Dunántúli Napló, 1961. május (18. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-12 / 110. szám

* A P I 0 1961. MÁJUS 12.-----------------------* K ülföldi hírek TBILISZI Nyikita Hruscsov, a Szov­jetunió Minisztertanácsának elnöke, a Szovjetunió Kommu­nista Pártja Központi Bizott­ságának első titkára csütörtö­kön Tbiliszibe érkezett, hogy részt vegyen a szovjet hatalom felállításának és a Grúz Kom­munista Párt megalakulásá­nak 40. évfordulója alkalmá­ból rendezett ünnepségeken. TEHERÁN Az Egyesült Államok meg­ígérte, pótlólagos segélyt ad az új iráni kormánynak „az előt­te álló nehézségek leküzdésé­re.” Amini, az új iráni mi­niszterelnök. — aki néhány év­vel ezelőtt Irán washingtoni nagykövete volt — röviddel kormányának bemutatása előtt hangoztatta, hogy „az állam­kassza üres”; MOSZKVA Moszkvában a Szokolnyiki- parkban május 19-én ünnepé­lyes keretek között nyitják meg az angol ipari kiállítást. A kiállítást ugyanazokban a helyiségekben rendezik meg, ahol korábban az amerikai, cseh és japán kiállításra került sor. MADRID Mint a Reuter jelenti, Er­hard nyugatnémet gazdaság­ügyi miniszter négynapos hi­vatalos látogatásának befejez­tével közleményt adtak ki a spanyol—nyugatnémet gazdasá gi tárgyalásokróh Bejelentet­ték, hogy Nyugat-Németország hosszúlejáratú hitelekkel, vala­mint műszaki és gazdasági tá­mogatással igyekszik előmoz­dítani a spanyol ipar termelé­kenységének fokozását. WASHINGTON Burgiba tunéziai elnök wa­shingtoni tárgyalásai után szer dán közös közleményt adtak ki, amelynek értelmében az Egyesült Államok részt vesz Tunézia hosszútávra szóló gaz­dasági fejlesztésében. Bejelen­tették még, hogy az Egyesült Államok sürgős élelmiszer- és Babonasegélyt ad Tunéziának, tekintettel a súlyos élelmiszer­ellátási helyzetre. BEIRUT öt libanoni miniszter szer­dán benyújtotta lemondását Szaeb Szalam miniszterelnök­nek. a hadügyminiszter már kedden lemondott Lemondá­sukkal a miniszterek hozzá akarták segíteni a miniszter- elnököt kormányának átalakí­tásához. ALGÍR Párizsból csütörtökön vizs­gálóbizottság utazott a Szaha­rába, hogy kivizsgálja a május 10-i repülőgép szerencsétlen­ség körülményeit. Mint isme­retes az Air France légiforgal­mi társaság lezuhant gépének 69 utasa és 9 főnyi személyze­te szörnyethalt. A gépen főleg afrikaiak és franciák tartóz­kodtak. KAIRÓ Szerdán közleményt adtak ki Nasszer és Sekou Touré meg­beszéléseiről. A közlemény el­mondja, hogy a két elnök meg­vitatta Guinea és az Egyesült Arab Köztársaság kapcsolatait, a kereskedelmi és a kulturális együttműködés fejlesztésének lehetőségeit. Megegyeztek ab­ban, hogy miniszteri albizott­ságot alakítanak a két ország új kereskedelmi egyezményé­nek megkötésére. COLOMBO Colombóban közölték, hogy a ceyloni legfelső bíróság ha­lálra ítélte Buddharakkita Té­rő buddhista szerzetest. Budd­harakkita Tero 1959. szeptem­berében részt vett a Bandara- naike ceyloni miniszterelnök ellen elkövetett merényletben, amelynek következtében Ban- daranaike életét vesztette. BONN Strauss bonni hadügyminisz­ter szerdán az atomfegyverke­zésről tárgyalt Henry Kissin- gerrel, Kennedy stratégiai ta- 'áosadójával aki háromnapos o^atásra Bonnba érkezett. '!=sineer, aki a helyi háborúk ■■'mé'etét kidolgozta és Berlin kérdésében az erőszak alkal­mazásáért szállt síkra „még ha az a háború veszélyét rejti is magában” több mint két órát tárgyalt a bonni hadügyminisz ter.iipj». Megkezdődött a Francia Kommunista Párt XVI. kongresszusa Párizs (MTI). A Francia Kommunista Párt XVI. kongresszusa a Párizs kör nyéki „vörös övezet” egyik kommunista ' fellegvárában, St-Denisben ült össze. A kom­munista városvezetés egyik új létesítménye, a nemrég fel­avatott sportcsarnok fogadta be a kongresszusi küldötteket. A díszemelvény fölött Marian­ne, a Francia Köztársaság jel­képes alakja, a trikolor színei­vel, a díszemelvénnyel szem­beni főfalat Picasso rajzának óriási mása ékesíti a békega- lamlbbal és az első űrhajós, Gagarin vonásaival. A kong­resszus jelmondata olvasható mellette: A haladásért, sza­badságért, békéért, a demokrá­cia helyreállításáért és megúj­hodásáért. A díszemelvényen helyet foglalt Maurice Thorez, a Francia Kommunista Párt fő­titkára, oldalán a Politikai Bizottság tagjaival. Auguste Gillot, St-Denis polgármestere nyitotta meg a kongresszust. A kongresszusi küldöttek lel­kes tapsa közepette jelentet­te be, hogy St-Denis díszpol­gárává választotta Jurij Ga- gartnt, a szovjet űrhajó hősét. Raymond Guyot javaslatára a kongresszus határozatban til takozott az ellen, hogy a szo­cialista országok testvérpárt­jainak küldötteit beutazási ví­zumuk megtagadásával a fran­cia hatóságok megakadályoz­ták a kongresszuson váló rész vételben. Roger Garaudy olvasta fel Aragon levelét. A világhírű Író, a ftórt Központi Bizottsá­gának tagja kimenti magái hogy nem vehet részt a kong­resszuson. Nagy és felelős fel­adat tartja vissza, jelenleg a Szovjetunió történetét írja, s munkája teljesen leköti. Ara­gon levelében bizalmát fejezi ki Maurice Thorez és a párt­vezetés iránt, s kijelenti; tel­jesen egyetért a pórt politikai irányvonalával. Waldeck Rochet, a Politikai Bizottság tagja terjesztette élő ezután a Központi Bizottság jelentését; De Gaulle május 19-én látogat Bonnba Bonn (MTI); Bonnban hivatalosan közöl­ték, hogy május 19-én kerül sor De Gaulle elnök és Ade­nauer kancellár bonni találko­zójára. De Gaulle bonni láto­gatásának programját még nem állapították meg végle­gesen, csupán annyi biztos, hogy a francia köztársasági el­nök egy napot tölt a nyugat­német fővárosban, s a tárgya­lás befejeztével még május 19-én este visszautazik Párizs­ba. Bonni diplomáciai körökben nagy jelentőséget tulajdoníta­nak a látogatásnak, annál is inkább, mivel a nyugat-euró­pai külügyminiszterek múlt­heti bonni konferenciájának eredménytelensége nyilvánva­lóvá tette: De Gaulle elnök továbbra sem mondott le arról a tervéről, hogy a közös piac­hoz tartozó országokból fran­cia vezetés alatt álló laza kon­föderációt hozzon létre, amely külön csoportként sze­repelne a NATO-ban. flz amerikai külügyminiszter-helyettes adomája Washington (MTI); A Washingtonba akkreditált külföldi kulturális attasék kedden ebédet rendeztek, amelyre meghívták Chester Bowlest, aki a külföldön lévő Rusk külügyminisztert helyet­tesíti; Bowles az ebéden mon­dott beszédében az amerikai külföldi segélyprogram egyes kinövéseit bírálva a követke­ző adomát mondotta el: Monaco miniszterelnöke Washingtonba érkezik és el­mondja, hogy országának sür­gősen 10 millió dollár segély­re lenne szüksége. Washing­tonban azt felelik, semmi aka­dálya sincs ennek, majd a tárgyalások során megkérde­zik tőle, hogyan áll Monaco a kommunistákkal. — Nálunk nincsenek kom­munisták — feleli a monacói miniszterelnök. — Sajnos, akkor nem áll módunkban a segélyt folyósí­tani — felelik Washington­ban. A monacói miniszterelnök búsan hazautazik, majd ellá­togat Párizsba és megkéri a francia kormányt, kölcsönöz­zön Monacónak néhány kom­munistát. — Azt már nem — felelik Párizsban. — Kommunistát nem adhatunk, mert nekünk is szükségünk van amerikai se­gélyre. Eröműóriások épülteit a Szovietunloban Moszkva (MTI). A Vol­ga partján megkezdték a ko- nakovi 2,4 millió kilowatt ka­pacitású hőerőmű építését. Az erőmű Moszkvát és a Szovjet­unió európai területének kö­zépső részét látja el villamos- energiával. A konakovói erőmű építését két másik erőművel együtt, idén kezdték meg. Mindhárom teljesítőképessége 2,4 millió kilowatt. A három erőmű együttvéve több villamosener­giát termel majd, mint Nor­végia valamennyi erőműve. — Mindhárom 1963-ban már ára­mot ad. Elkészültek azoknak a hatal­mas vízvezetékeknek a műsza­ki tervei, amelyek száz nagy szovhoz és kolhoz, valamint rengeteg település számára biz tosítanak ivóvizet a kazahsztá­ni szűzföldeken. A vízvezeték- rendszer teljes hosszúsága meghaladja a háromezer kilo­métert; Szovjet tudós az űrhajók fejlesztésének távlatairól Moszkva (TASZSZ). Sz. Zonsájn szovjet profesz- szor nyilatkozott a TASZSZ munkatársának az űrhajóépí­tés technikai problémáiról. Elmondotta, hogy a reaktív meghajtású űrhajók fejleszté­sének lehetőségeit az egyes rakétahajtóművek által elér­hető sebességek határozzák meg. A folyékony vegyi tüzelő­anyaggal működő rakétáknál a gázok kiáramlás! sebessége 2500—3000 méter másodper­cenként. A további tökéletesí­tés mintegy 50 százalékkal nö­velheti ezt a sebességet. Az ily módon elérhető óránkénti 50 ezer kilométeres sebesség­gel megvalósíthatók űrutazá­sok a Holdra, a Mercurra, a Venusra és a Marsra. Ha naprendszerünk távolab­bi részeibe akarunk eljutni — mutat rá Zonsájn professzor — a vegyi energiáról át kell térni az atomenergiára. Ezzel az áttéréssel óránkénti száz­ezer kilométeres sebesség is elérhető. Az ionrakéta kilátásokat nyújt óránkénti félmillió kilo­méteres sebesség elérésére. Ez a sebesség alkalmas a nap­rendszer távolabbi bolygóinak megközelítésére, de még nem elégséges ahhoz, hogy az em­ber kitörjör\ a csillagok kö­zötti térségbe. Ahhoz, hogy a föld lakóit a többi galaktikától elválasztó óriási távolságot áthidalhassuK — folytatja a szovjet tudós — és ugyanakkor leküzdhessük az ember élettartamának kor­látoltsága és a csillagok közti utazáshoz szükséges hosszú idő közötti ellentmondást, a fénysebességhez közeli repü­lési sebességet kell biztosí­tani. Ez a lehetőség csak a foton vagy amint még másként ne­vezni szokták, a kvantum- rakétával valósítható meg. En­nek a hajtóműnek a gyakor­lati megszerkesztése rendkí­vül nehéz feladat. Amikor azonban sikerül majd leküz­deni ezeket a nehézségeket páratlan lehetőségek nyílnak meg a távoli világokkal való kapcsolat kiépítése előtt. A szovjet tudós megjegyezte még, hogy a fotonrakéták ha­tékonysága több tízmilliárd- szor nagyobb, mint az energia- forrásként használt vegyi tü­zelőanyagoké. t Á katolikus klérus támadja Kubát Brasilia (MTI). A brazíliai külügyminisztérium szerdán nyilatkozatot adott ki a Quad- ros-kormány álláspontjáról Kuba kérdésében. A nyilatkozat kijelenti, a brazil kormány nem ismeri el egyetlen amerikai államnak sem olyan kormányát, amely valamelyik külföldi hatalom félreérthetetlen beavatkozásá­nak következményeképpen jött létre. A nyilatkozat han­goztatja, Brazília ellenzi, hogy „bármiféle közvetlen vagy Belgium 1961-ben 22 milliárd frankot irányoz elő fegyverkezésre A belga pénzügyminiszter sajtóértekezleten közölte, hogy Belgium 1961-ben körülbelül 22 milliárd frankot fordít köz­vetlenül fegyverkezési kiadá­sokra, azaz hatszázmillióval többet, minit az előző évben. Bejelentette továbbá, hogy a belga kormány hárommilliárd frankkal emeld a Kongónak és' a1 Ruanda Urunddnak nyújtott állami hitelek összegét. A belga állami költségvetés ez évben 17 milliárd frank de­ficittel indul. Ennek egy ré­szét — tízmilliárd frankot — a dolgozókra kirótt újabb adó- terhekböl akarják fedezni. közvetett külföldi beavatko­zás meghatározott kormány­formát igyekezzék Kubára erőszakolni, és ilyennek minő­sít mindenféle „gazdasági, ka­tonai vagy ideológiai beavat­kozást”. Rio de Janeiro. A brazíliai katolikus klérus nevében de Barros Camara Rio de Janeiro-i bíboros azon­nal „hideg zuhanyt zúdított” a nyilatkozatra. Élesen bírálta a Quadros-kormány „semle- gességi politikáját” és felhívta a többi amerikai kormányt, ^ „verjék ki fejükből a semle­gesség gondolatát és tömörül­jenek, hogy Kubát, valamint az amerikai szárazföldet meg­mentsék a kommunizmustól”. Havanna. A kubai rádió szerda esti adásában bejelentette, hogy a kubai katolikus egyház veze­tői utasítást adtak a papság­nak és a szerzetesrendeknek, hagyják el az országot, mert azt a látszatot akarják kelteni a világ közvéleménye előtt, hogy Kubában üldözik a val­lást. 1 A Balti-tengertől a Fekete-tengerig II. A nagy „miért?“ Aki vissza tud emlékezni a régebbi lengyel filmekre, tán maga elé tudja még idézni Jacek Niezychowski alakját. Ez a hatalmas termetű, nyílt tekintetű, ötven körüli volt színész ma a czeczini Esztrada (az ottani Filharmónia) direk­tora. Ismét áldottam, hogy hajdan a német és francia nyelvekre vetettem magam. E nyelvek egyikét ugyanis a nem túlfiatal czecziniek mind­egyike beszéli s így adódott, hogy a fogadtatás hivatalosan szívélyes mondanivalóit csak­hamar fekete melletti, közvet­len csevegés váltotta fel. Ki­derült, hogy a direktor anyja magyar, Lippai-lány, valahon­nan a Felvidékről való. Ami-’ kor aztán elárultam, hogy eredeti nevem nem Pagony, hanem Pravotinszky és nagy­apám még Lengyelországban született, egyszerre úgy tűnt, hogy egy magyar „lengyel” és egy lengyel „magyar” találtak egymásra, amire hivatalosko­dás ide, vagy oda, Lengyel­honban mindenegyes alkalom­mal inni kell. Egyszer aztán „Monsieur Niezychowski” megkérdezte: ,flgaz, hogy önök Magyaror­szág legjobb jazz-kvintettje?” Nagyot néztem. Valaki közben behozta a plakátokat, amelyek öles betűkkel hirdették az együttest és a direktor lefor­dította az egyik jelzőt, mely csakugyan a „legjobb” volt. Hát ezt ugyan ki művelte? Magamban csendesen átkozni kezdtem a menedzselési mód­szereket, annál is inkább, mert már tudtam, hogy az európai­hírű (és Pécsett is igen jól is­mert) „HOT”-együttes való­jában czeczini zenekar, és e beharangozás nélkül is sejtet­tem, hogy nem lesz könnyű dolgunk, ami a közönség meghódítását illeti. Mit mond­jak hát? Ha azt mondom: igen, akkorát lódítottam, hogy men­tem fejemre hull az Esztrada mennyezete. Ha tagadom, az igazgató jogos szerénységnek veszi s csak méginkább meg­erősítem ót balhiedelmében. Mit tehettem. Csöndesen vo- nogattam a vállamat és mo­solyogtam. „önnek kell azt majd eldöntenie” — mondot­tam. A koncertprogram értelmé­ben délután autóbuszon ro­bogtunk Sztargard felé, hogy — a magyar színházaknál is szokásos táj rendszer alapján először aránylag kisebb vidéki városokban mutassa ki együt­tesünk méregfogát: ha egyál­talán van neki. A jókedvűen hangos hazai truppon kívül három czeczini egyetemista lány — civilben orvostanhall­gatók — most reprezentatíven csinos manekenek — utazott velünk, na és persze „Herr Patusinszki”, a HOT-együttes Pécsett is járt tagja, állandó konferanszunk a turné során. Megtudtuk, hogy ez a csoport utazik majd mindenhová, ugyanis műsorunk első részé­ben a hazad „Furfangosok baj­noksága” mintájára rendezett „Zgaduj-Zgadula” játék egé­szíti ki a programot, a máso­dik részben pedig divatbemu­tató. Nosza hát az ismerke­désnek! Sajnos, „Herr Patu- sinszkin” kívül a többiek egy árva szót sem tudtak idegen nyelven, a mieink viszont egy kukkot se lengyelül. Szinte csodával határos, hogy ennek ellenére a manekenek kaca- rászva megértették, hogy a pécsi fiúk szemüket a balti égbolthoz hasonlítják, s hogy daloló beszédüket madár- csicsergéshez. Igen jó hangu­latban kezdődött az út. És ez a jókedv este hazafelé jövet csak fokozódott. Minden ment, mint a karikacsapás. Bár a pesti szereplőkkel — énekesekkel, táncosokkal — alig próbálhattunk, zavarta­lanul zajlott le az előadás, mindenki elégedett volt: az igazgató s mi is. S míg a pom­pás lengyel műút menti neon­fények meg-megcsillantak az autóbuszban ülők fekete, szal­maszőke, rozsdabarna haján, „Herr Patusinszkivel” mi már egy egészen más témáról be­szélgettünk. A lengyelek nagy „miértjéről”. Már az első czeczini napon feltűnt, hogy a városiak közt alig látni 35—45 közti, úgyne­vezett „középkorú” férfit. Egé­szen fiatalok és öregek: ez a czeczini lakosság látható zö­me. „Miért látni belőlük oly keveset a koncerten és hol vannak hát?...” —l kérdez­tem. — A temetőben — válaszol­ta „Herr Patusinszki”. — Ez a korosztály gyakorlatilag el­pusztult a háborúban. Most tán megérti, miért beszélnek nálunk oly kelletlenül néme­tül. Eltűnődtem. A Kattowitze— Poznan közti út jutott eszem­be. Ott a lengyel parlament tagja egy ízben azt mondotta, ha rajta állna, minden Len­gyelországba utazó németet kötelezne arra, hogy útlevelé­nek lebélyegzése végett Ausch­witzba utazzék, s ott megte­kintse a múzeumot. De hát milyen múzeum ez? A volt ha­láltábor egyik barakkja, falán az odaszáradt vérnyomokkal. S a szobákban? Az egyikben: egy vagonnyi haj, a másikban csip-csup használati tárgyak, az elköltözöttek utolsó e vi­lági hagyatékai. — Aztán — látszólag min­den átmenet nélkül — arról beszéltünk, hogy milyen fur­csa az a kettősség, ami stílus­ban, morálban, életformában a régi és új tálalásában meg­nyilvánul. Az itteni átlagkere­set kb. 1500— zloty. De hát egy kiló hús 40 körül van, egy adag valamire való vendéglői étel egy huszas, egy Warsza­wa 120 000 zloty, egy liter bor egy ötvenes. A moziban 8 zlotyt fizettünk. Valamelyi­künk egy csokor ibolyáért egy ötöst, utcai árusnál. Nem ol­csó itt az élet. Es mégis! Az asszonyok itt elegánsak, sőt mintha kicsit túl hivalkodva járnának. Pár nappal később az egyik medika csillogó szem­mel próbálta fel táncosnőnk orton pulóverét, amit 400 zlo­tyért (ennyi egész havi ösz­töndíja egyébként) mindjárt meg is vásárolt volna. Kosz­tolányi egy helyütt azt írta, hogy a francia nőknek a sze­mük nagy, a német nőknek viszont a lábuk és a lelkűk. Ehhez tán hozzáfűzném, hogy szerintem a lengyel nők Euró­pa legnőiesebb női, ami min­den más szempont háttérbe- szorítását s e tulajdonság hangsúlyozását illeti. A fiatalok modernek öltöz­ködésben, építészetben, fény- ' képezésben, folyóiratokban, s talán kicsit túl mohón fogad­nak be mindent, bárhonnan is jön. Az, hogy a zenekar tagjai egyszerre vásároltak valame- melyik üzletben egy francia, egy olasz és egy angol Parker- rendszerű tollat, legfeljebb arra vall, hogy élénk kereske­delmi kapcsolatuk van Nyu­gattal. De már pl. a jazzkul- tusz módja, a különféle klu­bok nemegyszer meghökken­tően bizarr programi a* stb. valami mást árul eí. Mintha nem lenne minden rendben a húsz év körüliek eszményei körül. Mintha egyetlen prog­ramjuk ez lenne: „Élni”. De hogyan? Milyen áron? Nem mindig a legkönnyebb­nek látszó út a legjobb. Pagony Lajos

Next

/
Thumbnails
Contents