Dunántúli Napló, 1960. október (17. évfolyam, 232-257. szám)
1960-10-09 / 239. szám
I960. OKTOBER 9. NAPLÓ 3 Biztató eredmények mindkét széntrösztiinknél Befejeződött a III. negyedév, közeledik az év vége. Még egyik széntrösztben sem ismeretes a kilenc hónap minden főbb mutatószáma. Pontosabban: Komlónak már hozzávetőleges képe van róla, Pécsnek pedig — néhány számtól eltekintve — csak a nyolc hónap göngyölített adatai állnak rendelkezésére. Kiindulási alapnak azonban ez is jó, a nyolc hónap átlagán ugyanis a kilencedik már nem változtat lényegesen. Beszéljünk hát a számok nyelvén. Nézzük meg, hogy is állunk a két széntröszt házalóján az évvégi zárás előtt és tegyünk összehasonlítást né- nány komlói és pécsi mutatószám között, mert az adottságbeli eltéréseik ellenére is lehet összehasonlítást tenni. Elérhető az 54 ezer tonna A pécsi széntrösztnek I millió 201200 tonna szén az évi terve. A minisztérium 102,5 százalék évi átlagot kért tőlük és ők 103-af vállaltak. Ez 36 ezer tonna széntöbbletet jelent az év végéig és ebből 34 100 tonnát már teljesítettek. Pécsett tehát jól haladnak a dolgok. Ha így dolgoznak tovább, év végéig többet adnak a 103 százaléknál, illetve 36 ezer tonnánál. Komlótól 1 millió 530 ezer tonnát kért a népgazdaság. Ok 102 százalékot, azaz 30 600 tonna pluszt vállaltak 1960-ra. Valójában 103,3 százalékra teljesítették háromnegyed évi tervüket, ily módon a 30 600 tonna helyett máris 37 ezer 786 tonnánál tartanak. A N1M még a nyáron azt kérte a komlói tröszttől, hogy a vállalt 30 ezer tonna plusz helyett adjanak 54 ezret. A kívánságot nem mindenki fogadta Komlón szívesen. Arra hivatkoznak, kényelmetlen dolog ez a nyár közepe táján. Legalább előbb szóltak volna! Igazuk van — félév táján 24 ezer tonnával megtetézni a kívánságlistát, nem tréfa dolog. Nagy erőfeszítéseket követel a tröszttől. De látnunk kell az érem másik oldalát is. A minisztérium sem szólhatott előbb és érvei igen nyomósak: azért kért többet, mert nem sikerült az egyik külföldi szénszerződésünk. Ilyen — ahogy mondani szokták — a legjobb családban is előfordul. Az 54 ezer tonna tehát, noha tetemes, de nem elérhetetlen mennyiség, hiszen csaknem 38 ezret már október elsejéig megtermeltek belőle. Az 54 ezer tonna nem több a 3,4 százaléknál, 3,4 százalékot pedig idáig is csaknem elértek. százalék, mégis el kell időzni nála egy kicsit, mert nem indokolt a lemaradás. A komlói tröszt jobban áll a jövesztés gépesítésében, mint a pécsi (és ebben annak is szerepe van, hogy a komlói műszaki vezetők bátrabban alkalmazzák az újat), s a jövesztőgé- pek be is váltak. A dolgozók munkaszeretetére alapozva minden lehetősége megvan annak, hogy a komlóiak a produktív teljesítményben a pécsiekhez hasonló százalékot érjenek el. Ennek kellene lennie az 54 ezer tonna plusz kitermelése fő módjának. Takarékoskodjunk a fával! Növeljük a fejteljesítményt! Más tekintetben nem panaszkodhatunk Komlóra és hozzátehetjük, Pécsre sem. Szinte minden ismert mutatószámban jobb eredményt értek el az előírtnál, sőt a vállalásaikat is túlteljesítették. Jó az összteljesítményük, mindketten több kokszszenet adtak, magasabb a kalória, kisebb a létszám a tervezettnél, a béralapnál sincsenek egészségtelen jelenségek, megtakarítás mutatkozik az áramfelhasználásban és így tovább. Mindezek nagy eredmények, a „száraznak” és „ridegnek” látszó számokban a pécsi és komlói bányászok nehéz, fárasztó és derekas munkája foglaltatik. Ügy véljük, nem szükséges a fentieket számokkal is igazolni és adathalmazt csinálni a cikkből. Megelégedhetünk ama megállapítással, hogy az általános helyzet biztató, bíráló megjegyzés pusztán néhány számhoz kívánkozik. Ilyen a produktív fejteljesítmény, vagyis a szenelő munkahelyek (fejtések, sze- neselővájások) teljesítménye. Pécsett egy szenelő munkahelyen dolgozó bányász (a csilléseket is beleértve) a tervbevett 695 kiló helyett 729 kilót ad kj műszakonként. 104,9 százalék ez. Komlón csak 98.4 százaléknál tartanak a produktív fejteljesitménnyeL Igaz, nem olyan sok az 1,6 Pécsett a kiesett műszakoknál van javítani való. Arányuk a tervezett 14,8 százalékkal szemben körülbelül 15 százalékot tesz ki. Igaz, hogy sokan voltak szabadságon (ezt is a kiesett műszakok közé számítják), mégis meg lehet állapítani, a műszakkiesés részben a sok betegség miatt következett be. Még ma is sok a három napon túl gyógyuló üzemi baleset Érdekes képet kapunk, ha a komlói és pécsi fafelhasználást hasonlítjuk össze. A pécsiek tetemes mennyiséget takarítottak meg, a komlóiak alig, viszont: a komlóiak kisebb mérvű fafelhasználást terveztek. Ennek ellenére is megállapítható, hogy a komlóiak távolról sem használtak ki mindent a fatakarékosság érdekében, márpedig itt lehet a legtöbbet megtakarítani. Hát ilyen megjegyzések kívánkoztak az ismert mutatószámokhoz. A leírtak arra ösztönöznek, hogy tegyünk meg mindent a szűk keresztmetszetek felszámolására Ne felejtsük el: ezúttal nemcsak egy szokásos év befejezéséről, hanem a második ötéves terv előkészítéséről van szó. „Ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát” — mondja a közmondás. Ez a második ötéves terv előkészítésére is vonatkozik. Erőnk és szellemi tudásunk legjavát adjuk a munkába a negyedik negyedévben. A klasszikus hét mérlege M. L. Űt klasszikus darab egy héten. Nem lesz ez egy kicsit sok? Ez a kérdés már a színlap láttán felbukkant. De a Pécsi Nemzeti Színház nem először jelentkezett ilyen igény nyel. Tavaly a modern dráma hete — ami az előadás színvonalát illeti — kitűnően sikerült Miért ne rendezhetne a színház ugyanolyan siker reményében klasszikus hetet? Végeredményben előzetesen nem alakíthatunk ki határozott véleményt sem a terv ellen, sem mellette. Az előadás- sorozatnak kellett eldöntenie, hogy helyes volt-e vállalkozni erre a nagy feladatra* Lebontják a komlói Lenin tér öreg házsorát. A régi épületek helyén több emeletes lakóházak épülnek majd. Hivatása: pártmunkás Mindenki tudja, hogy reggel nyolc és kilenc között az irodájában megtalálható, utána már hiába is keresnék. Valamelyik községben tárgyal, vitatkozik, segít az embereknek. Hatvankét község van a járásban, ezer gond és ezer öröm. Most is cseng a telefon. A vókányi tsz-bol kérik, hogy segítsen, mert az asztalos részlegnek nincsen anyaga, nem tudnak dolgozni, késett a kiutalás. Gyorsan intézkedik. Tíz perc múlva már jelenti a munkatársa, hogy beszélt az illetékesekkel, egy óra múlva visz- szahívják. Erre a ráncok is elsimulnak a homlokán és úgy magyarázza, hogy a vókányi tsz-nek egy-két napi kiesés ezreket jelent, s minden betervezett munkát teljesíteni kell, csak így lesz meg a munkaegység értéke, Ez pedig igen fontce. A bicsérdi szövetkezetben a múltkoriban panaszolták neki, hogy nincs megfelelő helyük a juhoknak, elpusztulnak a kisbárányok. Mit lehetne tenni? Töprengés. Segíteni kell, minden állatért nagy kár. Van megoldás. Bicsérden volt a gép állomásnak egy épülete, amely ben mindössze két cséplőgép porosodott. Irány a gépállomás vezetőségéhez. Sikerült a gépeket máshol elhelyezni. Lett juhhodály, nem pusztulnak a bárányok. A csonkamindszentieknek még az aratás előtt elfogyott az árpájuk, nem tudtak etetni. Adott a termémy- ■Kovác* elvtár* panaszkodott. hogy beteges, nem bírja a munkát kinn a földeken. Ezt is megoldották, a tüdőbeteg ember kapott más beosztást A kacsótaiakat megeszik a lovak, tizenöt ló él műnk anélkül a nyakukon, s ez páronként napi hetven forintot jelent takarmányban. A kukoricatermés jó lesz Kacsótán, csak nincs hol tárolni. Volna egy eladó épület, megvásárolnák, hitel kellene. Tálos elv- társ a bank igazgatóját várja, meg kell ezt is beszélni, meg a ló ügyet is* Ezek a gazdasági oldalhoz tartoznak. S hogy ebben a munkában hány oldala van, azt megmondani nem lehet. Egy pellérdi asszony azt panaszolta, hogy a férje részeges, nem dolgozik, egy másik községből örökösödési ügyben keresik. a harmalik helyről tanulási ügyben kémek tanácsot és így lehetne sorolni a különböző problémákat a temetésig, vagy a lakodalomig. S mindenkit meg kell hallgatni és ahol lehet, segíteni. Segíteni, ez az egyik feladat, a másik tanítani. Tanítani az embereket, hogy helyesen tudjanak dönteni a legfontosabb kérdésekben. Most ez a perdöntő. mint csatában a roham. Azt mondja Tálos elvtárs, hogy a szövetkezeti vezetőknek közgazdászoknak is kell lenniök, mert csak akkor lesznek képesek gazdaságosan tervezni és vezetni. Az ösztönös, régi gazdálkodáson álló vezetésről át kell térni a tudatos, közgazda- sági ismeretekkel rendelkező vezetésre. Nem lehet olyan eset, ami még a járásban is előfordul, hogy egy liter tejet három forinton felüli költséggel állítanak elő. Újításra, tanulásra, összefogásra nevelni az embereket, ezért fáradozik majd minden nap az emberek között. Van-e ennek a fáradozásnak foganatja? Van, mert éppen a napokban jöttek össze a szövetkezetek vezetői és arról tárgyaltak, hogy a beruházásokat egyszerűbbé teszik« biztosítják ■ helyi anyagok összefogását és felhasználását. Megvan a lehetőség erre, tégla, mész, homok, fa és más anyagok előállítása és felhasználása terén. Olcsó és új építkezések, korszerű építkezések kidolgozásán fáradoznak. Már az idén meg szeretnének valósítani egy olyan sertésszállást, ahol háromszáz sertés gondozását kezelését egy ember fogja elvégezni. Sokan Ismerik a járásban és a megyében. Itt született a város munkáskerületében. A téglagyárban kezdte tizenöt éves korában a harcot a mindennapi kenyérért. Ma ezrek kenyeréért teszi ezt. Szívesen, mert hivatásának érzi a pártmunkát. Gazdagh István. Ha úgy fogjuk fel a dolgot, hogy nem történt egyéb, csupán egy hétre csoportosította a színház az évad folyamán amúgyis sorrakerülő bemutatókat, akkor vállat vonhatunk: majdnem mindegy, hogy valamelyik darab szeptember 28- án vagy december 7-én kerül bemutatásra. De nem erről van szó. Azzal, hogy ez a hét keretbefoglaló címet kapott, már nem beszélhetünk öt egymástól független bemutatóról. A hét egységes egésszé vált és így az egyes bemutatók kritikáján felül is külön bírálatot igényéi. A színház ezúttal — ha jó volt is a szándék — valahogy úgy járt el, mint a kirakatrendező. A közönség szeme elé tárta egész évi „készletét“, mintegy ablakot nyitott az egész évi műsorra, s aki ezt a kirakatot alaposan megnézte, tudhatja, hogy mire számíthat az egész évben. De, ha a kereskedő egész készletét egyetlen kirakatban próbálja elhelyezni, ez a kirakat zsúfolt, áttekinthetetlén lesz és egyik portéka lerontja a másik hatását. Aki fáradhatatlanul végignézte az öt előadást, abban óhatatlanul összekeverednek a különböző darabok nyújtotta élmények és emlékek. A jelmezek, jellemek, helyzetek, mondatok és díszletek színes kavargása marad csak meg egy hét múltán. Arra tehát nem volt alkalmas ez a hét, hogy a bemutató közönsége képet kapjon arról, „mi lesz kapható“ ebben a színházi évadban, s abból mit is tartson jobbnak, fontosabbnak. Hozzáfűzhetjük, hogy kevesen voltak a „fáradhatatlanok“, mind az öt előadást csak azok nézték végig, akiket hivatásuk, munkájuk erre kötelez. A közönség szemszögéből nézve tehát több a negatívuma, mint a pozitívuma ennek a „klasszikus hétté“ emelt bemutató-sorozatnak; A színház együttesének oldaláról nézve talán még kedvezőtlenebb a kép. Igaz, hogy a Pécsi .Nemzeti Színház együttese megerősödött Létszámban is nagyobb. Igaz, hogy ez az együttes normális körülmények között is két színpad teljes műsorát el tudja látni, kielégítően, sőt magas színvonalon. De egy ilyen zsúfolt hét elkerülhetetlenné teszi a színészek túlterhelését. Annyira mégsem erős az együttes, hogy ne kellene egy-egy színészt az öt bemutató során kétszer is játszani. Az még elviselhető, hogy például Bázsa Éva szerdán Anarda, csütörtökön meg Marcelina. Mindkettő vígjátéki szerep. De az már feltétlenül káros, hogy Fülöp Zsig- mond csütörtökön Cherubin, pénteken pedig már Ferdinand, hogy Tomanek Nándor csütörtökön még Almaviva gróf, szombaton Asztrov professzor, Margittay Ági csütörtökön Zsuzsi, szombaton Szof- ja Alexandrovna. El hisszük, hogy kiváló képességű színészeink két egymást követő estén képesek két merőben ellentétes szerepet eljátszani. Ha műsoron lévő, számtalanszor próbált, számtalanszor eljátszott szerepről van szó. De nem akkor, ha mindkét szerep, vagy kettő közül az egyik új, frissen betanult, s ha az egymást követő két estén nem a szokásos műsor „fut“, hanem bemutató van. Nem a színészeket illeti bírálat, ha ilyen esetben főszereplővé lép elő — a súgó. Annyi bizonyos, hogy az egyes darabokról közölt bírálataink egészében vezőek. Többet dicsérne?:, mint amennyit bírálnak. De a kép reálisabbá tételére meg kell mondanunk, hogy ennek leginkább az egész „klasszikus hét“, az egész kezdeményezés szem előtt tartása volt az oka* Ha ugyanezeket a bemutatókat, ugyanilyen színvonalú elő adásban egymástól függetlenül, az évadban elosztva látjuk, sokkal keményebb kritikát érdemeltek volna. A megjelent kritikák „beszámították“ a vállalkozás újszerűségét, bátorságát, az előkészítés során gondot okozó nehézségeket, a nagyszínház újjáépítését, az évadkezdés problémáit, a személycseréket —1 azaz egyszóval minden elképzelhető mentőkörülményt. És ha ezeket beszámítjuk, akkor meg kell állapítanunk, hogy a színház együttese, beleértve az igazgatót, a rendezőket, a színészeket, díszletezőket. jel- mezkészítőket, világosítókat és segédmunkásokat, valóban szinte hősies erőfeszítést tett. A bökkenő ott van, hogy végül is nem tudjuk, miért volt ez a nagy erőfeszítés. Sok hiba elkerülhető lett volna és a jól sikerült bemutatók is még jobban sikerülhettek volna, ha az amúgyis meglévő nehézségek mellé nem állít a színház önmagának az öt bemutató egy hétre koncentrálásával újabb nehézségeket összegezve: a közönség nem nyert semmit, a színészek minden erejüket megfeszítették, hogy elfogadhatót nyújtsanak, a bemutatók színvonala mégsem az együttes igazi képességeit mutatta, mert ez az együttes többre képes. Maradt egyetlen indok, ami magyarázza az öt bemutató gyors egymásutánját: az öt klasszikus darab bemutatóját így el lehetett nevezni „klasszikus hét“-nek. Hát ez kevés. Ezt csak formálisan lehet eredményként elkönyvelni* Sokkal jobb lett volna, ha a négy újonnan műsorra tűzött ldasszikus darab az évadban elosztva kerül bemutatásra* Több Idő maradt volna az egyes darabok alaposabb kidolgozására, s a színház dicsősége cseppet sem csorbult volna, ha nem egy hét keretébe szorítva, de valóban a pécsi együttestől várható magas színvonalon mutatja be a klsszikus drámaírás remekműveit. M. p. mm "-ÍÍ i A Pécsi Kesztyűgyár siklósi üzemét tovább fejlesztik. Még ebben az évben 24 gépi és negyvenhat kézi varrónőt képeznek ki az üzemben. Épül az üzem új gépi és kézi varrodája, valamint a szabászat is. Most még csőik évi 120 000 pár kesztyűt varrnak Siklóson, 1963-ban viszont már 600 000 pár kesztyűt készítenek. A fejlesztési terv megvalósít (ásóval toy időben új seakmunkóegárdát it képeznek.
