetséges, hogy a jelenlegi határok nem tetszenek a nyu­gatnémet revansistáknák. de érért magukra vessenek. Nem mi indítottunk háborút a ha­tárok megváltoztatásáért, I Németország jelenlegi hatá­rai annak eredményeként jöttek létre, hogy szétzúzták a hitleri Németországot, szét verték azokat, akik hódító háborút robbantottak ki. Az új határok visszaállították azt 2 történelmileg igazságos helyzetet, amelyet a mai né­met militaristák elődei meg­bontottak. A leszerelés kérdése Amikor síkraszállunk a le­szerelésért. a népek békéjéért és biztonságáért, valamint a különböző társadalmi rendsze­rű államok békés egymás mel­lett éléséért, abból indulunk ki, hogy valamely ország álla­mi és társadalmi felépítése minden esetben a nép belső ügye, senkinek sincs joga ilyen vagy olyan társadalmi rend­szert kényszeríteni a népekre. A szovjet kormány mindent megtesz annak érdekében, hogy biztosítsa a különböző társadalmi rendszerű álla­mok békés egymás mellett élését, hogy ezek az államok ne csak háború nélkül élje­nek egymíás mellett, hanem szoros együttműködés, élénk gazdasági, kereskedelmi, kulturális, tudományos és más kapcsolatok legyenek közöttük. Éppen azért is harcolunk a leszerelésért, mert biztosíta­ni akarjuk a tartós békét. A nukleáris fegyverkísérletek megszüntetéséről A genfi tárgyalásokon a nyugati hatalmak olyan állás­pontot foglaltak el, amely nem teszi lehetővé a meg­egyezést e kísérletek megszün­tetésében. A szovjet kormány a közel­múltban kiadott emlékiratá­ban javaslatot tett a nuk­leáris fegyverkísérletek megszüntetése és az általá­nos és teljes leszerelés kér­désének egymással összefüg­gő megoldására. A Szovjetunió már majd­nem három éve nem folytat nukleáris fegyverkísérleteket, bár erre vonatkozólag nincs semmiféle szerződésünk a nyugati hatalmakkal. Módunk­ban áll, hogy továbbra se foly­tassunk nukleáris fegyver- kísérleteket és javasoljuk a nyugati hatalmaknak, egyez­zünk meg mind a leszerelés problémájának egészét, mind annak alkotó elemeit, köztük a nukleáris fegyverkísérletek kérdését illetően. Egyes amerikai személyisé­gek sürgetik, hogy az Egyesült Államok kormánya kezdje meg újra a nukleáris fegyverkísér­leteket. ha a Szovjetunió nem fogadja el a nyugati hatalmak követeléseit. Mit mondhatunk az ilyen fenyegetésekre? Ezek a fenyegetések senkit sem ijesztenek meg és csak azt bizonyítják, mennyire hiány­zik a józan ész azokból, akik ilyesmivel előállnak. Köteles­ségünk figyelmeztetni ezeket az urakat: mihelyt az Egyesült Államok újra megkezdi a nuk­leáris robbantásokat, a Szov­jetunió is haladéktalanul hoz­záfog nukleáris fegyverkísér­leteihez. Elvtársak! Büszke vagyok arra, hogy ma^s kitüntetés­ben részesítettek, megkaptam i a Lenin békedíjat. Már be­széltem arról, hogy ezt a ki­tüntetést nemcsak azon erő­feszítések elismerésének tekin­tem, amelyeket én magam, mint szovjet kormányfő fej­tettem ki, hanem országún«: népei erőfeszítései elismerésé­nek is, állhatatos harcuknak a béke megszilárdításáért. Sajtónk sokat ír arról, hogy Hruscsov a béke harcosa, hogy biztosítja az egyetemes békét és így tovább. Ezt természete­sen hízelgő hallani. Csakhogy nem a békének, hanem az ag­resszió és a háború erőinek teszünk szolgálatot, ha remé­nyeinket csak egy országba, egy emberbe helyezzük, még­ha az olyan ország korrp^njfr- nak élén áll is, mint a Szov­jetunió — és azt hisszük, hogy ők egymagukban képesek biz­tosítani a békét, mialatt má­sok tétlenek maradnak. Az élet azt mutatja, ahhoz, hogy kivívjuk az egész világ békéjét, nem elég egy ország erőfeszítéseire támaszkodni, nem elegendő valamilyen „hő­söket” találni és azt hinni, hogy majd ők biztosítják a bé­két. Ahhoz, hogy biztosítsuk a tartós békét, az szükséges, hogy az egész föld népei a lehető legnagyobb erőfeszí­téseket tegyék a béke meg­szilárdításáért. A népek és csakis a népek képesek rá­kényszeríteni a kormányo­kat, amelyek ellenzik a le­szerelést, fegyvereket hal­moznak fel háború kirob- bantása céljából, hogy hagy­ják abba ezt a veszélyes és esztelen politikát. Kedves Elvtársak! Engedjék meg, hogy pártunk Központi Bizottsága és a szovjet kor­mány nevében üdvözöljem a mi nagyszerű fegyveres erőin­ket, amelyek a szovjet ember alkotó munkáját i védelmezik. Forrón üdvözöljük a harcosa­kat és tengerészeket, tiszteit két és tiszthelyetteseket, ti­teket. tábornokokat és tenger­nagyokat. Sok sikert kívánunk nekik nemes tevékenységük­ben. ' A Szovjetunió védelmének megerősítése különböző fegy­vernemeink — a gyalogság, a tüzérség, a műszaki és híradós csapatok, a páncélos egységek, a haditengerészet, a légierők és a rakétafegyvernem egysé­geinek — tökéletesítésétől függ. Ma. a hitleri Németország­nak a Szovjetunió ellen inté­zett hitszegő támadása 20. év­fordulóján. gondolataink azok­hoz szállnak, akik életüket ad­ták a nagy szovjet haza szabad ságáért és függetlenségéért. A nép örökké emlékezni fog a szovjet hadsereg, a haditenge­részet, a hős partizánok nagy­szerű tetteire, akik bátran hal­tak meg a fasiszta megszállók ellen vívott harcokban. Örök­ké emlékezni fogunk azoknak a békés szovjet embereknek a millióira, akik elpusztultak eb­ben a szörnyű háborúban. Ha­zánkban nincs olyan család, « amely ne vesztett volna el fér­jet. vagy fiút, testvért, vagy apát, leányt vagv nővért. Óriási áldozatokat vállalt népünk a haza szabadságának és függetlenségének védel- A méért. Ezek az áldozatok nagy, nemes, ügyet szolgáltak. Most pedig a Nagy Honvédő Háború kezdete után húsz esz­tendővel és befejezése után 16 esztendővel, hazánk a gazda­ság, a művelődés, a tudomány, a technika fejlesztésében so­ha nem látott magaslatokat ért el és szilárd léptekkel ha­lad előre újabb győzelmek felé. Pártunk programjának ter­vezete, amelyet a párt Köz­ponti Bizobtsiágának plénuma a napokban hagyott jóvá, és amelyet általános megvitatás végett nyilvánosságra hozunk, kijelöli a kommunizmus fel­építéséért, az egész emberiség örök álmának megvalósításá­ért folyó1 általános harc széles frontját. Nekünk jutott osztály részül az a nagy boldogság, hogy részt vegyünk e hataí- ! almas feladat megvalósítási- ,, ban. 1

Next

/
Thumbnails
Contents