Dunántúli Napló, 1961. május (18. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-21 / 118. szám

6 N A Pt 0 1961. MÁJUS tt. A külügyminiszterek Is részt vesznek Hruscsov és Kennedy bécsi találkozóján Az osztrák főváros a kormány férfiak fogadására készül Angol és francia sajtóvisszhang BÉCS Bécsben úgy tudják, hogy Hruscsov szovjet kormányfő június 2-án este Moszkvából, Kennedy amerikai elnök pe­dig 3-án reggel Párizsból ér­kezik Becsbe. A hírek szerint Kennedyt elkíséri felesége, aki­vel Bécs után Londonba láto­gat majd. A két államférfi minden valószínűség szerint június 4-én este, vagy 5-én reggel hagyja el az osztrák fő­várost. Hétfőn estére várják Becsbe Sálingért, Kennedy saj­tótitkárát, kedden pedig meg­érkeznek a találkozást előké­szítő szovjet diplomaták is. Az osztrák belügyminisztérium szerdára várja a végleges dön­tést a találkozók színhelyének és a két államférfi bécsi prog­ramjának kérdéseiben. Az osztrák terv szerint mind Hruscsov, mind Kennedy meg­érkezésük után — természete­sen külön külön — rövid ud­variassági látogatást tesznek Schärf osztrák köztársasági el- nöknék, majd Gorbach kan­cellárnál. A kétnapos bécsi program hátralévő része még nyitva áll; Hruscsov és Kennedy bécsi találkozásának „magánjelle­gét“ igyekeznek alátámasztani azzal, hogy lefújták a Schön- brunnban tervezett nagysza­bású fogadást és — mint illeté­kes helyen vélik — Hruscsov és Kennedy „csak két ebéd­re és egy vacsorára lesz Bécs­ben.“ Ez azt jelenti, hogy minden valószínűség szerint egy zártkörű ebédet Hruscsov ad a szovjet nagykövetségen, egyet pedig Kennedy az ame­rikai nagykövetség épületé­ben. A díszvacsorát, — amely­re száz vendéget hívnak meg — Schärf köztársasági elnök a Hofburgban adja Hruscsov és Kennedy tiszteletére. Megbízható forrásból szár­mazó értesülések szerint június 3-án Gromiko és Rusk is Bécs­be érkezik. A két külügymi­niszter jelenléte mindenesetre mélyebbreható tárgyalásokra enged következtetni; LONDON Az angol sajtó túlnyomó­részt washingtoni jelentések alapján foglalkozik a Hrus­csov—Kennedy találkozóval. A lapok erősen hangsúlyozzák, hogy a találkozó célja a sze­mélyes eszmecsere, tájékozó­dás, de semmiesetre sem ér deml tárgyalás, még kevésbé döntések meghozatala, vagy kötelezettségek vállalása. London kerülni akarja a köz­vélemény érdeklődésének túl­ságos felcsigázását a bécsi ta­lálkozó iránt és azt akarja ki­fejezésre juttatni, hogy érdemi tárgyalásokrá Macmillan tá­vollétiében nem is kerülhet sor. A berlini problémát eddig még nem említették a találko­zóval kapcsolatban, de wa­shingtoni értesülések szerint az amerikai kormány erősen foglalkozik a gondolattal, hogy Kennedy Hruscsowal folyta­tandó eszmecseréje során szó- bahozza a berlini kérdést is. Az amerikai kormány állás­pontja e problémával kapcso­latban mindinkább kizárja a megalkuvást — hangoztatja a lap. A Dotty Mirror hangoztat­ja, azt a londoni véleményt, Kennedy és Hruscsov eszme­cseréjük során megvitatják egy csúcstalálkozó lehetőségét is. A Daily Mail is annak a vé­leményének ad kifejezést, re­mélhető, hogy a két kormány­fő találkozója egyengetni fog­ja az utat egy négyhatalmi csúcstalálkozó felé, habár ez még valószínűiéig nagyon is távoli jövő reménye. A Daily Telegraph így ír: A találkozó útmutatást adhat Kennedy számára külpoliti­kája kialakításához, amely ma még koránt sem egységes átgondolt. PÁRIZS A Hruscsov—Kennedy ta­lálkozó nem fog látványos eredményeket hozni — a fran­cia karmán y prop aganda szol­gálatában álló hírmagyarázók ezzel „vigasztalják” magukat. Az Humamité megállapítja, hogy a francia külügyminisz­térium péntek esti igen tar­tózkodó hangú kommentárja megmutatta, milyen ellenállás jelentkezik Párizsban a nem­zetközi helyzet megjavításával szemben. A Francia Kommu­nista Párt lapja rámutat, hogy nem lehet lebecsülni a Hrus­csov—Kennedy találkozó je­lentőségét. Ki kételkedhetnék abban, hogy a két vezető nagyhatalom kapcsolatainak javulása ne tenné egészsége­sebbé a nemzetközi légkört? Jó előjel, hogy a moszkvai és a washingtoni közlemény a bé­csi találkozóról mint az első személyes kapcsolatról beszél. A világbéke érdekében kívá­natos, hogy továbbiak is le­gyenek. f n genfi tanácskozás első hete Genf (MTI). Egy hete tanácskoznak Géni­ben a laoszi kérdés rendezésé­ről. Ez alatt a Nemzetek Pa­lotája nagytermében a négy­szögű asztalnál helyet foglaló 14 ország küldöttségének több mint fele kifejtette álláspont­jának főbb vonásait. Gromiko szovjet külügyminiszter elő­terjesztett két nagyjelentősé­gű határozat-tervezetet, ame­lyek konkrét tárgyalási alapul szolgálhatnak. A konferencia előkészítése idején — egy héttel ezelőtt — az amerikai delegáció először a laoszi tűzszünet létrejötté­nek kétségbevonásával tette lehetetlenné az értekezlet idő­ben való megkezdését, majd pedig azzal, hogy nem akarta a tárgyalóasztalhoz engedni a Neo Lao Hakszat Párt kikül­dötteit. A Szovjetunió, a Kí­nai Népköztársaság, Lengyel- ország és a Vietnami Demok­ratikus Köztársaság, valamint a semleges országok — India, Burma, Kambodzsa — delegá­ciói a tényleges laoszi hely­zetből kiindulva, felhívták a figyelmet a tűzszünet létrejöt­tének tényére és arra, hogy az országban levő mindhárom erőnek — vagyis Souvanna Phouma törvényes kormányá­nak, a Neo Lao Hakszat Párt­nak és a Boun Oum-féle cso­portnak — egyenlő joggal hallatnia kell hangját a ta­nácskozáson — ennek az ál­láspontnak a helyességét ké­sőbb belátta az angol, a fran­cia és a kanadai küldöttség is, így az Egyesült Államok tel­jesen elszigetelődött és kény­telen volt tárgyalóasztalhoz ülni. A szovjet kormány javasla­tai arra késztetik a nyugati hatalmakat is, hogy előállja- nak indítványaikkal. A fran­cia külügyminiszter például bejelentette, hogy javaslatoka’ terjeszt majd a tanácskozás elé. Erre azonban eddig nem került sor. A nyugati állás­pontokra, illetve azok egyes részleteire tehát egyelőre leg­feljebb a külügyminiszterek beszédéből következtethetünk. Ezekből kitűnik, hogy a semleges, független és egysé­ges Laosz megteremtésének szükségességét szavakban a nyugati küldöttségek sem el­lenzik. Az Egyesült Államok azonban különböző ürügyek­kel akadályozza e cél gyakor­lati megvalósítását. A nyugati álláspont a lá­zadó Boun Oum-csoporttól próbálja függővé tenni az ér­tekezlet sorsát, amikor azt is­mételgeti, hogy „ha nem ala­kul meg sürgősen a laoszi koalíciós kormány, akkor a tanácskozás áthághatatlan akadályokba ütközik”. Már­pedig ismeretes, hogy az át­fogó koalíciós kormány létre­hozását a Boun Oum-csoport akadályozza, amely ellenez mindenfajta együttműködést a Neo Lao Hakszat Párttal. A semleges országok állás­pontjára eddig Norodom Szi- hanuk és Krisna Menőn fel­szólalásából váltak ismeretes­sé részletek. Ebből kitűnik, hogy igen jelentősnek tartják a szovjet javaslatokat és főbb pontjaival egyetértenek. Az angol, a francia, a." íme- rikai és a kanadai külügy­miniszter elutazott az értekez­letről. Küldöttségeik vezetését helyetteseikre bízták. A konferencia első tanács­kozási hete a szovjet d ilomá- cia kezdeményezéseinek jegyé­ben zajlott le. Ezt jelezték nemcsak a beterjesztett szov­jet javaslatok, hanem Gromi­ko külügyminiszter kiterjedt tárgyalásai is. A munkaülések megkezdése kétségtelenül ked­vezőbb légkört teremtett Genfben, mint amilyen a múlt hét végén, az értekezlet össze- ülése körül bizonytalanság és feszültség időszakában volt. Hazautazott Bácsitól a magyar kormányküldöttség A dél-koreai köztársasági elnök visszavonta lemondását Szöul (MTI) Nyugati hír- ügynökségek jelentették, hogy szombaton délelőtt a dél-koreai elnöki palotába kérették az új sági rókát és ott Jun Bo Szun közölte velük, visszavonja le­mondását és megmarad a köz- reasági elnöki tisztségben. Nyugati hírügynökségek je­lentései világosan utalnak ar­ra, hogy a puccsista katonai junta kényszerítette az elnököt lemondásának visszavonására. A bejelentés megtételekor je­len volt Csang Do Jung, az újonnan megalakult katona­kormány miniszterelnöke és I Pak Jung Hi tábornok, a jun­De Gaulle Bonnban Nyugatnémet lapok a francia elnök útjáról Bonn (MTI). Mint már jelentettük, De Gaulle tábornok szombat dél­előtt Bonnba érkezett. A bon­ni repülőtérről Adenauer rhoendorfi villájába hajtatott, ahol négyszemközt tárgyalt a kancellárral. A nyugatnémet rendőrség nagyarányú biztonsági intéz­kedéseket tett De Gaulle láto­gatásának idejére. Csaknem háromezer rendőrt és detek­tívet vezényeltek Bonnba és környékére. A kancellár villájának egész környékét úgyszólván „lég­mentesen” lezárták, azt a gép­kocsikompot pedig, amelyen De Gaulle átkel a Rajnán, már napok óta gondosan őr­zik, nehogy pokolgépet csem­pészhessen rá valamilyen me­rénylő. A szokatlan elővigyázatos­sági intézkedéseknek az az oka — írják a nyugatnémet lapok —, hogy a rendőrség attól tart, szélsőjobboldali fa­siszta körök esetleg merényle­tet kísérelnek meg De Gaulle 51 négyfalálatos a lottón A lottó 20. játékhetére be­érkezett 4 654 714 szelvény, öttalálatos szelvény nem volt. Négy találatot 51 fogadó ért el. a nyereményösszeg egyén- kén’ 68 451 25 forint. A három- találatos szelvények száma 4571. a nyereményösszeg egyen ként 381.25 forint. Két talála­tot 115 719 fogadó ért el. a Nyereményösszeg egyenként lUQ forint. éllen, hiszen bonni látogatása éppen egybeesik az eviani tár­gyalások megkezdésével. De Gaulle és Adenauer tár­gyalásaira egyébként ráveti árnyékát Hruscsov és Kennedy bécsi találkozója. A Süddeutsche Zeitung pá­rizsi tudósítója ezzel kapcso­latban azt írja, hogy De Gaulle a bécsi találkozót újabb érvként használja fel ama ré­gi tételének igazolására, hogy a nyugat-európai országoknak „önálló diplomáciát kell foly- tatniok, hogy a nagy világ­hatalmak ne hozhassanak dön­téseket Európa rovására”. — „De Gaulle meggyőző­dése szerint — folytatja a tu­dósító — veszélyes dolog, ha a nyugati világ kizárólag Wa­shingtonra támaszkodik. Euró­pának mértékadó diplomáciai tényezőként kell fellépnie, hogy adott esetben megóvja az amerikai politikát bizonyos eltévelyedésektől”. A Süddeutsche Zeitung a következőket írja Adenauer és De Gaulle tárgyalásairól: — Mivel nem állapítottak meg előzetes napirendet, a vi­lágpolitika valamennyi idő­szerű kérdéséről szó lesz. Ter­mészetesen eközben különös jelentőséget nyer Hruscsov és Kennedy bécsi találkozója. Bár Párizsban és Bonnban bizony­gatják, hogy üdvözlők ezt a találkozót, kétségtelennek lát­szik, hogy mind Adenauer, mind De Gaulle bizonyos bel­ső . fenntartásokkal néz az Egyesült Államok és a Szov­jetunió kormányfőjének ösz- szejövetele elé. A vezércikkírók azonban ar­ra is rámutatnak, hogy a ba­rátságos légkör ellenére mély elleptétek vannak De Gaulle és Adenauer között, különö­sen a NATO-politika kérdé­seiben és ezeket a nézeteltéré­seket aligha hidalja át a szom­bati néhány órás tanácskozás. ta befolyásos tagja, akit nyu­gati hírügynökségek a katonai puccs tulajdonképpeni irányí­tójának tartanak. Az AP tudósítója szerint a junta azért akarja a köztár­sasági elnök hivataliban mara­dását, hogy „az új kormány az alkotmány keretei közt mű­ködhessen.” Nyugati jelentésekből az is nyilvánvaló, hogy Jun Bo Szun elnök vonakodott eleget tenni a junta követelésének, Mint a DPI jelentette, a szom­bat délelőtti sajtóértekezletet eredetileg azért hívták össze, hogy az elnök megmagyarázza lemondásának okait. A sajtó­értekezlet megkezdését azon­ban többször is elhalasztot­ták — nyilván azért, mert a puccs vezetői elhatározásának megmásítására bírják Jun Bo Szűnt. Az AFP jelentése szerint a szombaton megalakult dél­koreai katonakormány kül­ügyminisztere, Kim Hong H nyugalmazott tábornok tíz éven át Dél-Korea nagyköve­te volt a Csang Kaj-sek klikk­nél Bécs. (MTI). Pénteken véget- értek Bécsben az osztrák nagy­ipari vállalatok államosításá­nak 15. évfordulójából rende­zett jubileumi ünnepségek, amelyeken szovjet, magyar, csehszlovák, bolgár, lengyel, román és jugoszláv kormány­küldöttségek vettek részt. A Magyar Népköztársaságot a kormányküldöttség két tag­ja — Trautmann Rezső épí­tésügyi miniszter és Solt De­zső, a Könnyűipari Miniszté­rium főosztályvezetője — va­lamint Sebes István bécsi ma­gyar követ képviselte. A magyar kormányküldött­ség szombaton hazautazott Becsből Budapestre. Megkezdődött az eviani értekezlet (Folytatás az 1. oldalról.) támadó jellegű hadműveletek félbeszakítását Algéria terüle­tén. Meghosszabbíthatják, de fel is függeszthetik ezt az egyoldalú fegyvernyugvást. Hatezer algériai internált szabadonbocsátása mellett a bebörtönzött Ahmed Ben Bel­lának és négy minisztertársá­nak helyzetén is enyhítettek, s ezután csupán kényszerlak­helyen kell tartózkodniok. Az Algériai Köztársaság ideigle­nes kormányának elnökhelyet­tesét szombaton délben tár­saival együtt az Aix szigetén levő erődből el is szállították a Loire-völgy egy kastélyába Saumur mellé. Ami az egyoldalú fegyver- nyugvás bejelentését illeti, párizsi politikai körökben várták ezt a döntést. Köztudo­mású, hogy be Gaulle tábor­nok és kormánya minél előbb fegyverszünetet kíván kierő­szakolni Algériában. Szándé­kuk dicséretes lenne, ha nem rejtőznék mögötte egy hátsó gondolat: az algériai háború guerilla-harc, a fegyverszünet pedig minden guerilla-harcban csak a reguláris haderőknek kedvez, jelen esetben a fran­cia hadseregnek. Nyilvánvaló, hogy a kétoldalú fegyverszü­net létrejöttekor a francia hadsereg tudomást szerezne arról, hol tartózkodnak Algé­ria területén a felkelő csapa­tok. A fegyverletétel után, de a tárgyalások kudarca esetén a felkelők aligha tudnák újra­kezdeni a harcot. Ezért az al­gériai kormány álláspontja változatlan: csak politikai megegyezés után lehet szó a fegyverszünetről. 4 THIER.V * ÄRPÄD AZON A NAPON — ezerki- lencszáztizenkilencben — az öreg Muszmann József, a csa­ládi dinasztia akkori feje ép­pen huszadik éve dolgozott a Pécsi Bőrgyár talpas műhelyé­ben, amikor az alig tizennégy esztendős, fiatalabb Muszmann József először lépett be a gyár kapuján — mint alkalmazott. Édesanyja az első este meg­hatódva simogatta a kis ka­masz fejét, és kicsit aggódva, kicsit reménykedve sóhajtott. — Kíváncsi vagyok kisfiam, hogy te is megéred-e ebben a gyárban a húsz esztendőt, mint az apád .:. Azóta negyvenkét esztendő telt el. A kis kamaszból nt- kulóhajú, szemüveges, barát­ságos bácsi lett, az élet rend­je szerint most ő a család feje. Azóta is a Pécsi Bőrgyárban dolgozik. Várakozva üldögél az asztal mellett, forgatja a fejét, mint­ha innen-onnan szedné össze a negyvenkét esztendő emlékeit, és a tekintete is fürkésző, mintha az öregek csendes, el­néző bölcsességével azt kérdez né: ugyan mit tudhatsz te öcsém arról, amit mi itt átél­tünk. Mit tudsz te arról, hogy az apám esténként szitkozód­va panaszkodott otthon, mert kora reggeltől késő estig, egyik emeletről a másikra vál­lán hordta a nehéz terheket. Amikor még inas voltam, télen összeborulva sírtunk a meszes előtt, mert a fagyban is a sza­badban mostuk a bőröket, a nehéz talicskákat nekünk kel­lett tolni. Hidd el öcsém, hogv majd megszakadtunk. Este ha hazamentünk, azt se tud­tuk, hogy vacsorázzunk-e vagy csak úgy, étlen-szomjan ledől­jünk az ágyra, hiszen olyan nagyon fáradtak voltunk ..: Ha összerendezem a dolgo­kat, tulajdonképpen nincs is ebben az egyszerű munkás­életben semmi kiváltságos, semmi különösebben érdekfe­szítő, ami megkülönböztetné a többi munkásélettől. Az ő „életszenzációi” nagyjából meg egyeznek a megszokott „szen­zációkkal”. Negyvenöt előtt keserves munka, elfojtott sztrájkok, létbizonytalanság, negyvenöt óta a családi ház, a motorkerékpár. Hiszen a ma­gyar munkáséletek történelmi ábrája szinte minden esetben ugyanezt mutatja. Megkockáiztatam, hogy a gyári törzsgárda kialakulására, a törzsgárda szerepére terel­jem a beszélgetést. A szó sze­rint megkockáztatom, mert Muszmann József és a gyár párttitkára — Erdődi Gyula — mintha egy kicsit kifelejtet­tek volna a beszélgetésből. Közös témára akadtak. Évtize­dek óta együtt dolgoznak a Pécsi Bőrgyárban, ismerik egymást, sok mindent meg­éltek együtt, és ha két gyári öreg találkozik egy-egy szabad órára — aligha kell keresni a közös témát. Egymás szavába vágnak, emlegetik a régi dolgokat. Muszmann egy pillanatra fel­figyel a megkockáztatott kér­désire. Hirtelen talán azt se tudja, hogy mit válaszoljon, türelmetlenül int. — Nézze ... azelőtt ha be­jöttek a műhelybe a gyár ve­zetői, hiába köszöntünk ... • \- dig szépen, alázatosan megta­nítottak bennünket köszönni. Oda se néztek:.. Arra kell rávilágítani, hogy a fiamnak építettünk egy családi házat, meg két motor van nálunk. Az egyik az enyém, a másik a fiamé... — Emlékszel-e még arra — vág a szavába a párttitkár ké­nyelmes cigarettafüstölés köz­ben — hogy gyalog jártunk. Nem volt ám autóbusz meg motor i:. — Hogy emlékszem-e? Ma szépen leülünk reggelizni. Mondom is az asszonynak, hogy talán szebb ez, mint ott­hon. Akkor meg ott reggeliz­tünk az árokparton ... — és kimutat az ablakon. — Lopva cigarettáztunk, öt pengő büntetés járt érte. k

Next

/
Thumbnails
Contents