Dunántúli Napló, 1961. május (18. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-24 / 120. szám

2 NAPLÓ 1981. MÁJUS 24. ^ Tablóügyben... Ma már nem a fecskéik,, hanem az üzletek kirakatai­ban megjelenő érettségi tab­lók jelzik legpontosabban, hogy megérkezett, itt van a tavasz. Egy ilyen nagy diák­városban, mint Pécs, különö­sen nagy érdeklődés kíséri az évről évre megismétlődő „tablóvirágzástAz öregek és korosabbak azért állnak meg hosszú percekre egy- egy fiatal szép tabló előtt, mert jól esik a visszaemlé­kezés. A tablók viruló lát­ványa önkéntelenül is a tűnt fiatalság később mindig szép emlékeit varázsolja a szemlélő elé az érettségi, az „életbe lépés“ izgalmas han­gulatát, és mindenki úgy ér­zi, hogy egy percre újra fia­tal. Nem vitás, hogy az idei „tablótermés“ minden szem­pontból megfelelt a várako­zásnak. Pécsett rengeteg is­kola van, fél nap kell, mire valamennyi tablót felfedezi és végignézi az ember. Ko­rábban sókkal egyszerűbben ment a dolog, mert a tablók általában egyforma módszer­rel készültek. Először elké­szítették a képeket, aztán a téglalapalakú kartonra rá­ragasztották az illető osztály tanárainak és diákjainak ké­peit. A képek alá szépen oda­írták a neveket, aztán az egészet üveg alá, keretbe tet­ték és kiállították valame­lyik kirakatba. Ez így volt, — sók évtize­den át, — dehát ami tegnap jó volt, az nem biztos, hogy ma is jó... Hogy mennyire nem biztos, azt meglepő szemléletességgel mutatják az idei érettségi tablók. Hol vannak már a hajdani köny- nyen felismerhető szabályos paralelogrammatikus megol­dások, Az ötszögek, ferde és még ferdébb vonalakból ösz- székomponált valamiodók, tojásalakú, hegycsúcsmirriá- zatú, fixirozott megoldású, ragasztott, kasírozott és he­gesztett „modernoidok“ lát­tán csak megilleiődött cso­dálkozással adózhatunk érettségiző fiataljaink dús fantáziája és nevelőik tü­relmes igénytelensége előtt. VégtéréTis ha színpadon, iro­dalomban, képzőművészetben úgy és akkor bonthatják a formát, amikor akarják, mi­ért ne bonthatnák a „tablá- szafban“ is? Az újszerű, t- bár kissé szokatlan megol­dású tablók közül igen sok nagyon tetszett. Csak dicsé­ret illeti a Janus Pannonius IV. A., a Gépipari Techni­kum IV. D., a Cséti Ottó Technikum IV. A., a Janús Pannonius Leánygimnázium IV. C., a Pollack Mihály Építötechnikum IV. A. osz­tályainak tablóit, pedig ezek is nagyban túllépték a meg- szokottság kereteit. Egy tab­ló viszont minden „modern­sége“ és „újszerűsége“ elle­nére sem tetszett. A Nagy Lajos Gimnázium IV. A. osz­tályának tablója, amely a Magyar írók Könyvesboltja kirakatában okoz nap mint nap gondot a főbb sorsra ér­demes járókelőknek. A tab­ló készítői ugyanis annyira felrúgták a régi formájúit, hogy az már .pécsi kifejezés szerint nem is igaz. Az egyébként Ízlésesen megter­vezett táblán, ugyanis egyet­len név sincs. Csak a taná­rok és a diákok képei. Lehet, hogy szégyellik a nevüket, vagy tán úgy gondolják, hogy őket mindenkinek ismerni kell? Mindenesetre az érett­ségi tablók lényegéhez tar­tozik, hogy a nagyközönség tudomására hozza az érett­ségizők névsorát, a képek és a képek alá írt nevek segít­ségével hírt adjon az érett­ségire bocsátott szetnélyek- [ ről. A Nagy Lajos Gimnázium­ban tehát ezt a lényeget ha­misították meg, amikor „el­felejtették“ a képek- alá írni nevüket. A mindenáron való feltű­nési viszketegség következ­ménye ez a torz, formátlanná bontott tabló. Mi szükség volt erre??? Rippl-Rónai József születésének 100. évfordulójára Személyesen nem ismertem a Mestert. Amikor 1927 őszén ja Kaposvár melletti Róma-vil- lában meghalt, még a legfiata­labb korosztályhoz tartoztam. De, hogy az elmúlt évben egy Somogy megyei rádióösszeállí­tás kapcsán eljutottam a Ró- ma-hegyi Rippl-Rónai villába, és alkalmam volt beszélni azokkal, akiknek személyes emlékezetében még elevenen él a Mester, szinte kitapint­ható emberközelbe kerültem Rippl-Rónai' Józsefhez. Szüle­tésének 100. évfordulóján, úgy érzem, el kell mondanom él­ményeimet és emlékeimet. A Róma-villa, — mely nevét állítólag onnan kapta, hogy hét út vezetett fel hozzá, mint ahogy a közmondás szerint minden út Rómába vezet — Kaposvártól félórányira, egy dombon áll. Kellner Béla, a Somogy megyei könyvtár igaz­gatója volt kísérőim és útmu­tatóm, de előtte már hallottam Takáts Gyula költőnek emlé­kezését Rippl-Rónairól és a Róma-villáról. Csak meghatott emléke­zéssel tudok szólni e költői helyről, ahová a Kapóson túl, a volt Csalogány-csárdánál ve­zet fel az út. Igen emlékeze­tes nekem ez a magas, löszfa­lu hordóút. Akkortájt már jól tudtam, ki 5. Magam kréta, víz és olajfestékek lázas spektrumában láttam csak. Minden időméit festéssel töl­töttem. Tehát ezen az úton mentem kenderhevederrel ösz- szepréselt „műveim” tömegé­vel bemutatkozóra Rippl-Ró­nai Józsefhez. Nyári ebéd után volt. Akkor találkoztam sze­mélyesen először vele a vin­cellérházból átalakított műter­mében.' Felkelt a díványról, kényelmesen asztalhoz ült és minden képemet nagy türe­lemmel végigdünnyögte, pedig volt vagy 200 darab és én gye­rek voltam még. Ha visszaidé­zem ezt a délutánt, s a későb­bi, egy zsenge szív emlékeit Rónairól, azt kell mondanom, hogy elsősorban a művész és környezetének, az embernek és a tárgyaknak egybeolvadó, mindenben jelenvaló harmó­niája, a boldog életstílus su­gárzása ragadott meg. E személyes élményből faka­dó szavak, beszélgetéseim az odavalósiakkal és főleg a Ro­ma-villában tett látogatásom eredményeképp teljes egészé­ben előttem állt egy hatalmas életút, mely Kaposvárott in­dult el száz esztendővel ez­előtt, 1861. május 24-én. Alig húsz éves, mikor a müncheni festőakadémia növendéke, az­tán Párizs következik, az új, izgató centrum, ahol néhány évet Munkácsy Mihály mellett tölt, majd megnősül: feleségül veszi Lazarine Baudriont, akit mindig nagy szeretettel emle­get és „élete jobbik felének” nevez. Aztán ismeretség az új festészeti irányzat ifjú „pró- fétái”-val: Serusier-rel, Denis- sel, Vuillard-dal és mindenek­előtt Gauguinnel. Időnként hazalátogat Kaposvárra, egy ízben — 1897-ben Pécsett Zsolnayval tárgyal, és kerá­miát gyárt. Tekintélyes itthoni megbízatásai megérlelik benne a századfordulón azt az elha­tározást, hogy végképp haza­költözik. Az itthoni nagykö­zönség és a sajtó eleinte ér­tetlenül áll műveivel szem­ben, nem értik meg a forra­dalmian modem festői nyel­vet. De 5 fáradhatatlanul új rohamra készül — és mintha a siker is kezdene reá moso­lyogni. Budapesti, árveréssel egybekötött kiállításának sike­re példátlan: valamennyi ké­pe elkelt. Negyvenezer korona bevételről suttogtak. A művész büszkén tér vissza Kaposvár­ra és ugyanabban az évben vásárolja meg a Ráma-villát. Jártuk a parkot, melynek fehérkérgű nyírfáit ő ültette, éppúgy, mint a fanyar bort csurgató szőlőtőkéket. Meg­csodáltam a park Itáliából ho­zott antik szobrait, és a ház későbbi kedves barátjának, a félsaerben mintáagató Med- gyessy Ferencnek faragvá­nyait. Megtudtam, hogy ked­venc virágai a ciniák és a szál viák voltak, tartott rosszul tejelő, de festői szépségű te- keneket, méhest, csacsifogatot. És megtekintettem a vincel­lérházból átalakított egykori műtermet is. A festőállványon befejezetlen festmény: mély Rippl-Rónai egyetlen közvet­len tanítványának, Martyn Fe­rencnek műve, aki több, mint húsz évet töltött egy födél alatt Rippl-Rónaival. Vajon milyennek látta ő a Mestert? — Valamivel magasabb volt a jó közepesnél — emlékezett á' HORVÁTH DŐZSEF : (62.) Furdalta a lelkiismeret. Tu­dott ő, látott sók mindent. Ész­revette Szerencsés fennhéjázá- sát, szerénytelenségét, tudta, hogy elromlott a .viszonya az embereivel, egyáltalán furcsán kezdett viselkedni. A kis Bol­gár is szinte zokogott, amikor a pártirodán elpanaszolta neki, miképpen rótta meg Szeren­csés, mert nem akar ötödma­gával elmenni a bogiári üdü­lőbe. Ő el is tűnődött azon, hogyan lehet az, hogy egy mun kásember nem érti meg, egy­szer egy háromgyermekes csa­ládapának nincs pénze nyara­lásra, akkor nem mehet el, s ez nem dacolás, nem hálátlan­ság, hanem realitás. Mindezt látta, tudta, megértette, még­is csak . egy szerekét szer tette szóvá Szerencsésnek, akkor is szőrmentén, s még annyira sem volt következetes, hogy leg­alább őszinte szóra bírta volna! Beérte egynéhány intő szóval s még-az is nehezére esett. És ha most majd drá­gán kell fizetnie ennek az em­bernek, ezért az óktalan kí­méletért? * És most? Mitévő legyen? Hiszen még most is azt súgja valami ott belül, hogy hall­gasson, ve <egv"-n egy lépést sem, mintha észre sem vette volna ezeket a dolgokat. Ha egyszer majd valami kiderül, és Szerencsés nagy csávába ke­rül, ő akármikor moshatja ke­zeit. Kinek jutna eszébe Sze­rencsés elbukásáért felelősség­re vonni az üzemi pártbizott­ság titkárát? Senkinek. Le hohó! Szerencsés külö­nös élete .. Semmit sem tud­nak arról, hogy hol volt, mit csinált élete első felében? Sok azóta szerzett benyomás ugyan azt látszott igazolni, hogy egy becsületes munkás embert el van dolguk, aki tud és sze­ret dolgozni, sőt hozzá volt szókva a munkához,, tehát, úem valószínű, hogy valami elkallódott burzsuj. Meg aztán senkisem kereste őt, márpedig, ha valami jelesebb családból kallódott volna el, már ezerféle módon kutattak volna utána. Szóval fel lehet tételezni, hogy 'nem kígyót melengettek a keblü­kön, de azért ilyen esetben mindenre gondolni kell. Már most ezért az emberért 6 sze­mélyes felelősséget vállalt a párt, Haraszti igazgató, s az egész munkáskollektíva előtt. Ő fogta a kezét, ő hozta a gyárba, ő javasolta kierhelését, »őt, egyne» párttafrwtgéwfc vissza Martyn Ferenc. — Jól megépített, erős csontszerkeze­tű, mutatós ember volt Erős szálú, gesztenyebarna haja volt egészében véve enyhén kreol jelenség, amit még fo­kozott szemének meleg, arany barna színe. Választékosán öl­tözött, legszívesebben a „bé­rét ”-t, ezt a csaknem fekete, francia fejrevalót viselte. Ez az őszülő, „berét”-s, barnabőrű ember, vállán nagy fekete kö-‘ pennyel, lassan, hosszú és pu­ha lépésekkel járt. Baljában magasan mellére fogta botját: botot tartó keze, azon egy vi­dám kék gyűrű és kabátja kül só zsebéből kihajló fehér zseb­kendő : — ez maga Rippl-Rónai kép volt, a kaposvári interő- rök színbeli testvére. A műterem asztalán három évtizedes érintetlenségben még megtalálhatók a Mester va­rázslatos színeket teremtő pasztellkrétái. És teljes épség­ben láthattam viszont az ódon épületben a festményekről jól ismert bútorokat Ez itt „Öreg anyám” barna támlásszéke, amott az „Édes jó' anyám be­tegen” gömbölyű hátú ágya, a „Karácsony” szekretere, „Mi­kor az ember visszaemlékezé­seiből él” dobozos kistükre. Jólesett megpihenni a „Pia- csek bácsi a babákkal” zöld­huzatos fotőlyeiben, és óvatos áhítattal megszólaltattam az „öregúr és a mandolines hölgy” hangszerét. Mert a hálás utód kegyele­tével gozdozza a ház jelenlegi gazdája, Martyn Róbert pro­fesszor az öreg falakat, me­lyek között megfordult Ady Endre, Móricz Zsigmond és sok-sok nagy barát. Amikor kiléptem a kapunál őrt álló két szálfenyő között a város feletti tájba, egy vers néhány sora muzsikált fülem-, ben, melyet Babits Mihály, a költő jóbarát vetett papírra „A festő halála” című versé- beh: Uj világ, magyar és méla, s mégis csupa chic s finom, mely mint kövér somogyi kertből egy kecses, halk liliom, szakadt ki bozót szemöldököd és paraszt pilláid meg ül. Dr. Nádor Tamás ügyét is a pártbizottság elé vitte. Az ő személyes felelős­sége vitathatatlan. De mi lehet Szerencsés át­változása mögött? Hol itt a kutya elásva? Csak abból in­dulhat ki, hogy Szerencsés nem tisztességes úton igen nagy összegű pénzhez jutott. Sikkasztott? — Hasított be­le a gondolat.— Az lehet. Az ő helyén sokféleképp lehet fe­kete pénzhez jutni. Például úgy, hogy összejátszik egy hasonszőrű csalóval, aki vala­melyik építőanyag nagykeres­kedelmi vállalat értékesítési osztályán ül, nagy tételben anyagot rendel nála a gyár nevében, s aztán az anyag va­lahol útközben „elkallódik“, sohasem érkezik meg a gyár­ba, hanem fekete csatornába jut, viszont az átvételt ö, Sze­rencsés elismeri, és fizeti az eladó vállalatnak. Az anyag árán pedig megosztoznak a cinkossal. Ez is egy mód, de hányféle rejtett módszer akad még, emlők, amelyeken át mindenféle gazember szívja a társadalom vérét? Eleget lehet olvasni ilyesmit az újságban. Elképzelhető, hogy Szeren­csés ilyen úton-módon jutott csalárd pénzhez. Elhatározta, hogy ennók a végére jár. !Alig várta, hogy pírkadjon, besietett a gyárba, Boldizsár Istvánnal beszéli meg az ügyet. Boldizsár megbízható ember, kommunista, jól képzett szám­viteli szakember. — Foglaljon helyet Boldizsár elvtárs ■— kínálta, amikor hí­vására Boldizsár átjött a fő­könyvelőségtől. — Egy fontos és bizalmas ügyben kérem a segítségét. De szeretném a lelkére kötni. Boldizsár elvtárs, hogy kettőnkön kívül egyelő­re senki sem tudhat az ügy­ről. Nem is tudom, hogy hol kezd­jem . . . Talán azzal a megjegy­zéssel, amivel a fél hatos elő­adásról távozók köszöntötték az estiseket: „Na végre, valamit törlesztettek a pestiek egy ilyen kabaré előadásával?” Vagy ma“ gasztaljam a Filharmóniát. hogy véfore valami elfogadhatót nyúj­tott, s nemcsak holmiféle „vi­déki tűrnének” tartották a hétfő esti kabaré-műsort? Tény — és erről az esti előadás keretében meggyőződtünk — többet nyúj­tottak, mint amit vártunk tő­lük. A hetekkel ezelőtt megjelenő plakát nagy neveket nem ígért— kivéve Salamon Béla érdemes művészünket, a nagy MTK-szur- kolőt, akit nem kell külön be­mutatnunk a pécsi közönségnek. Ö most is, mint legutóbbi, két évvel ezelőtti fellépésén igazolta hírnevét. ízes humorával, már az első jelenetében — A papa helyezkedik című szatirikus műfajban is — megnyerte a színház közönségét. Kevésbé is­mert társai — Balogh Erzsi, Vio­la Mihály és Viktor Gedeon csak. segítettek alkalmazkodásukkal, valamint rutinírozott színpadi já­ték-készséget bemutató hozzáál­lásukkal az idős „színpadi mes* térén”. s játékukkal még jobban hozzájárultak a közönségsiker* hez. Salamon Béla után — megér* demelten — Felföldi Anikó vívta ki még a pécsiek legnagyobb tetszésnyilvánítását. » A fiatal táncdal-enekes ragyogó ritmus érzékével és a kimondottan tánc* dal-énekesi tehetségével, kifor­rott előadás-művészetével vívta ki magának a vastapsot. Nagy kár egyébként, hogy műsorában csak „régi”, lassan-lassan „elfe­lejtett slágereket mutatott be (Megáll az idő, Marina, RódlU jódli, stb ...) A prózai előadása* ról és versmondásáról híres Fó* nay Márta mint chanson-énekes* nő mutatkozott be, méghozzá si* kérésén. Ugyanezt nem mond* hatjuk el Balogh Erzsiről és Dé* vai Hédy-ről, az est másik két ^ chanson-énekeséről. Előadókész* ségük ugyan már elfogadhatói . de hanganyaguk még sok kíván* nivalót hagy maga után. A konferanszié szerepében Ba* racsi Ferenc a tőle megszokott sablont nyújtotta. Lőrinczi Pál — mint zongorakísérő — nagy rutinjáról tett tanúbizonyságot. — BÁLINTHY -» SZOVJET EGYETEMI TANÁR ELŐADÁSA Dr. zplotarjov elvtárs, a műszaki tudományok dokto­ra, moszkvai egyetemi tanár, május 29-én két előadást tart városunkban „A Szovjetunió műszaki fejlődése és villa­mosítása” címmel. Az egyik előadásra a hőerőműben ke­rül sor, délután két órakor, a másikat pedig este hat óra­kor tártja meg a TIT Bartók Béla (Janus Pannonius utca 1L szám alatti) klubjában. A rendezők, a TIT, a MTESZ és az MSZBT minden érdek­lődőt szívesen látnak. — AZ IRÚSZÖVETSE&. pécsi csoportja és a Jeienkor , szerkesztő bizottsága május 26-án 19 órakor nyilvános vitát rendez a szerkesztőség helyiségében, örsi Ferenc: Négyen az árban című film­jéről. Előadó: Werner István. A film pedagógiai vonatkozá­saira való tekintettel felhív­juk a vitaestre a nevelők, úttörővezetők figyelmét. ■— Kérem. — Ma délután, mondjuük ne­gyed hatkor, amikor az iro­dából mindenki hazament, át­mennénk az építési osztályra. Át kell vizsgálni az anyag- könyvelést a bizonylatokkal együtt. Feltévésem a követke­ző: az osztályon nagyszabású sikkasztás történhetett, például megvett, kifizetett, de le nem szállított anyag eltulajdonítása útján, vagy ilyesmi. Ezt ma­ga már jobban tudja. — Nem lesz könnyű. Med­dig kell végezni? — Még ma éjjel. Legkésőbb reggel hatig. —_ Rendben van, Bénító elvtárs. Csak egyet' kérnék. Hadd hozzam magammal Tí­már elvtársat, segítségül. Ke­zeskedem érte. — Nem ismerem, várjon csak! Nem az a kövérkés, vö­röses hajú? — De igen. Feltétlenül meg­bízhat benne. — Jó. Akkor cárom az elv­társakat öt órakor itt. .Benkő egész nap nyugtala­nul mászkált a gyárban. Nem ‘alkart Szerencséssel találkozni. Össze-vissza kavargóit a feje. Mit csináljon? Egy ilyen ba rátot „kinyírni”, hát nem hó­hér rrmuka ez? De hátha csal a. látszat, s minden mentve van. Nem, ez teljesen való­színűtlen. Valaminek lennie kell. A párt, a tisztesség azt követeli, hogy irgalmatlanul tárja fel a bűnt, ha elkövették és távolítsa el a fekélyt. De követelhet-e olyat a párt, hogy valaki a legjobb barátját kín- padra vonszolja? Eh, de ne­héz ez. Most mindenesetre mindent tisztázni kell. A leg­apróbb részletességgel és két­ségbevonhatatlan bizonyíté­kokkal. Amíg nincsenek bizo­nyítékai addig vár és hallgat. (Folytatjuk.) — AZ ÜNNEPI KÖNYV­HÉT keretében az Állami Könyvterjesztő Vállalat Szé­chenyi téri boltja az új-me- v csekaljai lakosság részére ün­nepi könyvvásárt rendez május 28-án, az új-mecsek- aljaj iskolában. — A PÉCSI Zeneművés szett Szakiskola szerdán es­te fél 8 órai kezdéssel a Liszt teremben zongorahangversenyt rendez, melyre a belépés díj­talan. A hangversenyen kát fiatal pesti művész: Králik János és Prokópius Imre, Liszt-müveket játszik. Pécsi » műsorukkal részt vesznek a budapesti őszi nemzetközi *Liszt—Bartók-versenyen. — ‘PÉCS város Művelődési Háza üzemlátogatást szervez a bőrgyárba május 26-án,- pénteken fél 2 órakor. "Belé­pés díjtalan, gyülekezés a gyár bejárata előtt, ÚTTÖRŐK! Tömegesen megjelentek a burgonyabogarak. Az elmúlt évekhez hasonlóan számí­tunk lelkes segítségetekre. Gyűjtsetek össze minél több burgonyabogarat — még ma lássatok munkához. A bur- gonyabogár-gyűjtési verseny ben legjobb eredményt elérő úttörőcsapatok jutalmat kap­nak, Baranya megyei Növényvédő Állomás — A III. KERÜLETI Hazafias Népfront titkársága értesíti a 30-as választókerület lakosságát+ hogy május 25-én, csütörtök dél-• után 6 órakor az I. sz. Szociális Otthon Xavér u. 10. sz. alatti helyiségében tanácstagi beszámo­lót tart. Tanácstagok: Szőke Já- nosné, Szatmári Elemér. A be­számolót elmondja: Szatmári Elemér kerületi tanácstag. Hoz­zászólnak: Szőke Jánosné váró* sí tanácstag és Izsáki Imre lakó“ bizottsági elnök. Szőke Jánosné . ismerteti a Xavér utca útépítésé- A nek tervét, Izsáki Imre a szocia­lista együttélés problémáiról ad tájékoztatást. Befejezésül a Dia­dalmas ember (Gagarin űrutazá­sa) című film kerül bemutatásra díjtalanul. Áramszünet lesz 24-én 7—16 óráig, kisfeszültségű légvezeték-hálózat Jk csoportos karbantartása miatt az alábbi utcákban: Losonc u. 1—39. Felső-Haviboldogasszony u. 1—66, Majtényi Ferenc u. 1—39, Kisbol- dogasszony u. 1—10, Gáspár u. 1— 26, Ágota u.? Szt. Vince u. 1—32, Ferenc u.; Mindszent.u. 1—30, Do­monkos u., Szikla u., Tettye u. 1—15, Zöldfa u. 1—16, Kálvária U; 1—30-ig. Időjárásjelen tés A Meteorológiai Intézet jelenti május 23-án, kedden 13 órakor: várható időjárás szerda estig: vál­tozó mennyiségű felhőzet, több­órás napsütéssel —. Néhány he­lyen délutáni záporeső, zivatar. Mérsékelt szél —. Várható legala­csonyabb éjszakai hőmérséklet 5— 9, legmagasabb nappali hőmérsék­let holnap 13—22 fok között. Előre­jelzés a Balaton területére holnap reggelig: mérsékelt északi, észak- nyugati szél. Változó mennyiségű felhőzet, délutáni záporeső nincs kizárva. A hőmérséklet napnyug­takor 14—1«, hajnalban 8—10 foáe * 4 Á papa helyezkedik...

Next

/
Thumbnails
Contents