Dunántúli Napló, 1961. január (18. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-29 / 25. szám

N APLÖ 1961. JAMJAR 29. 6 A Központi Statisztikai Hivatal jelentése a hároméves terv teljesítéséről A népgazdaság fejlődése, a lakosság anyagi és kulturális ellátottságának alakulása 1958—1960-han Csőmbe idegenlégiója kritikussá teszi a kongói helyzetet Ruanda Lrundi követeli a belga gyámság megszüntetését 1958—60-ban a magyar dol­gozók jelentős sikereket értek el a népgazdaság fejlesztésé­ben, a szocialista termelési Vi­szonyok kiterjesztésében, az életszínvonal emelésében. Mindezekben túlszárnyalták a hároméves tervben kitűzött célokat. Az eredetileg megszabott feladatok jelentős túlteljesíté­sét elősegítette az. hogy 1B59, év elején a Magyar Szocialista Munkáspárt — az 1958 évi eredményeik alapján — a szo­cializmus építésének általános gyorsítására mozgósította a dől gozókat. A népgazdaság fej­lődésének meggyorsításához hozzájárult a nemzetközi gaz­dasági kapcsolatok — ezen be­lül elsősorban a szocialista or­szágokkal való kapcsolatok — jelentős kiszélesítése. I. A LAKOSSÁG száma fis A TÁRSADALOM szerke­zete. A tervidőszak folyamán vég­rehajtott népszámlálás előze­tes adatai szerint I960, január 1-én a lakosság száma 9 976 530 fő volt. majd 1960. júliusában elérte és túlhaladta a tízmillió főt. II. A NEMZETI JÖVEDELEM TERMELÉSE ES FELHA8Z­NÄLÄSA A nemzeti jövedelem a há­roméves tervben előirányzott 13 százalékkal szemben 1960- ban — előzetes számítások sze­rint — mintegy 20 százalék­kal haladta meg az 1957. évit. A nemzeti jövedelem ter­melésében növekvő szerepe volt az iparnak. Az ipari termelés 1957-ről 1960-ra az előirányzott 22 százalékkal szemben 60 szá­zalékkal nőtt. A mezőgazdaság összterme­lése 1958—60-ban — az előze­tes számítások szerint — át­lagosan 11—12 százalékkal ha­ladta meg az 1955—57. évek átlagát. III. BERUHÁZÁSOK — FELÚJÍTÁSOK lékka] — nőtt és jelenleg meg­haladja az 1 300 000 főt. Ez a növekedés lényegesen több, mint amennyit a terv előírt. V. mezögazdasag A hároméves tervidőszak so­rán alapvető társadalmi átala­kulás ment végbe a mezőgaz­daságban. A dolgozó parasztság túl­nyomó többsége a nagyüze­mi gazdálkodás útjára lépett. Az 1961. január 20-1 adatok szerint 6 750 termelőszövet­kezet volt az országban, a termelőszövetkezetek tagjai­nak száma meghaladta az 1 100 000-et. A szocialista (az állami és a szövetkezeti) szek­tor aránya az ország szántó- területéből 1961. január 20-án 87,2 százalék volt. A hároméves terv időszaká­ban a mezőgazdaság 19 000 traktort, 2 100 darab gabona- kombájnt és jelentős számú traktoros munkagépet — töb­bek között több mint 19 000 traktorekét, kb. 9000 vetőgépet, 2400 silókambájttt — kapott. 1960. év végén a traktorállo­mány elérte a 40 000 darabot, az egy traktorra jutó szántó­terület az 1957. évi 357 kát. holdról 1960. év végére 230 kait. holdra csökkent A lakosság megnövekedett vásárlóereje, a növekvő ex­portigények kielégítése a fel­vásárlás fokozását tette szük­ségessé. A nagyüzemi gazdál­kodás térhódítása lehetővé tette az árutermelés növelését. A három év alatt az összes fel­vásárlás kb. 15 százalékkal nőtt Több fontos cikk, mint pl. a kenyérgabona, a vágó­sertés. a tojás felvásárlása el­maradt az előirányzattól. A felvásárlási tervtől való elma­radás, valamint a lakosság fo­gyasztásának az előirányzott­nál nagyobbmérvű növekedése egyes mezőgazdasági termé­kek kivitelének csökkentését és egyes élelmiszerek behoza­talának fokozását tette szüksé­geséé. VI. KÖZLEKEDÉS Vilit a lakosság anyagi hely­zete. A munkások és alkalmazot­tak egy keresőre jutó reál­bére — a nyereségrészesedést is számításba véve — 1960- ban 10—11 százalékkal volt több, mint 1957-ben. (A hároméves terv — a nye­reségrészesedés nélkül — 6 százalékos reálbémövekedést Irányzott elő.) A LAKOSSÁG EGÉSZSÉG- ÜGYI É8 KULTURÁLIS ELLÁTOTTSÁGA 1958—60. években tovább ja­vultak az egészségügyi viszo­nyok. A tervidőszak során — elsősorban a mezőgazdasági termelőszövetkezeti mozgalom növekedésével — lényegesen megnőtt azoknak a száma, akikre az általános társadalom biztosítás kiterjed. A tervidő­szak végén az egész lakosság­nak mintegy 85 százaléka volt már jogosult a társadalom­biztosítási szolgáltatások igény bevételére. A tervidőszak so­rán az orvosok száma ezeröt­százzal (10,6 százalékkal), a kórházi ágyak száma kétezer- ötszázzal, a rendelőintézeti or­vosi munkaórák napi átlaga több, mint 8 százalékkal emel­kedett. Lényegesen kiterjesz­tették a kötelező védőoltáso­kat, ennek folytán csökkent a fertőző megbetegedések száma. Jelentősen csökkent a csecse­mőhalandóság: míg 1938-ban ezer élveszülött közül százhar­mincegy nem érte meg az egy éves kort és 1957-ben ez a? arány 63 volt, addig 1960-ban ezer élveszülött közül 47 halt meg egy éves kora előtt. Az egészségügyi viszonyok javulása megmutatkozik töb­bek között abb'm is. lv><*v e születéskori várható átlagos élettartam csaknem eléri a hetven évet, ami tizennégy évvel több. m<nt a felszsba­(íllli\S nóne-ylűm. lálás idején (1941-ben) volt. A tervidőszak három éve alatt háromszázharmincezer tanuló .előzte be általános is­kolai tanulmányait, kilcncvcnhatezcr középisko­lás érettségizett és tizeüki- lencezer fiatal szerzett egye­temi, főiskolai diplomát. Ez idő szerint már évente há­romszor annyian tesznek érett­ségi vizsgát, illetve szereznek egyetemi és főiskolai oklevelet mint a felszabadulás előtti években. A hároméves terv időszaká­ban számos új iskola épült: az általános iskolai osztályter­mek száma kétezeregyszáz­zal, a középiskoláké négvszáz- kilencvenöttel gyarapodott. Az állam a hároméves terv időszakában fokozott gondot fordított a lakosság általános műveltségének szervezett ok­tatáson túlmező fejlesztésére Is. Jelentősen nőtt a kiadott művek száma és példányszá­ma: 1958—60. években összesen ötvenötezer mű (könyv, zene­mű. brossára, stb.) jelent meg, százhatvanmillió példányban, amelyből kilencvenötmillió volt a könyvek példányszáma. Tovább bővült a kulturális intézmények hálózata is. A mozik száma három év alatt négyszázzal nőtt. Több mint százötven mozit átalakítottak szélesvásznú vetítésre. Három év alatt negyvenhat magvar játékfilm készült, ezek közül öt nyert díjat a külön­böző nemzetközi filmfesztivá­lon. Újjáépült a Miskolci Nem­zeti Színház, a Debreceni Cso­konai Színház Kamaraszínhá­za valamint " nvíreevházi szín ház, megkezdte működését az Ódrv Színpad. A rádióelőfizetők száma 1958 —1989-: a négyszázötvenezerrel eme1 kod 'tt é-s 1960. vésén meg haladta a kétmilliókétszáz­ezret, A hároméves terv első évében mePindült a rendszeres televíziós adás. A szabadsás- hesyi adóállomáson kívül Ké­kesen, Szentesen, Pécsett, Sop­ronban. MisVniecvn közvetítő áu"mások épültek. Budapest. 1981. január hó 29 Központi statisztikai Hivatal. Mckeown tábornok, aki há­rom héttel ezelőtt vette át a kongói ENSZ-csapatok főpa­rancsnokságát. egyhetes kör­utazást tett Kongóban, hogy személyesen győződjék meg a katonai helyzetről. Az ír tá­bornok szombaton Leopold- vüle-ben sajtóértekezleten szá­molt be kőrútján szerzett be­nyomásairól. Elmondotta, hogy vélemé­nye szerint a kongói heiyze* „súlyos’*. Lehetőleg kerülni kell, hogy súlyosabb összecsa­pások történjenek a törvényes kormány és a szakadárok csa- patai között. Kijelentette: kritikussá Vál­hat a helyzet amiatt, hogy Csőmbe jól fizetett európai zsoldosokból idegenlégiót állí­tott fel. Egyes értesülések sze­rint ennek az idegenlégiónak már háromszáz európai — fő­leg belga és német — tagja van. Csőmbe „hadügyminisztere" Európa, sőt a világ minden részéből toborzott össze jó pénzért mindenre kapható zsoldosokat. A magas Zsold az Egyesült Államokból, Nagy- Brítannlából, Franciaország­ból, Nyugat-Németországból, Izraelből, Dél-Afrikából, Rho- dézlából és természetesen Bel­giumból is Katangába vonzot­ta a gátlástalan söpredék olyan Nyugati hírügynökségek je­lentik, hogy Macmillan, angol miniszterelnök és De Gaulle francia köztársasági elnök szombaton délben megkezdte tárgyalásait Rambouillet-ban. Francia hivatalos közlés sze­rint a kétnapos tanácskozások­ra nem állítottak össze napi­rendet s úgy tudják, hogy nem adnak ki róluk hivatalos köz- ’eményt. A Reuter értesülésed szerint a tanácskozások előterében Hruscsov és Kennedy esetle­ges márciusi New York-i ta­lálkozója, valamint a kelet­seregét, amelyet — az AP sze­rint — nem véletlenül nevez­tek el a „félelmetesek" csapa­tának. Piszkosak, fegyelmezetlenek, durvák és amikor egy-egy vál­lalkozás után valósággal el­árasztják Elisabeth vlUe-t, csaknem kivétel nélkül dülön­gélnek a részegségtől. Fizeté­sük havi 400—840 dollár kö­zött mozog, attól függően, hogy kinek milyen rangot sikerült elérnie. Van közöttük olyan, aki Belgiumban pankrációs birkózó volt s háromheti „te­vékenység után a Ddzsungél* ben hadnaggyá lépett elő. Egy belga szakács szintén három hét alatt olyan „érdemeket” szerzett, hogy őrnagyi rangot kapott. A belga gyámság alatt álló Ruanda Ufundi ideiglenes tör­vényhozó gyűlése az ENSZ főtitkárához írt üzenetében követeli, hogy azonnal szüntes­sék meg a terület felett gya­korolt belga gyámságot. Az ideiglenes törvényhozó gyűlés erélyesen tiltakozik az ellen a belga határozat ellen, hogy az eredetileg januárra kitűzött törvényhozási válasz­tásokat elhalasztják. Ez az in­tézkedés összefügg Belgium­nak azzal a szándékával, hogy a gyámsági területeit újabb támadásokra használja fel Kongó ellen. nyugati csúcsértekezlet kilátá­sad állnak. Megvitatják való­színűleg a leszerelés, Kongó, Laosz és Algéria kérdését is. Vasárnap délben csatlako­zik a két államférfihez Debré francia miniszterelnök és Cou- ve de Murville külügyminisz­ter is. Az AP tudósítója rámutat, hogy a Rambouillet-ban folyó tanácskozásokat szigorú titok­tartás veszi körül. A sajío képviselőivel közölték, „ne számítsanak részletes tájékoz­tatásra“. Az angol miniszter­elnök vasárnap este hazauta­zik Londonba. ———- ---------­M acmillan és Da Gaulle megkezdte tárgyalásait Rambouillet-ban A hároméves tervidőszak so­rán — 1959. évi árakon szá­mítva beruházásokra 89 mil­liárd forintot, felújításokra 29 milliárd forintot fordítottunk. A beruházásokra fordított összeg egyharmada Budapes­ten került felhasználásra és kétharmada a vidék fejleszté­sét szolgálta. A beruházások kb. 10 szá­zaléka jutott lakásépítkezési célokra. A hároméves tervidőszak so­rán állami és magánerőből összesen 130 000 lakás ké­szült el. a tervben előirány­zott 110 000-rel szemben. A beruházási tevékenység nagymértékű fejlődésével nem tartott lépést a beruházások előkészítésének és végrehajtá­sának színvonala. A beruházá­sok üzembehelyezéee elhúzó­dott. a megvalósított beruhá­zások egy része többe került, mint amennyit előirányoztak. IV. IPAR A hároméves terv időszaká­ban az Ipari termelés évi átla­gos növekedése meghaladta a 12 százalékot. Előzetes adatok szerint 1960- ban az állami ipar termelése 41 százalékkal, a szövetke­zeti iparé 25 százalékkal, (együttesen mintegy 40 szá­zalékkal) haladta meg az. 1957. évi szintet. A szocialista szektor az állami iparvállalatok és kisipari ter­melőszövetkezetek — aránya az ipari termelésben 1960-ban mintegy 98 százalék volt. Az állami ipar termelésén belül a nehézipar termelése három év alatt mintegy 49 százalékkal, a könnyűiparé 34 százalékkal, az élelmiszeriparé 19 százalékkal emelkedett. Három év alatt a szocialista iparban foglalkoztatott mun­kások és alkalmazottak, vala­mint szövetkezeti tagok szá­la* 186 500 fővel — H száza­A hároméves terv időszaká­ban jelentős mértékben nőtt a közlekedési vállalatok szállí­tási teljesítménye, bővült a közlekedési hálózat és nőtt a járműállomány. 1960-ban a te­herforgalom 45 százalékkal, a személyforgalom 33 százalék­kal volt nagyobb, mint 1957- ben. A vasutak áruszállítása a három év alatt 31 százalékkal, utasforgalma 45 százalékkal emelkedett. Előrehaladt a tervidőszak folyamán a közúti hálózat kor­szerűsítése is. Három év alatt közel 2000 km hosszú útsza­kaszt pormentes, bitumenes burkolattal láttak el. Az utasforgalmat lebonyo­lító távolsági autóbuszok há­lózata 2500 km-rel bővült, jár­műparkja mintegy 1000 autó­busszal nőtt, utasforgalma csaknem megkétszereződött. VII. KÜLKERESKEDELEM A tervidőszak során jelentő­sen bővültek az ország nem­zetközi gazdasági kapcsolatai. 1958. és 1960. között a behoza­tali forgalom évenként átlago­san 23 százalékkal, a kiviteli forgalom 13 százalékkal nőtt. A tervidőszakban — a korábbi évekhez hason­lóan — a behozatal legna­gyobb része anyag és fél­késztermék volt és növeke­dett a gépbehozatal. 1958-ban a behozott érték 70 százalékát tették ki az anya­gok és a félkésztermékek és 17 százalékát a gépek, 1980- ban ez az arány 60 százalék, illetve 27 százalék volt. • A kivitelben a gépipar ter­mékeinek aránya 1960-ban el­érte a 38 százalékot. Vm. A LAKOSSÁG JÖVE­DELME ÉS VÁSÁRLÁSAI A hároméves terv időszaká­ban jelentősen — a tervezett­nél nagyobb mértékben — Ja­így kezdődőit... Adatok és tények a gyarmatosítás történetéből Az angol gyarmatosítók 1757- ben elérkezettnek látták az időt, hogy döntő támadást in­dítsanak a belső viszálytól meggyengült ország ellen. A korszerűen félfegyverziett an- goi csapatok az 1757-es plessá győzelem után leágazták Ban­gáidét és Bhizart. Kormányzá­suk első következménye az 1770-es éhínség, amelynek kö­vetkeztében e két gazdag tar­tomány lakosságának egyhar­mada elpusztult. India birtok- ’ása mérhetetlen gazdagsághoz jutatta az angol burzsoáziát, de koldussá tette a gyarmat sok százmilliós nénét. India, leigázása után kiinduló pontja lett a további hódításoknak. Hatalmas gazdasági és ember­tartalékaira támaszkodva fog­lalták el a britek Cyelont, s később a Mauritius szigetet, Malájföldet, Burmát és az Tndlai-óceán partjain fekvő egyéb birtokait. Míg az angol Kelet-Indiai Társaság Indiában meg Kíná­ban önkényeskedett. a holland gyarmatosítók fegyverei Indo­néziában a Németalföldi Keres kedelmi Társaságnak biztosí­tották a kizsákmányolás mo­nopóliumát. A rendkívül rossz pénzügyi helyzetével küzdő holland királyság az indonéz nép kifosztására bevezette az úgynevezett „kötelező termé­kek rendszerét, amelynek ér­telmében a gyarmati paraszt­ság köteles volt földjét a hol­landok utasításai szerint ex­portnövényekkel — cukornád­dal. indigóval, dohánnyal be­vetni, s az így nyert termést átadni a gyarmati hatóságok­nak. A gyarmatosítók érdekét szolgáié mezőgazdasági rend­szer a nagymultú indonéz kéz­műipar s általában minden nem mezőgazdasági termelési ág elsorvasztásához vezetett — azonban a hollandoknak mint­egy 900 000 000 gulden tiszta profitot hajtott! A holland vas­úti és csatornahálózat fejlő­dését, a textilipar fellendülé­sét számos új iparág kialaku­lását, — kivétel nélkül Indo­nézia kifosztása tette lehetővé. Afrika lerohanása Afrika gyarmatosítása a rab- szolgakereskedelemmel kezdő­dött. Csak a brit kalózok 1680- tól 1786-ig több mint kétmil­lió bennszülöttet hurcoltak el. A rabszolgák 12,5 százaléka már a kikötőben elpusztult. 4,5 százaléka az eladás előtt és U százaléka a „szoktatás" idején. Az emberkereskedelem megszüntetéséig több mint 100 000 000 négert „exportál­tak” Afrikából. Azoknak az ál­dozatoknak a száma azonban, akiket megöltek a rabszolga­vadászat során — mindörökre ismeretlen maradt. Való tény, hegy a fehér „civilizátorok’1 számos ellenálló törzset irtot­tak ki s ennek következtében egyes afrikai területek csak­nem teljesen elnéptelenedtek. Az afrikai birtokok roppant gazdasági jelentőségét azon­ban csak a múlt század köze­pén kezdték felismerni a gyar­matosítók. Afrika lerohanása a múlt század utolsó negyedé­ben kezdődött. 1876-ban terü­letének még csak 10,8 százalé­ka volt gyarmat: 1900-ban már a földrész 90,4 százalékán osz­tozkodtak a gyarmatosítók! Az angolok — akárcsak an­nakidején Indiában — kezdet­ben előszeretettel alakítottak hadsereggel rendelkező „keres­kedelmi társaságokat” ame­lyek rémuralmat teremtettek az általuk kizsákmányolt vi­déken. Ilyen társaság volt a Royal Niger és a Sout Africa Company. Ez utóbbit Cecil Rhodes, az angol kolonialisták leghirhedtebb afrikai úttörője vezette. Rhodes minden esz­közt felhasznált, amellyel a gyarmatosítást elő lehet moz­dítani. A törzsfőkkel előnyös szerződéseket kötött, s ezeket később megtagadta. Előszere­tettel szított viszályt a benn­szülött népek között s ha így nem én el sikert, népirtó hábo rúkat indított így 1874-ben csapatai megtámadták és ki­fosztották Kumastt, rövid idő múlva annektáltáik Trans- waalt és háborút provokáltak a zuluk ellen. Közben a franciák a Földkö­zi-tenger felől támadva nagy sietséggel igyekeztek megelőz­ni a Zambezi medence Má délről törő angolokat. Rövide­sen leigázták Szenegált lero­hanták az Elefántcsont-partot, Dahomeyt és Kongó egv részét. 1870-ben Németországnak még nem voltak gyarmatai. A 70-es években Karl Petes né­met Ügynök beutazta Kelet- Afrlköt s csellel, vesztegetés­sel, és kényszerrel állítólagos szerződések aláírására bírta ra a néger törzsfőket. így került Kamerun, Togo, s a Dól- Nyugat Aírika-i gyarmat a német imperialisták karmaiba. Tanganyika 1899-ben történt leigázása 120 000 néger férfi, nő és gyermek életébe került. De talán a belgák kongói ural­ma szemléltetheti lagjobban a gyarmatosítók kegyetlenségét. Erről elég annyit mefíjeevez- nünk, hogy a belga uralom évei alatt Kongó lakossága mintegy 10 000 000 fővel csök­kent A múlt század 90-es éveinek végére a gyarmatosító hatal­mak már felosztották egymás között nemcsak Afrikát, de az egész világot is. Szándékuk elején már nem voltak ..gaz­dátlan” területek. Az első Vi­lágháború előtt 99,4 millió négyzetkilométernyi területen 929,9 millió ember nyögte a gyarmati Igát, Amint Lenin írta: „A kapi­talizmus olyan világrendszer­ré fejlődött, amelyben marok­nyi „előrehaladott” ország evar matl elnyomásban tartja és pénzügyileg fojtogatja a föld lakosságának óriási többségét” (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents