Dunántúli Napló, 1960. október (17. évfolyam, 232-257. szám)
1960-10-23 / 251. szám
4 N A P f 0 I960. OKTÓBERI Gyerekek a kukoricásban A KOVáCS-bligád hat hónapja Sajgó Laci, Kovács Kati és a többiek szorgoskodnak a kukoricásban. Hirtelen sütött ki a nap és megragyogtatta az eresz alatt pirosló paprikafüzéreket. A házak azonban csendesek maradtak. — Lám, ennyire megszokták már a borús, esős időt a baranyajenőiek, hogy még a napsütésre se bújnak ki — vetődött fel a kérdés az idegenben. A tsz-iroda elé érve aztán látta, hogy az emberek aprócsövű kukoricát töltenek a zsákokba. Kissé lejjebb az útmenti kukoricásból Is mozgás hallatszott. Valaki van a kukoricásban, de ki? A felnőtt embert meglátni már messziről, de most nem látni senkit, csak a kukoricaszárak hajla- dozását. Közelebb érve aztán kiderült, hogy pirosnyakkendős, tarkakötényes úttörőlányok, melegítés fiúk törték a kukoricát az útmenti kukoricásban. — Előre! — kiáltották hangosan a gyerekek, és fürgén dobálták egy kupacba az aranyió kukoricacsöveket. Ügyes kis kezükkel gyórsan fejtették le a kukdrica „palástját” s a „esuma” meg a selymes vörös kukoricahaj a földre hullott. — Hogy kerültök ide, pajtások? Cinkosan villant össze tekintetük Csillag Zsuzsa tanárnőével. — Ügy gondoltuk, igaz-e gyerekek — szólt a tanárnő a kis „munkásokra” nézve, hogy segíteni kéne a tsz-oek, hiszen a rossz idő sok kiesést okozott. Vetni kell, a cukorrépát is ellátni, gondoltuk, a kukoricát a gyerekek is letörögetik, még játékból is. Szívesen teszik, „úttörő becsületből”. — No és a tanulás? — Mindannyian megígértük, hogy délután behozzuk és tanulunk — mondta egy fekete copfos kislány. — Nicsak, ott megy a vontató — kiáltott valaki, s a gyerekek boldogan néztek utána: — „Azt á vontató kukoricát már mi szedtük”. Uj transzformátorállomás építését kezdték meg a múlt év júniusában a komlói Kos- suth-bányán. Az épület 7 millió forintba, a berendezés és a szerelési munkálatok pedig 9 millió forintba kerülnek. Az építést jövőre véglegesen befejezik, s még előtte megkezdődik a szerelés. Az állomás a második ötéves terv végéi« teljesen elkészül s az A kukorica egyre gyűli, a kupacok növekedtek. Az Olimpia, Nefelejts és Mókus őrsök tagjai egyaránt Igyekeztek. — Te Zsuzsa, nagyon szeretsz nézelődni... — szólt az egyik élesnyelvű kislány a mellette haladó pufókarcú társához. — Ki a legügyesebb, a legszorgalmasabb? — vetődött fel a kérdés. — Mi, mi — kiabálták egymás szavába vágva a fiúk és a lányok. A vitát aztán a tanár néni döntötte el, azzal, hogy mindannyian szorgalmasak, de a legnehezebb munkájuk mégiscsak a vontatón rakodó „nagyfiúknak” van. Igaz, kisütött a nap, de a föld még nedves, hideg, s ha kényelmesen, játszva szedik is a gyerekek a kukoricát, mégiscsak munka. — Nem félt az anyukátok, hogy megfáztok? — Ugyan — biggyesztette el a száját Takács Mari — nem vagyunk mi cukorból... Harsány nevetés követte szavait. Végül aztán azt mondották, hogy ennyi rossz idő után bizony otthon is kellene segíteni, ha „egyéniek” lennének. Úgyis benn a tsz-ben majd minden gyerek apja, hát ez úgy jön akkor, mintha neki segítenének. — Így minekünk dolgozunk — mondta Triber Kati, büszkén hangsúlyozva a „minekünket”. A baranyajenői űtíörők büszkék, hogy segíthetnek, s a szülők, a felnőttek örömmel fogadják a segítséget a nagy munkaidőben. Így van ez jól. Játszva ízlelgetik a munkát, tanulják megbecsülni szüleik munkáját. Wesztl M. egész komlói trösztöt ellátja villamos energiával. Az új transzformátorállomás ra két szempontból is szükség van. A régi — annak következtében, hogy Pécsett új erőmű épült — javarészt elavult, és nem tudná kielégíteni a bányák megnövekedett energia- igényét. Az új állomás révén csökkennek az elosztási veszteségek. Új transzformátorállomás Komlón Miről mesél a kémény fedeles napló? A Kovács Lajos-brigád a komlói széntröszt villamos üzs ménéi dolgozik. Ha beszélni akar velük az ember, le kell szállni, mert örökké a bányát járják. Most is a föld alatt találtunk rájuk, Kossuth-bánya VII. szintjében, több naint négy és félszáz méter mélységben. Nagy villanymotorokat huzigáltak drókötéllel az elhanyagolt vágatból. Ha a villanymotorokat kihozzák, beiszapolják a vágatot. Többé ember nem tér oda. A brigád négy, helyesebben öttagú, mert Csanálosi Benedeket, a patronáló műszakit is beszámítják. A brigadéros Kovács Lajos. Harminc éves, vékonydongájú fiatalember, termetéhez képes szokatlanul erős a kezeszorítása. Társai „Cigány“-nak szólítják, mert nagyon fekete. A másik a 37 éves Újvári Lajos. Neki „Szamóca“ a neve, ami enyhe célzást jelent a pocakjára. Hosszú Lászlót (e pillanatban nincs itt, mert beteg), Leánybolon- dító-nak hívják — lévén jóképű legény. (Csak azért, mert különben esze ágában sem jár a lányokat szédíteni, boldog egyetértésben él a feleségével). Böröcz Pistát, a negyedik brigádtagot „Szund,i‘'-na'k titulálják. Technikumba jár, sokat tanul és gyakran álmos. A négy vidám legény még a múlt évben elhatározta, hogy szocialista brigád lesznek. Ez év áprilisában meg is kapták a címet. Ekkor döntöttek úgy, hogy naplót vezetnek. Mindent feljegyeznek, ami a brigád életében jelentősebb eseménynek mondható, — még a legénybúcsúkat is. Most itt van a napló a kezemben. Kovács Lajos többrétű újságpapírba bugyolálta, és úgy adta át, mintha hímes tojás lenne. Láthatóan nagyon nagy becsben tartják. Pedig egyszerű, keményfedelű, kockás füzet. Első lapját április 5-én nyitották, az utolsót október 18-án zárták. Sűrű, apró betűkkel van teleróva minden oldala, a fontosabb feljegyzéseket piros ceruzával húzták alá. Javarészt a munkáról írtak. Kovács elvtárs mindennap feljegyezte, hogy hol jártak és mit csináltak. íme, a június 18-i nap: „A tűzgáttól 50 folyó méter 25-ös, 40 folyóméter 35ös gumikábeJt és egy darab karmantyút szereltünk ki. Az anyagokat a IV. szinten felhasz náltuk“. így szól a szűkszavú feljegyzés. A valóság: A fenti anyagokat az üzem már veszteséglistára könyvelte. Úgy vélték, elégtek a tűzben, s ha meg is marad kevés, azt sem lehet megközelíteni. Helyenként ugyanis derékig érő víz állt a tűzgát mellett. A brigád innen, nem egyszer a derékig érő vízben dolgozva mentette ki az anyagot. Csak ezen a déleié tton mintegy kétezer forint értékű anyagot takarítottak meg a trösztnek. Vajon hány hasonló feljegyzést lehetne még kiegészíteni így? Valószínű, a mai napról is négy-öt sor kerül be a naplóba. Pedig itt is nehéz a munka. Egy villanymotor súlya körülbelül öt mázsa. Ezt kell a sáron át, a törött támfék között kihúzni. Igaz, most még csak istenes, mert sűrített leve gős gépük van. De amikor nincs, úgy húzzák a dögnehéz motorokat, mint a lovak. (A vaskos bányászhumor ezért ne vezte el őket „lovasbrigád“- nak.). Kérdik: miért nem kapnak már saját használata is egy sűrített levegős gépet a tröszttől? Igen, miért nem kapnak? Am, nézzük tovább a naplót. Szeptember I9-én a többi között a következőket jegyezték fel: „A brigád egy fő kivételével, politikai oktatásra jelentkezett . s .“ Az „egy fő“ Böröcz Pista, aki a villamosipari technikum második osztályába jár. öt mentesítették a politikai oktatás alól. Kovács elvtárs 800 órás telepvezetői tanfolyamon vesz részt, clektrikus lesz belőle. Újvári barátunk is gató egy tanfolyamon, denkinek megvan a nyol talánosa, az egy Újvári e! kivételével. (Ami nagyok ba, most sem iratkozott VII. osztályba. Ezt is meí jegyezni, így lesz a kép lis, és kerek egész.) Még érdekesebbek a * ségi életről szóló fel jegy) íme egy csokor. Június „Vasárnap délután a B valamennyi tagja család a vidám parki nagyrétéi rakozott.“ Július 7: „A b: bői egy főt az üzem jut) képpen a Szovjetunióba dött ötnapos turistaút«.“ lius 14: „Beszámolót ha! tunk a moszkvai utazd1 Július 23: „Délelőtt vala«1* brigádtagunk és családi Sikondán pihentek.“ APÍ tus 25: „A brigád kollelw népnapot tartott a vd11 üzem klubhelyiségében.“ ... Egyik munkatársi költözködni segítettek .. • vács Lajosnak megjavítod pincéjét t f s Családlátogat voltak .;: — így folytatW tovább. A brigádtagok út merik egymást, mint a t( rüket. Ahogy Újvári bad’ tréfásan megjegyezte, csa* nem mondják el egymá* ha valamelyiküket ,jne? az asszony::; Ezen mindnyájain net* Még most Is a fülemben 1 a kacagásuk, amikor it* az íróasztalnál, és napl^ lapozgatom. Arra gond Milyen jó lenne, ha ni szocialista ín-igád követi példájukat, ha mindenük lót vezetnének, hiszer múltán valóságos kincs 1* a füzet, fáradozásuk, ö^:‘ rásuk, és együvétart ^ írásos bizonyítéka és eh1'] A tanácstitkár elüldögélt a ikönyvtárszobában és azon tűnődött, milyen csuda mód lerövidülnek a napok, igy november közepén. Alig veri el a delet a toronyóra, hamarosan furcsa-hosszúra nyú- ladoznak a kopaszodó faágak, s a kazlak, házaik és utcáik között sűrű, szürke leplet húzogat az alkony. Meggyújtotta a villanyt, a a kis vaskályhában lobogó gyújtásra néhány lapát szenet dobot. Hamarosan kellemes meleg kezdett terjengeni. A tanácstitkár, — aki kétszer egy héten a könyvtárosi tisztséget is betöltötte — nagy gondot fordított rá, hogy a 1kis szoba mindig barátságos, tiszta és meleg legyen; szívesebben térnek be akkor az olvasók. >, Ilyenkor, november végén már nagy kelete van a könyveknek. Olyan jó olvasót, mü- velödős falu ez. A mozit, igaz, inkább a fiatalság lepi meg, az a bolondja a szerelmi históriáknak. Az idősebbekre a televízió kezd hatni mostanában, mert abban képekben zajlik a napi politika. Csakhogy az a csodagép az eszpresszóban működik, rengetegen össze gyűlnek abban az egy kis teremben, meg aztán inni is illik valamit, ha már ott van az ember, nem ülhet le úgy, mint kapálás közben az árokpartra. A feketekávét meg nem minden paraszt gyomra bírja, a likőrre meg sajnálja a pénzt. Mire való az az édes lötty, mikor a kredencek aljában otthon a kisüsti... Na, meg későn is van vége az előadásnak, sötétben, sárban Ikell haza baktatni, mert villany, járda még nem futotta minden utcába, Marad hát legkedvesebb szórakozásnak a könyv. Otthon elkeveredik az ember az ágyon lócán és olvasgat addig, míg el nem szundikál... Némelyik családban negyven-ötven köny vet is olvasnak egy-egy pihenési idényben. Künn a ház előtt blciklicsen- gő csenget. Kinyílt az ajtó, 12 év körüli, tatárképű, fekete fiúcska lépett be, Tisztelettudóan 'köszöntötte Bandi bácsit, a könyvtárost, katonás sorban lerakott az asztalra négy könyvet, s újabbakat kért. A tanácstitkár kedvelte ezt a kis Takács Pistát. Nem volt olyan vagánykodós, verekedös, mint a többi gyerek, hanem .minden szabad idejében a könyveket bújta. Valahányszor egy-egy új könyvet a kezébe vett, boldog öröm csillant meg ferdevágású szemében. Nemegyszer itt a szobában nekiült és mohón falni kezdte a betűt, mint éhes ember a kását. Sokszor eltűnődött a tanács- titkár, kire is emlékezteti ez a fiúcska.,, Most hirtelen a homlokára ütött: — Tudod-e, Pista, ki jut min dig eszembe rólad? — Hát kicsoda? — Kiss Jósika. — Aztán az ki? — csodálkozott el a gyerek. — Elmondom, ha meghallgatod. — Mondja csak Bandi bácsi, hallgatom... • — Kiss Jósika gyerekkori pajtásom volt. A falu iskolája, — ahová én is jártam, meg ő is — a kastély és a templom között húzódott meg egy rozoga, ósdi épületben. Kerítése nem volt, a szegénység el lopkodta télen, hogy legyen mivel begyújtani. így a gyerekek, ha a tanteremből 'kiléptek, mindjárt az utcára lódultak. Ugrándoztak az árkon keresztül, vagy lyukat ástak az országút közepén és ott gomboz- tak nagy szenvedéllyel. Ott verték az út porában a „bigét" — akkor az volt a kedvenc játék, nem a futball. J^zerkilencszázharmincban ■*"' az egyik nap, Kalapos Feri osztálytársunk ugyancsak boldogan állított be az iskolába. Messziről kiabálta: „Fiúk, új könyvem van!“ Az apja — aki kubikos volt — vette neki a negyedik osztályos könyvet. Feri határtalan rajongással, örömmel és büszkeséggel mutogatta „kincsét". Amikor már mindenkinek megmutatta, betette az iskolapadba, aztán kiszaladt az udvarra, s mint a tavaszi csikó, jókedvűen han- curozott velünk. Megszólalt a csengő, kezdődött a tanítás. Betódultak az osztályba. Alig csendesedett el a zaj, a „tisztelendő úr" lépett be. „Di-csér-tes-sék a Jézus Krisz-tus!“ — köszöntöttük énekelve. A pap mogorván fogadta. A faluban már korán reggel beszélték, hogy nagy mulatás volt az éjjel. A pap, az erdőmérnök, a segédjegyző és a nyolcvanholdas Bogi ku- Iák fia hajnalig dorbézoltak. Kalapos Feri helye a második padban volt, szélen. Ahogy leült köszönés után, azonnal a padba nyúlt. Egy pillanatra összeszorult a szive, agyát megülte a rémület... eltűnt a könyve. Névsorolvasás után azonnal felállt és közölte a pappal: — Tisztelendő úr, ellopták a könyvemet! — Azonnal kirakni mindent az asztal tetejére és kezet hátra — kiabált dühösen a pap. — Disznó, tolvaj banda, majd én Ikikutatom melyik lopta el a könyvet, — és sorra járta a gyerekek padjait, egyiket, másikat vadul ráncigálta, kutatott a „tisztelendő úr" Az utolsó padban ült az én barátom, Kiss Jóska, egy feketeszemű sápadt fiúcska. Ami kor a pap feléje közeledett, rémülten húzódott hátra. A 'káplán megtalálta padjában a Kalapos Feri könyvét. Jóska, — alki imádta a könyveket, talán azért, mert neki sose volt — megirigyelte Feri boldogságát és míg az odakint ugrándozott, Jóska beszaladt a tanterembe és magához vette a könyvet. Nem akarta ő örökre elvenni, csupán meg akarta nézni, úgy gondolta, a másik szünetben majd visszateszi —- de mindezt elmondani nem merte, ideje se maradt rá, mert a lumpolástól ideges, fiirészeg káplán hajánál fogva ráncigálta ki a pádból, s vonszolta maga istán, Dühösen toporzékolva a „tisz telendő úr" az első padra erőszakolta Jóskát, elővette a sarokból somfabotját és vad dühödt rikácsolással ütlegelni kezdte a gyereked. Az néhány pillanatig keservesen ordítozott, majd szótlanul tűrte a kegyetlen ütlegelést. Mi, többiek megrettenve bámultunk egymásra, volt aki félelmében a pad alá bújt, egyik másikunknak még a könnye is kicsordult a sajnálkozástól... A pap amikor kitombolta magát, egy órahosz- száig térdepeltetek bennünket kavicson. A hittanóra után Kiss Jóska hazament. Az anyja — Julis néni — meglepődve fogadta. — Miért jöttél haza kiffiam? — Megvert a pap, anyám — tört elő a visszafojtott zokogás a gyerekből. Délután se jött vissza az iskolába. Belázasodott. Anyja ágyba féktette, borogatta a hátát, kék, zöld hurkákat hagyott a somfabot. Jóska se ülni, se féküdni nem tudott, csak nyöszörgőit keservesen. Jíf ásnap a tanító elutazott x a városba. Ismét a pap tanított helyette. Most jókedve volt a „szent embernek“ vígan, dudorászgatva jött be, A hittanórán alig kezdte el szokott meséjét az ember teremtéséről, kinyílt az ajtó, a Kiss Jóska apja jött be. Köszönés nélkül a pap felé tartott. Arcán nagy felindulás tükröződött. A pap rosszat sejtve kérdezte: — Na, mit akar itt? — Miért püfölte betegre a fiamat? — támadt rá az apa. = Mit gondol maga, csak úgy verheti a szegény etnb«f rekét? Még egyszer e”1' kezet a fiamra, kirázori a fekete csuhából! . A pap rémülten hátfC' ablak felé. A gyerekek ' csoportja döbbenten * másoknak a nevetés foj,íl a torkát. Kalapos Feri K végtelenül bántott Kiss ., megveretése, most eléd^ figyelte a pap sarokbase sát. Idős Kiss József, hoflj odamondogatott, lassan desült. Most a pap hantit| meg, lepiszkálta, letK 'kommunistázta Józsi bác> az rá se hederített, mintt tételt vett fia megvm elégedetten távozott. abbahagyta az órát, cét, az egyik nagyfejú \ gyeréket elszalasztottá ® őrökért. I A faluban pillanatokj elterjedt a hír: „Kiss Jr megadta a papnak!“ Jűy rémülten futott a máj akkorra már férjét, gyereke apját bilincsb hurcolták a csendőrök * — És mi lett aztán szegény bácsival? — 'c(Jp elérzékenyülve Takács * — Bíróság elé vittéka bíróságon is a paP\u igaza, Józsi bácsit btCtiju tésért egy hónapra V, Ráadásul a csendőrök verték, az uraság pedit ta a birtokáról. J — És Jóska meggyőzi Meggyógyult, de szívelheti a papokat, i ben, azóta neki is r’0” jí jában olvasni: mert könyvtár igazgatója ^ SZEBELKÓ
