Dunántúli Napló, 1961. május (18. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-25 / 121. szám

fWl. MÄJUS 25. NAPLŐ n H gazdaságosabb termelést segíti az önköltségszámítás Sok hasznos szempontot nyújtott a könyvelés az olaszi tsz-nek Termelőszövetkezeteinknek igen fontos, hogy mit meny­nyiért termelnek. Számi tgat- nak, keresik a kifizetődő, egy­re több nyereséget biztosító termelés kulcsát. Az önköltség számítás, ha az a kettősköny­velés pontos adataira támasz­kodik, egyszerű számokon ke­resztül hívja fel a figyelmet a hibákra. Egy mázsa cukorrépa —28 forint haszon Egyre több termelőszövet­kezetben végeznek megyénk­ben önköltségszámítást. Egyre több helyen van olyan szak­képzett könyvelő, mint Ola­szon a Május 1. Termelőszö­vetkezetben, ahol már 1959 óta végeznek <inköl tségszámí- tást. Várnai László, a tsz főköny­velője elmondja: az önköltség­számítás kimutatta, hogy ná­luk legkifizetődőbb a cukor- Tépatermesztés. Az elmúlt év­ben egy mázsa cukorrépát 20 forintért állítottak elő Olaszon és egy mázsa cukorrépa ter­melése 28 forint tiszta hasz­not jelentett. Holdanként kö­zel 6000 forint tiszta jövedel­met biztosított a cukorrépa. Mindezt figyelembe véve a Május 1. Tsz tagsága az idén megkétszerezte a cukorrépa vetés területét; Ugyancsak kifizetődő volt a hüvelyesek, bab. borsó ter­mesztése. Egy mázsa hüve­lyest 171 forintos költséggel termeltek, s a tiszta haszon mázsánként 117 forint. Egy hold hüvelyesre 517 forint ér­tékű munkát fordítottak. Kenyérgabonát 168 forin­tért termelt mázsánként a tsz, s így egy mázsa kenyérgabo­na 59 forintot jövedelmezett tisztán. Természetesen ennél lényegesen nagyobb tiszta jö­vedelem is elérhető, csupán az alacsony átlagtermést kell nö­velni, máris csökken az ön­Gyümölcstermelők ügyelem! Cseresznyét, epret s min­den gyümölcsöt vásárol a Pécsi Földművesszövetke­zet szombat, vasárnap ki­vételével mindennap 7 órától 11 óráig az alábbi átvevőhelyeken: PÉCS, IPAR U. 6. sz. TIBORC UTCAI KISVÁM, Pompár-féle háznál. 278 költség. Az idén már nagy hozamú nemesített külföld búzát vetettek, amelynek tér mesztése biztosan kifizetődőbl lesz a hazai fajtáknál. Nyereséges a kukoricatermesztéi Az önköltségszámítás pon tosan kimutatta, hogy érdemes kukoricát termelni. Tavaly egy holdon termelt kukorica 736 forint tiszta hasznot ho­zott. Ám csökkenteni lehet az önköltséget, ha a kukorica­földön vegyszeres gyomirtást végeznek, s akkor két évre megtakarítják a munkaerőt, a munkabért, hiszen nem kell kapálni. Mivel a kukorica- termesztés szépen fizet, az olasziak a tavalyinál több, összesen 207 hold kukoricát vetnek az idén: Talán soha sem tudják meg, hogy miért volt ráfizetődő ta­valy a dohány — meg a bur­gonyatermelés, ha nem végez­nek önköltségszámítást. így azonban tudják, hogy a nedves időjárásban megpenészedett dohánylevelek tisztítása igen sok. tervezetten felüli munka­egységtöbbletben jelentkezett A burgonyatermelés azért volt ráfizetéses, mert szétszórtan, kis területeken, sovány talajon termelték. A kis területeken nem végezhették el géppel a növényvédelmi munkát, kézi erővel pedig nem győzték a porozást. így aztán a termés egy részét elpusztította a burgonyabogár. Hiba volt, hogy nagy fészektávolságra ve­tettek s így nem hozott meg­felelő mennyiségű termést a burgonya. A munkaegységet a holdanként! munka után álla­pították meg, s mivel a bur­gonyát egymástól nagy távol­ságra ültették, a tagok keve­sebbet dolgoztak vele, kevés lett a termés, ám a holdak után ténylegesen több munka­gépet kaptak, mint a végzett munka. Az önköltségszámítás tehát rámutatott a hibákra s a ter­melőszövetkezet kijavítja azo­kat. Az idén már olcsóbban tárolják a dohányt a közelmúlt ban épült dohánypajtában. — és feljavított, trágyázott talaj­ba nagyüzemi módon ültették a burgonyát. Jobb minőségű lesz a dohány, s a jó földben lényegesen jobb burgonyatermés várható, mint tavaly; Jobban kell takarmányozni Szebb eredményt várnak az idén az elmúlt évben ráfizeté­ses tehenészetből is. Az első borjas, gyengén takarmányo- zott tehenek kevés tejet adtak. Nem volt szakember, nem volt elég munkaerő s a „gazdátlan” állatok tartására csúnyán rá­fizetett a szövetkezet. A tsz- tagok azt hitték, nyereséges a tejtermelés, ám az önköltség­számítás piros felkiáltójelként mutatta, hogy valami nincs rendjén. Az idén már lesz szak ember, elegendő munkaerő, s gondoskodnak a takarmányról is. Várnai László főkönyvelő azt mondja, igaz hogy az ön­költségszámítás sok munkával jár. de segít a termelőszövet­kezetnek a hibák feltárásában, önmaguk ellenőrzésében. Tud­ják mire, mennyit fordítanak, ez biztonságosabbá teszi a ter­melést és segít a gazdaságos termelés kiaknázásában. A jó önköltségszámítás első alap- feltétele a kettős könyvelés és hogy évközben minden adat pontosan a megfelelő helyre kerüljön. Az uj hőerőműtől az Uj-Mecsekalja alatti füzes árok régi átereszéig húzódik majd a távfűtő-felsővé- zeték. A mintegy s kilométeres szakaszon 440 inga- és fix tartóoszlopot helyeznek el. A távvezeték legnehezebben építhető szakasza a Basamalomnál levő lápos terület, ahol két és fél—öt köbméter be­tonlapot leélt adni az oszlopoknak, hogy szilárdan álljanak. Képünkön a Baranya megyei Építőipari Vállalat dolgozói a Megyeri útnál közel egykilométeres szakaszon már 60 oszlopot helyeztek el. Egy óra a szociálpolitikai csoportnál Egymillió forint közsegélyezésre A szabálytalan robbantás három ember halálát okozta a Komlói Kőbányában A komlód kőbányában má­jus 10-én délután három em­ber haláliát előidéző szeren­csétlenség történt. A robba­nás következtében Kovács András (Magyaregregy) a hely színen meghalt. Reisch Józse­fet (Hosszúhetény, Kossuth Lajos u. 131.) a mentők a komlói kórházba szállították, segítem azonban már nem tudtak rajta, rövid idő után meghalt. A harmadik áldoza­tot, Wolf Jánost (Tékes, Petőfi [ u. 24) ugyancsak a komlói kórházba szállították, ahöl el­sősegélynyújtásban részesítet­ték, majd a pécsi idegkliniká­ra vitték, azonban megmente­ni őt sem tudták, sérüléseibe két nap múlva belehalt. Az időközben lefolytatott vizsgálat megállapította, hogy a robbantást szabálytalanul hajtották végre. A robbantás ellenőrzése elmulasztásáért a felelős személyeket a rendőr­ség őrizetbe vette. Délelőtt tizenegy óra. szinte csoda: üres a II. kerületi ta­nács szociálpolitikai csoportjá­nak irodája. Csali Tomanek Jenő elvtárs. a főelőadó üldö­gél az íróasztalnál A szőke, szemüveges férfi megnyugta­tóan közli: nem kell sokáig várni, tíz-tizenöt panaszos for­dul meg naponta az irodában. Jön ügyfél egykettőre. Válóban, alig mondja ki, kopognak, s benyit egy húsz­egynéhány éves fiatalember. A fején gyűrött svájcisapka, in­ge piszkos, a ruhája lehetetle­nül gyűrött. Némi torokköszö- rülgetés után előadja, hogy a sógora, Bogdán László nevében beszél. Ezer forint segélyt sze­retne kapni. — És hol van Bogdán Lász­ló? — kérdi Tomanek elvtárs. — Itt áll az ajtó előtt. Nem mert bejönni. Bogdán rácáfol sógora sza­vaira. Amint belép, leteremti gyűrött ruhás társát: miért nem vette le a sapkáját? Micsoda illetlenség, hát nem tudja mi a szokás? Áll, olyan egyenesen, mint a szálfa. Az inge tisztább, a ru­hája is nagyobb rendszeretet- re vall, — A múltkor ezer forint se­gélyt kapott. Mire költötte? — Ruhára Tomanek elvtárs, ruhára! Tudja, hogy hat gyer­mekem van! Alig huszonhat éves, és hat gyereke van! Most segély kel­lene neki. Azt mondja, eddig az egyetemnél fűtősködött. de már nincs szükség rá. — És miért nem választott valami állandóbb foglalkozást? Megtehette volna, hiszen fia­tal és erős! Tudja, hogy a fű- tősködés idénymunka!.;. Bogdán csak áll és pislog. Erre a „fogas” kérdésre nem tud válaszolni. Tomanek elvtárs a telefon­hoz nyúl: — ... Dittrich elvtárs? Nincs egy segédmunkási helyetek? Hatgyerekes családapáról van szó! Bogdán Lászlóhoz fordul:. — Menjen az Építőipari Vál­lalathoz. és keresse meg Ditt­rich elvtársat! Felveszik. II két ember hálálkodva hagyja e] az irodát, a szem­üveges férfi pedig az íróaszta­lához ül, s várja az újabb „ügy felet”. Közben arra is futja az időből, hogy egyet és mást elmondjon a csoport munkájá­ról — Voltaképpen csak a II. kerület tartozna hozzájuk, de idejön majdnem minden pana­szos. mert a város központjá­ban vagyunk. Az ügyfelek több sége valóban rászorult. Amint a szavaiból kiderül: a múlt bűneit és hagyatékát orvosoljuk. Abban az időben ugyanis nem volt szokás min­denkinek SZTK-t jobban mondva OTI-t fizetni. — Ak­kor nem törődtek azzal, hogy mi lesz az emberekkel, ha meg öregszenek. Elteltek a drága évek, s most 16 évvel a fel- szabadulás után seregnyi olyan ember él a városban, akinek nincs nyugdíjjogosultsága. — 1955-ben félmillió forin­tot költöttünk segélyezésre. Ez az őszéig évről évre emelkedett s az idén eléri a 980 ezret. — Majdnem egymillió forint. Eb­ből havi 63 ezer forintot nyug­díjszerű segélyre utalunk ki, a többit pedig a megszorultak- nak adjuk. Háromszázhúsz közsegélye­sük van. Ezek minden hónap­ban 250 forint készpénzt kap­nak. Ehhez jön még az ebéd, a téli hónapokban a díjtalan tüzelő, s az ugyancsak ellenszol gáltatás nélküli gyógyszerellá­tás és kórházi ápolás. Lako- dalmazásra nem, de arra élég, hogy némi kiegészítéssel nél­külözés nélkül megéljenek be­lőle, mesrt ruhát is kapnak évente kétszer; Persze, nemcsak rászorulók vannak, hanem olyanok is, akik enyhén szólva, fejőste­hénnek képzelik a tanácsot Ilyen ember a Tomanek elv­társ által említett, harmincöt év körüli Kopomyik Mihály is, akit magam is ismerek. Még a télen állított be a szerkesztőségbe, meglehetősen elhanyagolt állapotban. Orvosi papírokat mutatott, miszerint csonttébécés; -.. Hideg idő járta, megsajnáltuk, összete­lefonáltuk a fél várost, a szo­ciálpolitikai csoportot, a váro­si vöröskeresztet, az SZTK-t, de akárhová szóltunk, minde­nütt az volt a válasz: sokat tettek érte, de Kopomyik Mi­hály visszaélt a. bizalmukkal: Bennünket is becsapott. Azt állította, hogy senkije sincs, valójában nős. A szociálpoliti­kai csoportot is többször félre­vezette, nem riadt vissza a ha­mis papíroktól sem. S hiába adták neki a segélyt, sietve el­költötte, s semmi jel sem mu­tatott arra, hogy szeretne kilá­balni a szerencsétlen helyzeté­ből. Most van egy üres éjjeli őri állás, dolgozhatna, ha akar­na, de Kopomyik Mihály nincs sehol. Máskor mindig a szociálpolitikai csoport ajtaja előtt üldögélt, most a színét sem látták egy hete. Kooor- nyik Mihály nem akar igazi ember lenni, neki úgy jó. ahogy vari. Ezért kell vigyázni a szo­ciálpolitikai csoportnál. Szív emberség és életismeret ke’ ide. Azonnal) belépésre keresünk egy f« ESZTERGÁLYOST. Fizetés megegyezés szerint CM 7. sz. Kőbánya Vállalat. Komló, 453 — Ez a nagyüzem, látjá­tok! Most ismét újjal mutatnak a gazdaságra. Csakhogy most nár más hangsúllyal mond­ák: — Ez a nagyüzem, látjátok! Kovász lett ez a gazdaság. Kovász, mely megindítja a környező termelőszövetkezete­ket is. Az egyházaskozáriak, a bakaliak, a nagyhajmásiak, ha mást nem tanultak volna meg a gazdaságtól, mint azt, hogy a gazdálkodáshoz számol­ni kell, altkor is nagy ered­mény lenne. De megtanultak mást is. Azelőtt veszekedni kellett velük, hogy termessze­nek nagyhozamú búzafajtákat, az őszön ők veszekedtek a ve­tőmagért. De veszekedtek a több műtrágyáért, a gépekért is. Az egyházaskozáriak a gaz­daság példáján felbuzdulva, csonthéjasokkal akarnak bete­lepíteni egy másra nem hasz­nálható területet. A mágocsi termelőszövetkezet bevezeti az ágazati gazdálkodást A kovász hatni kezd. Hatni, mert a környező termelőszö­vetkezetek nemcsak az ered­ményeket látják, hanem azt az utat is, amelyen elindult ez a gazdaság. Mintha a maguk út­ját látnák. És mintha a maguk jövőjét látnák ebben a gazda­ságban egyre jobban testet öl­teni. Ssalai János dapestre, hogy olyan szakiro­daimat bújjanak, amilyent ná­luk nem lehet megszerezni. Maradi nézetekkel vitatkoz­tak s a vita hevében ' egyre jobban kikristályosodott náluk a vezetés új módszere az ága­zati rendszer. Este van. Csend. Valaki fü- työrészik, borjak bőgnek, és a kárpitozott bútorú szobában semmi más nem errjékeztet arra, mint ez, hogy falun egy állami gazdaság kellős köze­pében vagyunk. Alszik a klub­ház, amelynek alagsorában gőzfürdő, kádfürdő, cukrász­da, ping-pongterem, emele­tén társalgó, televízió van. Nem messze tőlem alszik a színházterem is, 500 férőhe­lyével, ahol hónapról hónapra tapsolnak a gazdaság dolgozói a pécsi színház művészeinek. Egy új, kibontakozó világban érzem magamat. Amíg itt voltam, láttam a múltat, a jelent, és megcsillant előttem a jövő,' amely nincs már messze. Víziószerűen megjelent előttem a múlt, amikor újjal mutogattak az emberek erre a gazdaságra az ötvenes évek elején: i holdanként! termésátlag ku- » koricából 26 mázsa, de ők re- • mélik, hogy elérik a 28 mázsát. Tavaly a gazdaság több mint ötmillió forintot fizetett be nyereségként az államkasz- szába. A dolgozók ezért meg­kapták a jutalmukat, az egy­havi keresetüknek megfelelő nyereségrészesedést. A legma­gasabbat, amit egyáltalán ki lehet fizetni. Az idén közel ötmillió forint nyereséget ter­veztek a gazdaságba, de mint később az üzemi, párt- és szakszervezeti gyűléseken ki­derült, többre is képesek. Ezért csináltak egy edlenter- vet, amely nyolcmillió forint nyereséget ír elő. Mint min­denben, ebben is az ellenterv­hez igazodnak. Nem a köny- nyebbik megoldást, a maximá­lisát választják, mert ez na­gyobb erőkifejtést, nagyobb tudást követel. A vezetők fiatalok. Az át­lagéletkoruk alig haladja túl a harminc évet. Fiatalok, lel­kesek, merészek és tudnak. A tudás megszerzéséért egyesek még a szabadságukat is fel­használták a múlt évben. Sza­badságidő alatt felutaztak Bú­mé ny szenzációs! 51 mázsa májusi morzsoltalak megfelelő mennyiségű kukoricát takarí­tottak be ennek a táblának minden holdjáról. Az eredmény arra buzdítot­ta a vezetőket, hogy az idén " már nagyobb területen foly­tassanak kísérletet. Spreisz Ferenc mérnök megvizsgálta a területeket és egy berkes ré­szen kijelölt száz holdat. Ezt a területet a tavaszon megtrá­gyázták. Több mint 40 000 tö­vet hagynak meg, holdanként öntözik, és ha szükségesnek látják, még 10 mázsa műtrá­gyát is adagolnak egy-egy holdra. Száz mázsás csöves termést kívánnak innen min­den holdról betakarítani. ■ Tavaly még azt tűzték a .zászlójukra, hogy lehagyják a bólyi gazdaságot. Idén már jiagyobb a tét. összebúvárkod­tak minden fellelhető szakiro­dalmat és azt mondják: meg­van a lehetőségünk arra, hogy lehagyjuk a leghíresebb kuko­ricatermelőt az amerikai Garst céget is. Idén 2300 hol­don a gazdaság szántóterületé­nek 54 százalékán termelnek kukoricát. Az idei betervezett (4.) A számolás itt már olyan természetes, mint másutt, hog_> könyveim kell. A vezetők kí­vülről fújják, hogy például Garst-ék mennyiért állítanak elő egy. mázsa kukoricát, m annyi kézi munkaerőt hasz­nálnak fel ehhez, összehason- l’tják ezeket az eredménye­ket a magukéval. Náluk a múlt évben 17 perc élő mun­kával állítottak elő egy mázsa kukoricát és nem egész egy psrc alatt egy mázsa búzát. Óriási eredmény. Olvastak kínai szputnyik- parcellákról és elhatározták, hogv ők is kipróbálják egy területen milyen növénysűrű- sí-et bir el és mennyire te­het a földet táperővel feldú­sítani. Kijelöltek a gazdaság ' mű létén egy 300 négyszögöles területet és elkezdtek kísérle- t- rí# i. Ezen a földön 30 négy- zrt •"éteres alapterületen több '"’at volt. Trágyaleves ön- ’ és nagy mennyiségű . . ’ ual elérték, hogy- kis sznutnyikparcellán 1 '.zsa holdanként! termés­• megfelelő silót ter- - Volt egy kísérletük Nemerőben is. Ez azonban reá-- 8 holdon volt. Itt is trá­gyaleves öntözést alkalmaztak és nagy mennyiségű műtrágyát adagoltak. Az eddigiektől elté­rően nem 20—22 ezer tő kuko­ricát hagytak meg holdanként, hanem harmincat. Es az ered-

Next

/
Thumbnails
Contents