Dunántúli Napló, 1961. február (18. évfolyam, 27-50. szám)
1961-02-28 / 50. szám
IMI. FEBRUÁR 28. NAPLÓ 3 Az időmérések első tapasztalatai a komiéi széntrösztnél Április elsejétől új normák — A tröszt béralapja 1 százalékkal nő Mint közismert, november elsejétől megkezdődtek az időmérések a komlói széntröszt területén. Kezdetben hat, később pedig huszonöt időmérő dolgozott. Az északi bányaüzemeket is beleértve több mint 2380 műszakot mértek le, s több mint százezer műveletet kísértek figyelemmel. Ezek a számok fényt derítenek a munka alaposságára. Az időmérések zöme még január végén befejeződött. Ma már csak ún. kontrollmérések folynak néhány helyen — megkezdődött a mérési eredmények feldolgozása. Ennek a feldolgozásnak még csak az elején tartunk, nem lehet tehát mindenre kiterjedő általánosításokba bocsátkozni. Egyelőre csak az első tapasztalatokról írhatunk. Sok a veszi eségidö Mindenekelőtt nem árt, ha egy példával illusztráljuk, mennyire szükség volt az időmérésekre. Az immár közismertté vált Hausherr-fúrógé- pek példájával, amelyből három van a tröszt tulajdonában. Ezeket a gépeket a vágatok vájásánál használják. Az egyik gépet több mint egy éve, a másik kettőt a múlt nyáron hozták. Hónapokon, illetve több mint féléven át kézi norma alapján fúrtak vele. Csak októberben változtattak a helyzeten, amikor is 30 százalékkal kevesebb időt adtak nekik 1 méter vulkanikus eredetű kemény kőzet ki- fűrására. Az időmérések még ezt a becsült százalékot is meghazudtolták. Kiderült, hogy amire a vulkanikus kőzetnél a Hausherr-fúrógéppel csak 8,1 percre volt szükség, arra — kézi erővel fúrva — 26 percet kell fordítani. E szerint nem 30, hanem több mint 66 százalékkal kellett volna csökkenteni az időt ennél a gépnél! Természetesen, az esetek többségében korántsem volt ilyen súlyos a helyzet. Erre mutatnak a tröszt összesített adatai is. Ennek alapján, tröszti szinten a 7 óra munkaidőnek megfelelő 420 percből a bányászok 310 percet töltenek produktív munkával. A 110 perc a következőképpen veszik el: 9 perc a dolgozó, 22 perc pedig az üzem hibájából. Az el nem kerülhető veszteségidő 4 perc. Ehhez jön még 15 perc előkészületi és befejezési idő, 29 perc ki- és beszál- lási idő és 31 perc pihenési idő. Tö ?b turds’ a gélek karbantartására! Az el nem kerülhető veszteségidő, a 4 perc az az idő, amennyit a felügyelet tröszti szinten egy munkahelyen eltölt. Erre ugyebár szükség van, hiszen a felügyelet azért van, hogy a munkahelyeket járja és a maga nélkülözhetetlen észrevételeit megtegye. A 15 perc előkészületi és befejezési idő a munkahelyen telik el, öltözködéssel, szerszám- és gépvizsgálattal. Elkerülhetetlenül szükség van rá — mint a ki- és beszállási időre számított 29 percre _ is. Ezt sem lehet lejjebb szorítani, mert a Kossuth-aknai bányász, akinek 6 óra 20 perckor kezdődik a munkaideje, hat órakor már a felolvasóteremben van. Nem kívánhatjuk tőle, hogy előbb ott legyen. A 110 perc részletezésénél említést tettünk a 31 perc pihenési időről. A tévedések elkerülése végett megjegyezzük: ez nem a régi étkezési idő. Arról a bányászok — a fél óra megtérítés ellenében — lemondtak. Ez a 31 perc Í lyan értelemben pihenési lő, hogy az ember nem gép. lem lehet tőle elvárni, hogy egész műszakon át robotember módján dolgozzék. Néha, ha megfárad, ki kell szuszognia magát. Erre való a 31 perc. Mindeddig tehát semmit sem lehetett lefaragni a 110 percből. Csupán a dolgozó hibájából elveszett 9, illetve az üzetn hibájából elcsorgó 22 perc marad hátra. Itt lehet és kell is, mert — amint a 31 perc pihenési időből láttuk — semmi sem indokolja a létüket! A dolgozónak tehát arra kell törekednie, hogy munka közben ne töltsön el felesleges-perceket ácsorgással, szerszámkeresgéléssel és mással. Az üzemek vezetőségeinek a jobb fa- és ürescsille-ellátásá- val biztosítaniok kell a munkamenetet. Különösen Kos- suth-bányán sok a tennivaló, ahol a tröszti 22 perces üzemi veszteségidő átlaggal szemben 34 percet tesz ki ez a szám! Mint kiderült, azért, mert sok a géphiba. Több gondot kell tehát fordítani a gépek karbantartására és kezelésükre! A tröszt vezetősége minden bizonnyal megteszi a szükséges intézkedéseket a két utóbbi veszteségidő csökkentésére. Nem mindenütt! Mint cikkünk elején írtuk, az időmérési eredmények feldolgozásához nemrég kezdtek hozzá. Sok munka van még hátra az új normák kidolgozásáig. De jól haladnak, s az eddigiek szerint április elsején bevezetik az új normákat a komlói trösztben. Az új normák az esetek többségében többet kívánnak a dolgozóktól, mint az eddigiek. Mint a 31 perces pihenési időből láttuk, nem eltúlozva, nagyon is méltányosan, de általában többet kívánnak. Hibás azonban az a szemlélet, mely szerint mindenütt feszítés várható. Tévedés! Lesz olyan hely, ahol a jelenlegi megmarad, sőt akadhat olyan is, ahol lazítani fognak rajta Az időmérések során ugyanis kitűnt, hogy van kézirakodású meddőmunkahely, ahol a norma feszítettebb a kelleténél. Itt csökkenteni fogják. Ez is mutatja, hogy nagyon alapos és lelkiismeretes változtatásokról van szó. A másik, amit — noha már leírtunk egyszer — még egyszer papírra vetünk, mert mindannyiszor beszélni kell róla, ahányszor a normáról írunk: a normák megváltoztatása nem jár együtt a béralap csökkentésével. Sőt emelkedés fog bekövetkezni! A komlói tröszt béralapja a tavalyi tényszámhoz viszonyítva egy százalékkal nő. Ez az egy százalék annyit jelent, hogy minden bányász 267 forinttal többet vihet haza a borítékjában évi összegben. Úgy véljük, ez a tény minden ékesszólásnál jobban bizonyítja, hogy a normák megváltoztatását nagyon becsületesen és emberségesen oldják meg, a bányász még többet is kereshet utána. Csak egyet kér cserébe a népgazdaság: használja ki jobban a munkaidejét, dolgozzon még nagyobb odaadással, mint eddig tette. M. L. Vasárnap újra benépesedett a Mecsek A. vasárnap megint kite tt magáért. Előbújt a nap és meleg mosolyával kicsalogatta az embereket az utcára, a Me csekre. Az autóbuszoknál hoss zú sorokban álltak az évibe- Különösen délután kettő és három óra között volt sok dolga a PKV-nak. Több különjáratot is be kellett állítani, hogy a sok Mecsekre induló utast a lehető legrövidebb idő alatt felszállíthassák a menedékházhoz, az állatkerthez. A munkaegység as értékes tekintély mérő Uj életet él a falu. Akik valamikor tekintélyes embereknek számítottak, ma nem mindig számítanak azoknak. Nem mindig, mert megváltozott ma már falun a tekintély- és értékmérő is. Ma nem az adja meg a tekintélyét, hány hold földje van, hány cselédet tart. Valamikor ez volt az a mérce, amihez hasonlították a tekintélyt, az ember értékét. Ez határozta meg, ki a bíró a faluban, ki a helyi képviselőtestület tagja, ki a legeltetési bizottság, az Megkezdődnek a pécsi hőerőmű harmadik egységének műszaki ellenőrző próbái A téli hónapok alatt is gyors ütemben folyik a pécsi hőerőmű építése. Hét—nyolcszáz sze relő, gépészeti szakember kétszáz építő munkálkodik, hogy a már üzemben lévő két egység Után mielőbb a harmadikat is átadhassák rendeltetésének. A serény munka nyomán az erőműépítés ismét jelentős állomásához érkezett. Megkezdik a harmadik 32 megavattos részleg műszaki ellenőrző próbáit. A gépcsoportokat először külön-külön vizsgálják meg. E műveletsorozat az 5-ös számú kazán kifőzésével, tisztításával indult meg s a kazán körüli villamosberendezés védelmi próbáival folytatódik. — Március végén kerül sor a turbina védelmi próbáira. Ameny nyiben az ellenőr-zések sikerrel járnak, április közepe táján megkezdik a pécsi hőerőmű harmadik egységének folyamatos kísérleti üzemeltetését. ÜSáírfá^ a magyar-rónán ulturélis egvezmény idsi és jövé v miint af érvét Budapesten hétfőn ünnepélyesen aláírták a magyar—román kulturális egyezmény 1961. és 1962. évi munkatervét. A most aláírt munkaterv alapján bővül az egyetemek, az alkotó szövetségek és a színházik együttműködése és közvetlen kapcsolata. Számos oktatásügyi, kulturális és művészeti szakember cserelátogatására kerül sor. A Komán Népköztársaságból két énekkar jön a debreceni Bartók Béla nemzetközi kórusversenyre. Ezenkívül sor kerül különböző együttesek, színházak és kiállítások cseréjére is. Először mennek Pestre! Akik életükben először indulnak Budapestre. —■ Tessék beszállni! — mond ja Szép Zoltán, a pécsi IBUSZ Iroda vezetője. — Mindjárt indulunk! S a pécsi vasútállomás előtt álló három hatalmas Ikarusz kocsi megtelik a Budapestre készülő százhuszonnégy baranyai termelőszövetkezeti taggal. — Országszerte folyik már az úgynevezett parasztutaztatás — tájékoztat Szép Zoltán. — A földművesszövetkezeti szervek segítségével most a pécsi IBUSZ is indít egy ilyen járatot. Járásonként nyolc—tíz termelőszövetkezeti tagot küldenek. A sellyei járási pártbizottság és Papp László, a selylyei FJK szövetkezetpolitikai előadója ezenkívül még hetvenkét tsz-tagot szervezett az útra. Két napot töltünk Budapesten. Ezalatt megtekintjük a Mezőgazdasági Múzeumot, a Nemzeti Galériát és a Nemzeti Színházban megnézzük a Budai Nagy Antal című történelmi színművet. Azonkívül egy ipari üzembe is ellátogatunk majd, hogy melyikbe, azt a résztvevők választják ki. S, hogy a hangulat teljes legyen, megkóstoljuk a budafoki borpince borát is. A kirándulás részvételi díja nyolcvannégy forint. Ebben az útiköltség és a városnézés költsége van. A szálloda egyszeri étkezéssel ötven forintba kerül, a borkóstoló húsz forintba. Legutoljára Lengyel Mihály- né és Kanász Jánosné szállnak be az autóbuszba. — Még sohasem voltam Pesten! — mondja Lengyelné — Kétújfalusiak vagyunk, én is, Kanászné is. Második éve vagyunk a termelőszövetkezet tagjai. Eddig még csak Pécsett és Kaposváron jártunk. Most •már nekünk is jut arra, hogy megnézzük'a fővárost. Es megnézzük a női divatot is! Már miért ne! — Egyikük se járt még Budapesten? — kérdem a buszban ülőktől. — Én már voltam, — válaszolja Gregoricz Gáspár, fel- sőszentmártoni tsz-tag. — Mikor katona voltam 1917-ben, meg 1939-ben. De a laktanyát nem akarom látni! erdőbirtokosság elnöke, ki kurátor az egyháznál és így tovább. Mindent ez határozott meg. Nemrég egy zárszámadó közgyűlésen vettem részt. Az elnök a zárszámadási beszámolóban több nevet említett. Ezekről az emberekről dícsérőleg szólt. Volt közitük olyan, aki szegényparasztként, volt, aki középparasztként került a termelőszövetkezetbe. Együtt dolgoztak egymásért, a közösért. És jól dolgoztak. A jó munkájukkal kivívták maguknak a tekintélyt. Mindenki elismeréssel szólt róluk. Ma új mércével mérik falun is az emberek értékét. Az értékmérő itt is az, ki mennyit dolgozott a közösért, ki menynyit tett és tesz a falu boldogulásáért. Ez határozza meg ki milyen tisztséget tölt be a falu életében, kiről, milyen tisztelettel beszélnek az emberéit. Egészen más ez a tekintély, mint a régi volt. Az a régi, amely a holdakon alapult, az, amely egy kicsit mindenkire nézve kötelező is volt. Egy közös nagy. gazdaságban a közösség jövőjéért együtt dolgozik most minden faluban a középparaszt, a szegénypa- raszttal. A „cseléd” úgy néz a középparasztra, mint olyan rangú tagra, amilyen ő, mert megszűnt a régi értékmérő, a holdak száma. Mindenkinek az új értékmérőhöz kell igazodnia. Most, hogy minden községünk termelőszövetkezeti község lett, most, hogy már csak mutatóban lehet néhány egyénileg dolgozó parasztot látni a megyében, most indult és indul igazán fejlődésnek a falu. A falu, ahol nemcsak a régi mesgyék tűntek el, hanem a régi értékmérő is eltűnt. Ha a tanácstagokat nézzük, azt látjuk, hogy azok a_ tanácstagok, alak a munkában is megállják a helyüket. Azok a tanácstagok, akik a közösségért is tudnak dolgozni. Mert ez is fontos ma már: a közösségért dolgozni es nemcsak önmagamért, a családomért, mint régen. És falun most a közösség: a termelőszövetkezet. Az új értékmérőhöz igazodnak már az emberek. Ma már, ha elmegyek egy termelőszövetkezetbe és azt kérdem, kiről lehetne jót írni, akkor mindjárt előveszik a munkaegységkönyveket, megnézik a munkateljesítésf kimutató grafikont és megmondják a nevet. Hosszú évek óta egyetlen olyan esettel sem találkoztam, hogy azt mondták volna, írjon erről, vagy arról az emberről valami jót, mert kevés munkaegységet teljesített. Ilyen példával nem találkoztam. Ez is az előbbi igazságot bizonyítja. A munkaegységteljesítés adja meg az ember tekintélyét. Nemcsak azért, mert aki többet dolgozik, többet is költhet, szeb ben is járhat, autót vehet magának. mint a siklósnaevfalu- siak, autóval beutazhatják az országot, sőt külföldre is, vehet magának televíziót elmehet szórakozni, lesz pénze könyvekre és így tovább Nemcsak azért, sőt azért sem, mert minden évben egyszer, zárszámadáskor megdicsérik a nagy nyilvánosság előtt, oda állítják példaképnek: látjátok, ilyen emberek legyetek, hanem azért is, mert ez az ember amellett, hogy többet keres, többet tesz a közösért is. És ezt a többlettevést a közösért ä munkaegység mennyisége mutatja. Eltűntek a mesgyék, eltűntek a régi tekintély alapjai is. Ez nem azt jelenti, hogy nem bíznak a falvakban a régi tekintélyes gazdákban. Elismerik, tudják, hogy azok jól gazdálkodtak a földjeiken, előlegezik a bizalmat a közösben is. Előlegezik addig, amig meglátják képes-e a közösben is megtartani az illető a tekintélyét, képes-e a közösségért is dolgozni. Itt szintén egy példát mondhatok. Még a télen részt vettem egy termelőszövetkezeti községünk alakuló közgyűlésén. A közgyűlés egyhangúlag a község egyik tekintélyes gazdáját jelölte elnöknek. A jelölt visszautasította a jelölést. Addig köntörfalazott. addig szabta a feltételeket, míg a közgyűlés úgy határozott: az legyen az elnök, akit elnökhelyettesnek választottak. Oda lett a régi tekintély, mert az illető, akit tiszteltek, akinek tekintélye volt, nem vállalta az elnöki tisztet, holott erre alkalmas lett volna. Egyszerűen: nem vállalta, hogy odaáll a közösség élére, a legelső helyre. hogy tekintélyéhez mérten ő tehessen a legtöbbet a termelőszövetkezetért. Visszavonult és a tagok megvonták tőle a bizalmat. Nem egyedülálló «et ez. Hem egyedülálló a mi új életet élő falvainkban, ahol ma mái- új tekintélymérőt használnak. a munkaegységet, a közös ségért való munkát, a nagyobb műveltséget, szakmai tudást. Aki ennek az értékmérőnek megfelel, az tekintélyes ember lesz a faluban, akár nincstelen volt azelőtt, akár 25 holdas gazda. Szalai János A pécsi Köztisztasági és Útkarbantartó Vállalat felvesz üvegtisztitót Gyakorlattal rendelkezők előnyben. Jelentkezés: Pécs. Rózsa Ferenc u. 17. sz. alatt a munkaügyi előadónál. 551 DIÉTÁS ÉTELEK készítésében jártas FÖS7AKÄCSOT felveszünk. Havi fizetés 1700 forint. Lakás egy, esetleg két egybenyíló szolgála ti szoba biztosítva. — Cím: Városi Kórház, Komló. 14358
