Dunántúli Napló, 1961. március (18. évfolyam, 51-77. szám)
1961-03-12 / 61. szám
' r 1961. MÁRCIUS 12. NAPLÖ S3MjnSS3 v/// • 7/iiir Két operabemutató elé Milano... 1890. a város szűk utcáin kivilágított ablaki! paloták előtt, a tereken és a csatorna-partokon hatalmas tömeg hullámzott Mindenki arról,beszélt és vitázott, amit a kiáltozó rikkancsok hirdettek: Pietro Mascagná: „Cavalleria rusticana” című egy- felvonásos operája nyerte a Sonzogn o-zeneműkiadó operapályázatát A Somzogno-ház gazdája, a már őszülő hajú, markáns arcélű Edoardo Sonzogno dolgozó szobája ablakából figyelte az utca hangosan kavargó forgatagát, miközben az elmúlt hetek, hónapok ezernyi izgalma, nyugtalansága, öröme járt az eszében. Mindenekelőtt a nyug to lanság, melyet az a megdöbbentő felfedezés ébresztett ben ne, hogy veszélyben az olasz opera világuralma. Donizetti, Bellini, Rossini, Verdi .. Micsoda gazdag dallamok és micsoda sikerek! Csakhogy mindez már a múlté. A polgári társadalom nagy megrázkódtatásai egyre érezhetőbbek a művészet világában is. A zeneszerzőkre, főként az operakomponistákra egyre nyomasztóbban nehezedik a germán óriás: Richard Wagner hatása. Ez Itália földjén, a dallamosság, a bel canto hazájában különösen veszedelmes, természetellenes jelenség. Reformokra len ne szükség, vagy legalább friss színre, új hangra az olasz ope- | lakodalomban. De vajon hd van az, aki méltó utóda lesz a nagy elődöknek? A nyilvánvaló üzleti érdekek mellett ez a felismerés késztette Edoardo Sonzognot, a neves milánói zeneműkiadó cég fejét arra az elhatározásra, hogy operapályázatot Írjon ki ismeretlen tehetségek felkutatására. A pályázat nem várt nagy sikerrel végződött. A bíráló- bizottság ugyanis sok töprengés, szenvedélyes vita után úgy döntött, hogy a pályázat győztesének a szinte teljesen ismeretlen cerignolaá karmester, Pietro Mascagni (1363— 1945) „Parasztbecsület’’ (Cavalleria rusticana) című egy- felvonésos operáját kiáltja ki. Az 1890. május 17-i római bemutató egy csapásra világhírűvé tette a szegény, névtelen kis muzsikust, mellesleg óriási vagyonhoz juttatta az élelmes zeneműkiadót. A siker nem kis részben Giovanni Verga (1840—1922) érdeme is, akinek drámájából írta Targiomi-Toz- zetti és Menasci az alig 300 verssort kitevő szövegkönyvet Verga népszerű író volt, kinek legényeit különösen azért szerették, mert azok eltértek a töb bi korabeli író műveitől. Az általában divatos romantikus felfogással szemben a reális életet tükrözték: egyszerű, hétköznapi emberek életét, sorsát. Érdekes és izgató voít az a kiGalambos! László: JllíwLiul fény. Futnak a fények büszke-vidátnan, bangói a cinke a fűzfa virágban ébred az illat, indul a szélbe, arcom simítja, szívembe lép be. Reszket a vízcsepp, apró bogárka kúszik egy fűszál könnyű bajába. Március asszony száll le az űrből, hosszú palástja lángoló tűzből, vert-arany csizma csillog a lábán, keble, akár két szép pici bárány, * " . . Március asszony varrja a lombot, hinti smaragddal hosszan a dombot, önti a vízbe halkan a kéket, oldja, meríti, karcsú kezének ujjait látom. Mint a vitorlák úsznak a tájban lágyan a nyírfák. Március asszony, űrbéli rózsa, tudja, hogy jön már lassan a gólya, gyújtja a lángot, zöldell a káka, izzik a nádas fém-színű máglya. Siklók, kis indák csúsznak a partra, békák, virágok nyílnak a napra. Készül az éteL Hej! ide gólya..« Március asszony, űrbéli rózsa lépked a tájon, gyújtja a lángot, szép, puha bokrok, zöld-ölű lányok éneke éget. Tiszta szabadság! égnek a felhők, kékerű űr-fák, égnek az ember szívén a fények, nyílik nagyobbra, tágul a lélek. Szőke gulyákat ringat a rétek száz-színű földje, fürge legények szikla kezéből hullik a mának jó-ízű magja. Hol van a gróf már? Pörge kalapja csizmája, földje régen a másé. Büszke parasztnak gőzöl a kávé, néki virágzik tőgyön a tejnek hófehér szirma, és akik fejnek drága menyecskék néki dalolnak, néki, nem lomha úri nagyoknak. Március asszony járja a város zengve mesélő útjait, szálldos drága ruhája a hajnali szélben, fut paripája, csillog a kéken habzó tavakba, új palotáknak ablaka szórja szét a patáknak fényeit. Lágyan lengnek a gyárak lángjai szerte, hol tova vágtat. Március asszony szép paripája. Hajlik a füstnek száz puha fája, hajlik a földre, hajlik a fénybe tarka cseréppel író tetőkre. Barnul a munkás, villog a bőre, cirmos veríték gördül a földre, ropja a táncot a fürge kerék. Szállnak a széles, sűrű zenék, reszket a föld is, csendül a bánya, harsog a munka vas furulyája. Március asszony járja a város zengve mesélő útjait, szálldos drá<ta ruhája a hajnali szélben... Csillog a csillag pírja az égen. t t sér let, melyet Verga az irodalomban kezdeményezett, és amelyet a zenében, mintegy 15 esztendővel előbb, Georges Bizet (1838—1875) próbált meghonosítani, akinek először csúfosan megbukott, majd világsikert aratott operája, a Carmen (1875), egy sevillai dra- gonyos-tizedes és egy dohánygyári munkáslány szerelmének hétköznapi tragédiájáról szólt. Ezt az operát, pontosabban ennek harmadik felvonását szokták a verizmus kiindulópontjaként emlegetni. Tény, hogy csempészek, dohánygyári munkások eddig nemigen szerepeltek operaszínpadon. Bizet merészen alkalmazkodott a szövegkönyv kívánalmaihoz: a hiteles jellem- és környezetrajz érdekébein zenéjében új megoldásokat alkalmazott, mint a mitológiai vagy törté- netaná tárgyú operák szerzői. AVerga-drámából komponált Mascagná-opera is ilyen hétköznapi történet Szereplői szicíliai parasztok, kocsmáros- legények, fuvarosok, a maguk erényeivel és hibáival, apró örömeikkel és nagy szenvedélyeikkel. A Carmen nyomdoka in így vált a „Parasztbecsület”, és a két esztendővel később be mutatott „Bajazzók” — Ruggiero Leoncavallo (1868—1919) kétfelvonósos operája, — a verizmus (legjelentősebb, talán egyedül teljes értékű megnyilvánulásává. Egy egész művön át, következetesen itt valósultak meg az új elvek, melyeket a „Bajazzók” Prológusa így hirdetett meg: Nagyérdemű közönség! A hajdani maskarákat hozván színre a szerző Egy darab életet óhajt tárni elétek, A való az, mi ihleté... Most majd láttok szeretni, Mint künn az élet piacán szeretnek, S látjátok a gyűlölet indulatját. Hallotok majd bús panaszt s vad dühnek ordítását, Cinikus gúnykacajt, Ez hát a verizmus, mely — nevének megfelelően — az igazság, a való élet ábrázolásának ígéretével indult. De valójában nem jutott el a teljesség ábrázolásáig, hiszen csupán az izzó szenvedélyességet, a nyers ösztönöket, a véres sze Csányi László: Lengyelországi jegyzetfüzet DANZIG FELÉ Danzig felé az alkonyaiban, a rőt színű Nap végsőt lobban. az ég távol vízre hajlik, csak a tenger moraja hallik, s fent a sirályok, könnyű szárnyon, fehéren szállnak, mint az álom Hasonlat kellene, amelyre a valóság most ráfelelne, amely már több, mint olcsó jelkép, mely megőrizné ezt az estét, mikor csak a hab szava hallik. s a végtelen a vízre hajlik és a sirályok könnyű szárnyon úgy suhannak el, mint az álom mikor a rőt Nap végsőt lobban és száll hajónk az alkonyaiban. KÉPESLAP A tenger zúg, örökké zúg a tenger, este elaltat és reggel ez kelt fel, s zúg a zord szél, az északi szelek süvítenek a zöldes ár felett. Egyedül vagyok. Várok kint a parton, majdnem fáj, a sós szél marja arcom a sötét viz maga a végtelenség, csillagtalanok, komorak az esték, fázom, a szél is egyre hidegebb lesz. Milyen messze vagy! Emléked melenget ÉJSZAKA A BALTI TENGEREN A ködkürt rí és vörös fénnyel lángol egy távol őrtorony, hallgat a csillagtalan éjjel, én meg a csendet hallgatom. A VARSÓI GETTÓ Hajtsd meg fejed, ismételd újra, kiáltsd világgá, porba hullva, szólítsd őket, a nyári estben, testvéred minden ismeretlen, százan voltak, ezren, tízezren, mind megölték, nem maradt égy sem így történt. Mondd, hogy lehetetlen. TÉNAGY SÁNDOR Hlelegszik bennem boldog, suaaohós A távolság fehér fogai, kegyetlen kilométerkövek, kettéharaptak téged meg engem; a szememből kihúzó céltalan fonállal csak ritkán sikerült körédtekeredne*» sorompók állnak elém, szigorú menetrend, . nincs, ki visszahozzon, nincs, ki elvigyen hozzád, boldog melléd-tartozásom magányosságba rettent. Már megint nem lehet élni szerelmünk rendelkezése szerint, mérgezett, szikrázó tüskék az égre kaparó körmeink; a távolság térdemre zuhant, a szememből kihúzó fonál megfeszül, melegszik bennem boldog surranás, mely madaras vággyal érted felrepüL relrai tragédiákat vitte fél az operaszínpadra, de kirekesz-" tette a halk, egyszerű, poéti- kus, nemes érzéseket, az élet másik, tegyük hozzá: nagyobb és szebb felét. Nem meglepő tehát, hogy a verizmus ebben a formájában rövid életű volt,! legfeljebb Puccini néhány ope-J rájában bukkannak fel veristal elemek. Érdekes, hogy sem ► Mascagni, sem Leoncavallo í további operái közül egyetlen ] egy sem aratott sikert, egy sem érte el a „Parasztbecsület” ésl a „Bajazzók” színvonalát. Csak e két opera, míntt valami „testvér-mű” él azóta ► is az operaszínpadok műsorán, ► és rendszerint egy este játsszák ► őket. Ezt a hagyományt követi p a Pécsi Nemzeti Színház is, | amikor következő operabemu- tatóul Mascagni és Leonca-j valló operáját vette tervbe, f Még néhány hét: és a színpa-j dóm elénk varázsolódik a kist szicíliai falu képe, a tér at templommal, Turiddu édes- E anyjának kocsmájával, hát-1 térben a tengerrel --az a táj, E ahol a szenvedély olyan izzó és E kirobbanó, akár az Etna lávája. E És azé a másik, dél-olaszor- E szági falué, melynek lakosait lelkes türelmetlenséggel vár-t ják a vámdorkomédiásokat, í hogy szemtanúi legyenek a t színpad és valóság nem várt 1 keveredésének. A színház tel- ► jes operai apparátusa már ja-E vábam dolgozik azon, hogy mél í tó előadásban szólaljon meg t Mascagni izig-vérig olasz mu- ► zsikája, melynek fő jellemzői a í bel canto diadalmaskodása a ► ► deklamáeió felett, a rikító szí- f nek és harsány zenekari hang- ; zások, melyben az Intermezzo ► szelíden áradó melódiája az t egyetlen lírai nyugvópont, hogy ► aztán Turiddu híres búcsú- t áriája után könnyes szemmel ► ölelkezzék össze Turiddu anyja I és kedvese, Santuzza, miköz- ► ben. távolról vészes kiáltások, í szaggatott hangok hallatsza- j nak egyre közelebb; t — Alfio megölte Turiddut! ► Jaj! Agyonszúrták Turiddut! ► És a másik opera fináléié-; nak utolsó szavai, melyet Canio l mond ki, megroppanva véres j tettének súlya alatt, leej tve ké- > sét, a közönség felé fordulva: í — Vége a komédiának... ► Kíváncsian várjuk a két epe l rabemutatót ► Dr. Nádor Tamást * •s 1 1 KOLBE MIHÁLY TERVEIRŐL 1933 óta él Mohácson Kolbe Mihály rajztanár, festőművész és mozaikkészítő. Többször hívták már Budapestre, Pécsre is, de úgy a szívéhez nőtt ez a kis város, a Duna és a sokac emberek, hogy ma már nem is tudna megválna Mohácstól A népélet jellegzetes motívumait felhasználta freskói ban, festményeiben, mozaikjaiban, rajzaiban. Légrádon született 1907-ben, tanulmányait a budapesti Képzőművészeti Főiskolán végezte, Glatz Oszkár volt a mestere. Járt Franciaországban, két ízben pedig Olaszországban tanulmányúton. Hazatérve az iparos tanonciskolában tanított., A második világháborúban festményei elvesztek, hírmondónak is alig maradt néhány képe korábbi alkotásai- bóL — Sokat foglalkoztam mozaikkal, s így ötlött fél bennem a gondoláit, hogy egy olyan eljárást kísérletezzek ki, amely lehetővé teszi a modem betonépületek díszítését, dekorálását. Három évi kísérletezés után sikerült is megoldanom ért a problémát. A sgra- fittó színezett cementből készük Előállítása úgy történik, hogy megfelelő alapozás után az alapszínnek megjelölt cementet felhordom a falra, 4— —5 mm vastagon. Ezután a figurákat, vagy motívumokat a minta szerint kivágom, s utána következik a színes cementtel való Iáképzés. Csiszolás után ez teljesen sima felületet ad, s a városok szennyezett levegője, a korom sem ártalmas rá, könnyen tisztítható, lemosható. Ez az eljárás szorosan kapcsolódik az építészethez, s abban van nagy jelentősége, hegy a betonból készült lakóházakat is színessé, barátságosabbá lehet tenni. — Két éve rendeztem egy kiállítást Pécsett, ahol az új’ technikával készített, díszes motívumokból álló cementlapokat mutattam be. A kiállítás nagy érdeklődést váltott Résrfeé s Ssülésae# m WógP®*yáss** EBüé&b sgrafttiófből ki a szakemberek körében. Lajos László professzor megbízásából készítettem el a Pécsi Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika hatalmas méretű képeit, amelyek az általam kikísérletezett módon készültek. Minden törekvésem az, hogy még tovább tökéletesítsem ezt az eljárást, s minél színesebbé, gazdagabbá tehessük a modem épületeket dekoráció szempont jából. — Szorgos munkával telnek most is napjaim. Állandóan festek, s dekoratív jellegű munkáimból szeretnék egy éven belül Pécsett, később pedig Budapesten is egy kiállítást rendezni. Kolbe Mihály kilenc év óta vezette a képzőművészeti kört Mohácson, amely iránt mindig nagy volt az érdeklődés, s a fiatalok és idősebbek is mindig szívesen jártak a szakköri foglalkozásokra. Szak köri helyiségüket azonban a közelmúltban elvették, s még nem adtak másikat helyette. Jó lenne, ha a városi tanács segítene ezen a helyzeten. A szakkör 35 tagja továbbra is szeretne tevékenykedni. S még ha nem is válnak itt a szakköri tagokból neves festőművészek, szobiászok, hanem csak a művészetet, a szépet szerettetik meg velük, akkor is támogatni kell m működésüket. (II. I.)
