Dunántúli Napló, 1960. november (17. évfolyam, 258-282. szám)
1960-11-20 / 274. szám
4 NAPLÓ I960. NOVEMBl ]| Ténagy Sándor: Attika (if jún kátékét Imin Közelebb lépett a szívemhez mióta gyárba jár a kedves; reggeli harmat ül duzzadt szemealján. pillantásomban gyorsan megmosakszik és szalad, szalad, mint lobogó virágszag és biztat, hogy mindjárt jön. Írjak verset addig. Csitt, csitt, legyetek óvatosak, ti gépek a gyárban, ' fáradtság nehéz vaslemezei ne lapítsátok jókedvét agyon, fajansztálak, tiszta örömök, szédüljetek a ragyogásba, ha arcát öletekbe ejti. Egyszer pajkos titokzatossággal jött haza, fogai között kis szisszenés; meséli, valami csúnya üvegdarabtól klpöttyent vére, — látod? — de nem is fájt az egész, és már mutatja röppenő mosollyal az ujja hegyén bepólyázott kisbabát. Dajkálgatom pólyábabújt ügyetlenségét, csókkal csodálkozom: Nahát! Y öbb mint két évig találkoztam így vele, lecketanulás után. Este hét óra körül kellett tejért mennie, kenyeret Is vettünk, azt én vittem mellette. Kareszék nem ugratták már. Mert Teriről valóban senki, még Pisti se mert soha olyant gondolni, mint a többi lányokról. Körülötte megtisztult, felfrissült a levegő, és átjárta, megszűrte a véremet: csak a szemét láttam én, de benne az egész világom bújkált. Ilyen volt ő nekem tulajdonképpen már az első napokban: — akkor sem vertem virtusosao hátba, ahogyan más fiúk kötődnek a lányokkal, hanem a kezét, legfeljebb az ujja végét fogtam, úgy vezettem. így sétáltunk este a tejért néha messzebbre, és egyszer-kétszer, nagyon ritkán, moziba Is. És a pajtások szép lassan, sorjában elmaradoztak. Tudomásul vették, hogy ml ketten ... hogy Teri más ... Még nem voltunk tizenhét éve-ek S mindennap olyan egyformán múlt el. eszembe se jutott, hogy a világgal törődlek. Ma, visszafelé nézve, tudom, hogy azóta se voltam ilyen boldog. Ennyire nyugodt Míg egyik este Teri olv dálián rohant lefelé a lépcsőn, hogy nem vártam meg állva, hanem elébe ugrottam, — s a kaouajtó becsapódott mögöttem. — Jaj, — nyögte, s megkapaszkodott a karomban. Haja indulatosan az arcába lendült, kabátja a vállára kn- nyarftva, s csak most bújt bele. hogy mellém ért. Egyébkén kínosan vigyázott a mozdulataira. s úgy állt rajta mindig a ruha, mintha úlonnan ..vasalták volna A kezét, a villáéért még tóién ^e %niWtatta a kabátja zsebébe, hanem a táskáiét tartottat finoman, a fo^anlvúiánál, és nem Is 16- bá’t'1 csak lógatta szépen. őst meg a nyakánál, a ‘ * blúzon, nvitva a gomb! És kesztyű nélkül! És kócosa hh'is, pirosabb Is: — bizony- isten. sohasem volt még Ilyen szép! — De jő, hogy Itt vagy már ...! — lehelte. Igaz, még nem volt hét óra, — de a szeles, arcomba csapódó téli csőtől hosszabbakat léptem ldefelé. ezért értem a szokottnál korábban. — Mi történt? — suttogtam. Megrántotta a vállát. Nagy zúgással fekete teherautó száguldott el, s Ide, a kerítésig csapta a vizet, fel á kabátunkra. Teri he vágta a kaput és arrébb rántott, majd elestem: — Vígvél már ebből az átok hói valahová! — kiáltott rám. így Indultunk el. Aztán, amikor felkaroltam, feltűntem a gallérlét, s nem tiltakozott, nem törődött azzal, hogy emiatt rendetlenebb a kabátja. É>-e7.*"m, nem akar mondani semmit. A kereszteződésnél biciklista kanyarodott elénk, hirtelen fékezett, és leugrott. — Szevasztok! — csapott a fiú a vállaltira, de visszakapta kezét: Hű, öcsi! felitatod a tengert a kabátoddal 1 Csak ú<zy frficsög belőled! Miért nem men'ek kapu alá?! — hunyorított. és jókedvűen hátba bök szolt. Nngv öröme telt ennek a gazember Karesznek abban még mindig, hogy ugrasson bennünket. De most Teri rá se nézett, én pedig, megigazítva félrebokszolt kabátom válté*. intettem neki olyant, hogy elcsitult, és behúzva a nyakát, némán tolta mellettünk a biciklijét. A házhoz értünk, ahová he keile** menni Terinek a tejért, — Megvárunk ideklnt, — mondtam, — siess. Teri azonban hirtelen elfordult és teljes erejéből maga elé vágta a tejesknnnát, me1» vé-ntinnul éleset durrant a kövezeten. — Nem megyek* Nem me- arekl — tört fel belőle. Jf a rész csak nézett rám. v Megkaparta az ádámcsutkáját, körülményesen rázni kezdte sapkája sildjéről a Vizet, aztán gondolt egyet, felszökött a kerékpárjára, és jól beletaposott a pedálba: — Szevasztok I — kiáltotta a* út közepéről; Ahogy visszagondolok: nagyon sokáig állhattunk a félrerúgott tejeskanna mellett Közöttünk, az aszfalt horpadt mellén elterülő tócsa színe alá virgonc hullámokat gyűrt a hideg szél, tükrében részegen támolygott az ívlámpa. Egyszerre felszakadt Teri torkából a sírás. Megijedtem, s közelebb vontam, jobban az eresz alá. ö azonban elrántotta magát, és kiperdült az esőbe. — De Tériké! — kérleltem, hiszen csupa víz a hajad! Hogy nézel ki! Eltolta a kezem, s nem kihívón, hanem inkább lemon- dón. nem*örődÖm keserűséggel hullatta el a szavakat: — Hát lössz már valahová...? — Valahová?! — Bánom Is én! — De hát ml történt? Tériké, mi van veled? nek nem jó így a frizurája, és vigyázni kell, vigyázni kell... és megint acsarkodnak, és Terikéért kést fog a mama az anyjára... Nem bírom, nem bírom már... Érted?! Dehogyis érted te! Hiszen te, te is csak... vigyázol rám... a Terikére...! Velem jössz a tejért, és állsz velem minden este a kapuban, és... és a Ka- resszal, meg a többiekkel mégy aztán, mit tudom, hová... Hová jártok?... oda én nem ... — megint elöntötte a sírás, — oda én nem, én nem,... mert Tériké jó, Terikére vigyázni kell ... Igen, Igen, tudom, montad is: Tériké más... más, mint a többi... VI őst igazán szerettem vol- x’-* na magamhoz ölelni, nagyon szorosan, s kihámozni az ázott kabátból, leheletemmel szárítani a haját, arcom melegével vizes arcát, és.;. és jó lenne egyszer, végre egyszer szelíden, komolyan megcsókolni legalább... Lassanként megnyugodott hát, — felemeltük a tejeskannát (csak a teteje horpadt be), és bement a tejért. Amikor visszajött, halványan mosolyi, A Kiskulacsban megtaláltuk i •• Kareszt. Idősebb lánnyal tán-i " colt az asztalok között. Múlt- ( * heti Ismeretség, — nem is tö-< ® rődött vele jobban. Még a< " nadrágszár-csfptetőt se vette ( * le a biciklizés után. tánc köz- < " ben is rajta maradt < ■ Mihelyt meglátott bennün-1 ■ két, nagy hohó-* kiáltva hagy- ( • ta ott az ugrálást, és hangos* f ceremóniával ültetett az aszta- * • lukhoz. A lány úgy előrenyúj-1 • tóttá a kezét bemutatkozáskor,{ ■ hogy visszaijedtünk tőle. * — Irénke vagyok. Szervusz-* i tok* ; > rT,eri hunyorgott a füstben, > 1 a gőzös melegben, — Ilyen helyen még nem volt. ■ Kezét az ölében nyugtatva, ; olyan illedelmesen ült, szál- ( 1 egyenesen, ahogyan legfeljebb ( ’ az Operában Illik. ( 1 Karesz rettentő büszke, fér-, 1 fiúi jártassággal felhajtott a, 1 fröccsös pohárból, és lángoló^ ' arcával egészen közénk hajolt:} — De jól néztek ki! No, se-^ ■ baj, öcsi, itt majd megszárad-^ tok! De hát gyerünk: fűteni« kellene’ Teri elfordult tőle, s csak a szemével közeledett hozzám: — Idejártok máikor te ... Karesz azonnal elnémult. És tovább hallgattunk mi is. Ez a csend az általános zsivajban sehogyse tetszett azonban Irénkének. Lökdöste is Kareszt, aki előbb lopva Terire nézett, majd rám, megint az ádámcsutkáját vakarhatta zavarában, s az egés2 némaságból most se értett semmit: mm végül engedett hát a nógatásnak, és megrántva a vállát, táncba vitte Irénkéjét. A pincértől fröccsöt kértem és egy málnaszörpöt. Teri azon ban sértődötten kijavított: — Két konyakot! A pincér szalvétájának egyet len legyintésével lecsapta a morzsákat a térítőről, és meghajolt: • — Két konyakot. Igenis. Dup lát? Teri még keményebben: — Duplát! , — Azonnal, kezitcsókolom, j két duplát! Nem tudom, ma mér hányad , szór, de megint elámultam: , — hói, de igazán hol tanulta , ezt Tériké... ? > Ittunk hát. És it*unk még. S meg is száradtunk. ... Először 6 csókolt meg. Kemónven és nkaratosan. Nem számítottam rá. 1 Aztán csak néztem. Megint ( egyenesen és Illedelmesen ült« mintha csak egy tortaszelet elfogyasztásával végzett volna. Kezét szépen visszatette az ölé- ' be. A csók... csakn7értls: ahocv a konyakot rendelte.,. ? C mert alighanem naRyon . Ijedten bámultam még j mindig, újra ezt kérdezte: — Hiszen Idejártok máskor 1 Is, nem... ? ( Karesz közben egészen eltűnt Irénkével, meglógott a csibész. Ebben a kocsmában egyetlen egyszer voltam csak ezelőtt \ úgy ugrattak be Kareszék egy ' vizsga utáni, nagyfiú« ivászat- , be —, de tudjaisten miért, ar- , ról kezdtem mégis beszélni, ' hogy nyáron nem ilyen szűk , ám ez a helyiség, mert kieme- 1 llk a hátsó ajtókat, és nagy, zöld kert nvílik arrafelé. Két * óriási platánfa árnyékba ta- 1 karja az egészet a délutáni nap épp csak beleselkedik a levelek közt... > Hát így beszéltem, beszél- < tem zavaromban összevissza, 1 amíg fantáziával győztem. , Mert mihelyt elhallgattam, Teri újra megcsókolt elszántan. azértis... Mire kijöttünk, elállt az eső. Sőt: a fekete, téli , ég csupa csillag! Olyan alacsonyan, mintha csak nyújtóz- 1 kodnom l*«*11ene értük. Spicce- ! sen, savanyúan nevettem: | — Hiszen félkarrnl el lehet , érni még a mennyboltot Is! f • aicrss — Kft irt a , mennyből! etnfl regényéből, amely , a kSaaljflvébon Jelenik am« a taten!»* kiadásiban). gott már. Megigazította a haját és a blúz gallérját Is begombolta. — Most aztán kinevetsz, hogy milyen piros az orrom! — takarta el zsebkendőjével az arcát — Te bőgőmaslna! — csúfoltam, és egyszerre hangosan fel kacagtunk. Visszafelé futottunk, mert az eső még nem állt el. Elbúcsúztunk, de én még a kapujukban maradtam, s vártam, hogy csendesül talán az Idő. Merengésemből az emeleti ajtó éles csapódása riasztott fel, belém hasított, mintha a csontomat törték volna. Teri rohant le megint. Szinte zuhant a mellemre. Ilyen erősen még nem fogtam magamhoz. — Vigyél, vigyél Innen, mert... 1 Szorosan tartottam, mégis kitépte a karját, és elfutott. Ka bátja szárnya hátra csapódott, be se gombolta. A sarkon túl megálltunk, Itt már nem láthattak. — Anyú beküldött nagyihoz egy tojásért... mert neki van... lVeim érteim. — Még mindig zárva tartja — akadozott Teri hangja a visszafojtott sírástól — nem engedi ki a kls-szobából... de egy tojásért azért beküld hozzá... 1 Én megbolondulok kö- tűk! Elfordult tólem, be a házfal felé. — Nagyi meg jusztae adott tojást! Hát élőiről kezdődött az egész, a késsel, a káromkodással, a dörömböléssel.., Nem értik meg, hogy nekem nem kell vacsora, nem kell, egyék meg a tojást, a tejet, de nekem hagyjanak békét... 1 — De Tériké, minek mentél be a tojásért? Ennél butábbat nem Is szólhattam volna gyorsan elindultam hát, hiszen az esőben tényleg nem állhattunk a végtelenségig. „ — Elegem volt! Ez történtl Érted? Elegem! Belőlük' Apából, »anyából, az öregből, mindenkiből, elegem! — Há* megvertek? Is* ttől még a könnye is el- 'B'J állt Rémülten nézett rám: — Engem? Ok engem??? Anya a nagymamát! öt Igen, de nem engem! Nekiment késsel, késsel, na, mit csodálkozol?! Késsel...! Aztán betuszkolta a kls-szobábn: kt ne jrtj- jön, hallja, mama, ki ne jöjjön, mert kés van nálam, ha meglátom... hallja, ki ne jöjjön: így kiáltozott. ... És így megy mindig, én megszököm, nem bírom tovább... — Hiszen erről sohasem beszéltél nekem, Tériké! — Nem, nem, nem beszéltem. Te talán büszkélkednél vele? De már nem bírom... El dörzsöl te vizes kezével az orrát, a szemét s fulladozva szipogta, miközben éreztem, hogy minduntalan megrándul a karja: — Mórt elfogyott a zsírunk... hát ezért az egész! És anya csak most vette észre... és rátámadt az öregre, hogy ő biztosan tudta, sőt: hogy ő használta el, de nem mondta... És hogy most nem csinálhat Terikének vacsorát! Érted? a Terikének... a Terikének! És mindennap a pntália élőiről! Hazajön apa, akkor rákezdi 6 Is! Megint megtörölte a szemét, és homlokán Is szétmaszatolta a vizet. — Ezért, vagy azért, mindig az örökös patália. — szipogott. — És mindez állítólag énértem! A Terikéért...! Mert nem lesz Terikének vacsorája, vagy nem szárad meg Tériké ruhája reggelre, és lekésl az Iskolát...! Vagv füstöl a ktfly ha: Tériké nem alhat liven levegőben! De ha kinyitják az ablakot: Tériké megfázik ...! És csendnek kell lenni, mert Tériké tanul! És közben szidják, rágják egymást! De Tériké selyemből van és TerikéA Felolvasó Színp bemutatkozása e T apunk már beszámolt arról, hogy új kezdett " üdvözölhetünk: a most bemutatkozó Felolvasó dot. Válóban érdekes és újszerű kezdeményezés: egy amely a színmüvek előadásában megáll azon a pontod drámaíró már teljes irodalmi erejével jelentkezik, dt letek, világítási effektusok, a teljes színpadképben m nészek együttes varázsa még nem érvényesül. Megó olvasó próbánál, amiltor a színészek már ismerik s» tudják, milyen jellemeket, figurákat keltenek életre, a jellemek, figurák egyelőre még csak a szövegbe* A színész a szöveghez csak a hangszint, hangsúlyt és kel kifejezhető motívumokat adja. Tie azért mégset a Felolvasó Színpad előadása az nlrunó-próbávial, hiszel vános előadás, amelyen, ha jelmezek és díszletek * de zökkenőmentesen kell peregnie a drámának. Valamennyire hasonlít ez a műfaj a hangjátékhc zönség a drámából csak a hangot kapja, a többit hozz De mégsem azonos a hangjátékkal, mert a közönség a színpadon a színeszeket is. Végül is mire jó ez a kísérlet J Erre csak a FeloM pad programja adhat választ. A program négy — na dig kevéssé ismert — író életművének bemutatását„ el szikus és egy modern dráma felolvasását tűzi ki cél dr. Németh Antal a jelenkor”-ban írt tanulmányúié állapítja: „Felolvasó színházi bemutatás szempontjáb sorban olyan könyvdrámdk jöhetnek tekintetbe, amell szil idők óta nem szólaltak meg és belátható ideig nei Útinak meg (technikai okok. megfelelő szereplők hián ségek, stb. miatt) színházaink színpadán.” Eszerint Felolvasó Színpad afféle hézagpótló szerepet játszik tővé teszi Pécs közönségének olyan drámaik megisme rezesét is, amelyeket színpadim nem láthat. Ilyen dolással kerül színre már az első előadáson Goethe költői drámája, Jékely Zoltán fordításában, A hézagpótlás feladatán kívül azonban a Felőlié padra ismeretterjesztő, oktató és pedagógiai feladató1 nak. Ezt jelenti az „életmű-keresztmetszetek” propra tele. A nálunk kevéssé ismert szerzők teljes életműm resztmetssetszerű ismertetése, müveik bemutatásával, zottan ismeretterjesztő célú. Maga az előadás módsze ban egyúttal nevelő hatású Is. Figyelmet ébreszt, ért kelt a klasszikusok szellemi öröksége, modem szerzői világa iránt, arra neveli a közönséget, hogy keresse < is a jót. Az az elképzelés, amely szerint azért nem marad díszlet és jelmez nélkül az előadás, mert ezeket részi kon mutatják be, részint pedig külön bemondóval m el, egyúttal szemléltető előadás Is arról a témáról: születik a dráma?” Lehet, hogy ezek az előadások I drámaíró-tehetségeket is hoznak felszínre, hiszen ilyen előadáson nagy szerzők all:otám$dszerével is m kedhetnék. Természetes azonban, hogy nem ez a fő cél az, hogy a közönség a drámairodalomnak ezzel az < is megismerkedve, hozzáértően élvezhesse színházain rát, ne legyen mindent készen elfogadó laikus, hand értő szemével fedezze fel a rejtettebb, „finomabb” i két is. Mindezeket a feladatokat valóban nem lehet a sz ra bízni, nem érhetik el ezeket a célókat az ismeret előadások sem. A legjobb módszernek kétségtelenül i kozüe, hogy a kiválasztott műveket megfelelő színészi elő, egészen minimálisra redukált kísérő is magyart veggel. A Felolvasó Színpad hasznát tehát már láfhatj **■ jUk, hogy létrehozása szükséges, ésszerű is Hatását azonban csak később tudjuk lemérni, akkor, zajlanak az előadások, amikor a Nézősereg önmagé qozza fel a látottakat és hallót lóikat, amikor olyan, t> behatóbb érdeklődéssel vitatják a Felolvasó Színpadon mű részleteit, mint azokét, amelyek teljes előadásban színre. Annyi azonban már most bizonyos: színházt ezzel a kezdeményezéssel ü) színt kapott, a színház i »égé közötti kapcsolat ismét egy kapoccsal erősödőitI . * • «
