Dunántúli Napló, 1961. május (18. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-25 / 121. szám

t v \ P l 0 1961. MÁJUS 25. KüSiöldi hírek RIO DE JANEIRO Alfonso Arinos brazil kül­ügyminiszter televíziós beszé­dében hangoztatta, hogy „Bra­zília nem csatlakozik ahhoz az országhoz, illetve országokhoz, amelyek inváziót akarnak in­dítani Kuba ellen”. Brazilra nem hajlandó bizonyos belső vagy külső csoportok kedvéért megsérteni a nemzetközi jog elveit és nem teremt a világ­békére nézve veszélyes prece­denst. „Még akkor sem támo­gatnánk a kubaellenes agresz- sziót, ha a kubai kormány kommunistának nyilvánítaná magát” — mondotta. WASHINGTON Allen Dulles, az amerikai Központi Hírszerző Hivatal igazgatója kedden bizalmas be­számolót tartott a képviselő­ház külügyi bizottságában a meghiúsult áprilisi kubaelle­nes agresszióról, HAVANNA Jimenez, a kubai földreform- intézet igazgatója kedden kö­zölte, hogy a szigetország la­kossága elérte a hétmilliót. NEW YORK Ben Gúrion izraeli minisz­terelnök magyar idő szerint szerda hajnalban repülőgépen New Yorkba érkezett. Mint nyugati hírügynökségek köz­ük, még a nap folyamán OttaJ wába utazik, hogy Diefen baker kanadai miniszterelnök meg­hívására több napot töltsön Kanadában. Szombaton vissza­utazik New Yorkba és kedden találkozik Kennedv elnökkel, mielőtt még az amerikai állam fő elindulna Európába. Az iz­raeli miniszterelnök a jövő csütörtökön indul haza Ame­rikából. PRÁGA Május 23-án este a Smetana hangversenyteremben Feren- j esik János vezényelte a cseh- | szlovák rádió szimfonikus ze- ; nekarát. Az est műsorában W. A. Mozart, A. Rawsthome, I César Franck és Bartók Béta j zenekari műveit játszották. Köz | rcmüködött Moura Lympany is- j mert zongoraművésznő. A hang verseny a prágai zenei feszti­vál kiemelkedő eseménye volt. A zsúfolásig megtelt Smetana- ■ teremben megjelent Benke Va- | léria művelődésügyi miniszter, Marjai József prágai magyar nagykövet, a magyar követség több tagja. KAIRÓ Május 23-án, este Mogadis- cio-ból különrepülőgépen Kai­mba érkezett Abdel Rasid Ser- marke, a Szomáli Köztársaság miniszterelnöke; A miniszter-; elnök egy baráti küldöttség élén a Szovjetunióba tart. aho­va Hruscsov meghívására uta­zik. BAMAKO Az afrikai újságírók első kongresszusa Bamakóban még­alakította az összafrikai Új­ságírók Szövetségét. A határo­zat értelmében az afrikai új­ságírószövetség más nemzet­közi újságíró szervezetektől függetlenül fog működni. De kapcsolatot kíván fenntartani minden más demokratikus új­ságíró szervezettel és az UNES- CO-val. A kongresszus állást foglalt a legfontosabb nemzet­közi kérdésekben. Elítélte a szaharal atomkísérletet és a kubai agressziót és szolidáris­nak nyilvánította magát az af­rikai népek konferenciájának legutóbbi kairói határozatai­val. SZÖUL Csang Do Jung dél-koreai diktátor szerdai sajtóértekezle­tén bejelentette, hamarosan az Egyesült Államokba utazik, hogy Kennedy elnökkel tanács kozzék. A puccsista vezér hangsúlyozta, látogatásának az a célja, hogy biztosítsa Wa­shington fokozottabb támoga­tását és tovább szilárdítsa az Egyesült Államok és Dél-Ko- rea kapcsolatait. PRÁGA Walter Ulbricht, az t NDK államtanácsának elnöke szer­dán Prágából visszautazott Berlinbe. Walter Ulbricht gyógykezeltetés céljából Kar­lovy Vary-'ban tartózkodott és Antonin Novotny csehszlovák elnök meghívására érkezett rövid látogatásra Prágába. 11 bécsi Hruscsov - Kennedy-talalkozo előtt Szívélyes légkörben, főként a bécsi amerikai nagykövetség épületében folytak le és értek véget a bécsi Hruscsov—Ken- nedy-találkozó amerikai— szovjet—osztrák előkészítő megbeszélései. Ezekről egyik fél sem adott ki hivatalos köz­leményt. Miközben Salinger, a Fehér Ház sajtófőnöke az osztrák kancellári hivatalban tárgyak az előkészületekről, James Rowley, a washingtoni Fehér Ház titkosszolgálatának veze­tője a bécsi rendőrfőigazgató­ságon tartott megbeszélést. Ezt követően a Hruscsov—Kenne- dy-találkozást előkészítő vala­mennyi szovjet—amerikai— osztrák illetékes személyiség amerikai nagykövetség Bolzmamn gassed épületében találkozott. A bécsi diplomáciai körök­ben jó előjelnek tartják, hogy Matthews, az Egyesült Álla­mok bécsi nagykövete — a kö­zös megbeszélések után — a fotóriporterek pergőtüze köze­pette egészen az utcán vára­kozó autójáig kísérte Avilovot. a Szovjetunió bécsá nagyköve­tét és szívélyesen elbúcsúzott tőle. Salinger, amerikai kollégái­val együtt gyors ütemben be­járta azokat a bécsi nevezetes­ségeket, amelyeket osztrák tervek szerint a két államfő tanácskozása idején a bécsiek meg akarnak mutatni Jacque­line Kennedynek, az elnök fe­leségének. Kennedy feleségével és kí­séretével 3-án koradélelőtt ér­kezik és 4-én este utazik el. Hruscsov valószín üteg csak 5- én reggel hagyja el az osztrák fővárost. VIDÉKI IPARI NAGY­VÁLLALAT felvételre keres: kalorikus gépészmérnököt legalább 3 éves gyakor­lattal, energetikus munka körbe. Lakás biztosítva. Részletes leírást kérünk a jelentkezőktől az ed­digi szakmai gyakorlatró!, valamint önéletrajzot „Dunántúli nagyvállalat 2875’’ jeligére a Magyar Hirdető V. Bp. V.. Fel- szabadulás tér 1. sz. alá. 274 Az amerikai sajtó továbbra is nagy figyelmet szentel Hrus csov szovjet miniszterelnök és Kennedy elnök küszöbönálló találkozásának. A lapok e kér­déshez fűzött kommentárjai azt a reményt fejezik ki, hogy a találkozás előbbre viszi a béke ügyét. A St. Luisban megjelenő Post Dispatch írja: „A legfon­tosabb, hogy a két államférfi a leszerelés kérdéseit megvi­tassa”. Hozzáfűzd, hogy „Ken­nedy és Hruscsov találkozása történelmi eseménnyé válhat, még ha csak az első lépéseket is teszik meg azon az úton, amely a leszerelés módszerei­nek kidolgozásához vezet”. A Newsweek washingtoni tudósítója kijelenti: a „hivatá­sos diplomaták közül kevesen fűznek nagy reményeket a megbeszélésekhez. Mégis — írja a tudósító — e diploma­ták pesszimizmusának ellenére is van egy nehezen meghatá­rozható, de annál inkább fi­gyelmet érdemlő tényező, mint az emberek reménysége. Egy olyan világban, ahol súlyos veszedelmek fenyegetik az emberiséget, valahol és vala­mikor el kell kezdeni a békés tárgyalásokat”. Hasonló szel­lemben ír a Baltimore Sun, a Time és több más amerikai lap. V. Nyekraszov írja a Pravda szerdai számában, hogy a nyu­gati burzsoá sajtó hasábjain sok találgatás van arra nézve, vajon milyen álláspontot fog­lal el »Bécsben a Szovjetunió A kérdésre válaszolva a szem­leíró rámutat, hogy a szovjet álláspontot már tartalmazza a szovjet kormány több külpoli­tikai dokumentuma, világosan kivehető ez az álláspont a szovjet politika irányitóinak beszédedből és felszólalásaiból amelyeket ismer az egész vi­lág. A Szovjetunió sikraszáll a különböző társadalmi rend­szerű államok békés egymás mellett éléséért, mert világo­san látja, hogy más úton az emberiség csak a nukleáris háború katasztrófájába sod­ródhat. Harmadik út nincs. A szovjet politikusok álha- tatosan és következetesen küz­denek az általános és teljes leszerelésért, a vitás kérdések tárgyalások útján történő, bé­kés rendezéséért, figyelembe véve a felek igazságos érde­keit. Továbbra is feszült a légkör Alabamában A „szabadság-utasok“ újabb tiltakozó megmozdulást a hészülnek Krim Betom sajtóértekezlete Nyugati hírügynökségek je­lentik, hogy Krim Belkaszem. az Algériai Köztársaság ideiglenes kormányának mi­niszterelnök-helyettese, az eviani tárgyalásokon részvevő algériai küldöttség vezetője sajtóértekezletet tartott Géni­ben. A sajtóértekezletet a te­levízió is közvetítette. Az algériai küldöttség veze­tője bevezetőül röviden ismer­tette az értekezlet keddi ülé­sén mondott beszédét és fog­lalkozott az önrendelkezés kér­désével. Hangsúlyozta, hogy az algériai nép oszthatatlan egységet alkot és Algéria meg­osztása konfliktusok állandó forrása lenne. Ezután kérdésekre válaszol­va az algériai miniszterelnök­helyettes elmondotta, hogy az eviani értekezlet az általános jellegű kölcsönös nyilatkoza­tok szakaszában van. Mindkét fél — mondotta — egyetért abban, hogy titoktartásnak kell öveznie a tárgyalásokat. Egy további kérdésre vála­szolva felszólította a franciá­kat, hogy bocsássák szabadon Ben Bellát és az algériai nép többi bebörtönözött vezetőjét. Ezeknek a vezetőknek az eviani tárgyalóasztalnál a he­lyük, — hangsúlyozta. Hosszasan foglalkozott Krím Belkaszem a francia kormány­nak azzal a bejelentésével, hogy az Algériában állomásozó francia haderők „egyoldalúan tartózkodnak támadó hadmű­veletek folytatásától”. Ez a bejelentés — mutatott rá — illuzórikus és az a célja, hogy zűrzavart keltsen. A bejelen­tés értelmében az Algériában állomásozó félmilliós francia hadsereg bármely pillanatban, I bármily ürüggyel felfüggeszt- heti ezt a rendelkezést. Krim Belkaszem ezzel kap- ] csolatban hangoztatta, hogy az | algériai nemzeti felszabadító hadsereg mindaddig folytatja a háborút, amíg nem Valósul meg az algériai kérdés politi­kai megoldása. Montgomery. (MTI). Mint a nyugati hírügynöksé­gek közük Alabama állam fő városában, Montgomeryban to­vábbra is feszült a légkör, a rendőrség lépten-nyomon ház kutatásokat tart. A razziákat az indokolja, hogy kedden is meretlen személyektől nagy számú telefonhívás érkezett, figyelmeztették a rendőrséget, hogy több lakóházban, iskolá­ban és üzemben pokolgépeket helyeztek el. Patterson. Alabama állam kormányzója, kedden ismét bí­rálta az amerikai kormányt, ráhárította a felelősséget a kö­zelmúltban lejátszódott véres za vargásokért. Azt állította hogy az úgynevezett szövetségi rend őrtisztek iáküldése csak ron­tott a helyzeten, a helyi ható­ságok „szükség esetén rendben tudták volna tartani portáju­kat.” Robert Kennedy, amerikai igazságügyminiszter válaszul táviratot küldött a kongresz- szus Alabama állambeli tag­jainak. rámutatott, ha a rend­őrség vasárnap nem avatko­zott volna be, a fajüldözőktől feltüzelt csőcselék porig égette volna a négerek Montgomery-i templomát. Robert Kennedy állításait azzal is alátámasz­Oél-Kaszaiban felkelés tört ki Kalondzsi ellen Az ENSZ szabad kezet ad Kalondzsi hóhérainak Míg Kalondzsi. az úgyneve­zett „Kaszai bányaáüam” ope­rett-királya Coquilhatville- ben tartózkodik, ahol a kongói bábok valósággal dobra verik az ország területét. Dél-Ka­szaiban felkelés tört ki. A kon­góból érkező hézagos jelenté­sek arra utalnak, hogy a tar­tomány hazafias erői újból har cot indítottak a bűnös Ka- londzsi-rendszer ellen. A Reuter szerint Kalondzsi csapatai megütköztek a felke­lőkkel és nagy harcok folynak. A hírügynökségi jelentés sze­rint „égnek a falvak, az ut­cákon szerteszét hevernek a holttestek.” tóttá, hogy Patterson éppen Siegenthaler képviselőt pró­bálta megnyugtatni, a helyi ha tóságok képesek fenntartani a rendet. Néhány órával később Siegenthalert az utcán találták eszméletlen állapotban. A kép­viselő megpróbált megmenteni egy fiatal lányt a felfegyver­zett csőcseléktől, mire leütöt­ték. A helyi rendőrség azt is kö­zölte, hogy a rendkívüli álla­pot a kormányzó utasítására továbbra is érvényben marad* mindaddig, amíg a szövetségi rendőröket ki nem vonják Montgomery-bői és az úgyne­vezett agitátorok — értsd raj­tuk a „szabadság-utasokat’’ — abba nem hagyják működésü­ket. A Pravda szemleírója a laoszi lázadók genii mesterkedéseiről Nyekraszov. a Pravda szem­leírója a laoszi kérdéssel fog­lalkozó genfi 'értekezlet mun­káját kommentálva rámutat, hogy ugyanakkor, amikor a genfi tanácskozás sok résztve­vője haladást igyekszik elérni az értekezlet munkájában, a laoszi lázadók fékezik a genfi értekezlet normális munkáját, magában Laoszban az összetű­zések feszült légkörét alakít­ják ki. minden eszközzel hát­ráltatni igyekszenek azoknak a kérdéseknek megoldását, ame­lyektől jelentős mértékben függ egész Délkelet-Ázsia bé­kéje. Az ilyesféle állítások célja nyilvánvalóan az — hangsú­lyozza Nyekraszov —, hogy ily módon elnyújtsák a genfi ér­tekezletet, hogy résztvevőit meddő vitákba vonják ame­lyeknek leple alatt a katonai provokációk szervezői, átcso­portosíthatnák szétzilált kato­nai egységeiket, elláthatnák őket újabb fegyverekkel és újabb kísérleteket tehetnének arra. hogy Laoszt katonai esz­közökkel bevonják az agresz- szív SEATO-ba. Az ilyen ak­namunkának véget kell vetni — állapítja meg a Pravda szemleírója. A Balti-tengertől a Fekete-tengerig 111. stczeczini varjakról Minden híresebb városnak megvan a maga jellegzetesen kedves állata. Velence és Krakkó a galamboké, Bombay a teheneké, Szczeczin pedig a varjaké. Ez a város hihetetle­nül tágas, levegős, szinte meg­annyi egymás mellé rakott vil­lából áll, s a széles sugáruta­kon majdnem anakronisztiku­sán hatnak a piros villamo­sok, Szczeczdnt igen könnyű kiismerni nagysága és sokré­tűsége ellenére, mert mintha valamilyen előzetes városren­dezési terv alapján készült volna: terekből kiinduló, csil­lagszerűen képzett fasorok, és utak szelik át a várost. Nos, e fasorok a varjúfész­kek százait rejtegetik. Regge­lenként éktelen lármával kö­szöntik a szczeczini varjak az egyébként későn kelő várost, ahol a boltok csak 10—11-kor nyitnak s az emberek úgy dél­tájban végezhetik csak el ügyes-bajos dolgaikat a város­ban. Épp ezért a szálloda por­tása nagy szemeket meresztett, amikor — egyik reggel — fél kilenckor lesétáltam kávézni. Persze, még minden zárva volt, a vendéglők m. Egy tal­ponállót azért találtam, ahol „kawa bielot” (tejeskávét) ihattam, „z bulku miaslom” (vajas zsemlével). Potom 3,20 az egész. A vendéglőkben minden asztalon ott áll palackokban a jóízű „Cytrinka”, vagy ..Oranzsada”, esetleg a nálunk szódavíznek titulált előkelő hangzású „Woda sodawa”. A lengyelek lényegesen előbbre járnak az üdítőitalok fogyasz­tása terén, mint mi, s a mér­hetetlen wodkafogyasztásról szóló hírek nagy része mese. Ami viszont a lengyel kosz- tot illeti — erről egy szeren­csés véletlen miatt csak a leg­nagyobb elismerés hangján nyilatkozhatom. Már a harmadik napja bo­lyongtunk déltájban a lengyel étlapok cékla és uborkalevesé­nek útvesztőjében s kóstolgat­tuk a halomszámra felsorolt „kotletek” és „stekek” légióját anélkül, hogy egy valamire­való, magyár gyomor számára termett falatra akadtunk vol­na. Igaz, itt- mindent vajjal, vagy könnyű olajjal főznek s ettől, valamint az ételekhez tálalt finom krumplipüré kö­rettől megszűnt mindenfajta idült gyomorbántalom. Néha azért jól jött volna valami kompaktabb is. Szaglásztunk hát városszerte, s felfedeztük, hogy az egyik Olenkához cím­zett kisvendéglőben átlagon felüli ’konyhát vezetnek. Olenka... Az egész akkora, mint Pécsett a mi „Arany ka­csánk”. Amikor először jár­tunk ott, ismerős hangok ütöt­ték meg szívünket: valaki ma­gyarul szólt hozzánk. Kide­rült, hogy Láda, az egyik fel­szolgálónő 20 évig <yt Munká­cson s csak néhány évvel ez­előtt tért vissza onnan Szcze­czin ben. Úgy fogadott bennün­ket. mint atyafiait. Külön asz­talt rezérváltatott számunkra, amely a nap minden szakában csak a miénk, akár ebédelünk, akár nem. Egyik délben megkérdezte: mit akarunk másnap ebédelni? — Pörköltet! — hangzott az egyszerre csengő válasz, mert bár otthon mindegyikünknek a könyökén jött ki már a sok pörkölt, itt bizony a színét se láttunk. Másnap aztán hozták a „pörköltet”; egy paradicsomos szafttal meglocsolt savanykás- édeskés, tokányszerű eledelt, ami ugyan igen finom volt, de bárminek inkább volt nevez­hető, mint pörköltnek. Dehát lehetett-e neheztelni érte, amikor még aznap az ét­terem vezetékes rádiójából magyar slágerek csendültek fel (kiderült, hogy a séf „ke­ze” volt a dologban, ami a le­mezek válogatását illeti) és másnap hazai zászlócska foga­dott minket a díszelegve. A séf tiszteletére vásárolt egri bikavért aztán közösen bontottuk fel s ittuk meg, tisztelegve a lengyel— magyar barátságnak. Saczeczin Pécsnél körülbelül háromszor nagyobb. Túl az Oderán Gőring kiégett erdője gubbaszt, fenyegető szemét a városra meresztve, de emitt a Moniuszkiegon rózsát és ibo­lyát árulnak, szőke diáklá­nyok integetnek az egyetem ablakából. A város szívében húzódó gyönyörű park kellős közepén még ott éktelenkedik a nácik egyik krematóriuma falaira tapadt vérrel és ha­muval, de este, ha kigyúlnak a transzparensek, s az étte­remben megszólal a zene, tíz­ezrek nyüzsögnek a Mali- novszkiegon. Párizsiasan ele­gáns dámák sétálnak, s a ki­rakatok úgy szikráznak, mint megannyi ékszer. Az ember teleszívja a tüdejét a csodála­tosan könnyű északi levegővel, s elmerül a forgatagban, mely aztán — varázsütésre — éjfél­kor egyszerre tűnik el, bezár­ván a Baj kán kívül minden más lengyel szórakozóhely. Bajka... Nos, Szczeczin ha­misítatlan kikötőváros, amo­lyan P. Howard regénybeli is kissé. A Bajka tengerészbár, reggel ötig tart nyitva; 20 zloty a „beugró”, és a szczetízi- ni őslakosság vagy egyszerűen befogja a fülét, ha a Bajka ne­vet hallja, vagy könyörög az idegennek, nehogy betegye a lábát oda, mert megkéselik, vagy levetkőztetik. Füst, vágni való levegő fogadja a belépőt s a nyelvek elj bábok tawnl­kádja, amihez foghatót el sem lehet képzelni. Az egyik asztalnál szakálas angol matrózok kortyolják a S nt, amott egy norvég hajós rdével taszítja hasba a mel­lette álló idegent, jelezve, hogy tüzet kér. Ä sarokban három olasz üvölt, nem tudni miért s valahonnan egy zül­lött francia sündörög mellém, pornográf fényképeket ajánl­va. Kígyótestű démonok vo- naglanak az asztalok között al­koholmámorban, hosszú szip­káikkal bökdösik az asztalnál ülőt, vagy egyszerűen a térdé­re telepednek. Alvilág ez, ti­pikus alvilág, mellyel a jóér­zésű lengyel nép csak kény­szerűségből vállal közösséget. Ám az, hogy Szczeczin ki­kötőváros, elsősorban nem a Bajka kapcsán ötlik fel az emberben. A város közvetlen kötelében, csaknem magában Szczecinben hatalmas hajó­gyár termel: tengerjáró vitor­lásokat, személyszállító hajó­kat építenek ott a lengyelek. Egy ízben a gyár egyik vezető­jének a meghívására — órá­kon át kúsztunk-másztunk a hatalmas ácsolafok, harminc­méteres árbocok közt. Most egy akkora óceán járót építe­nek, hogy a behemót test, ha­talmas kéményével szinte uralkodik a város felett. Olyan mint egy optimista óriás, s reggelenként a felröp­penő szczeczini varjak éktelen károgással száünak el felette, messzi a poznani síkságok fe­lé... Pagony Lajo*

Next

/
Thumbnails
Contents