Dunántúli Napló, 1961. február (18. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-22 / 45. szám

N A P LÖ 1961. FEBRUAR 28. Nagygyűlés az Egyesült Izzóban csehszlovák vendégeink tiszteletére ■(Folytatás az 1. oldalról.) Az egész világ haladó em­bereit megdöbbentette és felháborította a belga gyar­matosítók és cinkosaik aljas büntette, amelyet Kongó törvényes kor­mányának elnöké, Lumumba es két küzdőtársa barbár meg­gyilkolásával elkövettek. A magyar kormány népünk nercben bélyegezte meg a gyilkosokat. ENSZ-beli cinko­saikat, s ismerte el Lumumba harcostársa, a Giaenga által vezetett kormányt Kongó egyedül törvényes kormányá­nak. Sem a belga imperialisták kongói uralmát, sem a gyar­mati rendszert, sem az impe­rializmust nem fogja meg­menteni a kongói vadállati gyilkosság. Száz évvel ezelőtt ilyen barbár módszerekkel még sikerülhetett elnyoqrm a gyarmati népeket, ma azon­ban ezek a módszerek csak erősítik, a népek ellenállását, akik gyilkosságokkal próbál­ják fékeim a gyarmati rend­szer szétesését — céljukkal el­lentétben meggyorsítják azt. A haladó emberiség nem tűri többé á gyarmati rendszert, amit a történelem halálra ítélt. Mindenki tudja, hogy a Szovjetunió, valamennyi szo­cialista ország a különböző rendszerű államok békés egy­más mellett éléséért harcol, ugyanakkor, éppen á béke megőrzése kívánja ezt. a leg­határozottabban szemben- állunk és szembeszállunk az imperialisták, a gyarmatosí­tók minden sötét mesterkedé­sével. Kedves Élvtársak! Kedves Elvtársnők! Napjainkban min­denki csodálja a Szovjetunió óriás szputnyikról kilőtt Ve- nus-nakétáját. A Szovjetunió­ban diadalmasan épül a kom­munizmus. A szocialista orszá­gokban folyó építőmunka és ^fejlődés üteme lenyűgöző. Nem “ kevésbé fontos tényezője a vi­lághelyzetnek, hogy a szocia­lista tábor állandóan növekvő ereje egységes és eltökélt cél­jaiban. A Magyar Népköztár­saság része ennek a hatalmas es legyőzhetetlen erőnek, a testvéri Csehszlovák Szocia­lista Köztársasággal együtt Elvtársak! Novotny elvtár­sik mindössze nem egészen két napja tartózkodnak ná­lunk. Különböző tárgyalásokat és megbeszéléseket folytattunk eddig egymással. Ezeken a tárgyalásokon megállapíthat­tuk. hogy pártjaink, államaink között az együttműködés szo­ros és zavartalan. Ami test­véri pártjaink kapcsolatait il­leti, sok év óta nincs egyetlen egy lényeges kérdés sem. amelyben véleményünk nem lett volna azonos, és ne egy frontban léptünk volna fel. Ez örvendetes: ez mindkét népköztársaság és a szocialista tábor erejét gyarapítja. Ugyanígy megállapítottuk, hogy — bár etekintetben könnyű a dolgunk — a jöven­dőben is azt tartjuk fő köte­lességünknek, hogy kapcsola­taink, együttműködésünk még tovább erősödjék és szilárdul­jon. Tisztelt Elvtársak! Kedves Elvtársnők! A magyar dolgozó nép éppen úgy, mint a cseh­szlovák nép és a többi szocia­lista ország valamennyi test- vémépe bizakodva nézhet és bizalommal is néz a jövőbe, mert a szocialista országok ! nagy családja összeforrott egy- j ségben, biztos léptekkel ha­lad előre a szocialista eszmék új győzelmeit hozó úton. Egy­ségünk, szüntelen növekvő erőnk biztosítja népeink fo­kozódó jólétét, országaink és egyben az egész világ béké­jét. Éljen a proletárnemzetközi­ség! Éljen a csehszlovák és a magyar nép igaz barátsága' | Éljen a szocialista tábor meg- i bonthatatlan egysége! (Hosz- I szán tartó, ütemes nagy taps.) Novotny elvtárs beszéde A nagy tetszéssel és tapssal fogadott beszéd után Antonin Novotny elnök szólt a dolgo­zókhoz. Novotny elvtársat hosszan ünnepelték a gyűlés részvevői. Novotny elvtárs beszéde ele­jén köszönetét mondott a fo­gadtatásért. tolmácsolta a ma­gyar munkásosztálynak a cseh­szlovák munkások és techniku- kusok, valamint a Csehszlovák Kornrnu rüsta Párt Központi Bi­zottságának" elvtársi üdvözle­tét. Ezután meleg hangon em­lékezett meg az Egyesült Izzó dolgozóinak elért síkéi élről. A továbbiakban hangoztatta: figyelemmel és örömmel kö­vetjük a népi Magyarország szocialista fejlődését és nagy örömmel fogadjuk egyre na­gyobb eredményeiket. Teljesí­tették. sőt túlteljesítették a há­roméves népgazdasági tervet, ezzel jó alapot teremtettek második ötéves tervük végre­hajtásához. Különösen örven­detes, hogy a magyar ipar ter­melése 1957-hez viszonyítva 40 százalékkal emelkedett. Ez a fejlődés a magyar munkások, ipari dolgozók nagy győzelme. Űj üzemek épültek önöknél. növekszik a .munka termelé­kenysége, új technikát honosí­tanak meg a gyártásban. A munkásosztály ezekkel az eredményekkel döntően meghatározza a Magyar Népköztársaság fejlődését, biztosítja a szocializmus fel­építését. A mezőgazdaság is hatéko­nyan hozzájárul az ország elő­rehaladásához. Sikeresen fej­lődnek a termelőszövetkezetek, erősödik a nagyüzemi gazdál­kodás. Ma a szántóterületnek már 90 százaléka tartozik a szocialista szektorhoz, s a Pa­rasztság szocialista módon kezd gazdálkodni. Az ország fejlesztésében, fő­leg az iparban elért jó ered­mények lehetővé tették a la­kosság életszínvonalának, mű­velődésének fokozatos emelé­sét. Nagyra becsüljük eredmé­nyeiket, nagyra értékeljük a Magyai- Szocialista Munkás­párt munkáját, amely szilárdan vezeti a magyar dolgozó népei r szocializmus felé. Kedves Elvtársak! Eredmé­nyeik, a szocializmus építésé­ben elért sikereik .szorosan Összefüggnek forradalmi mun­káspártjukkal. Magyarországon megszilár­dult a népi demokratikus rendszer, megszilárdult a munkásosztály, a dolgozó nép hatalma. A magyar nép — a többi szo­cialista országgal vállvetve — szilárdan halad a szocialista építés új sikerei, új győzelmei felé. Közös forradalmi célok Mindazért, amit elértünk, s amit el ás arunk érni, évtize­dekig hal-colt a magyar, a cseh és a szlovák munkásosztály." Kemény, szívós harc volt ez. amelyet dolgozóink kommu­nista pártjaik Vezetésével vív­tak meg. A tőkések és a föld- birtokosok elleni közös küzde­lemben alakult ki és erősödött meg a magyar és a csehszlovák munkásosztály együttműködé­se. Ezt az elvtársi szolidaritást kommunista pártjaink alapoz­ták meg. Számos magyar mun­kás és elvtárs dolgozott, élt nálunk. A közös forradalmi cé­lok, egymás kölcsönös támoga­tása vetette meg munkásosztá­lyaink kapcsolatainak szilárd alapját. Munkásosztályunk, dolgozó népünk szilárdan a proletár- internacionalizmus alapján áll: szoros kapcsolatot épített ki a Szovjetunió és a többi szocia­lista ország dolgozóival. A szo­cialista országok munkásosz­tálya az az alappillér, amelyre politikai.és gazdasági sikerein­ket építjük, amely békéért foly­tatott harcunk szilárd bázisa. A múltban a két ország munkásainak és kommunista pártjainak forradalmi harca gátolta elsősorban a csehszlo­vák és a magyar burzsoázia so­viniszta, burzsoá-nacionalista céljainak megvalósítását. Meg­győződésem. hogy a magyar és a csehszlovák munkásosztály és pártjai a jövőben sem télnek le az egyedüli helyes útról, a proletárnemzetköziaég útjáról. Elvtársak! Csehszlovákiában megterem­tettük a szocializmus szilárd anyagi-technikai alapját. Or­szágunk ipari termelése ma négyszerese a háború előtti­nek. A mezőgazdaságban véglegesen §'yőzédélméskédték' á szocialis­ta termelési .viszonyok. Paraszt ságunk túlnyomó többsége ma már termelőszövetkezetekben gazdálkodik. Az elmúlt évben széleskörűen megtárgyaltuk új szocialista alkotmányunk ter­vezetét s a nemzetgyűlés el­fogadta az új alkotmányt Mó­dosítottuk államunk területi felosztását. A nemzeti bizott­ságok, a tanácsok mint válasz­tott szervek széleskörű jogkör­rel és felelősséggel rendelkez­nek. A népgazdaság nagyrészét közvetlenül a nemzeti bizott­ságok igazgatják. fl Hamuul fr csshszloväv ötives terv Mindez a szocialista demok­ratizmus továbbmélyítését je lenti és megteremtette a fel­tételeket ahhoz, hogy a dolgo­zók egyre nagyobb mértékben vegyenek részt az államigaz­gatásban, s a nemzetgazdaság irányításában. Ebben az évben hozzákezd­jünk harmadik ötéves tervünk végrehajtásához. Ez a terv a fejlett szocialista társadalom felépítésének programja. Az ipari termelésnek 1965-ig 1960- hoz viszonyítva — ötvenhat százalékkal kell emelkednie. A népgazdaságban meghonosítón űj technikával 1965-ig negyvenhárom szá­zalékkal növekszik az ipar­ban a munka termelékenysé­ge, a nemzeti jövedelem pe­dig több mint negyvenkét százalékkal lesz magasabb. Az elkövetkező időszak fő- feladata, hogy a harmadik öt­éves terv teljesítésével nagy­mértékben fejlesszük mező- gazdaságunkat és huszon­kettő, huszonhárom százalék­kal emeljük a mezőgazdáság termelését. Legkésőbb 1970-re el akarjuk érni, hogy mezőgaz­dasági termelésünkben kiala­kuljanak azok a nagyüzemi formák, amelyekben mara­déktalanul felhasználjuk a modern technika, agro­technika leghaladottabb ta­pasztalatait, s így mezőgaz­daságunk több terméket bizto­sít dolgozóinknak. Ezek a ter­veink, amelyeket a barát! szo­cialista országokkal való eg- izorosabb együttműködés se­gítségével akarunk megvalósí­tani. Kedves Elvtársnők, kedves Elvtársak! Még egyszer köszö­nöm a szívélyes fogadti''*,'«t. Kívánom, hogy sikeresen tel­jesítsék második ötéves tervü­ket, s üzemük az elsők .kör'‘itt legyen. Kívánok önöknek, csa­ládjuknak. társaiknak boldog életet, jó egészséget. Erősödjék és gazdagodjál: a magyar és a csehszlovák nép barátsága! Éljen a Szovjetunió Kommu­nista Pártja, annak lenini Köz­ponti Bizottsága, amely bátran vezeti a szovjet népet a kom­munizmus felé! Éljen a szocializmust építő magyar munkásosztály! (Hosz- szantartő, ütemes, nagy taps) lí abb politikai gyilkosság Kongókon Elisabethville (MTI), Csőmbe, a Katangai „köztársa­sági elnök“ kedden rádióbeszé­dében ismertette bandájának legújabb „kormány határoza­tát“. Eszerint a biztonsági ta­nácsnak a kongói kérdésben hozott határozata „merénylet a független katangai állam szu­verenitása ellen, hadüzenet és beavatkozás az afrikai népek bel ti gyei be“. Csőmbe, aki belga gazd,álnak támogatása nélkül egy napig sem maradhatna féU .-iffbéri, ld Jelenlétté. hogy álta­lános mozgósítást rendéit el k%t#ngában. a mozgósítás fe­hérekre és feketékre egyaránt kitea'jed. s a ..kormány min­den fehértó ni személynek kí­vánatra megadja a katangai állampolgárságot. A belgák bábja ezenkívül be­jelentette, hogy Katanga mától fogva lemond mindennemű belga támogatásról, s a „sza­bad Katangához szerződött külföldi .szakértőket a ka tán­gál költségvetésből fogja dí­jazni“. Megfigyelők szerint Csombe- ék újabb cselszövésének nyil­vánvaló célja, az, hogy ki­játsszál:. az ENSZ ’ minden ha­tározatát, s hivatalosan is le­tagadhassák a belgabeavatko­zás tényét. Csőmbe azt is-közölte, hogy március 6-ra Genfbe értekez­letre hívta meg a „volt Belga- Kongó területén létező vala- méhnvi kormány” képviselőig s ezen az értekezleten dönte­nének Kongó további sorsáról. Lumumba: - gyilkosa áz érte­kezletre nemcsak ICasza- vubut. Kalondzsit és társaikat, hanem Gizenga kormányának képviselőit is meghívta. ­Leopoldville. Az ENSZ parancsnokság be­jelentette, hogy Bakwangában kivégezték Jacques Lpmbalát) Lumumba kormányának mi- nisztenelnökségi államtitkárát. Ha bonyolult * lengyel film­művészet — még' bonyolultabb o lengyel képzőművészet. . A tárlatokkal vajmi kevés sze­rencsém volt Varsóban, á kö­zelmúltban mindössze lkát kép­zőművészeti kiállítást rendez­tek, a lengyel fővárosban. Az egyikét — E. Rozsanstka ki­állítását — megnéztem a varsói Alkotmány tér közelében lévő Képzőművészeti Klub helyi­ségeiben. RozsansZka formabontó mű- ‘ vész, de sokszor érthetetlenné válik, merész megoldásai nem annyira modemek és újszerű­éit, mint inkább formai bo­nyolultságról tanuskodnák. Ki­fejező eszközei egy kicsit va- gabundok, minden különösebb gátlás nélkül állítja a szem­lélőt a legképtelenebb talá­nyuk elé. Színharmóniája as. amely nyugtat és érthető, és amely egyben összefoglalja piktúra iránti tehetségét. Ugyancsak a varsói Képző­művészeti Klub termeiben lát­ható Muselovics néhány képe, amelyek — véleményem sze­rint még élrettentőbb példái a hatáskeresésnek. Hatást fel- tétlénül ébreszt, de milyen ha­tásokat. Vakon, céltalanéul ra­gaszt, ken, foltoz a képen, min­den különösebb rendszer nél­kül és ami mégis kiszűrhető néhány képén, az a néhol ßa- játosan érezhető grafikai elem. Pikturújával nem mond sem­mit és bár képei érdekesek, a szó Szoros értelmében ' lehet­nék ezek is vagy azok is — ■mondanivalójukat illétően, A lengyel élő festőművészei­ben — érezhető, hogy az absz­trakció megkezdte a vegetá­lást, és ebben a véleményben még jobban megerősített dr. Csorba Tiborral történt talál­kozásom. A magyar művész, aki korábbi kinntartózkodá- saitól eltekintve — roppant ro- konszénves, lengyel feleségé­vel együtt, aki egyébként a lengyel ellenállási mozgalom­ban a háború alatt jeles érde­meket szerzett — immár ha­todik esztendeje állandóan Varsóban él: elsősorban festő­művész, Csak akvarellt fest, roppant termékeny. Bámulatos tehet­séggel és biztonsággal kezeli az angol piktúra technikáját, a lucskos, nagy technikai biz­tonságot követelő módszert. Figurális kompozíciója alig van, de a természetet, a föl­det, magát az életet remeikül ábrázolja. Mi igazolhatná ezt jobban, mint egy kiállításon történt eset. Egy nénike tipeg a magyar művészhez, a képékhez vezeti, aztán öregesen, kedvesen kér­dezi. — Mondja csak, ki festette ezeket a képeket? — Én — jeleli Csorba Tibor. A nénike ránéz, előbb csó­válja a fejét, aztán rábólint. — Szépen megfestette a mi hegyeinket... Csorba Tibor általában úgy rendez kiállítást, hogy azok ki­vétel nélkül a lengyel—magyar barátság gondolatát fejezik ki. A Visztula és a dunai táj, a Balti-tenger és a Balaton, a Zakopanéi táj és a Bakony párosításában szerepelteti ké­peit. Egyetlen év alatt kilenc tár­lata volt. Fáradhatatlan ember. A kö­zel négyezer lengyel festő kö­zül lényegében ő volt az első, aki tanyát ütött palettájával és festőállványával a Mazur- tavak vidékén, 6 az. aki a mo­dern piktúrában céltudatosan, politikusán alkarja felhasználni a kifejezés lehetőségeit. Le­ninről készített tékája figye­lemreméltó, annak ígérkezik a Kaszprovics lengyel íróról ké­szülő téka is. MoVofowsiia utcai, hatodik emeleti lakásán mesélte egyik találkozásunk alkalmával, hogy roppant módon érdekli a mél­tatlanul elfelejtett Csombor Márton lengyelországi útja. — Csombor Márton, magyar taní­tó huszonkét éves korában in­dult el Magyarországról gya­log, és hol gyalogszerrel, hol tutajon átkelt a Kárpátrílcon, végigment Lengyelországon egészen Gdanskig. Útjában negyven várost érintett, a vá­rosokat leírta — Europika Varietas című művében, amely 1680-ban jelent meg. Csombor Márton Gdansk­ban hosszabb ideig időzött az akadémiai jellegű gimnázium­ban, majd huszonhat eszten­dős korában meghalt. Mindez 1616-ban történt, és három és -fél száz esztendővel később a magyar művész dr. Csorba Tibor egy kivételével végigjárta azokat a lengyel vá­rosokat. ahol Csombor Már­ton is megfordult. Kontrollálta hogy mi maradt meg abból, amit Csombor Márton látott Lengyelországban, — Remek irodalmi és festői télur lész ebből — mondja Csorba Tibor. Említettem, fáradhaíallan ember, Tucatjával tartja évente az előadásokat Lengyelországban, a magyar—lengyel barátság jegyében, a magyar művészeti életről, a magyar irodalom klasszikusairól, közben tanít a varsói pedagógus továbbképző intézetben — a lengyel peda­gógus továbbképzés keretében rajzoktatást — és mindezek mellett fordít. ír, és még „bősz- szúságra“ is jut ideje. A bosszúságnak sajnos ala­pos és jogos oka van jelen esetben. Nemrégiben újból megjelen tették Lengyelországban Ma­dách Imre Az ember tragédiá­jának lengyel fordítását, re­mek kiállításban, Zichy il­lusztrációival. Pompás könyv, szemet gyönyörködtető, büsz­keség is tölti el az embert, ha a varsói könyvesboltok kiraka­tában a főhelyen látja a Zichy által mintázott Ádám alakját a szikla szélén. Csak. A fordítás elég gyatrán si­került. Sokhelyütt nemhogy a mii magyar nyelvben oly nagysze­rű hatását nem sikerűit visz- szaadni, de néhol a fordítás egyszerűen pontatlan, Például azt a részt, amit Madách ekép- pen fogalmazott meg: „Be van fejezve a nagy Mű, igen, a gép forog, az alkotó pihen...“ A fordítás elcéppen változ­tatta meg: „A világmindenség erős épü­lete felállíttatott, jó, a terem- tőnek nyugalma van .. Sajnos sok ilyen van a for­dításban,. nem beszélve arról, hogy egy-egy sajátosan ma­gyar kifejezés hű tolmáasglá• sara nem találtait megfelelő lengyel értelműt. Hasonlóképpen voltak egyik mai magyar mű fordításával, amikor azt kellett volna len­gyelül tolmácsolni, hogy „ku­tyából nem lesz szalonna", de a lengyel nyelvben ilyen köz­mondás nincs. Csak későbo, szerencsére nem későn talállak egy hasonlót, amely értelmét tekintve lényegileg ugyanaz: „Párizsban se lesz a zabból rizs." Nehéz mesterség a fordítás, de Madách műve a legnagyoba erőfeszítést követelte volna. A háború alatt egy lengyel mű­fordító elkezdte a tragédia át­ültetését lengyel nyelvre egy német és egy másik nyygati nyelvű fordítás alapján, de köz bejött a háború, az akkori kéz­iratok elvesztek. Mini mond- k ják, az remek fordítás volt. Pedig a lengyelek élénk fi­gyelemmel kísérik a magyar kultúra régi és mai értékeit egyaránt, Hagyomány és talán egv ki­csit közhely is, hogy a lengye­lek forró baráti szívvel szere­tik a magyarokat, • Alulról — és felülről jövő önzetlen barát­ság ez — történelmi és em­beri kapcsolat. Hangoztatják á lengyelek, hogy régen is közös volt a két nép történelmi sor­sa, ma is az, hiszen mindkét ország egyazon társadalmi rendszerben él, és egyazon ter­vekkel él a jövőt illetően — a szocializmus terveivel. És csak az érti meg igazán ezt a barátságot, aki közöttük jár, és aprópénzéé felváltva látja a lengyel emberek ma­gyarok iránti szeretetét. Meg­haló és jóleső érzés. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents