Dunántúli Napló, 1960. december (17. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-10-01 / 291. szám

2

N A P tO

I960. DECEMBf

Befejeződött az országgyűlés ülésszaka

A nép, az ország és a parasztság érdeke, hogy befejezzük a mezőgazdaság

_I _ /. * r .

szocialista átszervezését

(Folytatás az 1. oldalról).

Kádár János elvtárs ezután

hangsúlyozta, hogy a népgazdaság általános fellendítésének számos feltétele adva van- Mindenekelőtt maga a szocialista rendszer, a párt és a nép összeforrottsága, a helyes gazdaságpolitika, valamint a tömegek öntudata, tettvágya. Ez hatalmas erő.

— A népgazdaság további gyorsabb fejlesztése alapvetően a mezőgazdasági terme lés előrehaladásától függ.

A számok azt mutatják, hogy míg az ipar termelése a fel- szabadulás előttinek három és félszerese, a mezőgazdasági termelés csupán 20—22 százalékkal nőtt. Ezért nyilvánvaló, hogy a mezőgazdasági termelés erőteljes fellendítése a nép gazdaság általános fejlődésének alapvető feltétele.

— Az imperialisták és kiszól gálóik gyakran szemünkre vetik, hogy „a régi rendszerben Magyarország fél Európát ellátta gabonával, most pedig vannak esztendők, amikor még be is kell hozni gabonát.’* És persze szitkot, átkot szórnak rendszerünkre. Nekünk azonban nyugodt a lelkiismeretűnk Való igaz, hogy a Hort hy-rend- szer idején Magyarország jelentős gabonaexportot bonyolított le. De hogyan? Úgy, hogy — habár a régi statiszta kák szerint a kenyér fő élelmezési cikk volt hazánkban — millió számra éltek itt dolgozó emberek, akik éheztek, még a mindennapi kenyerük sem volt meg. Magyarországon an rak idején külterjes gazdálkodás folyt, s a gabona vetésterülete is nagyobb volt. A vetés szerkezet azóta változott.

Most a birtokviszonyok változása más jellegű és nem kell, hogy döntően kihasson a termelésre. Miért más jellegű? Mert annak idején a feudális- tőkésosztályt egy másik osztály, a parasztság váltotta fel a tulajdonban. Most azonban a kisparasztságot nem váltja fel a másik osztály, mert másfajta formában övé maradt a föld. Ezért mondjuk, hogy lehetséges egyidőben a kettős feladat végrehajtása, vagyis egyidőben megoldható a mezőgazdaság szocialista átszervezése és a termelés növelése- Ma már az élet tényei bizonyít ják ezt. Ha pedig a szocialista átszervezés alapvető munká ján túl vagyunk — bár nem kiesd, de — könnyebb feladat lesz a termelés további fellendítése.

— Loson czi és Fehér elvtársiak beszéltek arról, hogy a még egyénileg dolgozó parasztoknál átmeneti bizonytalanság mutatkozik.

Az ország adottságai olyanok. hogy a megváltozott vetésszerkezet és a megnőve kedett fogyasztás mellett Is meg tudjuk termelni saját magunk kenyerét- Egy-két éven belül el Is kell ezt érnünk. A későbbiekben exportálni is tudunk.

De ez teljesen más jellegű export lesz; mint hajdanában. Mi úgy exportálunk mezőgazdasági terméket, hogy közben a nép rendesen éljen, bőségesen tópMIkozhassék. Az emberek ma már nálunk rendesen táplálkoznak; most még egy kicsit jobban kell dolgoznunk, hogy megfelelő mértékben exportálhassunk mezőgazdasági cikkeket is.

A mezőgazdaságban bonyolult a fejlődés útja. A termelés eredményedtől nem választhatók el a tulajdonviszonyok, illetve az azokban bekövetkezett változások. Utalok az iparra. Amikor a burzsoázia — 1945—1948 között — látta már, hogy hatalma végéráit éli, csökkent áz ipari termelés, s amikor a munkásosztály átvette a gyárakat, bizonyos ideig tart«itt még az a folyamat- Nagyon jól emlékszem arra, hogy amikor három nagy gyárat átvettünk, az ellenség azt ordította; azelőtt hasznothajtó üzemek voltak, az átvétel után pedig ráfizetésesek. És — blz- isten — ráfizetésesek is voltak. (derültség). A régi vezetés kivonult, és — sajnos — a műszaki káderek egy részét is befolyásolni tudta- A munkásosztálynak olyan embereket kellett odaállítania, akik telve voltak forradalmi lelkesedéssel, szolgálatkészséggel, a nép ügye iránti odaadással, de soha életükben nem vezettek gyárakat. Időbe telt, míg beletanultak. És nézzék meg ma ezeket a munkásosztály által vezetett gyárakat: a nemzeti jövedelemnek több mint hetven százalékát adják. (Nagy taps.).

Méginkább így van ez a mezőgazdaságban. A tulajdonviszonyok változása átmenetileg zavaró tényezőként hat a termelésre. így volt ez akkor Is, amikor felosztottuk a régi tőkés. földesúri, egyházi nagy- I Irtokoknt. Akkor is visszáruéit . a termelés, de utána égi’eresbe jutott.

A nép, az ország és a parasztság érdeke, hogy megszűnjék a termelésre károsan ható bizonytalanság, s fejezzük be a mezőgazdaság szocialista átszervezését.

— Mindenki tudja, hogy az idén olyan esős ősz volt, amire szinte emberemlékezet óta nem volt példa A tőkés világban a kapitalizmus korbácsa hajtja munkára az embereket. Nádunk ez már ismeretlen fogalom. Ismeretlen a tőkés viliág hajszája, ismeretlen a könyörtelen taposás. Hazánkban egyre inkább előtérbe lép az újtípusú paraszt buzgalma, munkaszeretete, öntudata, ennek köszönhetjük, hogy bár okozott kárt ez az esős ősz, mégis kétmillió-háromszázezer holdon elvetették az őszi gabonát! A parasztság nagy mun kagyőzelme ez erősödő öntudatának bizonyítéka;

— A népgazdaság általános fejlődése, ismétlem, megköveteli a mezőgazdasági termelés fellendítését, ez pedig a mezőgazdáiig szocialista átszervezésének befejezését. Ami a szocialista átszervezés előttünk álló lépését illeti, ahhoz sok hasznosat ad a mögöttünk lévő két év tapasztalata. A szocialista átszervezés két esztendejében — az 1958—59-es és az 1959—60-as télről beszélek — elért fejlődés számai impozánsak. 1958- decemberében a megművelt földnek körülbelül tíz százaléka volt a termelő- szövetkezeteké. Egy évvel később 35 százaléka, még egy évvel később pedig több mint 60 százaléka.

Elvtársadm! Gondoltuk volna-e, hogy a fejlődés ilyen lendületes lesz? Nem gondoltuk. Mielőtt Moszkvába utaztam, meglátogattam általam nagyon tisztelt barátomat, Dobi elvtársat, aki sajnos, még most is kórházban van. Sok mindenről beszélgettünk. Emlékeztettem őt arra, hogy egy régebbi találkozásunkkor megkérdezte: „Na jó, most már van megint erős Népköztársaságunk, de azt mondd meg nekem, mikor lesz itt erős termelőszövetkezet?” ö a szocialista gondolatnak, a szövetkezeti mozgalomnak nem tegnapi harcosa. Sok vihart átélt életében. de mindig hű volt ehhez a gondolathoz, ehhez az eszméhez. Legutóbb emlékeztettem erre a beszélgetésünkre. Azt felelte: „Emlékszem. Mennyi ideje annak a találkozásunknak?" Két esztendeje! 3 most a művelt földterület háromnegyedrésze szocialista nagyüzemi gazdaság! Hát nem történelmi, forradalmi győzelme ez a magyar népnek? S ennek a győzelemnek az igazi nagyságát nem is az mutatja, hogy megszületett, hanem az, ahogyan megszületett. Mint tudjuk — az idén New Yorkban jártam. Ott, mint ENSZ- küldöttnek, kézbesítették nekem egy disszidens magyar ügyvéd könyvét, amelyet az ENSZ üléséig gyorsan összepofozott, befejezett, aztán valamelyik állam pénzén kinyomtatták és a küldöttek között szétosztották. A könyv címe

valahogy úgy hangzott, hogy „Lábbal tiporják Magyarországon az emberi jogokat”. A könyv nagy része a mezőgazdaságunkban bekövetkezett változásokkal foglalkozik. A szerző azt mondja: a kommunisták erőszakkal érték el az elmúlt két évben bekövetkezett változást és ennek fő formája lélektani erőszak volt. Ha dolláron eltartott ellenségünk egyebet nem tud kiszopni az ujjából, mint azt, hogy a mezőgazdaságban bekövetkezett fejlődésnek a fő mozgató ereje a „pszichológiai erőszak" volt, akkor

mi nyugodtan mondhatjuk, hogy a bekövetkezett fejlődés a dolgozó parasztsággal, dolgozó népünkkel a legteljesebb egyetértésben ment végbe. (Nagy taps). Ez nagy győzelem. Erre büszkék vagyunk! Ez az egyetértés ad nekünk erőt további munkánkhoz.

zük a tömeges szervezést, ez azonban nem jelenti a szocialista átszervezés befejezését is.

A tömeges szervezés befejezése után egy, vagy másfél esztendő kell az új termelő- szövetkezetek megszilárdításához. Ha azon is túl vagyunk, akkor elmondhatjuk, hogy hazánkban leraktuk a szocialista társadalom alapjait.

— Ennek az eredménynek a világ minden országában örülnek a testvéreink. A magyar nép e hatalmas győzelmének szívük mélyéből örülnek a kommunista és munkáspártok. Imperialista ellenségeink viszont — akik most sem szeretnek bennünket jobban, mint mondjuk 1956. novemberében — valahogy már több tisztelettel kezelnek bennünket.

— A még egyénileg dolgozó paraszt testvéreinkkel folytatott megbeszélés és egyetértés alapján ezen a télen befejez— Nagy dolog lesz az. hogy ezt a valóban mély forradalmi átalakulást — amely tíz esztendővel ezelőtt kezdődött nálunk — ezen a télen lényegében befejezzük, s ezzel soksok kommunista forradalmár, becsületes magyar hazafi álmát és akaratát teljesítjük. A magyar dolgozó nép már 1919- ben is a szocialista nagyüzemmel akarta felcserélni a feudális nagybirtokot, mert ebben látta felemelkedésének, boldogabb jövőjének távlatait.

— Mi most megvalósítjuk a forradalmi erők régi álmát Ezután a párt. az Elnöki Tanács. a kormány, a tanácsok minden erejüket a termelés, a kultúra fejlesztésére fordítják. A munkások, parasztok, értelmiségiek minden erejüket arra összpontosíthatják, hogy minél többet hozzunk ki a magyar földből, minél többet teremtsünk. alkossunk az iparban, a mezőgazdaságban, a kultúrában, hogy minden szempontból előre haladjunk az élet minden területén.

Dolgozó népünk a jövőt tekintve további felemelkedés elé néz

— Mély meggyőződésem, hogy egész munkásosztályunk és dolgozó parasztságunk nagy többsége helyesli az átszervezés befejezését. Van erő, amely ezzel szembenáll? Az egyik fékező erő a becsületes dolgozó emberek gondolkodásában is meglévő maradiság. Ezt tartom a legnehezebb akadálynak. Nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy osztályellenségeink is szeretnének még akadályokat rakni a szocialista fejlődésünk útjába.

A maradiságot felvilágosító munkával kell és lehel, legyőzni. Sok ténnyel érvelhetünk. Többék kö2)töt az új szocialista magyar parasztember példájával! Már a legkisebb faluban is vannak ilyen parasztemberek. Mi általában többet beszélünk a munkába későn járókról, mint azokról — pedig sokkal többen vannak — akiknek megváltozott a gondolkodásuk és már szocialista módon élnek és dolgoznak.

— Méltó az írók tollára a magyar faluban bekövetkezett változás. Nemrégiben itt járt nálunk egy neves nyugati film szakember: egy — a harmincas években kivándorolt — magyar, aki azt mondta, hogy neki fogalma sincs arról, mi a marxizmus, de valami nagyszerű az, ami ebben az országban történik az emberek boldogulásáért. Az ő szavait idézem: „Még akik inkább panaszkodnak mint dicsekednek, még azok is úgy élnek — man dotta, — hogy az ember nyugodtan kijelentheti, maguk csodát csináltak ebben az országban.”

— És ehhez még hozzáteszem a következőket: Ha az ember szombaton — így mondom, szombaton és nem vasárnap, mert már a falun is meghonosodott a vikend (derültség) — végigsétál a főutcán és látja ott a fiatalokat, külsejükből nehezen tudná megállapítani, hogy parasztlány- nyal. vagy netán filmszínész- nővel találkozik-e. mert bizony úgy külsőleg nem sok különbség van már a kettő között. A magyar parasztember ma már igényli a kultúrát, igényli a civilizációt

A szoicalista öntudat egy jellemző példáját mondta el nekünk Pranitner elvtáre Tolna megyéből. Vihar Jött és a lekaszált széna ott volt a földeken. A faluból az emberek rohantak a földekre, hogy mentsék a szénát. Olyan ember futott elől. aki egy évvel korábban ágy nyilatkozott,

hogy ő inkább elemészti magát, semmint a szövetkezetbe lépjen. S most torkaszakadtá- ból kiabálta: „Emberek, védjük meg, ne hagyjuk, ez a miénk!” íme így változik meg a magyar ember.

— Ami viszont az osztályellenséget illeti, hát mit tud csinálni? Az imperialisták tehetetlen dühükben napirenden tartják például az ENSZ-ben az úgynevezett magyar kérdést. Attól természetesen mi létezünk, erősödünk is, boldogulunk is. nyugodtan építjük új, szocialista rendszerünket.

Agitálnak is. rádiókat is tartanak fenn. És természetes, hogy nem riadnak vissza a rémhírek terjesztésétől sem. Ezzel is szeretnék hátráltatni szocialista fejlődésünket. Ilyes mivel foglalkoznak: baj van — mondják — a magyar gazdasági helyzettel. Aztán hozzáteszik: nem bírják gazdaságilag a szocialista átszervezést. Olyasmit is fecsegnek, hogy: lebélyegzik nálunk a százforintost. meg lefoglalják majd a disznókat. Kitalálták azt is, hogy emelik majd a közlekedési díjakat. Még olyat is hallottam: nem engedik visz- sza Moszkvából Kádárt. (Derültség.) Nos. hazajöttem, itt vagyok. (Derültség.)

— Komolyra fordítva a szót: rengeteg üdvözletét hoztam a szovjet emberektől és más barátainktól. Nagy-nagy szeretettel és megbecsüléssel fogadták mindenütt küldöttségünket. Beszéltünk Hruscsov elvtárssal és más szovjet elvtársakkal, a kínai elvtársakkal, köztük Liu Sao-csi elv- társsal; szomszédainkkal, köztük Novotny és Dej elvtár- sakkal, Thorez elvtánssal és mondhatom, hogy a világ valamennyi részéből jött elvtársakkal.

Egyik sem mulasztotta el, hogy kifejezze örömét a magyar nép boldogulása láttán, és lelkünkre kötötték, hogy adjuk át szívélyes, testvéri üdvözletüket és sok-sok jókívánságukat. (Hosszantartó, nagy taps.)

— Ami viszont a rémihíreket illeti, bejelenthetem, hogy

a százforintost nem bélyegzik le, a disznókat nem foglalják le; gazdasági helyzetünk egészséges és a rémhír- terjesztők összes okoskodása ellenére még egészségesebb lesz, még nagyobb lendülettel fejlődik tovább. Dolgozó népünk a .lövőt tekintve további felemelkedés, a legközelebbi napokat nézve pedig rendes, nvugodt, családias karácsonyi ünnepek elé néz. Ez a helyzet most. S

ami a fejlődést illeti. Töretlen lesz a jövőben.

— Szólnom kell azokhoz a

honfitársainkhoz, akik időnként felülnek a rémhíreknek. Érdemes lenne összeállítaniuk egy hosszabb jegyzéket, hogy a felszabadulás óta hányszor és hányféle rémhírt hallottak, mert mi hajlandók vagyunk azt áliamköltségen is kinyomatni és terjeszteni. (Derültség.)

— Mi nyíltan beszélünk a nehézségeinkről is. Népünknek, történelme során sokszor volt olyan kormányzata, vezetősége vagy vezetője, aki azt mondotta, hogy minden rendben van, de semmi sem voll rendben. Sajnos, ennek a gyakorlatnak némi árnyéka át- vetődötit a felszabadulás utáni időkre is. Bizony volt olyan helyzet, amikor kommunisták által irányított kormány is mondott olyasmit, hogy ez, vagy az rendben van, de az emberek tudták, látták, hogy nincs rendben.

— Mi most a helyes gyakorlat? Mi sokkal helyénvalóbbnak és jobbnak tartjuk, hogyha összegyűlünk tanácskozni, akkor ne arról beszéljünk, arni rendben van, inkább továbbra is mindig azzal foglalkozzunk, ami nincs egészen rendben, ami nehézség, ami akadály, baj, amit le kell küzdeni. Ma minden honfitársunk általában tűrhetően él. Annak- idéjén, mikor nem élt valami rózsásan, elcsodálkozott: miért mondják neki, hogy ő nagyon jól él; s lehet, hogy most meg azon csodálkozik, hogy mikor lényegében istenesen él, miért beszélnek annyit a nehézségekről. Ehhez hozzá kell szokni. Az a helyes kommunista gyakorlat, hogy mindig az élet által napirendre tűzött nehézségekkel foglalkozzunk. Ez azonban ne nyugtalanítsa az embereket, hiszen négyéves tapasztalatuk azt is megmutatta. hogy ha mi elhatározzuk, hogy a nép széles rétegeit érintő kérdésekről akarunk dönteni — váltson ki az a döntés tapsvihart, vagy némi kis fejcsóválást — mindenben mindig a tömegekkel együtt

politizálunk. S ettől i gunk eltérni, mert ez i kommunista gyakorlat!

— Vannak a fejlődés

akadályok is. A lekül rendelkezésre álló erői szélve, engedjék meg mindenek előtt a kon ták és a pártonkívüliek ségét említsem. Ez a n fő erőnk, az Elnöki Tan a kormányban épp úgj itt az országgyűlésen < mennyi fontos társadé tézményünkben. Szer mindinkább kialakul az a szokás, hogy azt i aki szunyókál, vagy dolgozik, anélkül, hogy tettel lennénk arra, hog tag-e vagy pártonkívUl

— A mindennapi mól épp úgy, mint a vezí tUIetekben összeforró lünk az emberek, pár pártonkívüliek, s ez dalműnk igen nagy ei

A szakszervezetekben 1 körülbelül 250 000 fun! rius tevékenykedik, be az egyszerű bizalmiak akik a munkapad melle goznak. A 250 000 ért körülbelül 70 százalék I kívüli és elmondhatjuk tik a párt politikáját, vegyük a Kommunista H Szövetséget. Félmillió táj zül körülbelül 10 «*

párttag. Velük együtt I tonkívüll fiatalok ezt képviselik és hajtják vé párt politikáját. Haso! helyzet a nömozgalomW Hazafias Népfront bizotl ban 110 000 ember doj Ezenkívül van körű 200 000 népfront-aMivisú lamennyien dolgoznak, « sftják a tömegeket, tét' bizonyítják eltökélted hogy a kommunistákkal < tevékenykednek a párt ! kájáért.

— Ebben az összefog van a ml erőnk. Erre al re támaszkodunk, amikor ismét a munkásosztályW parasztság és az értél! legjobbjaihoz fordulunk! gítsék nagy történelmi i* tunk befejezését, a me* dasóg szocialista étszerv«

Békés, jószomszédi viszonyt akarunk Ausztriával

— Harcunkban, minden nagy feladatunk megoldásában támaszkodunk a világ haladó erőire, ez a mi nemzetközi bázisunk. A világ haladó erőivel együtt őrködünk hazánk függetlensége fölött, építjük népünk szocialista jövőjét, küzdünk itthon a szocialista építés új sikereiért, nemzetközileg pedig a háború ellen, a békés egymás mellett élésért, a szocializmus világméretű győzelméért.

Engedjék meg, hogy röviden érintsem a külpolitika egy-két kérdését. Részletesein besziéltek Itt a vitában az osztrák—magyar kapcsolatokról. Valameny nyi szomszédunk közül Ausztria az egyetlen kapitalista or- szfág. A gyakorlatban kellene realizálnunk a magyar szocialista és az osztrák kapitalista állam nemcsak békés egymás mellett élését, hanem jószomszédi viszonyát is. _Mi nem szűnünk meg ezért fáradozni. Nagyon egyetértek azokkal az elvtársakkal, akik azt mondják: nem mi vagyunk a felelősek azért, hogy ez jelenleg nem így vanA határon tűi; Ausztriában nagyon jól tudják, hogy mi békés. jószomszédi viszonyt akarunk.

Szent meggyőződésein, hogy ml Ausztriával nemcsak békésen fogunk egymás mellett élni, hanem végül Is nagyon jó szomszédi viszonyt tudunk kialakítani minden gáncsoskodás és közbeeső zavaró epizód ellenére Is.

Csak mellékesen Jegyzem meg, hogy az ilyen epizódokért felelős személyeket nem nálunk, hanem a határon túl, Ausztriában kell keresni.

Volna azonban még egy megjegyzésem a magyar—osztrák viszonyt zavaró epizódokkal kapcsolatban. Valamelyik képviselőtársunk említette. ho»v rmlkor a nőszövets’á egyik sne^biaoUja Ausztriába

alkart utazni, előbb — úgy mondjam — hitvi kellett tennie, mivel d tölteni az idejét, kikkél d ről akar beszélni. Nos, e* ben van. Ehhez joguk Megértem, hogy az oszff féltik semlegességüket a 1 nács egy képviselőjétől, rültség). De kérdem: f nem adnak hasonló kérdi az olyan hivatásos kémn® mint például Allan Dulleá elég gyakran jár Ausztria s akinek nem is titkolt 1 tlása a kémkedés. Büszke ' hogy „nem tudom hány | kémkedéssel foglalkozik, miért nem kérdezik meg; \ óhajt ön értekezni, mi cé milyen ügyeket akar meí gyalni? Ezzel pedig jó s*° latot tennének Ausztria k békességének, általában a ke ügyének és nem utolsó ban a magyar—osztrák szonynak isNem ártana, ha az osztrk résziéről is több progress*!1 pés történnék, hiszen * helyükben én arra gondolj tovább lesz nékik szomszéd a Magyar Népköztárs*j mint vendégük az amen, kémszervezet főnöke. (De*1 ség és nagy taps.).

Másik megjegyzésem Egyesült Államokkal való szonyunkra vonatkozik.

Meggyőződésem, hogy Egyesült Államokkal 1* tudjuk és ki fogjuk alak' ni a normális kapcsolaté*

Békésen, békés egymás mejj élés jegyében elférhet“ egymás mellett a földbek* annak ellenére, hogy Itt r cialista társadalom van és ott pedig még kapitalista szer van. A békés egymás "l lett élés a történelem el*1 erejű követelése.

Méltatlan, igazságtalan J sértő volt a bennünket éri“. Tie más-korlátozás New Y0Í’

(Folytatás a 3. oldalad