Dunántúli Napló, 1960. november (17. évfolyam, 258-282. szám)

1960-11-23 / 276. szám

I960. NOVEMBER 23. N*Ptó 3 «*■ Kukoricát válogatnak az asszonyok. Sabona vetetten, 200 hold ^ca töretlen. A Super Ze­it után kötöttók a pótko- ás elindultak a határba, fcyvenen mehettek kuko- ■ tömi. Negyvenen a fia­lja közül. A többiek meg Munkát kaptak. Lovas- lkat irányítottak a töltés körzeti felügyelője. öt a dohánypajta érdekelte, ahol hat hold termését raktá­rozzák. A dohánypajtát a ter­melőszövetkezet saját erőből építette, méghozzá rövid idő — mindössze két hét alatt. A dohányos ember, az elnök­kel, Termi Józseffel, meg — Ha jól válogatnak, barna elsőosztályú az lesz ám sok — mondja a dohánybeváltó em bere. <rfje.LtdéJktmj.LÍq, Hét jegyzőkönyv pihen István-aknán, a szakszervezeti iro­da egyik íróasztal- fiókjában. Október 19. óta, tehát egy hónapja már, arra várva, hogy az üzem vezető, főmérnök, a két bányamester el­olvassa, s kihalász- sza a kincset a sza­vak tengeréből. Saj­nos, egyelőre hiába. Pedig mennyi fia­talos és bátor gon­dolatot rejtenek a sorrengetegekl íme, csak találomra né­hány: „Mohai csil­lés kifogásolja, hogy azok a munkatársai, akik közömbösen végzik a munkáju­kat, azonos bérrel vannak elszámol­va.'4 Waller József: „A csilletöltésnél a darabosszenet kivá­logatják, és ebből adódnak a rosszul töltött csillék. 90 csille szén hiányzik, amit Rücker-akná- ra vittek porció­szénnek.“ (Ez arra mutat, hogy nem­csak Pécsbányán van baj az illetmény szénnel.) Milovecz Gábor: „A külszí­nen régóta heverő fát hasítsák fel pil­lérfának“, Folytathatnák még, de ez is elég lesz annak bizonyí­tására, hogy nem a levegőbe beszélünk, a dolgozók okos öt­letekkel és bírála­tokkal segítik a ve­zetés munkáját. Tudjluk, Tátrai József üzemvezető és Horvai Ádám fő­mérnök elv társak az utóbbi hetekben a Rammgerät jö- vesztögéppel van­nak elfoglalva, azé minden gondolatuk, arra áldozzák sza­badidejük egy ré­szét is, mert nagyon sokat várnak tőle és okkal. Mégsem lett volna szabad a jegyzőkönyvekről megfeledkezni. Hat holdon termesztettek dohányt. Holdankint körülbe­lül 10 mázsa dohány termett. Bizony nem megvetendő ösz- szeg az a mázsánkénti kétszáz forint többletjövedelem. Az utcán traktor berreg. Nem is egy. Hordják a ter­mést, amely a jövedelmet adja a tagoknak. — Számítást végeztünk. Ügy látjuk, hogy meglesz a terve­zett munkaegység-érték — mondja az elnök. — Harminc­négy forint tíz fillért tervez­tünk. Ez meg is lesz. mert, ha törik, ha szakad betakarítjuk a termést, amiért megdolgoz­tunk. Jól fizet a kukorica is, a cukorrépa is, kár lenne minden szemért, ami veszen­dőbe megy. Így megy ez egész nap. Gé­pek, emberek dolgoznak. És, amikor már lassan esteledni kezd, Kasza • Jánosné elindul a termelőszövetkezeti iroda felé. Neki most következik a máso­dik műszak. Mosni akar esté­re. De nem kézzel, hanem a termelőszövetkezet mosógépé­vel, mert az 1140 holdas cúni Kossuth vezetősége gondolt az asszonyokra is . A kulturális alapból mosógépet vásároltak, hogy ezzel is könnyebbé te­gyék az asszonyok második műszakját. Az asszonyokét, akik Két traktor vontatja a kukoricával telt pótkocsit. —- Csak simítsák ki a levele- ezen a napon is, mint mindig két. Igaz, hogy ez egy kicsit derekasan kivették a részükéi több munka, de mázsánként a munkából, több mint kétszáz forint jö- Szalai János vedelem is. Tehát megéri. Foto: Erb János. 11 János tsz-traktoros elindul a munkaerővel és a pót­kocsival a batárba. ett egész vasárnap réggé- koncával telt pótkocsit. Fürge Akkor aztán elállt, szél asszonykezek válogatták a ku- kedett és megborzolta az koncát, a dohánypajta mellett tt feltörő talajvíz hátát, takarmányrépát osztottak a ön reggel pedig a tagok tagoknak, munkaegységenként okott helyre mentek „el- három és fél kilót. Az irodá- tásra”. Igaz, hogy sáros ban is akadt munka. Különö­ld, de nincs mire várni, sen, amikor megérkezett Mag még százhetven hold ke- Dezső, a Pécsi Dohánybeváltó baton délben, amikor esni az eső, nemtúl- azt mondom: szíve- gták volna az ég lát- csatomáit a cúni tagjai, ha valaki lát­óvá tette volna azokat. Még 1 is felriadtak álmukból és >1 fordultak a másik olda­la: > A nyavalya álljon ebbe köbe. Még mindig esikj mellé, ahol a földön itt-ott csil­logott még a víz — cukorré­pát hordani. Egy asszonycso­port kukoricát indult válogat­ni, a tsz-iroda felőli oldalról pedig egy idős bácsi kiáltott át a komájának: —- Mi meg répát takarni megyünk! Kint törtók a kukoricát, hordták a cukorrépát, két traktorral vontatták be a ku­Palai János agronómussal be­letúrt a dohánykötegek közé, leemeltek egy füzérrel. — Ha jól válogatnak, barna első osztályú az sok lesz ám — állapította meg Mag Dezső, A „fekete“ beruház íh a népgazdaság kára! Hosszul gazdálkodó, helyte­len pénzbeosztással élő ember re mondják gyakorta: „Tovább nyújtózkodik, mint ameddig takarója ér”. Sajnos, ilyen esel vállalatainknál sem ritka, ám azzal a különbséggel, hogy míg Nagy -József vagy Nagy Józsefné „továbbnyújtozkodá- sa” a rossz gazdálkodási mód­szert alkalmazó Nagyéknak okoz kárt, addig a „vállalati továbbnyújtózkodás”-nak a népgazdaság issza meg levét. A szigetvári barakkok „fe­kete beruházása” a megyei ta­nács ipari osztályának és 3 Szigetvári Kisgépgyártó Válla­lat vezetőinek jószándéka el­lenére — így képezett — sú­lyos anyagi gondot államház­tartásunknak. A Szigetvári Kisgépgyártó Vállalat megyénk ipari üzemei között talán a legmostohább körülmények között dolgozik. A helyszűke miatt — hogy csak egy példát említsünk — a vállalat munkásai a háztetőn festik a legyártott gépeket, s híjával vannak a legelemibb szociális létesítményéknek is. A megyei tanács ipari osztálya segíteni akarón 1959. július 25-én 1708—3/1959. számú át­iratában utasította a Sziget­vári Kisgépgyártó Vállalat ve­zetőségét, hogy 3 darab csővá­zas barakképületet Kővágó­szőlősön bontsanak le. azokat a vállalat új telephelyén állít­sák fel, s erre a munkára 510 ezer forintot kapnak. A vállalat vezetőségét utasí­tották továbbá arra is, hogy az építkezésre vonatkozó terveze­tet készítse el az érintett szer­vek bevonásával. A terv nem készült el. 1959. szeptember hó 9-én aztán megbízták Sárdi Frigyes nyugállományú terve­zőt a terv elkészítésével, ami egy és félmillió forintról szól. A megyei tanács ipari osztálya látva, hogy a rendelkezésre álló összeg takarója alól nem kevesebb, mini egymillió forint „kilóg”, lefaragta a költségve­tést az eredeti 510 ezer forintra. A vállalat október 29-én tilta­kozott a saját rezsis beruházás miatt — szakember és kellő feltételek hiányában — végül is azonban beleegyezitek a ba­rakkok elszállításába. A megyei tanács ipari osz­tálya azt akarta, hogy a ba­rakkokat eredeti állapotukban szereljék össze s erre elég is lett volna a kiutalt pénz. Ám a barakkok — időközben 3-ról 4-re szaporodván — eredeti állapotukban mit sem segítet­tek volna a vállalaton. Az autójavítónak szánt csarnokba Tanácsi különbrigádok sejiuk a sellvei járás . tsz-eit Nemrégiben a sellyei járási tanács v. b, öt különbrigádot hozott létre a termelőszövetke­zetek megsegítésére. A brigád tagjai hetente felkeresnek egy- egy termelőszövetkezetet, se­gítenék az elmaradt könyvelés rendbehozásában, a munka­egységszámításban és a leltá­rozásnál. A brigád tagjai szer­vezik a termelőszövetkezeti könyvtárakat, az orvosegész­ségügyi előadásokat és segítik a tsz-t, hogy termel vényeit a piacon értékesíthesse. A fez­ek megsegítésének egyik fon­tos része az ellenőrzés. A bri­gádtagok még azt is ellenőr­zik, hogy a fez-tagok tiszta kézzel, tiszta edénybe fejik-e a tejet. A brigád tagjainak minden két hétben be kell számolni a járási tanács elnö­kének a végzett munkáról és a problémákról. Ugyancsak a brigádok vizsgálják a járás leggyengébben dolgosé terme­lőszövetkezeteit és a vizsgálat során tapasztaltakról beszámol nak a végrehajtó bizottságnak. A brigád jelentése alapján a végrehajtó bizottság helyszíni üléseken értékeli a termelő- szövetkezet munkáját és tesz Javaslatot a hibák Úja vitására, például a régi ajtó meghagyá­sával nem tudtak volna a gép­kocsik behajtani, a nagy rez­gést okozó gépek (marógép, ajaxkalapács) pedig előbb- utóbb alkalmatlanná teszik a nem erre a célra alkotott épít­ményt üzemi használatra. A Szigetvári Kisgépgyártó Vál­lalat e felismerés után. kezdte „átformálni” a barakkokat. Patyomkin faluként állt a mit sem sejtő szemlélő előtt kül­sőleg a barakképület, belő] pe­dig a gyenge héj takarója alatt téglafalak, betonoszlopok be­ton lapostető kezdett kibújni a föld alól. Az események ezután gyor­sított ütemben peregtek Az eredetileg biztosított 510 ezer forintból 613 ezer forintot már elköltötték a barakkok felépí­tésére, de ez csupán a kezdet kezdetét jelentette. Mindenki előtt nyilvánvalóvá vált. hogy rendeltetésének megfelelően a barakkokat felépíteni újabb 1 millió forint nélkül képte­lenség. A „fekete beruházás” építési engedély és terv nélkül zaj­lott le, a bank megtagadta az építkezés további finanszíro­zását és a vállalat egyszámlá­járól kezdte leemelni az össze­geket. így fest a mostani álla­pot, melyre a koronát Mészá­ros József építésvezető tette fel. azon bejegyzésével, misze­rint: „A munka átvételekor te- . rületi tervrajz nem volt és az I építkezés rendeltetését, jellegét nem ismertem, ezért a kivite­lezésért semmi néven nevezen­dő felelősséget nem vállalok”. Szigetvári Illés, a vállalat igazgatója széttárja karját és keserűen mondja: „Én már be­tege lettem ezeknek a barak­koknak, másfél hónapig ideg­összeroppanásom volt"’ — A megyei tanács ipari osztályá­nak illetékesei sem érzik hi­básnak magukat, hisz: „Jót akartak a kisgépgyártóknak ". A 12 gordiuszi csomót rejtő ügyet látszatra jogászok légió­ja sem tudná kibogozni. Elvág­ni azonban sokkal egyszerűbb! A létesítményt — nem vitás — meg kell utólag terveztetni a tervezőkkel, ezért tervezői díjat kell fizetni. Utána a költ­ségvetésnek megfelelő össze­get ki kell utalni a vállalatnak és a szigetváriak kapnak egy új telepet. Hogy a költségek nem állnak meg az 510 ezer forintnál, ezt már mindenki tudja. Sejteni lehet, hogy a másfél millió sem lesz elég. A barakkok áthelyezésének ürügyével így csempésződött be egy soronkívüli beruházás az országos tervekbe, melyre a pénzt elő kell teremteni, ha másképpen nem megy, hát fontosabb létesítményektől el­vonva anyagot, bért, tervezői kapacitást. Futólag említjük meg most már azt, hogy a szigetvári vállalat gépgyárrá való fejlesztése fölött is el le­hetne vitatkozni. Kínálja ma­gát egy másik út is, a barak­kok lebontása, ám ez félmillió forint kidobását jelentené. En­nél most már célravezetőbb, ha rendeltetésszerűen felépí­tik, törekedve a minél taka­rékosabb megoldásra. Milyen tanulságokat lehet levonni a szigetvári „fekete” beruházásból? Minden szerv ebben az ügy­ben jószándékúan segíteni akart. Am a „pokol tornácai is jószándékkal vannak kikö­vezve”. A vállalat felettes ha­tóságának meg kellett volna győződnie arról, hogy a barak­kok megfelelőek lesznek-e a gépgyártóknak és csak azután dönteni lebontásukról, illetve felállításukról. Hibás a vállalat is, mert — mint ahogyan me­gyénkben már előfordult — ők is azt gondolták, a takarón való „tiilnyújtóskodást” úgyis megfizeti a népgazdaság. Kezd­jük csak el a beruházási, ha már benne vagyunk, akkor úgysem tagadja meg senki a további összegek kiutalását! Egyértelműen következik a szigetvári barakkok esetéből, hogy a tervgazdálkodás törvé­nyeit be kell tartani, minden, még a legkisebb beruházást is nagyon komolyan meg kell fontolni, mert még a jószándé­kú, segíteni akaró, de tervsze­rűtlen intézkedés is károkat okozhat.

Next

/
Thumbnails
Contents