Dunántúli Napló, 1961. január (18. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-12 / 10. szám

1961. JANUÁR 12. NAPlfl 5 Átvették a Sukarno elnöknek készült szobrokat Szerdán Kisfaludi Stróbl Zsi gmond műtermében Ma- hamad Thova, az Indonéz Köztársaság prágai nagykö­vetségének kultúrattaséja át­vette azokat a szobrokat, ante lyeket dr, Sukarno az Indo­néz Köztársaság elnöke a Kossuth-díjas mesternél meg­rendelt. A szobrok átvétele­kor Kisfaludi Stróbl Zeig- mond elmondotta az MTI munkatársának: — Az elmúlt esztendőben, amikor Sukarno elnök ha­zánkban járt, eljött hozzám és ő maga választott ki né­hány szobrot, bronzba öntöt­tük és most boldog vagyok, hogy művemmel szerepelhe­tek Indonézia vezető állam­férfiénak gyűjteményében, amely tudomásom szerint rendkívül értékes és szép. — Sok szobrom van a Szov­jetunióban, eljutottak alko­tásaim Déí-Amerikába, Ang­liába és most Indonéziába is. A bonyhádi járás ipara A. Dunántúli Tudományos Intézet új kiadványa A Magyar Tudományos Aka­démia Dunántúli Intézete a Tolna megyei Tanács Végre­hajtó Bizottságának anyagi tá­mogatásával jelentős munkát bocsátott szárnyára Nemrégi­ben jelent meg dr. Borai Ákos nak: „A bonyhádi járás ipara“ c. tanulmánya, amely a nép- gazdasági tervezés szempontjá­ból számottevő kísérlet. A Du nántúli Tudományos Intézet igazgatója, Szabó Pál Zoltán, nyomatékosain hangsúlyozza, hogy a „szerző új úton halad, amikor megkísérli gazdaság- földrajzi úton segíteni a regio­nális tervezés munkáját.“ Bo­rai a vizsgált terület ipari éle­tének valamennyi jellemző vo­nását feltárja és ezzel komoly segítséget nyújt a közigazga­tás és az alkotás számára is. Borai munkájának nagy ér­deme, hogy az áltudományos földrajzi determinizmussal el­lentétben a körzet ipari fejlő­dését, a népgazdasági szükség- I let oldaláról közelíti meg. A Toll seprű ^DiszfiáTáq, Tévedés ne essék, nem az il­letlen. jó ízlést sértő kifejezé­sekből. mondásokból szolgá­lunk fel, hanem azokról a diszr nóöléskor készített húsételek­ről szólunk, amelyeket disznó­torban oly bőségesen tálalnak elénk, hogy rendszerint gyo- morrcmtás a vége. Mielőtt azonban ezekkel a finom disznóságokkal foglal­koznánk, meg kell emlékez­nünk előbb arról a páros ujjú, húsáért és zsírjáért tartott, nem kérődző emlősállatról, amelyet röviden disznónak vagy sertésnek neveznek. A disznó szó fogalmán per­sze mást is érthetünk. Sokan így kiáltottak fel, amikor meg­hallották. hogy öttalálatos lottószelvénye akadt egy bu­dapesti családnak: — Micsoda disznó szerencséjük volt! Még Petőfi is így ír a tűrhetetlen kánikulában: — Disznó forró idő! A kártyások közül is sokan szeretik a legnagyobb értékű, a legerősebb lapot: a disznót. A tanítók viszont kevésbé kedvelik a füzetpapírra ejtett disznópocákat. Az sem valami nagy dicsőség, ha valakit így üdvözöl félénk felesége otthon: — Te részeg disznó! Nyelvünkben bőségesen adódnak olyan szóláshasonla­tok, közmondások, amelyek e díszes állattal kapcsolatosak, így például: Hallgat, mint a süket disznó a búzában. Éhes disznó makkal álmodik. Nem őriztünk együtt disznót! Lássuk most már, honnan ered a disznó szavunk! A nyel­vészek megállapítása szerint csuvas szó. amely átkerült a cseremiszbe és a magyarba. Már a honfoglalás előtt belo­pakodott nyelvkincsünkbe. A disznóról szóló első írásos fel­jegyzésünk 1055-ből való. De sértés ne essék, majd el­feledkeztünk a sertés szóról! Közismert, hogy ez a serte fő­névnek ia származéka. Eleinte így mondták: sertés marha, sertés disznó. Azt viszont ke­vesen tudják, hogy a serte, sörte szó valamelyik török nyelvből került nyelvünkbe még a konfoglalás előtt. A kézzel fogható di6znóságok közül elsősorban a hurkát, a kolbászt, a szalonnát és a tö- pör'yiít említjük. A hurka szó a húr főnévből származik. Eredeti jelentése: bél. Valószínűleg a finnugor nyelvből került hozzánk. Elő­ször az 1533-ból származó Murmelius-féle latin-magyar szóie't,,zékben olvashatjuk. Van, aki a hurkánál jobban szereti a kolbászt, vagy a sza­lonnát. Mindkét szavunk szláv eredetű, megfelelői a legtöbb szláv nyelvben ma is előfor­dulnak. Kolbászfajtáink közül különösen a gyulait kedvelik sokan. Pécsett ehelyett a Kos­suth Lajos utcai 2. sz. húsbolt­ban újfajta kolbászt árusíta­nak: a lógyulait. Ez olvasható a boltban: Ló gyulai kolbász 1 kg 36 Ft. A Sallai utca sar­kán lévő 105. sz. húsboltban viszont nem szerelik a szalon­nát — helyesen írni. Pár nap­pal ezelőtt ezt olvastuk a ki­rakatban: szallona. Szerencsé­re a szalonna elfogyott, s így a helytelen írású felirat is el­tűnt. Erős vitára adott okot a tö­pörtyű helyesírása. A magyar helyesírás szabályai legutóbbi kiadásai a töpörtyű alakot em­lítik. Az 1950-es szabályzat a tepertőt is elfogadta. Melyik a helyes alak? A töpörtyű a ré­gi, ma már csak a töpörödik igében élő töpik szónak a szár­mazéka. (Töpik = összeaszik). A tepertő, töpörtő és a töpör­tyű szó a régi magyar nyelv­ben is gyakran szerepel. Bár­melyiket használhatjuk hát nemcsak beszédünkben, ha­nem háztartásunkban is. Dr, Tóth István felszabadulás előtti ipar jel­lemzésekor plasztikus képet rajzol a kapitalista viszonyok komkurrencia harcáról, az anarchia piaci következmé­nyeiről. Megtudjuk, hogy a fejlett mezőgazdasággal és hí­res állattenyésztéssel rendel­kező járás területén a mező- gazdasági ipar kialakulására kevés lehetőség nyílt. Hason­lóképpen fékezte a helyi épí­tőanyagipar kibontakozását a budapesti táglagvárak verse­nye. melynek termékét az ol­csó dunai viziútom messze tud­ták elszállítani. A konjunktúra idején a já­rás ipari fejlődése az országos szinthez viszonyítva elmaradott nak bizonyult. A kisikapacitá- sú üzemeket alig fejlesztették. Nagyobb beruházásra nem ke­rült sor. Egyedül a cipőipar termelése volt korszerű, mely­nek termékeit — az időben végrehajtott felújítás és kapa­citásbővítés eredményéként — az országban szélesebb körben értékesítették. A kapitalista rablógazdálkodás bemutatásá­ra szemléletes példa az észak­mecseki bányavidék fejlődése, ahol a kereslet hatására első­sorban külszíni művelést foly­tattak. A nagyobb bányaléte­sítmények felújítását elhanya­golták. A tőkekoncentráció hát rányos vonását feltárva, Borai kimutatja, hogy a császtai, a váraljai, a mázai és a nagy- mányoki üzemek bír tok jogáét folyó harc a valóságban csak a konkurrencia megfojtását tűzte ki feladatul. Az eszter­gám—szászvári és később a Salgótarjáni Kőszánbánya Rt. csak azért Igyekezett a terüle­tet megszerezni, hogy a szén- értékesítésben monopol hely­zetre tegyen szert. A szocialista ipar általános lellemzéséből kitűnik, hogy a bonyhádi járás területén az átörökölt iparágak területi megoszlásán a szocializmus — a szükséglet szerint — változ­tatást eszközölt. A kisebb ka­pacitású és így nem gazdasá­gos üzemeket megszüntette. Felszámolta többek között a máza—szászvári erőművet és a kicsiny malmokat, melyekben az élő- és a holtmunka fel- használása a társadalmilag szükségesnél kisebb volt. Terv gazdálkodásunk arra töreke­dett, hogy a járás ipari szer­kezetét kiegyenlítetté formál­ja. A bányászat mellett az utóbbi években jelentős mér­tékben fejlesztette a vas-fém, a cipő- és az építőanyagipart. Ugyancsak a termelési viszo­nyok alapján értékeli Borai a járás ipari létesítményeinek munkaerő-szükségletét és an­nak irányulását. Részletesen foglalkozik az iparágak nyers-, segédanyag felhasználásával és beszerzésének földrajzi fel­tételeivel. Az értékesítés so­rán bemutatja a jellegzetes termékeket és azok fogyasztó­körét. Kimutatja, hogy pl. a Bonyhádi Cipőgyár értékesí­tése a minőség javulásával és az üzem profilirozásával szé­lesebb körűvé vált. Hasonló jelenség figyelhető meg a Bonyhádi Zománcgyár értéke­sítésénél is. Az utóbbi évek­ben mindkét iparág elérte azt a fejlettségi szintet, hogy je­lentős mennyiségű árut expor­tálhasson külföldre. Végül megállapítható az is, hogy a bonyhádi járás ipará­ról szóló könyv nem önma­gáért való munka. A szerző a tények alapos elemzése után a járás Ipari fejlődésének le­hetőségét is vázolja. Kár, hogy szűkebb hazánkban, Baranya megyében ilyen jellegű munka eddig még nem látott napvilá­got. Dr. Takács József Közszolgálati alkalmazottal« és hadirokkantai« arcképes igazolványának érvényesítése A MÁV vezérigazgatóság közli, hogy az 1960. évre ér­vényesített közszolgálati fekete színű arcképes igazolványok, a vak hadirokkantak díjtalan utazási igazolványai, és a hadi­rokkantaknak. valamint a hadi özvegyek részére 1960. évre ki­állított betétfüzetek 1961. már­cius hó 31-én 24 óráig érvé­nyesek. A közszolgálati alkalmazot­tak arcképes igazolványát 1961. évre 1961. február 1-től március 31-ig érvényesítik az illetékes igazgatóságok. Arcképes igazolványok ér­vényesítését, illetőleg azoknak újonnan történő kiállítását a MÁV által erre a célra készí­tett nyomtatványon kell igé­nyelni. A nyomtatvány ára 30 fillér. A nyomtatvány minden vasútállomás pénztáránál kész pénzbefizetés ellenében átve­hető. Az igazolványok érvényesí­tésére, illetőleg kiállításéra vo­natkozólag az egyes vasútigaz- gatóságok kívánságára részle­tes tájékoztatást adnak. Kovács Antal, a Pécsi Ter­vező Vállalat csoportvezetője 1956-ban fejezte be tanulmá­nyait a műegyetemen. Azóta dolgozik itt, Pécsett. A terve­zőirodában kerestük fel őt a minap. — Miért választotta ezt a szakmát? — Már gyerekkorom óta fog lalkoztatott az építészet, s mint kőműves tanuló közvet­len kapcsolatba is kerültem vele. Mindig az volt a vágyam, hogy egyszer tervező lehessek. Az út persze, amely a mérnö­ki diplomáig vezetett — nem volt könnyű, egyenes ívelésű. Szakérettségi vizsgát tettem, s Fejesedik a mohácsi kelkáposzta A szokatlanul meleg idő­járás miatt különös dolog történt a mohácsi kertséeze- tekben. Az úgynevezett ád­venti, tehát karácsony előtt kipalántázott kelkáposzta, a mohácsiak híres exportkáposz tája az enyhe tél következté­ben hirtelen fejlődésnek in­dult, levélbeborult. Rendes körülmények közt csak áp­rilis közepére éri el az ádven­ti kel a 60—70 dekás súlyt s akkor kerül, mint korai pri­mőr piacra, külföldre. A ká­posztafejek az idén már ja­nuár elejére elérték az ötven dekát és néhány nap múlva megkezdődhet a káposzta szü­ret utána kerültem a műegyetem-* re. — Milyen épületeket terve­zett eddig? — Mohácson két műemlék Spület restaurációjának, a >écsváradi sajtüzemnek a ter­veit én készítettem. A bólyi yermekotthon átalakításának a tervét, s az Állami Áruház infekciójának a galéria ter­veit is ugyancsak én csinál­tam. — Hogyan születik meg egy- egy épület tervrajza? — Az kérem nem is olyan egyszerű! Amikor a rendelést megkapjuk, figyelembe kell vennünk az épület funkcióját, a rendelő elképzeléseit, az épí­tés gazdaságosságát és még egy egész sor szempontot. — Mindezeket szem előtt tartva készítjük el a terveket, s ter­mészetesen arra is törekszünk, hogy valamit magunkból is adjunk, egyéni stílusjegyeket. Egy-egy épület első képe ter­mészetesen az agyban születik meg, mielőtt még ceruzát ven­nénk a kezünkbe — már lát­juk magunk előtt az épületet, A mi épületeinknek elsősorban a funkciót kell kielégíteni, s nagyon fontos, hogy a homlok­zat és a szerkezet egysége meglegyen. Ha a funkciót és a konstrukciót az építő tervező jól megoldja — akkor rossz ház nem születhetik. — Hogyan látja korunk épí­tészetét? — Sajnos az építészet mesz- sze elmaradt az igények mö­gött. Nemcsak nálunk, hanem világviszonylatban is. Magyar- országon még lassítja az épít­kezést a kézműipar jelleg. Tény, hogy a téglát tartjuk még mindig fő épületelemnek, amelyet ezelőtt több ezer év­vel már a mezopotámiaiak is jól ismertek és alkalmaztak. A jövő építőanyagát a panel­ben látom, az előregyártott elemekben. — Milyen tervei vannak? — Milyen terveim? Szerény részt vállalni abból a hatal­mas építkezésből, amely ma az egész országban óriási mérték­ben folyik. Jóleső érzés tudni, hogy a magasba törő épületek­ben ott van a mi munkánk, s az épületek valóban úgy ké­szültek el. ahogy azokat mi megálmodtuk. — Mit csinál szabadidejé­ben? — Sajnos az utóbbi időben kevés szabadidőm van, mivel most építek egy családi házat. Mivel építész vagyok, saját­kezűig csinálok majdnem mindent, (Hamar) Tanúságtétel az Egyesült Államok laoszi beavatkozásáról A Rudé Právo hanoi tudósítójának élményei a laoszi hadszíntérről Nehézgépkezelői vizsgá­val rendelkező 2 fő GÉPKEZELŐT keres azonnali felvételre a Pécsi 21. sz. AKÖV. Jelentkezés: Pécs, Rózsa Ferenc ». 22. sz. Gépkocsivezetői jogosítvány szükséges. 170 A nyugati propaganda, kü­lönösen az amerikai propa­ganda már hét év óta futósza­lagon gyártja a hazugságokat, hogy leplezze azokat a gaztet­teket. amelyeket az Egyesült Államok Laoszban rendszere­sen és eszközökben nemigen válogatva elkövet. A nyugati propaganda e napokban na­gyon erőlködik, hogy eltérítse a világ közvéleményének fi­gyelmét a legutóbbi gaztettről, a nemzetközi reakciónak Vien­tiane ellen intézett ármányos támadásáról. Mint egyike an­nak a két kommunista újság­írónak, akik szemtanúi voltak a város elleni támadásnak, akik átéltek a vientdanei har­cokat, elsősorban személyes élményeimet közlöm a közvé­leménnyel. Bár csak a hely­színen látottakról vagy hallot­takról írok, hiszem, hogy se­gítek vele laoszi barátainknak, és legalább részben segítek leleplezni az amerikai impe­rialisták piszkos munkáját. Kellemes téli trópusi nap­sütésben érkeztem a bámula­tosan csendes és nyugodt vá­rosba. Vientiane nyugodt volt, s lakosai éppen olyan barát­ságosan fogadtak bennünket, mint ahogyan a könyvek a közismert laoszi vendégszere­tetről írnak. A városban ün­nepi hangulat uralkodott, ép­pen akkor adták: át hivatalo­san a Szovjetunió gyors és készséges segítségét ... Nem egészen egy hét múlva Vientiane áldozatul esett annak a piszkos játék­nak, melyet alig tudunk meg­felelő kifejezéssel jellemezni. Csütörtökön, december 8-án borús nap köszöntött ránk. Az ablakból láttuk, hogy fehér karszalagos, álllg felfegyver­zett katonák vonulnak át gép­kocsikon a szálloda előtti úton. Elözönlöttók az utcákat, az egész várost. Egyszeriben min­den a feje tetejére állott. A vá­ros lázas görcsökben fetrengő gyermekhez hasonlított. Pán­célkocsik és nehéz gépfegyver­rel felszerelt dz&íppek vették körül a kormányépületet. Az­után megjelent Koupraszich Abhay ezredes, aki a város uraként mutatkozott be az újságíróknak. A december 8-tól 11-ig eltelt napok kemény iskolát jelentet­tek. Az amerikai imperialis­táktól felbérelt álcázott ellen­ségnek, többek között Koup­raszich ezredesnek és az olyan lagymatag, tanácstalan bábok­nak, mint Szounthon tábor­noknak azt a szerepet szánták, hogy semmisítsék meg a fő­várost őrző hazafias erőket. Drámai küzdelmek napjai voltak. Csütörtök: Koupraszich ez­redes államfordulatot hajt végre, ezzel kapcsolatban No­szavan ejtőernyősei és két thaiföldi század a főváros köz­vetlen közelében megvetik a lábukat. Péntek! Kong Le meghiúsí­totta Koupraszich puccskísér­letét és ismét ellenőrzi a vá­rost. Koupraszich, akinek si­került elmenekülnie és elszál­lítania csapatainak egy részét, felveszi a közvetlen kapcsola­tot Noszavan tábornok alaku­lataival. Souvanna Phouma este elhagyta az országot. Szombat: Katonai bizottság létesült a kormány mellett. Elnöke beleegyezik, hogy az ellenség betehesse a lábát a városba. Az ellenség katonai erői Vientiane körül össz­pontosulnak. Vasárnap: Pholszena minisz­ter a délutáni órákig irányí­totta a kormány tevékenysé­gét. A város felkészül a véde­lemre. A hazafias erők ébersége és határozottsága megakadályoz­ta. hogy az ötödik hadoszlop végrehajtsa művét. Az ameri­kaiaktól irányított nemzetközi kalandorok azonban újabb ár­mányt eszelnek ki. December 12-én nagyon bo­nyolult a helyzet. Az ellenség legalább öt zászlóaljat össz­pontosított a város délkeleti részén. Khinaimo katonai tá­bor, Thanaleng és Thadeua községek között A Dél-Laősz­ből tajvani repülőgépeken szállított ejtőernyősökön kívül a csapaitszállításokat Thai- földön át bonyolították le. Röviddel dél után Kong Le kapitányt is Pholszena mi­niszter házában találtuk. Egy­szerű földszinti helyiségben öt-hat padom ülő férfi tanács­kozik. Kong Le a felismerhe- tetlenségig megváltozott. A harminc éves fiatalember ar­cáról eltűnt az örökös mosoly, apró, rugalmas termete mint­ha meggörnyedt volna. Phol­szena és a többiek tekinteté­ben is visszatükröződik a vá­ros világos helyzetének fel­ismerése. Most Vientiane vé­delme jelenti az egész ország és az egész nép érdekeinek védelmét Amint megszólal, a helyiség is mintha más színt öltene. „Bármilyen komoly, sőt na­gyon komoly is a helyzet, a kormány kész teljesíteni és végrehajtani feladatait — mondja Pholszena. A minisz­ter szavai esküként hatnak. Ha egy újságírónak adott nyi­latkozatában mondotta volna e szavakat, csekélységnek tar­tanánk. de most éppen eleget mondott ahhoz, hogy kifejezze a pillanat komolyságát, a hű­séget és elszántságot. Kong le átnyújtotta a legfrissebb hírt: Ma Vientianetól mintegy 50 kilométerre délre további idegen, dél-vietnámi alakula­tot észleltek. Igen számottevő. Már nem tudnánk öt ujjun­kon megszámolni, mi mindent szerveztek az amerikai impe­rialisták Laosz lerohanására. A laoszi hazaárulókon, Csang Kaj-sek zsoldosain kívül thai­földi és dél-vietnámi alakula­tok is betörtek. Még a Fülöp- szigetekről is légionáriusokat küldtek. Vientiane közvetlen közelében, a Mekong túlsó partján ütöttek tanyát az ame­rikai tanácsadók. A válogatott nemzetközi banditáik új táma­dásra készülnek Laosz ellen. Kong Le kissé mosolyog bú- csúzásUnkkor. A becsületes hazafi nagy elhatározásának kis jelképe ez. Bízik önmagá­ban és katonáiban, érzi, hogy nincs egyedül, s hogy a Neo Lao Hakszat Párt szervezett népi fegyveres erői is helyü­kön állnak. Azóta sem Phol­szena minisztert, sem Kong Le kapitányt nem láttuk Bár sejtettük, hogy az ellenrég tá­madni fog, s hogy a támadás minden pillanatban bekövet­kezhet, mégsem gondoltuk, hogy éppen ez lesz az utolsó találkozásunk. (Folytatjuk,! Előttünk az élet A tervezőmérnök

Next

/
Thumbnails
Contents