Dunántúli Napló, 1961. április (18. évfolyam, 78-101. szám)

1961-04-08 / 82. szám

2 NAPLÓ lStöl, ÁPRILIS 8. Elveszett... egy erszény. Megában vé­ve ez nem olyan nagy eset, hiszen az összeg, ami benne volt, sem nagy. Mindössze kétszázhatvanhárom forintot tartalmazott a kopott, barna erszény, ligy közepesen kere­ső munkás 3—i napi kerese­te. De ez az erszény sokkal többet rejtett. Egy család egész hadi megélhetése volt benne. Idős házaspár utolsó garasai. Hetvenhét éves, be­teg ember és hatvanötéves beteg felesége könnyezte meg. Bakos Sándor kesztyű­gyári portás múlt havi táp­pénzével, egyhónapi betevő falatra való hullott a porba szerdán délután. Ki találta meg? Nem tudni, hiszen so­kan jártak akkor a temető előtti úton. Talán egy gyer­mek, aki bizonyára örült a pénznek. Talán egy felnőtt. Vajon, mire gondolt, mikor felvette? Ha eszébe jutott, hogy ez olyan ember pénze, aki nagyon-nagyon rá van szorulva minden fiUérre, ak­kor visszajuttatja Bakos Sándornak, a Domonkos utca 2-be. Mi hisszük, hogy visz- szajut az erszény, hiszen be­csület is van a világon. Ez pedig többet ér kétszázhat­van forintnál; H. L. Az othónapos iskola után Egy szb-titkár arcképe Benzinlopás közben tüzet okoztak Tegnap éjjel Blkalra hívták a tűzoltóságot ahol a tsz kocsiszínje lángokban állt. A tüzet Müller Béla és Nagy Vilmos okozta, akik motorkirán­duláshoz akartak benzint lopni s termelőszövetkezet gépkocsijából. Lámpagyajtóssal nem akarták ma­gukra vonni a figyelmet, ezért gyufával világítottak. A nyílt láng­tól a benzin felrobbant s az épü­letet pillanatok alatt lángok borí­tották. A kocsiszínben lévő gazda­sági gépek, alkatrészei, s a tsz gépkocsija a tűz következtében megrongálódott. A kár a becslé­sek szerint mintegy 50 00» forint. A rendőrség őrizetbe vette « tetteseket. Az életkorát nem kérdezem, harmincötnek látszik, tehát annyi. Nem régen jött haza a Szakszervezetek Országos Ta­nácsa öthónapos iskolájáról. Körülnézett az üzemben, meg­találta a régi ismerősöket, akikkel évek óta együtt dol­gozott s akiiekéi most folytat­nia kell a munkát. Talált új arcokat is. akik számára ő is új embernek számít. Közben a tennivaló is meg­szaporodott. Nem azért, mint­ha Bognár Józsefné. a helyet­tese- nem végezte volna el á szakszervezeti titkári teendő­ket. Inkább azért, mert a kesztyűgyár bővült, többen dolgoznak benne, mint öt hó­nappal ezelőtt, modernebb lett. (Uj öltözőt is, fürdőt is kapott.) A szakszervezeti munkában is új föladatok jelentkeztek. Tóth Józsefné tudja, hogy a kesztyűgyár szakszervezeti bi­zottságának nemcsak az a fel­adata, hogy segélyezési ügyek­ben javaslatot tegyen, meg­szervezze a kulturális nevelő- munkát és bérkérdésekben, meg szociális kérdésekben se­gítsen. ha kell. A termelő munkában; a munka eredmé­nyességének fokozásában is ^szerepe van. Asszonyok jönnek az szib- irodába. A szakszervezeti tag- 1 díjak elmaradása miatt jön az egyik, szeretné rendezni a hát­ralékot. A másik segélyt kért régebben, elutasították, most hozta az igazolást. SzétnéZÜflk a gyárban. Csi­nos, jól felszerelt női öltözők, új zuhanyozók és mosdók. A mosdóhelyiséggel most jól áll­nak, nincs is egyelőre szükség mindre, ami elkészült, Ha bővül a létszám, szükség lesz azokra Js. Csak az öltözőhelyi­ség szűk még, sokan vannak Fásítási ankét a Hegyei Tanács és a Mecseki Állami Erdőgazdaság rendezésében Tegnap a Megyei Tanács és a Mecseki ÁR. Erdőgazdaság egésznapos fásítási ankétet ren dezett. Az ankéton mintegy százan vettek részt. A Megyei Tanács nagytermében Földvári János elvtárs, a Megyei Tanács elnökhelyettese nyitotta meg az ankétet, majd Kasza Ferenc elv társ, a Mecseki Állami Er­dőgazdaság igazgatója tartott beszámolót az 1960 óta végzett fásítási munkákról, a további feladatokról. — ‘‘Köztudomású, hogy fában szegény ország vagyunk — mondotta többek között. — Az erdők aránya hazánk területen mindössze 13,7 százalék. Az 1958-as adatok alapján erdőink a szükségletünknek csak 50,7 százalékát elégítik ki, az ipar igényét viszont csak 34.7 szá­zalékra fedezik. Éppen ezért a faanyagún port külkereskedel­münkben élőkelő helyet foglal éL Évi 800 millió devizaforin­tot áldozunk külföldi fáért. Ezután arról beszélt Kasza elv társ, hogy nemcsak a fa- hiány enyhítése céljából van jelentősége a fásításnak. A szél erejének megtörése, az eróziós károk csökkentese, a talaj vízgazdálkodásának meg­javítása. a levegő páratartal­mának. hőmérsékletének sza­bályozásában és más tényezők alakításában is fontos' a fásí­tás. A fásítás feladatairól szól­va ismertette a második öt­éves tervünk célkitűzéseit, mely szerint ez időszak alatt 100 ezer hektár erdősítést, fá­sítást keil végezni, főleg gyor­sa- növekvő fafajtákkal. Kitért arra is, hogy az ifjú­ságunk milyen tevékenyein vesz. részt a fásítási program végrehajtásában, majd a ter­melőszövetkezetekben és ezek maioriaiban tört ép ő fásítások fontosságáról szólt. Végül is­mertette, hogy a megye mely községek vállalatai és szervei végezték ezen a területen jó munkát a múlt évben. éc a mo-n./.he- a további lehetősé­í¥éi’-»«o1 c7,ómrvTi 1)0. Az n.rt'-ét résztvevőinek -hoz- *á«7-viéwt? u*án a. fásítás terén k való munkát végzett szerve - rsLálateKaifc, «s*eke* m személyeket Oklevél-, pénz- és j el vény j utalómban részesítet­ték, majd társasgépkocsival Szellő, Szederkény, Boly, Vil­lány, Siklós útvonalom külön­böző fásításokat tekintettek meg a résztvevők. { hozzá, nem nagyon férnek el a műszóik végén, amikor átöl- tözniök kell. Ezen sajnos nem lehet se­gíteni már. mert a gyár terü­lete legalaposabban ki van használva, terjeszkedni nem tudnak tovább. Az szb legkö­zelebbi ülése azonban meg­vizsgálja majd, mit lehetne tenni, hogy mégis javuljon a helyzet. — Elmond tóim az iskolán azoknak, akikkel együtt tanul­tam- — a rokonszakmabeliek­nek, — hogy nálunk hogyan folyik a szakszervezeti élet. Viszont én is tanultam tőlük. Erre is jó volt az öthónapos iskola. Kitűnő tapasztalatcse­re volt, 6ok munkamódszert tanultunk egymástól. Erről beszél Tóthiié s aztán a színházi közönségszervezőjü­ket dicséri, hogy milyen ügyes. Hanke Jánosaiéról van szó, aki mindig sok színház- és mozijegyet ad el. A szakszervezeti bizottság kultúrpolitikájának eredmé­nyeihez. nyugodtan odaszámít­hatjuk ezt is. vagyis azt, hogy nagyon szeretik a színházat és a mozit a kesztyű gyári asszo­nyok. — 1956 előtt sajnos nem so­kat törődtünk a női# politikai nevelésével — mondja Tóthné —- de most jobban csináljuk. Tessék megfigyelni amikor egy egy előadás van. akár női dol­gokról. akár a gyarmatokról vagy más politikai kérdésről, milyen érdeklődéssel hallgat­ják. Két ilyeh TIT-etőadást is megfigyeltünk. Egyiket nyolc- yanan. a másikat hetvennél többen hallgatták; meg és kér­deztek, kérdeztek szinte szünet nélkül. Érett politikai látó­körrel szóltak hozzá sok do­loghoz s amit nem értettek meg. azt nem szégyelltek még- egyszer megkérdezni; — Most-1500-ná] is több dol­gozónk van a siklósi üzem­részleggel együtt, j 958-ban csak hétszázam voltunk — mondja Tóthné és hozzá­teszi. hogy már ez a tény ön­magában is mutatja, hogy a szakszervezeti bizottság felada tai ma nagyobbak, mint né­hány évvel ezelőtt voltak. Jó, hogy nő a szakszervezeti bizottság titkára, hiszen ez nagyrészt női dolgozókból álló üzem. A párttitikár is nő. — Könnyebben megértik ok az asszonyi gondokat, a lányok mindennapi kis problémáit is, mint a férfiak. A mai napon is lesz tenni­valója elég. Megnézi, bogyóin készítették elő a KISZ-szervezet tagjai a termet a családi esthez, meg­beszéli velük a továbbiakat. A mosógép vételének dolgában is el kell járnia, hadd legyen könnyebb a mosás a kesztyű- gyári asszonyoknak. A harká­nyi üdülő, fenntartásának költ­ségeiről is tárgyalnia kell. Ta­valy harmincat, az idén negy­ven gyereket üdültótnek szak- szervezeti üdültetésben. Száz­éves évfordulóját ünnepli az idén a kesztyűgyár, ebben az ügyben is megbeszéléseket kell tartani, hogyan- mikor rendez­zék az ünnepségeket. A költsé­gek előteremtése dolgában is tárgyalni kell még a felettes szervekkel s ebben is nagy ré­sze lesz a szakszervezetnék. A bissei termelőszövetkezet palronálásával kapcsolatos kér désekben is tájékozódni akar- hadd legyen jobb a segítség az idén, mint tavaly volt. Tavaly jól bevált, az idén is megcsi­nálják az „Akikre büszkék va­gyunk” című tablót, jó lesz már azt is előkészíteni. Ezen a gyár dolgozói legjobb tanuló iskolás gyermekeinek fényké­pét helyezik el. Megfigyelték, milyen büszkék voltak az édesanyák és apák. amikor a gyárban mindenki láthatta és megtudhatta, hogy kitűnő ta­nuló a kislányuk, vagy a fiúk. A jókedvben és a murükában is észrevehető volt ennek a ha­tása. Sokat tanult Tóthné az öthó­napos iskolán. Kellett is, hogy elsajátítsa a munkásosztály vi­lágnézetét- mint tudományt. Hogy ne csak szívével és lel­kesedésével, hanem a tudomá­nyos szocializmus tanításainak gyakorlati végrehajtásával, jó szervezéssel és helyes politi­zálással lásson neki az új meg­növekedett feladatoknak. Már ebből is meg lehet jó­solni, hogy a jövőben még job­ban megy majd a szakszerve­zeti munka a Pécsi Kesztyű­gyárban. Gy. K. Kipillantunk tegnap a szerkesztőség ablakán s még a lé­legzetünk is eláll a látványra. A József Attila utca 19/1. sz­itáz tetején két —10—12 év körüli — fiú j át s z ik. Ott fent a magasban, a harmadik emelet felett lévő lapostető párká­nyán. Lehasalnak, a másik pillanatban felugranak. — így messziről úgy látszik: még birkóznak is. Egy elvétett lépés és... Még rágondolni is rossz. Nézzék csak a képet! Intő figyelmeztetésül gyereknek, szülőnek... (26.) — Iratai? — kérdezte most már növekvő figyelemmel az őrnagy. — Egy papirszeletke nem sok, annyit sem találtunk ná­la. — Megfoghatatlan. — No, komiszár, te a lélek mérnöke vagy, hát mire ma­gyarázod ezt a rejtélyt? — Hm. Hát mégis, milyen válaszokat ad? — Akármit kérdezünk tőle. furcsán, révetegen néz, s azt mondja. „nem tudom”. Teg­nap este pszichológiai ráhatás­sal is kísérleteztem. A majd­nem teljesen sötét szobában: a tolmács — úgy. amint előre megbeszéltem vele — mono­ton hangon harctéri képeket idézett föl előtte. Egy szokvá­nyos harctéri jelenetet. Gon­doltam, hátha kimozdul helyé­ből a fantáziája, mintegy be­leképzeli magát az adott harc­téri helyzetbe, és rádöbben mindarra, ami kizuhant em­lékezetéből,- De semmi ered­mény. Aztán a tolmácsunk mindenféle magyar veret so­rolt fel előtte. De mindegyik hello*" ra ró-*n a fejét. — Nos. er bizony fogós kér­dés — tűnődött Versirtyin nr- 1HWW —, Az imént gyanú éh­redt fel bennem. Gondoltam, hátha szimulál? — Kizárt dolog — rázta fe­jét Rudakov. — No igen, és nemcsak or­vosi szempontból, de egyéb­ként is az. Hiszen ha: bármi­féle céllal szimulálna, mond­juk „fehér lappal” akart a ke­zünkre kerülni, mert súlyos bűnök terhelik, vagy valami ilyesmi, akkor csak szimulál­na és nem mérgezte volna meg magát. A két jöbarát gondolataiba mélyeit, Versiriyin törte meg a csendet: — Ha csak annyit tudnánk, hol szedték fel a szanitécek ... A vele együtt szolgált kato­nák vagy helyi lakosok közül valaki bizonyosan felismerné. — Mondd, Ilja, nem lehet elképzelni, hogy ez az állapot csak időleges? Hogy csak egyelőre... — Lehet, hogy valamikor visszanyeri emlékezőtehetsé­gét. Ezt ma még nem lehet tudni. De semmiképp sem, pgyhamar. Emlékszem néhány hasonló' esetre. Egyszer egy traktoristát kezeltem. Munka közben felborult a gép. maga alá temette a traktorost cs a fiatalember elvesztette emf.é- kezBtehetséffét. Néhány éven át nem is nyerte vissza. Egy­szer hírét vettem, hogy telje­sen rendbejött. Érdekelt a do­log, milyen behatásra zökkent vissza énjébe? Képzeld, el, egy súlyos és megrázó lelki defek­tusnak köszönheti gyógyulá­sát. Idegrendszerét olyan meg­rázkódtatás érte, amely hely­rebillentette lelki egyensúlyát. — Érdekes. Valami olyasmi, no persze én nem, tudom bi­zonyosan, de talán olyasmi ez, mint amikor egy ébresztőóra megáll, s akárhogyan is pisz­kálják, még ha szakavatott kézzel is, nem tudják meg­indítani. Aztán egyszer az óra leesik a szekrény tetejé­ről, mindenki azt hiszi, na, ennek most már végképp fuccs, de csodák csodája, va­lami helyrebillent a szerke­zetben, s az óra jár, mintha mi sem történt volná. — Úgy van — bólintott Ru­dakov. — Nagyon találó. Vagy például tudod, hogy a klinikai halál állapotába jutott szivet — ha gyors a beavatkozás — magasfeszültségű elektromos impulzusokkal meg lehet in­dítani megint. Versinyin az órájára pillan­tott. — Késő van, testvér, el ké­ne menni. Hanem még egyet. Mit szándékoztok tenni ezzel az emberrel, ha felgyógyult? — Beszéltem már róla Gon- csarovszki ezredessel a had­test politikai osztályán. Azt mondja, semmi egyebet nem tehetünk, mint hogy hadi­fogoly állományba vesszük. Katonaruhában esett fogság­ba, még ha az okmányai hiá­nyoznak is. Sem pro, sem kontra nem tudunk róla sem­mi bizonyosat, tehát úgy ke­zelendő. mint akármelyik ha­difogoly. Ha talpraill, halra- küldjük Tálát májd éz Idő segít rajta. — MEGKEZDTÉK a korai I káposzta kiüttetését a szeder- | kényt Karasica Gyöngye és a dunasze lecsói Uj Élet tér- ! melőszövetkezeteknél. A két tiszt elbúcsúzott egy­mástól. * Mint amikor villám hasit a koromfekete éjszakába, utána tompa sötétség hull a min- denségbe, előbb riadtan káp- rázik minden szem, majd té- j tován hunyorog megint, úgy i hasított ■ a fogolytábor lakói­nak tudatába a gondolat: — Hazamegyünk ... Harminchárom hónapon át ezerszer megálmodták újjon- gó álommal ezt az órát, aztán jptt az ébredés és az álmok sóvárgássá szelídültek. De most Kurganov alezredes, a tábor parancsnoka tudtukra adta, hogy néhány nap múl­va... Az első pillanatban felizzott minden idegszáluk. Úgy érez­ték a foglyok, mintha egy égi \ szekér a végtelenbe ragadná j őket. De aztán lehuppantak i földi hantokra, kétség és szo­rongás tolu\t a mellükbe. Hazamé gyűrik. De mit tarto­gat a sors? Mit a megérkezés ! pillanata? Él-e, s vár-e az asz- szony, a menyasszony, a ked­ves? Mivé lett azóta az elár­vult otthon? S mivé Magyar- ország, amelyet utoljára ször­nyű sebekbe borultam, láttak? Megannyi kétség. Mit higgyenek el a hírekből, amelyek az otthoni változások­ról szólnak? Berikő Antal, a tábor agitátora csodálatos vál­tozásról beszél. Azt mondja, Magyarország szabad ország­úi rendszer van, demokrácia, vagyis népuralom. Mi is lehet az? Meg azt is, hogy meguj- hodott az ország. A háborús ro­mokat például máris eltakarí­tották, Na hiszen, ha az csak úgy menne! Azt á sók romot, a rengeteg kártételt jó. ha tizen­öt—húsz év alatt kiheveri Ma­gyarország. (Folytatjuk.) — KOMLÓN az eimúlt év­ben 20 000 négyzetméter asz- íaitutat építettek a lakótelep és a környező üzemek között. — TAVASZI kirándulók érkeznek az IBUSZ szervezé­sében különvónattal Buda­pestről Pécsre április 15-én. — LENIN születésének 91. évfordulója alkalmából áp­rilis 22-én az MSZBT komlói szervezete ünnepi emlékestet szervez a Zrínyi Művelődési Házban, melynek' keretében a Belorusz Állami Népiegyüt ' tes 75 tagú művészeti cso­portja ad műsort. — ÉLÜZEMAVATÖ ünnep Séget tartottak a Szentlőrinci Mezőgazdasági Technikum tangazdaságának dolgozói. A tangazdaság kiváló dolgozóit a technikum énekkara színes műsorral köszöntötte. — ÉRDEKES és szokatlan elő­adást hallhatnak a szakemberek április 8-án a pellérdi kultúrott- honban, délután fél 7 őrá? kez­dettel a szarvasmaz-hatenyésztés- ről. Az előadást hazai szakem­bereink egyik legkiválóbhja, J. Horváth László tartja, aki a Vi­dám, zajos szarvasmarhntenyész- tés című könyv Írója. Túl azon, hogy az előadás nyilván a leg­magasabb szakigényeket is ki­elégíti, még művészi élményt is nyújt, ugyanis Füzessy Árpád tréfás rögtönzött rajzokkal kí­sérli Az előzetes jelek máris igen nagy érdeklődésre mutat­nak. Az előadást a Megyei Könyvtár és a járási tanács vég-' rehajtó bizottsága rendezi. — A KÖNNYŰIPARI Ku­tatóintézet munkatársai folya matosan felülvizsgálják a me­gye tanácsi vállalatok techno­lógiáját. A vizsgálatok során kialakult tapasztalatok alap­ján adják meg javaslataikat a termelés feltételeinek to- vábbjavítása érdekében a ku­tatóintézet munkatársai. — ISMERD MEG Baranyát mozgalom keretében a sásdi kultúrotthon vezetősége a fiatalok részére autóbusz*- kirándulást szervez, ahol a TIT földrajzi szakosztályá­nak tagjai ismertetik maid az útvonal -nevezetessé ;.?iL Tragédiát sejtő pillanatok

Next

/
Thumbnails
Contents