Dunántúli Napló, 1961. január (18. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-13 / 11. szám

2 N A PT ft 1961. JANUÁR 13. S<zQV,{et is fiancía film bemutatóba MJESSZI UTCA A KISZ és a Szakszervezetek Doktor Sándor Művelődést Há­zában január 16-án mutatkoznak be műsorukkal a pécsi fegy­veres testületek öntevékeny művészeti csoportjai. A műsor ke­retében színpadra lép a szovjet helyőrség művészeti csoportja, d BM 16 tagú tánczenekara, valamint szólistái, a tótfalusi dél­szláv együttes tánccal, eredeti népi hangszerekkel. A sajátosan «-«jeti gyermeuvilág, a világra cső* dúl kozó gyermek mindig hálás téma volt regényben cs film­ben egyaránt. Az a gazdag, érzelemdús világ ez, amely szinte tárháza a hatásos törté­neteknek, szituációknak, ame­lyekből csak nagyon jó, de legalábbis hatásos filmet le­het készíteni, csupán alkotói tehetség és a gyermeklélektan alapos ismerete szükséges. Kedves, meleghangú film a Messzi utca, amely a múlt esz­tendei Karlovy Vary-i nem­zetközi filmfesztiválon díjat nyert. Méltán arat majd kö­zönségsikert, mint ahogyan a fesztiválon is megnyerte a szakemberek tetszését. Érzelmi hatásában rendkívül gazdag, a kia Szerjózsa belső világának ábrázolása minden más lénye­geset elnyom a filmben és ta­lán ez is az oka, hogy az em­ber a film hibáit se tudja egy­értelműen vizsgálni. Vera Paficrva regénye meg­lehetősen nagy nemzetközi si­kert aratott, amelyből a két fiatal rendező a Messzi utca című új szovjet filmet készí­tette. Az irodalmi siker bizo­nyos tekintetben előnyt is je­lentett Danyelij és Talankán számára, de egyben jelentette azt az örök nehézséget Is, amely a regény megfilmesíté­sével minden rendezőt foko­zottabb művészi erőfeszítésre és mértéktartásra kényszerít. Nehéz lenne összehasonlítá­sokat tenni, hogy melyik mű hatásosabb és jobb, Vera Pa­nova regénye-e vagy a Messzi utca című film. Az regény, e2 I film. S hogy a filmnek két­ségtelen sikere van és lesz, ab­ban a két rendező feltétlenül ügyes és figyelemreméltó mun­kája mellett nagy szerepe van az operatőrnek. Egyébként Is, az utóbbi időben nálunk be­mutatott új szovjet filmek ok­vetlenül igazolják, hogy a szovjet filmgyártásban a képi kifejezés szakemberei, az ope­ratőrök — maga az a munka, amely a filmet érzékletessé és kifejezővé teszi — modernül alkalmazott magas művészi igénnyel párosul. Figyelemre méltó néhány szovjet operatőr érdekes, merész és gondolat- gazdag munkája. A film nem a cselekményes alkotások közé tartozik, sok­kal inkább dominál a monda­nivalóban a gondolati és ér­zelmi hatás. Története tulaj­donképpen nincs, néhány szó­ban össze lehet foglalni. A kis Szerjózsa mostohaapát kap, és ez a mostohaapa végül is közelebb férkőzik a gyerekhez, mint az édesanyja. A végén pedig egy érzelmileg gazdagon komponált jelenetben kiderül, hogy minden gyanakvás, min­den ösztönös tartózkodás, amellyel a kis Szerjózska mos­tohaapját fogadta — elmúlt, megszűnt és Korosztyéljov az, aki a gyereket édesanyja aka­rata ellenére magával viszi a családdal együtt új állomás­helyére. Nagy munkát & i^ek. taarri feladatot jelentett a két fiatal rendezőnek, hogy csak az érzelem és a gyermekvilág nyelvén akartak beszélni. A kamera mindent a gyermek szemével, gondolatával lát és mindent úgy is értékel. A néző is a gyermek szemével jutal­maz vagy ítél, a gyermek sze­mével nézi azt. a világot, ame­lyet a film ábrázol. Danyelij és Talankin a leg­modernebb szovjet filmrende­zők, elsősorban Kalotozovék nyomdokain halad. Elveti a cselekményesség egyedül üd­vözítő hagyományát, a meg­lévő, mái világot ábrázolja, a hétköznapi életet, de új néző­pontból: a gyermek lelkialka­tából. Mindehhez kell még adni egy kevéske neorealiz- must, egy keveset a francia új hullám esztétikájából, an­nál is Inkább, mert a franciák is csináltak nemrégen egy ha­sonló alapkoncepciójú filmet és hozzátenni a mai szovjet való­ságot, a hétköznapi munkával és a különléges, magasabb er- kölcsiségű emberséggel együtt. A valóság érzékletes ábrá­zolása sajnos nem sikerült. A két rendező annyira elmerült a kis Szerjózsa lelki világában, hogy a valóságos környezetről egyszerűen megfeledkeztek. Amit ebből ábrázolnak, az do­kumentumszerű. híradó jellegű. A cselekménytelenségből adó­dik, hogy a film helyenként, különösen a film első részében vontatott, a gyermek lelki áb­rázolása is inkább periférikus, csupán egy-egy élethűen el­csípett mozdulat vagy dialógus jelent különösebb élményt. Ebben a részben nincsenek ér­zelmi csúcsok, nincs az, ami a eselekménytelenséget pótolná. Mindezért ellenben bőségesen pótol a film második és külö­nösén a befejező része. . A magyar szinkron bűne el­sősorban, hogy a fordításban a gyerekeket „megfelnőttesítik". a gyermekfőszereplőn kívül a többiek szájába olyan monda­tokat adnak, amelyek semmi­esetre se valók 12—14 éves fiúk gondolati világába. Az olyan „bölcs" kijelentések, hogy ,.az alapműveltséget meg kell szerezni...” és még né­hány hasonló dialógus, telje­sen idegen az ilyen fiúktól. A szinkron egyébként sem di- cséretreméltó. A filmben vannak olyan jelenetek, amelyek kevéssé hitelesek és megtörik a film érzelmi egységét. Ilyen többek között az a jelenet is, amikor a teraszon a bácsi —- egyéb­ként nem tudni, hogy miért van ez az ember a filmben, s hogy kicsoda — üres cukros papírt ad Szerjózskának, és amikor „elsütötte” a tréfát, hosszan és ordenáré módon röhög. Megzavarja a film han­gulatát. De mellette kárpótolnak a remekbeszabott gyermekké­pek. Szerjózska könnyei a fa­levélen. beszélgetése a játék­majommal, ragyogóan illuszt­rált könyörgése mostohaabjá- nak. hogy őt is vigye magával Holmoalriba, kárpótol a meg­lepően jó és eredeti kísérőzene is. Irina Szkobceva inkább csak szép a filmben, Bondarcsuk nemesen emberséges. Borja Barhatov remek gyeiimekszi- nész. — JANUÁR 29-én, Szek- szárdon tartják Tolna és Ba­ranya megye népi táncosai­nak tapasztalatcseréjét. A tupasztalatcsere-ankéton dr. Siptár ErnŐné „A táncírás és -olvasás” címmel tart elő­adást. Utána a táncosok a sárközi verbunkost tanulják meg. — A KISZ ÉS A SZAK- SZERVEZETEK Doktor Sán­dor Művelődési Házának fotoszakköre vasárnap egész­napos továbbképzést tart, amelyen a városi és a megyei fotoszakkör-vezetők is részt- vesznek. Babette háborúba megy Háború, .játékban elbeszél­ve. Fanyar és bőségesen adagolt Irónia, rendezői leleményesség, számos nagyszerű, ötletes kép­telenség. friss, kacagtató hu­mor. már megirt és látott, de ezúttal is szellemesen elmon­dott történet, könnyedség, a hangulathoz és a vidám kaval- b ad hoz illő kísérőzene és cso­dálatosan szép színek. Lényegében így. ezzel lehet összefoglalni a „Babette há­borúba megy" efmű francia film erényeit, mondanivalóját, általános értékét, amely film egyben Brigitte Bardot, a vi­lághírű francia filmsztár első Magyarországon bemutatott, filmje, A Babette háborúba megy csupa cselekmény. A néző szá­mára szinte pillanatnyi, léleg­zetvételnyi szünetet sem hagy, a fordulatok, a képtelen ötle­tek, a helyzetek eredeti humo­ra nem enged a vígjátéki, sok­szor burleszki feszültségből. Igaz, hogy a film féllg-meddig idealizálja a háború borzal­mait, a háború valóságát, a történettel együtt a háborút a drámából vígjátékba emeli, de az egész film alaphangja, a film irónikus m eg j egy zései ^ el - lensúlyozzák a téma látszóla­gos könnyed ábrázolását. Vígjáték a javából. A forgatókönyv szerzői és a rendező — Christian Jaque — nem riadtak vissza a képte­lenségektől. Dicséiendő azon­ban. hogy azt a hangulatot és mosoly fakasztó vígjátéki fe­szültséget. amely bevezeti a filmet — Babette találkozása a jóságos és hazaszerető nyil- vánosház-tulajdonosnővel. a rozzant bárka tengeri „katuszt rúfája“, rrur.id „fogságbaesése” — ezt a vígjátéki magaslatot mindvégig sikerült megtarta­ni. Babette Angliába kerül, majd az Angliában lévő fran­cia ellenállási központban kap munkát és helyet, és innen kü'dik a roppant Izgalmas fel­adatra, hogy Gérard segítségé­vel elrabolja von Arenberg nád tábornokot. A nagy ka­land természetesen számos „kellékkel” jár. amelyhez Fitzpatrick ezredes robbanó riaarettáf és az idült, hitlerista Schulz, a hullaszállító kocsi és ftri&itte Bardot meglepően jó I színészi alakítása egyformán hozzájárulnak, kiegészítik, egy séges, jól szerkesztett vígjáték­ká avatják. A kaland sikerül, s ha Ba­bette és Gérard nem is kap kormánykitüntetést, egymás szívét mindenesetre megtalál­ják. S mint mondják, minden jó, ha a vége jó, e történet is happy-enddel végződik. Jóllehet, hogy ebben a filmben is meglehet találni né­hol azt az eszmei zavart, idea­lizált politikai harmóniát, amely általában a nyugati fil­mek jelentős részét jellemzi, de kár lenne ebben a filmben éppen ez után kutatni. Másfél óra remek szórakozás, olyan remek színészek társaságában, mint Francis Blanche —- Schulz főrohamvezető szere­pében, Hannes Mossemer — mint von Arenberg, és nem utolsó sorban Brigitte Bardot, akit — mint az európai film­magazinok írják — nemcsak mint vetkőzőszámot, de mint színésznőt is felfedeztek. Érre bizonyító példa a Babette há­borúba megy. Mindenesetre ez a film feltételezi, hogy a híres francia színésznő nemcsak bot­rányaival, öngyilkosságával és vétkezéséivel tud hírt szerez­ni magának, hanem művészi alakításaival is. Thiery Árpád Páratlan vidrafogás A dél-dunántúli halastavak körül megkezdődött a vidra- vadászat. Ebben az Időszak­ban van a párzási idejük és most lehet a legeredményeseb­ben vadászni rájuk, Ilyenkor ugyanis sokat mozognak és az egyébként néma állatok fütty­szerű hangokat hallatnak. Alig van olyan baranyai halastó, amelynél ne találtak volna vidranyomokat a halászok ezen a télen. A telel tetőkben összezsúfolódott és félig alvó állapotban lévő halak között igen nagy pusztítást végeznek. Egy-egy vidra éjszakánként egy-kót kiló halat Is megeszik, méghozzá a legszebb pontyo­kat válogatják ki. A Baranya és Tolna megye területén működő állami hal­gazdaság egyik ügyes halász- mestere Kocsis József párat­lan eredményt ért el a vidra­vadászatban. Egyetlen éjszaka öt vidrát ejtett el, részben puskával, részben kutyával. Hetek óta figyelte már ezt a vldraesaládot, mert ha nem si­került volna elfogni őket, azok kiirtották volna a teleltető egész halállományát. Az egyik vidra 12 kilós volt, kótszer olyan súlyú, mint a szokásos példányok. Ilyen fogásra a legöregebb halász sem emlé­kezik. A vidravadászat mel­lesleg igen jövedelmező is, mivel a szép, gesztenyebarna prémért 150—200 forintot is fi­zetnek. mfiSZAROSBFEREW (28.) A parancsnok szerencsére helyesen ítélte meg foglyát. Ez a tiszt gyáva volt. A hátának támaszkodó szuronyok érinté­sétől megrettent és azért fo­hászkodott. nehogy felfedezzék a menetet, mert ez neki a biz­tos halált jelentette volna. Keserves volt ez a visszavo­nulás. A partizánok legtöbbje huszonnégy órája egy falatot sem evett, két éjszaka alig- alig hunyták le a szemüket, vásott ruhájuk alig védte őket a hidegtől. A partlzánnők együtt har­coltak. és meneteltek a többiek kel. Mintha még valamivel jobban is birták volna a nél­külözést. a hideget, mint a fér­fiak. Jurinics Ibolya, aki köt- szeres táskájával a legnagyobb tűzben is sebesülttől sebesültig kúszott a hóban, teljesen átá­zott. Bakancsában cupogott a víz, nadrágja keményre fa­gyott, mint a bádog. De nem panaszkodott, hanem csak ment a többiekkel és a rög­tönzött hordagyakon magukkal vitt sebesülteket igyekezett vi­gasztalni. A harcok idején még csak nem is köhögött, pedig nemegyszer órákig ha­salt átnedvesedett ruhával a hóban. Csak évek múltán, amikor már asszony' volt, Vogl Béla szederkényi dolgozó fe­lesége, akkor jelentkezett az embertelen körülmények okoz­ta gyógyíthatatlan betegség, amely végül is a sírba vitte. Itt azonban, német fasisz­táktól és usztasáktól körülvé­ve, egyik partizánnak sem ju­tott eszébe, hogy a sa ját egész­ségére gondoljon. Sokkal kö­zelebbi veszélyt jelentettek a vadul fütyürésző lövedékek és kegyetlenül csillogó szuronyok. A menetet biztosító felderí­tők végül is art jelentették, hogy sem Jobbra, sem balra nem tapasztalnak ellenséges mozgást, tehát a brigád szeren­csésen kijutott a bekerítésből. Még nem tudhatták azonban hogy nem ütköznek-e valahol ellenségbe. Az elcsigázott bri­gád számára most még egy ki­sebb usztasá csoport támadá­sa is veszélyes lett volna, mert a partizánok alig álltak a lá­bukon. Délelőtt 10 óra leié járt már, amikór örömhír futott végig a harcosok sorain. Az elől hala­dók meglátták Szlatina szélső házait és észrevették azt is, hogy némelyik házon zászlók lobognak. Az előrelúildött fel- derítők jelentették, hogy a városkába vezető úton diadal­kapu várja a partizánokat. A brlgádparanesnok elhűlve fogadta a hírt és valami cselt gyanított a dologban, Meg­hagyta a felderítőknek, nyo­mozzák ki, hogy mi rejlik a diadalkapu mögött. Meglassították a menetet, de már jöttek is vissza a felderí­tők azzal a hírrel, hogy a dia­dalkapu mögött nincs csapda. Előző nap jugoszláv partizán- brigádok vonultak át a váro­son, őket ünnepelte a lakosság zászlókkal és dladalkapuvol. A szlatinai iskola termeiben végre megpihenhettek a pető- flsták. Hullafávadtan roskad- tak le a padokba és a falak mentén körben a padlóra. Legtöbbjüket azonnal elnyom­ta az. álom. Fábián Béla is ott támasztotta a fejét az egyik padban. A lábakon álló táblá­ra meredt, amelynek fekete lapját szabálytalan szürke fol­tok csúfították el. Félig le­hunyt szemhéja alól úgy látta, mintha furcsa ábrák sorakoz­nának a táblán. Számtanpél­dák, betűk és közte torz arcok. Tátogó szájú német, vigyorgó szakállas usz.tasa, bánatos arcú kis szerb gyerek, fáradt parti­zánarc. Megrázta a fejét és az arcok eltűntek, csak a szürke foltokat látta. De aztán újra lecsukódott a szemhéja és me­gint látta a torz. képeket. Vala­hogyan öreg tanítója került a tábla elé, púpos és borzas volt, de fekete Ünneplő rühát vi­selt. Botjával a tábla folyton változó ábráira bökdösött és közben hol magasabbra nyúlt, mint a tábla, hol meg össze­töpörödött. Szavakat hallott, do nem értette, aztán minden összevissza kavargóit. Valaki erősen oldalbalökte. FélálomibaT! mintha riadót hal­lott volna és a fegyvere után kapkodott. — Na, kelj fel már, ne vaca­kolj, kész az ebéd — hallotta végre egész tisztán. Kerekre nyitotta a szemét és gépiesen, anélkül, hogy valóban kiváncsi lett volna, kérdezte: —- Mi lesz az ebéd? — Babgulyás, Gyerünk, mert éhesek maradunk. A termet kanálcsörgés és szürcsölés töltötte be. Nagy mohón kapták be az első né­hány kanál babgulyást, aztán fintorogva néztek egymásra. Sótlan, édes volt a babgu­lyás, ízét a belefőzött lóhus csak rontotta. Az éhség azon­ban végül mégiscsak legyőzte az undort és kiürültek a csaj­kák, fazekak, tányérok. A sóhiány végigkísérte a partizánokat harcaik idején. Igaz, hogy sóból kevés volt ebben az időben a magyar te­rületen csakúgy, mint Jugosz­láviában. de a Petőfi-brlgádot etekintetben határozottan bal­szerencse Üldözte. Ha végre só- széllítmány indult feléjük, az vagy a Drávába fordult, vagy az usztasák zsákmánya lett, annyi bizonyos, hogy a sót­lan „diétás" koszttól már meg- utúlerődtak, sokan csontig le­fogytak. (Folytatjuk.) — UJ KULTUROTTHONT avatnak január 14-én, szom­baton délután Kisdéren, — TEGNAP délelőtt 10 óra­kor a Baranya megyei OTP- nél fizették ki az első ,.nagy nyereményt“ ebben az évben. Balatoni György gépkocsive­zető négytaUUMos lottó szel­vényével több mint 100 000 forintot nyert. — TEGNAPI számunk első oldalán „400—500 traktor Bzánt a baranyai határban“ című hír első mondatában a Szám helyesen; 35 ÜOO. A siklósi kOrzetl Hazafias Nép­front és nÓszövetség rendezésében január 13-án, pénteken este 7 óra­kor a Kereskedelmi Leányközép­iskola dísztermében (Temesvár U. 2.) bókegyűlést tart. Ünnepi be­szédet Acliátz Imre országgyűlési képviseld mond. Műsort ad a vasutas kultúrotthon énekkarai II nyíregyházi rendőriül: apiiányság közleménye Néhány nappal ezelőtt Nyíregyházára érkezett egy metiíalkoholt (faszeszt) tar­talmazó vasúti tartálykocsi, amely műszaki hibából adó­dóan szivárgott. A nyíregy­házi vasútállomáson felelőt­len személyek a tartálykocsit megdczsmálták, az ellopott faszeszbol fogyasztottak, aminek következtében négy ember életét vesztette, 116 személy elsősegélyben része­sült, közülük jelenleg 14-en súlyosan, de nem életveszé­lyes állapotban kórházi ke­zelés alatt állnak. A mérgezésért felelős sze­mélyek megállapítására a rendőri szervek megkezdték a vizsgálatot. — TŰZ VOLT tegnapelőtt délután Ujpetrén a Kossuth Lajos u. 78-ban. Romár Ist­ván 6 éves és Kiss Árpád öt­éves gyermekek kilopták a konyhaszekrény fiókból a gyufát és az istálló melletti kukoricásban játszottak. Já­ték közben meggyújtották a csutaszárat, amitől a közel­ben lévő néhány négyzetmé­ter használt deszka is tüzet fogott. A tűzesethez a községi önkéntes tűzoltóik azonnal ki­vonultak és megakadályozták, hogy a tűz a pajtára és az is­tállóra is átterjedjen; — RÖVIDESEN korszerűsi­tik a Kossuth Lajos Utca és a Zetkin Klára utca sarkán lé­vő játékboltot. Az új modern pultokon kívül egy bemutató- termet is létesítenek, ahol a kosár- és fonoitárut állítják ki. Pécs város Művelődési Háza ja­nuár I3_án, pénteken délután tél 4 órakor üzemlátogatást «7érve- a Pécsi Bőrgyárba. Gyülekezés a gyár bejáratánál fél 4 óra előtt. FELVESZÜNK szatyor, piaci táska, — bűrhttl* ládákból való gyártásban gya­korlattal rendelkező dolgoz.ót. Illetmény megállapodás szerint. Jelentkezés: Kortilói Ueh/lipurl Szolgáltutó Vállalat: Kossuth í., u. 21. Tel.: 20-92. SÍ

Next

/
Thumbnails
Contents