Dunántúli Napló, 1961. április (18. évfolyam, 78-101. szám)
1961-04-14 / 87. szám
1961. Április u. NAPLÓ 3 £fy&teU a viláfyíU Pilóta a» űrpilótáről »Mi repülősök valamennyien hallatlanul büszkék vagyunk GAhARIMRl!tt Szinte hihetetlen, még meg nem szokott valóság, hogy az ember, elszakadhat a földtől és útra indul a világűrbe. A szenzációs esemény már megtörtént, de mi, többszázmillióan még mindig nem tudunk egy szót alkotni, amivel mindennek a jelentőségét csak hozzávetőleg is ki tudnánk fejezni. Elismerésünk a szovjet államnak, a szovjet tudomány nagyjainak és az első űrutasnak — a hős Gagarinnak! Róla és hőstettéről esik ma a legtöbb szó az MHS szervezetének helyiségében is, kollégái,[(l a pécsi repülősök között. Katona Lajos, a repülőtér parancsnoka 12 éve szántja a levegőt. Motorosgéppel mintegy 1400, vitorlással 300 órát töltött odafenn. Már 5000 méter fölé is emelkedett. Meglelte tősen nagy tapasztalattal rendelkezik tehát ahhoz, hogy a szovjet pilóta hősies útját lemérni tudja. Véleményei és feltételezései után érdeklődtem. — Mit érezhetett Gagarin a felszállás előtt? — Bizonyos, hogy Gagarin ■magas műszáki tudással rendelkezik, s mint ilyen ember, feltétlenül hitt a műszerek biztonságában. De mindez mellett nagyfokú elszántságra is szüksége lehetett, hiszen bármilyen pontos számítások alap ján megalkotott szerkezetben fordulhatnak elő pillanatnyi technikai hibák, ami ebben az esetben az életébe kerülhet az urutasnak. Mindezek mellett — azt hiszem -m a felemelő érzés lehetett nála túlsúlyban, hisz tudta, hogy egy új korszak első embere ő. — Milyen képesség szükséges egy űrutasnak? — Elsősorban kitűnő szervezet, készség a szükséges műszaki tudás tökéletes elsajátítására és érzék hozzá, t- meg nagy adag bátorság! — Mi lehetett a legfurcsább, amit útja során el kellett viselnie? — Minden repülőst az indulási sebességnél, a gravitációs erő leküzdése teszi főleg próbára. Gagarin óriási sebességgel indult, s ezt csak úgy viselhette el, hogy kabinjában valamilyen eszközzel ezt minimálisra mérsékelhették. Legfurcsább a súlytalanság érzése lehetett! — Milyennek láthatta Gagarin a földet? — Tízezer méter magasságból a repülők már látják göm- bölyödni a földet, de 6 több mint 200 kilométerről egyhefüggően az egész feléje néző részt láthatta. A színe, míg ki nem jutott a légtérből, valószínűleg olyan lehetett, mint ahogy mi repülők közelebbről észlelhetjük, — tehát a természetes színében, — de azon úton, amint 6 nyilatkozta is, kékes fényűnek lát ta. Olyannak, milyennek ember előtte még sohasem látta! Mi külön büszkék vagyunk, hogy az első űrutas repülős. Mindezen túl még azért is gratulálunk neki, hogy megdöntötte egycsapásra a sebességi, távolsági és magasság világcsúcsunkat. Előreláthatólag a repülősök száma világszerte hatalmas számokkal emelkedni fog, mert Gagarin az ifjúság példaképévé vált, (SOMOGYVÄR1). Hajós az űrhajóról Lágyan ringatózik a vizen a Szekszárd nevű motoros vonta tóhajó. Néhány órája érkezett csak Mohácsra. Az uszályai kicsit távolabb horgonyoznak. Vas, fa és egyéb áru van a gyomrukban. A Szovjetunióból hozták Magyarországra. Hajósok hozták. Hosszú napokig hajóztak míg Mohácsra értek. S íme ahonnan jöttek ott egy olyan hajót indítottak útnak. amely alig másfél óra alatt az egész földet megkerülte. Jankovits Ferenc kapitány, ti hajó parancsnoka ezekkel a szavakkal fogadja az újságírót, s azt is hozzáteszi tréfásan. hogy rokonszakma a miénkkel — Az is hajós., mi is azok vagyunk. Mi is a Szovjetunióból indultunk utunkra. A hírt Gombos táján kapták az űrhajó felbocsátásáról Még nem jártak Magyarországon akkor. Százötven kilométerre az országhatártól hallgatta egyikük a Kossuth rádiót. — Szolgálat után csak úgy megszokásból kapcsolta be. mielőtt aludni tért volna. Egyszerre elmúlt az álmosság. Jankovits Ferenc sem volt álmos többet amikor a nehéz éjszaka után megtudta a hírt. Vele együtt a többiek is a hajó szalonjába siettek, hogy saját fülükkel is meggyőződjenek róla igaz-e? — Igaz volt -— mindja a parancsnok. — Olyan lett egyszerre az egész hajó mint a darázsfészek. Bekapcsoltuk a hangszórókét, hiszen úgy sem zavart már senkit. Az uszályainkon még akkor sem tudták. De amikor a hangszóróból megértették miről van szó előkerültek a kendők, zászlók. Mindenki lobogtatott valamit. Az első örömünkben azt sem tudtuk jóformán mit csinálunk. A miagam részéről naé <?yon meglepődtem hiszen csak hálóm—négy év múlva vártam ezt. Mi hajósok nem vagyunk a nagy szavak emberei most mégis csak annyit tudok mondani amit mindenki: csodálatos. Villámvélemények az űrutazásról NÉMETH GYULA. Európa-hírű karmester: épségben visszatért a földre. Azt hiszem, ez a nehezebbik része az űrrepülésnek, a visz- szaérkezés. — Most már hiszek abban, hogy megérem én is — „átátsétálunk” valamelyik szomszédos planétára látogatóba. i Tudja, most, hogy Gagarin ' megjárta a világűrt, már én is szoktatom magam: nem is félek majd, ha egyszer mi, közönséges halandók is beülünk az űrhajóba. korszakának első napjait éljük s büszke vagyak arra, hogy szovjet ember vagyok, hogy ehhez a néphez tartozom. — öt éve vagyok Magyar- országon, férjem magyar, vele a szverdlovszki egyetemen ismerkedtem meg. Nagyon megszerettem itt Pécsett, hiszen 5 éve élek itt. Most azonban ismét honvágyam van, szeretném megszorítani mindazok kezét, akik ebben a sikerben közreműködtek, szeretném köszönteni honfitársamat. Jurij Gagarint, SUGAR GUSZTÁV, a Pécsi Televízió Adóállomás vezetője: RÓZSAHEGYI MÁTYÁS, géplakatos: Szerdán délelőtt tíz órakorl elhalkult a rádió hangszórója! a gépműhelyben. Ott mindig; nyitva van a rádió, megvan as a jó szokásunk, hogy mindern meghallgatunk, mert ha jó zene van, jobban megy a munka is. Felfigyeltünk a szokatlan csöndességre, s aztán csak halljuk, hogy a TASZSZ-iro- da jelentését olvassák fel. A jelentésben az állt, hogy í Szovjetunióban fellőtték £ Vosztok nevű űrhajót, Juri. Gagarin őrnaggyal a kabinjában. Előbb a csodálkozástól aztán meg attól nem jutottam szóhoz, hogy munkatársain túlharsogtak, önfeledt örömmel tárgyalták, milyen nag) horderejű ez az esemény a: emberiség történetében. Gépekkel, motorokkal bánok Szeretem a szakmám, var benne szépség, ebben a szakmában is nagyra nőhet az ember. Tudom, hogy a gépeknél is lelke van. Finoman reagá! mindenre, ami körülötte történik. Csodálatos és tökélete: lehet az a gépezet, amely Gagarin őrnagyot felvitte a világűrbe. Engem leginkább az érdekelne, milyen viszontagságoknak volt ott a magasbar kitéve és a föld körüli repülésben hogyan viselte el a szervezete a különleges viszonyokat. Remélem, bogy hamarosan választ kapok erre is. Nagyon büszke vagyok arra. hogy a szocialista szovjet állam tudósai és ipari munkásai ilyen csodálatos gépezetet szerkesztettek és tisztelem a bátorságot és hősiességet, amellyel Gagarin a világűrbe indult és onnan visszaérkezett. Boldog vagyok, hogy a béke erői újból bebizonyították hatalmas fölényüket. Kísérje további siker munkájukat halmából — szólt a távirat — Büszkék vagyunk, hogy az első űrhajós annak a Szovjetuniónak a polgára, amely elsőnek kezdte építeni a világon a szocializmust és amely következetesen harcol az emberiség jobb, boldogabb jövőjéért. A Szovjetunió Kommunista Pártjának, a szovjet 'kormánynak és az egész szovjet népnek köszönetünket küldjük és kívánjuk, hogy kísérje tovább: siker munkájukat. Elvtársi üdvözlettel: a Pécsi Köztisztasági és Útkarbantartó Vállalat dolgozói. A történelem tanár szemével JS A csillagok világának megismerése már évezredes vágya az embernek, s most hogy egy ember feljutott az űrbe — ez a vágy valóraválik. A fiúkat nagyon iagatia és érdekli a dolog. Én. mint történelem tanár — a történelem egyik legnagyobb eseményének tartom az emteer világűrbe jutását, I Amikor a rádió világgá röpí- | tette a szenzációs hírt, leállt a • munka pár percre a Pécsi Köz- | tisztasági Vállalatnál. A válla- jlat dolgozói miután vaiamany- ■ nyien örömmel értesültek a J nagyszerű eredményről azonnal elhatározták, hogy táviratot küldenek a magyarországi szovjet nagykövetségre, amelyben elsőként köszöntik azt a népet, amelynek fia az immár nem meghódíthatatlan űr első látogatója volt. „Mérhetetlen öröm és büszkeség tölt el bennünket a szovjet tudomány felbecsülhetetlen értékű nagyszerű diadala alti Óraközti szünetben hívtuk Jfel dr. Csaba Károlyt, a Széchenyi István Gimnázium tör- í ténelem szakos tanárát, hogy j megkérdezzük: — mi a véle- | menye a nagy történelmi pil- ■ j lanatróL • — Éppen most volt <*ztály* főnöki órám. a fiúk kitörő lel- jkesedéesei és csillogó szemeknél beszélnek az eseményről ' |í — Én tíz esztendeig a Szovjetunióban éltem, ott tanvl- jham a Leningrádi Zeneművé- Uszeti Főiskolán, azt hiszem, f.jól ismerem a szovjet embereiket, a szovjet társadalmat. Én (I vártam, hogy hamarosan fel- h lövik az első embert a Szovjetunióból a világűrbe, de ma- Mgam se gondoltam, hogy ilyen hgyorsan történik meg mindez. •És különösképpen az a csodá- | latos, hogy zökkenőmentesen, TÖRÖK LJUBA, a pécsi n. sz. sebészet tanársegédje: I — Határtalan örömmel töl- ■tött el a tény: szovjet ember [volt az első úttörő a kozmikus [térség meghódításában. Ez a ■világszenzáció általában a [szovjet tudomány elsőrendű- [ségének kézzel fogható bizonyítéka. A szovjet tudósok, [mérnökök, orvosok és mind- lazák, akik ehhez a sikerhez ■hozzájárultak, szocialista [haza gyermekei. Ebben a sikerben nemcsak a szovjet társadalom tagjai osztoztak, hanem a világ békesaerető embereinek összessége él jent mondott. A világtörténelem új i h =* A hír letemető érzésekkel töltött el. Az ember a szárazföld, ka víz és a levegő meghódítása után uralmába vette a világűrt is. V — Még emlékezünk azokra a felejthetetlen pillanatokra — mon- hdotta —, amikor az első szputnyik rádiójelzéseit hallottuk. A hiradás- )• technika nagy győzelme volt az, amikor egyoldalú rádióösszeköttetést 'sikerült fenntartani t világűrben száguldó rakétával. A később kilőtt 'Jszputnyikok már sejtetni engedték a kétoldalú rádióösszeköttetést, ‘hiszen az űrhajónak az előírt pályán való megtartása csak úgy valósítható meg, ha a rakéta irányító berendezését a földről rádióössze- I köttetés segítségével vezérlik. De még fel sem ocsúdthattunk a hir- ‘ adástechnika újabb eredményén, amikor az űrhajó televíziós beren- [dezése révén megláthattuk a hold eddig soha nem látott, túlsó oldalát. \ — És íme az újabb hallatlanul nagy eredmény: az előre kisziindított pályáin haladó űrhajón ott van az ember, a szovjet ember, >Gagarin őrnagy, aki 100 kilométerek távolságából is üzenetet vált a hőiddel, hazájával, munkatársaival. ", — Az én számomra ezek • világűrből sugárzott ridtóüzenetek 'őrök élmények maradnak,
