Dunántúli Napló, 1960. november (17. évfolyam, 258-282. szám)

1960-11-09 / 264. szám

1960. NOVEMBER 9. NAPLÓ 3 Ünnepségek a megyében a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 43. évfordulója alkalmából ÚJ TANMŰHELY A Szigetvári Cipőgyárban idén új tanműhelyben dolgoznak az ipari tanulók. A tanműhely szeptemberben kezdte meg működését. A harmadéves cipőipari tanulók már rendes terme­lőmunkát végeznek az új műhelyben. • S megye minden községében városában megemlékeztek Nagy Októberi Szocialista rradalam 43. évfordulójáról. ; üzemekben már az ünne- t megelőző napokban tartot- c pártnapokat, röpgyülése- t. termelési tanácskozásokat azokon az ünnepélyes meg­fékezést is megtartották, bb városban és községben népi estet rendeztek és ■gkcezorúzták a szovjet hö- c emlékművét: Jár a külső körülmények n mindenben lehettek tél­én ünnepélyesek (az átala- ás alatt lévő színházban etetlen veit megtartani a ígversenyt s Így ugyancsak átalakítás alatt lévő Liszt- met kellett olyan állapotba mi, hogy se maradjon élez elentos hangverseny), a zc- car és a joggal ünnepelt idégművész együttes sze­lese felejthetetlen nyitánya : a zenekari koncertek ao- atánaki i műsor sokait feéríJ lgé- sséggel volt felépítve: We- Euryantae nyitánya gonr a tokban és színekben gaz­muzsika. A hangverseny önsége névről már ismerte vasárnap délelőtti és hétfő hangverseny szólistáját, r Bezrodnijt. Ez nem is cso­kis zen ezt a 30 éves vilóg- > szovjet művészt meg- te jó híre, s azok a zenei jók, amelyeken keresztül érdeklődők már több pro- cióját meghallgathatták. ttal a budapesti hangver- rprogrammal megegyezően thoven D-dúr hegedűver- rét játszotta, a program- eredetileg kitűzött Brahms jdűverseny helyett A bő­ség láthatólag megértőén a igy műnek kijáró tisztelet­fogadta a műsorválto- , amihez mindjárt meg kell eznűnk, bogy gandosko- törtérúk arról, hogy az i folyamán más hangver- Te kitűzött Beethoven eny helyett lehetőség sze- a Brahms-koncert kerül- elóadásrai or Bezrodnij Sztálin-dfjas xiűművész mindkét kom­ái nagyszerűen reprezen- i a ma már joggal világ- moszkvai hegedűiskola >bb hagyományait. Biztos ikalitás. a mű fölényes is- ete, alapos technikai ki- ozottság s a mondanivaló- mindenek fölé helyezése mzi Bezrodnij hegedűjáté- Akik a második tételben érezték, hogy inkább ro- tikusabb hajlamú, azok a tő tételekben, de különö- a harmadikban tapasztal­ak, hogy mennyije fegyel- stt muzsikus. így tehát al mondhatjuk, hogy já- t a teljes egyensúly jel­ezte. Talán itt-ott hegedű- i színe nem elégítette ki :. várakozását, akik egy divaritól még zengőbb, bb hangzást vártak: tomboló lelkesedés, mely- a közönség Bezrodnij haven interpretációját fo- a. nagyszerű kifejezése annak az együttérzésnek, llyel Pécs zenebarátai szí- be zárták ezt a rendkívül laoatikus. fiatal művészt, léijük. hogy nem telik el >b 11 év Bezrodnij legkö- bbi hangversenyéig, hangverseny második fé­ri nem kisebb siker jutott á’vrésztil a Pécsi Szimfo- « Zenekarnak, amely Ko- ’ egyik legnagyobb zene­alkotását. a „Fölszállott jva” zenekari variációkat e műsorára. A 20. század 'var zenéjének ez a rend- il igényes, kifejezőerőben zínekben páratlanul gazdag téri alkotása, karmesternek :enekarnak egyaránt nagy baáéWt jeteafe, Amilyen MOHÁCSON November 5-én az iskolák, intézmények, üzemek és hiva­talok ünnepi gyűléseken em­lékeztek meg a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 43. év­fordulójáról. A megemlékezé­seket kultúrműsorokkal tették színvonalassá. November 6-án este a Bar­tók Béla Művelődési Ház dísz­termében mintegy ezer részt­vevő előtt Boris Isfván, a já­sokrétűen fejd ki az ősi mar gyár népdalnak anyagát a mesteri varáció-sorozat, épp­oly sokoldalú igényt támaszt minden hangszerrel, minden hangszercsoporttal s a zene­kar egészével szemben is. Jól emlkékszünk még arra, hogy 6 évvel ezelőtt ugyancsak a Liszt-tereimben Ferenesik Já­nos dirigálta ezt a művet a MÁV Szimfonikusokkal, A kö­zönségnek már akkor is na­gyon tetszett a Páva-varációk élő megszólaltatása, annál na­gyobb tisztesség tehát karmes­ternek és zenekarnak, hogy egy ilyen nagyszerű előadás emlékével, minden zened igényt kielégítőt produkált Egy ilyen mű bemutatása nagy felelősség, de ilyen meg­oldása hallatlan művészi ered­mény! Paulusz Elemér biztos- kezű, magas művészi igényű karmesterünk, akinek már ed­dig is annyi szép operai és szimfonikus est élményét kö­szönhetjük, ezzel a produk­cióval rátétté a koronát 4 éves pécsi működésére. Karmester és zenekar egymásra találtak s ez további nagyszerű fejlő­dés és gazdag sikerek alapja, a lelkes pécsi zenebarátok tá­borának szolgálatában« November Tű ünnepségek egyik eseménye a deszki szerb népi együttes baranyai vendég szereplése volt, amelynek az adott külön jelentőséget, hogy az együttes szereplésével kap­csolatban tartotta meg képvi­selői beszámolóját a baranyai harváttaJcta községekben Og- nyenovics Milán, országgyűlé­si képviselő, a Magyarországi Délszlávok Szövetségének fő­titkára. A múlt hét közepén, Nagy­kazárban léptek fel először a deszki vendégek a művelődési ház zsúfolásig megtelt termé­ben. Ezt megelőzően Ognyeno- vics Milán elvtárs, akit harvát nyelven, virággal köszöntöttek a kis sokac úttörők, beszámolt a baranyai képviselőcsoport munkájáról, valamint azokról az eredményekről, amelyek a legközelebbről érdekelték a három nemzetiségű község dol­gozóit. Alsószentmártoriban, Kásá­don délután hat órára mér egyetlen üres hely sem volt a kultúrteremben és igen sokan szorongtak künn, az ajtó előtt. A pompás képviseletbe öltözött sokac menyecskék és leányok csoportja, a legszebb színfoltja vdit az amúgy is ünnepi kép­nek. Mert írmepmek számít a népi kúlttú'a minden ilyen nagyszerű manifesztációja, amit a nemzetiségi kulit úncso- portck — rulurik örvendetesen gyakori —• vendégszereplése íelent a nemzetiségi falvaknak. Egy-egy Ily« vendégszereplés felér egy cisebb fajta falusi búcsúval. Mohácson már a koraesti válóban nép« embercsoportok ettek a Táncsics utcai Sokac Olvasókör fáé, ahová az ün­nepi gyűlést • a desztoek leí­rási pártbizottság titkára mon­dott ünnepi basádét. A nagy­gyűlés után a résztvevők fák­lyás felvonulással mentek a szovjet hősi emlékműhöz és elhelyezték a kegyelet és a há­la koszorúit és virágait PÉCSVÁ RADON november 6-án délelőtt fél tíz órakor megkoszorúzták a szov­jet hősök emlékművét és utá­na a mozi nagytermében tar­tottak díszünnepséget Ünnepi beszédet Papp János elvtárs, a járási pártbizottság titkára mondott Az ünnepi beszéd utón az általános iskolások és a „Zengő” kultúregyüttes adott színvonalas műsort. A kultúr­műsort három dokumentum­film bemutatása követte, SELLYÉN az ünnepi megemlékezésen Czégény József elvtárs, a járá­si pártbizottság titkára mon­dott beszédet, utána a KISZ- és az Üttörő-szervezet tagjai adtak kultúrműsort Jelentős megemlékezést tartottak a sellyei járás majdnem minden községében. Csányoszrón a nő- tanács és a KlSZ-szervezet ta­lálkozója volt az ünnepség középpontjában. A járásban mindenütt megkoszorúzták a szovjet, a bolgár £s a partizán hősök emlékművét* SZIGETVARON november 6-án este a járási kultúrházban tartottak ünne­pélyt Ünnepi beszédet Jerszi István elvtárs, a járási párt­bizottság párt- és tömegszerve­zeti osztályvezetője tartott Az ünnepi gyűlés után a fiatalok fáklyás felvonulása követke­zett, majd a cipőgyári KISZ- szervezet kultúrcsoportja adott szép műsort. November 7-én délelőtt tíz órakor megkoszo­rúzták a szovjet hősök emlék­művét lépőjét T órára meghirdették. Vidám zsongás töltötte be a kuttúrtenmet, amely csak ak­kor neműit ed, amikor az ün­nepség elnöksége elfoglalta a helyét. Deszanceics János, a városi népfront-bizottság vezetőségi tagjának megnyitója után, Ti­borc István etvtnás, a járási pártbizottság párt- és tömeg- szervezeti osztályvezetője mon­dott beszédet a Nagy Októberi Szocialista Farnadailom jelen­tőségéről és annak kihatásáról népünk, s azon belül a nemze­tiségek sorsának, életénők a fejlődésére. Majd Ognyenovics Milán elvtárs vette ét a szót. Ognyenovics elvtárs beveze­tőül a baranyai képviselőcso­port munkájáról adott rövid, összefoglaló képet, majd pedig kihangsúlyozva a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom világot formáló erejét, amely elsőnek valósította meg a nem­zetiségiek teljes egyenjogúsá­gát, kijelentette: „Ma md, dél­szlávok, ebben az országban olyan jogokat élvezünk, ami­lyenek nekünk a történelem folyamán soha nem jutottak osztályrészül. Ezeket a jogokat csak a szocialista rendszer tud ta és tudja biztosítani a szá­munkra! Ma már nem az szá­mít, hogy kinek mekkora a vagyona, ki milyen származá­sú, vagy nemzetiségű. Most a munkája szerint becsülik meg az embert.” Ognyenovics Milán telkes tapssal fogadott beszámolója után a Desriri Szerb Népi Együttes mutatta be gazdag, művészi színvonalú műsorát, amelyben a nagyszerűen begya karolt tánc és zenekari számok aratták a legnagyobb sikert. Eack közül is a legjobbak toö­A főpályaudvaron a meg­szokott zsivaj. Vonat érkezett, vonat indul. Tolongás, tömött bőröndök, kapkodó utasok. A kultúrváróteremben azon­ban mély csendben ülnek az utasok az asztalok körül. Több­ségük diák, diáklány. Olvas­gatnak. Némelyikük előtt tan­könyv, mások képes folyóira­tokat lapoznak, ismét mások agyonolvasott könyvekbe me­rülnek mélyen. A sarokba állított íróasztal mögött Kecskeméti Mihályné ül. Éppen egy sakk-készlete*- vesz át. Egyik partner vonal­ra szállt, a másik magára ma­radt. hát visszaadja a készle­tet. — Vajon mit olvasnak az emberek ilyenkor vonatra vá- 1 rás közben? zé kéül sorolnunk a viharos temperamentummal előadott „ZajeCiSárka“ című népi tánc- kcmpazdciót, a „LegényvetéJ- kedót“, a „Leánytáncokat“’, és a „Bánáti nagy-kólót“’, amelye­ket Radies Velykó tanított be. Óriási sikere volt a tambura- zeneJcamak és kiváló vezető­jének dr. Rusz Márkának, aki orvos létére, már hosszú évek óta egyik legaktívabb tagja a deszki együttesnek. Külön kell megemlítenünk Jevremov Cvetkó mesteri harmonika- játékát, akinek a közönség kí­vánságára több Ízben is meg kellett ismételnie az előadott számokat. Táncok, dalok, vi­dám jelenetek következtek egymásután, pergő gyorsaság­gal, majd végül, az összevont zenekarok előadásában fel­csendült a Maros ments szer­bek közkedvelt népi tánca, a „Malo kelő“, amelyben a furu- lyaszólót Gyukin Gyurica szó­laltatta meg i gen nagy közön­ségsikerrel. Ezzel véget Is ért a színes kultúrműsor. Utána tánc következett, barátkozás a deszkiek és a mohácsiak kö­zött — Künn hideg őszi eső verte az ablakokat, de a te­remben fény és melegség jár­ta át a szíveket: a barátság fénye, a testvériség melge. Másnaip, november 6-án Ver­senden, november 7-én pedig Kátolyban tartott politikai be­számolót Ognyenovics Milán elviére, utána pedig a deszki kulfúrcsopart lépett fel. Itt te nagy volt a siker, bensőséges az öröm és szíves a vendéglá­tás. Ünnep volit ez a legjavá­ból, amelynek emléke még so­káig megmarad mind a deszki vendégők, mind pedig a bara- flVd sokacok szívében. — Bőséges választékunk van — felel Kecsekméti Mihályné — kereken harmincféle folyó­irat és újság jár a kultúrváró- teremnek. Elsősorban termé­szetesen ezeket olvassák. Nem tudnám megmondani, hogy ezekből naponta hányat köl­csönözünk ki, annyi bizonyos, hogy a legtöbbje idő előtt el­használódik, annyit forgatják. De van mintegy ezer darab könyvünk is, igen változatos összeállításban. Várostörténeti, művészeti, ifjúsági, szépirodal­mi könyvek... — Látom, akadnak itt egé­szen testes könyvek is. Akad, aki belefog ezekbe és nem fél, hogy lekési a vonatot? — Hogyne, vannak rendsze­res olvasóink is. Többnyire dolgozók és diákok, akik na­ponta rendszeresen jönnek és vagy a beérkezés és munka­kezdés között, vagy a munka befejezése és a vonatindulás között van idejük. Ezt az időt használják fel arra, hogy újabb részt olvassanak a megkezdett könyvből. — Hány és milyen könyvet olvasnak? — Naponta körülbelül hu­szonöt könyvet kölcsönzünk kd. A diákok jórészt ifjúsági re­gényeket kémek. Nagyon nép­szerű Verne Gyula, de mond­hatom, hogy a mai magyar írókat sem hanyagolják el. Olyan, könyveink te vannak, amelyek olvasása az iskolá­ban kötelező. Ezeket gyakran kérik ki. Legutóbb is előfordult, 'hogy egy diáklány olyan köny­vet kért, amiről majd-dolgoza­tot fog írni. Megkapta, el is olvasta. Később aztán jelent­kezett, hogy használt az olva­sás, mert a dolgozata kitűnően sikerült, ötöst kapott rá, sőt fel is olvasták, mint mintadol­gozatot. — Bizonyosan, sok ilyen kedves ismerőse van már? — Öt éve dolgozom itt. A kisebb megszakításoktól, be­tegségtől és szabadságtól el­tekintve állandó kapcsolatban vagyok olvasóinkkal. A diá­kokkal meg különösen szoros a kapcsolatunk. Megállapodá­sunk is van az _ Iskolákkal, hogy az itt időző diákokra ügyeljünk, segítsünk nekik. Előfordul, hogy egy-egy házi feladathoz is segítséget kér­nek. Amit tudok, segítek is, többnyire a megfelelő könyv kiválasztásával. Tanárok is jönnek időnként ellenőrizni, hogy rendesen viselkednek-e a diákjaik. A többségük na- goyn rendesen viselkedik, alig- alig van rá példa, hogy vala­kit figyelmeztetni kellene Egyébként olyan megállapodá­sunk is van az iskolákkal, hogy iskolába menet nem •dunk a tanulóknak olyan ol­vasmányt, ami elterelné a fi­gyelmüket a tanulástól. Isko­lából jövet azonban természe­tesen bármit megkaphatnak. — Az olvasók határozott igénnyel jelentkeznek? — Rendszerint nem. Több­nyire csak így: „Kérek egy jó könyvet”. Talán azt is mond­hatnám, hogy ez jó. A könyve­ket mi jobban ismerjük és tudjuk, melyiket kell ajánlani. De azért meg szoktuk kérdez­ni, hogy melyik írót kedvelj jobban az illető, milyen jelle­gű könyveket szokott olvasni és ennek megfelelően ajánlunk azután. Ha az átutazó nem fo­lyóiratot, hanem könyvet kér, általában elbeszéléskötetet ajánlunk. Az elbeszélést végig tudja olvasni vonatindulásig, nem kell félbehagynia, mint a regényt. Igazán elmondhatom, hogy bár látszatra csak „futó” vendégeink vannak, azért itt, a kultúrváróteremben is folyik nevelő munka. És ez legalább annyira fontos, sőt fontosabb, mint az, hogy a vonatra vára­kozó utasok kellemesen tölt­sék el a várakozás idejét. — De azért szórakozásra te van mód? — Természetesen maga az olvasás is szórakozás. De van tizennégy sakk-készletünk is. Nincs olyan nap, hogy ne ala­kulnának ki heves sakkcsaták. Van azonkívül dominókészle­tünk is. Ezt inkább gyerekek veszik igénybe. Volt televí­ziós készülékünk Is, de azt kénytelenek voltunk „kitelepí­teni”. — Miért? Talán elromlott? — Nem. Nem romlott el, ha­nem egy-egy Izgalmasabb sportközvetítés, vagy jó film alkalmából úgy megtelt a kul- túrváróterem. hogy az utazók­nak nem maradt helyük. A te­levíziós közvetítés ugvanis nem utazókat is Idecsábított. Mikor megpróbáltuk ennek elejét venni és csak leggvel rendelkezőket engedtünk be, sokan jegyet váltottak vala- melyik legközelebbi vasútállo­másig, hogy megnézhessék a műsort. Mivel a kultúrváróte- rem jellegével nem fér össze, hogy szinte mozivá alakuljon, a televíziós készüléket lead­tuk. Most aztán zavartalanul olvashatnak, tanulhatnak a vo- ■ natra várók. Csend és nyuga­lom van a kultúrváróterem­ben. Csak amikor megszólal a hangszóró: „Személyvonat in­dul a második vágányról..." megüresedik néhány asztal, hogy nemsokára újabb vára­kozók telepedjenek köréje De előbb odajárulnak Kecskeméti Mihályné íróasztalához és így szólnak: — Kérek egy jó könyvet... Igor Bezrodnij koncertje Pécsett A deszki szerb népi együttes Baranyában „Hunei köztem" kis UuUtUa

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents