Dunántúli Napló, 1961. január (18. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-29 / 25. szám

1981. JANUÁR 29. N API 0 Miért vezet már fél éve Pécsbánya? Az 1957. januárjától napjain­kig pontosan negyvenszer ér­tékelték a pécsi széntrösztben, hogy melyik bányakerület, il­letve akna lett első az adott hónapban, illetve negyedévben A jó emlékezetű statisztika szerint 20 esetben Vasas, 14 esetben Szabolcs és csak 6 esetben Pécsbánya. Nem valami előkelő hely ebben a 4 éves ranglistában Mégis, minden dicséret meg­illeti a pécsbányaiakat. Az utóbbi két negyedévben ugyan is szilárdan tartják az elsősé­get. gyakran 110 százalék felett járva. S noha az óév és újév fordulóján 9 százalékkal emel­kedett a tervük, január köze­pén 114 százalékig tornászták fel magukat, s ma 109 és fél százaléknál tartanak. Nem is tudni, mikor volt ilyen magas „tervugrás” után erre példa a pécsi azéntröszt- ben. Érdemes lesz hát meg­vizsgálni, hogy mi az oka és magyarázata ennek a párat­lan sikersorozatnak Pécsbá­nyán? Gyorsvágathaltás, tartalékképzés Hajek József föbányamester elvtárs már első mondataiban lehűti kiváncsi kedélyünket. Azt mondja semmi különleges­ről nem tud beszélni. Eredmé­Pécsi Cementáruipari Váll. 1 fő vizsgával rendel­kező férfit IDÖELEMZÖNEK azonnali belépéssel al­kalmaz. Fizetés meg­egyezés szerint. Jelentke­zés önéletrajzzal a válla- lat-munkaügyi osztályán. 10882 nyeiket olyan műszaki intézke­déseknek lehet köszönni, amit minden bányában ismernek. Hajek elvtárs a gyorsvágat- hajtassal kezdi. Szerinte ez mindennek az alfája és óme­gája. Valóban. Az 1959-es 25 —30 méteres havi előrehala­dással szemben tavaly kiemel­kedő teljesítmények születtek. A Rudnay László vezette fel­táró körletben Nagy Miklós szocialista brigádja sorba dön­tögette a tröszt vágathajtásban elért addigi rekordjait. Példá­jukat több csapat követte, így a múlt évben már az 50 mé­ter sem volt ritkaság Pécs- bányán. A másik két bányakerület Pécsbányára járt gyorsvágat- hajtást tanulni — és elmehet még ma is. A Nagy Miklós és Horváth János csapat ugyanis már 60 méterre tesznek ígére­tet. s a jelek szerint Nagy Mik lóséknál már ebben a hónap­ban meglesz. A tartalékfejtésekről van szó. Minden akna vezetőinek vágya, hogy legyen pár olyan fejtésük, amelyeket baj esetén — ha hirtelen összemegy vagy elmeddü] a bánya egy-egy sok szenet adó fejtése — igénybe lehessen venni. Tavaly, a terv állandó szo­rítása ellenére is olyan gyor­san haladtak a vágathajtással, hogy meg tudták ezt valósí­tani. Annyi tartalékot képez­tek, hogy sokan megirigyel­nék! Hogy milyen jól állnak ezen a téren, csak egy példá­val érzékeljük: január 13-án elárasztotta a víz és máig is használhatatlanná tette két fontos fejtésüket, a múlt va­sárnap összeomlott két másik nagyteljesítményű fejtésük. A négy fejtés a bányakerület ter­melésének több mint 20 száza­lékát adja, papírforma szerint ennyivel kellett volna csökken­nie a termelésnek is. A való­ságban Hajek elvtárs számítá­sa szerint — a hóközepi 114 százalékról csak 7 százalékkal fog visszaesni, s körülbelül 107 százaléknál zárnak január­ban. Noha a természeti csapások után igénybevettek egy nagy­teljesítményű tartalékfejtést, még mindig van négy. A ke­rület termelésének 25—30 szá­zalékát lehetne előállítani be­lőlük. Ideális helyzet — hála a gyorsvágathajtásnak. Nőit a munltakedv A műszaki intézkedések között feltétlenül meg kell említeni az ún. hazafelé hala­dó (a keresztvágat felé tartó) fejtések számának növekedé­sét. 1959-ben kevés ilyen fej­tést számláltak az aknán. A hazafelé való előkészítés ugyan is hosszabb időt igényel, s amikor az akna napról napra él. nincs idő rá. 1960-ban, a vágathajtás ugrásszerű meg­gyorsulásával erre is futotta a szuszból, s elérték, amit még egyszer sem sikerült: a fejté­sek 60 százaléka hazafelé tart. A hosszabb előkészítés bő­ségesen kamatozik ezeknél a fejtéseknél. Kisebb itt a szén­veszteség. s — mivel itt nincs szükség kijáró gurítókra — ke­vesebb a kevés szenet adó elő­váj ási munka. így több embert tudnak a szenelő munkahe­lyekre telepíteni, ami végső fokon az összüzemi teljesít­mény, illetve termelékenység emelkedését vonta maga utáni Mindez persze egymagában még nem elég. Végeredmény­ben minden az embereken mú­lott Pécsbányán is. A bányá­szokon, akik — Hajek elvtárs. Heiler András párttitkár, és Hámori András szb.-titkár egybehangzó véleménye sze­rint — ma nagyobb kedv ve, dolgoznak, mint a korábbi éves ben. Ezt mutatja a szocialista brigádok számának növekedé­se is. 13 brigád nyerte el ez- a címet Pécsbányán az elmúl 1 évben, s két szocialista címért küzdő brigád a napokban ala kui meg. Az emberek javuló munka­kedvét több okra lehet vissza­vezetni. A többi között arra is, hogy megszabadultak a főbum lizóktól. Azoktól, akiknél min­den szép szó falrahányt bor­sónak bizonyult a hosszú évek során. Az év elejére végképp betelt a pohár, s a fegyelem- rontókat — mintegy ötven em­bert — elbocsátották. Vannak még apróbb pécs- bányai sajátosságok, amelyek nehezen kimutathatók ugyan, de előnyösen hatnak a terme­lésre. Ilyenek például: a bá­nyászok kora (a vájárok átla­gos" életkora 31—32 év. a leg­jobb arány valamennyi bánya­kerületben) vagy az a tény, hogy Pécsbányán többen jár­nak technikumba, középisko­lába és egyetemre a dolgozók közül, mint a jóval nagyobb létszámú szabolcsi kerületben. Apró. de említésre méltó dol­gok ezek Ezzel ki is merítettük a té­mát. Nincs ember Pécsbányán, aki újabb magyarázatot tudna adni a kerület elsőségére. E szerint igaza volt Hajek elv­társnak: nem tettek semmi kü­lönösebbet. Csak azt, amiről már évek óta beszélünk, amit már minden műszaki ismer, s ami még most sem vált min­denütt gyakorlattá. M. h. Rövid számvetés a zárszámadás előtt A gerdei Petőfi Termelőszö­vetkezet gazdái még tulajdon­képpen a nagy esemény, a zárszámadó közgyűlés előtt áll nak. De a számvetés már meg történt és most a jól fűtött iro­dában a közös gazdaság köny­velőjével, Kaszai Józseffel a számoszlapokkal teleírt jegyző könyvekben lapozgatunk. Sze­re ;nénk tájékozódni a gerdei Pe'öfi Tsz tagjainak elmúlt évi jövedelméről. Először is adjuk össze a tételeket, és néz zük meg, mennyi a termelő­szövetkezet elmúlt évi jöve­delme. — A jegyzőkönyv szerint szép haszonra számítunk az elmúlt év alapján — válaszol­ja a fiatal könyvelő. Számítá­sunk alapján a gerdei Petőfi 1960-as jövedelme 1 113 260 fo­rint. Ezt természetesen nem osztjuk ki teljesem, hiszem tar­talékolunk a tsz fejlesztésének céljaira is. — Mindezek alapján meny­nyit fizetnek munkaegységen­ként? — érdeklődtünk a köny­ve1 ótól. Úgy tudjuk, hogy a pécsi Járásban mi fizetjük a legma­gasabb munkaegység értéket, ugyanis közel 41 forintot osz­tunk a tagságnak. Miközben a könyvelővel be­szél getünk, szinte egymásnak Jtflták a kilincset a tsz tagjai- Hárancsi Józsefié, Szabó Jó­zsef, majd később a tsz elnö­ke, Kozma József, Kőműves György, a közös gazdaság ko­vácsa, a pártszervezet titkára, Gál Vince bácsi és a mindig mosolygós arcú Szekeres Jó­zsefné. Fázósan húzódtak a kályha köré, a kezüket dörzsölgettók. — Bezzeg nem fáztunk a nyáron — egyenesítgette gém- beredett ujjait Karancsd Jó­zsefné. Mert nyáron aztán volt ám munkánk! Én például 16 hízó bikát gondoztam, etettem, ezenkívül a mezőre is kijár­tam, amikor szorított a hely­zet. Bizony kora hajnalban keltem és késő este feküdtem. De nem hiába, mert ahogy a napokban a férjemmel számol gattuk, több mint 700 munka­egységet szereztünk. Én már azért is büszke vagyok erre a teljesítményre, mert ebből 431 egység az én munkám ered­ménye, férjem ugyanis bete­ges. — Karancsimé megérdemli a dicséretet — szól közbe Kő­műves György. — Jórészt neki köszönhetjük, hogy a 16 hízott bikát jó pénzért értékesíthet­tük az év végén. Ez pedig na­gyon hozzájárult ahhoz, hogy nálunk a munkaegység értéke 41 forint lett — No, de azért mi sem ma­radtunk el — tolta a feje bub­Sujbé József jára a kék svájci sapkát Sza­bó József fogatos. Igaz-e, me­nyecske? — kacsintott Szeke- resmére. Meghat én is össze­szedtem azért 460 egységet — pedig nehéz volt a munkánk az ősszel. Bizony előfordult, hogy a traktor is. elsüllyedt a vendégmarasztaló gerdei sár­ban, de-az én két lovam nem hagyta ott a répás szekeret — büszkélkedett Szabó József. — De hát nemcsak jó lo­vaink vannak nekünk.. hanem nagyon szép hízókat is nevel­tünk — tette hozzá Kozma József elnök. Nem nagy a tsz- ünk, mindössze 453 hold, mé­gis 176 sertést neveltünk fel, ennek egy részét már el is ad­tuk körfogyasztásra. Emellett közel 60 szarvasmarhát tar­tunk a saját építésű istállónk­ban. Volt ugyan egy kis baj kezdetben az állatok elhelye­zésével, de aztán a múlt év folyamán építettünk a serté­sek részére, méghozzá saját erőből, egy 50 férőhelyes sül­dőszállást. Annyira szeretnénk szaporítani a sertésállományt, hogy ismét szükségünk lesz, egy újabb 20 férőhelyes sül­dőszállásra. — De ne hagyja ki ám a nö­vénytermesztőket sem — szólt közbe Szekeresné. Igaz, hogy mi a másik oldalról hozzuk a házhoz a pénzt. — nevetett az asszony — de azért mi is meg­érdemeljük, hogy rólunk is beszéljenek. — Hát ami azt illeti, szépen dolgoztak — ismerte el az el­nök. Nálunk a kukoricát két­szer kapálták, termett is belő­le elegendő, jutott a hízóknak, a sertéseknek és a bikáknak egyaránt, de került a tehenek­nek is a szecskára, hogy minél többet fejhessünk tőlük. A búr gonyánk is jól sikerült. Egész évben szénen gondoztuk, több mint másfélszázezer forintot kaptunk érte. A búzánk is jól fizetett, a tervezettnél másfél mázsával termeltünk belőle többet holdanként. A cukor­répát meg egyenesen a vízből szedtük Id, mégis betakarítot­tuk, pedig termett holdanként 150 mázsa. Az eredményeink­nek az a titka, hogy sok ilyen asszony van a szövetkezetben. mint Szekeresné, Karancsdné, akiknek a munkájára mindig lehet számítani. És nem kis mértékben köszönhetők az eredmények Szlamkai József növénytermesztési brigádveze­tőnek, aki szinte éjt-nappall; téve dolgozott, irányította a munkát és most is azon töri a fejét, hogyan tudnánk az idén még többet kihozni a föl­dekból, mint tavaly. No de nemcsak azokat dicsérem, akik most itt vannak a szo­bában, Íriszen akármelyik ta­gunkat is említem, csak elis­meréssel szólhatok munkájuk­ról. Fehér Sándor és családja például 865 munkaegységet szerzett, több mint 35 000 fo­rint lesz a jövedelmük. Mészá­ros Gézáék 689 munkaegység­gel fejezték be az évet, közel 30 000 forint üti a markukat. De így vehetnem számba szin­te valamennyi tagunkat; — És még egy dolog, amiről nem feledkezhetünk meg, ami­kor a gerdei Petőfi Termelő- szövetkezet eredményedről írunk. Ebben a kis közös gaz­daságban sohasem kellett a tag ságot a munkára ösztönözni. Amint a termelőszövetkezet vezetői elmondták, szánté ver­sengtek azért, hogy minden munkát időben, pontosan és szakszerűen végezzenek ed. Igyekezetüknek megérett a gyümölcse, a közeli napokban történő zárszámadás igazolja a gerdei Petőfi Termelőszövet­kezet gazdádnak szorgalmát. László—Nagy Aki becsapja önmagát fTi falun beszélget az ember, egy téma szinte állan­dóan vissza-visszatér: kevés a fiatal a tsz-ben, mert elmentek a városba. Ennek bizonyításául sok-sok példát lehetne említeni. Az utóbbi időben olyan jelenséggel is találkozni, hogy néhány idősebb ember is a város felé ka­csingat. Nem jellemző tünet ez, de hogy van ilyen jelen­ség, azt az élet bizonyítja. A porcelángyárban dolgozó Cs. István esete — ha nem is tipikus —, de megközelítően ebbe a problémakörbe illik. Nemeskén jómódú gazda volt. Amikor a községben 1959 márciusában megalakult a tsz, családjával együtt 6 is a közös utat választotta. Telik, múlik az idő s Cs. István alig egy évre, hogy a belépési nyilatkozatot aláírta — már Pécsett a porcelán- gyárban dolgozik. A gyárban természetesen érdeklődtek, miért hagyta el a falut, mi volt az a sürgős dolog, ami az 58 éves parasztembert, aki életének nagyobbik részét falun töltötte, a városba hozta. íme a nemeskei tanács pecséttel ellátott hivatalos átirata: „Cs. Istvánnak Nemeskén 13 hold földje volt, amelyet a jó gazda gondosságával művelt meg családjával. 1959 márciusában feleségével és leányával be­lépett a helyi tsz-be, majd ősszel Pécsett házat vásárolt, a tsz-ből önkényesen kilépett és Pécsre költözött. Felesége és leánya állandóan az itteni házukban lakik, hogy laká­sukat itt is fenntarthassák. A tsz-ből kilépésük után a tsz a földterületét kimérte és a községi tanács kötelezte a föld­jeinek további megművelésére, amelyet ő kiadott kisha- szonbérletbe. Az elmúlt év őszén csak azért költözött el. hogy ne kelljen neki és családjának a tsz-ben dolgozni...” Érdemes keresni, kutatni az okot, miért fordított hátat falujának, mi az a „mágnes”, ami a városba vonzotta. Ke­restem a gyárban, de hiába, mert megbetegedett, táppén­zen van. De ha akarok vele beszélni, itt lakik a gyár kö­zelében — saját házában — otthon biztosan megtalálom — mondották. /~ktthon volt. Szoba-konyhás lakása van, az épület má- sik részében pedig egy munkáscsalád lakik. Amikor arra fordítjuk a szót, hogy megérte-e otthagy­ni a falut, ha nem is túlságosan határozottan, de fejbólin- tással válaszol. A válaszból és a beszélgetésből úgy tűnik, hogy a „sza­badidő” miatt hagyta el a falut. De később kiderül — mint mondja —, hogy egyéni gazda korában sokkal többet dol­gozott, mint a tsz-ben. Miért nem jutott eszébe akikor egyéni korában a városba költözni? — Na meg most vettem ezt a házat. -. gondoltam, a lányom is bejön a városba, -mert ugye érettségizett. Lánya a tsz-ben volt könyvelő, most a pécsi postán dolgozik. Nagyon fura „indold’ az érettségi! Szerinte tehát érett­ségizett fiatalnak derogál a „vidék”. Ügy véli, hogy a tsz- ben csak a „tehén fara melletti logikával" lehet élni? Ilyen gondolkodásmóddal, hogy csak egy példát említsünk, a mezőgazdasági technikumot végzett sok fiatal talán az „íróasztalnak” tanult? Gyűrűzik a szó, előkerül a kereset is. — Bizony, kartárs, vem volt valami sok. Az elmúlt évben a zárszámadáskor 15 forintot osztottak munkaegysé­genként ... Senki sem állítja, hogy a 15 forintos munkaegység külő­nősen jó kereset. De azt is hozzá kell számítani, hogy kezdő tsz volt s az első év valóban nem sikerült valami fényesen. De azért úgylátszik nem kellett koplalnia. Ha 80 ezer forintos házat tudott venni, j 3 És itt az üzemben? — 5.50 forintos órabérben dolgozom a kőművesek mel­lett. Körülbelül úgy 1100—1200 forintot keresek havon­ként. Igaz, most táppénzen vagyok; ** — Mi a baj? — Az orvos megvizsgált s tust mondta, hagy a tüdőm nincs rendben. Amint elmondja, soha nem eolt baja a tüdejének Csak mióta a városba költözött. — Az a sok por biztosan rárakódott, amit a kőművesek mellett beszívtam — mondja. Aztán még hozzáteszi, hogy a „szabad életnek, a jó levegőnek nincs párja”. Összegezzük csak az indokokat! A kevés tsz-beli^ ke­l-eset, a városi több „szabadidő” és az érettségizett lánya — ezek voltak, amik faluja elhagyására ösztönözték. De azért tegyük hozzá, hogy a városban állandó bejelentett lakása van, Nemeskén pedig ideiglenes. Ügy tűnik, mintha két vasat tartana a tűzben. Melyik melegszik hamarabb? Nos, tegyünk egy kis számítást és aztán kiderül a vá­lasz az eredeti kérdésre: megérte-e? Való igaz, hogy a nemeskei tsz tavaly 15 forintot fi­zetett munkaegységenként. És most? — Nem kevesebb, mint 40 forint lesz egy munkaegy­ség értéke — mondja a tanácstitkár és helyesel a tsz köny­velője is. — Szépen fejlődtünk, pedig kevés a munkáskéz. Elkelne a jó szakember, a jó tanácsadó is. Idézzük a kimutatást, mennyit kerestek a tsz-ben? Elő­” szőr ne is a fiatalabbakat, hanem az idősebbeket vegyük. Mikó István bácsi 69 éves, éjjeliőr a tsz-ben, de 312 munkaegységet mutat a könyv. Tehát még ő is meg­kereste a több mint havi 1000 forintját. Cs. István az állat- tenyésztésben dolgozott, míg tsz-tag volt. Nos, innen is egy­két példát. Tóth Sándor — 50 év körül jár — nem keve­sebb, mint 479 munkaegységre kapja a 40 forintot. Id. He­gedűs Istvánnak — 60 év körüli, szintén az állattenyész­tésben dolgozik — 373 munkaegysége van, de nem dol­gozta, végig az évet, mert megbetegedett. Vegye csak elő a ceruzát Cs. István és számítsa ki, hol kereshetett volna többet, a tsz-ben vagy pedig a gyár­ban? A tsz-kőnyvelő maga mondotta él, hogy megkeresi az 1200 forintot havonként, de inkább többet. A lánya is meg­kereshetne ennyit. Nem szólva a feleségéről, aki most se­hol sem dolgozik, s Cs. István bevallása szerint ő és a lá­nya segítik, küldik haza a pénzt.:; De van a dolognak másik oldala is és ha ezt a prob­lémát boncolgatjuk, feltétlen meg kell említeni. Cs. István eljött a faluból a gyárba dolgozni. Egy munkaerővel keve­sebb a falun (nem is akármilyen gazda volt Cs. István!) és ugyanakkor egy városi ember elől elfoglal egy állást. Lánya is „ebben a cipőben jár”. De elfoglal egy lakást is! Pedig Nemeskén olyan szép háza van, hogy ha Pécs bár­mely legszebb helyére „ültetnénk”, akkor sem vallana vele szégyent. A falu legszebb háza. Felesége most egyedül lakia... \lemcsak egy Cs. István van ebben az országban, s nem 1 ’ tudom, hogy mi esik jobban nekik: ha a városi mun­kásság kissé sanda szemmel néz ezekre a cs. Istvánokra, vagy pedig az, ha a falujukban jól kereső, megbecsült em­berek lennének, a GARAY FERENC Szekeres Józsefné Karan esi Józsefné

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents