Dunántúli Napló, 1961. február (18. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-12 / 37. szám

! IMI. FEBRUAR 12. NAPLÓ 3 w#// 9 mamr ITTtWTTWW A két Bánk bán Ülök a színház nézőterén, és hallgatom Tiborc keserű pana­szait, Bánk egyre „izmosodó” haragjának kitöréseit. Erkei Ferenc drámai feszültségű ze­néje mögött mintha ott zenge­nének a „másik“, a Katona József teremtette Bánknak sza­vai: ....i Tiborc! Menj, menj; keresd fel asz- szonyomat, s ha meg- Találtad, úgy jöjj s várakozz teám. Haza mentek ott meg­mondhatod, hogy él Még Bánk., ». • Ami kor 1830 őszén a békés- gyulai kántor jó hírű zongo­raművésszé serdült fia 20. szü­letésnapját ünnepelte bará­tai, muzsikus- és színésztársai körében, a nehány hónappal előbb, szélhűdésben váratlanul elhúnyt kecskeméti főügyészre már kevesen gondoltak. Akik 1830 áprilisában elkísérték utolsó útjára Katona Józse­fet, legfeljebb azt tudták az elhunytról, hogy szegény ta- kácsmestemek volt a fia, Pes­ten jogászoskodott, de szí­vesebben tekintgetett a teát­rum tájékára, ahol — ha kel­lett kulisszát tologatott, ha kellett statisztált, sőt színda­rabírással is megpróbálkozott A sikertelen kísérletek után azonban végül is hátat for­dított a fővárosnak, vissza­tért szülővárosába, és állást vállalt. Rideg magányban, a tőle oly idegen, meddő hiva­tali munkában eltemetkezve teltek napjai, egészen halálá­ig. Ennyit tudtak róla az embe­rek. Erkel Ferenc, a 20. szüle­tésnapját ünneplő fiatal mu­zsikus talán még ennyit sem. Ekkor jutott el szépen ívelő pályájának első, jelentős állo­mására: Kolozsvárra, ahol ab­ba a színházba került, amely­ben évekkel előbb Döhrentei Gábor, a színház megnyitását új, eredeti magyar dráma be­mutatásával kívánta ünnepé­lyesebbé tenni. A drámaírók buzdítására 1814-ben pályáza­tot hirdetett az Erdélyi Mú­zeumban „Eredetiség és juta­lomtétel” címmel. A pályáza­tot olvasta az akkoriban még Pesten jogászoskodó és szí­nes zeskedő Katona József is. Másfél évig tartó kemény mun kával megírta történelmi tár­gyú szomorújátékát, Bánk bán tragédiáját, de olyan csúfosan megbukott véle az er délyi főurak színdarabpályá­zatán, hogy neve még az első tíz érdemes pályázó közé sem került. Ismét nekilátott a mun kának: átdolgozta, — ekkor azonban a cenzúra lépett köz­be. Erre, anélkül, hogy bármi feltűnést keltett volna, — könyvalakban adta ki: „ Bánk bánom nem engedödött meg az előadásra, hanem csak nyomtatásra. Miért? A ki­rályné gyilkolás miatt? Vagy hogy hellyel-hellyel az érző ember keserűen felszólal? Nem! Csak azért, mert Bánk bán nagysága meghomályosít- ja a királyi házét...” A mel­lőzés végleg leterítette Kato­nát. „Ha a madár láttya, hogy hasztalan esik fütyürézése, éle lemről gondolkozik és elhall­gat...” Hiába jajdult fel ke­serű lázadással Katona Jó­zsef, a „Bánk bán”-t eltemet­te korának haladó eszméket gátló, nemesi irodalmi köre. Változás csak később követ­kezett be: 1830 júliusában. Ka­tona József azonban ekkor már halott volt, Erkel Ferenc pedig még alig 20 éves. A tá­voli forradalmak egyre közel­gő híreit Kolozsvárott élte át, ahol megismerkedett a kor uralkodó magyar stílusával: a verbunkoszenével. tyAmi va­gyok, — írja — azt mind Ko­lozsvárott töltött éveimnek kö­szönhetem ...ott kötötték lel­kem. s a magyar zene felvirá­goztatásának ügyét, ott telt meg a szívem a szebbnél-szebb ma­gyar—székely népalok árjá­val...” Míg ő első szerzemé­nyein dolgozott, körülötte las­san megváltozott a világ. E re­formokat érlelő, szabadabb lé­legzetű viszonyok következté­ben 1833 februárjában Kassán a színlapok új mű bemutatá­sát hirdették: „Bérletszűnés. Kassán, ma pénteken, rebruár 15-ik napján 1833-ban, a Nem­zeti Dal és Színjátszó-Társaság által Udvarhelyi Miklós részé­re fog előadódni: Bánik bán. Itt még soha nem adott nagy nemzeti dráma .5 felvonásban. Szerzetté Katona József. A Cassa kinyittatik kétfertály hatra. .Kezdődik hetedfél óra­kor, vége 9 félé ” A „Bánk bán” tehát színre került Kassán, Melinda szere­pében Dérynével, majd egy év múlva Egressy Gábor jutalom­játékaként Kolozsvárott. A bu dai várszínház falai közöt 1835. február 27-én zúgott fé először a taps Bánk bán é Tiborc szavai nyomán, s énnél a drámának első felvonásé játszották el a színészek 1848 március 15-ének estéjén. Erkel Ferenc, aki a 30-a: évek végén Kolozsvárról Pest­re, a reformkor eszmélő fővá rosába került, már bizonyár: ismerte a „Bánk bán”-t. Csak­hogy abban az időben még e „Báthory Mária” és a „Hunya­di László” című operáin dol­gozott. Csak 17 évig tartó hall­gatás után kezdett hozzá új operája, a Bánk bán megkom- ponálásához. Katona drámája csak erősen megcsonkítva, a bécsi politikai rendőrség sze­rint veszedelmes részek kiha­gyásával kerülhetett színre. Hosszú hónapokon, éveken át érlelődött benne a „Bánk bán” csodálatosan gazdag dallam­világa, míg végre 1861. már­cius 9-én, — tehát épp száz esztendővel ezelőtt — lezajlott az operabemutató, melynek sikeréről a kortárs így írt: „Könnyebb lett a közönség lelke, ha tombolásig kitapsol­hatta magát Petur bordalára vagy Bánk bán kifakadásaira... A magyar hazafiság, lelkese­dés élesztő forrásává vált s ha­talmasan pótolta az erőszako­san feloszlatott országgyűlé­sen elnémított politikai szónok­latokat.” A sikerben osztozott Egressy Béni is, a drámai hatásokban gazdag szövegkönyv írój a. Ne­héz feladatot oldott meg, ami­kor az öt felvonásos nagy tra­gédia bonyodalmait egy tized- résznyi szövegbe sűrítette. Az operaszínpad lehetőségeit • ki­használva Petur számára Vö­rösmarty Mihály Keserű bor­dalát is beleszőtte az opera szövegébe, míg a hazájáért ag­gódó Bánk a „Hazám, hazám...” kezdetű áriában önti ki lelke fájdalmát. Dtrámaá sürítésű az operában Bánk és Tiborc találkozása, míg talán az egész opera legmegrendítőbb része Gertrud és Bánk nagy leszá­molása: „Magyar hazámnak fdíváit bejártam, — Mindenütt ► csak elbúsulást találtam. — Te hozzád fordultunk nagy nyomorban..» Nem hallgat­tál hazám jajszavára. Az íté­let napja végre eljött... Né­pünk ellensége, légy te átko­zott.” Az opera III. felvoná­sának elejére pedig Egressy egészen új jelenetet költött: a Tisza-parton átkelésre vá­rakozik Melinda, a gyermek és Tiborc. Vihar közeledik, Ti­borc az átkelést sürgeti, de Melinda megzavarodott kép­zelete vissza-visszaidézi a pa­lotában itörténtekefc Hatáso­san komponált koloratúrás je­lenet ez, mely Melinda zavart beszédének a drámában fel­lelhető motívumait szépen ér­tékesíti, és a közeledő vihar­ral komor hátteret fest a sze­rencsétlen bánné lelki hábor­gásának. aki hirtelen elhatá­rozással a Tiszába veti magát, fc Ha nem is mérhető össze azt operai szöveg leegyszerűsítette cselekménye Katona művének► sokrétű, bonyolult drámai me­seszövésével, kétségtelen, hogy a hallgató nagy nemzeti ope­ránk hátterében mindvégig ott érzi és tudja a „másik” Bánk bánt,, Katona József halhatat­lan alkotását. ► Galambost László: A szabadság kikötőiben Hullámzanak a szabadság kikötőibe az elnyomás bajójáról partra lépő népek Mindig kevesebben siklanak tova a sötétség vizein Eljő a hajó pusztulásának reggele Kik ártatlanok és lázadó költők homlokába lőtték a halált s fegyverekkel rontottak a szegények közé elpusztulnak az iszonyat szakadékán hol milliók zuhantak éjbe Kik csóvákkal tüzesítették az ég hatalmas üvegét arcukon a száműzöttek bélyegével rohannak a füst begyei alatt Kristállyal telnek a folyók a csillogó vízen nem hömpölyögnek a vér sötétvörös szigetei A sírokon kihajt az elszáradt borostyán a lombok megsímogatják a fejfák törékeny betűit s meghal a félelem Utakat hasítunk a némaságot szülő dzsungelekbe a homok és a jég lelke egymáshoz lebeg Észak és Dél ölelkezik Angyalok lehullott szárnyalt köti magára az ész az üldöztetés sűrűjében bujkálok széthajtják maguk előtt a kilá&ístalanság bozótjait és megpihennek a nyugalom padján Rakéták ideje legifjabb tudósa az örök változásnak kezedet fogva fölszállunk hogy lehozzuk a boldogság kérdőjeleit megfejtő törvényeket. Nádor Tamás Ifjú Éber Sándor: Füzek DCende Sándor: Közel a mennybolt ► ► Búzás Huba : Zenei szakbizottság alakult Á Népművelési Intézet hatá­rozata értelmében a megye­székhelyeken működő Népmű­velési Tanácsadók mellé szak- bizottságokat alakítanak. Egyik ilyen szakbizottság hívatott a zenei öntevékeny testületek és intézmények irányítására. Nem operatív, csupán tanácsadó •zerv, tagjai a zenei tanintéze­tek, színházak és egyéb művé­szeti létesítmények vezetői, ál­talában az illető megye vezető Szakemberei. A Pécs és Baranya megyei bizottság csütörtökön délután alakult meg a megyei tanácson. Az alakuló ülésen Antal György elnökölt, a tanácsot Várnay Ferenc képviselte. A bizottság a következőképpen tevődik össze. Elnökség: Antal György, Horváth Mihály és Paulusz Elemér. Ügyintézők: Hgócsy László és Hegyi József. Tagok: Borsay Pál, Decleva László, dr. Dlusztus József, Horváth Gyula, Keserű István, Ligeti Andor és Veress Endre. A bizottság célját Hegyi Jó­zsef ismertette. Működése ki­terjed az öntevékeny ének- és zenekarok munkájának támo­gatására, a karnagyi klub éle­tére, szakmai és ideológiai to­vábbképzésre, zenei ismeretter­jesztésre, az ifjúság zenei ne­velésére, a munkástömegek be­vonására a zenei életbe, a ze­neiskolák meg az élet kapcso­latának elmélyítésére. Általá­ban minden olyan munkára, amellyel a zenét közkinccsé te- hetjiik. Szavazat után Agócsy László beszámolt az elmúlt év ének­kari mozgalmának eredmé­nyeiről, ismertette a művelő­dési seregszemle szervezésével kapcsolatos problémákat, va­lamint a nyár folyamán Deb­recenben megrendezésre kerü­lő nemzetközi énekkari ver-e- seny részvételi feltételeit. Ezen a versenyen hazánkat tizenöt^ élvonalbeli énekkar fogja kép- ► viselni. Az immár hagyományossá vált május 7-i Éneklő Ifjúság- hangversenyek idén sem ma­radnak el. Az ifjúság nagy da- lo6találkozója fényes lapja lesz a tavaszi hangverseny-idény­nek; Este a bíróságon Egy cigarettát kutatok, ha van, az írógép előtt ülök magam, ott kinn a városra tapos az est, sötétbe csak a fény ugrik fejest. Egy zongora csendül fel valahol, vibrál a hang, oly tétován dalol. Tekintetem szobámon körbe jár, a hivatal elcsöndesült ma már: hallgatnak lomha íróasztalok, egy írógép álmában fölmakog, a bélyegző párnáján pihen, a tintatartó néz rá irigyen és alszanak szekrények réveteg a mélyükön aktákat rejtenek, egy szék épp rosszat álmodik talán, nyöszörög kínosan, semmit se bán, ijedten kattan néha még a zár, szunnyad a sértődött papírkosár s egy érintetlen akta (szinte szűz), alszik a kályha s benne rég a tűz. Eloltom hát a villanyt is hamar, folyosón koppon léptem, nem zavar, csöndes mindegyik tárgyalóterem, hol nappal van csak annyi rejtelem, padló reccsen, ahol ma éppen állott egy kékszemű, de dujva lelkű vádlott s eszembejut, hogy bún azért van itten, hogy majd igaz és majd a jó lehessen, mert nincs öröm csupán, ha gond előzi, ha mélyebbek homlokunk redői. S míg léptem visszhangja sarokba ül, minden, ß a szívem is élesöndesül, a hivatalt az éj befonja lopva és kinn a téli szél tovasoéorja susogva gondjaim és gondjaink. Csupán egy játékos ívlámpa ing. A mindennapi élet törté- néseiit művészi módon akként feldolgozni, hogy annak mon­danivalója társadalmi értéke­lésben is megfontolást kelt­sen, nehéz feladat. Kende Sán­dor: Közel a mennybolt című művében mégis megkísérli ezt. Főhősének élete azokban a nehéz időkben sodródik vál­ságba, amikor az emberek fél­nek egymástól, amikor a szár- mazásibeii adottságok jelente­nek előnyt vagy hátrányt. A polgári családi környezet erő­sen rányomja a maga sajátos bélyegét a főhős viselkedésére, aki ezekből a retrográd kap­csolatokból eleinte nem tud, később pedig nem rner kilábol- ni. Külföldön kell felébrednie csipkerózsikás álmából Arra, amire legjobb barátja figyel­mezteti: „Gyenge ember vagy, öcsi. Te nem élsz: veled min­iden csak történik.“ Kende hőse mégsem a mó- riczi Joó Gyöngy-féle ember. Legfeljebb abban egyeznek, hogy mindketten gyávák, tu­domásul veszik, ami körülöt­tük, velük történik: Amíg azonban Joó György a pa­raszti nyomor megelégedettje, addig Kende regényének a hőse a kispolgári társadalom viszonylag konszolidált adott­ságai között igyekszik megta­lálni a maga helyét. Hogy ter­vei nem sikerülnek, annak több oka van. Weiszkopf Csa­ba, a főhős, elvesznék a tu- cartemherek mindennapi forgá­csában, ha nem lenne benne valami különös egzaltáltság. Már gyermekkorában rémlá­tások gyötrik, később az apa­nélküli nevelés, a magárama- radottság érzése váltja ki be­lőle azt a félszegséget, azt a szolipszista törekvést, amely gyakran váratlan és érthetet­len túlfűtöttségekbe, „csak- aséríis”-sértődöttségekbe rob­ban át. Ez az oka annak is, hogy a hőst nem érti meg sen ki: sem barátai, sem anyja, de még a felesége sem. Mindezt az akkori társadalmi helyzet­ből fakadóan megmagyarázni nem lehet. Kende Sándor nem is törekszik erre. Cselekmény- kibontása szinte naplószerűen rögzíti a főhősével történte­ket. Csak az a hiba, hogy az apró eseményláncolatokban ke vés az olyan történés, amely a legtöbbször sablonos emberi magatartás egyhangúságát enyhítené. Néha Gorkijnál, Joyce-nál, más írónál is meg­figyelhető a jelentéktelenebb 4 gondolatkapcsolatok, esemé- ■ nyék tágabb terjeszkedése, anélkül azonban, hegy ezek a vezérmo tivumokat háttérbe te relnék. Az ezekben a művek­ben kábomló társadalmi kon­túrok erőteljesen érzékelte­tik a kor mozgató erőit is, hogy azután azoknak reflek­torfényében megfürödjenek a hősök a maguk sokszor kicsi­nyes, sokszor erőteljes, viharos küzdelmed során. Mindezeket hiába keressük Kende Sándor főhősében vagy epizód alakjaiban. Szűk ke­resztmetszetű az a társadalmi környezet, amelyben a szerző kellő fényrekesz nélkül vilá­gít rá a szereplőkre. Sok lé­nyegtelen mozzanat elmarad­hatott volna, hogy a főhőst a maga problémáinak mélységei­ben is megismerhessük. Feles­legesnek érezzük például a gyermekkori emlékek ese­ménymorzsáinak dédelgetését, vagy többek között az egyik epizódalak, Manci haja levá­gásának, tornacipője elszaka­dásának részletezését, avagy Winkler László élmaradásá­nak erőltetett megírását. Ugyanakikor viszont nyitott kérdés marad, s maga az író sem érti, hogy főhősét miért hagyta el a felesége. Talán ezért hat bizarrul, hogy Ken­de regénye végén minden fél- szegségnek, bajnak a forrá­sát: a munkásmozgalomtól való távolmaradásban véíi fel­oldani. Erőtlennek érezzük a főhősnek a nosztalgián túlérő, mondvacsinált hazahívását is. A munkásosztály néha meg­jelenik ugyan egy-egy moza­ikkockán, de oly vértelenül mo zog, hogy szinte sajnálkozunk, miért nem ismeri a szerző az illegális kommunista párt Horthy-rendszer alatti műkö­dését. Szinte csak az utolsó la pok őszinte beszéde erjeszti fel az előbb még akaratzsdb- badásban szenvedő főhősnek a munkásosztály iránti szim­pátiáját. Ez a rokonérzés azon­ban nem tud olyan hőfokra emelkedni, hogy közel érez­zük a mennyboltot. A sovány mondanivaló elle­nére is Kende Sándor életrajz regénye olvasmányos munka. Jól pergő párbeszédek élénkí­tik a nyelvi tömörségre tö­rekvő, néha sztáziszba rekedő részeket. A szerkezeti meg- törtségek néhol emelik a tör­ténések hatását, többször azonban hátráltatóknak, mes­terkélteknek érezzük ezeket az „áttűnéseket”; Egy-két mondatszerkesztésí és bősszantó helyesírási hibá­tól (álva, hájog) eltekintve a 248 lapos mű szórakoztató, bár nem nagy igényű olvas­mánynak Ígérkezik az olvasók számára. H

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents