Dunántúli Napló, 1961. május (18. évfolyam, 102-126. szám)
1961-05-21 / 118. szám
r WL MÄJTJS 2L NAPLÓ 7 Mohácsi rongyból pakisztáni takaró ♦ y Karneváli tar kaságú romgy- feöteget visz a géphez Unszo- rog Mária. Sok babaruhát választhatna, ha kislány lenne, de most csak azt találgatja néha, hogy mit akart készíteni belőlük valamelyik gyár. — Harisnyát, trikót, minden féle ruhaneműt megtalálhat nálunk rongy formájában — mondja mosolyogva — Az ország valamennyi textilgyárából szállítanak ide hibás, selejtes árut. „ A TEMAFOR Vállalat mohácsi üzemében évente sokmillió forintot takarítanak meg a népgazdaságnak. Erről beszél nekünk Bauer Ferenc, az üzem vezetője és Divy Henrik főművezető. — Az a feladatunk, hogy a textilgyárakban keletkezett hulladékot értékesítsük Ezt az anyagot — mondja Divy Henrik — azelőtt tépőkapacitás híján exportálták, majd újra visszavették külföldről, mert alapanyagként szükség volt rá. 1955-ben összeszedtük az országban szanaszét levő tépőgépeket, s ma már olyan gépparkunk van együtt, amivel az egész népgazdaság tex- tilhuXladíékát fél tudjuk dolgozni. Mi átlagosan napi öt tonnát termelünk. Ez egyszeri tépést számítva napi hatvanezer forint. Azelőtt mindezt importálni kellett. — Az árut átvétele, minő- sitése, és raktározása után, mintegy tizennyolc-húsz felé válogatjuk szét, színek, minőség és fajta szerint. A tulajdonképpeni feldolgozás tépésből, vagy nyújtásból áll. Előbb azonban pihentetjük az anyagot, legtöbb esetben olajozással. így megóvjuk az elemi szálakat attól, hogy tépés köz ben 'tönkremenjenek. Tépés után finom selyemszálat, vagy vattaszerü puha anyagot kapunk, aszerint, hogy mit tettünk fel, — mutat az egyik gépsor végén álló vastagdere- kú zsákra, melyben habfehér vattaként állnak az egykori trikószárak. —• Bálázás után raktározzák? — kérdezzük. *—• Nem! — feleli Divy elv- társ — Lehetőleg mindjárt szállítjuk az ország egész területére. A Goldberger, a Bajai Gyapjúszövetgyár, a Lőrinci Vattagyár, a Magyar Pamutipar, a Soproni Posztógyár, a Kispesti Textilgyár és még sok más üzem tőlünk kapja az alapanyagot. Ebből készül az úgynevezett ^Afrika” takaró, mely Arábiában, Indiában, Pakisztánban igen keresett cikk. Sőt a Távol-Keletre is visznek belőle. A Budapesti Háziipari Szövetkezet azért veszi tőlünk, mert az amerikai cégek csak a mi anya gurukból készült játékbabát veszik át — ígéretet kaptunk, hogy ebben az évben egy nagy teljesítményű automata gépsort küldenek Olaszországból. Az a tervünk, hogy a hulladékból egy vastag fonallal méterárut kötünk, s azt 45x45 centi nagy ságú kendőkre szabjuk. A Fi- nowműszeripari V. ugyanis külföldről hozza be a törlőkén dőket, de mi tudnánk megfelelő törlőanyagot szállítani nekik. — Évente több millió forintot takarítunk meg a népgazdaságnak — kapcsolódik a beszélgetésbe Bauer Ferenc üzem vezető — Éves termelési tervünk 40 millió forint. Olyan alapanyagokat gyártunk, amit eddig külföldről hoztak be, így minden évben sokmillió devizaforinttal gazdagítjuk az országot. Első negyedévi nyereségünk másfél millió forint volt. Ezen kívül Divy elvtárs szerénységből nem mondott el valamit. Magyarországon mi valósítottuk meg először a szintetikus anyagok tépését, így Mohácson már nylonszálat is téptünk. S ez Divy elvtárs érdeme. — írják meg az elvtársak — kiáltja utánunk a gépek zúgása köbben, — hogy külföldön minden idegennek dicsekszenek azokkal az üzemekkel, amelyek komoly megtakarítást eredményeznek. Ne szégyelljék a mi rongytépö munkánkat se! Az erősen megrongálódott alsó sétatéri lépcsők megjavítása után a Pécsi Köztisztasági es Útkarbantartó Vállalat dolgozói megkezdték a székesegyház előtti lépcsők javítását is. Nagysikerű finnugor-est a Doktor Sándor Művelődési Házban Nem igaz az a feltevés, hogy városunk lakói csak a szórakozásoknak, a könnyűzenének a rajongói. A TIT irodalmi és nyelvész szakosztálya által a Doktor Sándor Művelődési Házban tartott finnugor-esten kétszázötvenen jelentek meg. Dr. Gulya János kandidátus, a Pécsről fiatalon elkerült tudományos kutató tartott előadást: „Mondd, ismered a zengő nyelv honát?” címmel. Dr. Gulya mindvégig érdekes előadásában kifejtette, hogy a magyar nyelvinek a finnugor nyelvcsaládba tartozása azt jelenti, hogy nyelvünk egy tőről sarjadt a manysi (vogul), chanti (osz- tyák), komi (zűrjén), udmurt (votják), mari (cseremisz), mordvin, lapp és balti finn nyelvekkel. Mindezek a nyelvek egy, körülbelül hatezer évvel ezelőtti nyelvnek, az úgynevezett finnugor vagy uráli alapnyelvnek a leszármazottai. A magyar és a finnugor nyelv közötti rokonság e nyelvek szókészletében gyakran már az első hangzásra is feltűnik. Az előadó több találó mondatösszehasonlítással igyekezett ezt igazolni. Természetes azonban, hogy a magyarság elődeinek a nyelve az ugor együttesből való kiválás után (i. e. I. ezred) vajmi kevéssé hasonlított mai nyelvünkhöz. A nyelvi szempontok kifejtése után az előadó a néprajzi egyezéseikre hozott fel példákat. Meglepőnek mondható, hogy a voguloknál talált fabálványok a Duna—Tisza közén lelt ősmagyar bálványokéhoz hasonlók. A magnetofonon felhangzott, saját gyűjtésű népdalokkal azt igazolta dr. Gulya, hogy a cseremisz és a magyar népzene között szoros kapcsolat van. A Prácser Éva rádióénekesnő által művészi szépséggel előadott népdalok is igazolták ezt. Nagy hatást váltott ki Bérces Líviának, az Irodalmi Színpad vezetőjének halk tónusú, a finom árnyalatokat is kitűnően érzékeltető balladaelőadása. Egy olyan mordvin népballadát adott elő Kazány város alapításáról, amely témájában és hangjában igen hasonlított a mi Kőmíves Kelemen népballadánkhoz. öhlmüller Miklós egy hazánkban is járt komi költőnek, Hja Vásznak „Komi lány lesz a feleségem” című versét tolmácsolta rendkívül hatásosan. Befejezésül dr. Gulya ismertette nyelvrokonaink mai életét, mindjobban fejlődő népi kultúráját „Semmi okunk arra, hogy a régebben halzsírosnak csúfolt finnugor rokonságot letagadjuk. Legyünk büszkék a népek nagy családjában, a Szovjetunió területén és a Baltikumban élő rokonainkra” — fejezte be előadását dr. Gulya. Az előadónak és a közreműködő művészeknek dr. Temesi Mihály főiskolai tanár, szakosztályi alelnök mondott köszönetét. (T. 1.) Cilk fiGTHTtlBl a bányászatban dolgozó munkatársaim figyelmét szeretném felhívni a munkásvédelem és balesetelhárítás óriási népgazdasági és társadalmi jelentőségére. A bányászok munkáját világszerte a legveszélyesebb foglalkozások egyikének tartják. A természeti nehézségek, a viszonylag szűk térség, amely ben korlátozott a mozgási lehetőség, a kőzetnyomás, a mesterséges, nem mindig kielégítő világítás, a szénből felszabaduló metán és annak levegő-1 vei alkotott robbanóképes gázkeveréke. a sújtólég, a szálló szénpor robbanási veszélye, a szellőztetés nehézségei, a magas kőzethőmérséklet, mint a fejlődés és gépesítés hatalmas gátjaiként jelentkeznek és veszélyt jelenítenek az ott dolgozókra. A bányászat fejlesztésére hivatott szervék időben látták, hogy a bányamunka biztonsága érdekében, a társadalom és a dolgozó ember védelmére milyen nagy gondot kell fordítani. A kormányzat a műszaki fejlesztés, a vezetés és irányítás műszaki színvonalának emelésével kívánta a baleseteket megelőzni és a mun- kásvédelmet fokozni. A rendelkezéseknek megfelelően minden munkafolyamatra elkészítették az alapos, körültekintő műszaki előírásokat, utasításokat s azokat a dolgozókkal megtárgyalták, ismertették. A megtett intézkedések következtében a műszaki veze— Mit? Sokszor reggel ötre kellett bejönni, és este hétig- nyolcig. Volt úgy, hogy har- minc-harminckét darab bőrt kellett naponta húsolni. De kézzel ám barátom .:; ma azt is a gép csinálja .. ? A párttitkár türelmetlenül dobol ujjaival az asztalon. — Nem emlékszel arra a régi művezetőkre? Az a fiatal, szemüveges, aki mindig le- marházta az öreg munkásokat? — Az a Holi volt... — Az ... Hát alig-alig akadt közöttük rendes és emberséges ... Talán a Rónaki József. Emlékszel? Az rendes volt. Egyszer megbüntette az igazgatóság húsz pengőre, mert „a munkások között nem tudott rendet csinálni” ... Csendesen hallgatom őket, és feljegyzem azt is, hogy Rónaki József emberségére hogyan válaszolt a munkásszív, amikor igaztalanul, a bőrgyári munkások miattt büntették meg a gyár vezetői. Egy pengőnként, ötven fillérenként adták öcsze a büntetést a műveleté helyett. — Hiszen miattunk büntették meg — mondják csendesen. — Hát amikor még tanonc Toltam, és részt vettem a sztrájkban, mi? — forgatja a fejét Muszmann, és rámnéz, várja, hogy ezt is felírjam. — Az Ágoston templomnál jöttünk össze .;. — azután a párttitkárhoz fordul — Arra is emlékszel, amikor a meszesben béremelést követeltünk? Na, erre behívtak az irodába ... Mérgesen legyint, látszik, hogy tűzbejött. — De hát most? — kockáztatom meg illedelmesen, mert a gyári törzsgárdáról még nem mondtam le. — Most? Most szortírozó vagyok. A Gyuszi mondta is valamelyik nap, hogy bánja, miért nem hamarabb vitt oda ..; Tudja, ehhez nagyon kell érteni, ez olyan munka ... Negyvenkét éve dolgozom itt a gyárban ... — és kivár csendesen, öregesen mosolyog — Elhiheti, hogy megszokta már az ember. Ha hiszi, ha nem hiszi, én már úgy érzem itt magam, mintha otthon lennék ;.: Hosszú idő ez kérem, és én nem is tudom, hogy mi Jesz, ha nyugdíjba megyek ... Mert a magamfajta embernek azt a nyugdíjas életet ki kell bírni. Így, ahogy mondom ... Ki kell bírni. A családból ebben a században nyolcán dolgoztak vagy még ma is dolgoznak a bőrgyárban, és a Muszmann ík egy kicsit már a dinasztia jelzőt is megérdemlik. Megbecsülés? A nyereségrészesedésből harminckilenc százalékkal többet kapott, mint azok, akik egy-két évvel ezelőtt jöttek a gyárba dolgozni. Nemrégen újított, a csiszológépeknél, be is vezették. Kapott ezerkétszáz forintot és elvitték Pestre is, hogy adja át tapasztalatait. Törzsgárda? — Támaszkodunk a törzsgárdára — mondják a gyár vezetői — általában ők a szak- szervezeti bizalmiak, a műhelyek politikai, vagy gazdasági vezetői. Az ő tapasztalatuk nagyon sokat ér. A tizenöt pártcsoportvezető közül szinte valamennyi a törzsgárdához tartozik. Sok olyan van, aki húsz-harminc éve jött ide, mint segédmunkás, de a tizenöt évnél régebben itt dolgozó munkások, a nem tímárok is megkapták a törzsgárda oklevelet..; Mennyien vannak? ötszáz körül... Az ő tapasztalatuk nagyon sokat ér. Becsukom a jegyzetfüzetet, és arra gondolok, hogy a kincs fogalma mindenképpen relatív. A szerelmes kamasznak legtöbbet ér a szíveválasztott diáklány csókja, a báró úrnak hajdanában legtöbbet ért a lágy humuszú ezer hold, valamikor a rideg népszállások lakóinak egy karéj kenyér is kincs volt. De hiszen olyan kincsek is vannak, amelyeknek árfolyamon lemérhető értékük nincsen. itt látjuk közöttünk, naponta megrázzuk a kezét, titokban elnézően legyintünk öreges, zsémibes megjegyzései miatt, és az üzemi gyűlésen az előadó úgy mondja: a törzsgárda. JÖVÖRE kétszáz esztendős lesz a Pécsi Bőrgyár, amely a hajdani kis tímár- ságból jelentős, modern üzemmé fejlődött. És ha a jubileumi ünnepre elkészítik a gyári krónikát, méltó, pirosbetűs helyet kapnak a bőtrgyá- ri munkásdinasztiák, a Lud- vigok, a Hoffeckerek, a Vastagok, az Erdődiek, a Leápá- nok, a Muszmannok. A régi, régi gyári famíliák. Az igazság kedvéért bevallom, hogy többet és konkrétabban akartam írni a bőrgyári törzsgárdáról. Vigasztalásul önmagámnak csak annyit: hogy megbecsülik őket és hát jól vannak. I tés színvonala, a fizikai és műszaki dolgozók szakmai színvonala emelkedett, a bányák állapota, szellőztetése, világítása javult, az újabb korszerűbb művelési eljárásokat korszerűbb szállítási módokat, különböző bányagépeket, mind szélesebb körben alkalmazzák. Ennek ellenére a baleseti helyzet nem javult a kívánt mértékben. Még mindig magas az üzemi balesetek száma és a balesetek miatt kieső betegműszakok száma: Ennek főbb okait az alábbiakban látom: 4 Még mindig nem kielé- ■* gítő a munka- és technológiai fegyelem. Ez sajnos kisebb-nagyobb mértékben egyaránt vonatkozik a műszaki és fizikai dolgozók többségére. Egyik leggyakoribb és egyben legkárosabb megnyilvánulása a munkaátvételeknél tapasztalható. Ismételten kiadott utasítások előírják és megkövetelik a biztonsági előírásoknak és a kiadott utasításoknak meg nem felelő munkák átvételének megtagadását és a selejtmunkák rendbehozását, mégis a kihajtott vágatokban és fejtésekben komoly biztosítási hiányosságok tapasztalhatók. Ilyenek a megengedettnél nagyobb ácsolási fogások, a főte- és különösen az oldalbélelés elhanyagolása, vagy ritkításéi, hiányos, vagy nem megfelelő feszkézés, az ácsolati elemek meg nem felelő illesztése, vagy helytelen felállítása, az előírtnál gyengébb, kisebb átmérőjű bányafa beépítése, stb.- A leggondosabban készített szabály, előírás, vagy utasítás is írott szó marad, ha azt nem tartják be, azt megszegik. A biztosítási hiányosságok semmi féle címen, se helytelenül értelmezett takarékossági okokból. se időszaki anyagellátási zavarok miatt, se más okokra hivatkozva nem engedhetők és nem tűrhetők meg. O Még mindig nem ki- elégítő a szakmai felkészültség, a szakmai gyakorlat. Sokan úgy vélik, azzal, hogy a szakmunkás, vagy műszáki képesítést megszerezték, mindennek eleget tettek és már további feladatuk ezen a téren nincs. Ebből fakad, hogy nem tartanak lépést a műszaki fejlődéssel, éinnak követelményeivel, elavult, régi rossz módszerrel dolgoznak és dolgoztatnak. A műszaki dolgozók jelentős része a szakmai ismeretek hiányossága miatt tűri meg a biztosítási és biztonsági hiányosságokat; 1 Egyes területeken a köz“ ■ vet len munkahelyi felügyelet elnéző magatartása, a nem megfelelő munkalvelyi ellenőrzés, a balesetek oka. A munkahelyek műszakonkénti kétszeri bejárása nem elég következetes és nem történik meg a kiadott utasítások végrehajtásának ellenőrzése. A A balesetelhárító okta- tások. a balesetelViárító propaganda nem elég élő, nem elég gyakorlatú Nem használjuk ki megfelelően a toaleset- elhárító propaganda lélektani hatását. A munkásvédelem éts a balesetelhárítás még mindig nem vált társadalmi üggyé. Sok értekezleten elhangzott., sok cikk foglalkozott azzal, hc(gy a munkásvédelem, a balesatelhárítás érdekében úgy kell a dolgozókat mozgósítani, hogy az-valóban társadalmi üggyé váljék. A megtörtént balesetek mégis azt bizonyítják, hogy az eddigi ilyen.irányú tevékenység nem hozta meg a várt eredményt. Hogyan tudjuk a munkásvédelmet, a balesetelhárítást, társadalmi üggyé tenni? ügy. ha mindenki beosztásában a saját munkaterületén szívügyének, erkölcsi és anyagi kötelességének tekinti a balesetek megelőzését. a baleseti veszélyek időben történő elhárítását. Ha mindenki arra törekszik hogy szakmájának valóban mestere legyen, ennek érdekében a szükséges elméleti és gyakorlati ismereteket elsajátítja, munkáját felelősséggel, a kiadott utasításoknak, előírásoknak megfelelően végzú Ha az ellenőrzéssel megbízott minden dől-, gozó ellenőrzését lelkiismeretesen, következetesen végzi, kiadott utasításainak végrehajtását következetesen ellenőrzi. Ha a műszaki fejlesztés nem lesz gazdasági öncél, hanem az valóban maga után vonja a munkakörülmények megjavítását, az emberi munka megkönnyítését és biztonságosabbá tételét Legyen mindenki a biztonságos munka tevékeny meg valósítója és akkor a várt, eredmény nem marad el. kevesebb lesz az üzemi baleset és a balesetekből kifolyólag kevesebb műszak fog kiesni, ami a népgazdaság és a társadalom számára óriási erkölcsi és anya gi sikert jelent. Dr. Koncsag Károly oki. bányamérnök. Szentlőrlne és Vidéke körzeti Földművesszövetkezet a szent- lőrinci 1. sz. kisvendéglőjéhez szakképzett SZAKÁCSOT keres azonnali belépésre. Jelentkezni lehet a szövetkezet központjában (Szenti <5 rinc Munkácsy M. u.). Fizetés kollektívben előirt jutalékos bérrendszer szerint. 270 Építőiparban jártas ANYAGKÖNYVELŐT három hónapra alkalmazunk. (Véglegesítés lehetséges.) Bm. Tanácsi Magas és Mélyépítő Vállalat Pécs, Zsolnay V. u. 4—6. 16 309 Hz éSet és a testi épség védelme a bányászaiban
