Dunántúli Napló, 1961. január (18. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-03 / 2. szám

1961. JANUAR 3. NAPin 5 Szemlélet és tárgyilagos­ság dolga, hogy a néző át­nyújtja-e a „pécsi pálmát“ a szerzőnek, és a színháznak a Tűzijáték bemutatójáért. Az elismerés attól függ, hogy az előadás megérteti-e a közön­séggel: mit akar a szerző — helyesebben a szerzők — és mit akar a színház. A szándék érthető, és az el­lenérzések ellenére is elisme­rés jár a szerzőnek és a szín­háznak egyaránt. Természetesen nem az álta­lános színházi Igények bármi- némű leszállításáról van szó, de érthető a szándék: a közön­séget úgy szórakoztatni, hogy azmár-már a varieté látványos ságával vetekedjen, műfaji szempontból érdekes legyen és frissességben, zenei élvezet­ben is eredetibbet adjon a hagyományos operettnél; A Tűzijáték a szószerinti látványosságban elsőrangú. Eleven, sziporkázó, a színpad a szó legvalódibb értelmében szikrázik. Nyilvános díszlete- zések, cirkuszi porond, tra­péz, bohócok, családi panop­tikum és sok-sok muzsika. Zenében is — ha patináját, értékét tekintve nem is hagy­ja el a klasszikus operetteket — ugyancsak elsőrangú. Nem hiába népszerű Burkhardt mu zsikája az egész világon, hi­szen néhány Burkhardt-zene- szám jóval megelőzte a Tűzi­játék — nemcsak a pécsi — de magyarországi bemutatóját is. A nemzetközi zenei közvé­lemény joggal tartja a fiatal karmestert a könnyűzene egyik mesterének, sőt néme­lyek már Gerschwin nevével együtt emlegetik. Muzsikája változatos, kultúráit, hajlé­kony és gazdag hangulatú. A Tűzijátékban azokat a zened elemeket emelte művészibb, eredetibb rangra, amelyekkel annakidején már Ábrahám Pál is élt a jazz-operett meg­teremtésének hőskorában. Ami viszont Ábrahám Pál zenéjé­ben inkább még gyakran a klasszikus operettre emlékezte tett, az Burkhardtnál friss, eredeti és modernebb. Műfaji szempontból inkább keverék, a meglévő hagyomá­nyos formák keverése — ope­rett, zenésvígjáték és varieté — mint eredeti forma. A tulajdonképpeni elégület- lenséget a Tűzijáték „irodal­mi“ tartalma adja. Szövegé­ben nem több, mint valame­lyes felfrissítése a füttere* operettvilágmak. Egy jól ka- rikírozott kispolgári család amelynek minden sarja ée tagja egyugyanazon tartalom mai, de más formában vise” a kispolgár természetrajzát.- Kivételt képez Alex, a „láza­dó", aki megvált ettől a kör­nyezettől és cirkuszt alapított. A családfő születésnapjára rendezett gyülekezetbe betop­pant Alex feleségével együtt és a legnagyobb megbotránko­zást nem is magatartásával, nagyvilági allűrjeivel váltja ki a család tagjaiból, hanem azzal, hogy még táplálja is a kis Anna gyermeteg vágyako­zását a cirkuszi élet iránt. A végére azért rendbe jön minden, mert a kis Anna ál­mában ott van Alex cirkuszá­ban, elkápráztatja a csupa látvány, pompa és fény, de a végén mégis megmarad a csa­lád kertésze mellett. Hamis operettilluz’ó persze ez is. Bi­zonytalan a szöveg, bizonyta­Jár-c fo<rantyú a konyhabútorhoz? Múlt év februárjában konyha­bútort vásároltunk Hidason. A bútort hazaszállítottuk! de nem kantunk hozzá fogantyúkat és gombokat, s hiányzott a szek­rényből egy polc is. Detró László boltvcrető azt Ígérte, hogy mind­ezeket később megkapjuk. Több­szöri érdeklődésünk azóta hiába­való volt. a fogantyúkat, gombo­kat és a hiányzó polcot még nindig nem kaptuk meg. Szeret­nénk tudni, hogy egyáltalán jár-e az új konyhabútorhoz fo­gantyú és ha igen, miért nem kaphatjuk azt meg, PÉK IMRE Mnyatechnikus. lan az, hogy akamak-e a szö­vegírók egyáltalán valamit mondani, így hamissá válik a „társadalmi mondanivaló“ Is. mert a Tűzijáték nem szenved ebben hiányt. A kispolgári életmódot, fel­fogást maró gúnnyal, remekül alkalmazott eszközökkel kifi­gurázza, ez helyes. Helyette előbb a felemás, moráljában igen könnyű cirkuszi világot ajánlja, majd később ezt se. A szöveg, a mondanivaló csak addig jó, addig frappáns, amíg a kispolgárt gúnyolja, de a színpadon már annyian és annyiszor gúnyolták a kis­polgárt —* jobban, és klasszi­kus művészek —■ így ez a pró­bálkozás bizony kevéssé győz meg. És még az a kárpótlás is hiányzik, hogy a szerzők friss, eleven szellemességgel, szipor­kázó helyzetkomikumokkal szórakoztatják a közönséget. Csak az első felvonás szelle­mes, ötletes megoldásai, és a második felvonásban néhány humoros helyzet dicsérhető, de ez is a színészeik érdeme, mert elsősorban színészi, alkati hu­mor. * A rendezés igényes, jó. Radványi Zsuzsa a rendezői megoldásokat, ötleteket nem az operett tárából kölcsönöz­te, hanem éppenúgy eredetiség re törekedett, mint a szerző. Nagyon sok olyan jelenet van a Tűzijátékban, amelyet első­sorban a rendező tehetsége emelt rangra. Külön elisme­rés a varieté-sorozatért. Szel­lemesen, jól rendezett jelenet. A darabban tulajdonképpen kevesebb van — a szövegrészt, a játékot tekintve — mint amennyire a színészek képe­sek. Néha ki is törnek a szűk­vezért BBerepkörből, aaemmel­láthatóan átlépik a szövegírók szegényes határait, és ez első­sorban a remek komikus-trió­ra vonatkozik. Szabó Samu, Széplaky Endre és Faludl László, ahol csak lehet, egyet­len lehetőséget se szalasztva el — mókáznak, karikíroznak. Hármójuk alakítása nagysze­rűen fűszerezi az előadást. Korándy Dénes szerepe egy­síkú, amit tesz a színpadon, a zalighanem a legtöbb, amit az adott kereteken belül meg­tehet. Tipikus kispolgári csa­ládfő, emberi és társadalmi korlátokkal. A feleségét ala­kító Arany Kató sem igen tu­dott mit kezdeni a szereppel, nem elsősorban ő az oka, hogy játéka elégületlenséget okoz. A három rokon nő— Bá- zsa Éva, Koós Olga és Pataky Erzsi — remek volit. Minden mozdulamik, minden szavuk külön karikatúra. Medgyesi Mária szépen és kulturáltan énekelt, ügyesen, kedvesen alakította a bakfis- lóny szerepét. Tomanek Nándor Alex Obolski szerepében ugyancsak jó volt. Nagyvilági és gátlás­talan, magabiztos, és ha a cirkuszvilág illúziója megkö­vetelte az elérzékenyülést, az­zal sem maradt adós. Takács Margit szerepe volt talán a leghálátlanabb, mert elsősor­ban Iduna alakja idézi a már száasaar-ezerszer megjátszott, megénekelt oparettprimadon­nát. Énekszámai dicsérik, egyébként a szerephez mást, újat nem is adhatott. Mátray Mária, a szeleburdi, szinte családtagnak számitó szakácsnő szerepében dicsére­tes, Szerencsi Hugó pedig az inas szerepében nyújtott sike­rült karakter alakítást. Thiery Árpád Egy év mérlege Művészek nyilatkozata az 1960-as esztendőről A festőművész: Platthy György — Az 1960-as esztendő sokat jelentett számomra. Ebben az évben mintegy harminc képet festettem. Három képpel sze­repeltem a pécsi tavaszi tár­laton, az egyikkel harmadik díjat nyertem. Novemberben került sor a Pedagógiai Főis­kola művésztanárainak a kö­zös kiállítására, amelyen ugyancsak szerepeltem. Ügy érzem, hogy ebben az eszten­dőben sokat gazdagodott a mű­vészetem, különösen a szín­világom lett merészebb, telje­sebb. Amit az 1959-es eszten­dőben grafikában oldottam meg jól, azt 1960-ban már olajban is sikeresen megfes­tettem. Persze, sok még a ten­nivaló, a jellem- és karakter­ábrázolás mellett természete­sen még formai kérdések is foglalkoztatnak. Az új monda­nivalóhoz emelkedettebb stí­lust kell keresni. Arra törek­szem, hogy mind egyénibb módon tolmácsoljam érzései­met. gondolataimat e ma em­beréről a képzőművészet sajá­tos eszközeivel. A legnagyobb öröm az év végén ért: ugyanis annyi sok év után valóra vált az a vágyam, amely eddig csak álom volt: műtermet kap­tam. A karmester: Pauluss Elemér — Mi jelentene nagyobb örömet és nagyobb boldogsá­got számomra, mint látni, hogyan lesz napról napra élet- erősebb a pécsi opera, amely­ről mindinkább kezdenek tu­domást szerezni másutt is az országban. Sokan úgy emleget­nek, mint az opera fantom­ját, s talán van ebben valami igazság, mert mindig szív­ügyemnek tekintettem az ope­ra megteremtését, Létrehozását Pécsett. 1960-ra esik tulaj­donképpen az opera megvaló­sulásának Ideje, ebben a szín­házi évadban méginkább kitel­jesedik, tökéletesedik az opera­Mennyi pénzt költ „nagy családunk“ a gyerekekre Két emelet ráépítésével 11 kétszoba összkomfortos lakás­sal bővül a Perczel utca 24. számú ház. Az új lakásokat a PIK és az OTP megbízásából a Baranya megyei Építőipari Válla­lat építi. A szép és korszerűen beren­dezett új-mecsekaljai 2-es szá­mú óvodába látogattunk el a déli órákban, ahol érthetetlen módon csend fogadott. A szo­katlan csend oka rövid idő alatt kiderült, amikor dr. Cser* tán Lászlóné óvónő bevezetett bennünket az ebédlőbe, ahol a tisztaságtól ragyogó asztalok mellett fegyelmezetten, közel 00 kedves arcú, jóltáplált kis­fiú és kislány ült, várva, hogy a „szolgálatban lévő” naposok jó étvágyat kívánjanak az ebédhez és megkezdhessék a finom mákostészta falatozását. Dr. Csertán Lászlónétól ér­deklődtünk az óvoda ellátott­sága iránt. — Hatvan gyerekünk van, akik négy óvónő és három daj­ka irányítása mellett élik nap­köziben kis kollektív életüket. A kicsik nálunk töltött ideje be van osztva, így van lehető­ség játszani, amit a sok ked­ves játék — babák, bútorok, autók stb. — biztosít. Ezen­kívül most már folyamatosan rátérünk a politechnika — barkácsolás, varrás — játék­közben való bevezetésére. To­vábbá nem utolsó sorban jut idő pihenésre is. — Mit esznek a gyerekek? — Az étkezés bőséges és íz­letes ételekből áll. Jtt az óvo­dában főzünk s a gyerekek annyit esznek, amennyit csak akarnak. Regeglixe a kávé, vagy kakaó mellé általában szalonnát, felvágottat, vajat kapnak. Ebédre 2—3 tál étel van uzsonnára hasonlóan a reggeli­hez, szintén hideg étel van. Minden héten kapnak a gyere­kek gyümölcsöt, süteményt — torta, krémes — és esetenként csokoládét is. — A szülők a gyermekek el­látásáért mennyit fizetnek? — A fizetés a szülők anyagi helyzetétől függ, napi két fo­rinttól 5 forintig, a legtöbb gyerekért havi 120 forintot fi­zetnek — mondotta dr. Cser­tán Lászlóné. 1960-ban Pécs III. kerületi óvodájának gyermekei mennyi élelmiszert fogyaszthattak el? — kérdeztük meg az Üzemélel­mezési Vállalattól. A vállalat illetékesei elmon­dották, hogy körülbelül 900 ezer forintba kerül a III. ke­rületi óvodák 1960. évi élel­mezése. Többek között 70 ezer forintért zsírt, 70 ezer forint­ért lisztet. 35 ezer forintért cukrot, 240 ezer forintért húst, 4 ezer forintért kakaót, 28 ezer forintért vajat, 84 ezer forint­ért kenyeret, 84 ezer forintért tejet és 8 ezer forintért gyü­mölcsöt fogyasztottak el 1960- ban a Pécs III. kerületi óvo­dák gyermekei; Schmidt Attn» ELŐTTÜNK AS ÉLET Nagy szerepekből: a Tóth Mariból, az Anna Frankból, a Pygmalion Elisájából, a Ványa bácsi Szondájából és olyan ki­sebb szerepekből próbálom az ő művészi alakját összerakni, mint A világ legszebb szereimé nek Stellája, a Bekötött szem­mel ifjú egyetemi hallgatója, a Tündérlaki lányok Sárikájából az Ellenségeik Nadjájából, A kapitány kislányából és a Fi­garó házassága Zsuzsijából. Mert ezek mind hozzátartoz­nak az ő eddigi „múltjához”. Margittay Ági a Pécsi Nem­zeti Színház egyik legtehetsé­gesebb tagja. Alig pár éve még hogy itt él városunkban, de máris olyan szerepek állnaik mögötte, amelyek sikeres meg­oldásához nem kevés rutin és felkészültség szükséges. Nála igaz, nem volt még neg a ru­tin, hiszen itt kezdte pálya­futását, de a rutint valami más helyettesítette nála, hogy si­kerre vitte valamennyi szere­pét. S ez pedig a lelkesedés és az a belső tűz, amely átfűti mindig alakításait. A fiatal színésznő eddigi alakításai szé­les skálájúnk, már sokféle sze­repet játszott, gyermeket, bakfist, szerelmes lányt, vén­lányt, asszonyt, stb-t. Egy-egy szerep sikeres meg­oldása azon áll, vagy bukik, hogy a művész mennyire tudja átélni, magáévá tenni a szö­vegét, mennyire tudja azono­sítani magát szerepével. S ha visszagondolunk eddigi sze­repeire, rá kell jönnünk, hogy a szerepek gazdag kibontása mellett mindig hozzáadta az ő meleg líraiságát is. — Nagyon szeretem a szín­házat, s az eddigi szerepei­met is mind szerettem. Úgy érzem, hogy az én életem gaz­dagabb, mint más embereké, hiszen én egyszer a kislány, máskor a szerelmes, a csaló­dott vénlány, s ha kell — az öregasszony szerepét élem. — A szerepekkel magamat is szó­rakoztatom, meg aztán annyi mindent el tudók mondani az embereknek a színpadon. Azt hiszem, Csehov Ványa bá csijával például sikerült vala­mit hozzáadnunk ahhoz a té­telhez, amely szerint a célta­lan élet nem lehet teljes és nem lehet boldog. — Mit csinál szabadidejé­ben?. — A legszívesebben utazom. Szeretem az utazást. A nyáron öt hetet töltöttem Franciaor­szágban és Olaszországban. — Sokat jelentett számomra ez az öt hét, sok új élménnyel, imp­resszióval tértem haza. Szeret­nék minél több országot meg­ismerni, azt hiszem, nincs szebb, mint népek kultúráját, életét megismerni. Szinte kora gyermekkorom óta csábit a mesés India, s ma sem tettem le róla, hogy egyszer elmegyek. — Milyen új szerepre ké­szül? — Most nehéz egy kicsit a helyzetem, mert Budapestre járok próbákra. A Petőfi Szín­házban vendégszerepelek, ja­nuár 12-én lesz a premier. — lubay—Vas—Bánki: Egy sze­melem három éjszakája című Javabban játszom a főszerepet, egy költő feleségét. A darab a háború idején játszódik, s ne­kem igen hálás szerep jutott. Közben Pécsett is játszom a Figaró házasságában és a Vá- vya bácsiban. — Szeretnék minél'többet és minél jobban játszani, életre kelteni különböző korok, írók különféle alakjait típusait. Szó mkoztatni, de inkább elgondol­koztatni szeretem az embere­ket. Jóleső és boldogító érzés azért tenni valamit, hogy ■szebb és emberibb legyen az élet. Mert a színház erre is tanít. (HAMAR) előadások színvonala. Pécs, ez a nagy zenekultúrájű város megérdemelte az operát, s az 19GÓ-as esztendő azt bizonyít­ja, hogy a közönség meg is szerette az együttesünket. A költő: Bárdost Németh János — A költői termést, az ihle­tet.— nem lehet irányítani: volt időszak, amikor a zápor erejével jöttek a versek, s vi­szont voltak sovány idősza­kaim is. Az 1960-as év ezek közé tartozik. S ebben hosz- szabb betegségem is ludas. Mégis a költői termés nem apadt el. Versek mellett az idén is folytattam irodalmi emlékeim feldolgozását. Az 1960-as év eredménye, hogy hosszabb szünet után „Carmina Hungartka” címmel megjelent a verseskötetem, az utolsó másfél évtized termésé­ből válogatva. Remélem, jövő­ben nagyobb lehetőség adódik a nyilvánosságra és a fiókok­ban maradt versek is eljutnak méltó helyükre: az olvasók kezébe. <H. I.) Névadó ünnepség Pécsváradon Megható ünnepség színhe­lye volt január 1-én a pécs- váradi „Zengő” együttes pró­baterme. Ismerősök, dalostár­sak, rokonok és barátok várták délután 3 órakor Gáspárék, az együttes fiatal, lelkes tagjai­nak gyermekét. A szépen fel* díszített terembe az úttörők sorfala közt érkezett meg a kis baba a névadó szülőkkel. A kis Klárikát elsőnek az énekkar köszöntötte dallal. Majd a pártszervezet, a KISZ- szervezet, a községi tanács, a termelőszövetkezet, az együt­tes és az úttörők ajándékát adták át felköszöntő monda­tok kíséretében; Akik résztvettek ezen az ün­nepségen meggyőződhettek ró­la, hogy nagy öröm a kis em­berke megérkezése a család­ba, olyan öröm, amilyent csak a mi rendszerünk adhat az emberiségnek, mert mélységes humanizmusa az igazi ember­szeretet talajából fakad. Baranyaszentgyörgyön a múlt év tavaszán alakult meg a termelőszövetkezet. — Tsz község lett a falu és prob­lémát jelentett az állatok el­helyezése. Ez a probléma most részben megoldódott, mert nemrég történt meg a termelő- szövetkezetben egy 20 férőhe­lyes sertésfiaztató és egy 50 férőhelyes növendékrriarha is­tálló műszaki átvétele; Elekfalvy István vb.-elnök. Bírósági hír Duka Félix, az elmúlt év október 9-én a meszes! kisven­déglőben szórakozott. Záróra­kor a bolt vezetője távozásra szólította fel, azonban ő nem hagyta el a vendéglőt. A bolt vezetője kituszkolta Dukát és az üzletet lezárta; Duka ek­kor bosszúból többször bezör­getett a boltba, s amikor a vezető kiment az utcára, Duka egy vastag karóval többször fejbeütötte. A bolt vezetőiéi a mentők szállították el, 20 na­pon túl gyógyuló agyrázkó* dást szenvedett. A megyei bíróság a vádlot­tat szándékos emberölés bűn­tettének kísérletéért 2 évi bör­tönbüntetésre ítélte! A színésznő

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents