Dunántúli Napló, 1960. október (17. évfolyam, 232-257. szám)

1960-10-07 / 237. szám

1960. OKTÓBER 1. NAPLÓ 3 Hétezer tonna szenet ad terven felül Szászvár Az új aknában már elérték a tárószintet VÁNYA BÁCSI Napsütéses ősz ragyogja be a szászvári dombokat. Alig egy kilométerre a bányatelep­től, nagyagancsú szarvas lép­ked a tisztáson. A hegygerin­cen élesen kirajzolódik a szi­luettje. Egy bányász sóhajtva néz utána. Sajnálja, hogy nincs vadászengedélye; Autóbuszok parkíroznak az öreg-akna alatt, feltűnnek a délutános műszakra igyekvő bányászok. Csend van Szász­váron, az élet a maga kivájt medrében folydogál tovább. Százéves akna Nem pontos* annál is öre­gebb még. Valóságos múzeu­mi érték, nincs is párja talán az országban. Beton, vagy tégla helyett fából van az olda la Téglalap alakúra építették, meglehetősen kicsiny átmérő­vel. A más bányákban hasz­nált csillék nem is fémek be, a szászvári csillék jóval rövi- debbek a szokásosnál; Majd­nem négyszögletesek; Mivel az öreg-akna egyre nehezebben tudja kielégíteni a megnövekedett igényeket, az idén új mélyítéséhez fogtak hozzá. Már elérték a 70 méte­res mélységben lévő tárószin­tet. Természetesen, köralakú akna lesz, közel hatméteres átmérővel? Megifjodik az üzem Még a laikus is tudja, hogy új aknát csak ott mélyítenek, ahol érdemes. Nem is szűköl­ködik Szászvár benne, 4800— 4900 kalóriás, kitűnő fekete­szenet találtak sok helyen; A szászvári embernek tehát nem kell attól félnie, hogy tíz év múlva bezár a bánya, egyelő­re az új aknát is csak 400 mé­terig mélyítik le, s alatta még sok szén vám A bánya ma 270, 1975-ben pedig 400 tonna szenet termel naponta. Megújul, fejlődik az egész üzem. Uj, ezerszemélyes fürdő épül, fekete-fehér öltö­zővel, csizmamosóval, mentő- állomással és orvosi rendelő­vel. A földmunkákat már meg kezdték, 1962-ben adják át Meghosszabbítják és megja­vítják az aknához vezető utat, vízvezetéket építenek; Kiselejtezik a talicskákat A szászvári bánya még a DGT korszerűtlen „lovasbá­nyáinál“ is elmaradottabb volt. Itt még lovat sem hasz­náltak a csillék vontatásához. (Nem tudták a szűk aknaszá­jon levinni): Emberi erővel Áprilisban Wagner Péter, Bártfai Barna, Marton Ádám, Németh Gyula és Sári József elhatározták, hogy szocialista brigádot alakítanak. Április 21-i dátummal már ki is ke­rült a hír a faliújságra, mely mindenkinek tudtára adta az eseményt: megalakult a Zen­gőaljai Állami Gazdaság első szocialista brigádja. A brigád vezetője Wágner Péter lett. A brigád mindjárt kifüg­gesztette azt is: mi a céljuk, mit akarnak elérni. Ilyen cél­kitűzéseik voltak: „Újítások, ésszerűsítések bevezetésével egy év alatt 100 ezer forintot takarítunk meg a gazdaság­nak.” Ezt vállalták és hozzá is láttak ennek teljesítéséhez. Szeptember közepére már ki­lencvenhatezer forintot taka­rítottak meg, de mint mond­ták: ennél több is van már. Több újításuk bent van már, amit még nem fogadtak el; de máris alkalmazzák. Ilyen újítás például a hajtókar- és főtengelyfúrás is. Ezt sem fo­gadták el, de máris ezreket takarítottak meg vele a gaz­daságnak. A kílencvenhatezer forintos megtakarítást is nagy­szerű újításokkal érték el. Sári József és Bártfai Barna újítása alapján a hengerfúró készülék bevezetésével olyan történt az anyagmozgatás, és így van még most is, de nem sokáig. Az üzem dieselmoz­donyokat kap, helyenként be­vezetik a drótköteles vonta­tást. Mivel a talicska sem tarto­zik a korszerű szállítóeszkö­zök közé — ma még sokat használnak — az év végéig azokat is kiselejtezik. Kiscsil- Iéket („kutyákat“) alkalmaz­nak helyette; Három darab lengyel rakodó gépet is szerzett már az üzem, a vágatok mintegy 40 száza­léka korszerűen van biztosít­va; Már szeptember közepén A szászvári bányászok szor­galmas emberek. Már szeptem bér 15-én teljesítették kilenc- haví tervüket, s október else­hüvelyeket tettek ismét hasz­nálhatóvá, amelyek azelőtt az ócskavasba kerültek. Most eze­ket a hüvelyeket kijavítják és kétszer-háromszor is felhasz­nálják. Ez az újítás nem keve­sebb, mint harminchatezer fo­rint megtakarítást jelent a gazdaságnak egy évben. Wágner Féterék vállalták és ki is vették a részüket a ter­melőszövetkezetek patronálá- sából is. Eredetileg csak any- nyit olvashatunk vállalásuk­ban, hogy beszerelnek egy szi­vattyúskutat az ellendi ter­melőszövetkezetben. A szivaty- tyúskút mellé azonban egy szesekavágó is elkészült, amit szintén ők készítettek és ők is szereltek be Eilenden. De se­gítettek más termelőszövetke­zetnek is. Perekeden is elké­szítettek és beszereltek egy szecskavágót. Alaposan eltér­tek az eredeti tervüktől. És ez csak dicséretükre válik. „Élenjárunk a takarékosko­dásban, a társadalmi tulajdon védelmében” — olvashatjuk a vállalásukban. És hogy ez nem leírt mon­dat, hanem valóság, azit több eset is bizonyítja. A nagy munkák idején egymás után álltak le a Hoffherr-traktorok. Már hét ilyen traktor állt a l műhely előtt. Mindegyiknek jéig 3000 tonna szénmennyii get adtak terven felül amennyit egész évre vállaltak. Úgy számítják, az év végéig meglesz vagy 7000 tonna „plusz“ szenük, s körülbelül 104 százalékra teljesítik az évi tervet, A szép üzemi eredmények magas csapatteljesítményeken alapulnak. Itt még a fejtési csapatok között ritkaságnak számító 160 százalékos havi mennyiség is előfordul, Veres István csapatánál. A feltárók­nál Réder János brigádja a 180 százalékot ostromolja, Bö- röcz József (4) csapata pedig 161,8 százalékot ért el a fenn­tartásnál; A bányának öt szocialista brigádja van, 36 személlyel, s további 7 csapat 42 bányásza küzd a cím elnyeréséért; Magyar László ugyanaz volt a baja: elromlott a szabályozó röpsúly és ilyet az egész országban nem lehe­tett kapni. A brigádtagok ösz- szedugták a fejüket és megta­lálták a megoldást. Az eltört röpsúlyokat megjavították és hogy ezt jól csinálták, bizo­nyítja: még ma is dolgoznak ezekkel a traktorokkal. Ha­sonló a helyzet az eltört ak­kumulátorokkal is. Az eltört akkumulátorokat forrasztással ismét használhatóvá teszik. Ha csak ennyit tettek volna, akkor is büszkék lehetnének. De ennél jóval többet tettek, jóval több olyan alkatrészt tettek ismét használhatóvá, amelyek azelőtt a MÉH-hez kerültek. A gépeket mind átvették szocialista megőrzésre és nem­csak erre vigyáznak úgy mint a sajátjukéra, hanem kombáj­nokra is, traktorokra is. Nem­rég Bártfai Barna alaposan összeveszett a gazdaság egyik zetorosával, aki nem tartotta rendben a gépét. De volt olyan eset is már, hogy a kombájno- sokkal zördültek össze oly­annyira, hogy ennek a vége majdnem jegyzőkönyvezés lett. A brigád tagjai, mint ahogy azt vállalták, havonta két al­kalommal szakmai továbbkép­zése* vésnek rosa*. Emelten Csehovot játszani - a legna­gyobb próbája a színpali mű­vészetnek, s Csehovot színpa­don látni — ritka ünnepe Mel­pomene és Thália hódolóinak. A Pécsi Nemzeti Színház mű­vészei a klasszikus ciklus utol­só darabjával, a Ványa bácsi­val méltán tették fel a koro­nát dicséretes vállalkozásukra, az öt darabból álló előadás- sorozatra. Csehov nagy drámái: a Si­rály, a Ványa bácsi, a Három nővér és a Cseresznyéskert be­járta Európa úgyszólván min­den jelentősebb színpadát. így tehát régi adósságát törleszti a pécsi színház, amikor Csehov egyik legnagyszerűbb alkotá­sát, a Ványa bácsit kelti élet­re. Mivel Pécsett még nincse­nek Csehov-hagyományok — azért is vártuk különös érdek­lődéssel ezt az előadást. S ta­lán egy kicsit jubileumi jelle­ge is van a Ványa bácsinak, hiszen nemrég ünnepeltük a nagy orosz író születésének szá zadik évfordulóját; A kapitalizmus tegyik leg­élesebb eszű, legvilágosabb áb­rázolója Csehov. Drámai fél­évszázad távlatából is a mo­dernség jellegével hatnak. 1903 ban írta Szini Gyula egyik drámájáról a Jövendőben: — „Kíváncsiak vagyunk, hogy mi következik az után. Lehet, hogy orosz föld fogja szülni az új drámát.’* Szini Gyula helyesen ismerte fel, hogy Csehov valami egé­szen újat alkot. Drámáinak van egy közös vonása: vala­mennyiben a pusztuló társada­lom lélekrajzát adja, s a Cse- hov-darabok központi problé­mája az emberi boldogság, — és az élet értelmének a kere­sése. Minden művében más­más oldalról közelíti meg a ka­pitalizmus és az ember viszo­nyát, s prizmaként vetíti elénk az emberi lélek torzulásait. A válasz valamennyi művében egyértelmű: így élni nem le­het, az ilyen élet nem lehet boldog, és így sokáig nem ma­radhat. Csehov hisz az ember elhivatottságában, abban, hogy az ember boldogságra és alko­tásra született Hősei sorsával leplezi le azt a pusztuló ren­det amelynek kegyetlen és embertelen törvényei magány­ra és unalomra kárhoztatják őket. Rettenetes, szinte kibír­hatatlan volt az élet a bomló, pusztuló cári Oroszországban. Ezt példázza szívbemarkolóan a Ványa bácsi is. Mint a leg­több Csehov-drámának, a Vá­nya bácsi figurái is magányo­sak, kínzóan magányosak va­lamennyien. Egymás mellett élnek, sza­vakba öntik gondolataikat, fáj­dalmaikat, szándékaikat és vá­gyódásaikat, de különösebben nem kíváncsiak egymás gond­többen részt vesznek különbö­ző tanfolyamokon is. Németh Gyula például most jelentke­zett hegesztő tanfolyamra, Wágner Péter pedig autóvilla­mossági tanfolyamra megy. A politikai továbbképzésre is nagy gondot fordítanak. Mind­annyian részt vesznek az októ­berben kezdődő időszerű kér­dések tanfolyamán. öt emberből áll a brigád, öt emberből, akik nemcsak munkatársak, de barátok is. Együtt járnak moziba, televí­ziót nézni, sőt még azt is együtt döntik el: hogyan kell gondozni a citromfát, a pál­mát. Mert néhányan közülük szabad idejükben dísznövé­nyeikkel bíbelődnek. Szeretik a virágot. Ez egyébként a mű­helyben is meglátszik. A mü- helyablak tele van szebbnél szebb muskátlikkal. A köz­mondás azt tartja: „Aki a vi­rágot szereti, rossz ember nem lehet”. Hogy igaz-e a közmon­dás, vagy sem, azt nem tu­dom, de az tény: úgy él ez az öt ember a gazdaságban, ahogy ezt a vállalásukban is leírták — szocialista ember­hez méltóan. Sőt nemcsak úgy élnek, de úgy is dolgoznak. Sz&lal Janos jaira, érzelmeire. Csehov az ő boldogtalanságukkal, egész éle­tük értelmetlenségével vádol­ja kora társadalmát, amely el­nyomja és megfojtja az egyé­niséget, A szín, a szereplők egyszerre idézik Csehov korának a han­gulatát, a pécsi előadásnak jó csehovi atmoszférája van, s ez elsősorban a fiatal rendező, Dobai Vilmos érdeme; Ellenállhatatlanul ha a né­zőre a fájdalmas, patetikus li­ra. amely oly sajátossá teszi Csehov drámáit Szeretet és megértésnélküli világ, amely­ben Ványa bácsiék élnek. A szereplőkből áradó szomorú­ság, rezignáció és vergődés nemcsak elszomorít reményte­lenségük és kiúttalanságuk, lassú bukásuk szívbemarkoló. Az alkotó, teremtő munká­ban látja Csehov azt az erőt amely majd meghozza az új világot. A munka teszi az éle­tet teljessé — ez a kicsengése a Ványa bácsinak is. Ennek a kifejezésére Dobai Vilmos ren­dezésében világosan érezhető a törekvés. A magáraébredt, utat kere­ső Ványa bácsit Pa ál László alakítja, akit a Kötéltáncban kitűnő színésznek ismertünk meg. A címszerep azonban meghaladta erejét. Kicsit elhi- bázottnak érezzük az ő alakí­tását Túl idealizált az ő figu­rája, s ezért hamis. A félre­csúszott a középszerűségbe és tespedésbe fulladt kisember lá­zadásának és a megváltoztat­hatatlan ba való fájó belenyug­vásnak a drámája — a Ványa bácsi, őszintén mondjuk — nem éreztük annak. Mozgásá­ban, beszédében megpróbálta megformálni az öregedő em­bert, de lélekben nem tudta hi­telessé tenni vívódását, lázado- zását, ami pedig a Csehov-da- raboknál a legfontosabb. Van még a csehovi műveknek egy érdekes sajátosságuk, a humor a finom szövésű irónia elvá­laszthatatlanul fonódik egybe a tragikummal. így van ez a Vá­nya bácsiban is. Itt is eldör­dül a pisztoly. A tragikus el­lentmondást csak így tudja feloldani Ványa bácsi. Csehov meleg rokonszenwel rajzolta meg az ő alakját, de leleplezi tehetetlenségét is. Kétszer rá lő a pózoló, áltudós professzor­ra, de egyszer sem talál. Ezt a helyzetadta lehetőséget sem használja ki eléggé. Inkább a szerelmes férfit játssza, mint a sorsa ellen fellázadt, élete értelmét kereső Ványa bácsit Tomanek Nándor azt nyújtotta, amit tőle már jogo­san elvárunk. Igazi Csehov- karaktert alakított szinte min­den mozdulatát a korabeli orosz élet atmoszférája lengi körül. Olyannak éreztük őt va­lóban, mint ahogy azt Csehov megalkotta. Monológjai őszin­te szenvedéllyel hatottak. — Szinte teljese» azonosult szere­pével, egyszerűség és termé­szetesség jellemezte játékát Néhány egyéni vonással is ga2 dagította szerepét; Szonját Margitfay Ági mindvégig jól alakította. Meg­jelenése, maszkja olyan, ami­lyennek a költő megálmodta Szonját. A Ványa bácsinak ke­vés hagyománya van még s magyar színháztörténetben; előtte mindössze ketten ját­szották ezt a nagy energiát és felkészültséget kívánó szere­pet: Varsányi Irén és Mészá­ros Ági. Eddig egészen más­fajta szerepekben láttuk őt tündökölni, ez az első ilyen jellegű vállalkozásit, amit si­kerrel meg is old. Meleg lírai- sággal keltette életre a vénülő, szerelmes lányt. Ahogy meg­jelenik a színpadon — egy­szerre melegséggel és tiszta­sággal telik meg a levegő. Legemlékezetesebb jelenet, amikor a megtört Ványa bá­csit vigasztalja: — „Szegény, szegény Ványa bácsi, te sírsz... Nem ismer­ted az örömet világéletedben, de várjál Ványa bácsi, várj... Megpihenünk...” Vannak ré­szek, ahol még tompítani kell kissé a hangját, s méltó lesz elődeihez alakítása. Jelena Andréjevna szerepé­ben Ambrus Editet láttuk. A szép és fiatal professzornét alakította, aki ürességet és lelki sivárságot terjeszt maga körül. Megnyerő külsejével vonzóvá tudta tenni Jelena alakját, róla elhiszi a néző, hogy .fel tobban tóttá maga kö­rül a férfiak szerelmét. Ellá­gyult pillanataiban jó érzékkel játssza az alapjában véve nem rossz, de kiégett, céltalan életű nőt. A professzor szerepét Sár­más s y Miklós játszotta, egyik legjobban megformált alakítás volt az övé. Hihetően ábrázol­ta az áltudós professzor tragé­diáját és leleplezését. Szerencsi Hugónak nincs nagy szerepe, de amit csinál — jól csinálja, élethűen, meg- kapóan. Pataky Erzsi az öreg dajkát keltette életre si­kerrel, az ő monológjai keret­be foglalják Ványa bácsi és a család többi tagjának tragé­diáját. Mátray Mária e;;: zódszerepe érzékletes volt. Az előállás összhatását te­kintve — elmondhatjuk, hogy hatott ránk a csehovi világ. Ügy megüli az ember lelkét ez a dráma, mint a késő őszi csípős köd, amely beleivódik az ember pórusaiba. Bőven akad még csiszolni való, de reméljük, hogy estéről estére tökéletesedik a színészi pro­dukció. Vince Győző díszletei kor- hűek és kifejezők, de nem mondható el ugyanez a jelme­zekről. Hamar Inna Kitűnő zöldtrágya Váltig érO, sárgavirágú, haragoszöld napraforgót szánt a föld al<t a lánctalpas traktor ekéfe. Nem könnyű munka. Fekete István, a Görösgali Állami Gazdaság csatahelyt üzemegységének traktorosa azt mondja, naponta nyolc holdnál nemigen tud többet lebuktatni. Hat­vanhat holdat vetettek be napraforgóval az őszi árpa aratása után. Mindet leszántják, mert kitűnő zöldtrágya ez. Szocialista brigád Zengőalján

Next

/
Thumbnails
Contents