Dunántúli Napló, 1960. december (17. évfolyam, 283-308. szám)
1960-12-10-01 / 291. szám
fLÄG'T’RÖLETÄRJAI, EGYES CL JETEK J NjjfcTtgX DUNÄNIUU , NAPLÓ A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BARANYA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA II. ÉVFOLYAM, 291. SZÄM ÄRA: 50 FILLÉR 1960. DECEMBER 10. SZOMBAT Mi épül Pécsett 1961-ben? Ajándék a KlSZ-kongresszusnak Rádióműsor De Gaulle tábornok Algériába érkezett Egy év a geresdi tsz-ben Negyedévi beszámolók űz országgyűlés helyesli a kormánynak ízt az elhatározását, hogy a tél folyamán lényegében ejezzük be a mezőgazdaság szocialista átalakításit Befejeződött az országgyűlés ülésszaka Az országgyűlés pénteki ülésén folytatta a mezőgazda* i helyzetéről és az előttünk álló feladatokról szóló beszélő vitáját. Részt vett az ülésen Kádár János, a Magyar Szocialista mkáspárt Központi Bizottságának első titkára, dr. Mün- h Ferenc, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, tzku Béla, Fehér Lajos, Fock Jenő, Kállai Gyula, Kiss Káli, Marosán György, Rónai Sándor, Somogyi Miklós, az iZMP Politikai Bizottságának tagjai, Gáspár Sándor, Kocsin Zoltán, Szirmai István, az MSZMP Politikai Bízottjának póttagjai, Benke Valéria, Csergő János, Czinege jós, Czottner Sándor, dr. Doleschall Frigyes, Kisházi ön, Kossá István, Kovács Imre, Losonczi Pál, dr. Nezvál renc, Nyers Rezső, dr, Sik Endre, Tausz János, Trautmann sső minisztereká A diplomáciai páholyokban helyet foglalt a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője és tagja. Az ülést Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke nyitotta meg. A vita első felszólalója, Papp Lajos képviselő, a mező- gazdasági építkezések helyzetéről, problémáiról szólott. I A képviselő a beszámolót elfogadta. Boros Gergely, Békés megye országgyűlési képviselője számadatokkal ismertette, hogyan hódított tért a megyében a nagyüzemi gazdálkodás, s mennyivel magasabbak voltak a termésátlagok a szövetkezeti gazdaságokban, mint az egyéni parcellákon. A beszámolót elfogadta. Ezután Lombos Ferenc Győr-Sopron megyei képviselő ismertette az első termelőszövetkezeti megye eredményeit. A beszámolót elfogadta. Szünet után Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára emelkedett szólásra. Az eddigi úton megyünk tovább Kádár János elvtárs besséde risztéit Országgyűlés! Képviselőtársaim! \ mezőgazdaság szocialista Alakításának befejezése fejlésünk jelenlegi szakaszában lamennyi belső kérdésünk zül a legnagyobb horderejű minden tekintetben a fejlő- s kulcsa. A Magyar Szocia- ta Munkáspárt VII. kong- sszu&a megállapította, hogy Népköztársaság rendjének nszolidálása és megszilárdí- « után rendszerünk további litikai erősítése mind inkább döntően a soron levő gazda- gi és kulturális feladatok hess megoldásától függ. Ami a gazdasági fejlődést Ä éti: ismeretes, hogy a Köz- mti Bizottság múlt év már- isi határozata nagy visszhan- t keltett az országban. Mun- sok, parasztok, értelmisé- ek százezrei, milliói tették agukévá azt a jelszót, hogy orsitsuk meg hazánkban a ocialista építést. Ennek eredőnyeképpen nagy lendületet az ipari termelés fejlesztő, a mezőgazdasági termelés Jlődésnek indult, előreha- ütunk a közművelődésben, a uveszeti és a tudományos ef területén is. lebbi hetekben a jövő évi tervüket. legkapják Hároméves tervünk még nem fejeződött be, de az eddig Ismert adatok szerint valószínű, hogy az ipari terhelés növekedése meghaladja a 10 százalékot, a mező- gazdasági termelésé pedig a 12 százalékot. beruházás lényegesen na- fobb volt a tervezettnél. Kü- ,n kiemelem a mezőgazdasági SSygépek beszerzésére fordí- >tt összegeket. Az ország gép- l.o máriya — a traktorok, wnbájnok és más mezőgazdáéi nagygépek száma — ta- aly csaknem egynegyedével, z idén pedig több mint 30 zúzalékkal növekedett. Nem erkedni akarok ezzel, csupán fejlődés üteméit akarom ér- ékeltetni, hiszen aligha van rszág, amely egymást követő ét esztendőben ilyen mértéken _ emelte volna a mezőgazdáéi nagygépek számát. A termelésben, a beruházásán elért nagyarányú fejlődés gyütt járt az életszínvonal megfelelő emelkedéséivel. Önök tudják, hogy 1957 elején a dolgozók reálbére 14—16 százalékkal növekedett. Az utána következő időszak feladata volt, hogy ezt a reálbér növekedést megfelelő termelőmunkával alátámasszuk. Teljes mértékben sikerült célunkat elérni, a tervezett hat százalék helyett kilenc százalékos az egy keresőre jutó reálbéremelkedés. Az ötéves terv egészével némiképpen más a helyzet, ötéves tervünket két évvel ezelőtt kezdtük kidolgozni. Közben olyan nemzetközi tárgyalásokat folytathattunk, amelyeknek eredményeképpen egy döntő vonatkozásban máris jobban állunk, mint bármely eddigi tervünk indulásakor: ötéves tervünkhöz több mint 70 százalékig biztosítottuk a nyersanyag- és energia- szükségletet és ami nem kevésbé fontos: a megfelelő rendeléseket is. A terv egésze azonban még nincs készen. Át kell dolgozni. De pontosan ellenkező okokból, mint amikről a Magyar Népköztársaság ellenségei beszélnek. Arról van szó, hogy amikor mi — némi óvatossággal — a hároméves terv időszakéra az ipari termelésiben évenként hat-hét, legfeljebb nyolc százalékos fejlődést terveztünk, a fejlődés pedig 11—12—13 százalék, 1 (Nagy taps.) A jövedelem növekedését tükrözi a fogyasztás is: három év alatt 20 százalékkal növekedett. Ez pedig nem csekélység. Mindent egybevetve: ha az év végén összegezzük majd a hároméves terv eredményeit, megállapíthatjuk, hogy az ország nemcsak visszajutott a szocializmus építésének egyenes útjára, hanem újabb nagy lendületet vett hazánkban a szocialista építőmunka. A hároméves terv teljesítésével és túlteljesítésével a magyar népi demokrácia, a párt és a nép összefogott ereje világraszóló győzelmet aratott. Ezzel elértük másik célunkat is, amely tudvalevőleg az volt, hogy új ötéves tervünkhöz magasabb és szilárdabb kiindulópontot, alapot teremtsünk. Népgazdaságunk mostani helyzete lehetővé teszi, hogy a jövő évben töretlenül haladjunk tovább előre. A jövő évi tervek kidolgozása befejezéshez közeledik, s így a gyárak minden valószínűség szerint a legközeatokor nyilvánvaló, hogy a fejlődés üteme új helyzetet teremt az ötéves terv szempontjából is. A korábbi elképzelések módosítását megköveteli az a másik Központi Bizottságunk és kormányunk szerint igen pozitív — tényező is, hogy az elmúlt két esztendő alatt olyan ütemet vett a mezőgazdaság szocialista átalakulása, ami legszebb reményeinket is meghaladja. Az ötéves tervet tehát átdolgozzuk. Ehhez két-három hónap szükséges még. De az átdolgozott új ötéves terv — s ezt szeretném itt az or* szággyűlésnek és erről a helyről az egész dolgozó ma* gyár népnek megmondani — a VII. kongresszuson elfogadott fő irányszámokon alapszik. Attól annyiban tér csak el, hogy valamennyi lényeges vonatkozásban ma* gasabb célokat tűztünk ki, mint ahogy azt egy évvel ezelőtt terveztük. Csak többtermeléssel, csak jobb és gazdaságosabb munkával lehet tovább emelni az életszínvonalat Kádár János ezután a termelékenység alakulásáról és a normákról beszélt. Hangsúlyoz ez is így lesz mindaddig, amíg szervezett emberi munka, termelő tevékenység lesz. Ezt ta, hogy a termelékenység a azért mondom így. mert ellenhároméves terv időszakában kedvezőbben alakult, mint az azt megelőző éveikben, de növekedése valamivel alatta marad annak az aránynak, amit három év alatt szerettünk volna elérni. — Véleményem szerint —* s ez nemcsak az én véleményem — két tényezőre vezethető ez vissza. Az egyik a normák helyes kezelése. Szeretném emlékeztetni a Tisztelt Ország- gyűlést arra. hogy 1957 elején, amikor a Központi Bizottságunk és kormányunk kidolgozta gazdaságpolitikánk fő vo* nalait, elhatároztuk, hogy — figyelemmel mindarra a negatívumra is, amit az előző évek gyakorlata mutatott — a normák megállapításánál más módszert követünk mint korábban. A normákat ugyanis a világon -mindenütt fejlesztik s ségeink már megint hangoztatják: íme: „újból jönnek a normával”. A korábbi években nálunk két—-három, esetleg négyévenként kormányrendelettel. tehát az egész országban egyszerre egységesen rendezték a normát. Ez egyik módja a normarendezésr.ek. Mi azonban úgy ítéltük meg, hogy ez a módszer nem helyes, nem lehet, igazságos, mert ha három—négy évenként az egész országban egyszerre, nagyjából azonos nívón rendezik a normákat, akkor ez óhatatlanul hátrányos lehet a dől* gozók egyes kategóriájára. Mindenki tudja ugyanis, aki termeléssel foglalkozik, hagy a műszaki fejlődés nem egyszerre és nem azonos szinten jelentkezik az iparágak ösz- szességében. Ha tehát egyszer* re azonos szinten -rendezik a normákat az egész országban, akkor ez hátrányos lehet' az olyan üzemben dolgozókra, ahol nem fejlődött arányosan a technika, vagy nem tartottak lépést a munkaszervezés korszerű követelményeivel. Ezért mi a normarendezés másik módját választottuk. Azt mondtuk, hogy a normarendezesnek folyamatosnak kell lennie. Tehát ha egy termelési ágazat, vagy üzem — jobb munkaszervezéssel, vagy új gépek beállításával — megteremti a gyorsabb, könyebb és jobb munka feltételeit, akkor ott a normákat rendezni kell. Ez az igazságos, helyes út. — A gyakorlatban azonban mindez nem ment úgy, ahogy 1957-ben elhatároztuk; Miért nem? Gazdasági vezetőink egy részének gondolkozásában — talán az elleni orrad alom egyik káros hatásaként — visz szamaradt olyan ferde szemlélet, amely valamiféle népszerűtlen dolognak tekinti a normarendezést. Ezért nem módosították megfelelően a normákat olyan iparágakban, illetve gyárakban, ahol pedig az elmúlt három évben korszerűsítették a munkaszervezést. a technológiát vagy jobb nyersanyagot kaptak; — Most óva intjük a gazdasági vezetőket mindenfajta kapkodástól; attól, hogy amolyan „dixr-durr bele” — alapon egykét hét alatt akarják megoldani mindazt, amit két- három esztendő alatt Elmulasztottak. A szocialista épít- tés és a dolgozó nép elemi érdeke. hogy ezt a kérdést az előttünk álló évben körülltekin tőén — és feltétlenül a dolgozókkal folytatott előzetes tanácskozások alapján —• oldjuk meg; A másik tényező a gazdasági vezetés bizonyos nehézkessége. Állítom, hogy a mi gazdasági vezetésünk nem rossz. Lehetetlenség is volna az dien kezőjét mondani, amikor a hároméves terv ilyen eredményeiről adhatunk számot. Gazdasági vezetésünk mégis bizonyos javításra szoruL Szocialista hazánkban az élet viharos tempóban megy élőre és ez természetesen nagyobb lendületet kíván általában a dolgozó emberektől. Több fejtörést, gondolkodást és az ú; helyzethez való alkalmazkodást mindenkitől, s mindinkább a vezetőktől. Vonatkozik ez elsősorban a gazdasági vezetőkre. Csaknem négy esztendő tapasztalata bizonyítja, hogy az általunk kidolgozott gazdasági irányelvek helyesek. Jól döntöttünk a megtermelt érték elosztásáról. arról, hogy a megtermelt értékből mennyit fordítsunk a termelőerők fejlesz* tésere, mennyit fogyasztásra, s milyen iparágakban helyezzük el a beruházandó tőkét. Következetesen megvalósítottuk azt az egyik fő gazdaságpoli tikai elvünket is, hogy a-szocializmus építése együtt járjon a dolgozók életszínvonalának rendszeres emelésével. Élteikül ugyanis nem lehet szocialista társadalmat építeni. Nem egészen következetes azonban a gazdaságpolitikai elvek érvényesítése a mindennapok gyakorlatában. Most ezt kell megkövetelnünk. — A gazdasági irányításban a vezetési módszerek felülvizsgálatán kívül — úgy gondolom — még egy nagyon fontos tennivaló van: erélyesebben követeljük meg a kommunista élvhűséget. Ha valakire fontos gazdasági feladatok végrehajtását bízzák, képviselje és hajtsa végre kellő elvhűséggel és állhatatossággal. Más szavak kai úgy is mondhatnám, hagy emberi helytállást kell követelnünk. A kommunista elvhűség teljesen megfelel az emberi helytállás fogalmának: a tisztesség az erkölcsi bátorság olyan fokát: a közérdek olyan képviseletét követeld, amilyent ma szocialista hazánkban joggal várhatunk minden vezetőtől. Emberi helytállásra, kommunista elvhűségre van most szükség! Most mindezzel összefüggésben visszatérek a normákra.- Ebben a kérdésben már három hónapja bizonyosfajta „szavaz tatás“ folyik az üzemekben; a dolgozók széles körével vitatjuk meg. Nagyon jó tapasztalatokat szereztünk. Ha megkérdezzük a dolgozókat, kell-e több termék, több iparcikk, több élelmiszer — feltétlenül azt mondják, hogy kell. Rövidítsük a munkaidőt? Feltétlenül rövidítem akarjuk. Mi is azt akarjuk — miként a szovjet dolgozók, — hogy mielőbb elérjük a hétóriás munkaidőt Akarjuk rendszeresen emelni az életszínvonalat? Akarjuk és akarják a munkások is. De hogyan lebet rövidíteni a mun kaidőt, hogyan lehet tovább emelni az életszínvonalat? Csak többtermeléssel, csak jobb és gazdaságosabb munkával! A normának nem az a céljai hogy mi a munkásoknak kel lemetienséget okozzunk, hanem az, hogy a munkásság, a dolgozó nép élete évről- évre szépüljön, gazdagabb és jobb legyen. — A kormány, illetve a kor mány szervei az egész nép előtt vállaljlík a felelősséget, amikor kijelentjük, hogy a nar mákat rendszeresen módosítani, tökéletesítem keit Mi vállaljuk a felelősséget, amikor azt mondjuk, hogy ahol a mun ka feltételeit sikerült javítani — akár új technikával, vagy a munka jobb megszervezésével, akár például jobb nyersanyaggal — ott ezzel párhuzamosan a normákat is állandóan javítani kell. A helyi vezetőnek ugyanakkor vállalnia kell a kezdeményezést is és a felelősséget is annak eldöntéséért, hogy a saját üzemébe mikor érkezett el a normák módosításának az ideje. (Folytatás a 2.
