Dunántúli Napló, 1960. december (17. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-04-01 / 286. szám

4 N A P L 0 1990. DECEMBER I oil ár litván körül .eltű- nlk a csarnok, eltűnnek a csattogó gépek, • szelíd zson gássá halkul fülében a gyári zúgá». A milliméterek minden idegszálát magúknak köve­telik. Alig veszi észre, hogy ki­lenc óra tájban Schultz bácsi, a váltás mestere nagy szuszog­va odajön a gépészhez. Törpe, kicsi emberke a mester, telt- arcú. testes, mégis örökké siet, fújtatva, fulladozva jár. — Idenézz, Pistái Ez a te Leanád jól összezavarta a dol­gokat Kezében papírlapokat lobog­tat arca vörösre gyűl. — Minek kell leánykákra bízni az Ilyesmit? Kollár István felnéz a mes­terre. de nem tudja figyelem­mel követni az öreg dobogá­sát. Beléje mart már az első szó: „A te Leanád”. Mindig BEKÉ j$eéeéé mt&k szók túllépték az önköltség ter­vét. Mit csinálnak maguk?” Topog, nem leli helyét. — Mit csinál a te Leanád, azt kellene egyszer megkérdez­ni! Azt! TI araggal, elkeseredéssel egy kis elégtétellel is­métli meg. Maga sem tudná megmagyarázni ezt az újra fel­törő elégtételérzést s azt sem veszi észre, hogy Schultz bá­csi szavalt ismétH. A magázás • Aéin esi szaván ismeiir. magaMs A szabász kezével önkénte- azonban tudatos, a régi viszony iH. ,1 ___X tfliC? _I _ 1 ___X* le n tiltakozó mozdulatot tesz. Ne legyen igazságtalan Schultz bácsi. A mester meglepetten néz rá, aztán elhúzza á száját, mintha azó: „A te Leanád”. Mindig -—r-—----­így emlegeti neki a mester Tu- csak •** mondaná: „Hiába be­dor Ileánét, az új technikus- sz®lek «nnek, ha... nőt aki alig egy hónapja Jött A csarnok ajtaján ekkor tol- vlssza az Iskolából. „A te Le- nők be egy kézikocsi fémet. A anád”. Legszívesebben valami melegvágórészleg az udvar gorombát felelne, de miért másik felében van onnan hoz “-—‘ * ' * * —..Ai végét jelzi s idegesség cseng a szavakban. — Pista! Ml történt a kezed­del? Leana ebben a pillanatban erre figyelt. Zsebkendőt húz elő, rácsavarja a vérző tenyér­re. A fiú remegő Ínakkal áll az látszik, könnyű elfelejteni az ilyesmitl f kermedt csend nyomasat­** ja a szobában levőket. A főmérnök próbálja enyhí­teni a hangulatot, félig ko molyán, félig kedélyeskedve újra íormuláz, de alig tudja palástolni zavarát, meghökke­nését. — Ejha, vagyis hát rossz az együttműködés a munkások és műszakiak között. — Rossz. A kis... — kez­dene bele újra Kollár, de el­harapja a szót. Leana az asztal mellett áll, arca pipacsvörős. Előbb, mikor Kollár lekiíasszonyozta aka­ratlanul felkapta a kezét, arcát égette a vér. Nem is harag, In­kább megdöbbenés rebben a szemében. Olyan váratlan volt a támadás, annyira igazságta­lannak érezte, nem tudott sem mit válaszolni. Pista szemben állt a leány­nyal s így a szégyentől, zavar­tól kipirultan még szebbnek találja. S miként ak előbb a 1 - — -11 -iA. IC. n wu ‘CUlCftU ------------­ci sztái előtt,, s amilyen n&£y és találja, s miK6ni m uuuu Indulatos, éppen olyan Jámbo- csarnokban, a gépe mellett, vé- ...............* ■ *------ den! szeretné ismét. Védené, t, de miért másik felében van onnan noz- ran,"szinte'alázattal töri, hogy bantsa meg az öreget? Nem zák a három ujjnyi széles acél- a leány bekötözze a tenyerét csúfságból emlegeti. A múlt- csikókat — mj történt Pista’ — ki- “*»«<■• __ ___ ba n él Schultz, más esetben — Tessék! — kap fel egyet csit félénken, kicsit csódálkoz- lami okos wút ebb61 a kínos is jónéhányszor megfigyelte, hirtelen Schultz. — Vágd ki va kérdezi. helyzetből... ‘ ■ - —Én —- kezd bele bizonyta­UClli —------ ... • mi után olyan durván nekitá- madt. Csak eszébe jutna va­*° jvi.«—.,---------- ------------­Ho vá szállt már az az Idői Mikor Leana még Itt dolgo­zott a részlegen, a brigádban. Elmaradt egy levél, elmaradt a szemrehányás Is — ez jelzi a szerelem végét. Már az okra sem emlékszik Jóformán, hogy miért. Kisasszony lett — Kol­lár így énd az okát S ami el­telt. elmúlt. Elűzi magától az emlékeket, minek Idézik fel mások? ' Schultz bácsi hadonászik a papírlappal. ha tudód. Rád bízom — és Koí Ko^~r J),iwiik lanul~Leana, de hangja las­lár gépére dobja. “Jf1 san határozottá erősödik — En Kollár más esetben rég fel- kus edvfáranő szabástervét. 36 úgy g0^°^^’1h°g.y ®^b|>^! fortyant volna, ha így beszél- milliméter széles'szalagból tó- pántot L* nek vele. Most hallgat egy kis szabtam egy 37 milliméter« *£?• , bűntudattal. A múlt héten 6 csíkot A különbözetni a te- vágóval, maga Is észrevette, hogy hl- nyeremből pótoltam. Jól tét- ’ bás Leana szabásterve. Ekkor tem? túl nagy volt a ráhagyás, pa- Loan« kék szemében rlada­zarlódott az acél. Szólnia kel- lom rebben s — szégyentől vagy lett volna, persze, hogy szólnia, kínos meglepetéstől — elönti De hát első munkája a lány- a könny. Pista most a legszí- _ _ nak, járatlan még, majd be- vesebben odalépne, megsimo- leg, az öreg mesterrel együtt, leszokik. Ha szól, talán örökre gatná fiúsán rövidre vágott amiért nem jutott eszükbe... * * -• * —— i_ . _ 3 , _ i t r i f.. __|_ . ■— - * * 4-uXwstuJl. Arftreo Ne m rossz elképzelés — bó­lint felderül ten a főmérnök; —- Előbb a pántot? Hiszen Kollár első gondolata az, hogy egyszerű s világos ez, szé gyelhetl magát az egész rész­‘-----•» -WU4­-' idenSz' Ügy kiszabja az gatna nusan rövmre v.Ku.. ......................... ac élt, mint a pelenkarongyot! 87 okosodott- barna haját, vigasztalná, hogy De benne Is feltámadt egyszer­Fémszabászat ez, vagy csecse- —x. xfS&Sb. a büszkeség. Ha végrehajt­' — - —-— ^ ják a tervet, ok maguk bizo­mősondozó? Harminc eszten­deig rámbízták, tessék Schultz, szabja, vágja, ahogy a legjobb­nak találja. Most jön ez a le­ányka s kirajzolja, berajzol­ja... Álljon ide a gép mellé, ha olyan jól tudja... Kollárban bizonytalan elég­tétel parázslik. Csak biztatnia kellene az öreget, s olyan pa- táliát csap, hogy az emeleten, a technikusi Irodában egysze­riben megtudja az az elblza- kofi".*f kisasszony, hogy meg­van még a fémszabászat. C tudja az ördög. Az öreg ° nek is szívesen odaszúr­ná "t'^rt panaszkodik Schultz bá^ ’ Nem én Javasoltam Le- anát iskolába...?* Ismeri a mester válaszát, azonnal felpaprlkázódna: — >,Hfl te úgy őrizted ezt a gépet, mint borjú az anyját Sírtál mint egy gyermek, hogy te már klvAoültél a tanulásból. Nem éli rá a fejed”. Hallgat, s egyszer egészen Ténagy Sándor vers< Béflletek TSnsgy SAndor: Jámbor lázadás e. VeitMkOtetl amely rövidesett megjelenik a Magvető Könyvkiadó „fiatal & sorozatában. Reggeli biztatás önmagamhc Mentegette a lányt s valami a ne sírj Lenuta, nincs 9«™*1 raeniegexie a < J. ------’ ------ . ,KA1 sz ívét szorította, mikor látta baj. De a szomszéd szobából szivei SZUt lWJbta, II*uwt — - , az ócskavas közé hulló acél- a főmérnök lép ki és meg kell ____A__I.-l. Ue.ef«> ml 11 U>r­da rabokat T ám, most Is mentegeti. Hallgat, s egyszer egeszen —'örül, hogy Schultz el- .........■ má s szavak buggyannak elő megy mellőle. Kezébe veszi az főmérnök, mintha testvére len- be . szokatlanul csendesen, acélcsíkot, forgatja, tekinteté- ne Schultz bácsinak, csak Jó- sült kenyérről az első karéj, meginntoitan. __ , ^ „__ vei méregeti. Hátha? Jó szak- val derűsebb nála. Nagy fi- úgy szeli a gép a lemez szélét. =­• j- x gyelemmel hallgatja a sza- Schultz bácsi enyhült voná­bászt. Kollár hangja higgad- sokkal, kicsit szorongva nézi '-----*"• ----<n ob,dór Ileana ma gyaráznia, hogy ml is tör­tént a szabászaton. Alacsony, kövérkés férfi a U V MKÍ»«» w _ já k a tervet, ók maguk bizo­nyítják be, hogy az egykori kis segédmunkásnő többet tud mindnyájuknál. A kis segédmunkásnő? Megfordul, elrohan köszönés nélkül. — Mester elvtársi. Schultz bácsit Az öreg éppen a mesterek szobájából lép ki. — Schultz bácsi! Megoldó­dott! Előbb a pántot vágjuk le, mester elvtárs. AT áratlan és érthetetlen a ’ mester tiltakozása: — Nem engedem! — Pedig ez a legegyszerűbb módja. Tudja, Schultz bácsi, jobb ha csendben maradunk. Nekünk Is eszünkbe juthatott volna az, ami a technikusnő­nek. ...Negyedóra múlva széles, hosszú lemezek úsznak a gör­gőkön, Kollár István gél* felé. Hullanak egymásra a pántok a vágó mögött, egyenes, szép, hosszú pántok. Mint frissen Schultz bácsi. így csinálják az hét. egész országban. Nyel egyet az öreg. — Szeretném azt látni, hol tud a lemez végéből kivágatni még fgy pántot, amikor a gép­be sem tudom befogni, olyan keskeny, legfennébb h* h kör­mömmel szorítom oda. A mester Kollár orra alá Az új szabásterv, Leana ter­ve szerint Igazítja be az acél­ollót Megpróbálkozik. A fémszalag egyik szélét le­szabja könnyen. De most... Milyen széles mancsa van en­nek a gépnek 1 Csak félig fog­ja be a talpa alá, így esetleg * * “ ' * • — -líí-A--.Xl Uc tdgib. V-. ------w»- SUKAOI, ivivoih ofvi w.-fc. tabb, meggyőződéssel csendül: Mellette ott áll Tudor Ileana, — Megmondom őszintén az ^ technikusnő. nem takargatom senki hibáját Kollár nem is vette észre. Csak az önköltséget növeljük mikor jött meg a lány. Futó így. pillantással köszönti. Aztán, — Nem igaz, Pista! ífeni mIntha valami halaszthatatlan igaz, főmérnök elvtárs. tennivaló jutott volna eszébe, "---- ~ * * Ml cl*» olnho. le ilIllVcUU JUtuv. -­pana szemében ott ül még ® gíb Ebéből'í’fémcentlm^ a könny, s _a bántott büszke- ’ “ lassen Äöciy»-«-* - _ tért s elmerülte« méregeti a . üe “ ‘W —-------- -............... ta rí:^ 8 /ír.*a®,,a .T1! ki tudná vágni az előírt széles- ség. Felugrik, előkapja az »n i ewa**«- ------­sz abász,tekintetéből helyeslést gégét. Szíve hevesebben kala- egyik iratcsomót, szétnyitja a P^ntok szélességét ^Ismerést «•» on foly- —«1 x«»tn. Am i*cminm rezzen számoszlopokkal tel# nanír- vgrna most. Leana elismerését- ——»—■ «»jibásért olvas ki, neklhevülten tatja: — Tessék! Itt a lemez. Ki­vágott belőle melegen, pisz­uv-ftu v, kJ«« TV ---------- _ Pál, őröm és izgalom rezzen meg benne. Lenyomja az acélkart. Hörög a gép, szikrázik a kés, VagOTT DCIOIC Ilicitrmrii, [/«„«, „ to.lv.1 hn kW uh át. MdI« “.a'.'íg"y™rVé rendben vyi. Marad a^zélén ijedten fékezi le az ollót. Va­»OIIVVU I--­egy 48 miinméteres csík. Eb­bő' tessék, vágjak ki egy 37 m'RIméteres pántot. % Kollár néz, de a szabász most hallgat. — Jó. az egyik szélét még kivágom — folytatja únottan, min* aki jónéhányszof végig * - - í----A sz ámítottam, hetente keréken 800 kiló... Az acél drága lósággal összetépte a fémet. Sírni tudna dühében. Egy másik fémdarabot tesz be a gépbe, most a kezével próbálja egyensúlyban tartani s ........................... ___ és zre sem veszi, hogy izgalmá- raolvasztanl, tudjáTc^'hógy ban tenyeréről félrecsúszott a Hosszú magyarázkodásba egyik iratcsomot, szetnyitja a -----------­sz ámoszlopokkal tál* MDír- v*raa most. Leana lapot wir a pontos szabásért. — Meghallgatnak? — Köszönöm, Pista. Mind á kettőjükhöz szól. de Kollár felkaP->a a íejét, Kollárnak magyaráz: kényszeredetten nevet. ~ í?Índ®n ^meznél lehullt — Mtt kö*zönsz Leana? Ne­eddig 48 milliméteres csík Ki ked voIt •sazad. uiíllr — Neked Is. “* ' ---- n — Nekem? A leány a csarnok bejárata kincs“ elvtársak. Az ócskavasat felé n^. elfelejtetted, vissza kell vinni Resicára, uj — Az ajtöva , . . ,. _ e____x- ' * •**' * UC Ul tCU/CiWVI -----­cs uklójához erősített bőrvédő. min*- 8ki juntuiauj-o«u. . gondolta már nz egészet. — "v.r , Leesik négy milliméter. A me- ^ ptoollyal Ia«abott lemez­legvásréssal Is elveszett két-. iyen felhorzsniin szer két milUméter. maradj 40. piros vér sötétllk a kék acélon.’ kezdene, kicsit iskolásán, de őszinte hevüléssel. — Tudjuk — bólint a főmér­nök és mivel szeret mindent Nekem csak erre, befelé nyíl hat mindig, Pista. Együtt ko­vácsoltuk, a ml brigádunk ké­szítette. S gondolatban tovább fűzi a szavakat valahogy így: „Az új Gurítsd le magadról a paplan melegét, látod, reggel van éa te izzadttá álmodtad mnandt: olyan buta vagy, szaladj, mert elkésel! öblös lavórban vár a hidegvíz, mártsd arcod a mai napba, olyan Jó, ha szappanszagú tisztaságba törülközik a szived lenn az utcán egyszél karjukkal az égig nyúlnak a villamosok és már cserepeznek a hajnal munkásai bíborszínű cserepekkel és kis tízórai-csomagokkal szaladnak a melegszemű lányok kattintsd fel csudaérdekes masinádat a gyárban és görbülj a rájztábla fölé. mint derékszögű vonalzó, és ha álmod szép versbe tolakszik este, rikkants fel, mint az újságárusok. Tegnapi nap búcsúztatása Fenenagy bátyúval hátadon Itthagytál bennünket, tegnapi nap. Bebagyuléltad pici örömeinket, láthatatlan gondjainkat és csöndben eltűntél, mint az éjféli óraütés. Alig hagytál ránk valamit. Mintha nem la lettél volna. Petyegő percek szögelik tovább életünket testvéredhez; a mai naphoe, de lassan lehámlik rólunk 6 la, és éjjel a párnába fújjuk sóhajainkat, reggelre lelkünk is fényesre kidagad. Pöttyös kötényekre gondolunk és erős cipőkre, nem érünk rá búsulni utánad, hisz belőlünk nő ki a holnapi nap is. Hajnalban szétosztjuk önmagunkat és szerteröpülnek dolgos részecskéink, mint a sistergő villamosok. Gyári lányok Vékony ruhákban jönnek a lányok, a fodrokon átüt bőrük simasága, minden mozdulatuk áldással vert Átok, horgok akadnak szemük sugarába, Táncol a Kandiái klp-kopogóat, kft kedvük sietős és késik a busa, finom kis sóhajuk a randira röppen és ujjaik közt megbotlik a rúzs, Bőd hCt ilttim»«.«., ---­F!yypl<?z? Az olló talpa ráfek­szik 4 milliméterre. Igaz! Ma­rad 36 Hogy vágjak én ki eb­ből .37 millimétert? Nem pe­Hiába minden erőfeszítése, az olló ezt az aeéldarabot is összetépi. ___________ DO J 37 mumilttkCiu «V.. - r I Kollár felkapja az összevisz- sági mozgalomban lenka. hogy mcgnyújtsam va- sza szakadozott acéldarabot. -•—*■** snlóval. ' Szalad fel az emeletre, a mű­— Nem — hagyja rá Kollár, szaki irodába. '----- Leana szomkönt ül a kicsa­pódó ajtóval. Meglepetésében ösztönösen felugrik, feléje in­dul. — Tessék? A maga műve! Lecsapja a formátlan acél­darabot a lány asztalára — A maga műve! zsssetmes lytatja: gény. Előbb Ide irányítom a le­— Tehát: a műszaki mezt azután a melegvágóba, újabb akciója a fémtakarékos- Tudod mlkor jöttem rá, hogy tgi mozgalomban *“»«, ... — Újabb akció? Elmélet- fg? kell? Most mikor beléötern ben! Igen, elméletben! — csat- a csarnokajtón s láttalak tite­tan fej Kollár Pista. — Jöjjön k*1 cipekedni. Valójában a te Űpy tűnik, neki, hogy Igaza van a mesternek. — Tessék! Most kérhetek pótklutnlrtst — tüzesedik át új­ra az öreg hangja. Megterhe­lik vele a részleget. S a hónap régén megint hallhatom: hSchultz elvtárs, a fémszabá­J«** ir?i minői * —. Ie a technikus elvtársnő hoz­unk, a műhelybe s kérdezzen meg minket is az újabb akció­ötleted ez. Kollár Pista”, T\e némák a szavak, va-4 L* lami nem engedi, hogy ' Járói De a kisasszony félti felszakadjanak belőle. Előbb a ruháját, nehogy bepiszkolód- másról kell beszélgetniük ne­a runajai, iicriivn^ - - .— jék Egy hónap óta felénk sem kik, kettőjüknek. Csakhogy azt nézett. El is felejtette, merre 6 nem kezdheti, még ha ezer­nyílik a csarnok ajtaja, Ügy szeT techfttkvoö «•> Reggel durcásan jöttek a gyárba; látom előre mindegyik aoa-sát; szavaikban, a huncutság mögött anyásodik a büszke komolyság, Műszakváltás ÖMzesöpörjük a vasreszeléket, a kunkorodó forgácsot; letöröljük az olajgyöngyöket izzadó gépet, egy pillanatra megszakadnak a szorgos áramkörök, kicseréljük egymást: minket a munka hazakiild, de társaink dolgos serege Itt van, szikráznak újra a kéeek, faragják súlyos-szép terveinket He leíoezlik rólunk a munkaruha éa felpattannak zsilipek: gyárkapuk, a szemfüles portás nem is sejti talán, hogy mindig hazalopunk egy kis mű hely szagot <*aSof<s<Eűlc»<38c*<ao§<3<^cm<a|cs^ » , Űjabb szobrokat állítanak fel Komló Sok ssép szobor díszíti a bányászvárost A hegy-völgy es területre épült Komlót lakosai előszere­tettel nevezik a „lépcsők váro­sának", a fiatalok városának, bár éppen lgY nevezhető a szab nők, partook, sétányok városá­nak is. A bányászváros külső képének csinosításához a la­kosok ezrei járulnak hozzá munkájukkal, így társadalmi munkában végzik a parkosí­tást megelőző tereprendezést, majd a fák, virágok, ültetését, gondozásét is. A városi tanács a maga ere­párlzsl Mattvar Infoét iroda mi estje Párizs (MTI). A magyar írócsoport tagjai: Juhász Fe­renc. Kardos Tibor, Köpeczi Béta. Ottllk Géza és Tamási Áron pénteken délután Lon­donból hazatérőben Párizsba érkeztek. A magyar írók részt vettek a párizsi Magyar Inté­zet irodalmi estjén. A szépszámú közönség előtt, amelynek soraiban sok francia költőt és írót lehetett látni, Köpeczi Béla adott "képet a magyar irodalom mai helyze jóból szívesen járul hozzá akosság várost-szépítő mozg mához, számos szobrot hely el a tereken, sétányokon, sőt központi fekvésű munkahely ken is. így például a 4800 ti mélyes központi bányász!ür épülete előtti térséget egy el illusztráló, hatalmas hányás szobor díszíti. A kökömyösi v rosrész bölcsődéje és óvodá között játszó gyerekéket ábr zoló bronz szoborasoportoz áll, a kenderföldl városié egyik Iskolájának bejáratát úttörő-élet részletet megjel nítő kő-relií díszíti és Kende föld egyik legszebb terén k pott helyet az építők szobra A tízezer főt befogadó epoi pálya bejáratét sportolók szó ral díszítik. Nagyon szép és szerű a komlói munkásmozg lom mártírjaira emlékezte vasrelifes emlékmű, amelyet pártszékház mellett állított! íeL A közeljövőben újabb szó rókát kap a 25 000 lakosú 1 jövő évben alapításénak tíz dik évfordulójára emlékező ■ bányászváros. A dévidföldl ' iskola előtt még december e1' jén felállításra kerül egy k sebb szobormű, míg a közpof fekvésű Lenin téren a néva<! Lenin monumentális szobn leplezik le IMi-tw»

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents