Dunántúli Napló, 1960. november (17. évfolyam, 258-282. szám)
1960-11-23 / 276. szám
I960. NOVEMBER 23. N*Ptó 3 «*■ Kukoricát válogatnak az asszonyok. Sabona vetetten, 200 hold ^ca töretlen. A Super Zeit után kötöttók a pótko- ás elindultak a határba, fcyvenen mehettek kuko- ■ tömi. Negyvenen a fialja közül. A többiek meg Munkát kaptak. Lovas- lkat irányítottak a töltés körzeti felügyelője. öt a dohánypajta érdekelte, ahol hat hold termését raktározzák. A dohánypajtát a termelőszövetkezet saját erőből építette, méghozzá rövid idő — mindössze két hét alatt. A dohányos ember, az elnökkel, Termi Józseffel, meg — Ha jól válogatnak, barna elsőosztályú az lesz ám sok — mondja a dohánybeváltó em bere. <rfje.LtdéJktmj.LÍq, Hét jegyzőkönyv pihen István-aknán, a szakszervezeti iroda egyik íróasztal- fiókjában. Október 19. óta, tehát egy hónapja már, arra várva, hogy az üzem vezető, főmérnök, a két bányamester elolvassa, s kihalász- sza a kincset a szavak tengeréből. Sajnos, egyelőre hiába. Pedig mennyi fiatalos és bátor gondolatot rejtenek a sorrengetegekl íme, csak találomra néhány: „Mohai csillés kifogásolja, hogy azok a munkatársai, akik közömbösen végzik a munkájukat, azonos bérrel vannak elszámolva.'4 Waller József: „A csilletöltésnél a darabosszenet kiválogatják, és ebből adódnak a rosszul töltött csillék. 90 csille szén hiányzik, amit Rücker-akná- ra vittek porciószénnek.“ (Ez arra mutat, hogy nemcsak Pécsbányán van baj az illetmény szénnel.) Milovecz Gábor: „A külszínen régóta heverő fát hasítsák fel pillérfának“, Folytathatnák még, de ez is elég lesz annak bizonyítására, hogy nem a levegőbe beszélünk, a dolgozók okos ötletekkel és bírálatokkal segítik a vezetés munkáját. Tudjluk, Tátrai József üzemvezető és Horvai Ádám főmérnök elv társak az utóbbi hetekben a Rammgerät jö- vesztögéppel vannak elfoglalva, azé minden gondolatuk, arra áldozzák szabadidejük egy részét is, mert nagyon sokat várnak tőle és okkal. Mégsem lett volna szabad a jegyzőkönyvekről megfeledkezni. Hat holdon termesztettek dohányt. Holdankint körülbelül 10 mázsa dohány termett. Bizony nem megvetendő ösz- szeg az a mázsánkénti kétszáz forint többletjövedelem. Az utcán traktor berreg. Nem is egy. Hordják a termést, amely a jövedelmet adja a tagoknak. — Számítást végeztünk. Ügy látjuk, hogy meglesz a tervezett munkaegység-érték — mondja az elnök. — Harmincnégy forint tíz fillért terveztünk. Ez meg is lesz. mert, ha törik, ha szakad betakarítjuk a termést, amiért megdolgoztunk. Jól fizet a kukorica is, a cukorrépa is, kár lenne minden szemért, ami veszendőbe megy. Így megy ez egész nap. Gépek, emberek dolgoznak. És, amikor már lassan esteledni kezd, Kasza • Jánosné elindul a termelőszövetkezeti iroda felé. Neki most következik a második műszak. Mosni akar estére. De nem kézzel, hanem a termelőszövetkezet mosógépével, mert az 1140 holdas cúni Kossuth vezetősége gondolt az asszonyokra is . A kulturális alapból mosógépet vásároltak, hogy ezzel is könnyebbé tegyék az asszonyok második műszakját. Az asszonyokét, akik Két traktor vontatja a kukoricával telt pótkocsit. —- Csak simítsák ki a levele- ezen a napon is, mint mindig két. Igaz, hogy ez egy kicsit derekasan kivették a részükéi több munka, de mázsánként a munkából, több mint kétszáz forint jö- Szalai János vedelem is. Tehát megéri. Foto: Erb János. 11 János tsz-traktoros elindul a munkaerővel és a pótkocsival a batárba. ett egész vasárnap réggé- koncával telt pótkocsit. Fürge Akkor aztán elállt, szél asszonykezek válogatták a ku- kedett és megborzolta az koncát, a dohánypajta mellett tt feltörő talajvíz hátát, takarmányrépát osztottak a ön reggel pedig a tagok tagoknak, munkaegységenként okott helyre mentek „el- három és fél kilót. Az irodá- tásra”. Igaz, hogy sáros ban is akadt munka. Különöld, de nincs mire várni, sen, amikor megérkezett Mag még százhetven hold ke- Dezső, a Pécsi Dohánybeváltó baton délben, amikor esni az eső, nemtúl- azt mondom: szíve- gták volna az ég lát- csatomáit a cúni tagjai, ha valaki látóvá tette volna azokat. Még 1 is felriadtak álmukból és >1 fordultak a másik oldala: > A nyavalya álljon ebbe köbe. Még mindig esikj mellé, ahol a földön itt-ott csillogott még a víz — cukorrépát hordani. Egy asszonycsoport kukoricát indult válogatni, a tsz-iroda felőli oldalról pedig egy idős bácsi kiáltott át a komájának: —- Mi meg répát takarni megyünk! Kint törtók a kukoricát, hordták a cukorrépát, két traktorral vontatták be a kuPalai János agronómussal beletúrt a dohánykötegek közé, leemeltek egy füzérrel. — Ha jól válogatnak, barna első osztályú az sok lesz ám — állapította meg Mag Dezső, A „fekete“ beruház íh a népgazdaság kára! Hosszul gazdálkodó, helytelen pénzbeosztással élő ember re mondják gyakorta: „Tovább nyújtózkodik, mint ameddig takarója ér”. Sajnos, ilyen esel vállalatainknál sem ritka, ám azzal a különbséggel, hogy míg Nagy -József vagy Nagy Józsefné „továbbnyújtozkodá- sa” a rossz gazdálkodási módszert alkalmazó Nagyéknak okoz kárt, addig a „vállalati továbbnyújtózkodás”-nak a népgazdaság issza meg levét. A szigetvári barakkok „fekete beruházása” a megyei tanács ipari osztályának és 3 Szigetvári Kisgépgyártó Vállalat vezetőinek jószándéka ellenére — így képezett — súlyos anyagi gondot államháztartásunknak. A Szigetvári Kisgépgyártó Vállalat megyénk ipari üzemei között talán a legmostohább körülmények között dolgozik. A helyszűke miatt — hogy csak egy példát említsünk — a vállalat munkásai a háztetőn festik a legyártott gépeket, s híjával vannak a legelemibb szociális létesítményéknek is. A megyei tanács ipari osztálya segíteni akarón 1959. július 25-én 1708—3/1959. számú átiratában utasította a Szigetvári Kisgépgyártó Vállalat vezetőségét, hogy 3 darab csővázas barakképületet Kővágószőlősön bontsanak le. azokat a vállalat új telephelyén állítsák fel, s erre a munkára 510 ezer forintot kapnak. A vállalat vezetőségét utasították továbbá arra is, hogy az építkezésre vonatkozó tervezetet készítse el az érintett szervek bevonásával. A terv nem készült el. 1959. szeptember hó 9-én aztán megbízták Sárdi Frigyes nyugállományú tervezőt a terv elkészítésével, ami egy és félmillió forintról szól. A megyei tanács ipari osztálya látva, hogy a rendelkezésre álló összeg takarója alól nem kevesebb, mini egymillió forint „kilóg”, lefaragta a költségvetést az eredeti 510 ezer forintra. A vállalat október 29-én tiltakozott a saját rezsis beruházás miatt — szakember és kellő feltételek hiányában — végül is azonban beleegyezitek a barakkok elszállításába. A megyei tanács ipari osztálya azt akarta, hogy a barakkokat eredeti állapotukban szereljék össze s erre elég is lett volna a kiutalt pénz. Ám a barakkok — időközben 3-ról 4-re szaporodván — eredeti állapotukban mit sem segítettek volna a vállalaton. Az autójavítónak szánt csarnokba Tanácsi különbrigádok sejiuk a sellvei járás . tsz-eit Nemrégiben a sellyei járási tanács v. b, öt különbrigádot hozott létre a termelőszövetkezetek megsegítésére. A brigád tagjai hetente felkeresnek egy- egy termelőszövetkezetet, segítenék az elmaradt könyvelés rendbehozásában, a munkaegységszámításban és a leltározásnál. A brigád tagjai szervezik a termelőszövetkezeti könyvtárakat, az orvosegészségügyi előadásokat és segítik a tsz-t, hogy termel vényeit a piacon értékesíthesse. A fezek megsegítésének egyik fontos része az ellenőrzés. A brigádtagok még azt is ellenőrzik, hogy a fez-tagok tiszta kézzel, tiszta edénybe fejik-e a tejet. A brigád tagjainak minden két hétben be kell számolni a járási tanács elnökének a végzett munkáról és a problémákról. Ugyancsak a brigádok vizsgálják a járás leggyengébben dolgosé termelőszövetkezeteit és a vizsgálat során tapasztaltakról beszámol nak a végrehajtó bizottságnak. A brigád jelentése alapján a végrehajtó bizottság helyszíni üléseken értékeli a termelő- szövetkezet munkáját és tesz Javaslatot a hibák Úja vitására, például a régi ajtó meghagyásával nem tudtak volna a gépkocsik behajtani, a nagy rezgést okozó gépek (marógép, ajaxkalapács) pedig előbb- utóbb alkalmatlanná teszik a nem erre a célra alkotott építményt üzemi használatra. A Szigetvári Kisgépgyártó Vállalat e felismerés után. kezdte „átformálni” a barakkokat. Patyomkin faluként állt a mit sem sejtő szemlélő előtt külsőleg a barakképület, belő] pedig a gyenge héj takarója alatt téglafalak, betonoszlopok beton lapostető kezdett kibújni a föld alól. Az események ezután gyorsított ütemben peregtek Az eredetileg biztosított 510 ezer forintból 613 ezer forintot már elköltötték a barakkok felépítésére, de ez csupán a kezdet kezdetét jelentette. Mindenki előtt nyilvánvalóvá vált. hogy rendeltetésének megfelelően a barakkokat felépíteni újabb 1 millió forint nélkül képtelenség. A „fekete beruházás” építési engedély és terv nélkül zajlott le, a bank megtagadta az építkezés további finanszírozását és a vállalat egyszámlájáról kezdte leemelni az összegeket. így fest a mostani állapot, melyre a koronát Mészáros József építésvezető tette fel. azon bejegyzésével, miszerint: „A munka átvételekor te- . rületi tervrajz nem volt és az I építkezés rendeltetését, jellegét nem ismertem, ezért a kivitelezésért semmi néven nevezendő felelősséget nem vállalok”. Szigetvári Illés, a vállalat igazgatója széttárja karját és keserűen mondja: „Én már betege lettem ezeknek a barakkoknak, másfél hónapig idegösszeroppanásom volt"’ — A megyei tanács ipari osztályának illetékesei sem érzik hibásnak magukat, hisz: „Jót akartak a kisgépgyártóknak ". A 12 gordiuszi csomót rejtő ügyet látszatra jogászok légiója sem tudná kibogozni. Elvágni azonban sokkal egyszerűbb! A létesítményt — nem vitás — meg kell utólag terveztetni a tervezőkkel, ezért tervezői díjat kell fizetni. Utána a költségvetésnek megfelelő összeget ki kell utalni a vállalatnak és a szigetváriak kapnak egy új telepet. Hogy a költségek nem állnak meg az 510 ezer forintnál, ezt már mindenki tudja. Sejteni lehet, hogy a másfél millió sem lesz elég. A barakkok áthelyezésének ürügyével így csempésződött be egy soronkívüli beruházás az országos tervekbe, melyre a pénzt elő kell teremteni, ha másképpen nem megy, hát fontosabb létesítményektől elvonva anyagot, bért, tervezői kapacitást. Futólag említjük meg most már azt, hogy a szigetvári vállalat gépgyárrá való fejlesztése fölött is el lehetne vitatkozni. Kínálja magát egy másik út is, a barakkok lebontása, ám ez félmillió forint kidobását jelentené. Ennél most már célravezetőbb, ha rendeltetésszerűen felépítik, törekedve a minél takarékosabb megoldásra. Milyen tanulságokat lehet levonni a szigetvári „fekete” beruházásból? Minden szerv ebben az ügyben jószándékúan segíteni akart. Am a „pokol tornácai is jószándékkal vannak kikövezve”. A vállalat felettes hatóságának meg kellett volna győződnie arról, hogy a barakkok megfelelőek lesznek-e a gépgyártóknak és csak azután dönteni lebontásukról, illetve felállításukról. Hibás a vállalat is, mert — mint ahogyan megyénkben már előfordult — ők is azt gondolták, a takarón való „tiilnyújtóskodást” úgyis megfizeti a népgazdaság. Kezdjük csak el a beruházási, ha már benne vagyunk, akkor úgysem tagadja meg senki a további összegek kiutalását! Egyértelműen következik a szigetvári barakkok esetéből, hogy a tervgazdálkodás törvényeit be kell tartani, minden, még a legkisebb beruházást is nagyon komolyan meg kell fontolni, mert még a jószándékú, segíteni akaró, de tervszerűtlen intézkedés is károkat okozhat.
