Dunántúli Napló, 1960. október (17. évfolyam, 232-257. szám)

1960-10-23 / 251. szám

Miért nem indulhat meg az 1958-ban bevált, bidrncyklunns rendszerű termelés az Agrárja Keményítőgyárban? A termelőszövetkez építkezések tapasztalatai lach János elvtárstól, az tária Keményítőgyár több- fosén kitüntetett igazgato­il érdeklődtünk a termelé- ység növelése terén elért toiényeik felől. Elsősorban i kértük, hogy adjon felvi­tt tást a nagy jelentőségű ■ás, a „hidrocyklonos“ óljá­tól. lach elvtárs elmondotta, iy ez t új módszer egyedül álló Ugyarországon és beveze- se forradalmi fejlődést hoz keményítőiparban, elsősor- »n a termelékenység növé­sé terén. lidrocyklonos eljárás lénye- az, hogy a kukoricából a ónbözö munkafolyamatok in nyert keményítő tejet“ Wfugális módszerrel és a Mykülönbözetek ki haszná­lva! megszűrik, és különvá- ttják a keményítőt a víz és kiérje fölöslegétől. Az így át anyagot csöveken kérész azonnal továbbítják a ren- Hésá helyükre. Ezáltal az ligi nehéz fizikai munka tel ái megszűnik. Előnye kar- atartás szempontjából ha­ló gépekkel szemben, hogy j1 a gép mozog, hanem a 12 «szféra nyomással bélésű­it massza. jelenlegi eljárással a kö­nnyítő elkészítéséhez 24 ■a szükséges, viszont az új ^lírással ez a folyamat kő- ebeiül három órára csök­ön le. von lényeges továbbá a Rica félhasználásának ^Pontjából, hogy amíg a püegi csatornás eljárással [ftiázsa kukoricából 84 má- keményítőt kapunk, az új •fással ugyanannyi nyers­éből 94 mázsát nyerünk, *t nagyobb teljesítmény- kevesebb kukoricára lesz tségünk. ' Mikor kezdtek ezzel a Ezerrel foglalkozni és kié 'iiitás? ^orcelánayár egyik. 1katermében két halyogos áíi ablak alatt hosszú fa- 'tjnány guggol. A szürke ' — mint emberi kézen 'kát erek — bergmann- ?k. A faalkotmányban vil- lr»otor és két rúd, vastag kával védett tetején a „hű­li „formázó” és a „faragó” [terszámai, mögöttük zöld- ® tömbökben álló massza. „húzó” korongján lévő töt egy kék micisaptkás, “hajú, rövidnadrágos férfi 1,1kódja. ■hönhauer János. „faragó” bakján készülő ^feszültségű szigetelőt jn mlcisapkás, szintén rö- hdrágos, vékonylábú férfi ólja. ’'fwáíh József. !*ten egy brigád. Schön- *f 1949 óta, Horváth 194 7 ^Possa a gyár színes szob­ai szegélyezett útját. Négy a 35-ös szigetelőt gyártot- láelynek darabja 55—60 hammos. Ez az egyszerű ' sikeresen akadályozta | Sehönhauert és Horváthot bízásban. A négy év alatt hátak egymásnak min- ’ amit két ember egymás­elmondhat. Schönhauer *i hogy Horváth nedves, ! lakásban lakik és kislá- t ötéves, Horváth tudja, » Schönhauer 21 éves ko- még cipészsegéd volt, Jáúi birta a gyomra az hajolást, azért válasz- ? magának a korongos i hönhauer pofozza, csap- a korongon forgó zöld ™t, amely keze alatt kú-, alakot vesz fel. Tíz-tizen- farábot elkészít a „húzón”, h a formázóba rakja *nként. öklözi ott is, vödör- hizesített kézzel simogatja. éMi közben vállára veszi raaáson átesett szigetelő* s- Bolgár Pál és Nagy Sán­dor budapesti dolgozók 1952- ben adták be a javaslatot, majd több éves laboratóriumi vizsgálat után, 1956-ban küld­ték üzemünkbe, a gyakorlati kísérletezésre. .— A kísérletek igazolták-e az újítókat és mennyibe kerül a gépek előállítása? — Az üzemi kísérletek során a gépek tökéletesnek bizonyul­tak; A gépek előállításának költ­sége pedig körülbelül annyi, mint a jelenlegi esatomák karbantartására fordított összeg. A cyklon testeket az eredetileg tervezett réz helyett „polya- mid“ műanyagból állítjuk élő. így sokkal olcsóbbak és tartó- sabbak a testek; — Az elavult csatornás rend szerről miért nem tértek még át az új hidrocyklonos rend­szerre? — Azért vagyunk kénytele­nek a régi módszerrel dolgoz­ni, mert nem kapunk megfe­lelő minőségű transzformá­tort, majd csak 1962-ban. — Jelenleg foglalkoztatva van-e a két meglévő gép? — Igen, az én javaslatom alapján a csatornákból lefolyó fehérjés vizet, mely még élég Nemrég huszonegy hízott- I ökröt szállított az olaszországi Proseco cégnek a bólyi Rákó­czi Termelőszövetkezet. A szál lítást az Állatforgalmi Vállalat közbeiktatásával bonyolították le. Az állatok hizlalásával él­ért eredmény a vállalat szak­embered szerint rendkívül ki­magasló, a termelőszövetkezet ökrei ugyanis kilencszáztíz ki­lósak voltak, jóval magasab­bak, mint a megyed átlag. Az egész munkafolyamat így kí­vülről szemlélve roppant egy­szerűnek hat. — Egyszerű? — fcérdt vissza Schönhauer. — Csak egy rossz mozdulat a „húzón” és máris selejt lesz a szigetelő. Mi pe­dig ketten nem igen gyártunk selejtet. Az ötvenöt kilósaknál is öt-hatszáz darabból ha egy- kettő akad.. s Fényese# a hom’oka, de kedvtelve röpdös ujja a for­mázó t segítve. Ez az igazi szakma, sugárzik Horváth ar­cáról is. — Mennyit csinálnak napon­ta és mit keresnek vele? — Kétszázat ketten és ak­kor kétezer forintot raknak a borítékba. — És ha gépesítve lesz? Hal­lottam a művezetőtől, hogy gépesítik a maguk munkáját. Schönhauer kezében a for­mázó villa nyaka mintha mé­lyebben vágna a masszába. — Az még a jövő titka! Horváth lejjebb hajol a fa­ragó késéhez és rám se néz, amikor mondja. — A gép nem tudja a kézi munkát helyettesíteni. Ide ér­zék kell. Nézze! Egy csepp le­vegőbuborék és dobhatják égetés után a szemétbe. — Mi nem vagyunk a gép ellen, ha a pénz akkor is eny- nyi lesz — ért velem később szót Schönhauer. — Mert én a fiamnak nem mondhatom ott­hon, hogy most ezt, meg ezt nem tudom megvenni, mert gépesítettek a porcelángyár­ban és kevesebb lett a pénzem. Nemde?!... A vaksi, homályos ablakon egyre több fény árad a simára fogdosott munkapadra. — Mikor állítják be a gé­peit = kérdem« nagy százalékú keményítőt tar talmaz, átdolgozzuk a gépek­kel. Ezzel évente 1315 mázsa keményítőt nyerünk, amely­nek az értéke 634 435 forintot tesz ki. Ezzel elértük, hogy a 150 mázsa feldolgozott kukori­cából az eddigi 84 mázsa he­lyett 90 mázsa keményítőt ter­melünk. A hidrocyklonos eljárás mi­előbbi bevezetése népgazda­sági szempontból is igen fontos lenne. Ezért érthetetlen, hogy az 1958 ban mér bevált javaslatot, amely nagy termelékenység­növekedést eredményezne, még a mai napig sem vezették be, holott csak egy transzfor­mátorra lenne szüksége ehhez a vállalatnak. Lehetetlen ez az állapot, hogy ilyen jelentőségű gépet csak „mellék“ munkára állíthatták be. De ez is csak azért sikerült, mert az üzem igazgatója képtelen volt tétle­nül nézni, hogy az egyébként is korszerűtlen berendezéseik mellett, ilyen fontos gép éve­kig kihasználatlanul heverjen. Úgy gondoljuk, jó lenne, ha az illetékesek biztosítanák, hogy a szükséges transzformá­tort mielőbb és nem 1962-ben kapják meg; Schmidt Attila ökrökért háromszáztízezer fo­rintot fizettek ki. A hizlalásra a Nemzeti Bank negyvenöt- ezer forintos rövid lejáratú hi­téit adott. Ezt az összeget a tsz négy hónap alatt megfor­gatta. A többi kettőszázhatvan ötezer forint a tsz tiszta nye­resége, ami munkaegységen­ként kilenc forinttal maga­sabb értéket jelent valameny- nyi tagnak; — Nemsokára. Az újító mű­helyben már készen áll és masszát is vittek le. Techni­kusok meg a mérnökök dolgoz­nak rajta. Egyelőre a ,Jiúzó" munkáját helyettesíti majd. Kihegyezi helyettünk a nutsz- szát. — Akkor nem fáradnak el annyira. — Nem. A gép jó, ha meg­könnyíti a munkát. De vajon mennyi selejtet gyárt? Es meg lesz-e a pénz? Ha gép jön, minek a szakma? A kiszolgá­láshoz igazán nem kell! — De ha termelékenyebb a gép, akikor többet is lehet ke­resni mellette?! Horváth félúton van a szige­telőkkel, visszafordul. — Nézze, ha már annyit ku- kocoskodik itt velünk, meg­mondom, a gép csak a „húzót” tudja helyettesíteni, a formá­zást, faragást kézzel kell vé­gezni ezután is. — Nem lehetne azt is gép­pel? Maguk régi szakmunká­sok, biztosan meg tudnák ol­dani. — Mérnökök, technikusok csinálják, nem mi. Amíg a mű­helyből fel nem jön, nem is látjuk a gépet. Ki kérdez meg engem, vagy a Horváthot, hogy... — Értem. Jó lenne, ha még tovább beszélgethetnénk. Elke;# óiból a formázást, faragást. Hajladoznak ide-oda, rákják a 2—25 kilós tömböket, a cementpadlóra fektetett vé­kony deszkákra. Onnan felve­szik, s viszik máshová. Szinte munkájuk felét improduktív anyagmozgatással töltik el Schönhauer a számból veszi ki a szót. — A gép úgy lenne jó, ha a belső szállítás is könnyebbed- ne. Például, ha a szárító kö­zelebb kerülne, felesleges a regálba hordani az anyagot. A termelőszövetkezetek zö­mében befejezéshez közeled­nek az építkezések. Az épülő létesítményekből 206 építése még most folyik, 214 azonban már elkészült. Az építkezéseknél a legtöbb problémát a saját erőből tör­ténők okozzák. Különösen a sa­ját rezsiben épülő góréknál nagy a lemaradás. Több he­lyen még el sem kezdték a górék építését. Ennek oka rész­ben abban keresendő, hogy a gyártó vállalat a górókat csak szeptember végére küldte meg. Nehézséget okozott a górék építésénél az is, hogy a ME- ZÖSZÖV a szükséges cementet csak a negyedik negyedévben tudta biztosítani. így a hatvan­hat vasvázas kukoricagóréból húsz építését még el sem kezd­ték. Több. mint valószínű, hogy a húsz el nem kezdett góré közül nem épülhet már fel mind ebben az évben. A termelőszövetkezetekben most az a feladat, hogy minél előbb fejezzék be a megkezdett gó­rék építését, hogy már ezekbe kerüljön az idei termés egy része. A növendékmarha-istállók- nál nincs probléma. Egy, a martonfai tsz száz férőhelyes növendékmarha-istállójának építése nem látszik biztosított­nak. Ugyancsak nem látszik biztosítottnak a magyarteleki 2500 férőhelyes húscsibe neve­lő építése sem. Ez utóbbi meg­építését a termelőszövetkezet vállalta saját rezsiben, azon­ban a munkához hozzá sem kezdett. Hogy mégis meglegyen ez is, sikerült szerezni egy ki­vitelező vállalatot, amely de­cember 31—i határidővel vállal­ta is a munkát, de az esetleg korán beálló fagyos idő a mun­kát meggátolhatja. Az, hogy ilyen lemaradások vannak abból is ered, hogy a termelőszövetkezetek sok eset­ben olyankor mondtak le a lé­tesítmény megépítéséről, ami­kor a szerződéskötés és a hitel- nyiitás már megtörtént. Példa erre a hegyszentmártoni Uj Tavasz esete is. A termelő­onnan a szállítómunkásoknak kiemelni, s vinni tovább. Nem kellene annyiszor lehajolni... — Nem is tudtam, hogy üzemszervezéssel is foglalkoz­nak. Múlt a csiga házába, gyorsan visszavonulnak, mert „ők egy­szerű munkásemberek”, akik nem alkarnak a vállalat veze­tőségének dolgába avatkozni. Csak hát amit éppen a kézi korongozás közben megláttak. Elteszem a jegyzetem, oldalt állok. Schönhauer a felesleges masszadarabokat a pad túlsó oldalára dobja. Aztán ráhajol a korongra és gyúrja, pofozza, simítja a masszát, mint a fa­zekas a bibliai képen. Ez a két ember nagyon, de nagyon sze­reti, amit csinál. Nagyon sze­reti a korongozást. Verejtékez és hátat gömyeszt érte, mégis tart a géptől. Szeretné is, meg tart is tőle. A kézi munka gyökere már kiszakadt ugyan, de még sehová sem ültették el- A korongok fölött a Pécsi Porcelángyárban kétkedő gon­dolatok is forognak. Lesz-e ke­reset a gépesítés után és több lesz-e a selejt? Ezekre a két­kedő gondolatokra nincs, aki választ adjon. Pedig ez lenne a legszebb feladata most a porcelángyári kommunisták­nak. Elmondhatnák a derék, és becsületes munkásoknak, hogy igenis nagyobb és jobb kere­set lesz a gépesítés után, de akkor mindent gépesíteni kell. A formázást és a faragást is, a sók kézi szállítást. Meg kell szüntetni a felesleges anyag- cipelést, ki kell dolgozni a gé­pekre a gyártás új technoló­giáját, növelni kell a munka termelékenységét. így kellene formázni, faragni az emberi „masszát”, mely most múlt a Horváthék porcelánjáé kiéget- lenül áll a munikapadok mel­lett, Szüts István szövetkezet akkor mondott le a húsz férőhelyes sertésfiazta- tó építéséről, amikor már az anyag is a helyszínen volt. Ha a vállalatokat, a kivite­lezőket nézzük, akkor a követ­kező kép tárul elénk. A Ba­ranya megyei Építőipari Vál­lalat panel-istállói október 30-ig elkészülnek. Ugyancsak a Baranya me­gyei Építőipari Vállalat építi a szigetvári Zrínyi és a felső- szentmártoni Zrínyi Termelő- szövetkezet 102 férőhelyes te­hénistállóját. Bár október 30- ra kellett volna átadni ezeket az istállókat, az átadásra körül belül december végére kerül­het sor. Itt a munkát az hát­ráltatta, hogy a kivitelező vál­lalat szabványtól eltérő geren­dákat akart beépíteni. A Tsz Beruházási Iroda nagyon helye sen ezt nem engedélyezte. A dolog odáig fajult, hogy a ge­rendákat az Építéstudományi Intézetbe küldték, ahol megál­lapították: a vasakat szabály­talanul helyezték el, a pere­mek teljesen vakolásnélküliek és csakis a kivitelező felelőssé­gére, fokozott gondossággal építhetők be. Tény az, amíg a felettes szervek egymás között tisztázták: beépíthetők-e a ge­rendák, addig az építkezés állt. A Baranya megyei Mélyépítő Vállalat már teljesítette fel­adatát. A Baranya megyei Tatarozó Vállalat is mindenütt megindí­totta a munkát és a létesítmé­nyek szerződés szerinti befe­jezése biztosítottnak látszik. Itt külön érdemes megemlí­teni, hogy ez a vállalat igen nagy körültekintéssel és meg­határozott ütemben végezte és végzi a munkát. A kisipari szövetkezetek is építenek a termelőszövetkeze­tekben. Itt már a megindulás­kor nehézségek voltak. Csak hosszú utánjárás és vita után, későn kapták meg az építke­zéshez szükséges anyagokat Később kezdték a munkát és később is fejezik be. A KI- SZÖV elnöke vállalta, hogy mindent megtesz annak érde­kében, hogy a kisipari szövet­kezetek is befejezzék a ter­melőszövetkezetekben az épít­kezést november 39-ig. Az ígé­ret bizonyára nemcsak ígéret marad. A Komlói Építőipari Vállalat is befejezte már azt a munkát, amit a termelőszö­vetkezetekben vállalt Most már csak egy termelőszövetke­zetben, a tékesi Uj Elet Ter­melőszövetkezetben van vissza egy kis munkájuk: az istálló vízvezetékének beszerelése. Mindent összevetve: a kö­vetkező tapasztalatokat szűr­hetjük le az idei építkezések­ből. A saját rezsis munkák be­fejezésére a jövőben nagyobb gondot kell fordítani, mert e téren a legnagyobb a lemara­dás. A szerfás létesítmények­hez a termelőszövetkezetek a szerfát mindenütt megkapták, ez tehát nem lehet oka az el­maradásnak. Helyes lenne, ha a megyei tanács mezőgazdasá­gi osztálya a járási tanácsok­kal együtt megvizsgálná, mi­ért akadozik a saját építkezés sok helyen. Ha a kijelölt ter­melőszövetkezetek nem képe­sek felépíteni azokat az épü­leteket. amelyeket saját rezsi­ben terveztek, akkor adják át ezeket más termelőszövetkeze­teknek, ahol szükség van ilyen épületre, vagy pedig biztosít­sanak vállalati építkezést eze­ken a helyeken. A jövő évi építkezések sa­ját rezsiben megvalósítandó ré szét lehetőleg a télen, a tava­szi munkák megkezdése előtt építsék meg a termelőszövet­kezetek. így nem lesz fenn­akadás. És még valami: több szer­fás épületet még mindig nem fedtek be a termelőszövetke­zetek, mondván: nincs nád, cserép, pala, az állatokat pe­dig el kell helyezni. Nincs mi­re várni. A termelőszövetkeze­tek jobb híján fedjék be szal­mával ezeket az épületeket. Nyereményozön Mágocson Lakatos Lajos mágocsi la­kosnak a 42. játékhéten 2 db négyes, 13 db hármas és 38 db kettes találata volt a lot­tón. A nyertes máskülönben meggyőződéses játékos, aki a lottó fennállása óta kereseté­nek jelentős részét lottózásra költötte, meid mint elmondot­ta, erős meggyőződése volt, hogy egyszer „be kell jönni” a nyereménynek. A 42. játékhéten 80 lottó- szelvénnyel játszott. Ezeket is hitelben vásárolta, mert érez­te, hogy ezen a héten meg­környékezi a szerencse. A nye­reményen, amely tisztán 103 000 forint, kis házat szándékozik venni, amelyet berendez saját magának és kisfiának, így la­káskérdése is megoldódik. Fia részére a nyeremény egy ré­szét betétkönyvben helyezi el. A nyilvános kifizetés e hó­nap 28-án lesz a mágocsi Bé­ke-moziban, este 6 órakor. A Pécsi Állami Levéltár kutató-szobájában elsárgult, régi újságokat, egykori jegyzőkönyveket, térképeket, tervrajzokat böngészgetnek naponta a tudományos kutatók, pedagógusok, tanárok, egyetemi hallgatók, mérnökök. Képünkön Várbíró ,Miklós építész-technikus éppen a Hazafias Népfront székha­zának tervrajzát tanulmányozza, illetve másolja. Totonáthi, mint a p&íteláwna&szját két és viszi a „regálba”. Az Exportál a bólyi Rákóczi Tsz

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents