Dunántúli Napló, 1961. május (18. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-21 / 118. szám

V \ P T 0

19(51. MÁJUS 81.

ifii ii ii I ■■ II r - i w r

Yoros pun kosa hétfőjén

Verdi: TRUBADÚR

Operabemutató a Pécsi Nemzeti Színházban

X világ operaezínpadain egyik legtöbbet játszott, legnépszerűbb mű Verdi: Trubadúr című operája. Indokolt és helyes tehát, hogy az alaprepertoár megteremtésén fáradozó pécsi operatársulat Verdi második, nagyromantikus korszakában komponált híres operái, a Rigoletto és a Travia- ta után e romantikus trilógia középső tagját, a Trubadúrt is közönség elé viszi az évad negyedik bemutatójaként;

Az olasz egység megvalósításáért operáival, népdalként terjedő áriáival, forradalmi kórusaival küzdő Giuseppe Verdi műveiben az 1850-es évektől észrevehető változás jelentkezik. A korai művek: a Nabucco, Bmani, Macbeth után keletkező operák Verdi művészi fejlődésében új korszakot jelentenek. E már említett, a Rigolettóval induló és az Aidáig tartó, második nagy alkotó korszak a további stíluskeresés mellett kiforrott művek egész sorát hozza, melyek jellemzői; hogy a nyitány már szerves, egységes része az operának és a dráma alaphangulatát híven kifejezi; az áriák rövidebbek, a drámai helyzetet tömörebben ecsetelik, a kórusok csak drámailag indokolt esetben lépnek fel és azok szerepe mindenkor cselekvő jellegű; a zenekar szólam- és hangzásbeli kidolgozása érettebb, szerepe önállóbb, drámaibb. Mindezek a jegyek fellelhetők az 1852-ben keletkezett Trubadúr című operában is, melynek színhelye Spanyolország földje, ahol a XV. század elején pártviszályok, belső harcok dúltak. Itt élt Luna gróf, az ország egyik leggazdagabb várura. Vele, a benne megszemélyesített feudális urakkal áll szemben az opera főhőse, Manrico, a trubadúr azaz vándorénekes, az elnyomói ellen felkelő nép vezére és szerencsétlen sorsú nevelőanyja, Azucena. Marrrico Szerelmét, küzdelmét, tragikus halálát festi izzó drámai színekkel Verdi zenéje, mely feledteti velünk az Antonio Garcia Gut- tierez spanyol drámaíró művéből Salvatore Cammarano által készített szövegkönyv borzalmait, a sók kegyetlenséget, a füstölgő máglyák tövében lejátszódó, elcserélt gyerekről szóló rémtörténetet, — a zenét figyeljük, Verdi egyéni és mégis mélyen az olasz népiélekben gyökerező dallamait, melyek a Trubadúrt a legszebb romantikus operák közé sorolják. A Trubadúr zenéjének kivételes értékét mintha előre megérezték volna Európa operaházainak igazgatói. Még le sem írta Verdi az utolsó kottafejeket, máris megindult a verseny az opera első előadásának jogáért. A Trubadúr lett Verdi első operája, melynek kottaanyagát az 1853. januárjában a római Apolló- színházban tartott és még a Rigoletto sikerét is túlszárnyaló bemutatója után a világ valamennyi operaháza hetek alatt megrendelte. Úgy véljük, aligha találnánk olyan opera- kedvelőt, aki ne látta volna már a Trubadúrt (Pécsett is több ízben előadták), ha nem is operaszínpadon, de a mozt vásznán, vagy zenéjét ne ismerné rádióból, hanglemezről.

Az operának ez a nagy közismertsége hálás könnyebbséget jelent a mostani bemutató szereplő- gárdájának. Az ismert áriák és jelenetek mindig könnyebb és átütőbb sikert aratnak, mint azok. amelyeknek előbb az ismeretlenséggel kell megküzde- niök. E könnyebbség azonban csak látszólagos. A pécsi bemutató résztvevőinek helyzete ugyanis — épD a sokféle, a

’écst Cementáruloarl Vállalat

nácsi telepére 7 fő

LAKATOS

és 1 fő

ESZTERGÁLYOS

szakmunkást alkalmaz. Jelentkezés a vállalat munkaügyi osztályán. Pécs. Siklósi út 10.

16192

legkiválóbakkal való hanglemezfelvétel, rádióközvetítés ismeretében — nehezebb is. Lényegesen magasabbra tolódott még az átlag operalátogató művészi igénye is, ég nem elégszik meg pusztán lokálpatriotizmusból gyengébb színvonalú produkcióval. Hogy ilyen magas mércével mérve is dicséretesen nívós, bár némileg még egyenetlen teljesítményt nyújtott a pécsi Truba- dur-bemutató, az elsősorban a másfél esztendő alatt művészileg összekovácsolódott együt tes érdeme. E megfeszített munkával, lelkes művészi ambícióval dolgozó társulat ösz- szefogó ereje, mozgató motorja kétségtelenül Paulusz Elemér, akinek alapos hozzáértő betanító mimikája. karmesteri vérmérséklete, színes zenei kép zelete nagy hatással van mindazokra, akiket irányít: elsősorban természetesen a zenekarra, de nem kevésbé a színpad művészeire, az énekesekre és a kórusra is. A rendezővel való egészséges összhangja következtében alakulhatott ki az előadás egységes stílusa is. Ez a stílus a romantikus szenvedélyesség hevében fogant: Dr. Németh Antal céltudatos és logikusan felépített rendezésének legfőbb erénye, hogy engedi áradni, előtérben maradni, főszerepet játszani Verdi zenéjét, azt a zenét, mely csodát művel: áthidalja a dramaturgiai szakadékokat és elhiteti a lélektani valószínűtlen ségeket Ez a rendezés élénk, színes képeket varázsol a színpadra, különösen a tömegjelenetekben nem egy leleményes ötlet az igazi értélemben vett hatásosságot szolgálja. Támogatták elképzeléseiben Vincze Győzőnek a viszonylag kicsiny színpadon is monumentális hatást keltő díszletei, továbbá Majoros Teréz és Heriszt János stílusos kosztümjei. A világítás sohasem öncélú kifejezőeszközével élve sikerült tovább fokozni a drámai hangulatot. Különösen jónak találtuk az előadás ritmusát. amit Paulusz Elemér dirigensi tempói is aláhúztak. Mintha azonban Paulusz néhol túlhajtaná a tempót, ami különösen a kórusnál okozott némi zökkenőt. Egyébként a Dőry Miklós irányította kórus meglepően jó hangzással és biztonságosan oldotta meg a Trubadúr igen jelentős énekkari feladatait. Külön dicséretet érdemel * a férfikórus;

A szólóénekeseket tekintve a Trubadúr kettős szereposztásban kerül a közönség elé. A premieren éneklő gárda élén a Leonórát megszemélyesítő Illés Éva kimagasló teljesítményt nyújtott. Kiváló szoprán énekesnőnk ezúttal hálás feladathoz jutott. A tragikus sorsú lány alakját szívből jövő, egyszerű eszközökkel és mély átérzéssel formálja meg. Erőteljes volt és meghitt, töretlen fénnyel ragyogó, drámai vivőerejű orgánuma átívelt a zenekar legforróbb érzelmi ára dásán is, de éppúgy megtalál* ta a szükséges piano-éneklés árnyalatait. Illésben kitűnő Verdi-hősnőt ismertünk meg, hisszük, hogy lesz alkalma ezen az úton tovább haladnia. Szinte egyenrangú művészi teljesítményt nyújtott Azucena szerepében Fónagy Gertrud. Eddigi kisebb szerepeiben már jónéhányszor megmutatta, milyen nemes zengésű alt hanganyaggal és megbízható játékkészséggel rendelkezik. Ma bebizonyította, hogy énekesi és színészi eszközeiből egyaránt telik Azucena roppant művészi feladatokat igénylő figurájának hiteles ábrázolására is. Remekül érzékeltette a kettős mozgató erőt: szeretet et nevelt fia Manrico iránt és a vágyat, hogy anyja haláláért bosszút álljon. Forrongó, vulkáni lelkűiét tükröződött Fónagy zenei megformálásából, a máglya-vízió pedig egyenesen démoni erőket érzékeltetett. E két, magas színvonalon bemutatkozó női főszereplő mellett a férfiénekesek alakítását kevésbé üdvözölhetjük ilyen lelkesen. Manrico szerepében Csongor Józsefet hallottuk. E szerep minden becsvágyó tenorista nagy próbatétele. Igazán jól csak az tudja megoldani," aki a III. felvonásban egymásra következő, ellentétes hangulatú két áriát egyaránt tökéletesen interpretálja. A gyengéd, lírai hangra nyomban következő világhírű „Stretta“ elsodró lendületű előadása még egymagában sem könnyű feladat. Csongor József is inkább küzködött még a feladattal, bár adottságai megvannak ahhoz, hogy előbb-utóbb jó Manrico legyen. A másik főhős, Luna gróf tulajdonképpen ellenszenves jellem. Ennek ellenére Verdi a II. felvonásban szép, férfias és mégis gyengéd áriát ad ajkára. Fodor Pálnak a kínálkozó lehetőségek kihasználása, hangban és játékban egyaránt csak részben sikerült. Figyelemre méltó volt Ferrando, terjedelmét tekintve nem nagy, mégis igen fontos szerepében Bércéit Tibor. Ha ugyanis az opera meglehetősen kusza cselekményét nem ismerők. Fetrandónak az operát indító elbeszélését megértették, úgy a továbbiak már nem okozhatnak nehézséget. Bercelinék még fokozottabban kell ügyelnie a tiszta szöveg- mondásra, hogy zeneileg egyéb ként szépen megoldott feladatát maradéktalanul teljesítse. A kisebb szereplők közül kellemes meglepetést keltett Nagy Józsa Inez figurájának zeneileg is pontos tolmácsolásával, de a többiek: Bonnet Kálmán, Turza Imre és Kocsis Péter is sikeresen találták meg helyüket az együttesben.

Ezekután nem nehéz hatalmas közönségsikert jósolni a Trubadúr gondos és igényes pécsi előadásainak.

Nádor Tamás

Három veterán ül az MHS városi elnökségének irodájában: Mahó Lajos nyugdíjas

parkettamunkás, Drescher János és Cservenka Győző nyugdíjas bánijászok. Nagy idők nagy tanúi és cselekvő részesei. 1918 pünkösdhétfőjére emlékeznek, amikor még fiatalok voltak, és ...

De adjuk át a szót nekik. Az újságíró itt csak krónikása lehet az eseményeknek.

Mahó Lajos:

— A 6-os gyalogezred akkor a Frigyes laktanyában állomásozott. Én a géppuskás- század irányzója voltam, alig húszéves legény ...

Az ezredben 700—800 olyan katona volt, akik orosz fogságból tértek vissza. Heimkeh- rer-eknek neveztük őket. Megjárták Oroszországot, átéltek egy vagy két forradalmat is, ők már tudták, amivel mi még nem voltunk tisztában: az esztelen háborúnak véget lehet vetni, csak visszafelé kell fordítani a puska' csövét — elnyomóink felé.

ök kezdeményezték a felkelést is. Amikor pünkösd hétfőjének reggelén parancsot adtak nekik, hogy szeretkezzenek fel, mert indulunk a frontra, megtagadták az engedelmes séget. A laktanyaudvarra özön lödek, a békét éltették, s csatlakozásra hívtak bennünket is. Mi — már az előző napokban megígértük nekik, hogy támogatni fogjuk őket, — azonnal a pártjukra álltunk.

Nem sokkal később géppuska ropogott. Az egyik tiszt — Pécsi nevű főhadnagy — egész sorozatot eresztett bele egy heimkehrerbe .., Néhány perc múlva a tiszt is halott volt. Utolérte a megérdemelt golyó ...

A többi már ismert. A LégAZ ÜNNEPI KÖNYVHÉTEN

nagyszabású sorozatot indít MÖRA FERENC IFJÚSÁGI KÖNYVKIADÓ. Címe:

ff

Az én könyvtáram

it

Megjelenik minden hó 1-én. A kiadó egy gondosan kiválogatott sorozattal az ifjúsági irodalom

„aranykönyvtárát”

kívánja a fia talok kezébe adni.

Az első kötet — Gárdonyi: „LÁTHATATLAN EMBER” című regénye július július elsején jelenik meg. „A MILLIÓK KÖNYVE” sorozatra is előfizethet A SZÉCHENYI TÉRI KÖNYVESBOLTBAN.

16 216

Katonaság szállta meg a Széch enyj teret.

szeszgyár utcához, illetve a temetőhöz vonultunk. Ropogni kezdtek a fegyverek, mert ellenünk küldték a 19-es gyalogezredet ...

Cservenka bácsi veszi át a szót:

— Abban az időben nagyon nehéz sorsunk volt. Hadiüzemnek nyilvánították a bányát, katonai parancsnokság dirigált felettünk. Tíz órát dolgoztunk, kukoricamálét ettünk, a legkisebb ellenkezésért fogdába csuktak bennünket. Ott volt az akna mellett a fogda, onnan kísértek minket a bányába.

A fogdában még prices sem volt, a hideg kövön feküdtünk. Többen meghaltak tüdőgyulladásban . . ;

Az „engedetlen” bányászoknak vasárnap reggel jelentkezniük kellett a katonai parancsnokságon — közöttük nekem is. Az alezredes rámparancsolt, hogy maradjak az udvaron, s álljak vigyázzban. Reggel nyolctól déli tizenkettőig vigyázzban ... Nem bírtam, elernyedtem.

Az alezredes az ablak mögül nézett a meleg szobából. Amikor észrevette, kijött, s lovaglókorbáccsal verte a fülemet ...

Drescher János:

— Mi a kassziáni réten kártyáztunk, amikor hírét vettük a lázadásnak. Azonnal felkerekedtünk, mind a tizen-tizenöten. A Porcelán- gyár mögött fegyvert kértünk a 6-os katonáktól. Bevetettük magunkat a temetőbe, süvítettek a fejünk felett a golyók. Három oldalról lőttek bennünket.. . Vissza kellett vonulnunk a túlerő elől.

Cservenka bácsi:

— Amikor a két 6-os katona kijött hozzánk a bányatelepre, s megtudtuk mi történtf azonnal megrohantuk a bániak katonai parancsnokságát. We őrt álló katonák hanyatt-homlok menekültek. Feltörtük a fegyverraktárt... Az alezredes pisztolyt fogott ránk, de amikor meglátott bennünket — vagy háromszáz bányásznál volt fegyver — lebújt az ablak mögé. Csak a keze nyúlt fel, a telefonkészüléket keresve, de kilőttük kezéből a hallgatót...

Néhány perc múlva a~*fog- lyunk volt a főhadnaggyal együtt. Most már remegtek' hóhéraink és kínzóink, de utol érte őket sorsuk végzete: a két 6-os katona agyonlőtte őket Szent János kútnál.

A város felé indulva szembetaláltuk magunkat a nagy túlerővel. Egész estig harcoltunk, aztán vissza kellett vonulnunk. .. Az egyik bányász tüdőlövést kapott.

Másnap a Fehérvári laktanyába kísértek bennünket. Néhány nap múlva összeült a rögtönítélő bíróság. A két derék 6-os katonát, aki kijött hozzánk, halálra ítélték. Takács honvéd és Berta tizedes volt a nevük.

A szemem előtt végezték ki őket. t

Már a kivégzés előtt megjelent a hullaszállító kocsi pléhkoporsókkal. Be akartak kötni a szemüket, a pap ffelszólította őket, hogy imádkozzanak. i

Berta tizedes nem engatíte bekötni a szemét. A papöWis elzavarta:

— Menjen innen, maga népbutító ... Néhány hónap múlva maguk következnek!,... Ide lőjenek!

És eldördült a «őrtűz.

M. L.

A z Osztrák—Magyar Mon- archia számtalan gyalogezrede közül az egyik. A Délvidék szerb, horvát, magyar fiaiból sorozták állományát. A törzs Pécsen volt, nem merték őket Újvidéken tartani, mert a háború negyedik esztendejében a horvát hegyek erdőségei már tele voltak a „zeleni káder” (zöld káder) katonáival..

Ragyogó pünkösdi reggel ébredt ránk. Már hetek óta folyt a készülődés a Tettyén, egy minden eddiginél nagyobb méretű ünnepély rendezésére a honvéd árvák javára. Mert sok volt az árva, gyengécske a közsegély és a Korona értéke egyre romlott, romlott s vele ellentétes irányban az elkeseredés nőttön-tőtt. A pécsi polgár „kitett” magáért, megtöltötte a fennsíkot, könnyen szórta az amúgyis veszedelmes méretekben szaporodó koronácskáit. Kapott is érte ízelítőt a csatából, amit eddig közelebbről nem láthatott. Este röppentyűk színes kavargása a romok felett, srapnellek vijjogása, egy-egy bomba robbanása borzolgatta idegeit, a keresztnél, a tér feletti sziklákon géppuskák feleseltek egymással. Közben a tribünön élő sakkfigurákat mozgattak, a feketéket egy Mefisztő jelmezes alak, a fehéreket fehér békeangyal.

Pünkösd hétfője is szép napot Ígért. A jó polgár még csak alig nyitogatta szemét, mikor a Búzatér felől fegyverropogás riasztotta fel. Ijedten bújt meg otthonában •

6^0§0K

rémülve hallgatta a golyók

fütyülését, koppanását a háztetőkön. Aztán -gyorsan elterjedt a hír, fellázadtak a hatosok. A Frigyes-laktanya (Légszeszgyár utca) udvarán menetzászlóaljat sorakoztattak fel. Vissza kell menniök a harctérre, a lövészárkok szeny- nyes poklába, a halálba. És hányadszor már? És miért? Egy feloszló tetem, a Habs- burg-birodalom fenntartásáért? Ezt ők nem látták még ilyen tisztán, annál inkább érthető volt a szovjet békefelhívása. A család, az otthon, a békés élet káprázott fel szomorú szemük előtt. Megtagadták az engedelmességet, lelőtték erőszakoskodó tisztjeiket, fellázadtak.

Az egyszerű katonák tömege haza akart jutni. Elfoglalták a pályaudvart, s mikor nem sikerült vonatot keríteni, gyalog indultak Mohács felé haza. Az ön tudatosabbak, a szervezők, a középületeket akarták elfoglalni, a munkásságot felkelésre bírni, különösen a bányászokat.

A Monarchiának, tudjuk, volt még ereje elfojtani a felkelést. Utoljára a volt budaikülvárosi temetőben tartották magúkat a végsőre is elszánt hatosok. Egy géppuskájuk a 48-as téren, a mai autóbusz- megálló mögött egy kavics- rakásban foglalt állást. A „vezérkar” a Fehér Farkas vendéglőben volt, a Zsolnay utca sarkán. Idejött az a kevés bányász, akinek sikerült az otthoni ellenőrzést kikerülni. Amikor a géppuska lőszerkészlete fogytán volt, egy fémipariskolai tanuló, Wirth Károly bányászfiú vállalkozott a veszedelmes feladatra, lőszert vinni 50 méternyire nyílt terepen keresztül. Golyó érte, majd a mentőkocsiban egy második, amely végzett vele. Sírja ott van, a hősi sírokat elválasztó út során. Iskolai értesítője úgy tüntette fel, mintha erőszakolták volna erre a hősi cselekedetre. Ez nem való, s mint az igazgató mondotta, csak azért tették, nehogy az iskolára rossz fényt vessen.

U stére csend volt a vá, J rosban, a halottakat elszállították, a színház rendesen megtartotta műsorát. Üres padok előtt a Csárdáskirálynőt játszották. Bagatell dolog. A tisztek iparkodtak elütni ezt az ügyet, pedig bizony veszedelmes repedés volt ez a Monarchia nehezen összedrótozott testén.

Aztán jött a megtorlás. Meg akarták rémíteni a „csőcseléket”, amelyik a Széchenyi téren, Ágoston téren, Havi hegyen gyülekezve, ragyogó szemekkel várta a fejleményeket. A hadbíróság az egyik városi bérházban, az egyetemmel szemben „dolgozott”. Az első négy elítéltet, a vezetőket az akkori gyakorlótéren (Üj- mecsekalja) nagy nyilvánosság előtt végezték ki. Mintha a

római cirkuszba tódultak volna az emberek, úgy özönlöttek a kíváncsiak oda, köztük sok polgárasszony. A tisztek kocsikon fuvarozták őket, hogy láthassák, mint omlanak össze erőteljes fiatal testek, mint valami rongybábúk. Undorító visszagondolni arra, miként kéjelegtek az úri dámák a lelőtt hazafiak haláltusáját széniéivé. Valószínűleg íg yi találta a felsőség is, mert -jí többi áldozatot a honvédő- kaszárnya udvarán, a nyil^i- nosság kizárásával lőttS: agyon.

IV ap mint nap lehetett/ ’ látni a szomorú meney tét a Légszeszgyár utcán. Mintha most is látnám a katev- nák négyszögében azt az em révült, feketeszakállas arcot, mellette a papot feszülettel, összekulcsolt kezeit szétteregetve sóhajtozott: hát ez a vég, hát így?

Hiába volt kizárva a nyilvánosság, akadt tolakodó szemtanú, aki befurakodott, hogy kéjelegve végignézze a kivégzéseket. Dicsekedve mondotta az egyik, hogy sikerült csontszilánkot szereznie Vajda László koponyájából. Szegény zászlós szörnyű bűnt követett el. Azt mondta a Sörház utca sarkán a géppuskásoknak, ne arra a Havihegy felé, hanem a városházának irányítsák a csövet.

Hatosok... Hőm híretek, örökre megmarad a nép szí-r vében — mert igaz ügyért keltetek harcra 43 évvel ez-/ előtt ;

S. G. y