Dunántúli Napló, 1960. december (17. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-08-01 / 289. szám

1960. DECEMBER 8.

NAPLÓ

5

FTEM FJEK A FAIUBÄK

VIGASZTALANUL esik az

eső, szürke felhők borítják az eget Eléggé sötét van, pedig délelőtt 11 órát mutat az éra, amikor belépek a aádori tanácselnök szobájába. A tanács elnök egyszerűen odalép a villanykapcsolóhoz és felgyújt ja a villanyt. Tán le se kéne azt írni, ha • *»

Ha semmi jelentősége nem lenne ennek a villanyfelgyúj- :ásnak. De van. Mégpedig sok.

Ebben a faluban, most szeptember 30-án gyűlt ki először a villany. Ennek a falunak lakói szeptember 30-a óta olvasnak házukban először villanyfénynél. Nagy dolog ez. Nagyobb, mint az ember az ilső pillanatban gondolná;

A villamosításra a megyei -anács mintegy 200 000 forintot adott, a falu ivedig a községfejlesztési alapból 60 ezer forinttal járult hozzá. Ennek a falunak a 600 lakosa is látja — a szó legszorosabb értelmében, — hogy a befizetett forintjaik- cal jól gazdálkodott a helyi anács. De jól gazdálkodott a nunkával a DÉDÁSZ is, mert

Zádort terven felül villamosította. Dicsérik is őket, köszönik is nekik, hogy fényt hoztak a faluba.

Még csak rövid idő telt el az első villanygyújtástól, s máris változott az élet. De erről talán maga Bagó István, a községi tanácselnök beszéljen:

— össze sem lehet hasonlítani a petróleumlámpás Zádort a villanyfényes ZódorraJ — mondja. — Megpezsdült itt az élet Nem régen, ezelőtt este szinte egy léiket sem lehetett látni, mindenki behúzódott a kis házába, és lámpánál szöszmötölt valamit, vagy egyszerűen lefeküdt aludni. Mit is tehetett volna egyebet? Pedig ez a nép is szomjazott a fényre, a kultúrára. Mi senj bizonyítja ezt jobban, hogy községfejlesztési alapból, társadalmi munkával, na és természetesen, központi segítséggel már 1958-ban elkezdtünk építeni egy szép, korszerű művelődési otthont Ha hiszi az elv- társ, ha nem, de ez a művelődési ház most megér vagy 700 ezer forintot

— Most kell megnézni este

Zádort. Nem kihalt már az utca, hanem szinte csoportosan mennek a művelődési házba. Mit mondj ak? Ennek a községnek a lakót akik eddig soha nem nyúlhattak házaikban villanykapcsolóhoz, ma esténkén a televiziót nézik. Igeh. a televíziót, a művelődési házban. S nem tudnak betelni

vele. Minden műsor érdekli

őket. És mennek a moziba. A művelődési ház nagytermében vetítünk. Minden héten.

— Na és a rádió- Igaz, eddig is volt a községben telepes rádió, de most ezeket szép sorjában mind kicserélik. Balogh Ernő, Gyalus István, Gálosi János tsz-tagok és még sorolhatnék jó egynéhányat, most vettek szép, új rádiót.

MONDJA, MONDJA ez elnök, szinte büszkélkedve, hogy mennyire megváltoztatta a község arculatát a villany. Még az üzletek kirakata is megváltozott. Eddig kinek kellett a villanyvasaló, a mosógép, a villanyégő, és a többi „villamossági cikk"; Nem is

Levelező kapcsolat alakult ki egy tálai kommunista és egy komlói szocialista háflyászbrígád kizött

A komlói szénbányáknál 26 nunkacsapat viseli a szocialis- a brigád címet, 89 pedig küzd i megszerzéséért. Ezek a bri- íádok sok szép eredménnyel lüszkélkedhetnek már; Azon* >&n számtalan tisztázatlan •robléma akad még, a&elyek- e tapasztalat híján csak neszen találnak megoldást; A Szovjetunióban évek óta sikerei folyik a kommunista mun- :abrigád mozgalom. Éppen ez- rt a komlói bányászok között elvetődött az a gondolat: leniben fordulnak valamelyik zovjet kommunista brigádhoz ís megkérik őket, äsmertes* ék. közöljék velük tapaszta- atálkát, módszereiket Az Uj tömlő szerkesztősége magára vállalta a kapcsolat megterem* ősét. Az első levél a napokban érkezett meg a Szovjetunióból, a Moszkva melletti uénmedencébőL a levelet a tulai szénkomblnát 6-os Li* Jovszki bányájának kommu- lista munkabrigádja küldte, ‘mely többek között így szól: „Tudomásunkra jutott, hogy i komlói bányászok, akik a ■zocialista munkabrigád 'cim- rt harcolnak, kapcsolatot sze- cinének teremteni szovjet bá- lVászokkal. Nagyon örülünk ■nnek és szívesen lépünk le- ’elcző-kapcsolatba önökkel tapasztalatcsere végett. Legnagyobb célunk a kommunizmus elépítése, s ebben a munká- nekünk, bányászoknak negtxsztelö hely jut. Kollektívánk a Moszkva melletti szén- nedence élbrigádja. Elsők ffcö- ■ott kapcsolódtunk be a Szovjetunióban széles körben kibontakozó kommunista, miin- versenybe Ez 1958 elején ‘örtént és később 1959-ben — 1 bányásznapot megelőzően — 'negkaptuk a „Kommunista nunkabrigád" kitüntető cíTl*t- Keményen harcoltunk ízért a kitüntetésért, s erről a ovetkező eredményeink tankodnak: 10 hónap alatt teljesítettük a hétéves terv , ?° évének részünkre jutó -eiadatát. Ebben az évben 10 űrnap alatt 111 százalékra teletettük vágathajtási tervfel- matunkat és az 1959-es év issonló időszakához viszonyít- /a 33,3 százalékkal emeltük a himka termelékenységét.

Ezt elsősorban a munkafolyamatok gépesítésével értük A brigádunk valamennyi :®g.1a magas fokon elsajétítot- :a a bányakombájnok kezelést. Annak érdekében, hogy lövetjük általános ismereteinket a fiatal dolgozók iskolájában tanulunk. Kollektívánk kommunista módon dolgozik fcs él. A munkabért a brigád Ragjai között egyenlő mértékben osztjuk szét. „Égy mindenkiért — mindenki egyél*”;

ez a „jelszavunk”; Majd így folytatódik a levél: „Örömmel osztozkodunk önökkel az eredményeinkben és tapasztalatainkban, úgyszintén örömmel fogadjuk tanácsaikat és kívánságaikat. Mi megírjuk, hogyap dolgozunk, hogyan élünk és tanulunk, ugyanakkor szeretnénk többet tudni az Önök életéről és munkájáról. Bízunk abban, hogy levelező kapcsolatunk tovább erősíti a testvéri szovjet—magyar barátságot.”

A levelet tíz fiatal bányász írta alá. Csatolták a levél aláírása alkalmával készített fényképet is.

Komlón Bótai János feltáró brigádjának tagjai már készítik a választ. Úgy határoztak, hogy ők is megörökítik fényképen tizenkéttagú brigádjukat és a felvételt levelükkel együtt elküldik szovjet barátaiknak.

A Tulából jött levél nagy érdeklődést váltott ki a komlói bányászok körében. Több brigádban tervezgetik már, hogy ők is kapcsolatot teremtenek egy-egy'szovjet kommunista munkabrigáddaL

volt az .üzletben belőlük egy sem. Csak petróleumlámpa és

cilinder.;;

Most? A villanyvasaló szinte természetes dolog lett. A községben már vagy tíz család mosógéppel mos..;

De még ennél is több a változás- Ez a falu most „lendül bele“ az olvasásba. Kinek volt kedve petróleumlámpánál olvasni? Most? A tanács gondolt erre is. Ebben az évben 2500 forint értékben vásároltak könyveket. Több, mint 300 könyvből válogathatnak. Ez csak a kezdet, jövőre tovább bővítik a könyvtárat. Muszáj, kell, mert.;. van villany.

Örül a fénynek a fiatalság is. Vége az unalmas, hosszú téli estéknek. Esténként megrohanják a művelődési otthont. Színdarabokat próbálnak az egyik teremben, a másikban ütik a ping-pong labdát. Azt mondja az elnök, hogy sokszor még éjfélkor Is pattog a kaucsuklabda.

A színdarabok próbája, az előadás, ez most az egyik legkedveltebb szórakozása a fiatalságnak. Már a KISZ és az önkéntes tűzoltóegyesület is jelentkezett: színdarabot akarnak előadni. Lehet, van hol.;.

Gróf Erdődi Rudolf zselléreinek fiai már nem botorkálnak a sötétségben.

...ÉS TALÄN VAN ABBAN valami szimbólum is, hogy a villanyfényes művelődési otthon a gróf régi cselédházának helyén épült fel;:,

Pécsett a nyugati városrész tereit ciprus és fenyőfacsemetékkel ültetik be a Pécsi Kertészeti Vállalat dolgozói.

Alföldi hangversenyúton a Mecsek Együttes

A nyár folyamán a kecskeméti Bartók Béla vegyeskar Pécsett járt, s hangversenyt Garay Ferenc I adott a sörgyár dolgozóinak.

Tolsztoj-emlékünnepség Pécsett

Lev Tolsztoj, a hírneves

orosz író halálának évfordulója alkalmából emlékünnepséget rendeznek Pécsett december 13-án este 7 órakor a KISZ és Szakszervezetek Doktor Sándor Művelődési Házában.

Az emlékünnepségen Lev Tolsztoj: „Háború és béke”

című színdarabjából neves fővárosi színészek adnak elő részleteket. Az est keretében fellép Ruttkay Éva, Páger Antal, Benkő Gyula és Szakács Miklós. Az estre jegyek a Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat Janus Pannonius utca 11 szám alatt lévő titkárságán válthatók;

iiOmlMK

3ca novel

K isse szorongó érzések lepnek meg, amikor benyitunk a pécsi Gyermek- klinika ajtaján. A mentő éppen most hozott egy beteg fiúcskát. Utat engedünk az ápolónak, aki ölében hozza a lázas gyereket. Az egyik kislány az anyja szoknyáját fogja, ők már hazafelé tart áruik. A kislány ugyanolyan vidám mint máskor, csak az arca sa- padtabb még. Itt a klinikán elűzték a halál árnyékát, meggyógyították a kis Erzsit. Most ismét járhat majd az iskolába, két hétig volt üres a padja, már vágyódik ts a társai közé.

Nagy itt a sürgés, gyerekeket visznek és hoznak kisebb-na- gyobb betegségekkel. Ica nővér úgy jár-kél a kis betegek között, mint a tavaszi szél. Néhány percre elraboljuk most őt a gyerekektől, addig egy másik nőver ügyel rájuk. ,

Pókos Ilona, a bájos, fiatal ápolónő nemrég került ide a klinikára, szeptemberben fejezte be tanulmányait az ápolónőképző iskolában.

— Hogyan lett ápolónő1

— Egy esztendeig dolgottam Pécsett az egyik bölcsődében. Nagyon megszerettem itt á

gyerekeket s minden vágyam az volt, hogy ápolónő lehessek. Bármi más pályára is indulhattam volna, de nekem ez tetszett a legjobban. IgV kerültem Pestre, az ápolónő- képző iskolába. Ez ideig csak egészséges gyerekek között dolgoztam s itt már beosztottak kórházakba is, ahol megismerkedtem az ápolónői pálya nehéz, de szép oldalaival is. Volt egy kis betegem, akit mindig én ápolgattam a kórházban. Súlyos volt a helyzete. A válságos időszakban mellette töltöttem két napot és két éjszakát egyfolytában, a gyerek mégis meghalt. Bár a lelkiismeretem tiszta volt, mert az orvosok is és én is megtettünk minden tőlünk telhetőt, mégis megrendültem. A legszebb élményem talán mégis az volt, amikor az első egészséges gyereket kiengedtem. Nincs, s nem is lehet ennél szebb dolog, az apró kis emberkéknek visszaadni az egészségüket s nem egy esetben az életüket. Mindig meghat, amikor látom szemükben a ragaszlcodást és hallom nehéz sóhajaikat, amelyeket az életért küldenek. Az a legnagyobb öröm számomra, ha egészségesen adhatom vissza a szülőknek féltve őrzött kis kincsüket, gyermeküket.

JiMegszokta a gyereksí*“ m rást?

* f— Azt nem lehet megszokni. Egy jó ápolónőnek szinte jelzőrendszerévé válik a gyermeksírás, mert a gyermekek nem egyformán sírnak. Másként sírnak ha éhesek, ha szomjasak, vagy ha fáj valamijük.

r— Mennyi a fizetése?

— Ezer egy százharminc forint. Ez nálunk a kezdő fizetés.

— Elégedett ezzel a fizetéssel?

— Elégedett vagyok, a szüleimnél laJiom, így a lakásra nincs kiadásom. Ígéretet kaptam már rá, hogy rövidesen emelik a fizetésemet.

— Milyen jövője van egy ápolónőnek?

— Most létesítenek itt a klinikán egy mintaosztályt, ápolónőket képeznek ki s én itt oktató leszek. Az ápolónőképző iskolát Budapesten kitűnő eredménnyel végeztem. A munkámat mindig szeretném itt is példásan elvégezni. • Fizetés természetesen évek után emelkedik.

— Mit csinál szabadidejében?

— A legszívesebebn olvasok. Tagja vagyok a Megyei Könyvtárnak s most legutóbb Solohcv: Uj barázdát, szánt az eke c. könyvét olvastam. Tetszett nekem ez a regény. A munkám mellett természetesen tanulok is. Most vásároltam egy könyvet, amely a legújabb gyógyszereket ismerteti. A mi pályánkon is, mint, az élet ezernyi más területén, a tudomány óriási léptekkel halad előre s mi sem elégedhetünk meg az ápolónőképző iskolában tanultakkal. Az eddigi munkám mellett magánúton elvégeztem a gimnázium négy osztályát, most fogok majd érettségizni.

— Azt szeretnénk, ha azok a kis betegek, akiket idehoznak — mind egészségesen távoznának. Igaz ugyan, hogy a gyógyítás az orvosok dolga,

de úgy érezzük, hogy nekünk is részünk van abban, ha egy beteg visszanyeri egészségét. Olykor az édesanyát kell helyettesíteni, olykor jó játszópajtássá kell válni, hogy enyhíthessük, feledtessük a fájdalmakat.

JTosztolányi Dezső a 20-as

11 években ugyanezeket a kérdéseket tette fel egy ápolónőnek, mint mi Ica nővérnek. Kosztolányi lehangoló választ kapott a kérdéseire,

Az elmúlt évben a kiskunfélegyházi KISZ-kórus látogatott él városunkba. Ezek viszon- zásaképen a Mecsek Művészeti Együttes Énekkara utazott az Alföldre, s december 3-án Kecskeméten, 4-én Kiskunfélegyházán adott hangversenyt

Műsoruk első feléber! a legutóbbi három évszázad zenéjéből adtak kórusműveket, az Erkel-évfordulóra való tekintettel három Erkel-művet is, A műsor második felét századunk magyar és szovjet zeneszerzőinek műveiből állították össze. Kodály Zoltán szülővárosában Kecskeméten nagy szeretettel fogadták a Mester műveit Sok sikert aratott a kórus az optimista hangvételű szovjet kórusművekkel, szocialista életünkről szóló kórusokkal. Mindkét helyen a közönség buzdító, lelkesült tapsai kísérték az egyes számokat s ez szárnyakat adott a kiegyensúlyozott hangzású, tömören zengő énekkarnak. Meglepő volt a közönség soraiban a fiatalság zene iránti érdeklődése, műértése, mintaszerű magatartása, a kórusmuzsika iránti lelkesedése. Jó- néhány, az ifjúság szivéhez közel férkőzött számot meg is ismétel tettek. Mendelssohn: A csalogányt Erkel: Nászkar, Aljabjev: Tánc közben. Vándor: Medvetánc, Bárdos: Ének a dalról című műveit

Lelkesen ünnepelte a közönség Hegyi József karnagyot a művek csiszolt kidolgozásáért és szép megszólaltatásáért a 12 évvel az Alföldről Pécsre került főiskolai tanárt a viszontlátás örömével fogadták kamagytársai,. pedagógus társai.

Sok sikert arattak az együttes szólistái is, Huber László Erkel Hazám-hazám áriájának, Péczely Lászlóné Kodály feldolgozásában népdalok előad ásávaL A művek kíséretét Péczely László stílusosan oldotta meg. Vendég művészként Székely Júlia Bartók és Kodály, Privler Gyula Liszt műveit szólaltatta meg zongorán elmélyült, átélt játékkal.

olyan választ, amely megmutatta a társadalom kiúttalanságát, Nem a hivatásszeretet, hanem a kenyérkereset kényszerítette erre a pályára az ápolónőt. S bizony ha megöregedett ebben a munkában mégcsak nyugdíjra sem számíthatott.

Közel négy évtized múlott el azóta, s nagyot fordult a

világ.

Ica nővért nem a kényszer, hanem valóban a hivatásszeretet vitte erre a pályára. Úgy érzi, hogy itt megtalálja boldoguldta útját.

(HAMAR)

— HUSZONEGY falusi könyvtár került a községi végrehajtó bizottságok kezeié sébe ebben az esztendőben.

— DECEMBER 12-én Budapesten az ŐRI bemu‘atót tart a vidéki művelődési házak igazgatóinak, s értékelik az előadást. A jörőben tehát nem zsákbamacskát vesznek a vidéki kültúrházak. amikor egy-egy ORl-előadásra kötnek szerződést, hanem ismerik annak tartalmát és művészi értékét.

— A NÉPMŰVELÉSI INTÉZET december 17-én munkaértekezletet tart, amelyen több ' öntevékeny művészeti csoport is bemutatózik. A munkaértekc-'r'. fő napirendi pontja a belső élete. munkája.