Dunántúli Napló, 1961. február (18. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-12 / 37. szám

FBBRÜÁR K. NAPLÓ s /á mexőgaxdasági termelés és ax anyagi érdekeltség A seilyei járási tanács érdekes körlevelet küldött ki nemrég a termelőszövetkezeteknek. A körlevél a többtermelést, a tagok jobb éle­tét segíti elő. A körlevél javaslatokat tartal­maz; hogyan tudják érdekeltebbé tenni a ta­gokat a termelésben. Minden termelőszövetkezetben tudják; a szö­vetkezet csak abból oszthat, amit a közös gaz­daság megtermel. Ebből fakad az is: a szövet­kezeti parasztok boldogulását, jövőjét első­sorban a saját szorgalmuk alapozza meg. Több termelőszövetkezetben már a múlt év­ben is premizáltak. A múlt évi tapasztalatok is azt mutatják: bármilyen munkadíjazást is alkalmaz a termelőszövetkezet arra kell töre­kedni, hogy következetesen a munka szerinti elosztás elvét valósítsák meg, mindenki a vég­zett munkája szerint részesüljön a jövedelem­ből. A jövedelem arányos legyen, pontosan tükrözze az elvégzett munka mennyiségét és minőségét. A termelőszövetkezetek olyan mun- kamérési és díjazási' rendszert alkalmazza­nak, anjelyek több és jobb minőségű munkára serkentik a tagokat & családtagokat. Ezzel elősegítik az árutermelés növelését és a ter­melési költségek csökkentését is. A munkadíjazás formájának és mértékének olyannak kell lennie, hogy az elősegítse a kö­zös alapok gyarapodását, a gazdaság korszerű gépesítését, a nagyüzemi agró- és zootechnika alkalmazását és a helyi körülményeknek leg­jobban megfelelő nagyüzemi munkaszervezet kialakítását. Követelménye ezeknek a premi­zálási módszereiknek az is: legyen egyszerű, hegy a tagok is könnyen kiszámíthassák miért, mit kapnak. E néhány alajpelv után a körlevél érthető«! és határozottan kimondja: csak az olyan pre­mizálás, jövedelemekx&tás a helyes, amely a termelés fokozását, a közös gazdaság erősö­dését szolgálja, Mit javasol ezek után a járási tanács a ter­melőszövetkezeteknek ? A növénytermesztésben elsősorban a ki­emelt, nagyobb munkaigényű növények (kuko­rica, cukorrépa, napraforgó stb.) és a nagy pénzjövedelmet biztosító ipari növények pre­mizálását javasolják. Nemcsak úgy általában, hanem kidolgozva. Kimondják, hogy minden mázsa megtermelt kukorica után egy munka­egységet írhatnak jóvá a termelőszövetkeze­tekben. Ha 20 mázsás csöves termést ér el a tag, akkor ha a tag kéri a 20 munkaegység helyett kukoricát is kaphat. Mégpedig munka­egységenként 26 kiló csöves kukoricát lehet el­számolni, ami annyit jelent, hogy a megter­melt 20 mázsa csőtermésből 5,20 mázsa a tagot illeti. Ha 20—25 mázsáig termel a tag holdan­ként, ajkkor mázsánként, illetve munkaegy­ségenként 28, ha 25—30 mázsáig, akkor 32 kiló, ha 30 mázsán félül termel, akkor pedig 35 kiló kukorica' adható a tagnak. Azonban, ha a tag, vagy a család a mázsámkénti termés után kiveszi az őt megillető kukoricát, akkor az egyéb munkaterületen szerzett munkaegy­ségek után már nem tarthat igényt kukorica részesedésre; Természetesen ehhez az JceH. hogy tagokra, illetve családokra, osszák ki a kukoricaterüle- tet. Hasonló a helyzet más kajpés növények­nél is." A burgonyatermés'áltálban jő a sdtlyéi já­rásban. Hogy még több teremjen azt javasol­ják a termelőszövetkezeteknek: a burgonya- termesztéshez szükséges alapmunkaegységen félül abban az esetben, ha a tag élérte a 65 mázsás átlagtermést, akkor prémium címén mázsánként tíz kiló burgonyát adjanak, ha 65 mázsán felül termelt, akkor pedig tizenkét kilót. Hasonló a helyzet a cukorrépánál is. Itt, ha 130 mázsát termel holdanként a tag, akkor 20 deka cukrot kaip mázsánként prémi­umként, ha 130—160-ig tennél, akkor 25, ha 160 mázsán félül, akkor pedig 30 deka cukor illeti mázsánként. Természetesen a cukrot kérheti pénzben is. A termelőszövetkezetek termelnek napra­forgót is. Ezt is premizál ják, mégpedig a kö­vetkezőképpen. Itt a termelőszövetkezet beter­vez egy bizonyos mennyiséget A betervezett termésátlagon félül termelt napraforgó is so­kat jelenthet a tagnak, hisz a terven felül ter­melt minden mázsa napraforgó után 150 fo­rint készpénzt kap a tag akkor, amikor a kö­zös gazdaság a napraforgót értékesíti. A bab termesztése a termelőszövetkezetek létrejöttével egy kicsit alábbhagyott Ennek fellendülését is elő kívánják segíteni a seilyei járásban. Helyes, ha a termelőszövetkezeti ta­gok — természetesen csak a soros művelésű kukoricákban — a közös és háztáji kukori­cákban babot termesztenék. Igen fontos ex­portcikk ez. Abban az esetben, ha a termelő­szövetkezet biztosítja szerződéses alapon a ma­got, akkor a tagok holdanként 30 kiló bábot kötelesek átadni a termelőszövetkezetnek. Az (feszes többi termés a tagokat illeti meg. Ezt azonban közösen kell, hogy értékesítsek. Ha a tagok a vetőmagot maguk biztosítják, akkor az összes termés az ővele. Ebben az esetben azonban az összes babot közösen kell értéke- síteniök és a nagyüzemi felár, a bonyolítási díj a termelőszövetkezetet illeti meg. A len, a kender, a dohány, a borsó, az apró- mag és a zöldségfélék eredményes termeszté­sére is találnak javaslatot a termelőszövetke­zetek. Itt az a helyes eljárás, ha minden 100 forint megtermelt tiszta termelési érték után 15 forintot adnak a tagnak és ezt a növé­nyenként felhasznált munkaegység teljesítése arányában osztják szét A vetett takarmányok megtermesztése és be­takarítása is igen fontos. Fontos a közös állat­állomány, de fontos a háztáji állomány szem­pontjából is. Akik ebben a munkában részt veszitek és amennyiben igényt tartanak rá, egy munkaegység helyett 36 kiló szénát kap­hatnak. Természetesen az itt szerzett munka­egységekbe beszámít a széna kazalozása és fedése is. Az állattenyésztésiben is vannak élgoniiolá- sok javaslatok. A tejtermelés fokozása érdeké­ben például azt javasolják: amellett, hogy megkapja a tag a kifejt tej után a munkaegy­séget, minden 20 liter tej után egy liter tej illeti meg a fejőt. Ezt a csarnokba beszállítva saját tejkönyvére számolja ed és az utána járó összeget közvetlenül fél is veheti. Van azon­ban egy másik változat is. A kifejt tej minden literje után kapjon 30—35 fillért a fejő és a hónap végén a munkáért járó pénzt, amennyi­ben a tej zsírszázaléka eléri a 3,6 százalékot, fizessék ki néki A szarvasmarhaállomány utánpótlása függ a helyes bori únevetéstől. Itt nagyon lelkiisme­retes munkára van szükség. Ezt elősegítheti a következő premizálási módszer is. Azok a borjúgondozók, akik a következő feltételeket teljesítik: egészségesen, megfelelő súlyban vá­lasztják le a borjakat (üsző 120, bika 150 kiló) és a borjak szilárd (széna, abrak) takarmányt tudnak ahmi és az élhuBási százalék nem ha­ladja meg a 2 százalékot a leválasztáskor, ak­kor borjanként 100 forintot kaphatnak a levá­lasztással egyidőben; A sertés-tenyésztésit elősegíti majd az a le­hetőség, hogy: az elletős sesrtésgondozó és a malacneveüő, amennyiben az elhullás, nem éri el a hat százalékot és 15 kilós átlagsúllyal választják le a malacokat, akkor minden húsz­harminc malac után egy malacot kaphatnak a megszerzett munkegységen felül. Prémiumot kaphat az is, aki öt mázsa ab­rakból egy mázsa súlygyarapodást ér el. Eb­ben az esetben az átadáskor minden sertés után 20 forintot kaphat. De kaphat többet is, abban az esetben, ha a daraértékesítés 20 százalékon felül vám. Ebben az esetben a húsz százalékos daraértékesítésem felüli súlygyara­podás összes pénzértékének hatvan százaléka a tagot illeti meg. Javaslatok ezek, amelyek elfogadásélről a termelőszövetkezetek döntenek. Egy bizonyos, ha ezeknek a javaslatoknak az alapján dol­goznak: nem jár rosszul az állam sem, de jól járnak a tagok, jól jár a közös gazdaság is. És megszületett a neon Baranyában Használjuk ki jobban a gépeket! Ha valahol meghibásodik a neon világítás, egy telefon és a Pécsi Villamosigép KTSZ szak­emberei a helyszínre mennek és legkésőbb 3 napon belül újra világít a fénycső. Nem volt ez mindig ilyen egyszerű. Hosszú éveken át neoncső sze­reléssel csak Budapesten a Fő­városi Neon Vállalat és a Neon KTSZ foglalkozott Tehát, ami­kor elromlott a fénycső pél­dául Pécsett, a csöveket lesze­relték, Pestre vitték, ott egy idő után megjavították, majd visszahozták s a pestáék szerel­ték fel. Tehát hosszú ideig tartó és költséges, körülmények között lehetett csak megjavít- tatni az elromlott, megrongá­lódott neoncsöveket. De néhány hónapja megmoz­dultak a Pécsi Vűlarnosgép- javító KTSZ vezetői. Megtör­tei a két budapesti wotmmSSm­lat sokéves hegemóniáját. Ta­pasztalatcsere, tanulás és egy sor ezzel kapcsolatos intézike- dés után a pécsiek is kezdtek neont szerelni. Ez az út sem volt egészen sima, mert habár a világítócsöveiket fél és le­szerelték, de a javítást még mindig Budapesten végezték el. Ezután komoly fordulat kö­vetkezett a baranyai neon tör­ténetében, a KTSZ-ben meg­alakult az üvegtechnikai rész­leg, ahol ma már javítanak és készítenek is új világító­csöveket. A szövetkezet üvegtechnikai részlege 10—12 különböző szín­ben világító neoncsöveket ké­szít. A közelmúltban fejezték be a Kossuth Lajos utcai ön- kiszolgáló csemegébolt, a kert­városi Nefelejcs eszpresszó és a Jókai téri önkiszolgáló illat­» - e. in f aji f i s., ■ - — na 32K®0©xh THia^ftoíSaiSKftK SLOT'ulc­sét Rövidesen elkészülnek a Sarokház eszpresszó fénycsö­ved is. Fővárosi mintára a me­gyei tanács homlokzatára sze­relve hatalmas Totó-Lottó pro­paganda transzparenst is ké­szítenek. Pécsen kívül még a megye több városának üzleteit is el­látják a megrendelések szerint neotníény csövékkel. Jelenleg például Mohácson a kiskeres­kedelmi vállalat üzleteinek; vi­lágítását korszerűsítse; Mindenki szívesen veszi a megyénkben egyre szaporodó fénycsövek megjelenését, amelyhez jelentősen hozzájá­rul a Pécsi Villamosgépjavító KTSZ tagjainak jó munkája és reméljük, hogy eredményeiket a sorra kigyulladó kellemes fényű neoncsövek Baranya me­gye egész területén hirdetni fogják. — fleh — Valószínű, már az ipari for­radalom Angliájában, a ma már kezdetlegesnek tűnő gőz­gépek korában is megvolt az a szó, hogy gépkihasználás. Abban az időben azonban ko­rántsem volt a szónak olyan nagy hordereje és súlya, mint ma. A technika fejlődésével ugyanis a gépek egyre na­gyobb szerepet játszanak a termelésben. Minden ■ munka­folyamat gépesítésére törek­szünk — a félautomaták és automaták korában járunk már. Ezért a jobb gépkihasz­nálás jelszava mindinkább egyet jelent a többtermelés jelszavával. Elsősorban ez az oka annak, hogy szocialista hazánkban évről évre mind többet köl­tünk gépekre. Mivel nálunk — a kapitalista országokkal el­lentétben — minden új gép megvásárlása, illetve termelés­be való beállítása a népgaz­daság, a vállalat vállát terhe­li, össznépi érdek, hogy a gé­peket mind jobban kihasznál­juk. Az ország az üzem akkor jár jól, ha gépeinkkel a lehe­tő legtöbb és legjobb termé­ket állítunk elő. Megfelelő gépekei kérjünk! Ilyen gondolatok előrebo­csátásával írunk erről a soha ki nem meríthető témáról, s kezdjük mindjárt azzal, hogy sajnos, messze járunk még a lehetőségek kihasználásától. Nemcsak azért, mert üze­meink gépparkjának egy ré­sze még mindig többet áH a kelleténél! A hiba nemegyszer már ott kezdődik, hogy nem megfelelő gépeket rendelünk meg. Ez történt a pécsi széntröszt­nél is 1959-ben. Kaptak kez­detben négy darab LZK— 3p lengyel rakodógépet, s mi­előtt a kísérletek teljesen be­fejeződtek volna, megrendel­tek még 10-et. Amikor már 14 ilyen rakodógépük volt, akkor derült ki, hogy Pécsett kevésbé használhatók. Nem azért, mert rosszak. Tatabá­nya és Dorog örömimeti fogad­ta ezeket a gépeket annak ide­jén — Tatabánya és Dorog, illetve Pécs azonban nem ugyanaz. A má viszonyaink között a szovjet PML 5-ös ra­kodógép vált be a legjobban, azt használják mindenütt. A PML 5-ösök egyébként csak 153 ezer 400 forintba kerülnek, szemben az LZK—3p 207 ezer forintos árával. A 10 darab LZK—3p ára több mint kétmillió forintot tett ki, és alig-alig használták, csak a töredékét rakták vele a PML 5-ö6öktoel rakott meny- nyiségnek. A kétmillió forint megterhelte a trösztót és rész­ben még ma is terheli, mert a 14 gépből itt van még négy. Hasonló esetnék vagyunk szemtanúi a Sopiana Gép­gyárban is. Ide ’ a több* kö­zött szovjet hidraulikus gya­lugép érkezett 1959. végéin. A szakemberek szerint nagytel­jesítményű és jó gép —, de ők mást vártak, ezt nem tud­ták megfelelően kihasználni. Ha már a küldött gépeknél tartunk, nem árt megemlítem, hogy egyszer már rendet kel­lene teremteni az örökös gép­es álkatrész-vrtában is. Amint a pécsi szénitröszfcnél elmond­ják, a külföldi gépekhez fael­lőszámú pótalkatrészt meilé- keümefc. Az előrelátó külföldi gyár a legjobban igénybevett, a leghaimarább elkopó alkat­részekből küld a géppel együtt pótlást. A magyar gépeknél eHertben külön kereskedelmi szerveknél keR a pótalkat­részt megrendelni. Ez nem­csak azért rossz, mert sok fe­lesleges fáradsággal és bosz- szúsággal jár, hanem azért is, mert — újtípusú gépekről lé­vén szó — nehéz .kStotózra”, hogy milyen alkatrészek kop­nak el a leggyorsabban. Nagyobb összhangot! A. pécsi széntröszt egyéb­ként meglehetősen jói ál a gépek kihasználásával. A mi­nisztérium 65 százalékos ki­használási arányt írt elő ne­kik az elmúlt évben, s ők 70,5 százalékot értek el. Elég ideá­Hsnafc mondható szám ez, M­szen itt sohasem lehet és sza­bad elérni a 100 százalékot, mert — az állandó gépjavítá­sok mellett — tartalékban is kell hagyni nehányat, hiszen a tartalék hiányát nagyon megérezné a termelés. Nem ilyen egyértelműen pozitív a helyzet máshol, kö­zöttük a Sopiana Gépgyárban. Az említett nagyteljesítményű szovjet gépet, ha nem is 100 százalékig, de sokkal jobban ki lehetett volna használni, mint idáig, csak marófejet kellett volna készíteni hozzá. Nem készítettek. Inkább az el­avult, rozoga vagy ötven éves géppel dolgoztak, mert az megszokottabb volt. A Sopiana műhelyeit járva, az a benyomása az embernek, hogy nemcsak ennél a gépnél követtek el hibákat, hanem máshol is, A gyár gépparkja meg a gyár terve között sok­szor nincs meg a kellő össz­hang. A gyár több esetben olyan termékeket gyárt, amellyel a gépeit nem tudja megfelelően kihasználni. Ki az oka ennek? A gyár vagy a minisztérium? A jelek szerint mind a kettő. Bizony,'nem ár­tana erre- a legközelebb job­ban. vigyázni. Ez csak egyetlen példa a gé­pek nem megfelelő kihaszná­lására. Még több hasonlót el­mondhatnánk, amelyek mind a jobb munkára intené-ok. Reméljük, nem múlnak _z évek hiába, szakembereink ta­nulnak a hibákból, s legköze­lebbi cikkünkben már javu­lásról írhatunk. M. L. Téli üdülés Harkányban Egy éve indult a téli üdültetés Harkányban ti , anya szállóban. Az elmúlt év alatt több iránt 400 tsz-tagoi üdülte- tett itt a termelőszövetkezeti tanács, az Állami Biztosítón ke­resztül befizetett önsegélyezési alapból. A tsz-tanács példáját követve, a pécsbányai üzemvezetőség is megkezdte a pécsi bá­nyászok ingyenes üdültetését az üzem jóléti alapjából. A jó muzsikaszó mellett még jobban ízük a finom, ebéd a pécsbányatelepi bányászoknak. A délelőtti fürdés után jól esik a fórrá dupla — bizonyítja öze. Bozáti Jánosáé Tőirta megyei tsz-asszony ée Máyer József a hásságyi Kossuth Tsz kőmáoes-brigádveztetője. Minden percet kihasználnak az ulti hódolói. Izgalmas küzde­lem folyik most is a szálló halijában. Küzdő felek: a pécsi bá­nyászok, Stibtoefc: tolom és baranyai tsz-tagok. foto: Brú

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents