Dunántúli Napló, 1961. június (18. évfolyam, 127-152. szám)

1961-06-22 / 145. szám

9 N A F T 0 1961. JÜNIUS 22. ' Az első nap I isssaemlékesés huss évvel a Szovjetunió megrohanása után Irta: Beint von Küge'gen A 418-as gyalogos ezred 7. százada az esti órákban útnak indult. Senki sem tudta, hová. Senki sem tudta, miért. Talán csak gyakorlat, mint az a sok száz az utóbbi hónapokban? Csak egyike azoknak a csapat­átcsoportosításoknak Kelet- Poroszországban, amelyek már jó ideje napirenden vannak? De minek ez a titokzatosság? Minek ez a fejvesztett indu­lás? És már megint, miért keleti irányban? A hajnali derengésben Wa- niek századparancsnök álljt pa rancsolt egy paraszttanyán. A pajta szállásul szolgált, s a század az agyonhajszoltak ólomsúlyú álmát aludta. mi­közben megérkezett és to- vasiklott 1941. június 21-e, egy tikkadt és napsütéses szombat. A nap sugarai a határmentén üres országutakon pásztáztak, amelyeken csak itt-ott gör dűlt egy magányos paraszt­szekér. A parasztok rétjüket kaszálták, marhacsordák vo­nultak a legelőre. A schir- windti teherpályaudvarra szovjet szállítmány érkezett. Gabonával, kőolajjal és szén­nel rakott vagonokat tolattak csörömpölve és csikorogva ide- oda. A városkában nyitva vol­tak az üzletek. A háziasszo­nyok bevásároltak vasárnapra. Majdnem olyan volt ez a nap is. mint a többiek, csak ne léitek Volna itt a szokatlan látogatók. Minden ház, minden pajta, minden fészer, a tetőig tömve volt katonákkal. 123. gyalogos hadosztály csapatai­val. Csalóka nyugalom A század álma mélyen bele­nyúlt a nappalba. De a harma­dik szakasz nem aludt. Mint mar hetek óta, most is napi szolgálatát végezte. Egy had- csztályparancs ugyanis Diéstel hadnagyot három őrsével el- ..y^jzényélte onnan. Az indokok 'ey velőre ismeretlenek marad­tak. Lassan, lassan aztán szét- szivárgott a hír, hogy a sza­kaszt zöld határőr ruhába búj­tatták. azt mondták, az őrség megerősítésére. Már két hó­napja bandukoltak rövid sáv- jukon a határ mentén. A szol­gálat meglepő eseménytelen- séggel telt el. Semmi sem tör­tént. ami a napok egyhangú kocogását megszakította volna. Nem volt ott se csempész, se kis határforgalom, s a szov­jet térfélen sem volt semspi látni, vagy megfigyelni való. A szovjet őr is a hídon, aki­nek köszöntek, ha elmentek mellette, a határ mindennapi- ságához számított) Mire való akkor ez a megerősített bizto­sítás? Csak azért, hogy alkal­masint egy tehenet vagy ge­bét hajtsanak el a határtól? A német felvonulás elrejtőz- ködötf a nyugalom és a nyá­rias egyhangúság leple mögé. Támadás hamis egyenruhában Mikor beköszöntött az éj, a század, az ezred, a hadosztály, a hadsereg, a hadseregek tu­catjai készenlétbe helyezked­tek. Nem volt bokor, nem volt földmélyedés, vagy erdőfoltocs­ka 1500 kilométer hosszúság­ban. ahol gyologosok, tüzérek, páncélosok, utászok ugrásra készen ne várták volna X órát. Csak Diestel hadnagy szakasza végezte még mindig ellenőrző szolgálatát. Húsz perccel X előtt őrsei, akik minden talp­alatnyi földet a híd körül is­mertek. különleges készült­ségbe kúsztak. Tíz perccel _X előtt az utolsó őrjárat is út­nak indult. Három perccel X előtt megközelítette a hidat. Egy perccel X előtt szemben állt a gyanútlan szovjet őrrel. De most köszönés helyett pisz­tolylövés dördült. Alig hogy az őr összeesett az álhatárőrök szakasza átrohant a hídon a túloldali örházhoz. Kézigráná­tok röpködtek az ablakon át, géppisztolvsorozatok pásztáz­tak a szobákba. Sebesültek és haldoklók jajgattak. A Wehr­macht véres ébresztőt fújt egy 5j háborúhoz.' A századok bomlott rendben rárontottak egy olyan nép or­szágára., aifkßlyhez addig, barát­sági szerződés fűzte Németor­szágot s most X órától ellen­séggé vált. A támadás lármája hamar elhalt. A 7. század — s nem­csak az — csatáriáncokba fej­lődve vonult a parkszerű lit­ván mezőkön. Nem hangzott el egyetlen lövés sem. Egyedül egy hadosztály ellen S mégis volt ellenállás. A schiervindti hídon gördültek át von Brockdorf—Ahlfeld tá­bornok hadseregének egyes egységed, — tartalékzászlóalj, utánpótlás, páncélelhárítók, utászok, aztán megint után­pótlás, — a szovjet határvá­rosba. Hirtelen megállt az osz­lop. Elromlott egy jármű? El volt zárva az országút? Senki sem tudta az okát. A város központjában lövések hallat­szottak. Miért e lövöldözés? A piactér egyik házában el­rejtőzött egy szovjet katona. Most órákkal a támadás után, mikor már a második hullám vonult át a városon, felvette a harcot. Egymaga, Egymaga a hadosztály ellen. Géppisztolyá­val tüzelt a menetoszlopra. Zűrzavar támadt, sebesültek buktak el, katonák rohantak fedezékbe, járművek dőltek fel. Páncéltörőket kértek. A lövegek repeszgránátokat szór­tak az ablakokon keresztül a szobába. A géppisztoly tovább szólt. A tüzérek gyújtógráná­tokat vettek elő. A géppisztoly még mindig lőtt: A foszfor tűztengerbe borította az épületet. A géppisztoly még mindig szólt, addig szór­ta a halált a térre, míg a ház össze nem dőlt és hősét maga alá nem temette. Egy szovjet katona magárahagyatva, a biz­tos halállal a szeme előtt, harc­ba szállt egy hadosztállyal. S nem egy közülünk csodálkozva tette fel a kérdésit, így har­colnak az oroszok? S hány ilyen vörössel fogunk mi még találkozna. Hz SS halálfeles hadoszlály nyomai Reggel felé a második sza­kasszal átveszem a vezetést. Minden oldalra biztosítva, to­vább nyomulunk előre az ide­gen, nyugtalanító országban. Nemsokára ritkul az erdő. A távolban egy falu házai látsza­nak, vajon mi vár ránk ott, ellenség, tűz? Hogyan fogad­nak majd a parasztok. Belo­pakodunk a falu főutcájára. Mintha kihalt volna. Egy macska szökken át a falon, az­tán ismét semmi. Bemegyünk a házakba. Nincs bennük egyetlen ember sem. Tányé­rok, poharak az asztalon, a székeken néhány ruhadarab. Minden a kapkodó menekülés­re utal. A lakosság nyilvánva­lóan előlünk menekül. Meg­adom a parancsot a tovább­von ulásra. A falu végén megállapítjuk, hogy nem mi vagyunk az első németek ezen az útvonalon. Az utolsó házak mögött árok húzódik. S itt megtaláljuk a lakosságot. Asszonyok, férfiak, gyermekek fekszenek ott, agyonlőve. Üveges szemmel merednek ránk, a csizmáinkra, az egész ezred csizmáira, ame­lyek idegen földön tipornak. A halottak a harag és megve­tés néma sorfalát alkotják, amely mellett el kell haladni. A megtört szemek kékes csil­logása úgy hat, mintha pa­rázs égetné hátunkat. Némán baktatunk tovább a homok­ban. Ez a háború Oroszország­ban? Ez történik a mi nevünk­ben? Ilyen az új rend? A bol­sevistáktól való megszabadí­tást így hajtják végre? Kaunászban megtudjuk, hogy ezredünk előtt ezen az úton egy SS halálfejes hadosz- tá'y vonult. Néhány paraszt szembeszállt a betolakodóidra! és ezért az egész falu lakossá­gát lemészárolták. Három élmény Három élmény fémjelezte a Szovjetunió elleni háború első napját. Az álhatárőrök táma­dása, az SS első borzalmas nyomai és a vöröskatona har­ca, mellyel még sokszor kel­lett találkoznunk. Nem olyan ez, mintha a borzalmas háború lényege csírájában már az első huszonnégy órában megmutat­kozott volna? (A volt Katonatisztek Mun­kaközösségének Közlönyé­ből.) Me(j s zíüLeíeiidú Papp Sanyika, nyolc esztendős kisfiú szombaton délelőtt az új- meszesi Korvin Ottó utcában másodfokú égési sebeket szen­vedett. Azonnal beszállították a gyermekklinikára, tegnap mái közölték, hogy jól van, valószí­nűleg a hét végén hazaengedik. Az ügy ezzel véget is érne. A történet a következő. Papp Sanyika egy korabeli cimborács- kával a ház mögött játszadozott. A föld felszíne felett találtak egy kábelt, nosza a két gyerek gondolta: ennél jobb játékszert aligha találhatnának. Az egyik asztalos-szerszámot hozott, és a két gyerek addig ,,ügyeskedett”, amíg a kábelt átszúrták, amely­ben 380 volt feszültség van. A kisfiú abban a pillanatban hatal­mas lángot látott, szerencsére becsukta a szemét és ugyancsak szerencsére a véső fanyelű volt, így Papp Sanyika megúszta má­sodfokú égéssel. A DÉDÁSZ a választ is, a ma­gyarázatot is megadta. Eszerint ezeket a kábelokat a meszest kommunális beruházások kereté­ben helyezték el, ma már a jó ég tudná megmondani, hogy melyik vállalat. A szakemberek már két esztendővel ezelőU egy tereprendezés alkalmával kifogá­solták, hogy a kábelvezeték á felszínhez szokatlanul közel van, mire a vezetékrendszert még- mélyítették. A szombati e$et után az illetékesek kiadták . a rendelkezést: próbaárkokat kell ásni, vajon az újabb tereprende­zés alkalmával tiéffi Vált-e élet- veszélyessé a kábelvezeték. A tanulság kettős. Egyrészt a vállalatokat figyelmezteti a Dün- tosabb, lelkiismeretesebb mun­kára, hiszen csaknem a véletle­nen múlt. hogy valakinek vagy valakiknek a hanyagsága miatt egy nyolc éves fiúcska majdnem meghalt. Másrészt évek óta gond Űj- Meszesen a játszótér-ügy. A gye­rekeknek nincs hol játszani, rendszerint az úttesten, vagy az építkezések törmelékei között töltik a szabad időt, és így meg­lepően gyakori a gyermek­baleset. A környék lakóbizott-i sági elnöke, állami és társadal­mi aktívái sokszor szóvdtették már, de egyelőre vajmi kevés remény van arra, hogy a város­nak ez a része tisztességes ját­szóteret kap. Jóllehet a beruházásra nincs keret, de talán, ha egyrészt va­lamennyi állami, másrészt üze­mi, társadalmi támogatással megkísérelnék a játszótér-épí­tést, felszerelést — sokkal keve­sebb baleset lenne Űj-Meszesen. Mindenesetre a kis Papp Sa­nyi esete megszívlelendő. 4 Öt sort kapál meg egyszerre a zetoros kultivátorral Kotro Márton és Müller József, a gerdei Béke Tsz 60 holdas kuko­ricatábláján. — A JÁSZBERÉNYI Lehel Gimnáziumban leleplezték dr. Berze Nagy János világ­hírű néprajzkutató és nép- hagyománygyűjtőnek, a gim* názium volt tanulójának és ugyanezen gimnázium ifjú­sági önképzőköre névadójá­nak domborművű arcképét ábrázoló emléktábláját. — A MEZŐGAZDASÁGI Vállalat keltető üzemében a keltetőgépek számát 25-ről 42-re növelik, — 32 VAGON SZÁRAZ- TÉSZTÁT készített a Pécsi Sütőipari Vállalat tésztaüze* me az első félévben, ami az elmúlt év azonos időszakához viszonyítva 38,3 százalékos többlettermelést jelent. — 18 000—20 000 köbméter gázt használnak fel naponta a pécsi gázfogyasztók. — A HAZAFIAS NÉPFRONT belvárosi körzeti bizottsága ^ jú­nius 24-én, szombaton délután 4 órakor az Anna utca 41-ben, az Anna utcai játszótér építésének szervezésével kapcsolatban meg­beszélést tart. Kéri a Kulich Gyula, Megye, Déryné, János és Nagy-Flórlán utcák lakóit, első­sorban a szülőket, hogy a meg­beszélésen jelenjének meg. (14.) O’Neill bal karja élettelenül lóg lefelé. Ajkait véresre ha­rapta, amint makacsul küzd az ájulás ellen. Véreres szemei előtt vörös pontocskák ugrál­nak. s időnként egybemosódik minden. Aztán a vörös pon­tocskák közül kiválik egy, ha­tározott formát ölt, s színe is inkább sárgás, mint vörös. Timea. De O,Neill érzi, hogy nem bírja odáig. Elviselhetet­len súllyal szakad az álmosság tarkójára, s egyszerre mintha mély sötétségbe zuhanna. Ma­radék cseppnyi energiájával még felordít* magas, rikácsoló torokhangon: — Ogmor... nem bírom .:; Aztán oldalt kibillen ülésé­ből. A Patricia pedig egyensúlyát veszítve, bizonytalanul meg­inog, alig száz méterrel a tenger sistergő tajtékja fölött. Ogmomak sikerül még egyik kezével elérnie a bizonytala­nul élőrebillenő kormányt, és a szárát vesztett ló módjára botladozó gépet egyensúlyba hoznia. Ketten is erőlködnek, míg végre nagykeservesen, sikerül kiemelniük O’Neillt ülése mel­lől, és lefektetni a gép aljába. — Megsebesült — állapítja meg Sam. de olyan félve, mint egy kisgyermek. — És egy szót sem szólt — dörmögi méltatlankodó hangon Mason. De O.Neillt csontkemény fá­ból faragták.! A gyengéd pofo­nok és az erős konyak hatá­sára nemsokára magához is tér. Hangjában végtelen kese­rűséggel szólal meg: — A keservit! Majdnem tönkrementünk. Éppen most — és ép kezével Szójához húzza a konyakos üveget. A Patricia elérte a támasz­pontot. Ogmor magához húzza a kormányt, a bombázó lomhán a magasba lendül. Aztán olda­lára billentett, széterpesztett szárnyaival, és mereven, sután kidugott kerekeivel széles kört ír le a repülőtér fölött, mint a fáradtan hazatérő gólya. Az­tán egyenesbe billen, és ké­nyelmesen rátelepszik a ki­futópályára. Egy ... két.. . há­rom döccenés, és simán gurul a betonon. Egyenesen a kis tér felé. ahol csoportba verődve várják, már, A csoport élén áll Wood tábornok, fenségesen, és diadalmasan, mint Napóelon a wagrami csata után. Mellet­te összetörtén, agyongyötörtén Robinson ezredes, mint egy széltől megtépázott madár­ijesztő. A Patricia lomha nehézkes­séggel állt be a térre. A moto­rok még egyszer fölharsognak, a légcsavarok iszonyatos pör­gésbe kezdenek, és mintha utol só erejüket adták volna ki. le­lohadnak, elcsendesednek. Az­tán már csak a hurrázás hal­latszik. Végül az is megszűnik, és várakozással teli feszült csend marad a helyén. Kivágódik a bombázó ajtaja. Elsőnek Ogmor mászik ki a gépből, utána a többiek. La­zán, fáradtan állnak sorba. Ogmor jelentkezik a tábornok­nál. Hangja színtelenül, tom­pán kong a csendben. — Tábornok úr, a vállalko­zást végrehajtottuk. Wood kivár. Ö ural most mindent. Határtalan diadallal jártatja végig tekintetét kato­náin. Hangja peckesen csattan, amikor megszólal: — Köszönöm ... Mindnyája­toknak. 9. U irosima óta a Patricia ** és legénysége nem vett részt támadásban. Pihentek. Bár ez a pihenés talán egyi­küknek sem ihozta meg a magszokott testi-lelki felüdü­lést. Talán rosszabb volt a szol­gálatnál is. Idejük nem volt kitöltve, lazán tettek-vettek unalmukban, s többet foglal­koztak önmagukban a történ­tekkel, elemezték, újból föl­fölidézték az emlékeket s ami­kor már túl keservesek lettek, elhessegették magúktól. Valamilyen megmagyarázha­tatlan átalakuláson ment át mind. Zárkózottabbak. komo- rabbak lettek. Bendix sem volt már az a bo hókás fickó, mint azelőtt. Nem vette fel a melltartós fürdő­ruhát. és Sammal sem koket- tált, csupán a jó móka ked­véért. A magazinokat a mezí­telen görlökkel közönyösen, érdektelenül lökte félre. Magá­nyosan ténfergett 1« a tenger­partra, aztán vissza a társal­góba, s végül mindig a kan­tinban kötött ki; Whiskyt vagy rumot ivott. Az jó volt. Ilyenkor megtalálta újra szi­lárd önmagát, magabiztos lett, s gondolatai elszakadtak a je­lentől. s kellemes barangolásra indultak a jövőbe, a civil élet­be. Akkor aztán már minden nagyszerű lesz, lesz sok pénze, s mindent megszerezhet majd magának, ami után eddig csak sóvárgott, de még ábrándozá­saiban sem jutott el a meg­szerzésükig. Ilyenkor jói érez­te magát. De ez is csak addig tartott, míg este lefeküdt. Ez volt a legnehezebb. Mellette volt Gallan ágya — üresen. S amikor régi szokása szerint jó- éjszakát kívánt Llionnelnek — nem válaszolt senki. Ilyenkor egy kicsit összeborzongott. Egy ideig még álmatlanul nézett a sötétbe, aztán szorosan össze­zárta szempilláit és oldalára feküdt, hogv hamarabb elalud­jon. De sokáig hánykódott még, míg eljött a jótékony álom, s leheletkönnyű köntö­sével beborította. Nyugtalanul, idegesen aludt, s reggel általá­ban kimerültebben ébredt, mint este. amikor lefeküdt. (Folyt, köv.) — A PÉCSI HŐERŐMŰ harmadik turbinájának kí­sérleti üzembehelyezési pró­báit kedden megkezdték. Ha különösebb akadály nem me­rül fel, a próbaüzemelésre is rövidesen sor kerül. — PÉCSETT a János utca 8. és 18. számú házak tataro­zását június 30-án fejezi be a Komlói Építőipari Válla­lat. — TELJESEN új elgondo­lás alapján 8 darabból álló, korszerű nappalinak és háló­nak is használható szoba­berendezést készít a Faipari KTSZ. Az új modell június 30-tól tekinthető meg a szö­vetkezet Kossuth Lajos utcai mintaboltjában, — AZ AUTÓKÖZLEKE­DÉSI IGAZGATÓSÁG július 1-vel összevonja a komlói 24., a pécsi 21. és 26. számú autóközlekedési vállalatokat. — AZ ÁGOSTON TÉRI Általános Iskola idén végzett növendékeit a Városi Műve­lődési Ház kedden vendégül látta és részükre ünnepi mű­sort adott. — A NAGY TERMÉS- HOZAMŰ szovjet és olasz gabonafajták hazai sütőipari alkalmazásának lehetőségeit tanulmányozzák a Pécsi Sütő­ipari Vállalat szakemberei. =» A SIKLÓSI TERÜLETI PARTSZERVEZET és a területi nötanács az idén is bensőséges keretek között látta vendégül a terület „öregeit". A nőtanács titkára. Mezei Istvánná köszön­tötte, majd Seszták Gguláné. a területi MSZMP titkára meleg szavakkal üdvözölte a területről meghívott idős vendégeket. Fe­hér asztalon piros rózsa és fe­hér szekfü volt, szendviccsel és sörrel kedveskedtek a vendégek­nek. A Szabadság úti Általános Iskola úttörői szép kultúrműsor­ral és ünnepi köszöntővel üdvö­zölték a vendégeket. * A Hazafias Népfront IH. kerü­leti titkársága értesíti a 49 , 50-es választókerület lakosságát, hogy június 22-én, csütörtökön délután 6 órakor a rácvárosi kultúrházban (régi iskola) tanácstagi beszámo­lót tart. Tanácstagok: Devecseri János, Borbély Károly, Beke Jó­zsef. Előadó: Devecseri János ke­rületi tanácstag. A 49, 59-es vá­lasztókerülethez tartoznak Rác­város, Bulgár köz, Kovács-telep egészen. * Áramszünet lesz új transzformá­torállomás üzembe helyezése miatt június 23-án reggel 7—17 óráig az alábbi területen: Ifjúság utca. Pa­csirta utca, Zója utca. Pajtás utca. Honvéd utca, Alsó-Makár. Fe 1 so- Makár. Közép-Makár, Jakabhegyi út, Csoronika területén. Időjárás jelentés Várható Időjárás csütörtök estig: felhőátvonulások, néhány helyen záporesővel, zivatarral. Mérsékelt, a záporok idején megélénkülő szél. A nappali felmelegedés kissé gyengül. Várhatő legalacsonyabb éjszakái hőmérséklet 11—15, leg­magasabb nappali hőmérséklet holnap: 22—20 fok között. Előrejelzés a Balaton területére holnap reggelig: megélénkülő nyu­gati. északnyugati szél. Felhőátvo­nulások, záporeső. zivatar lehet­séges. A hőmérséklet napnyugta­kor 21, hajnalban 16 fok körül lesz. Távolabbi kilátások: né*fékén és szombaton újból melegebb

Next

/
Thumbnails
Contents