Dunántúli Napló, 1961. május (18. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-05 / 104. szám

V \ P L 0 1961. MÁJUS 5. 1 Külföldi hírek KOPPENHÁGA Terjed a sztrájkmozgalom Dániában. Száznegyvenötezer fémipari és szállítási dolgozó több mint három hete tartó sztrájkja után szerdán tizen­egyezer vágóhídi munkás je­lentette be a munka beszün­tetését. SAN SALVADOR San Salvador lakosságát né­hány napon belül a huszon­ötödik földrengés érte. A föld­lökések központja három kilo­méterre van. a fővárostól, VARSÓ Jegielski miniszter elnökle­tével tanácskozást tartottak a lengyel földművelésügyi mi­nisztériumban, hogy megálla­pítsák a termelőszövetkezetek további fejlesztésének irányát. A tanácskozáson Jegielski mi­niszter megállapította: az eddi­gi eredmények, valamint a je­lenlegi körülmények a népi tanácsok és a mezőgazdasági szervek kötelességévé teszik, hogy erősítsék a meglévő kö­zös gazdaságokat és újakat szervezzenek, ahol erre meg­felelő lehetőség kínálkozik. MOSZKVA Szerdán a Szovjet Tudomá­nyos Akadémia vendégeként Moszkvába érkezett Niels Bohr világhírű dán tudós, a modem fizika egyik úttörője. Bohrt és családját ünnepélyesen fogad­ták a szovjet főváros sereme- tyevói repülőterén. TEHERÁN Nyugati hírügynökségek újabb tüntetést jelentettek Teheránból. Mint az AP írja, csütörtökön délelőtt több mint tízezer diák vonult fel az irá­ni főváros utcáin és tiltako­zott a rendőrterror miatt. A tüntetők később a parlament elé vonultak és a kormány le­mondását követelték. A ható­ságok a megmozdulás elfojtá­sára 500 katonát és rendőrt ve­zényeltek ki. KATANGA Az egyik legnagyobb dél­afrikai társaság, a General Mi­ning egyezményt kötött a ka- tangai „kormánnyal’' amely­nek értelmében a katangai kormány eladta a vállalatnak mindenfajta ásványi kincs ku­tatási jogát az elkövetkező öt évre az Elisabethville-től a rhodéziai határig húzódó 150 mérföld hosszú és ötven mér­föld széles földsávoríj PRÄGA Csehszlovákiában a napok­ban emlékeznek meg a prágai felkelés 16. évfordulójáról. — 1945. május 5-én, a második világháború utolsó napjaiban a csehszlovák főváros népe fel­kelt a fasiszta elnyomók el­len. A prágaiak egy éjszaka alatt ezerhatszáz barikádot emeltek a főváros utcáin, szembeszálltak a megszálló csapatokkal és megakadályoz­ták. hogy a németek utolsó el­lenállási tűzfészkükké tegyék Prágát. MOSZKVA Nyikita Hruscsov szovjet kormányfő csütörtökön fogad­ta a Kubai Ifjú Felkelők Szö­vetségének küldöttségét. A be­szélgetés rendkívül meleg lég­körben zajlott le. A MÜ. M. 601. sz. Iparita­nuló Intézet, Komló, a Bi­zományi Áruházon keresz­tül egy darab PÁNCÉLSZEKRÉNYT venne. Ajánlatokat Pontos cím megjelölésével levélben kérjük. 15671 Nagyarányú csapatösszevonás Algírban Az MTI párizsi tudósítója jelenti: Példátlanul nagyarányú csapatösszevonást hajtottak végre csütörtökre virradóra Algírban. Mint ismeretes, a várost a kijárási tilalom kez­dete után — este kilenc órá­tól kezdve — megszálltál? a sorkatonaság, a csend őrség és a rohamrendörség osztagai, páncélosok és rendőri riadó- autók vették körül a középü­leteket, az utcákon tízszer annyi járőr cirkált, mint a korábbi éjszakákon. Folytatták az éjszakai ház­kutatásokat is. Gambiez tábor­nok, az algériai francia had­sereg főparancsnoka személye­sen irányította a hadművele­teket. Hajnali öt órára, a ki­járási tilalom végére a hadse­reg, a rendőrség és a csend­őrség egységed kivonultak a városból* Algírban az a feltevés járja, hogy a hatóságok újabb meg­mozdulástól tartanak. Különö­sen nyugtalaníthatja a polgá­ri és katonai szerveket, hogy nem kerülnek elő az európai­ak kezére jutott fegyverek. A házkutatások sovány ered­ményt hoznak, különösen ke­vés géppisztolyt szolgáltattak be. Nem jutnak nyomára a puccs összeomlása után a la­kásáról eltűnt mintegy 500 al­gíri ultrának sem. Továbbra sincs megbízható jelzés Sálán, Jouhauv, Zeller ex-tábomo- kok. valamint a puccsot meg­szervező fasiszta ezredesek hollétéről. A párizsi Libération teret ad annak a híresztelésnek, amely párizsi NATO-körökben járja: eszerint a három szökevény tábornok Spanyolországba me­nekült — egy amerikai hajó fedélzetén.. « Kongói helyset jelentés CopuiilhaüvUle (MTI)). A nyugati hírügynökségek jelentése szerint befejezéshez közeledik a copuilhatville-i ér­tekedet, amelynek — a jelek szerint — legfőbb „eredmé­nye” Csőmbe letartóztatása volt. Tizennyolc küldött már elutazott az egyenlítői tarto­mány fővárosából és a külön­böző bizottságok is lényegé­ben befejezték az alkudozást Kongó feldarabolásáról. A hírügynökségi jelentések­ből kitűnik, hogy a Kaszavubu klikk vezetői maguk sem tud­ják, mit csináljanak foglyuk­kal. Ileo ,.miniszterelnök” Bo- likamgő „miniszterelnök-helyet tes” és Adula „belügyminisz­ter” szeretne végül is valami­féle megegyezést kötni Csom­óéval, míg Mobutu és Bom- boko „külügyminiszter” ellen­zi ezt. Miközben a vita folyik, megerősítették Csőmbe villá­jának őrizetét. Adula egyéb­ként közölte,, hogy Csőmbe most már hajlandó részt ven­ni az értekezleten. Leopoldville-i hírek szerint az ENSZ szóvivője bejelentet­te, hogy megegyezés jött létre a világszervezet és Mobutu zsoldosai között, akik ismét közös őri áratokat indítanak a kéksisakosokkal. A nagy ba- rátkozásra három nappal a Port Franc púi-nál lezajlott véres összetűzés után került sor. Mint ismeretes, Port Francpui-nál Mobutu banditái támadást indítottak a ghamai ENSZ-kaitomák ellen, Egyes megerősítetten hírek szerint a Kongó folyamban megtalálták 26 ghanai katona holttestét. Algirban a hangulat igen fe­szült. Az ultrák uszályába sodródott európai lakosság a legváltozatosabb módon tilta­kozik Párizs algériai politiká­ja ellen. Az egyetemen az eu­rópai diákok sztrájkolnak. Az Algíri Ügyvédi Kamara fel­oszlatása elleni tiltakozásul az ügyvédek is sztrájkra ké­szülnek. A kijárási tilalom kéz detekor az esti órákban az európaiak bérházaiban külö­nös hangverseny kezdődik: a háziasszonyok fazekak, lábo­sok ütemes össze verésével kontráznak a kiáltásokhoz: Algéria francia! Az európai lakosság haragja az anyaor­szági sorkatonák ellen fordul. Sértegetik őket Algír utcáin, véletlenül sem veszik fej gép­kocsijaikba az országutakon „autó-stop”-pal kísérletező „kiskátén ákat.” Az OAS, a titkos fegyveres szervezet folytatja a „röplap­háborút”. Egy röpcéduláján ez olvasható: „Általános sztrájkot Algéria egész területén! Ne szolgáltassátok be a fegyvere­ket! Tömörüljetek kis egysé­gekbe! öljétek meg. aki le akarna tartóztatni benneteket! Gyújtsátok fel a középülete­ket! Gyilkoljátok le az áruló­kat! Szabotáljátok a sajtót. Égessétek fel a raktárait! Ne hallgassátok a hazug rádiót! Tisztek, altisztek, katonák csatlakozzatok a maquis-hoz! A jelzett áldozatok órája ütött!” Burgiba megkezdte washingtoni tárgyalásait Washington, (MTI). A hiva­talos látogatáson Washington­ban tartózkodó Burgiba tuné­ziai elnök csütörtököm meg­kezdte tárgyalásait a Fehér Házban; Az első tanácskozáson Bur­giba és Kennedy mellett részt vett Mokkadem tunéziai és Rusk amerikai külügyminisz­ter ÍS; A Fehér Há2Íból távozó Bur­giba kijelentette, hogv meg­vitatták „Tunéziának, mint Afrika egy részének helyzetét és szóba került az algériai kér­dés is.” Kennedy — mondotta Bur­giba — „nagy megértéssel és rokonszenwel viseltetik Tu­nézia problémái iránt.” Burgiba elnök hangoztatta, „méltán reméli, hogy május 11-én Evianban * megkezdőd­nek a francia—algériai tárgya­lások.” Jól értesült körök szerint az algériai kérdés megvitatásán kívül Burgiba washingtoni látogatásának két fő célja van: 1. Szeretne nagyösszegű ame­rikai beruházást biztosítani or­szága számára; 2. fel akarja vázolni Kennedy előtt egy Észak-Afrikai Unió tervét, amely a három észak-afrikai arab országból állana. Ennek az uniónak ő (Burgiba) sze­retne a vezetője lenni. Kössöntjük a szovjet sajtó dolgosóit! Tgazság és hazugság — mélységesen szemben AUó fo- galmak, mint a tűz és a víz, kibékíthetetlen ellent­mondásban vannak egymással. Egyszerűnek látszó dolgok ezek az életben, mégis bo­nyolulttá válnak, egyformán okozhatnak bajt és örömet; csak az a kérdés, hogy kinek ezt és kinek azt. A tőkés, a háborús uszító akkor boldog, ha elhiszik hazugságait, mert akkor könnyebben, gyorsabban tudja be­csapni, félrevezetni a jóhiszemű embereket, gyorsabban telik a zsákja. A munkás, az élet építője akkor boldog, ha az igazság győzedelmeskedik, ha felszabadul a tőke igája alól, jóllak­hat kultúrából és kenyérből, megbecsült tagja lehet a tár­sadalomnak. így van ez a sajtóval is. A Szovjetunióban minden évben megünneplik a szovjet sajtó napját május ötödikén. A szovjet sajtó ünnepén leg­inkább az igazság és a hazugság — a kultúra fényének ter­jesztése és a sötétség közötti harc jut eszébe a szovjet em­bernek. A Szovjetunió Kommunista Pártjának lapja azért vá­lasztotta címéül az „lgazság”-ot (Pravda), mert a párt a dolgozó tömegek érdekében kíméletlenül rámutatott az igazságra. Mint ahogyan a párt az igazságért, a dolgozóivá felemelkedéséért küzdött mindig — nut is azt teszi — saj­tója is ezért küzdött és küzd. A kommunista sajtót ünnepli a szovjet nép a szovjet sajtó napján, az igazmondó, harcos újságírást, a sajtó dol­gozóit és levelezőit. Kilencezerötszáz újság jelenik meg a Szovjetunióban s napi példányszámuk közel 69 millió. Ren­geteg napilap, folyóirat, könyv kerül ki a köztársasági vidé­keken is a sajtó dolgozóinak keze alól. Az országban csupán 1959-ben 46-tal gyarapodott a fo­lyóiratok száma. Most több mint 920 folyóirat jelenik meg 577 millió példányban. A kiadott könyvek példány számának növekedési üteméi tekintve a Szovjetunió az első helyen áll a világon. A Szovjetunióban 89 nyelven adnak ki könyveket. A szovjet nép a párt XXII. kongresszusára készül. Az SZKP új programja, amelyet majd megvitat és elfogad a kongresszus, a föld legigazságosabb társadalmának prog­ramja, a kommunizmus teljes felépítésének programja lesz. Ennek szolgálatában áll a szovjet sajtó, mert ennek az ügy­nek Szolgálatában rejlik a szovjet újságírónak, a sajtó min­den dolgozójának legmagasztosabb feladata. A szovjet sajtó napján a szovjet nép az űrrepülés sikere fölötti örömében, tudósainak, munkásainak, kolhoz­parasztságának céltudatos építőmunkájában bízva ünnepli a sajtó dolgozóit, mint olyan embereket, akik hozzájárulnak írásaikkal a kommunista építés sikereihez. Gy. K. Csak Belgrádban jelölik ki a jugoszlávok ellen pályára lépő X válogatottat A magyar labdarúgó-válogatot­tal? a szokott módon készülnek a jugoszlávok elleni hétvégi talál­kozókra. Az „A”-együttes pénteken dél­előtt tartja legközelebbi edzését, és Baróti Lajos szövetségi kapitány ezután jelöli ki a szombatom dél­előtt repülőgéppel Belgrádba uta­zó keretet. Minden bizonnyal az a 15 játé­kos utazik a jugoszláv fővárosba, akik a rotterdami, hollandok elle­ni VB-selej tezdn is ott voltak. Kuharszky, aiki a VB-s mérkőzé­sen megsérült, már teljesen rend­bejött, s Albert is biztatóan moz­gott a szerdai kétkapus edzésen. A magyar csapat szombaton Belgrádban még egy könnyebb* átmozgó edzést tart, s Baróti Lan^. jós szövetségi kapitány ezután je­löli ki a vasárnapi, jugoszlávok el­leni együttest. A két ország -,,B”-válogatottja szombaton délután lé.Só órai kez­dettel az Előre-pályán méri össze erejét. A találkozót szovjet bírók vezetik. Lukjanov a vezető bírói segítői: Vencsikov és Oszipov. A Balti-tengertől a Fekete-tengerig l. Utón északra deklődéssel fagatott a magyar viszonyokról. Megtudtam töb­bek között, hogy a lengyel könnyűipar s általában a len­gyel gazdasági élet az utolsó öt esztendőben többet fejlő­dött, mint összességében az azt megelőző húsz év alatt. Elme­sélte, hogy a ma már híres lengyel textilipar alapanyagát* a lengyel gyapjút 15 évvel ezelőtt még Angliába vitték feldolgozásra, ám azóta fel­épültek a hazai gyárak és ma már minőségben és- mennyi­ségben egyformán verseny- képes iparuk a vezető euró­pai textilállamokkal. Ami a lengyel ipar kapacitását illeti, aligha lehetett kételkedni valónk, mert Kattowitzétől kezdve Poznanig elég volt csu­pán kitekintenünk az ablakon ahhoz, hogy meghökkenjünk az olyan ipartelepek láttán, mint pl. Bejtom, mely a len­gyel iparvárosok egyik legna­gyobbika. Lépten-nyomon új és új gyárak bukkantak fel. Vona­tunk egy hatalmas, több száz­ezer holdas erdőség, szinte mértanian egyenes szálfa­rengetegében csörtetett előre, s a jobbról-balról előtünedező ipari létesítmények sora való­sággal megbűvölt bennünket Poznanban mélységes éjsza­ka borult volna fölélik, ha sötétjét szét nem szórta volna a fedett pályaudvarcsarnok lámpamiriádja. Impozáns az is, hogy szinte valamennyi lengyel állomás fedett pálya­udvari csarnokkal rendelke­zik s ez valamiképpen nagy- városias jelleget -d a kisebb településeknek is. Poznan kőrengetegét az éj elfödte előlünk, csak a tranzi- tórikus csőm pont forgalmat lebonyolító állomás hihetetlen nyüzsgése döbbentett meg. Néhány percig szótlanul bá­multuk a percenként befutó vonatokról és felé özönlőket* a pályaudvari „Bár” (nálunk büfé) szinte egy holdnyi ter­jedelmű palotáját. Honnan- honnan nem, néhány zloty ke­rült elő (az a gyanúm, hogy a velünk utazó egyik lengyel diáklány szíve esett meg raj­tunk) s az együttes tagjai fel­vidulva kóstolgatták a lengyel sört a csarnok mozgó büféjé­nél. Végre befutott a czecrini gyors, s az ünnepiekről haza­térő lengyelek tömegén át v immáron a jólismert hazai módszerekkel csörtetve — fel- furakodtunk a szerelvén, re. Czeczin ... Hajnal volt, hű­vös, tisztafényű, Balti tengeri hajnal, amikor kis csoportunk lekászálódott az Odera P' - * kikötőváros pályaudvarán. Vannak pillanatok, melyei harmincesztendős távlatra vé­sődnek emlékezetünkbe. Ilyen volt ez is. A reggeli fény még csak derengett a vizek mögött nyugvó város felett, a pálya­udvar előteréből — akárcsak Pécsett — taxik gördültek to­va, pezsgő élet első, hajnali nyújtózkodásának voltunk ta­núi. De — közelben és távol —a hitleri háború merne n tűi tárták a maguk jellegzetesen lengyel kulisszáit szemünk elé. Romok a perifériákon és romok a város belsejében. És * — de ezt csak később érzékel­hettük — romok az emberék szívében is. Pagony Lajos , Utazni .:Nincs ember, aki ne fogadná boldogan az uta­zás lehetőségét még akkor is, ha az előkészületek örömmel teli izgalmaktól fűszeresek. Együttesünket az a szerencse érte, hogy e nyár során két, egymástól elég távoleső euró­pai országot látogathat meg. Lengyelország északi tájaira, a csípősen hideg, tisztalevegő­jű Czeczinbe vezetett első utunk, sebtében kapott felhí­vásra, lázasan izgatott készü­lődés után. ■ Húsvéthétfőn, az április eleji ünnepek derekán indult útnak kis csoportunk, hogy nekivágjon az északi turné­nak. Együttesünk Pécsett oly jólismert tagjain kívül Sze­gedi Gyula rádióénekes, Tycho Marianna énekesnő és a Ruiz Éva—Pap Viktor táncospár képviselte még hazánk köny- nyűzenei életét a Czeczin felé tartó truppban. A koradél­előtti próbák, az ismerkedés megannyi munkát, új izgal­mat jelentettek. De tán jobb is volt így. Megfeledkeztünk pár órára arról, hogy volta­képp csaknem félévre elhagy­juk megszokott környezetün­ket, s ismeretlen eseményeket tartogató hetek elé robogunk az éjfélkor induló expressz- vonattal. Mindez csak akkor villant át rajtunk, amikor a Keleti pályaudvar éjszakába burkolódzó várócsarnokában truppunk pesti tagjai búcsúz- kodtak. Ök — Szegedi, Tycho s a többiek — a lépcsőkön csüngve, könnyezve integet­tek a lassan kigördülő szerel­vényről, mi azalatt a vadonat új hálófülkékben szótlanul rakosgattuk a csomagokat ide-oda. Az indulás elfogódottsága csakhamar felengedett. Kide­rült, hogy aznap három zene­kar utazott Lengyelországba. Alig hagytuk el Budaörs és Törökbálint lámpasorait, fel­csapódott a hálókocsi ajtaja és vidám társaság tört be hoz­zánk. Bérces Tibor, az ismert rádióénekes, a Kattowicze-ig tartó út mókamestere pillana­tok alatt fejetetejére állította a társaságot s megkezdődött az éjszakán át tartó vándorlás egyik kocsiból a másikba, a szomszédban utazó zenekarok tagjai között. Fél háromkor léptük át a csehszlovák ha­tárt. Formálisan egyszerű vámvizsgálat, s máris robo­gunk tovább. Néhányan alud­ni tértünk. S mire felébred­tünk, a lengyel határ közelé­ben jártunk már, átrobogva a csehszlovák területeken. A határon most megismétlődött az előbbi udvarias és cseppet sem szigorú vámellenőrzés: ezúttal a cseh és lengyel tisz­tek között. Egy órára Katto- witzébe értünk, fél háromkor pedig lengyel személyvonat indult velünk Poznanba. Ez volt tán az út leghosszabb és legunalmasabb szakasza: fél háromtól éjjel egyig tartott s Poznanba érve tudtuk, hogy még ötórás gyorsvonat! út vár ránk. Azért számomra mégsem volt oly haszontalan a Katto- witze—Poznan közti vonato­zás. Bevettem magamat az egyik fülke sarkába és bóbis­kolni próbáltam. Nemsokára azonban arra ébredtem, hogy Szegediék szólongatnak: „Gye­re át a szomszédba” — úgy­mond — „van itt egy lengyel, aki franciául szeretne beszél­getni”. A későbbiek során kiderült, hogy a Velünk utazó úr Micor Wladislaw, a lengyel parla­ment gazdasági bizottságának tagja, aki igen sok tekintet­ben megvilágította előttünk a lengyel életforma rugóit és problémáit. Emellett nagy ér-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents